Szuper szexualitások

Még február végén láttam először, hogy TikTok-on egy srác magát "Super Straight"-nek vallja. És ez villámgyorsan el is terjedt az interneten. Ekkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, egyszerűen úgy voltam vele, hogy ha valaki annyira büszke a saját heteroszexualitására, hogy szinte négyzetre emeli, hát miért is ne? Szabad világban élünk. Bár volt olyan gondolatom is, hogy ez egy üzenet arra, hogy manapság annyira elterjedt az, hogy valaki valamilyen LMBT-nek mondja magát, hogy ennek szánta egyfajta ellenpontnak.

Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, amikor láttam, hogy egy LMBT-közösségben tiltott téma lett a Super Straight jelenség. Egyrészt, "üdvözlégy" 21. századi cenzúra, másrészt meg nem értettem, hogy mit kell ezen ennyire komolyan venni. A posztba kikerült egy link is, mely elmagyarázza a Super Straight lényegét. Elolvastam, bár ahogy az oldalt elnéztem, számítottam arra, hogy erősen elfogult lesz a cikk. És valóban. Mert miről is van szó? A cikkben is megjelenített srác "Super Straight"-nek vallja magát, ami konkétan azt jelenti, hogy ő csakis és kizárólag biológiai nőkkel randevúzik. Merthogy az is heteroszexuálisnak számít, aki transz ellenkező nemű egyénnel randevúzik. Ennek egyfajta ellenpontjaként terjedt el a "Super Straight" kifejezés, LMBT közösségek pedig egyből transzfóbiát skandálnak. De valójában arról van szó, hogy bizonyos fogalmakat szándékosan, már-már manipulatíve eltúloznak, jelenséget büszkén félreértenek azért, hogy megszégyenítsék azt, aki Super Straightnek mondja magát. Pedig szó nincs itt semmiféle fóbiáról. Tudomásom szerint nem attól lesz valaki transzfób, mert nem akar transzneművel együtt lenni, hanem azzal, ha gyűlöli őket és akár a tettlegességig is elmegy, ha meglát egy transznemű egyént. Aki nem akar transzneművel szexuálisan együtt lenni, annak egyszerűen mások a személyes preferenciái és az hadd legyen az egyén saját választása, hogy kivel akar együtt lenni.

Volt szó arról is, hogy az egy pusztán trollkodásnak indult. Valóban nagyon nehéz ezt komolyan venni. Mario is ha megeszik egy gombát Super Mario lesz belőle, nagyjából ezzel korrelál. Mert most az a meleg srác, aki csak biolgóiai pasival akar együtt lenni, az "Super Gay"-nek számít? Vagy az a biszexuális, aki csak biológiai férfival vagy nővel együtt lenni, az "Super Bisexual"? Ez önmagában lehetetlen állapot, mert tudomásom szerint a biszexuálist az különbözteti meg a pánszexuálistól, hogy egy biszexuális a férfiakat és nőket is szereti, a pánszexuális meg minden nemű egyént szeret. Abba belefér a transznemű és egyéb "they / them" nemű egyének is. Tehát ezen az alapon nézve az összes biszexuális transzfób. Egyszerűen lehetetlen. Aztán, ahogy nézem a Haikyuu!!-t, a 3. évad 2. részében volt egy ilyen jelenet, ezt mindenképp meg akartam örökíteni:

Ezen akkorát nevettem, konkrétan meg is fordult a fejemben, hogy ha én ezt kitenném abba az LMBT-közösségbe, vajon mit kapnék érte? Valószínűleg azonnali kitiltást, tekintve, hogy eléggé inaktív vagyok ott (főleg a cenzúra miatt) így nem nagyon ismernek, csak úgy ezzel megjelenni. Goshiki Tsutomu arca sem épp kellemes látvány, úgyhogy jó eséllyel nagyot ütne ez a kép.

De ha komolyan akarnám venni a jelenséget és bármi komoly magyarázatot adnék neki, egyértelműen csak arra tudok gondolni, hogy a túlzott LMBT-térnyerésnek egy ellenpontjának szánták. Röviden és tömören: Visszaleng az inga. Mert tényleg arról van szó, hogy a mai tinédzserek és huszonéves koruk elején járó fiatalok körében annyira elterjedt, hogy LMBT-nek vallják magukat, hogy szinte már az számít csodának, ha valaki hetero. Ennek gondolom az ellenpontjának, hogy valaki nemcsak szimplán hetero, de annak akár "többszöröse" is. Eljöhet az a világ, amikor a heteroszexualitás felvállalása is akkora büszkeség lesz, mint a különböző eltérő szexuális orientációk felvállalása.

