2016. december 31., szombat

Évértékelés 2016

Véget ért ez az év is. Többektől is olvastam, hogy alig várják, hogy véget érjen ez az év. Nem vagyok híve ennek a gondolkodásnak, egyre inkább tudatosodik bennem, hogy mindent meg kell élni olyannak, amilyen. Nekem is nagyon nehéz volt az idei év, de soha nem gondoltam arra, hogy véget akarok vetni ennek az évnek. Kezdem tényleg érezni azt, hogy ha a hibákból tanulva tudok fejlődni, akkor ez egy nagyon jó és hasznos év volt. Főleg, hogy a következő év lesz az 1997-es év 20. évfordulója, ami gyerekkorom egyik legmenőbb éve volt. Ezt csak úgy lehet megünnepelni, ha mindent megteszek azért, hogy a 2017-es év mindennél jobb legyen. Legyen mindenkinek olyan az új éve, amilyennek eltervezte.

És akkor lássuk az idei évre is a Last.fm-es összegzést. Továbbra is ez a kedvenc közösségi oldalam, pont ma beszéltem erről Roninak, mondtam neki, hogy a zenei ízlésemmel többet mutatok magamból, mint bármi mással. Például untig posztolgatnék Facebook-ra mindenféle marhaságot. Mivel a zene nálam is kiemelkedő szerepet játszik életemben, ezért az, hogy éppen milyen zenét hallgatok, vagy hogy kik dominálnak nálam, az többet elárul rólam, mint bármi más. Idénre is vannak szép statisztikák. Idén 20.442 alkalommal hallgattam zenét Last.fm-en (ebben nyilván nincs benne az, amit CD-n hallgatok, vagy rádiót, de ez is nagyon szép arány. 2009 óta vagyok regisztrált tagja a Last.fm-nek, azóta ez a szám a második legtöbb éves lebontásban. Ennél több csak 2010-ben volt, akkor 20.513, de a harmadik legtöbb 2013-ban csak 16.593 volt, úgyhogy ez a szám nagyon jó. Ennyire szeretek statisztikákat böngészni, főleg, amiket én kreálok. Hiszen ebben biztos, hogy minden úgy van, mint a valóságban. Lássuk a számokat előadókra lebontva.

Top 10 Előadó 2016

  1. Hayashibara Megumi (4.303)
  2. Yonekura Chihiro (2.125)
  3. Okui Masami (2.101)
  4. Suara (1.484)
  5. JAM Project (1.143)
  6. HIRO-X (1.010)
  7. Pa-Dö-Dő (632)
  8. Nox (469)
  9. Kimeru (409)
  10. Uehara Rena (408)
Idén elmaradt a Hayashibara Megumi, Okui Masami 1-2 (ahogy a Forma 1-ben mondják, amikor a Mercedes-ről beszélnek), de csak kevéssel maradt el Okui Masami. Még tavaly év végén a BEST OF CHIHIROX II válogatásalbum hatására nagyon felfedeztem magamnak Yonekura Chihirót, és rájöttem, hogy sokkal több dal van tőle, amit kifejezetten kellemes hallgatni tőle. Így lett idén második.

És akkor lássuk az albumok és a kislemezek top 10-es hallgatottsági listáját idénre külön-külön

Top 10 Album 2016

  1. Hayashibara Megumi: Time Capsule (576)
  2. Okui Masami: Symbolic Bride (530)
  3. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (521)
  4. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (372)
  5. Suara: Koe (272)
  6. Suara: The Best ~Tie-Up Collection~ (225)
  7. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (202)
  8. Hayashibara Megumi: Enfleurage (182)
  9. Suara: Utawarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu (170)
  10. Republica: Speed Ballads (169)

Top 10 Kislemez 2016

  1. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (377)
  2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (326)
  3. Suara: Amakakeru Hoshi (246)
  4. HIRO-X: future (215)
  5. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (181)
  6. Matsumoto Rica: XY&Z (173)
  7. HIRO-X: future -reboot version- (152)
  8. Kimeru: You got game? (145)
  9. HIRO-X: Driving Myself (118)
  10. Kimeru: OVERLAP (113)
Azért látszik, hogy kik dominálnak nálam, főleg az albumnál. A kislemeznél pedig az új felfedezettek domináltak, főleg HIRO-X-nek örülök, hogy megismertem. Csak 5 kislemeze van, de azokkal maradandót alkotott nálam. És végül itt van az idei legsikeresebb százas dallistám.

