Albérletkeresés másképp

A héten újabb tapasztalatokat szereztem arról, hogy mit is jelent az, hogy Hollandiában nehéz albérletet találni. Többen is javasolták ugyanis, hogy ha kisebb lakásba akarok menni nyáron, akkor jobban járok, ha azt ingatlanos által keresek, mert bár fizetni kell a közvetítésért, méghozzá százas nagyságrendben (Euróban természetesen). De az biztos, hogy legális, ügyvéd által hitelesített szerződést kötünk, bejelentenek, minden törvény szerint lesz, bármilyen kérdésem, problémám van, a rendelkezésemre állnak, így nem érhetnek meglepetések.

A tapasztalatok?

Alphen aan den Rijn

Három ingatlanosnál is voltam, a háromban volt összesen 1 kiadó kisebb lakás, de arra annyian jelentkeztek, hogy esélytelen, hogy az enyém legyen.

Leiden

Itt inkább olyan ingatlanosok vannak, akiknek a weboldalára kell regisztrálni és reagálni a kínálkozó albérletre, amelyik tetszik. Plusz egy, amelyik személyesen foglalkozik albérlet közvetítéssel, de nála 6-7 hónap várólista van, utána tudnak esetleg valamit tenni értem.

Tehát lesújtó a helyzet. Komolyan meglepődtem, amikor annál az ingatlanosnál voltam, mely a várólistát mondta. Vissza is kérdeztem, hogy 6-7 hónap? Jól értettem? Sajnos igen. Ez azt jelenti, hogy már most el kell kezdenem albérletet keresni, ha nyárra saját helyet akarok.

Nem is csak akarok, hanem szükséges is. Ez a hét ugyanis eléggé hektikus volt. Elmesélem, de nem azért, hogy "döbbenet, hogy mik nem történnek", hanem megírjam, mint plusz tapasztalat, hogy hogy lehet járni, még akkor is, ha minden törvényesnek tűnik.

Kiderült ugyanis, hogy egy olyan lakás szobáját bérelem, amit nem lenne szabad kiadni. Ez ugyanis egy szociális lakás, tehát az állam tulajdona, ami felett értelemszerűen a lakója nem rendelkezhet. A férfi eredetileg nem is akart szerződést kötni, de én mégis az orra alá nyomtam egy sablont, egyrészt azért, mert legyen ami védjen, ha baj van, másrészt, hogy be tudjam jelenteni magam. Itt volt a baj: Azáltal, hogy bejelentettem magam, az államnak tudomására jutott, hogy lakik itt még valaki, akinek nem lenne szabad. A férfi szemszögéből, akivel együtt lakok, persze nagy bajt csináltam, de pont én csináltam mindent törvényesen, mivel hosszútávon akarok itt maradni Hollandiában, ezért köteles vagyok bejelenteni magam. Ugyanis ha kiderül, hogy hosszútávon olyan helyen tartózkodok, ahol nem vagyok bejelentve, akkor megbüntethetnek engem és a hollandok nem viccelnek a büntetéssel. Azt meg én is csak a héten tudtam meg, hogy ez egy szociális lakás.

Végülis több napos huza-vona után végül oda jutottunk, hogy ugyan maradhatok, de ha találnék másik helyet, az nagyon jó lenne. De ha befejezem az egyetemet, akkor mindenképp mennem kell. Tehát ezért is kell már most keresnem albérletet, és így sem biztos, hogy találok valamit júniusig.

Korrekt volt a férfi, hogy nem dobott csak úgy ki, de azért azt gondolom, hogy ezt a szerződésnek is köszönhetem. Így véd engem, nem lehet csak úgy kidobni az utcára.

Normalizálódó helyzet

Szerencsére visszatért a régi kerékvágásba az életem, azáltal, hogy jobb lett a helyzet az albérletben. Úgy néz ki, meg tudunk egyezni dolgokban és így már én is úgy gondolkodok a nehézségekről, hogy együtt tudok élni velük.

De tényleg nehéz volt. És nagyon nehéz volt úgy gondolkodni akkor, hogy ez egy átmeneti időszak, mert van egy olyan gondolkodásom, hogy ha egy adott helyzet rossz, azt gondolatban az egész jövőbeni idősíkra kiterjesztem. Hogy ez már csak így marad, ennél nem lesz jobb. És akkor miért csinálom ezt az egészet, ha úgysem lesz jobb? Ez megágyazhat a depressziónak. Hivatalos diagnózissal soha nem voltam depressziós, de az érzékenységem miatt érzékelem, hogy hajlamos vagyok rá. Aztán pont anyám volt az, aki megadta a kezdő löketet kifelé, amikor mondta, hogy 2020 eleje óta foglalkozok a hollanddal. Eltelt már azóta 3 év, emiatt a pár hónap miatt ne adjam fel. Kétségtelen, hogy a fentebb írtak miatt szükségem van ilyenkor külső segítségre. Aztán persze megy, és napról napra jobb lett. És végül azzal, hogy tényleg hosszabb távra megoldódni látszanak a problémák, már nekem is könnyebb úgy kezelni a jelen helyzetet, hogy egy nehezebb időszakban vagyok most, de vége lesz.