Amit komoly bajnak tartok, az a cenzúra. Hogy nem lehet beszélni róla. Cenzúrából eddig soha nem származott jó a történelemben, hiszen az mindig valami szélsőséges diktatúra hozadéka volt. De jelen esetben azért rettenetesen káros, mert kizárja a vita lehetőségét, hogy beszéljünk róla őszintén és nyíltan. Pedig nem nagy titok, hogy attól, hogy valamiről nem beszélünk, attól az a jelenség még létezik. És az valami miatt jelen van. Nyilván van olyan ember, aki tényleg rosszindulatból hoz fel egy témát, hogy a másikat bántsa vele, de kizárni azt is, aki megvitatná a témát, szintén rettenesen problémás, mert nincs kimondva az adott jelenség, nincs megvitatva, de attól az még jelen van. És ha el van nyomva, akkor ugyan ott és akkor nem lesz szó róla, de az attól még jelen van és ugyan el lehet nyomni a tudattalanba, de ha ki fog törni, akkor sokkal erősebb lesz. Azt gondolom, hogy ha komolyan elemezzük a "Super Straight" jelenséget, akkor az LMBT "szekértábor" ellen szól. Csak az LMBT közösség oly módon is hirdet cenzúrát, hogy szándékosan félreérti, felerősíti a jelenséget, hogy ellenségnek állítsa be őket, így nincs is miről beszélni, született gonosz az, aki "Super Straight". Így bárki, aki meg akarja vitatni, kérdőjelezni a jelenség súlyosságát, az lepaktál az ördöggel.

Igazából ezért akartam ezt a blogpostot megírni, hogy LMBT személyként LMBT szekértábortól független, saját véleményt fogalmazzak meg. És pont azért értem meg a jelenség kialakulását, mert amit csak lehet, igyekszek kritikus szemmel figyelni és én magam látom, hogy milyen egy ilyen közösségben az élet. Mondjuk azt értem, hogy egy ilyen közösség az egyfajta védőburok nekik a külvilággal szemben, hiszen sokan nem lehetnek teljesen önmaguk, hiszen nem fejezhetik ki önmagukat úgy, ahogy szeretnék. Ezért ezt egy ilyen közösségen belül teszik meg, ez lesz az ő komfortzónájuk. Mondjuk nekem mindig is az volt az elvem, hogy a szexualitás konkrétan nem tartozik a külvilágra. Nem tartozik azokra az emberekre, akikkel kb. 10-20 percet együtt töltök a buszon, villamoson, metrón. Nem tartozik a munkahelyen sem senkire (amíg nem ott esünk szerelembe), mert oda én dolgozni járok. Én abban hiszek, hogy csak azoknak kell elmondani, akikben megbízunk, vagy akit esetleg érint, mert így lesz ez egy információ a sok közül, és a személyiségünkkel együtt járulhatunk ahhoz hozzá, hogy jobban elfogadja a társadalom, ha látják, hogy tényleg ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Viszont egy ilyen közösségben azt látom, hogy sokaknak az számít a "komfortzónából való kijövetelnek" (de borzalmas ez a kifejezés), hogy a többségi társadalomban megtalálják a helyüket. És igazából nekem ez azért nem okozott (ezen a téren) különösebb nehézséget, mert mindig is úgy voltam a különböző emberekkel, hogy más-más kapcsolatom van velük, mivel más okból vagyok az adott személlyel. Most egy munkatársnak vagy egy tanárnak, kétségtelenül kevesebbet fogok megmutatni magamból, mert őrá csak annyi tartozik, amennyi a hatékony együttműködéshez szükséges. Ezek a különböző szerepek az életben. De szó nincs itt önmagam meghamisításáról, egyszerűen csak kevesebbet lát az egyéniségemből. Egy barát, egy bizalmas, egy családtag, vagy a szerelmem többet fog látni belőlem. És azt gondolom, hogy ez az, amit sokan félreértenek és sokan azt gondolják, hogy csak akkor önmaguk, ha magukból a lehető legtöbbet mutatnak meg. Pedig valójában a munkatársukkal, a boltossal szemben is önmagunk vagyunk, csak jóval kevesebbet lát belőlünk, mert ott az a lényeg, hogy a munka el legyen végezve, illetve, hogy a boltban ki legyek szolgálva. Innentől kezdve a másik ember szexualitásához nincs köze.

Én azt gondolom, hogy ez a kulcsa annak, hogy tudjunk érvényesülni a többségi társadalomban, függetlenül attól, hogy kinek mennyire fontos a saját szexualitásának a hangoztatása. És nincs cenzúra! Amíg tiszteletben tartjuk egymás személyét és véleményét, addig helye van a nyílt diskurzusnak!