Top 10 dalok 2016

  1. Suara: Amakakeru Hoshi (160)
  2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu OFF VOCAL VERSION (155)
  3. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (139)
  4. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (135)
  5. HIRO-X: future (126)
  6. HIRO-X: WITHOUT END (125)
  7. Matsumoto Rica: XY&Z (95)
  8. Suara: Kanashimi no Yoake Mae (85)
  9. Kimeru - You got game? (83)
  10. ALI PROJECT - Haramitsu Renge (82)
  11. Hayashibara Megumi - Dear Friends (77)
  12. Suara: Kachoufuugetsu (73)
  13. Matsumoto Rica: XY&Z ~OFF VOCAL~ (72)
  14. Hayashibara Megumi: Stay (68)
  15. Suara: Uruwashiki Sekai (67)
  16. Kimeru: OVERLAP (67)
  17. Wada Kouji: Seven (65)
  18. Suara: Nue Dori (64)
  19. Suara: Hikari (62)
  20. HIRO-X: WITHOUT END (Instrumental) (59)
  21. Yonekura Chihiro: Cheers!
  22. Hayashibara Megumi: Yume no Balloon
  23. Wada Kouji: The Biggest Dreamer
  24. Yonekura Chihiro: Sweet True Love
  25. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (Instrumental)
  26. Okui Masami: Koi Suru Omoi
  27. HIRO-X: ANNIVERSARY
  28. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~
  29. Hayashibara Megumi: Give a reason
  30. Okui Masami: Aoi Namida
  31. MILK: Sniper (Off Vocal Version)
  32. Yonekura Chihiro: Boku no Speed de
  33. Kimeru: CHAIN OF MIND
  34. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~ (Original Karaoke)
  35. HIRO-X: Driving Myself
  36. HIRO-X: future (instrumental)
  37. Hayashibara Megumi: Happy Happy
  38. HIRO-X: Shiawase no Uta
  39. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
  40. Suzuki Keiichi: Flying Man
  41. Bando Taro & Wakai Hajime: The Long Distance of Murder
  42. Sakai Mikio: Identity
  43. Kawai Eri: Madoromi no Rinne
  44. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
  45. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX-
  46. Okui Masami: Sora no Uta
  47. Yonekura Chihiro: FLAME
  48. Suzuki Keiichi: Snow Man
  49. Hayashibara Megumi: don't be discouraged
  50. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Mix)
  51. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss (Instrumental)
  52. Okui Masami: CHAOS LOVE
  53. Yonekura Chihiro: Return to myself
  54. Yonekura Chihiro: Cross
  55. Operatic Troupe: Lambada Ranma
  56. Hayashibara Megumi: raging waves
  57. Yonekura Chihiro: Sweet True Love (Off Vocal Version)
  58. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
  59. Okui Masami: Delusion
  60. Yonekura Chihiro: Heaven's Door
  61. Hayashibara Megumi: Over Soul
  62. MILK - Sniper
  63. Okui Masami: SYMBOLIC BRIDE ~Rebellion of Valkyrie~
  64. Suara: Yume ka Utsutsu ka
  65. angela: Kore, Natsu Matsuri
  66. Hayashibara Megumi: -Life-
  67. Yonekura Chihiro: FRIENDS
  68. Yonekura Chihiro: WILL
  69. Okui Masami: JOY
  70. Okui Masami: Just be conscious
  71. Republica: Luxury Cage
  72. Okui Masami: PLATONIC ~Luna~
  73. Okui Masami: Hikari no Hana
  74. Tsuda Akari: Izayoi DEPARTURE
  75. Yonekura Chihiro: Yakusoku no Basho he
  76. Yonekura Chihiro: Calling
  77. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
  78. Pa-Dö-Dő: Nálam szebbet soha többet
  79. Hayashibara Megumi: Touch and Go!!
  80. angela: Horizon (off vocal version)
  81. Uehara Rena: Todokanai Koi '13
  82. Hayashibara Megumi: Yakusoku Dayo
  83. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~ (off vocal version)
  84. HIRO-X: Driving Myself (Instrumental)
  85. Okui Masami: FISSION
  86. Yonekura Chihiro: Tooku he (Instrumental)
  87. Okui Masami: Sei no Honoo
  88. Uehara Rena: closing '13
  89. Suara: Fly away -Oozora he-
  90. Hayashibara Megumi: Revolution
  91. angela: That's Halloween
  92. Yonekura Chihiro: Tooku he
  93. Hayashibara Megumi: brave heart
  94. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
  95. Hayashibara Megumi: GO ALONG! GO AROUND!!
  96. Hoshi Soichiro: Shining Tears
  97. Wada Kouji: With The Will
  98. Okui Masami: Hikari he ~crossroads~
  99. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
  100. Hayashibara Megumi: Follow you, Follow me

2016. december 28., szerda

A 2016-os év japán zenében

Mivel ma van az év utolsó szerdai napja, ezért több jelenősebb japán zenei kiadvány már nem jelenik meg, így érdemes összegezni. Olyan sok kiadvány nem jelent meg idén a tavalyi évhez képest, de amik megjelentek, azok döntő többségében jók voltak, így az idei évre is készültek olyan dalok Japánban, amely által emlékezetes lesz az 2016-os év.

Essünk túl a nehezén. Az idei év legszomorúbb eseménye a Jpop iparban egyértelműen Wada Kouji halála volt áprilisban. Nem járja, hogy 42 évesen egy életében legendává vált énekes eltávozzon. Emlékére idén jobban előtérbe kerültek a Digimonos dalok, nemcsak a kislemezei, hanem az All of my mind stúdióalbuma, és a The Best Selection~Welcome Back! válogatásalbuma. Hiányzik nagyon, de az ő esetében rá lehet mondani, hogy dalaiban tovább él velünk, mert nagyon jó hallgatni őket. Csak milyen érdekes, hogy tényleg akkor kerül egy előadó, vagy bármilyen művész munkássága más meglátásba, amikor meghal. Ez általánosságban igaz, Wada Kouji is ugyanígy járt nálam. Valahogy most többet jelentenek nálam a Digimonos dalai, meg van néhány saját dal, ami nagyon jóra sikeredett.

Ami még rossz oldal, bár korántsem ennyire, hogy a JAM Project idén megjelentette eddigi legrosszabb Super Robot Wars kislemezét. Sehogy nem tudok megbarátkozni a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ single-lel, olyan unalmas, lapos, semmi nincs, ami kiemelné az átlagból. Azt az egyetlen egy szólamot tudom visszaidézni fejből, amikor Okui Masami énekli, hogy "Rekka no Gotoku" részt, de amúgy az egész dal annyira jelentéktelen, hogy azt el nem lehet mondani.

De van néhány pozitív esemény, megjelenés, amit érdemes kiemelni. A legpozitívabb meglepetést Suara hozta, az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu válogatásalbummal, ugyanis a 8. helyet érte el az Oricon lemezeladási listán, ezzel magasan a legjobb eredményt produkálta eddigi karrierje során. Majd fogok írni részletesen is az albumról, mert szívesen hallgatom, csak azért nem tetszik annyira, mert korán jelent meg. A Futari no Hakuoro széria zárja le az egész Utawarerumono történetet, a videojáték már megjelent, és nagyon várom, hogy amimében is látható legyen végre. Ugyanis sajátságosan zárták le az Itsuwari no Kamen-t, és érdekel, hogy mit hoznak ki a sztoriból. Viszont, mivel anime még nincs, ezért annak openingje és endingje még nem jelent meg, de már tudom, hogy Suara nagyot fog alakítani. A videojáték openingje (Hikari) és endingje (Uruwashiki Sekai) is igazán fantasztikusak lettek. A Hikari könnyed kis dal, pont ettől nagyon jó, mert oldott vidámságot hordoz magában. Az Uruwashiki Sekai pedig egy csodálatos. Suara még ennyi év után is meg tud érinteni, már én sem hiszem el. Az album két kiadásban jelent meg,a limitált kiadás egy Special Disc-kel jelent meg, mely az első Utawarerumono szériából tartalmaz dalokat. Ez is hiányos, ugyanis, csak a főbb dalokat tartalmazza, de kimaradt például a Towa ni, vagy a Kimi no Kawari, melyek a videojátékhoz köthetők. Több értelme lett volna egy komplett, nagy válogatásalbum megjelentetése, amikor kijön az anime, és azok dalaival együtt, és arra rátenni Uehara Rena: Yume no Tsuzuki dalát is, mely az OVA ending dala. De az, hogy F.I.X. Records és az AQUAPLUS kihozott egy Top 10-es helyezést egy kiadványukból, arra tényleg nem volt még példa, és fantasztikus eredmény. Csak legyen folytatása, és jelentessenek meg hasonló sikereket.