Mert hogy még a holland nyelvtől is majdnem elfordultam, az több mint rossz jel. Mert Magyarországon se volt jó a helyzetem, sőt rosszabb is, de legalább a biztonságérzet megvolt. De valahogy még a mélypontomban is volt annyi eszem, hogy azt átgondoljam magamban, hogy tényleg megéri mindent feladni? Többször is feladtam már, fordultam vissza és abból soha nem keletkezett semmi jó. Nemcsak azért, mert milyen dolog már feladni, hanem mert a biztonságon túl semmi pozitívum nem várt vissza.

Úgyhogy maradok, de az tény, hogy átalakultak bennem a dolgok. Amikor komolyan gondolkodtam a feladáson, akkor nagyon felértékelődott bennem megint a magyar nyelv és a magyarságom. De ez is olyan volt, hogy itt is érzékeltem, hogy ez se lesz végleges megoldás. Most, hogy jobban vagyok, úgy érzem, hogy inkább egyfajta egyensúly lesz nálam a holland és a magyar nyelv között. Mind a kettőt egyformán fogom használni. Valószínű, hogy a végleges megoldás az lesz, hogy lélekben is kettős állampolgár leszek.

Tehát, amit nyertem ezzel a nehéz időszakkal, hogy visszakaptam a magyarságtudatomat. Amikor ősszel annyira jó volt a helyzetem, hogy tényleg azt gondoltam, hogy a jövőben csakis Hollandia jöhet szóba, mint lakhely és kis túlzással élve soha el nem hagyom az országot, akkor voltak olyan gondolataim, hogy nemcsak megszerzem a holland állampolgárságot, de egyúttal megválok a magyartól is. Ezt most már így jobb állapotomban is másképp gondolom. Legyen valami magyar is a közegemben, nem kell szégyellni a gyökereimet. Végülis, olyan dolgok vannak nálam, amik miatt jó magyarnak lenni. Azok a könyvek magyar íróktól, szakemberektől, amiket szeretek olvasni, a magyar zene (az utóbbi időkben sokat hallgatok Zoránt, LGT-t, valamint a tagok szólóalbumait), ismert emberek, akiknek adok a véleményére, illetve barátok, akikkel magyarul beszélgetek. Talán pont így lesz jobb itt lenni Hollandiában.

Átalakuló napirend

Elkezdtem komolyan művelni az írást előző blogpostban levő linkek alatt, amiben kétségtelenül örömömet lelem, ugyanakkor nehézségekkel is jár, amiknek következtében változtatnom kell néhány dolgon.

Nem szabad túl sokat írni, mert elfáradok szellemileg. Az egyik cikket, amelyet Okui Masami 30. évfordulója alkalmából megjelent albuma alkalmából írtam meg (Elemeztem a 30 éves karrierjét, plusz lefordítottam az egyik interjúját, valamint kommentáltam azt), kisebb szünetekkel 6 órába telt megírni. Az volt az érdekes, hogy amíg írtam, nem éreztem, hogy fáradok, csak amikor végeztem, tudatosodott bennem, hogy én már semmi érdemlegeset nem tudok gép előtt csinálni. Ez így értelemszerűen a tanulás rovására is ment, úgyhogy tanulni se tudtam utána normálisan. Úgyhogy soha többet nem csinálok olyat, hogy egyszerre sokat írok.

Hanem egyszerre kevesebbet, így a tanulásra is marad energiám. De kiégni más módon is ki lehet: Ha túl sokat vagyok a számítógép előtt. Ezért váltakozva fogok olyan tevékenységet csinálni, hogy ne kelljen annyit egyszerre gép előtt lennem, de itt is jobban tudjak tevékenykedni, amikor szeretnék. Ezért úgy döntöttem, hogy például kevesebbet fogok animét nézni. Ez azért is jó, mert lassan már úgy nézem az animéket egymás után, ahogy a gyártósorról jönnek le a termékek. A nemrég befejezetteknek szinte már a címére sem emlékszem, nemhogy mit láttam bennük. Ezért úgy döntöttem, hogy kevesebbet fogok nézni, de jobban megválogatom, hogy miket nézek, hogy tényleg élvezzem azt, amit látok. Így több időm marad az aktív tevékenységekre.

