Küldemény Japánból

Ma megjött a rendelésem a CDJapantől, méghozzá a DIVE!! Blu-ray és egy Haikyuu!! kislemez.

SUPER BEAVER: Toppakou

Ez az ötödik Haikyuu!! kislemez a gyűjeményemben. A dal abból a szempontból különleges, hogy jó példája annak, hogy mennyire meg tud változni a véleményem egy dalról, ha jobban megismerem és meghallgatom. Emlékszem, amikor indult a Haikyuu!! TOP THE TOP 2. fele, és először meghallottam ezt a dalt, egyből azt gondoltam, hogy ez az eddigi legrosszabb Haikyuu!! opening. Olyan dallamtalan volt a zene, az énekből sem vettem ki semmit, csak értelmetlen erőfitogtatást érzékeltem az egész dalban. Aztán végül csak az lett, hogy elkezdtem egyre többet hallgatni a dalt (leginkább azért, mert Haikyuu!! betétdal), aminek az lett a vége, hogy ráéreztem az ízére és végül egészen megszerettem. Ma már nagyon jókat mosolygok a dalon (jó értelemben), Igazából a dal tényleg egy csapat indulója, himnusza is lehetne (ehhez képest a BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX dala kapta meg azt a verziót, amire a Karasuno bevonul a stadionba). De megvan a helye ennek a dalnak is. A borítót viszont a mai napig nem értem. Szegény Kageyamát miért ábrázolják úgy, mint akit gyomorszájon vágtak? Hinata és Tsukishima egész menők.

A hátoldalon meg az Inarizaki néhány játékosa van.

Itt Miya Atsumu néz ki a legmenőbben, a másik kettő meg nagyon koncentrál. A DVD-n egyébként az opening videó van feliratok nélkül. Nem mindig engedik el magukat DVD tartalom terén, pedig videoklip is van a dalból, rákerülhetett volna az is a lemezre. Így gyakorlatilag az egész DVD tartalom másfél perc hosszú. Összességében nagyon jó, örülök, hogy megvan ez a kislemez is.

DIVE!! Blu-ray

Ezt a filmet láttam többször is és mindig nagyon tetszett. Ez a DIVE!! manga live action változata. Igazából én az animét is szeretem. Kicsit demonstratíve is, mert elég rossz az átlagértékelése: 6,08, és ugyan érteni vélem, hogy miért nem szeretik az emberek, de meggyőződésem, hogy messze nem annyira rossz, mint amilyennek gondolják. Azt gondolom, hogy azért annyira rossz az anime átlagértékelése, mert a sport relatív kevésszer jelenik meg. Ami érthető is, hiszen a műugrás csak egy néhány másodperces folyamat. Nem olyan, mint egy labdajáték, melyből egy meccset akár epizódokon át lehet húzni, hanem leugrik, megcsinálja a mozdulatot, ahogy tudja, és kész. Itt is megvan az, hogy halljuk a szereplők gondolatait, illetve látjuk az edzéseket, de az animében sok a párbeszéd, amit adott esetben szintén nehéz lehet követni. Meg az egyéb történések lehetnek érdektelenek. De nekem nagyon bejött, mert kicsit más akar lenni, mint a többi sportanime, kicsit komolyabb, de az az igazság, hogy a live action movie a maga 2 órájával az egész történetet lefedi hiányérzet nélkül.

A hátoldala többet elmond. Ez az első japán kiadású képhordozó kiadványom. Azt nem mondom, hogy ez rendszeressé válik, hogy most már DVD-ket Blu-rayeket is veszek Japánban, mert nem bánnak kesztyűs kézzel a DVD-k és Blu-rayek áraival. De ha megvetem a lábam itt Hollandiában és egyenesbe jövök anyagilag, fogok egy japán DVD-t és Blu-rayt rendelni.

Az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy extrák is lesznek a Blu-rayen, mivel csak a tokon látható borítóval promotálták a CDJapan oldalán a kiadványt.

Díszdobozos kiadvány, fotókönyvvel, több mint elégedett vagyok ezzel a Blu-rayjel. Ráadásul DVD is van a tokban, az extrák nagyrésze azon van. Ez azért nem hülyeség, mert a nyugati Blu-rayeken sem jellemző, hogy Full HD minőségűek az extrák, így egy külön lemezen több tartalom fér el. Olvasható is, hogy az extrák tartalma 70 perc a DVD-n. Holnap megnézem a filmet és az extrákat is.

És milyen képhordozókat vennék Japánból? A Waterboys a másik japán film, amelyik nagyon tetszett. Viszont ebből a DVD-t venném meg, mert az van eredeti borítóval. A másik, ami szintén prioritásban van az a Bakuten!! movie. Ebből a limitált kiadású Blu-rayt venném meg. Ez előrendelésben van, majd 2023. január 25-én fog megjelenni, konkrétan el is gondolkodtam azon, hogy ha össze tudom rá spórolni a pénzt, akkor megrendelem magamnak. Az animét nagyon szerettem, azt is láttam már kétszer. A movie meg valamiért nem érhető el sehol, se streaming oldalakon, se letöltésre. Úgyhogy ezt valószínűleg csak akkor fogom látni, ha megveszem. Nos, én mindent megteszek azért, hogy lássam. Addig is örömömet lelem ezen két kiadványban.

Az utóbbi időkben nézett japán doramák

Az utóbbi néhány hétben néztem néhány japán doramát, ezekről szeretnék röviden írni.