Okui Masami idén nem jelentetett meg a szólókarrierjében albumot, vagy kislemezt, de érdemes megemlíteni őt is, mert nemrég, karácsony előtt, tartott egy akusztikus koncertet. Ez egy egyszerűbb, szerényebb hangszerelésű koncert volt, még a dalok listája is nyilvános, amiket felénekelt:
  1. White Season
  2. Sanctuary
  3. Still Love
  4. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
  5. Iiwake
  6. PLATONIC
  7. Fuyu no Himawari
  8. Koi Suru Omoi
  9. I'd love you to touch me
  10. Boukensha
  11. Ajisai
  12. Rondo-revolution
  13. J
  14. ANGEL'S VOICE
  15. Sayonara
  16. Maria
Az utolsó két dal, amolyan "Encore", tehát visszatapsolás után énekelt dalok. A koncert különlegessége nemcsak az akusztikus hangszerelése (Unplugged) volt, amivel kellemes, családias hangulatot létesített, hanem az is, hogy néhány rajongó elsírta magát a dalok hallatán. Ez meglepte Okui Masami-t, írt róla a blogjában, hogy nem számított arra, hogy ilyen hatást fog kiváltani. Nincs min meglepődni. Okui Masami nem szeret a magánéletéről beszélni, és még régebben rájöttem, hogy azért nem, mert a dalaiban énekel önmagáról, ezáltal sokkal többet tudhatunk meg róla, mint akár egy önéletrajzi könyvből. A dalok alapján szinte biztosra vehető, hogy az énekesnő sokat megélt az életében érzelmi oldalról, ami által hitelesek és szívet megérintőek a balladái. Jó érzés hallani, hogy nemcsak én vagyok ezzel így. :)

Hayashibara Megumi pedig annál nagyobbat alakított a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu animével. Maga az anime is nagyon jó lett, és Hayashibara-sama is nagyot alakított a könnyűvérű nővel, aki a végzet asszonyaként megpecsételte két srác barátságát. De persze az anime ennél többről szól, és hamarosan jön a második évad, méghozzá most januártól! Ami új Hayashibara Megumi kislemezt vetít elő. A megjelenése már biztos, addig is hallgassuk az Usurahi Shinjuu dalt, mely az első évad openingje. Igazán különlegesre sikeredett, Shiina Ringo a jazzes stílusával egyedi dalt adott Hayashibara Megumi repertoárjának.

Most, hogy kiemeltem az év fontosabb eseményeit, a japán azon részében, amiben érdekelt vagyok, jöjjenek listázva az idén megjelent albumok és kislemezek:

Január:
  • Január 20: Matsumoto Rica: XY&Z
  • Január 27: Suara: Amakakeru Hoshi
Február:
  • Február 3: Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu
  • Február 3: Hayashibara Megumi: DUO
  • Február 10: JAM Project: Gekka
Március:
  • Március 30: Wada Kouji: Seven ~tri.Version~
Április:
  • Április 6: Chihara Minori: Innocent Age
Július:
  • Július 27: JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
  • Július 27: Suara: Honoo no Tori (Digitális kislemez)
Augusztus:
  • Augusztus 24: ALI PROJECT: A-Kyuu Kagenrei
  • Augusztus 24: Kitadani Hiroshi to Kishidan: We Can!
  • Augusztus 31: angela: LOVE & CARNIVAL
Szeptember:
  • Szeptember 21: Suara: Hikari (Digitális kislemez)
Október:
  • Október 19: angela × fripSide: Boku wa Boku de Atte
November:
  • November 2: JAM Project BEST COLLECTION XII: THUNDERBIRD
  • November 2: JAM Project: The Brave
  • November 9: Suara: Utarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu
December:
  • December 7: angela × fripSide: The end of escape

2016. december 20., kedd

BATarácsony

Thunder meghívott a Békés Megyei Anime Társaság által szervezett BATarácsony nevű rendezvényre. Nem terveztem elmenni, és még akkor is gondolkodtam rajta, amikor meghívott, aztán úgy döntöttem, hogy mégis. Most szombaton volt, azon meglepődtem, hogy csak délután lesz, azt hittem, hogy egész nap bulizunk. De mondtam neki, hogy töltsük együtt az egész napot, ezért délelőttre áthívtam hozzám.

10.30-ra beszéltük meg a találkozót (elvileg) a Csaba Centerben a Media Markt bejárata előtt, de már 10 óra után rám telefonált, hogy hol vagyok. Csak akkor indultam el otthonról. Amikor megérkeztem, nem találtam a környéken sehol, ezért úgy döntöttem, hogy szétnézek a Media Markt-ban. Eszméletlen milyen rengetegen voltak, tényleg szinte megbolondul az emberiség karácsony előtt. Csak ne felejtsétek el, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, ezért a szereteté is. Ezt most úgy írtam, mintha tőzsgyökeres keresztény lennék, pedig isten óvjon tőle. Milyen stílusos megjegyzés. :D De akkor se őrüljenek meg az emberek, ha nem muszáj. Amikor kimegyek, vártam egy pár percet, aztán csak rátelefonáltam, hogy hol van, mert szerintem már maga sem tudja. De azért megtaláltuk egymást. Elsétáltuk hozzám, megpróbáltam elhívni a Super Mario napra, de hát neki nagyon drága Gyuláról az utazás. Nekem is csak a START klub kártya miatt lényegesen olcsóbb a megyeszékhelyből. Nálunk a Mario Kart 8-cal játszottunk, mert abból lesz a konzolverseny, és hogy nyerjek, gyakoroltunk. Egész jó volt, bár isten igazából annyira nem élvezem, mint akár csak a Mario Kart Wii-t. Néhány verseny után ebédet csináltam magamnak. Ő nem kért, ezért lefoglalta magát a YouTube-bal, meg a Crunchyroll-lal. Én a konyhában néztem meg a No. 6 anime 10. részét. Nagyon tetszik, de azért rendesen bekeményítettek, meg kell hagyni. Majd írok az animéről részletesen.