Ami pedig a gépen kívüli tevékenységeket illeti, többet fogok olvasni (ha már úgyis van könyves blogom), illetve több mint másfél hónap szünet után elkezdtem újra edzeni Ring Fit Adventure-rel. El nem tudom mondani, mennyire hiányzott. Nagyon jól esett, kifejezetten jó érzés volt. Nem is értem, hogy miért hagytam ki. Edzeni is rendszeresen fogok regenerálódásképpen. Meg hát szinte mindennap elmegyek sétálni valamerre, hogy kint is legyek.

Több haszna is van annak, hogy komolyabban írok, mert így tudatosabban tudom élni a mindennapjaimat. Ilyen esetekben kifejezetten előny, hogy hamar megérzem, hogy túltelítődök dolgokkal, mert hamar és gyorsan tudok váltani.

Új projekt

Tegnap új projektet indítottam, melynek keretében ritkábban fogok írni, de ezek részletesebbek, mélyebbek lesznek.

Még évekkel ezelőtt talátam rá a The Disney Odyssey című blogra, ahol olyan szintű részletességgel írnak a Disney klasszikusokról, ami nem nagyon jellemző blogban. Ezeket egyrészt jó olvasni, másrészt inspirálnak arra, hogy az én írásaim is hasonlóan tartalmasak, informatívak legyenek. Ez arra is jó, hogy szintet lépjek és annyira komolyan műveljem az írást, hogy abból ideális esetben akár meg is élhetnék.

Három tematikus blogot hoztam létre erre a célra.

• Anime, manga, japán zene, japán filmek, doramák: Anime Odyssey
• Videojátékok: Gaming Haven
• Könyvek: supermario4ever magánkönyvtára

Mivel igazán mély és tartalmas írást létrehozni nagy munka, ezért ritkábban fogok ezekbe írni. A minőség lesz mindenek felett. Természetesen ez a blog is meg fog maradni, de ide is ritkábban fogok írni. Idővel át fog alakulni személyes weboldallá. Ennek koncepciója még képlékeny, de egyrészt van annyi írás ebben a blogban, hogy értékes legyen ez a blog, másrészt jó az, ha van egy Wordpresses blog kéznél.

Remélem, kellően jónak fogjátok találni az írásaimat az új helyen (is), hogy visszatérő olvasók legyetek. Én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy erre rászolgáljak.

Ez is gimnasztika, az is gimnasztika, mégsem ugyanaz

Követek egy bot profilt Twitteren, mely ’90-es években megjelent japán kislemezek borítóit posztolja. Ahogy a világon máshol, úgy Japánban is a ’90-es évek volt a CD aranykora, amikor rengeteg albumot és kislemezt adtak el. Csak Japánban külön kultuszuk volt a kislemezeknek, melyek kis méretű (8 cm) CD-n adtak ki hosszúkás, papírborítóban. Sokan szenvedélyesen gyűjtötték ezen kiadványokat, ez a profil meg ezen kislemez borítókról posztol ki egy-egy képet. Nekem is van néhány ilyen kislemezem és tényleg különleges feelingjük van. Ez a profil nemcsak nosztalgiázásra jó, arra is volt példa, hogy ezáltal találkoztam egy animével és néztem meg.

Ahogy a Ganbarist! Shun-nal is itt találkoztam először. Igazából azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a My Anime List szerint ez is a gimnasztikát mutat be, ahogy a Bakuten!! is. Azt hittem, hogy a Bakuten!! elődjét fogom látni, de már csak “élesben” szembesültem azzal, hogy nem erről van szó. A Ganbarist! Shun az atlétikát mutatja be, amit ténylegesen művelnek férfiak is. És amihez tényleges fizikai erő kell. A Bakuten!! a ritmikus sportgimnasztikát mutatja be, ahol hat férfi mutat be alaki gyakorlatot. Jellemzően nagyon kevés férfi űzi ezt a sportágat, már csak alkati ok miatt is, ugyanis a ritmikus gimnasztikához könnyűnek és tényleg vékonynak kell lenni.

De nem bántam, hogy elkezdtem a Ganbarist! Shun-t, kifejezetten jó sportanime. Bár Top 10-es nem lesz, de érdemes nézni. Ez is az a fajta sportanime, ahol a főszereplő srác, jelesül Fujimaki Shun, valami elképesztően szerencsétlenül vág neki az atlétikai karrierjének. Ha szabad így fogalmazni, mutatványára akkora egyest kapott, hogy kilógott a naplóból. De aztán az állhatatosságának köszönhetően mindig egy kicsivel jobb lesz. A 3. résznél tartok, biztos, hogy végig fogom nézni.