1. Waterboys
   Ezzel a filmmel a Japán Alapítvány könyvtárában találkoztam először, nekik ugyanis megvan a film DVD-n. Már akkor felfigyeltem rá, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Le is adták az egyik vetítésükön, de arról pont lemaradtam, mert tavaly tavasszal pont a lezárások előtt volt, akkor már nem voltam Pesten. De még akkor megfogadtam, hogy amint tudom, magamtól megnézem. Ez most, ebben a hónapban jött el. A történet főszereplője 5 srác, akiknek eleddig szinte semmi közük nem volt a sporthoz. De most az iskolai fesztivál erejéig egy csapatot alkotnak, hogy szinkronúszásból összehozzanak egy show-t. Nagyon tetszett, konkrétan ez volt a legviccesebb japán film, amit eddig láttam. Kiváló a történet felépítése, ugyanis a kezdetekben esetlen fiúcsapat nagyon sokat szerencsétlenkedik, tényleg reménytelennek tűnik a helyzetük. Ebből sok vicces jelenet kerekedik, de aztán végül összeáll a műsor, és olyan show-t mutatnak be, mintha igazi koreográfusok találták volna ki. Hogy ezt így meg lehet-e csinálni a való életben… Az alapok biztos, hogy kellenek hozzá, de a filmnek tényleg a felépítése volt a legnagyobb erőssége. Ahogy folyamatosan neheztek az edzések és ahogy egyre jobbak lettek, elhittem nekik, hogy tényleg fejlődnek és tényleg egyre jobbak lesznek. Biztos, hogy többször meg fogom nézni a filmet.

2. Dive!!
   Ezt kb. 2 éve láttam animében és már akkor is felfigyeltem rá, hogy messze nem olyan rossz, mint amilyen az átlagértékelése. Ezt erősítette meg ez a mozifilm is. Érdekes abból a szempontból, hogy a movie jóval korábbi, mert ez az egész történet light novelként indult még 2007-ben, aztán 2008-ban jött a mozifilm. A manga és az anime csak jóval később, 2017-ben jelent meg. És mivel először ezeket láttam, meg is lepett, hogy az olimpiára készülnek. Úgy voltam ezzel a művel, hogy a Tokiói Olimpia tiszteletére készült, de még a movie-ban is említik az Olimpiát, akkor még nem volt tisztázva, hogy az Olimpia 2020-ban Tokióban lesz. Mindenesetre érdekes ötlet, hogy a Mizuki Diving Club-ban rosszul mennek a dolgok, ezért egy új coach érkezik, aki stilszerűen (fürdő)gatyába rázza a csapatot. A cél nem más, mint a már fentebb említett Olimpia és bizony kemény edzések veszik kezdetét az új coach érkezésével. Az animét legtöbb esetben azárt húzták le, mert semmi szakmait nem mutat be a sportággal kapcsolatban, az egész “olimpiára való készülés” egy kamu, mert csak egy bajnokságig jutnak el a fiúk. Emellett van egy sokak által teljesen feleslegesnek tartott érzelmi szál, ami sokat nem tesz hozzá a történethez. Talán annyit, hogy vajon hogyan megy az érzelmek viharában az edzés. De nekem személy szerint film formájában is tetszett, erősítette bennem a gondolatot, hogy jó volt az anime. Alapvetően tényleg nem vezet be a műugrás szakmai rejtelmeibe és azt gondolom, hogy az “olimpiára való kijutást” sem kell szó szerint venni. Az arról szól, hogy ha a Mizuki Diving Club újra fel akarja éleszteni magát, akkor az edzéseket komolyan kell venni. De érthetetlen az is, hogy miért ennyire érzelgősek a szereplők, de aki túl tudja magát tenni ezen, az azt gondolom, hogy egy jó filmet láthat, a végére pedig izgalmas versenyt. Megtaláltam a mangát is, azt is olvasom most.

3. Dansui!
   Ez egy 8 részes mini-sorozat. Maga a cím érdekes, mert a férfi és a víz kanjiját hozták össze, ezzel érzékeltetve, hogy fiúk úsznak. A Higashigaoka középiskola úszócsapatának csak 3 tagja van, és ők sem feltétlen a legacélosabbak. Elégedettek azzal, ha csak egy kicsit jobbat úsznak az eddigi eredményüknél. Márpedig azzal esélyük nincs a bajnokságon. Aztán kapnak egy edzőt, aki szintén (fürdő)gatyába rázza a fiúkat. Edző a legkeményebb fajtából, aki itt-ott kegyetlen módszerekkel, de eljuttatja a csapatot a bajnokságra.
   A három alkotás közül ez tetszett a legkevésbé, mert annyira animés stílusú volt az egész, hogy nagyon rosszul nézett ki az egész élőszereplős változatban. A szereplők személyisége, beszéde, viselkedése mind olyan volt, mintha egy animéből léptek volna ki, és a való világban is ugyanúgy viselkedtek. Határozottan azt gondolom, hogy nem állt jól nekik. Doramát azért nézek, hogy egy kis szeletet kapjak a japán valóságból, és nem azért, hogy animét nézzek élőszereplős változatban. Nem volt rossz az alapkoncepció, meg nézhető is volt, de az animés stílusú színészi stílus nekem nem jött be. De érdemes próbát tenni vele, mert hátha valakinek meg pont ez tetszik. Annak meg nagyon fog tetszeni a sorozat.

Nos, ezek voltak. Van még egy pár, amit megnéznék, néhányat a közeljövőben fogok.