Ezután indultunk el. A Csabagyöngye Kulturális Központban volt a Békés Megyeiek rendezvénye, és nem voltam elragadtatva attól, hogy Thunder elmondása szerint őt 13.30-ra kérték, hogy jöjjön el, mert 14 órakor kezdődött, volt, de senki nem volt a közelben. Ki is derült, hogy rossz helyen várakozunk, mert az 1. emeleten voltunk. Mondjuk ez sem volt letisztázva (nekem legalábbis nem volt), hogy hol lesz, csak azért mentünk az 1. emeletre, mert szeptember végén a BATarashii (A Békés megyei anime rendezvény, con, buliság...) itt volt, és azt gondoltunk, hogy akkor most is itt gyűlünk össze. De csak táncóra volt ott. Lementünk a portára megkérdezni, hogy hol lesz, itt tudtuk meg, hogy a 3. emeleten. Felmentünk, de nem volt senki. Eléggé lassan jöttek az emberek, meg kiderült, hogy a kulcsot elvitte valaki, azt az embert is le kellett vadászni... Én meg nagyon fáradt voltam, ezért nem voltam beszédes / ismerkedős kedvemben. De hogy ne aludjak be, Tetriseztem. A klasszikus Game Boy-os Tetrisszel. Amikor előkerült a kulcs, kinyitották a termet, és lefoglaltuk az ablak felőli sor első padját. Eléggé tanterem-feelingje volt a teremnek. Amíg ők összepakoltak, addig Thunder beüzemelte a Wii U-t, de úgy, hogy nem volt TV-hez, projektorhoz kötve, hanem úgy játszottunk, hogy a GamePad-en láttunk mindent. Ő játszotta a táblacontrollerrel (GamePad), én pro controllerrel. Ő közben úgy helyezkedett el, hogy én is lássak mindent. Meg tudtuk oldani, és egész jót Mario Kart 8-aztunk.

Amikor rendben lett minden technikailag, egy animevetítéssel kezdtünk. A Békés Megyei Anime Társaság kéthetente tart vetítést különböző témájú animékből, én most voltam először (illetve a BATarashii-n is volt egy movie). De amit levetítettek... Egy karácsonyi OVA volt, Itsudatte My Santa volt a címe. Még kifejezetten jónak indult, egy pasi a főszereplő, akinek szülei egész életében rengeteget dolgoztak, ezért mindig egedül töltötte a karácsonyt. Mivel nem élte meg ennek varázsát, ezért nem hisz a mikulásban, a krampuszban, se senkiben, de megjelent neki egy lány, Mai, aki viszont nagyon hisz benne. Egészen összebarátkoznak a fiúval, gondoltam is, hogy utánanézek az OVA-nak, mert egyrészt tényleg jónak indult, másrészt meg magyar felirattal néztük, de az valami ritka igénytelen volt. Félregépelésekkel, helyesírási hibákkal megtűzdelt szövegek rontották az összhatást. Még azt sem bántam, hogy az elején ellőtték azt a poént, hogy a szerencsétlen srác neve Santa és december 24-én született, és a kiscsaj a földön heverve röhög rajta. De aztán maga az OVA is elrontotta magát, mert az első rész vége fele összevesznek, utána kibékül a fiú és a lány, a fiú megcsókolja őt, erre a lány mahou shoujo módjára átváltozik, és ilyen kislányos alkatból egy szexbomba "mikulásnő" lesz belőle akkora cicikkel és seggel, hogy talicska kell hozzájuk, hogy elbírja. Végem volt. Innestől lehajtottam a fejem, és elaludtam. Főleg azért, mert lenyomták a torkomon (meg nyilván a többiekén is) a második részt is. Köszöntem szépen... Sokkal értelmesebb karácsonyi special animék vannak, miért nem a Love Hina Christmas Special-jét vagy a Di Gi Charat Christmas special-jét vetítették? Vagy az volt korábban, és minden lehetőséget kilőve csak ez maradt. Én is kilőve éreztem magam amíg ment ez a szörnyűség. Nekem főleg azért szörnyűség, mert a főszereplő lány seiyuu-ja Hirano Aya, akivel úgy vagyok, mint Leea az ALI PROJECT-tel, vagyis már a nevére is ugrok. Az általam legjobban gyűlölt ismert japán személyiség, akiről az utóbbi időkben hála istennek keveset hallani. Volt valami botránya, ha jól tudom, és Japánban az a szokás, hogy ha valaki valami botrányt csinál, azzal megszüntet a kiadó minden szerződést, és pár évre visszavonultatja. A szigetországban erősen kötik az előadót a kiadó céggel, amelyikkel szerződésben van, ezért ők is szégyenbe kerülnek. Ez amúgy nagyon jó dolog, nem azért mert Hirano Aya is áldozat lett, hanem mert ott egy ismert ember felelősséggel tartozik a rajongói felé, és viselkedésével példát mutat. Nálunk is így kéne lennie, de amíg a bulvárban az a menő, aki összeveszik valakivel és hasonlók, addig ez nem lehetséges.

Miután lement a vetítés, a konzolt kötötték a projektorhoz, hátul meg rajzverseny volt az érdekelteknek. Jelentkezés után elindult a Mario Kart 8 verseny. Eléggé szerencsétlenül alakult az én versenyem, úgyhogy az első körben kiestem. Nincs gyakorlatom a 200cc-s versenyben, a Nintendo 64-es Yoshi's... valami (nem jut eszembe T_T) pályán is csak N64-en ismerem betéve. De különösebben nem bántam, mert nyertem egy "korán hazamenetelt", mert holnap 4-kor kell kelni, ezért nem maradtam sokáig. Én is vittem néhány Wii U-s cuccot, például a Pro controllert, az Thundernél maradt, mert kellett a versenyhez. Ő meg cserébe kölcsönadta a Super Mario Maker-t, mondja, csináljak Lernie-nek és ug-nak szivatós pályát. Értettem, főnök! Hazaérve megnéztem az Orange anime utolsó részét. Meglepett, hogy 37 perces. Szép volt a vége, meg írtam róla korábban, hogy nagyon tetszik, már-már idealista anime, de eléggé elcsépelt lett a vége. Ennek ellenére meghagytam a 10 pontot a My Anime List-en, mert néhány negatív véleménnyel ellentetében nekem tetszik az idealista, itt-ott melankolikus mivolta.

2016. december 13., kedd

Animekarácsony 2016

Elkezdtem írni az őszi MondoConos élménybeszámolót is, de annyi háttértörténete volt, hogy szinte "elnyomták" magát az eseményt, ezért félbehagytam az egészet. Átolvastam, és nem tudom, hogy mit vehetnék ki, hogy ne legyen annyira unalmas. Lehet, hogy megcsinálom azt, hogy kiteszem, ahogy érzem, és majd aki olvassa, az átugorja a számára érdektelen részt.