1996-os anime, kifejezetten tetszik a rajzstílusa, egyértelműen nosztalgikus. Szeretem a ’90-es évek rajzstílusát. Azon talán érdemes lehet egy kicsit filozofálni, hogy van-e a valóságban is ilyen, hogy valaki egy esetlen kezdés után valóban válhat-e belőle vérprofi versenyzővé? Minimális az esély rá, mert egy ilyenből jellemzően az derül ki, hogy hősünk pályát tévesztett. Erre akkor van esély, ha az alapképessége megvan az adott sportághoz, csak mivel semmilyen tudással nem rendelkezik, ezért nem tudja a gyakorlatokat kivitelezni. De nyilván megvan annak a módja, hogyan lehet ezeket a képességeket kibontatkoztatni. De akkor válhat valósággá egy ilyen anime.

Az viszont kár, hogy nem használják ki a jelenetekben rejlő poén lehetőségeket, lett volna bőven. Ezért nem fog olyan kortárs sportanimék fölé kerekedni, mint a Slam Dunk vagy a Hajime no Ippo. Ezt már így 3 rész után ki lehet jelenteni. De meg fogom nézni mind a 30 részt.

Jelenlegi Wii U játék gyűjtemény

Kicsit meglódult az utóbbi időkben a Wii U játékaim száma, köszönhetően annak, hogy most már egész olcsón be lehet szerezni játékokat rá.

Plusz inspiráció az is, hogy bizonyos Wii U játékok, melyeket Switchre is portoltak, Wii U-n jóval olcsóbb, ezért ezeket a játékokat úgy veszem meg, hogy Switch játékokkal játszok olcsón.

Egyik ok ugyanis, ami miatt el akartem menni Rotterdamba, az az, hogy az ottani CeX-ben volt két olyan játék, ami olcsó volt és Switchen is játszható.

Super Mario 3D World

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Meg is lettek, de a Super Mario 3D World lemeze rettenetesen karcos volt, nem tudta beolvasni a Wii U. Úgyhogy vissza kellett vinnem. És itt most kvázi "vizsgázott" nálam a CeX, mert nem akartam Rotterdamba visszavinni, nagyon reméltem, hogy foglalkoznak vele Leidenben is. Másnap visszavittem és szerencsémre igen. Nagyon rendesek és készségesek voltak, úgyhogy ezért mindenképp plusz pont az üzletnek.

Viszont úgy mondták, hogy majd a címemre küldenek el egy másikat. Meg is jött, és hát... beigazolta azon gondolatomat, hogy miért nem rendelek online soha a CeX-től. Maga a lemez ugyan rendben volt, de a kiadvány Nintendo Selects-es volt és én olyat nem veszek. Ez az egyik, a másik, ami miatt nem rendelek onnan, az az, hogy mivel használt játékokkal foglalkoznak, ezért egyáltalán nem biztosított a játék jó állapota, akárcsak külsőre is. Erre a koronát a "cover reprinted" példánnyal teszik fel. Tehát nálam alapvető, hogy ha a CeX-ben akarok venni valamit, akkor bemegyek az üzletbe és magam győződök meg a játék állapotáról. Bár ez most Rotterdamban elmaradt... Elvileg ellenőrzik a lemezeket, mielőtt beveszik, úgy tűnik, ezt a Super Mario 3D World esetében elmulasztották. Mindenesetre a postán küldött példányt is vissza kellett vinnem Leidenbe. De ezért már nem egy példányt kértem ebből a játékból, hanem levásároltam az árát a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-re.

Így már rendben vagyunk. A Super Mario 3D World-öt meg Marktplaats-on találtam meg jó áron, tökéletes állapotban, minden papírjával. Úgyhogy végül jól alakult minden.

Egyébként a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-en keresztül jól lehet érzékeltetni az árbéli különbséget. Wii U-n az is €12, míg a Nintendo Switch port €45. És ha tartalmaz is valamennyi extrát a Switch változat, biztos nem annyit, hogy jelen helyzetben érdemes legyen érte a magasabb árat kiadni. A Super Mario 3D World esete némileg más, mert ott a Nintendo Switch változat kapott egy extra játékot. De ott is az van, hogy Wii U-n szintén €12, Nintendo Switch-en meg €50 és nem hiszem, hogy az a plusz játék feltétlen megér €38 pluszt. Azok ráérnek. Bár azt gondolom, hogy a Super Mario 3D World azért is kapott egy extra játékot, mert Switchen már ott van a Super Mario Odyssey. És a Super Mario 3D World önmagában messze nem akkora játék, és mi az, hogy egy kisebb játékékért is elkérik ugyanazt a pénzt, amit egy nagyszabású Mario játékért?

Egyébként nemcsak gyűjteménybe érdemes megvenni mindegyik változatot, hanem azért is, hogy motiváltak legyünk abban, hogy többször is végigjátsszuk a játékot. Szemügyre vehetjük mindegyik változatot, miben más, ezáltal is érdekes lehet végigjátszani (ha elegendő plusz van az új változatban). Ezért is van most nálam a fókusz a Wii U-n.