Az Animekarácsony mindig kicsit rendhagyó szokott lenni: Kicsit lazább, kellemesebb, oldottabb. Ünnepeljük a karácsonyt, lezárjuk az évet. Ez is hasonló volt, itt-ott érdekességekkel. Halnalban most is korán ébredtem fel, igazából már 3 órakor, és az állapotomból arra következtettem, hogy fáradékony lesz a rendezvény számomra. Eltöltöttem itthon az időt, a vonat 6.19-kor indult. Az állomáson az újságosnál megvettem az új Garfield magazint, benne tele karácsonyi képsorokkal. Jelen van pókulás, a karácsonyi rémlátomások, és persze Garfield megfogadja, hogy csak azért is ébren megvárja a mikulást, de persze az álommanók győznek.

A vonatút alatt szinte végig animéket néztem. Bevezettem magamnak hétvégén reggelenként amolyan "anime-matinét", melynek keretében shounen animéket nézek, például Pokémon, Digimon, Yu-Gi-Oh!, Inazuma Eleven, Shutsugeki! Machine Robo Rescue. A Digimont és a Yu-Gi-Oh!-t, most nézem életemben először komolyan. Kicsit örültem is a Digimonnak, mert szeretek magyarul animéket nézni, és ennek arányát is növelhetem. De szinte a falra másztam a sok gyerekes hangtól, ezért a 2. részre japánra váltottam. Ez már sokkal kellemesebb a fülemnek. A Yu-Gi-Oh!-ból az első 27 részt nézem, ami még a nagy kártyaversenyek előtt van. Rendesen meg is lepődtem, mert igazából nem tudom, honnan indul az egész sztori, és hogy azt látom, hogy semmi kártyaverseny, ellenben kemény verekedések, alvilág, fegyveres erők, gyerekeket sem kíméljük, Yami no Game, démoni erők... Eleinte nem tudtam hova tenni az egészet, igazából nem is vagyok elragadtatva attól, hogy ilyen, de még éppen nézhető. Aztán 8<nyolc>8 magyarázta el, hogy van ez. Az Inazuma Eleven pedig Level 5 által kiadott Nintendo only játék. Kipróbáltam, és kifejezetten tetszett, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok az animébe. Ez egy focis anime, számítottam arra, hogy ilyen Prince of Tennis-féle istenek meccse lesz a dologból. Így is lett, de mivel nem ért meglepetésként, ezért nem is vagyok fennakadva rajta. Amúgy egész jó dolog. A karakter-dizájn néhányuk esetében meglehetősen debil, de nem is azért nézem, hogy innen válasszak kedvenc karaktert. A Shutsugeki! Machine Robo Rescue meg meglep, hogy tetszik. A képeken azt láttam, hogy gyerekek mentik meg a városukat a gonosz erőktől, sokat nem reméltem tőle, de hangulatos. Azért kezdtem el nézni, mert a JAM Project énekelte az openinget és az endinget, és tetszik mindkét dal, az anime is egész jó. Az utazás egyébként nem volt zökkenőmentes, mert átszálltam Szolnokon a személyvonatra, ami elég sokáig nem állt be. Pedig innen indul, és a személyvonat elég hamar be szokott állni. 8:00-kor indult volna, előtte 2 perccel állt be, és nem is nyílt ki mindegyik ajtó. Csak a leghátsó, néztük, hogy szállnak fel azok, akik oda akartak, mi meg várjuk, hogy nyissák ki a többit is. Én úgy döntöttem, hogy nem várom meg, ezért leghátulra mentem. Sokkal jobban nem jártam, mert hideg volt mindegyik kocsi. Gondoltam is magamban, hogy micsoda komfortos utazás, ez így egy hideg decemberi napon. De aztán kinyitották a többi ajtót, és beindították a motort, vele együtt a fűtést is. Így már más volt. De 20 perc késéssel indult a vonat. Végülis úgy nem volt probléma, hogy időpontra megyek, vagy hasonló, csak mégis.

Kőbánya Felsőig mentem, mert innen menve a Hungexpóhoz nem kell BKV jegy, meg eredetileg megbeszéltük bagszival, hogy megveszi nekem a jegyet, ott kifizetem neki, és menő lesz minden. De nem tudott kijönni elém, és mivel ezt előre tudta, nem is vette meg a jegyet. Na akkor legalább állhatok hosszú órákat sorban. Nem baj, eltöltöm az időt, játszok, vagy megnézem a Coppelion utolsó részét. Ezek mind elmaradtak, mert döbbenten látom, hogy nincs sor. Gond nélkül gyorsan bejuthattam, pedig még csak 10 óra volt, épp csak elkezdődött az egész buli, és máris sikerült bejutnom? O_O Két eset lehetséges: Vagy nagyon kevesen vannak, vagy annyira jó volt a szervezés, hogy minden gördülékenyen ment. Valószínűleg az utóbbi, mert elég sokan voltak. De örültem a dolognak. Mentem fel a második emeletre a karaoke teremhez, de láttam, hogy csukva vannak az ajtók. Hallom, hogy próbálnak, eszembe is jutott, hogy Waka mondta, hogy lesz karácsonyi dalokból egy előadás a veterán karaokésokkal a nagyszínpadon, és gondoltam, hogy erre próbálnak. Addig megnéztem, hogy jött-e StreetPass Nintendo 3DS-re, egy volt. De nem is kellett sokat várni, mert Narumi kijött, és elkezdett csokit osztogatni. Ja hát persze, születésnapja lesz a jövő héten (vagyis ezen a héten). Felköszöttem, hiszen szép az élet, ha van egy kis csokoládé a láthatáron. Bementem a karaoke terembe, már minden ismerős bent volt. Feliratkoztam, és mivel számítottam arra, hogy most is sokan lesznek, és mivel tudtam, hogy mit akarok énekelni, ezért megkértem Leeát, hogy írjon fel háromszor "megfelelő" távolsággal. Tehát nem egymás után éneklek háromszor, hanem felírta a második kérésemet kb. 15-tel később. Először egy Okui Masami karácsonyi dalt énekeltem, a SNOWY-t. Bemelegítésnek megfelelt. Mindig amikor először énekelek, az eleje nagyon nem akar összeállni, aztán a második felére rendben lesz a dolog. Beénekelni...

Sokan voltak a csoportból, már-már az újoncok is veteránnak számítanak: 8<nyolc>8, Mazsibazsi, Waka, Miroku, meg John, bár ő kicsit később jött, és egy visszatérő, Mai! Örültem neki, mondta, hogy most nagyon megjött a kedve, hogy újra jelen legyen. Ő is énekelt egy párszor, most is kellemes hangja van. Aztán volt egy érdekes sztori: Leea amikor felkonferálta az aktuális előadót és a dalt, annak címében volt a "senritsu" szó. Amikor rendben lett minden, megkérdeztem Leeától, hogy a Senritsu ugye szörnyűt jelent? Furcsán nézett rám, mégis hogy jelentene szörnyűt? Elkezdtem mondani neki, hogy hát azért, mert az ALI PROJECT-nek... Itt majdnem leszédült a székről. Tudtam róla, hogy nem szereti az ALI PROJECT-et, de arra nem gondoltam, hogy ha már meghallha az együttes nevét, már arra ugrik. Ezek szerint csak a dalcímet kellett volna mondanom? Lenyugtattam, aztán folytattam, hogy nekik van olyan dalcímük, hogy "Senritsu no Kodomotachi", és ezt úgy fordították le, hogy szörnyű gyerekek. Waka egyik barátja (ha jól emlékszem, Superion néven van jelen) tett igazságot. Telefonján van egy japán szótár alkalmazás, azon megnézte, hogy kétféle kanji van a senritsu szóra, az egyik jelentése dallam (ez a gyakrabban használt), a másiknak viszont tényleg az a jelentése, hogy szörnyű. A második dal, amit énekeltem az F-Zero: Falcon Densetsu animéből a THE MEANING OF TRUTH. Annak ellenére, hogy előző este nagyon ment, most szenvedés volt. Az első refrénnél annyira rámentem a legmagasabb részre, hogy azzal tönkre is vágtam a hangomat. Tudtam is, hogy utána még annyira sem fog menni, de nem akartam ezért letenni a mikrofont, inkább végig elénekeltem. De nem volt jó. Leea mondta is, hogy nagyon erősen rá akarok menni a magas hangokra. Igaza van. Szerénytelenül ki merem jelenteni, hogy az én esetem az, amikor van hangterjedelem, de nem vagyok képezve. Nincs technika, hogy a hangomat hogy használjam. Ráadásul a következő dal, amit terveztem elénekelni még durvább, úgyhogy igyekeztem kúrálni magam. Hang kímélése és sok-sok folyadék.

A zenekvízt nagyon vártam, mert Disney-s volt most így karácsonyra, és mivel most is nagyon szeretek Disney klasszikusokat nézni, ezért örültem neki. Na vajon mit tudok? Jó is volt, sok jó ötlettel, viszont néhány dolgot másképp csinálnék. Narumival és Ronival voltam egy csoportban, bár 8 és Miroku is szerették volna, ha hozzájuk csatlakozom. De aztán hozzájuk megjött John, így Narumiékkal voltam. Három részre volt osztva a zenekvíz (vagy zene tippmix az új neve, de ösztönösen bennem van a zenekvíz), az első részben Disney sorozatok zenéi voltak, és plusz pont járt azért, ha kitaláltuk, hogy milyen nyelven szól. Ez nagyon jó ötlet volt, külön figyeltük is az ének hangzását, és próbáltuk kikövetkeztetni, hogy milyen nyelven találták meg az adott dalt. Amúgy elég sokat felismertünk. A második rész animés volt, karácsonyi animés dalokkal. Itt is döntő többségében a hangulatra mentünk rá, milyen a zene hangzása, és hogy melyik animéhez illik. Mivel egyre több animét nézek, ezért egyre okosabbnak érzem magam a zenekvízen. De annak most is örültem, hogy egy kedvenc dal szólt, méghozzá a Love Hinából a Winter Wish. Ez Yonekura Chihiro dala. Az utolsó feladvány választási lehetősei között volt DiGi Charat is, itt reméltem, hogy a karácsonyi OVA-jának Okui Masami dala fog megszólalni, de sajnos nem. A harmadik, egyben utolsó rész volt az, ahol Disney klasszikusok zenéiből kellett felismerni, hogy melyik melyik. És itt volt az, ami nekem nem tetszett, hogy különböző YouTube cover meg egyéb változatok. Túl nehéz volt, a végére már nem is érdekelt a dolog. Én ilyenkor Animekarácsonyra könnyűvé tettem volna a zenekvízt. Inkább az tetszett, ahogy Tukeinon csináltam régebben, hogy igazából nem is volt semmi pontozás, semmi tétje a dolognak, csak hogy ki mennyire tudja, és aki kitalálta, az nyújtotta a kezét, repült is felé a szaloncukor. Emlékeztetett is Dévényi Tibor Három Kívánság műsorára, ott is, aki leghangosabban tapsol, annak dobta a Chio Chips-et. Itt is, csak itt célzottan ment, nem random. És ettől olyan könnyed volt az egész, mindenki jól érezte magát. Azt nem mondom, hogy itt nem, mert itt is kapott szaloncukrot minden résztvevő, meg egyébként is, de azt gondolom, hogy akkor lett volna igazán jó és hangulatos a zenekvíz, ha könnyű, már-már játékos lett volna. Amúgy itt a végén is láttam valakiket, akik mintha ismerősek lettek volna régről, de aztán jobban megnézve őket, nem... Ennyi volt a zenekvíz, jó volt, de inkább könnyeddé tettem volna.

Volt egy másik verseny (?) is, ami viszont nagyon jó volt, a jó öreg kaszinó karaoke. Ez viszont könnyű volt abból a szempontból, hogy mi választhattuk ki a dalt, nem kellett gépnek sorsolni. Amúgy előző évek emoticon és extrás dalai közül lehetett választani. Nem is tudtam erről, meglepve kérdeztem Kedvesjuditot, hogy tényleg mi választjuk ki a dalt. Mutatta a papírt, nevetve mondta, hogy legalább olvasni tudjunk. Olvasom, olvasom... jéé, tényleg! :O Tudok olvasni, csak az apróbetűs részek... ^^' Fel is írtam a Slayers: Get along-ot, ha már így lehet választani, és jelen volt a listán. Mondtam is, amikor kiálltam, hogy na lássuk, mi műveltetek a japán zenei történelem legnagyobb klasszikusával. Igazából nagyon olcsón megúsztam, mert ez a 2012-es listában volt, amikor még Tuki csinálta. Ő még nem ment el annyira extrém dolgokig. Itt csak szótagok kihagyása volt, szövegrész kanával írva, meg néhány sor nehezen olvasható effektezéssel, de ahhoz képest, amit Mystra és Tsuki művel extravaganza néven, ez egy könnyed kis extra volt. De jó volt elénekelni.

Ezután Narumival mentünk az árusokhoz szétnézni. Adott néhány tanácsot, hogyan énekeljek jobban, és hogyan hozzam vissza a hangomat, hogy valamivel jobban menjen a következő. Aztán felmerült az úszás dolga, hogy fontos megtanulni (nem tudok, mert a sok műtét miatt nem mehet víz a fülembe), javasolta, hogy csináltassak füldugót, amivel mehetek vízbe. Azért is merült fel a téma, mert mondtam, hogy hiányzik a víz közege. Igazából tudtam, hogy létezik ez a lehetőség, utána is jártam a dolognak, de több orvos is azt mondta, hogy még füldugóval sem mehetek vízbe. Aztán nem is foglalkoztam vele. De most, hogy felmerült, akkor ismét utánajárok. Hallásközpontba mentem el hétfőn, az orvos szerint ahhoz képest, hogy többször volt műtve a fülem, hogy szépen néz ki. Elmondása szerint nem biztos, hogy baja lenne, ha víz menne bele, de a biztonság kedvéért inkább legyen füldugó. Én is inkább ezt mondom, mert volt rosszabb is a hallásom mint amilyen most, és eléggé érzékenyen venném, ha baja lenne a fülemnek. Az a fő kérdés, hogy ha megkísérelnék füldugó nélkül vízbe menni, és ha lenne baja a fülemnek, akkor azt helyre lehet-e hozni? Csak akkor tennék kísérletet "csupasz" füllel vízbe menni, ha igen. De önmagában már az óriási fordulat nálam, hogy egy orvos azt mondja a fülemre, hogy nagyon szépen néz ki. Nagyon megörültem neki, úgyhogy már ezért köszönettel tartozom Naruminak. :) A vásár után azt hittem, hogy elmegyünk megnézni a konzolokat, de visszafordultunk. Nem firtattam a dolgot, már csak azért sem, mert összetalálkoztunk Lyraevi-vel. Vele is beszélgettünk egy kicsit, jön majd karaokézni.

Amikor visszamentünk, nem sokkal utána jöttem én, a harmadik felírt dalommal. Hát tényleg megszenvedtem vele, ahogy gondoltam. Yu-Gi-Oh!-ból volt az OVERLAP. Azt tudtam, hogy Kimeru-nek nagy hangja van, de ez a dal konkrétan hanggyilkos. Semmi hangom nem maradt a végére, úgyhogy eléggé gyászosra sikeredett. Mindazonáltal azt éreztem, hogy megfelelő hanggal el tudnám énekelni. Aztán itt történt egy érdekes eset: Az egyik srác valami rock balladát énekelt, ha jól emlékszem, és a végére forgatta a mikrofont, meg gitározást imitált vele. Kedvesjudit azonnal felment, látszott is rajta, hogy ha ott akkor nem kap agyérgörcsöt, akkor semmitől. Drága mulatság a mikrofon, az biztos. De látszott a fiún, hogy bánta a tettét, bocsánatot kért. Csak amikor már komolyan elkezdtek beszélni a helyes mikrofon használatról, akkor már-már rosszul érezte magát. De felhívták a hangtechnikust a színpadra, hogy tartson egy kis előadást. Meg is tette a saját stílusában, ami igen nagy derültséget okozott. Én is jókat nevettem rajta, viszont az "akinek hangja semmihez nem fogható" szöveget szerencsétlen beszólásnak tartom. Itt nyilván az énekesekre gondolt, akik kiálltak. Egyrészről, ez karaoke és nem tehetségkutató, másrészről meg elbátortalaníthatja az új jelentkezőket. Mindennek ellenére, mivel volt még idő, én még feliratkoztam még egyszer, a negyedik dal pedig a Slayers-ből a Jama wa Sasenai volt. Ezt úgysem éneklik, meg ezzel menőség lesz lezárni a 2016-os év énekes buliját. Bele is fért, ez már tényleg csak arra volt jó, hogy valamit énekeljek. Aztán beszélgettem még Lyraevi-vel és Lexi-vel, aztán már nem maradt sok idő. 17:30-kor volt a nagyszínpadon a karácsonyi előadás. Ezt hallgattam valameddig, aztán mentem is vonathoz, 18.23-kor indult Kőbánya Felsőről.

Ahhoz képest, hogy nem sokat aludtam éjjel, nagyon jól bírtam, és jól is éreztem magam. Jó volt találkozni a karaokésokkal, nagyon jó látni, hogy egyre nő a fiúk aránya, akikkel jó társaságot alkotunk. Miroku-val is jó volt énekelni a Pokémon Johto dalt közösen. Amikor Miroku megjelent a karaokésok között, nem bírtam nem ellőni azt a poént, hogy biztos azért ez a neve, mert a való életben azzal udvarol a lányoknak, hogy megkérdezi tőlük, hogy lenne-e a gyermekei anyja. Meg Roni is törzskaraokés lesz, úgy tűnik, na meg a régi veteránok: Narumi, Leea, Kedvesjudit, és még egy lány a szervezők közül, akinek nem jut eszembe a neve, bocsánat érte. :( A visszaút már sima volt, semmilyen probléma nem volt. Megnéztem a Coppelion utolsó részét, meg játszottam. Nagyon tetszett az anime. Lehet mondani rá, hogy sablonos, mert ilyen befejezést láttunk már, de a kerettörténet nagyon tetszett. Jól éreztem magam, áprilisban jön a folytatás.

2016. december 5., hétfő

Idealista vagy hiteltelen?

Esetleg mind a kettő? Most két olyan animét nézek, ami erősen gondolatindító volt számomra, ezeket szeretném megosztani. Az írás spoilerrel lesz teli, úgyhogy aki nem látta az animét, de tervezi megnézni, az ugorja át ezt a postot.

Coppelion - Erősen hadilábon állok azokkal az animékkel, melyek openingjeinek vagy / és endingjeinek előadója angela, ezen arányon szeretnék javítani. Elkezdtem a Coppelion-t akkor is, amikor aktuális volt, de végül abbamaradt, és most döntöttem úgy, hogy megnézem. Megérte. Eléggé lepontozták, mert érzelmileg hiteltelennek tartják az animét. Hát azért megnézném őket, hogy fordított helyzetben hogy viselkednének. Nukleáris katasztrófa után játszódik az anime, amikor Tokióból kihalt szellemváros lesz, ugyanis nem lehet megfelelő védőruházat nélkül egyáltalán túlélni. Csak három lányt látni védőruházat nélkül, ők nem is átlagemberek. Ők az úgynevezett Coppelionok. Élő játékbabák, amiket emberek alkottak meg. Ők azok, akiket azért alkottak meg, hogy a katasztrófa után túlélők után kutassanak. Akad is persze. A lényege a dolognak, hogy érzelmileg sokan nem tartják hitelesnek, mert túlzottan "érzelgősnek" tartják, a legkisebb bajra is úgy reagálnak, mintha valami óriási baj közeledne. Igazából a mai kor embere (főleg a fejlett országban élők) nem feltétlen élt meg ilyen jellegű katasztrófát, ezért nem tudják elképzelni, hogy ilyen krízishelyzetben lehet így reagálni a legkisebb problémára is. Pedig megtörténhet. És ha a világ ezzel a lendülettel halad abba az irányba, amerre jövendölhetően megy, akkor hamarosan közvetlen közelről is megismerhetjük, milyen körülmények között végzik a dolgukat a lányok.

Amikor nagyjából "elült" ez a dolog, a 8. résztől hirtelen más irányba terelődik a történet, ugyanis még néhány Coppelion játékbaba lány jelenik meg, akik viszont negatív szereplők. Az anime rajzstílusa pedig lehetővé teszi, hogy őket ne csak szimplán gonosznak jelenítsék meg, hanem mentális és lelki roncsnak. Hihetetlen gonosz ábrázatuk van. Kirajzolódik szépen lassan, hogy miért jelentek meg az animében, de a 12. részben szinte nyíltan ki is mondják. Azért ilyenek, mert elgondolásuk szerint az emberek azért alkották meg őket, hogy marionett-bábuként irányítsák őket. És ők ezt nem hagyják. Elgondolkodtatott az anime: Nem ők vannak jobban manipulálva a gyűlöletük által? Pont ez a Coppelion fő mondanivalója. Amíg meg nem jelentek a lányok, addig is volt rá utalás többször, mert több ember is megijedt a lányoktól, hogy bírják a sugárzást védőruha nélkül. Többen féltek is tőlük. De még ha rosszul is esett ez a lányoknak, elgondolkodtak rajta, nem mutatták ezt ki, csak végezték a dolgukat. Ami mindenképp nagyon szép, és példaértékű. És azt gondolom, hogy lazán lehetne belőle Neon Genesis Evangelion-féle klasszikus.

Orange - Slice of Life a kedvenc műfajom, viszont ennek az animének vonakodtam egy darabig 10 pontot adni, mert sem az opening, sem az ending nem tetszett. Az opening még éppen elmegy, de az endingtől a falra mászok. Az a fajta férfi ballada, amit már én is nagyon nyálasnak tartok, és ha már én annak tartom, akkor bízvást elhihetitek, hogy az már tényleg problémás.

Pedig a történet alapján sokkal jobbat érdemel. Mert egy nagyon jó animéről van szó. Megváltoztatható-e a múlt? Ezt a kérdéskört feszegeti: Takamiya Naho egy levelet a 10 évvel későbbi énjétől, amiben le van írva minden, ami azalatt az idő alatt történt. A feladat: Kijavítani minden elkövetett hibát, mellyel megmentheti Naruse Kakeru életét. Van is mit megmenteni szegény srácon, mert öngyilkos hajlamát szinte semmi nem gyógyítja. Anyjának tett ígéretét nem tudta betartani, ez beárnyékolja a mindennapjait. Sokáig zárkózott, de aztán jönnek a barátok, akik megmentik. Sokan azért értékelték le az animét, mert melodramatikusnak gondolják mind a történetet, mind az érzelmek kifejezését. Még aki nincs benne annyira a japán kultúrában, történelemben, az is láthatja, hogy sok anime és japán szól az ígéretről, annak megtartásáról, valamint az adott szó becsületéről. Nem csoda, hogy ez kardinális kérdés náluk, a srác esete is ezt a kérdést veti fel. De vannak, akik segítsenek rajta, és igaz barátsággal új élet lehetőségét nyújtsák neki. Ez a másik, ami nem tetszik azoknak, akik kritizálták az animét. Ugyanis az anime közepétől kialakul egy hat tagú baráti társaság, akik között olyan szintű összetartás lesz, ami szinte példátlan a való életben. Ez a másik, amit sokan hiteltelennek tartanak. Azt gondolom, hogy egyszerűen csak a saját élettapasztalatukból indulnak ki. Valóban nem az az általános, hogy egy kisebb csoport ennyire összetartson, hiszen általában baráti társaságok egy idő után szétesnek, mindenki járja a maga útját. És még csak nagyon az alapokat mondtam. Azt gondolom, hogy sokaknak a csalódottságuk türköződik vissza az animében, és az ebből fakadó frusztráltságuk miatt értékelték le az animét. Az biztos, hogy volt néhány jelenet, amire lazán rá lehetne mondani az idealista jelzőt. Például amikor egyszer Kakeru az ablaknál azzal "viccelődött" Nahónak, hogy milyen lehet az ablakból kiugorva repülni. Én is ezzel szoktam viccelődni, amikor virágos jókedvem van. -_- Persze Naho nem vette ezt poénnak (már csak azért sem, mert a levélből tudta, hogy mi játszódik le Kakeru lelkében), és nagyon aggódott amiatt, hogy nem lehet megmenteni a srácot. Akkor lépett oda Hiroto, aki mondta Kakeru-nek, hogy nemcsak akkor akar a barátja lenni, amikor szórakoznak, jókedvük van és önfeledtek, hanem fájdalmában is. Ez a jelenet engem majdnem megindított. Ilyet manapság alig mond az ember. Aztán ott volt a másik, amikor mindenki segít Kakeru-nek vinni a dögnehéz matracot, amit egyébként alig bír el, mert megsebesült a karja, de a zárkózott jelleme és a büszkesége nem engedi, hogy segítsenek rajta. De ha valaki VALÓBAN odafigyel a másikra, akkor nincs titok előtte. Tudták, hogy baj van a karjával, és különböző elcsépelt szövegekkel és közhelyekkel meggyőzik a Kakeru-t, hogy ne hallgassa e az érzelmeit, ők ott lesznek mellette és mindig segítenek rajta. A közhelyek is adott esetben hitelesnek hangzanak, időnként fontos ismételni őket, mert nagy igazságok rejlenek bennük.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos a helyükön kezelni a különböző emberi kapcsolatokat. Ebben látom a probléma forrását, nálam is az volt, hogy csalódottsággal vettem tudomásul, hogy bizonyos baráti kapcsolatok megszakadtak. Sok idő telt el, mire megértettem és elfogadtam azt, hogy azokkal az emberekkel csak akkor volt dolgom az életemben, utána, ha el akartak menni, akkor el kell engedni őket. Nagyon nehéz és fájdalmas dolog, de hiszek abban, hogy bárkinek lehet olyan összetartó baráti kapcsolata, mint amit láthatunk az Orange-ban. Csak nyitott szívvel kell járni, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket.