A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LGT. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LGT. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 25., vasárnap

Újabb visszatérők a gyűjteményembe

Ismét volt lehetőség a bolhapiacon CD-t vásárolni, sőt, mivel az az árus, akinek szoktam CD-ket venni hosszabb idő után elhozta az eladó kazettáit, azokból is válogattam és találtam négyet, amit meg is vettem.

Már hetek óta szemeztem a Cher: Believe albumával. Nem mondanám kedvencemnek az énekesnőt, nem igazán ismerem a repertoárját. Az ősi időkből meg pláne nem. De a Believe című dal akkora sláger volt 1998-ban, hogy nem lehetett csak úgy elmenni mellette. Rengeteget szólt rádiókban, a videoklipet nem lehetett a TV-ben elégszer látni. De egyébként ez is az a fajta album, amit nem a minőségéért szeretünk, hiszen csak az akkor zenei trendeket akarta kiszolgálni. Nincsenek olyan nagy zenei bravúrok a dalokban, meg igazából Cher sem énekel olyan nagyokat. Az viszont minden kétséget kizáró, hogy a dalok rendkívül fülbemászóak, így megvolt kazettán és néha, amikor eszembe jutott, meghallgattam.

Most ismét megvan, így ismét bármikor meg lehet hallgatni, amikor kedvem van hozzá. De igen. Most is hallom a fejemben a dalokat, abból a szempontból tényleg nagyon jók, hogy első hallgatásra megmarad. Tehát emlékezetesek a dalok. Igazából mivel csak ezt az albumot ismerem Chertől és a Living Proof-ot 2001-ből, ezért nincs konkrét összehasonlítási alapom, hogy jobb-e vagy rosszabb ez az album az előzőekhez képest. Csak azt biztosra tudom mondani, amit írtam fentebb, hogy a '90-es évek trendjét akarták megörökíteni erre az albumra. Semmi innováció nincs a dalokban se zeneileg, se ének terén, de még a szöveg kapcsán is megfordult bennem a kérdés, hogy tényleg csak ilyen gondolatai vannak egy 52 éves nőnek? Tényleg csak ennyi telik tőle? Kötve hiszem. A szövegek többsége a szerelmi csalódásokról szól, az abból való kilábalásról, az egyéniség felvállalásáról és a szabadságról. Meg itt olvasom, hogy az előző album bukása után vette rá a kiadó arra, hogy készítsen egy dance-jellegű albumot, hogy még inkább mainstream legyen. Na most ezek után lehet sejteni, hogy mennyire hallható a dalokban Cher gondolkodása, egyénisége: Semennyire.

De hiába kritizálom az albumot minőségileg, ugyanakkor el kell azt ismerni, hogy nagyon jól megragadták a '90-es évek hangulatvilágát, ami miatt viszont olykor kifejezetten jó hallgatni ezt az albumot. Ráadásul ez az album jobb, mint a Living Proof. A Living Proof még ennél is kommerszebb mind szövegileg, mind zeneileg.

És akkor evezzünk hazai vizekre, nézzük meg a magyar kiadványokat. Kezdjük is azzal, amelyik inkább ambivalens érzést hagyott maga után, mint pozitívat, a 100 Folk Celsius: Tele van a... című albummal. 1995-ös album, nem nehéz kitalálni, hogy igazából a gyerekdalainak hatására vettem meg ezt az albumot annak idején kazettán. Írtam is róluk néhány hónapja, a Miki Manó kazetták voltak a Halász Judit dalai mellett, amiket sokat hallgattam gyerekként. Aztán 1995-ben kijöttek egy nem feltétlen gyerekeknek szánt albummal, de játszottak belőle dalokat a rádiók (Vidéki kislány, A három aranyásó), és tetszettek, úgyhogy meglett kazettán. Gyerekként is tudtam, hogy ezek másfajta dalok, mint a Miki Manósok, de szerettem ezeket is. Ma már inkább kettős érzést hagy maga után ez az album. Egyrészről azt gondolom, hogy jól átadták ezt a country-s, cowboyos, vadnyugati feelinget, ugyanakkor nem értem, hogy miért kellett szintetizátort is bevetni a dalokba. Kicsit így olyan, mintha fejet hajtottak volna a '90-es évek nagy trendjei előtt, Csak itt ez inkább problémás, mert egyrészt mindegyik tag tud zenélni, másrészt rontja a country-s összhatást. Nehezen tudom elképzelni, hogy a vadnyugaton a cowboyok szintetizátorral járva útjukat fakadtak dalra. A másik problémám a dalokkal, hogy nem érzékelem, hogy lenne egyéniségük. Meg vannak írva a dalok, meg elő is adják, de nem érzem, hogy lenne lelke a daloknak. Mintha a zenészeknek nem lenne olyan karizmatikus személyisége. Ezt már korábban is éreztem, amikor Heilig Gábort láttam a Heti Hetesben. Nagyon nem is szólt hozzá a hírekhez, meg a dalokban, amiket ott rögtönzött, sem volt semmi különleges. Többször fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van ott? A 100 Folk Celsius felnőtt dalai is nagyjából ilyenek. Azokat, amiket ismerek, azokból az jön le, hogy tudnak zenélni, a dalokat jól megírják, de nincs semmi, ami különlegessé tenné azokat. Nagyon sokat számít a személyiség.

Régi Locomotiv GT kazettát nehéz beszerezni, ezért örülök "Az albummm" kazetta eredeti kiadásának. Az album egyébként 1999-ben jelent meg korszerűsítve CD-n és kazettán, amit akkoriban lehetett is kapni, meg is van az is kazettán. A CD-t viszont nem vettem meg, most meg már hiányzik. Jó eséllyel egy darabig hiányozni is fog, mivel egyrészt olyan sokat nem gyártottak belőle, másrészt a kiadó, a BMG Ariola Hungary sem létezik ma már, így a CD ritkaságnak számít. De talán a kazetta is. Egyébként annyira sokat nem hallgattam az albumot, sokkal inkább egyfajta kordokumentumként gondolok rá, hiszen ez az első és egyetlen olyan LGT koncertalbum, mely még az aktív időszakukból származik. Így ez az egyetlen olyan koncertalbum, ahol azokból az időkből hallhatjuk az élő dalokat, amikor még újnak számítottak, vagy néhány évesnek. Plusz a tagok is fiatalabbak voltak, emiatt is más hallgatni ezeket az élő felvételeket. Nagyon jó volt hallani, hogy az "És jött a doktor"-t már itt megreformálták zeneileg. Ezt a dalt a koncerten mindig kb. 10 perc hosszúsággal adják elő, mert kiegészítették zenei átvezetőkkel. Olyanokat gitározik Karácsony János, hogy egyszerűen libabőrös leszek, ha csak eszembe jut. Maga a zenei játék is páratlan, de a dallam is olyan légkört teremt, hogy szinte hipnotikusan, egy másik dimenzióban van az elmém, amikor meghallom. Sokáig egyébként az 1992-es Búcsúkoncert volt az első olyan koncertalbum, amit ismertem tőlük. Ott az És jött a doktor mellett az "Ülök a járdán" extra instrumentális része az, amit még nagyon szerettem. Reméltem, hogy azt itt is hallani fogom az "I love you Frisco"-ban (a dal angol nyelvű változata), de nem. Ettől függetlenül értékesnek tartom ezt az albumot és remélem, hogy idővel lesz lehetőség a CD-t is beszerezni.

A magyar beat aranykora egy 5 albumos válogatás a Reader's Digest kiadásában, közülük is azt vettem meg, amin a Metro-Zorán dalok vannak. Ezzel a válogatással 2000-ben találkoztam, már nem is emlékszem, hogy hogyan. De a lényeg az, hogy nagy becsben tartottam, mert ez volt az első olyan kiadvány, ahol először hallottam Metro dalokat eredeti felvételek formájában. Azóta persze valamennyi Zorán és Metro album megvan CD-n és kazettán, de ezt a kazettát mindenképp meg akartam venni emlékbe, hogy vannak dalok, amiket itt hallottam először.

2020. december 20., vasárnap

Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.

2020. november 22., vasárnap

Vásárlásra tervezett könyvek

Azért is döntöttem, hogy megveszem a Sztevanovity Dusán könyvet, mert több, mostanában megjelent könyv is érdekel, ezekről írnék.

  • Almási Kitti: Ki vagy te?
    Almási Kittit jó ideje követem Facebookon, Instagramon és figyelemmel követem a YouTube csatornájára feltett videóit, és végtelenül szimpatikus, nagyon szeretem a stílusát. Kiválóan reflektál a mai ember problémáira, elsősorban párkapcsolati jellegűekre, és ami miatt nagyon szimpatikus, hogy a negatív(nak bélyegzett) emberi tulajdonságot sem ítéli el, hanem elmagyarázza, hogy annak mi az oka, honnan gyökerezik. Ez pedig nagyban kiemeli az átlag pszichológusoktól, mert én ilyet másoktól nem hallottam. Ami még nagyon tetszik, hogy teljesen az átlagember stílusában mondja el a tapasztalatait, gondolatait, nem beképzelt lenéző stílusban, főleg nem úgy, hogy mindenkinek így kéne tennie. Még egy könyvem sincs tőle, de azok alapján, amit a Facebook oldalán idézett az új könyvéből, mindenképp tervezett vásárlási listán van.
  • Csernus Imre: Főnix
    Igazából szkeptikus voltam, amikor megtudtam, hogy Csernus Imre új könyvet jelentet meg. Egyrészt mi újat tud mondani, másrészt a két könyvvel ezelőttiről mondta, hogy az lesz az utolsó... De most már inkább más miatt vagyok szkeptikus. A könyv témáját a koronavírus okozta járvány által megváltozott mindennapi életünk alapozta meg. Arról beszélt a YouTube videóiban, hogy az ember pánikba esik a változástól, attól, hogy hirtelen nagyot fordul az élete. Ő meg kinézett a kertbe, és látta, hogy mennyi munka lesz itt. Ez megint túl egyszerű felfogása az élet dolgainak. Hiszen sokaknak a járvány a munkahelyük elvesztésével járt, és mintha az anyagiak okozta változást nem venné figyelembe. És az a helyzet, hogy mivel ezzel kapcsolatosan nem nyilvánul meg (legalábbis nem emlékszem, hogy ilyet olvastam volna tőle), ezért nincs tőle hiteles tanács azzal kapcsolatosan, hogy mi a teendő, mit javasol nagy anyagi változás esetén. És az előzetes videói alapján sem tűnik úgy, hogy erre ki fog térni. Bár a könyvbemutató 1 órás videót még nem néztem meg, ha ott esetleg... De az se tetszik, hogy már 4.500 forint a könyv. Lehet, hogy az lesz, hogy előbb belelapozok, beleolvasok, amúgy tartok attól, hogy ha megveszem, ott marad a többi Csernus Imre könyv között, mint kvázi gyűjteménynek. Annak azért drága. Majd meglátjuk.
  • Tari Annamária: Online illúziók, offline valóság
    Tari Annamária könyvei is eléggé olyanok, hogy egy kaptafára készülnek. Bár ezzel eléggé elprofanizáltam a munkásságát, hiszen neki szakterülete a mai fiatalok, és viszonyuk az online világhoz. Ezzel kapcsolatos folyamatos kutatásait írja meg a könyveiben. De azt akkor is be kell látni, hogy a könyvei csak annyiban különböznek, hogy a témákat aktualizálja, magákat a témákat nem, ezért van az, hogy egy nagy könyvvé folynak össze a fejemben az eddigi könyvei. Ezért is van az, hogy bár tudtam, hogy megjelent ez a könyv (tavalyi), de nem foglalkoztam vele komolyan. Ha lesz lehetőségem, megveszem magamnak, de a többihez képest hátrasorolt nálam.
  • Presser Gábor: Presser könyve
    Na ez volt az a könyv, aminek hatására eszembe jutott Dusán könyve. Ez pedig nagyon érdekel, nagyon szerettem olvasni az LGT-könyvet, így szerintem akármennyire drága is ez a könyv, biztos, hogy megéri az árát. Az LGT-könyvben is azt szerettem, hogy szerettem elképzelni, magam előtt látni az olvasottakat, az hihetetlen élmény volt. Presser Gábor könyvénél is hasonlókat remélek.

Azért összességében értékes könyv mind, ami többé fog tenni, ha el fogom olvasni őket.

Sztevanovity Dusán könyv

Most nem CD-t vettem magamnak, hanem könyvet, méghozzá Sztevanovity Dusán: Csak szöveg című könyvét. Már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent, de végül nem vettem meg. Mindig tervben volt, hogy ha találok egyet jó áron, akkor megveszem magamnak, mert nagyon szeretem Dusán szövegeit, de olyan nagyon magas prioritása soha nem volt. Főleg azért nem, mert akkoriban nagyon benne voltam a japán könnyűzenében. De végül ma a moly.hu-n találtam egy eladó példányt úgy, hogy Békéscsabán átvehetem személyesen. Megbeszéltük, el is mentem érte, így végre meglett. Elolvastam néhány dalszöveget, olyat, amit ismerek, olyat is, amit nem. Hihetetlen, hogy versként is funkcionálnak, nem véletlen tartom Dusánt a legnagyobb szövegírónak, és nem véletlen szeretik őt olyan sokan. Én elsősorban a Zorán, LGT, Metro dalszövegei által ismerem, de azokat is nagyon jó volt olvasni, amiket nem ismerek dalszövegként. Azt gondolom, hogy nagyságának a titka abban rejlik, hogy a mindenki által érthető köznyelv szavait használja rendkívül választékosan, ezáltal válnak a dalszövegei mindenki számára érthetővé. Ami miatt általános tiszteletnek örvend az az, hogy nagyon jól reflektál a valóságra, és mindezt úgy teszi, hogy nem fennkölt, vagy lenéző stílusban, hanem az átlagember nyelvén szólal meg. Nem gondolom, hogy sorrendben megyek, elejétől a végéig, hanem ahol épp felütöm, ott olvasom, de az biztos, hogy gyakran fogom olvasni. A cím egyébként tetszik, utal Presser Gábor: Csak dalok című albumára.

Néha itt is foglalkozok dalszöveg elemzéssel, illetve az egyetemen az egyik esszém is erről szól. Kaptam egy nagyon jó segítséget, egy holland nyelvű szakdolgozat a dalszövegelemzésről. Hihetetlen jó, 113 oldalban részletesen ír például arról, hogy érdemes-e versként elemezni egy dalszöveget, hogyan lehet összekombinálni a zenét és a szöveget. Milyen hosszú egy dalszöveg, milyen egy jó dalszöveg, mi alapján lehet kategorizálni a szövegírókat, és néhány ehhez hasonló téma. Eddigi holland tudásomból egyelőre csak néhány dolgot értek belőle, illetve néhány idézet van angolul. A szakdolgozat írója egyértelműek külön választja a verset és a dalszöveget. A "Hoge cultuur"-höz sorolja a klasszikus zenét és a verset, a "Populaire cultuur"-höz meg a könnyűzenét és a dalszöveget. És azt gondolom, hogy igaza van, és jó az analógia. Egy Petőfi Sándor, egy Arany János vers a költészet klasszikus zenéje, míg egy dalszöveg a költészet könnyűzenéje. De jelenti-e ez feltétlenül, hogy egy dalszöveg feltétlen igénytelennek kell lennie? Nem feltétlen. Írja is a szakdolgozatában:

The poetry of rock: Song lyrics are not poems, but the words still matter.

És azt gondolom, hogy igaz. Véleményem szerint egy szövegírótól sem kell feltétlen minden egyes minden egyes dalszövegnek költői igényességűnek lenni, illetve minden egyes alkalommal nagyon komoly progresszív gondolatokat megfogalmazni, lehet néha lazán is venni. De ettől még maguk a szavak számítanak, mert azért hordozzon magában valami jelentést, ha egy mód van rá. A költői igényesség azért is túlzás, mert egy verset "elmondásra" írnak meg, egy dalszöveget meg "éneklésre". És mások az énekre szánt szövegek kritériumai, és mások az elmondásra szánt versek követelményei. De a szakdolgozat is kitér arra, hogy előfordulhat bizony olyan, hogy egy dalszöveg is elérheti a "Hoge cultuur" színvonalát, és egy verssel egyenrangú. Na, ide sorolom Sztevanovity Dusán szövegeit, mert olvasva azokat, versként is megállják a helyüket.

2020. július 29., szerda

Somló Tamás: Semmi Cirqsz

Ahogy írtam nemrég, a ’90-es évek rendkívül változatos volt magyar zenei téren. Hiszen a jó, igényes zenétől kezdve az aktuális trendek kiszolgálásán át, a külföldi sikercsapatok silány másolatáig minden helyet kapott. Eszméletlenül sok zenei album jelent meg a rendszerváltás utáni évtizedben, és elég nehéz volt a zajban meghallani a zenét. De akinek volt füle hozzá, az meghallotta Somló Tamás 1997-ben megjelent 2. stúdióalbumát, mely ritka nagy kincse a ’90-es évek magyar zenéjének.

Habár Presser Gábor is a köztudatban maradt az LGT aktív évei után, hiszen ő is készített szólólemezeket, nem utolsósorban írta Zoránnak a jobbnál jobb zenéket, de Somló Tamás aktívabb volt. Hiszen szólólemezei mellett énekelt dalokat filmeknek, sorozatoknak, és több aktuális énekessel is együtt dolgozott. Emlékezhetünk például amikor még egyszer felénekelte az első albumára az Annyi mindent nem szerettem még című LGT dalt, ebben Geszti Péter rappelt, de ott van a közös dala az Animal Cannibals-szel vagy Zsédenyi Adriennel. Egy biztos: Bármit is csinált, biztosra volt vehető, hogy a tőle megszokott színvonalon művelte azt. Hiszen mindegyik dalában, közös projektben tetten érhető az egyénisége. És mivel 50-en túl is megőrizte fiatalos lendületét, jó humorát, ezért jól álltak neki az új dalok is. Ezzel megcsinálta azt, hogy egy dal erejéig magához emelte az adott előadó színvonalát, vagy az adott betétdallal kedvesebbé tette az adott filmet, sorozatot. Emlékezhetünk a Patikának énekelt “Olyan szépek voltunk” (1994) című dalára, de a Miniszter félrelép “Találj rám” (1997) és a Hippolyt “Indulni kell” (1999) című dalok is ismerősek lehetnek. Akár ezen dalok minőségéből, akár az LGT-nek írt dalaiból származtatjuk a Semmi Cirqsz album minőségét, mind a kettő helytálló. Az album ugyanis nem más, mint 70 percnyi zene, annak is a legjobb fajtájából.

Az album nagy erőssége nemcsak a kiválóan megírt dalok, és Somló Tamás éneke, hanem hogy mindegyik dalban fellelhető az énekes egyénisége. Hallhatjuk a humorát például a Zenebeszéd című dalban, a bánatot, az illúziót és a reményt az Eltévedt nyár című dalban, énekel a barátságról is, és szinte mindegyik dal szövegében hallható, hogy vannak gondolatai az életről, a világról. Az albumot kiváló zenésztársak erősítik. Már az első dalban hallhatjuk Presser Gábort, de Demjén Ferenc is jelen két dalban (Barátság, Léghajó), de olyan nevek is közreműködtek az album készítésében, mint Borlai Tibor, aki a KFT együttes tagja volt, és Závodi Gábor, aki az LGT 424 Mozdonyopera című album készítésében is közreműködött hangmérnökként.. Ők mind Somló Tamás zenészbarátai, és mivel sejthetően embertként is ismerik, ezért olyan dalokat írtak neki, melyek tökéletesen passzolnak az énekes egyéniségéhez. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez az album ennyire jó lett.

És igaz Somló Tamásra is, hogy halálával pótolhatatlan űr keletkezett a magyar zenében. Mert vannak jó hangú énekesek, sőt, vannak, akik érvényes gondolatokat fogalmaznak meg, de olyan egyéniség, mint Somló Tamás, nincs még egy a világon. És az az érdekes, hogy valahányszor hallom a dalait, nem az a gondolatom, hogy jaj, meghalt, nincs már köztünk, hanem hogy volt egy ilyen egyénisége a magyar könnyűzenei életnek, aki beletette önmagát a dalaiba, ezáltal egyedivé, nem utolsósorban szerethetővé tette azokat. Meg egy kicsit megadta az az érzetet, hogy jó magyarnak lenni. Az ő esetében nem üres pozitív gondolkodású szöveg az, hogy a dalaiban él tovább. Mindig, amikor hallgatom a dalait, olyan érzésem van, hogy azokkal hagyott egy kis részt önmagából, és sokkal inkább ennek az örömét érzem, mint annak a bánatát, hogy ő már meghalt. Ha az emberi lét értelme az, hogy nyomot hagyjunk a világban, és Somló Tamásnak ez sikerült.

Az album zeneileg és szövegileg is tartalmas, és úgy változatos, hogy mégis egy egységet alkot. A fenti példákon felül hallhatunk érvényes gondolatokat a pozitív gondolkodásról.

Légy az, akiből árad a nyugalom,
légy az, akire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hogyha kérik a kezedet,
menj oda, ahol fázik a szeretet.

Emellett több szerelmes dal is hallható, a “Gondolsz-e rám?” a kétségekről, az elmúlásról szól, de külön kiemelném a már fentebb említett “Eltévedt nyár” című dalt is, mely az egyik legnyomasztóbb szerelmes dal, amit valaha hallottam. Hihetetlen erős képekkel jeleníti meg a kilátástalanságot és a reménytelenséget. Olyannyira apokaliptikus a kép, hogy nem lehet egyszerűen azt gondolni, hogy az élet és a világ nehézségei elől jelent biztonságos menedéket a szerelem. Sokkal inkább háború utáni képeket képzelek el magam elé, amikor a dalt hallgatom, és a szerelem jelenik meg az eltévedt nyár képében. Mindig összeszorul a szívem, amikor meghallom. A másik kiválóság, amit mindenképp érdemes kiemelni, az az “India” című dal, ahol varázslatos zenével (nem is lehet másképp mondani, ez a valóság) illusztrálja azt a misztikumot, azt a fajta csodálatot, ahogy az emberek a távolból látják Indiát, a szöveg pedig sejteti, hogy Somló Tamás egy kicsit érti a spiritualitást is.

A karma törvény húrjain
Játszanak zenét saját vágyaink
Elmerülsz dallamában

Van két feldolgozás is az albumon, mely szintén emelik az színvonalat. Az “Azt mondta az anyukám” egy Omega sláger volt, valamint a “Boogie Woogie a zongorán”, melybe két dalt vegyítettek: Az LGT Boogie a zongorán és az Omega A 958-as Boogie Woogie klubban. Ilyet még életemben nem hallottam, és a feldolgozás is hihetetlenül ötletes. Mind a két feldolgozásban jelen van Somló Tamás vidám, vicces személyisége, hiszen mindkét dal lendületes, dinamikus, és a hangszerelés is kiváló. Úgy mentettek át három klasszikus dalt a ’90-es évekre, úgy adtak nekik új értelmet, hogy semmit nem vesztettek eredeti értékükből. Megadja azt az érzetet, hogy a ’90-es évek, de a mai kor fiataljainak is megvan a maguk ‘958-as Boogie Woogie klubja, és nekünk is ugyanúgy mondta apukánk, hogy gondja lesz reánk. Konkrétan ez nálam a feldolgozás értelme, így lehet régi klasszikusokat a mai (vagyis jelen esetben a ’90-es évek) hallgatóság számára is értelmezhetővé, élvezhetővé tenni. Ennek egyébként nagyon kevés feldolgozás tesz eleget.

Ha egy hibáját lehet mondani az albumnak, az az, hogy a borító tömör. Csak 8 oldalas, és tömörítve, egymás alatt vannak a dalszövegek. Pedig jobb lett volna, ha oldalanként 1-2 dal szövege lenne, és nem fehér alapon, hanem valami illusztrációval. A kazettán más képek, illusztrációk vannak, azokat rátehették volna a CD-re is, néhány extra fotóval.

Az albumnak azért megvolt a maga ismertsége, hiszen a MAHASZ album eladási listán a 12. helyig jutott, és 15 hétig volt listán. Szerencsére az album azért fellelhető az interneten, tehát valamennyire a köztudatban maradt. Ez mindenképpen örvendetes, hiszen bőven megérdemli a nyilvánosságot. Ilyen egy kiváló album.

Ének: 9/10
Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 6/10
Hangulat: 10/10

+ Változatos, mégis egységes, benne van az énekes egyénisége
– A borítón lehetett volna több tartalom

93%

2020. július 15., szerda

LGT: 424 Mozdonyopera

Ahogy gyerekként hallgattam az LGT dalokat, tudtam, hogy a “Búcsúkoncert” azt jelenti, hogy ott vége, és nem jelenik meg új stúdióalbum. De nyújtottak a régi LGT albumok is akkora tartalmat, hogy soha nem volt hiányérzetem. Mégis amikor 1997-ben nyilvánosságra hozták, hogy új LGT album fog megjelenni, és kezembe vehettem a CD-t, az hihetetlen érzés volt.

Az biztos, hogy az egyik legegyedibb albumot vehetjük a kezünkbe külsőségek terén. Én legalábbis soha nem láttam még albumot konzerv jellegű tokban. De igazság szerint jobb, hogy nem terjedt el, mert nagyon nehéz betenni a lemezt, meg kivenni onnan. Viszont, ha már itt tartunk, akkor írnék a borítóról, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nagyon ritka az ennyire ötletes, és kiváló lemezborító. A belső oldalak háttere sárgás-barnás hátterű, és tökéletesen illeszkedik a külső borító sárga színéhez. A belső oldalakon található képek és ábrák mind passzolnak a dalszöveghez, és az is nagyon ötletes, hogy ott, ahol beszéd van (például a Mozdonyrádió című dalban), az más betűtípussal van írva. Ez az egyik legjobb albumborító, amit valaha láttam. Mai napig nagyon szeretem lapozgatni az album borítóját, a dalokat pedig már betéve ismerem.

Ami pedig a dalokat illeti: Ha igaz az, hogy spontán zenélésből jött az új album ötlete, akkor nemcsak az együttes múltja árulkodik a nagyszerűségükről, hanem hogy spontán zenélésből ilyen albumot képesek voltak összehozni. De hallatszik is a hangszeres játékon, hogy nem úgy vannak megírva a dalok, hogy hosszú hónapokon át alakították a lehető legjobbra. Olyan érzetet adnak a dalok, mintha az együttes tagjai elkezdtek volna zenélni, és spontán zenélésből összeálltak ezek a dalok. És ez azért fantasztikus, mert tudható az LGT tagjairól, hogy zenélni nagyon tudnak, és hogy 10+ stúdióalbum után képesek csak úgy zenélni, ez árulkodik arról, hogy szeretnek zenélni, és bármikor a kezükbe veszik a hangszerüket, hogy egy jót játszanak rajta. A zene szeretete pedig átjön a dalokon, és ez teszi annyira erőssé ezt az albumot. Olyan érzetet adnak a dalok, mintha nem az lett volna az együttes célja, hogy a világ legjobb albumát hozza össze. Egyszerűen csak lazán zenéltek, ahogy tudnak, az album meg lesz, amilyen lesz. Persze, szó nincs itt flegmaságról, hogy valójában nem érdekli őket a minőség, csupán árad az albumból a lazaság, a zene szeretete, és ettől annyira emlékezetes az album. Ez egy olyan album, amelyben nem lehet kiemelni egy dalt, az egész album alkot egy egészet. Olyan, mintha egyetlen egy dalt hallgatnék 55 percen át, de ez az 55 perc végig tartalommal van megtöltve. Egyetlen perc sem felesleges, egyetlen perc sem unalmas.

Szokás ezt az albumot “öregesnek” hívni. Egyrészt, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy szeretnék úgy megöregedni, mint az LGT tagok. Másrészt, inkább szövegileg tűnik öregesnek az album. Vannak lassabb, elmélkedősebb dalok, azok olyanok, mintha egy sokat látott ember gondolatait hallanám az életről. Az egyedüli furcsasága az albumnak az, hogy több dalban is a szöveg nagyon erős képi világgal él. Ez azért szokatlan, mert Sztevanovity Dusán olyan szövegeket szokott írni (mindegyik dal szövegét ő írta az albumon), amelyek még ha áttételesen is dolgoznak fel egy adott témát, az is könnyen értelmezhető egy átlagember számára. Ezen az albumon lévő szövegek viszont túlságosan erősek képileg, amiket nem olyan könnyű értelmezni. Ez az egyetlen hátránya az albumnak, minden másban kiváló.

Még videoklip is készült Az Ígéret földje című dalból, ami kiválóan promotálja az albumot.

A videoklip tökéletesen illusztrálja azt a spontaneitást, ami jellemzi az albumot. A tagok megérkeznek a saját járművükkel (Somló Tamás bevonulása a csacsival a többi autó között óriási ötlet), kezükbe veszik a hangszerüket / leülnek a hangszerükhöz, és nekiállnak énekelni és zenélni. Aztán persze a keverőpult mögött folyik a szakmai munka, de az egész albumot az a spontaneitás járja át, mint amilyen a videoklip.

Nemcsak azért szeretem nagyon ezt az albumot, mert valóra vált az, hogy az életemben kezembe vehettem egy vadonatúj LGT albumot, hanem hogy egy ennyire jó albumot vehettem az kezembe. Végig titokban tartották az album megjelenését, nem is volt konkrétan betervezve, de ha már összehozta a tagokat az együtt zenélés szeretete, akkor összehoznak egy albumot. Így készült el egy kiváló album, melybe még 23 évvel megjelenés után is úgy el lehet merülni, mintha az újdonság erejével hatna. Így történhetett meg az, hogy készült egy örökzöld album egy olyan korban, amikor ez a legkevésbé volt divat.

Ének: 8/10
Zene: 10/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Ilyen az, amikor a zene szeretete alapozza meg az album hangulatát
– Néhány szöveg nehezen értelmezhető

92%

2020. július 10., péntek

LGT: A fiúk a kocsmába mentek

Az LGT az 1992-es búcsúkoncert után két stúdióalbummal jelentkeztek. Mind a két album kiválóra sikeredett a maga nemében. Persze hiba a régi LGT albumok hangulatvilágát keresni az új albumokban, hiszen azért eltelt 2-3 évtized, és sok minden változott azóta. És pont az a jó, hogy ez a változás a zenében is tetten érhető. Tiszteletben tartják az idő múlását, nem sírják vissza a régi szép időket, és a jelenben próbálnak meg érvényesülni. A 2002-ben megjelent A fiúk a kocsmába mentek album az együttes utolsó stúdióalbuma, és igencsak változatosra sikeredett.

Amíg az előző albumot teljes titokban vették fel, addig erről már lehetett tudni, hogy készül. Vártam is nagyon, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy az előző, 424 Mozdonyopera kiválóságát meddig lehet tetézni. Másrészt meg vadonatúj LGT albumot kézbe venni felbecsülhetetlen érzés volt. És ezt átélhettem 2002-ben még egyszer. Hogy jobb-e az előző albumnál a fiúk a kocsmába mentek? Nos, ezt nem mondanám, de hogy változatosabb, az tény.

Erre az albumra 11 dal került fel, és több stílus lelhető fel. Tudható a 424 Mozdonyoperáról, hogy a közös zenélés örömére született meg, ellenben a Fiúk a kocsmába mentek már sokkal kidolgozottabb. Sokkal inkább lehet érezni, hogy ez az album tervben volt, hangszerelés terén is erősebbnek, érettebbnek hangzanak a dalok. Az az igazság, hogy nagyon nehezen jönnek most a sorok, mert igyekszem úgy összehasonlítani a két albumot, hogy ne úgy tűnjön, hogy az előző album “kárára” teszem azt. Majd a 424 Mozdonyoperánál meg fogom írni, hogy az miért úgy kiváló, ahogy van. De most már erre az albumra helyezem a fókuszt. Az album nemcsak műfaj terén lett változatos, hanem hangulatban is. Hiszen fellelhetők az albumon a vidám, vicces dalok, ahogy a búskomor, blues szerzemények, de ugyanígy helyet kaptak az úgymond “öreges”, visszaemlékező dalok.

Jó hangulatban kezdődik az album, “A mi kocsmánk valami olyan jellegű, amikor elkezdtük a bulit, kicsit ittunk is, úgyhogy már jól érezzük magunkat. Aztán tömény humor a “De jó lenne észnél lenni”, egyfajta társadalomkritika is, hiszen bizonyos élethelyzetekben hívja fel a figyelmet, hogy bizony jó lenne akkor is észnél lenni. Ami miatt kiváló a dal, az a spontán és élvezetes hangszeres játék. A dal nagyon hosszú, majdnem 9 perces, és van a végén egy hosszú instrumentális rész, az valami olyan érzetet ad, mintha kezükbe ragadták volna a hangszerüket, és legjobb tudásuk szerint elkezdtek volna együtt spontán játszani rajta. Végig átjárja a dalt a zene szeretete, és külön poén a dal végére az “És jött a doktor” című dalnak egyik taktusát lejátszották. Az is egyébként egy gúnydal. Aztán szinte 180°-os váltás a “Visszanézni nem tudok”, ami egy blues ballada. Érdekes, hogy két ilyen kifejezetten szomorú dal hallható az albumon (a másik a “Nem olyan könnyű”), és mind a kettőnek torzított a hangzása, mind zene, mind ének terén. Ezáltal még átélhetőbbé válik a szöveg mondanivalója, és az a fájdalom, szinte már beletörődés, ahogy éneklik a dalt. A harmadik kifejezetten szomorú dal, a “Miért fáj úgy” valamivel élettel telibb, mintha nem nyomná el annyira az élet súlya, ezért nem is annyira nyomasztó hallgatni.

Van viszont két dal, amit nem szeretek az albumról. Az egyik a “Megjött Moszkvából a csomag”. Nem ismeretlen Presser Gábortól az ilyen történetmesélős dal, amikor félig énekel, félig mesél egy történetet, szólóalbumain szokott ilyet csinálni (például: Majd Leonard, Kék likőr vagy Két ördög). Ezek szövegileg mind ötletesek, olyan képi világgal mesél, amit kifejezetten kellemes elképzelni (mese felnőtteknek), ezt a zene is elmélyíti. Itt viszont túlságosan hétköznapi módon mesél el egy egyébként valós problémát (sok lengyel, orosz LGT bootleg lelhető fel az interneten), csak az egész valahogy olyan érdektelennek hat. A dal végén hallható orosz nyelvű telefonbeszélgetés pedig kifejezetten idegesítő. A másik dal amelyik nem tetszik, az a “Mikor leszek a tiéd”. Már amikor annak idején is hallgattam ezt a dalt, olyan érzésem volt, hogy az LGT be akart állni az aktuális trendekbe ezzel a dallal, és ugyan a saját képére formálva, meg élő hangszerekkel, de le akarta másolni azokat a bugyuta szerelmes dalokat, amiktől hangos volt annak idején (meg igazából most is) a rádió. Egyáltalán nem áll jól nekik, ez a dal, egy tévedés volt.

Ezen az albumon mindegyik dalt Presser Gábor írta, és sajnos csak Somló Tamás kapott saját szólódalt (Mindent megtennék), egy kellemes, könnyed szerelmes dalt, Karácsony János itt nem énekel szólóban. De ha úgy vesszük, Presser Gábor is csak két dalt énekel egyedül, a többi 8 dal gyakorlatilag közös, így azért nagyjából kiegyenlítettek az arányok. Az, hogy két dalt nem tartok jónak erről az albumról, az szerencsétlen egybeesés, ez az egyetlen olyan LGT album, melyen 2 dalt nem hallgatok szívesen, de a teljes diszkográfiájukra kivetítve, a nagy számok törvényéről van szó, mert nagyon kevés olyan daluk van, melyről kifejezetten rossz véleményem van. Viszont a Magyarország című dal egy nagyon szép lezárása nemcsak az albumnak, hanem úgy az egész zenei pályafutásuknak albumok terén (mert utána azért koncerteztek még). Érdekes életképekkel énekelnek a magyar életérzésről, és azért ott van a büszkeség is a nemzetiségük iránt:

Körbenőtte az életemet,
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország…

Ott van benne ez a kicsit poros, kicsit koszos, kicsit flegma, de a miénk érzés. Az énekből kifejezetten átjön a haza szeretete.

Az albumborító ötletes, a belső oldalakon is mintha újságokból lettek volna a dalszövegek kivágva. Az is ötletes, ahogy az LGT tagok egymásra vannak photoshopolva. Tehát ezzel az albummal búcsúzott az LGT. Nagyon jó lett, és azt azért megjegyezném, hogy kiváló zenék szólalnak meg abban a két dalban is, melyek nem tetszenek.

Ének: 8/10
Zene: 10/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 7/10
Hangulat: 8/10

+ Műfajilag nagyon változatos album
– Nem mindegyik dal méltó az együttes magas nívójához

80%

2020. június 28., vasárnap

LGT: Locomotiv GT

Zenei kritikáimban, véleményeimben jelentős szerepet fognak kapni nemcsak a Zorán, hanem az LGT albumok is, hiszen gyerekkoromban az LGT hatására lettem zenerajongó. Nekik köszönhetően tölt be különleges szerepet az életemben a zene. Ez pedig annak az érdeme, hogy a családom is nagy rajongója az együttesnek, amikor 1992-ben valamennyi album kijött CD-n, nővérem megvette mindet, méghozzá a dobozában. Sajnos az a doboz már nincs meg, de az albumokat azóta is nagy becsben tartom. Bár az az igazság, hogy a doboz sem menti meg attól a ténytől, hogy a Hungaroton nagyon mostohán bánt az LGT albumokkal, ugyanis nemcsak hogy igénytelen kiadásban jelentek meg CD-k, hanem a hangminőség is néhány albumnál a kazetta minőségét sem éri el. A mai napig nem értem, hogy miért úgy adták ki az LGT albumokat (mondjuk ez igaz, minden olyan régi albumra, melyeket a Hungaroton a CD-korszak elején – ’90-es évek elején – adott ki CD-n) hogy csak a lemez első borítója látható, a hátsó borító helyett meg fekete alapon olvashatók az információk. Pedig a Hungarotonos Zorán albumok már egész jól néznek ki. A Zorán albumoknál már megoldották, hogy a hátsó borító kép is látszódjon, ráadásul a belső füzetben olvashatók a szövegek, az album borítójához “hű” dizájnnal a háttérben. Az LGT albumok meg végig megmaradtak a hátsó borítón fekete háttérre írt adatokkal, ráadásul a belső borító ugyanazokat tartalmazza, csak fehér alapon. Mondhatjuk, hogy elbántak az LGT albumokkal, mert némely album hátsó borítója kifejezetten szépre sikeredett. Ahogy az első albumé is.

Az első album borítója ugyanis kifejezetten szép, a hátsó borítója már-már művészinek hat. Az első borítón az együttes négy tagja látható, ha jól emlékszem, egy múzeum termében készült a fénykép. A hátsó borító meg nagyon érdekes. A halakból ítélve, egy akváriumban lehet az a kis fehér játékvonat, ami látható, az írás pedig szinte már díszbetűkkel van írva. Nagyon szépnek tartom a borítót, ugyanakkor kontrasztosnak is, hiszen a rockzene sohasem az eleganciájáról volt híres. Egyébként megvan az “És ilyen a boksz? Az LGT sztori” című könyv, ezt többször elolvastam, most is újra olvasom, hogy hátha háttérinformációkból még jobban megértem az album mondanivalóját, koncepcióját. Nagyon szeretem olvasni, egyrészt hihetetlenül érdekesek a történeteik, másrészt nagyon őszintén beszéltek az őket ért eseményekről, élményekről.

Például érdekes volt azt olvasni, hogy már az első album is feszült légkörben született. Frenreisz Károly ugyanis sehogy nem tudott beilleszkedni az együttesbe, és ez ki is hallható az első két albumon. Ugyanis olyan szinten különbözbek a Frenreisz Károly által dalok, mintha valami más együttesnek a dalai tévedésből bekerültek volna az LGT albumaira. A Presser Gábor és Barta Tamás által írt dalok nagyon jól összepasszolnak, azok egységesek, de Frenreisz Károly dalai annyira kilógnak, mintha már lélekben a két évvel később az általa alapított Skorpió együttesnek írta volna ezeket a dalokat. Én ennek ellenére szerettem Frenreisz Károly zenéit (A Skorpió zenéjét is szeretem), mert szeretem azt a stílust, amit művel. Nagy zenésznek és zeneszerzőnek tartom őt.

Ennek ellenére kijelenthető, hogy ő némileg felborítja az album koncepcióját, egységét. Viszont tetszik, hogy sok a hangszeres játék a dalokban. Amennyire ismerem a ’60-as, ’70-es évek zenéjét, azt gondolom, hogy az LGT első albuma annak idején forradalmi lehetett, hiszen tudtom szerint ez az első igazán rock stílusú album Magyarországon. Ráadásul hihetetlen dallamosak a zenei betétek, az egész albumnak van egy nagyon sajátságos hangulata, amit csak itt érzek, semelyik másik albumnál nem.

Két mélypontot tudnék az albummal kapcsolatosan mondani. Az egyik inkább szakmai, a másik személyes élmény. A “szakmai” mélypont számomra a Hej, én szólok hozzád című dal, amit én igazából az egyik legrosszabb LGT dalnak tartok. Maga a szöveg, Presser éneke is nagyon furcsa, de Barta gitárjátéka a dal második felében is nagyon rossz. Ott ugyanis szimplán csak azt bizonyítja, hogy tud gitározni, meg hogy milyen fogásokat tud, de az egész zene annyira dallamtalan, hogy egyszerűen nem tudom, hogy hol tartunk, és a végén Presser éneke olyan érzetet ad, mintha a semmiből jött volna elő. A másik mélypont személyes élmény, ez pedig a Sose mondd a mamának. Konkrétan féltem gyerekkoromban ettől a daltól. Ugyanis annyira félelmetes volt számomra a dal végén hallható ördögi kacaj, annyira élethű volt, hogy mindig befogtam a fülem, hogy ne halljam. Persze egy idő után, ahogy megértettem a szöveg ironikus mondanivalóját, és hogy hány aspektusból lehet értelmezni, úgy már persze teljesen más az egész, de gyerek fejjel, amikor nem értem a szöveget, csak élvezem a zenét, rettenetesen ijesztő volt az a dal.

Ezeket leszámítva, kiváló az album, és egy hosszútávú zenei pályafutást vezet fel az album. Fantasztikus zenei játékok hallhatók az albumon. Többször el is gondolkodtam azon, hogy kísérletező jellegűnek említették a tagok az albumot, és ez tényleg hihető, de ha ilyen zenei alapokkal kísérleteznek, az több, mint ígéretes. Egyedül, ami nem tetszik, amit írtam, a “Hej, én szólok hozzád” zenei alapja, illetve hogy nincs annyira gazdagon hangszerelve, ezáltal kicsit szegényesebbnek hat ez az album. Talán leginkább itt érhető tetten az a “kísérletező jelleg”, amit említettek, meg hogy állítólag 1 hét alatt vették fel a dalokat. Ezt leszámítva, ha minden kísérletező jellegű album ilyen lenne, nem léteznének rossz albumok. 1971 decemberében jelent meg ez az album, tehát már 50 éves. És még mindig nagyon jó hallgatni. Így születnek az igazi, örökzöld slágerek. Minden egyes percért megérte dolgozni ezért az albumért.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 6/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kiváló bemutatkozó album
– Szegényes hangszerelés, plusz ezen van az együttes egyik legrosszabb dala

85%

2018. június 6., szerda

Nők lapja Presser Gábor CD-vel

Csak a legeslegritkábban veszek női magazinokat, mivel az egész műfajt, beleértve a bulvárt is, messzemenőkig elítélem. És mikor van az a legeslegritkább alkalom? Amikor olyan CD-t mellékelnek a magazin mellé, ami olyan előadótól van, akit nagyon tisztelek. Így van Nők Lapja által extra Zorán CD-m, LGT CD-m, illetve most, hogy láttam, hogy Presser Gábor CD-t mellékelnek a magazin mellé, nem is volt kérdés, hogy megveszem.

Nem az egyik, hanem a legnagyobb hatású magyar zeneszerző, énekes, akit valaha hallottam. 6 éves koromban hallottam először LGT dalt, 1992-ben, amikor kijöttek a régi albumok CD-n, és emlékszem rá, hogy nővérem amikor hallgatta a "Neked írom a dalt" című dalt, hihetetlenül megtetszett. Aztán a mai napig megvannak lemezen az LGT albumok többsége, amikor apukám hallgatta őket, nagyon örültem neki. Ezután már magamtól kezdtem el hallgatni az LGT CD-ket, és csakhamar eljutottam oda, hogy ezeket a CD-ket hallgattam legtöbbször gyerekkoromban. Álmot adtak nekem, ami ugyan nem valósult meg - és nem is fog - de az LGT-nek köszönhetem, hogy megszerettem a zenét, elképzeltem, hogy milyen lehet együttes tagjaként sok ember előtt zenélni, és zenész-énekes akartam lenni. Ez ma már nem valósulhat meg (ebben a formában), de nagyon jó volt a dalaikat hallgatva erről álmodozni. Aztán, hogy mikről énekelnek, azt persze nem igazán értettem gyerekfejjel, a szövegeket inkább huszonévesen értettem meg, azóta csak még többet jelent számomra az együttes munkássága.

Presser Gábor szólómunkásságáról már az első önálló stúdióalbumának a Csak daloknak megjelenésekor is tudtam, még 1994-ben. Kazettán volt (és van meg most is) az album, és azért is maradtak meg bennem erősen a dalok, mert főleg kocsiban hallgattuk, amikor úton voltunk, és a mai napig, valahányszor előveszem ezt az albumot, a tájak jutnak eszembe elsősorban. Azt már gyerekként is felértem ésszel, hogy azért "lassabb" a szólóalbum, az LGT albumokhoz képest, mert már nem volt annyira fiatal, és már akkor is volt olyan gondolatom, hogy az ember egy idő után lelassul. Aztán 1996-ban a Kis történetek is jött. Ezt is nagyon szerettem, már akkor is szívesen hallgattam a rajta szereplő a melankolikus, lassú dalokat. Az élő hangzásba, és a dalok hangszerelésébe meg most is beleborzongok. 2000-ben nagyon sokat hallgattam az Angyalok és emberek albumot, mai napig nagy fájdalmam, hogy csak kazettán vettem meg annak idején. Azért értékes számomra ez az album, mert 14 éves voltam ekkor, amikor már kezdett komolyabb rálátásom lenni az életre. Elkezdtek jobban érdekelni a közéleti dolgok, meg ebben az évben ért el az első igazi nagy szerelem, úgyhogy a szerelmes daloknak is igazán akkor lett jelentőségük. És azért erősen érzékeltem, hogy mekkora különbség van azon szerelmes dalszövegek között, amit Presser Gábor énekel, és amik a rádiókban hangzottak fel, természetesen Presser Gábor felé billent a mérleg. Mivel már egészen kiskoromban hallgattam ilyen jellegű valódi zenét, ezért rám olyan nagy hatással nem volt az Europop, vagy Eurodance, vagy minek mondják, ami Németországból jött, és valósággal végigsöpört egész Európán. Figyeltem akkor is a trendeket, volt néhány zene és együttes, amit szerettem ekkor is, sőt arra is volt példa, hogy az LGT kifejezetten háttérbe szorult, de 25 éves ismertség alatt egy olyan előadó nem volt, mely teljesen kiszorította volna. Lélekben mindig ott volt a háttérben, még ha öntudatlanul is, de nem hagyva, hogy nagyon eluralják a zenei ízlésemet a '90-es évek nagy trendjei.

Ennek a CD-nek meg azért is örülök nagyon, mert egyrészt ha emígyen is, de meglett CD-n néhány dal az Angyalok és emberek albumról, másrészről meg a 2006-os T12enkettő album annak idején teljesen kimaradt. Egyrészt azért, mert akkor már a japán zene volt, ami átvette az irányítást felettem, másrészt meg ekkor már olyan gondolatom volt, hogy Presser Gábor a hangja miatt már nem tud olyan albumot csinálni, mint régebben. Így csak sokkal később hallgattam meg az albumot, és bánom, hogy kihagytam, mert olyan remekművek vannak rajta, mint a Két ördög, az Őt és a Cím nélkül. Ezek közül a második helyet kapott az új kiadványon. Presser Gábornak hihetetlenül érvényes és progresszív gondolatai vannak a szerelemről, ami manapság a fehér holló ritkaságával ér fel, ha szétnézek a nemcsak a magyar, de a nyugati könnyűzene palettáján. Soha nem kezelte istenként a másik felet, soha nem hivatkozott rá, hogy ő az egyetlen egy, sokszor teljesen átlagos és emberi történeteket mesél el a szerelemről. Amik olyanok, melyek bármelyikünkkel megtörténhet, és a maga valójában mutatja szépnek a szerelmet. Zorán mellett ő az (mily nagy az átfedés a két előadó között), aki képes úgy énekelni a szerelemről, hogy elhiszem neki, hogy az évtizedes együttlét után is szép lehet a maga egyszerű valójában, és elhiszen nekik, hogy évtizedek után is, ha a nagy szerelem már nem is fog lángolni, de lesz miért felnézzek a páromra.

Ebben hiszek, ezért hiszek a mai napig a szerelemben, és hát lenne-e bármi jogom nekem kívánni Presser Gábornak a 70. születésnapjára? Köszönöm neki azokat az örömöket, érzéseket, élményeket, amiket a dalai által kaptam, hogy már gyerekként is útmutatást adott nekem, és kívánom, hogy a lehető legtovább legyen köztünk egészségben és boldogságban.

2013. november 2., szombat

Locomotiv GT V. belső papír

Én nem is tudtam, hogy ez is megvan nekünk. O_O Régi fényképek között nézelődtünk, amikor ez előkerült. Láttam már valahol az interneten, kitették valahova, meg is van nekünk a Locomotiv GT V. lemez, de ez nem volt ott. Tökre meglepett, hogy nekünk is megvan.

Ezt elteszem emlékbe. Amúgy nemrég tudtam, hogy az album pontosan 1976. február 20-án jelent meg. Miután a CD-re nem került fel az Ikarus 254. című szerzemény, ezért legálisan letöltöttem a Hungaroton weblapjáról. Újabban flac-ban is le lehet tölteni náluk zenét, és mivel csak 20 forinttal volt drágább (289 forint), ezért úgy döntöttem, hogy ezt megveszem veszteségmentesen. És a Winamp-en nézve az adatokat, láttam, hogy a dátumnál az évszám mellett a hónap és a nap is meg volt adva. Ez egy pénteki nap volt (Windows 7 naptárja ugye egészen 1901-ig megy vissza, még mielőtt valaki azt hiszi, hogy szuperagyam van...). Az ezt követő történések alapján logikus az év eleje, mert az LGT-könyv még 1976-ra datálja, amikor Laux Józsefnek elege volt, és kiszállt a bandából, és ilyen nyári-őszi megjelenés után túlságosan gyorsan pörögtek volna az események. Másfelől érdekes, hogy mikor jöhettek haza Amerikából, és a Mindig magasabbra album mikor jelent meg 1975-ön belül? Jó eséllyel az is év elején, azért gondolom, nem kevés munka az V. album 22 dalával.

Ha ez a papír is így tök spontán előkerült, akkor talán még nincs veszve, hogy a Super Mario All-Stars magyar leírása is meglegyen. :)

2013. szeptember 2., hétfő

Régi és új

Tegnap a bolhapiacon megtaláltam a régi Start! és Unterwegs német nyelvkönyveket, és mivel le tudtam alkudni elfogadható árra, ezért elvittem őket. Két okból vettem meg: Egyrészt mert a gyűjteménybe szerettem volna, másrészt meg szerettem volna összehasonlítani, hogy mennyire strukturálták át az újat a régihez képest. Szerencsére nem sok feladat van bennük kitöltve.

Már végignézve is sok emléket ébresztett bennem, ugyanis bár sok régi rajz és szöveg maradt meg az új könyvben, de sok volt, amit kivettek, vagy átrajzoltak. A régi könyv inkább már csak emlék, ugyanis határozottan az előnyére változtatták meg a sorozatot. Bővebbek lettek az egyes leckék, több gondolkodtató feladat van, és több olyan van, hogy adott a történet, és folytassuk azt. Míg a régiben meg volt adva a teljes történet, az újban rád van bízva, hogy fejezed be. Az új szövegek, meg tényleg korszerűbbek. A nyelvtan rendszerét is teljesen átalakították. Az első 6 lecke teljesen ugyanaz, az 7. leckétől vannak változások. Vannak nyelvtani elemek, melyek előrébb kerültek, vannak, néhány hátrább. Például jó ötletnek tartom, hogy a befejezett jelent (vagyis a Perfektet) már a 13. leckében vesszük, mert akkor nem kell leragadni a jelenben, korábban lehet eseményekről múltban is beszélni. A régi könyvben a 18. leckében (mindig részt akarok írni. Látszik, hogy újabban sokat animézek -_-) volt. A felszólító mód is előrébb került, a 9. leckében, ugyanis itt beszéljük ki az egyszerűbb ételek elkészítési módját, míg a régiben a 13. leckében volt, ahol a lázadó tinédzsert akarja a család rendre utasítani. Attól még, hogy jobb az új, lehetséges, hogy a régiek feladatait is kitöltöm.

Viszont, ami benne volt a régiben, és az újban teljesen másképp pótolták, azok a nagyobb ismétlő feladatsorok. A régi könyvnek munkafüzetében 5-6 leckénként voltak ilyen nagyobb összefoglaló feladatok, míg az újból ezt kivették, viszont kiadtak egy gyakorlófeladatok és tesztek könyvet, ebbe jóval több feladat van, így komplexebben fel lehet mérni a tudásunkat. Feleletválasztós feladatok, szövegben főnevek, melléknevek, igék ragozásának megfelelő módja. Persze lehet mondani, hogy több könyv, így több pénz jön be a kiadónak, de megéri megvenni, mert a több feladatnak köszönhetően jobban fel lehet mérni a tudásszintünket.

És ha szombaton volt magyar rock zene, legyen folytatása. Ma egy igen nagy ritkaság érkezett meg postán: LGT: Mindenki albuma kazettán. Eredeti 1978-as kiadású, de az LGT kazetták egyébként is nagyon ritkák, mert amikor újra kiadták az albumokat, akkor csak CD-n volt kapható, kazettákon meg csak annak idején adták ki az albumokat. És még ma is nagyon jól szól... Nem semmi minőség, nem gondoltam volna, hogy kazetták ilyen jó minőségűek lehetnek. Bescanneltem a borítót, hogy ez is elérhető legyen interneten:

2013. január 24., csütörtök

Sokasodó LGT kiadványok

Nagyon készülnek az LGT koncertre, egyre több kiadvány jelenik meg, elsősorban folyóiratokban adnak interjút. Először még decemberben (talán 12-én) volt a Nők lapjában egy DVD, mely a 2002-es LGT-fesztivál koncertből tartalmaz részleteket. Érdemes volt megnézni, tetszik, és az is jó, hogy 87 perces. Viszont egy kicsit becsapva éreztem magamat, mert az újságban semmilyen formában nem szerepelt az együttes.

Körülbelül 2 hete láttam a Tescóban a Szimpatika hirdetésén, az újságuk címlapján Presser Gábort, és Karácsony Jánost, kértem magamnak egyet. Jó kis interjú volt, és több érdekesség is van az ingyenes kiadványukban.

Aztán most ismét a Nők Lapja, LGT CD, de most legalább interjú van Presser Gáborral. A CD-n 10 dal van, az elején olvasható a lista, abban a sorrendben szerepelnek a dalok a lemezen. Jó válogatás, az Álomarcú lányt tartom a legjobb daluknak, az is köztük van, és elvileg első rész, úgyhogy várom a folytatást. A lemez hangminőségén elgondolkodtam egy kicsit, mert elmondások szerint az 1992-ben megjelent CD kiadványok hangminősége igencsak megkérdőjelezhető. Ezt nem tudom megerősíteni, mert így ezt nem hallom ki, de szerintem akkoriban nagyon nem is lehetett volna jobb hangminőségű. Az biztos, hogy a Hungaroton a mai napig nagyon drágán adja ezeket a CD-ket, holott a borítók eléggé fapados minőségűek. Szinte minden régi általuk kiadott CD-t viszonylag igényes borításban adták ki, belső oldalakon dalszöveg, több kép, ehhez képest az LGT CD-k csak ilyen 2 oldalas kis borító, a dizájn egyáltalán nem nagy szám, és ennek ellenére 3.500 forint körül vannak. A CD-k még 1992-ből vannak meg nekünk, és a mai napig kiábrándultan nézem a lemezboltokban, hogy ugyanúgy néznek ki. Pedig bízvást mondhatom, hogy ha igényesebb borítóval adnák ki még egyszer, akkor én vevő lennék rá.

Írtam arról, hogy a Hungaroton nemrég tette ki letöltésre az LGT egyik betiltott dalát, a Dalaktikát. Ez elvileg az 1984-es Első magyar óriás kislemezen jelent volna meg, de néplázítás címszó alatt betiltották. A dal amúgy 269 forint VOLT, ugyanis most nézem, hogy a dalt leszedték az oldalukról. Én most nagyon szerencsésnek vallom magam. :D Egyébként ez volt az első olyan fizetős zeneletöltés, amiért pénzt adtam. 269 forintot nekem megért, nagyon tetszik a dal. Mondjuk, hogy miért szedték le, arra van tippem, ugyanis a Somló Tamás Fan Club FB oldalán írták, hogy az LGT tudta nélkül tették ki a dalt, szerintem ez állhat a háttérben. A másik meg az, hogy nem tudom, hogy miért, de a 4 dalos kislemezt 2699 forinért értékesítették, holott a mindegyik dal "darabja" 269 forint... Ennél nagyobb idiótaságot azért tényleg ritkán látni.

Utánanéztem annak, hogy miért tiltották be a dalt, állítólag a "vár a polifon nemzet" sor miatt. Ez politikai fejjel gondolva többpártrendszert jelenthet, és 1984-ben még ugye a Kádár-rendszer volt. Ez így eléggé hülyeségnek hangzik, de olvastam arról, hogy több dalt így tiltottak be, hogy a sorokba valami poilitikai sugallatot értelmeztek, holott esetünkben köztudott, hogy a polifon többszólamúságot jelent. Egyébként tetszik a szöveg, a zene szeretetéről énekelnek játékos módban. Rákerestem a szövegre, nem találtam meg, így megpróbáltam én hallás után leírni. Így előfordulhatnak benne hibák, meg is kérném azt, aki pontosan tudja a szöveget, hogy szóljon, ha van valahol valami hiba, és majd javítom:

Dalaktika

Hol van az, ami kell nekem?
Valahol egy másik helyen
Hol van, ahogyan képzelem?
Gyere velem, gyere velem
Hol van, amiben én hiszek?
Messze, túl a kottahegyen
Hol kell az, amit én hiszek?
Vár a polifon nemzet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Volt-e valaha himnusza?
Mindenki fújja egész nap
Volt-e valaha nimbusza?
Nem tudom, hogy mi az, de ugye nem baj?
Volt-e legalább ágyúja?
Nem volt, nem van, nem lesz, nem kell!
Volt-e valami áruja?
A zene, a zene, a zene

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Együtt keringünk a békés Nap körül
Senkit nem zavar talán
És megértjük azt is, ki másért lelkesül
Csak ne bántsa drága Dalaktikát

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Mondd el, milyen a címere?
Egy dal, egy dala, egy Dalaktika
A szél a lobogót fújja el
Rajta a világ minden színe
Mondd, a kapuit őrzik-e?
Nem kell, nem kell nem kell nem kell
Mondd, az idegent várja-e?
Gyere, gyere, gyere!

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika
Zongorína
Cintarína
Szaxiría

2013. január 1., kedd

LGT – 424 Mozdonyopera lemezkritikák

FB-n a Somlo Tamas fan club ertesitette a rajongokat, hogy a Hungaroton weboldalarol letoltheto az elso magyar orias kislemezrol letiltott dal, a Dalaktika. 269 forintot boven meger, majd otthon leszedem magamnak. Rakerestem a dal szovegere, az nem lett meg, de erdekes, mert a www.lgt.hu oldalon csak a "koncertreklam" van, semmi mas nem erheto el kozvetlenul, csak ugy talaltam meg a weboldal belso adatait, hogy rakerestem a betiltott dal szovegere. Igy olvasgattam a lemezekrol, hatha talalok egy-ket erdekes infot. Talaltam, a legerdekesebb szamomra a 424 Mozonyopera albumrol osszegyujtott kritikak. Mar az tetszett, hogy a legrosszabbtol a legjobbig olvashatok a rezenciok. A rosszakon is elgondolkodtam, van valosagalapja. En rengetegszer meghallgattam az albumot, es az biztos, hogy nekem is csak ugy tetszik, hogy nem a regi lemezek hangulatat keresem benne, mert azokat alulmulja.

A szoveg is csalodas szamomra, mert pont azert szeretem nagyon Dusan szovegeit, mert azok donto tobbsegeben mindenkihez szolnak. Barki megertheti, aki csak egy kicsit is nyit fele, ezert is szeretem nagyon a Zoran albumokat. Ezen az albumon hallhato szovegeket tobbszor meg kell hallgatni, hogy egyaltalan derengjen valami, hogy mire is gondolhatott a szerzo. Ez nem szol minden korosztalynak, kicsit oreges, olyan, mint egy kb. 40 eves erettsegi talalkozo, ahol a maguk egyedi bolcsesseikkel emlekeznek meg a fiatalsagukra, ugyanis a lemez alapkoncepcioja tenyleg az emlekezes.

Bar nem vagyok nagy zenesz, de a zenerol szolo negativ kritikakkal egyaltalan nem ertek egyet. Teny, hogy nem olyan nagy hatasu, mint a regi albumokon, de azt tulzasnak tartom, hogy csak par akkord, keresik a hangokat, stb. stb. Inkabb a spontaneitas erzodik benne, hiszen erre a lemezre ugy nem keszultek.

Ami viszont bosszanto, az a femtok, szerencse, hogy ez az egyetlen egy album, ahol ezt alkalmaztak. Nekunk konkretan elrepesztette a CD-t, annyira nehez volt kivenni, hogy a kiadoval ki kellett csereltetni egyszer. Aztan igyekeztunk vele szepen banni, a masodik lemez is elrepedt, egyaltalan nem tudja beolvasni a CD-lejatszo. En akkor azt gondoltam, hogy csak a mi peldanyunk hibas, de ahogy itt olvasom, hogy tobbeknek is ugy kellett kiimadkozni a lemezt, latom, hogy ez alapveto. Ez egy elhibazott dontes volt, szerencsere nem is alkalmazzak tobbet.

Ami miatt annyizor meghallgattam az albumot, es meg most is szivesen eloveszem, az a hangulat. Azert haladtak a korral, erzodik rajta a '90-es evekbeli igenyes hangzas. Ez a pozitiv oreges hangulatvilag nekem bejon, kellemes kepet festenek a dalok kepzeletben. Es ha ilyen vidam az oregkor, akkor nem felek tole.

2012. november 20., kedd

Személyes LGT történelem

Az utóbbi években néha-néha elővettem az LGT dalokat, de valamiért nem hallgattam olyan komolyan. De aztán, amikor múlt hónapban az ottani munkahelyemre vittem a gépemet, akkor többször hallgattam magyar zenét, többek között LGT-t, és Zoránt is, és elkapott megint az a hangulat, ami miatt szeretem őket. Nem mondanám magam "hardcore" magyar rock zene rajongónak, de mindig kellemes érzés fogott el, amikor egy-egy régi magyar dalt hallok.

Az LGT-t körülbelül 1992 óta (6 évesen) ismerem két, egymástól független "úton" ismertem meg. Egyrészről nővérem hallgatott egy számomra nagyon kellemes dalt. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez, csak nagyjából megjegyeztem, hogy melyik CD-ről volt (ekkor adta ki a Hungaroton a Locomotiv GT. összes nagylemeze címen az együttes összes albumát CD-n is), és próbáltam visszakeresni a dalt, akkor jöttem rá, hogy ez a "Neked írom a dalt" a Mindig magasabbra albumról. Ez volt az első nagy hatás. Aztán apám tette fel többször több lemezt (bakeliten is megvoltak), ez volt a második nagy hatás, mely után már magamtól is hallgattam. Fogalmam sem volt a dalszövegek mondanivalójáról, de a zene hangulata, és az ének annyira megfogott, hogy én rajtuk keresztül szerettem meg egyáltalán a zenét, és rengeteg mindenben nyújtottak inspirációt nekem.

Én magamban 4 korszakra osztom az LGT albumokat (illetve 5-re, ha az újakat is belevesszük), és az "Ilyen a Boksz, az LGT sztori" könyvet olvasva sok érdekes információt találtam. Az együttes ugye, 1971-ben alakult meg, és még ebben az évben december 10-én jelent meg az első albumuk. Érdekes, hogy ezt az albumot csupán 1 hét alatt vették fel, és valahol érződik, hogy ez inkább ilyen kísérletező album. Nagyon jók lettek a dalok, de lehetett volna még finomítani rajta. Az már akkor is feltűnt, hogy nagyon előtérben van a gitárszóló. Aztán olvastam, hogy Barta Tamás mindig is azt gondolta magáról, hogy ő Magyarország egyik legjobb gitárosa, és ezt meg is mutatta, itt-ott eszméletlen gitárszólót nyomatott. Az album mélypontja számomra a "Hej, én szólok hozzád" című dal: Szövegileg sem áll a helyzet magaslatán, de az ottani gitárszóló... Szerintem ember nincs, aki azt vissza tudná dúdolni. Nem olyan a dallama, hogy az megmarad az emberben. A másik dal, ami nem éppen negatívum, de én konkrétan féltem tőle: Ez a "Sose mondd a mamának" dal. A végén hallható gonosz nevetéstől sokáig annyira féltem, hogy nem mertem újra meghallgatni a dalt, vagy csak átugrottam a végét. Mondjuk Frenreisz Károly (ez az ő dala) munkássága több szót is érdemel, róla majd később. Aztán a második album, a Ringasd el magad már érettebb lett, érződik, hogy többet dolgoztak rajta, mindezek mellett, még változatos is lett. Kellemes atmoszférát nyújt, én szertartás-szerűen szoktam hallgatni az albumot, mert mindegyik dalra külön kell figyelni. És pont ezért, mert mindegyik dal más, ezért nem nagyon tudnék kedvencet mondani innen, viszont a "Megvárlak ma délben" dal különös hatással volt rám. Akkoriban nem nagyon értettem akkoriban a szöveget, de ahogy Frenreisz Károly énekelte, annyira átjött a hangulata, hogy szomorúvá tett, főleg a dal végén hallható basszusgitár szólam miatt. Egyébként számomra érdekes "A semmi kertje" dal, ugyanis még 1971-ben az együttes Japánban lépett fel a Yamaha fesztiválon, és ennek volt abban a dalban egy utózöngéje, ugyanis minden refrén végén hallható halkan a "Mite kudasai" (見てください) szöveg, mely azt jelenti, hogy "kérlek, nézd meg". A második album után lépett ki Frenreisz Károly. Több helyről több indokot is olvastam, hogy miért, valahol azt olvastam 1972 táján már tervben volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról színházi alkotás, és már ekkor felkérték az LGT-t a zenei munkálatokra, viszont Karesz egyáltalán nem akart színházi munkát. Van ennek alapja, egyrészt maga az album címe, másrészt meg annak zárótétele, de annak nagyobb valóságalapját látom, hogy nem tudta összeegyeztetni a dalait az LGT "profiljával". Ha jobban meghallgatjuk az első két albumot, akkor tényleg megfigyelhető, hogy az ő dalai mindig más irányba mentek el. De ez engem egyáltalán nem zavart, sőt, mivel szerettem a dalait, ezért nyitottam a kiválása után megalakult Skorpió együttes felé is. Na ez az együttes is megérdemelne egy külön blogpostot. Szeretem a Skorpió dalokat is, de személy szerint nem vagyok 100%-ig elégedett. Arra már magamtól is rájöttem, hogy nem kell feltétlen mindegyik daluk szövegében keresni az értelmet, nemrég olvastam róluk, hogy a dalszövegeiket sokszor érte kritika, sajnos van igazság benne. Vannak mély mondanivalóval rendelkező dalszövegek, de a döntő többségére tényleg nem ez jellemző. Én kifejezetten rossznak tartom a "Kelj fel" és az "Új! Skorpió" albumokat, ezekről csak az 1973-1993 válogatásalbumra másolt dalokat tartom jónak, de azok nagyon jók. Az is gond egyébként, hogy Frenreisz Károly néha túlságosan magas hangon énekel. De nem az az erőből kiénekelt igazi férfi tenorhang, hanem az a már-már fület bántó fejhang. A többi album elég jó, nagy kedvencem például az Ünnepnap, és az Azt beszéli már az egész város. De visszatérve az LGT-re, a harmadik albummal vált igazán népszerűvé az együttes, hiszen a rajta szereplő dalok már "könnyebben fogyaszthatóak", viszont érdekes, hogy nekem az első két album jobban tetszik. Az tény, hogy egységes lett az album hangzása, és úgy tűnik, hogy Frenreisz Károly és megtalálta a számításait a Skorpióval, mindkét albumból (LGT - Bummm!, Skorpió - A rohanás) 200.000 példány fogyott. Ez mai szemmel nézve hatalmas szám annak fényében, hogy ma már 10.000-es összeladás után is szinte már ünnepel a kiadó cég. Ezután jött az együttes egyik legzűrösebb időszaka, amikor nyugaton próbáltak szerencsét, de ez ugye nem sikerült, sőt igen csúnyán ért véget az egész történet. Ekkor volt az, hogy Barta Tamás annyira megszerette Amerikát, hogy ő ott maradt, és ott akart tovább zenélni. Ha jól emlékszem, azt olvastam, hogy ő tartotta magát olyan nagyra, hogy akár Amerikában is megállná a helyét. Így kint maradt, és az ő helyére Karácsony János került.

Az együttes csak lassan talált magára, mire elkészült 1975-ben a Mindig magasabbra albummal. Én személy szerint innen számolom az LGT második korszakát. Ez egy nagyon kellemes album számomra, annak ellenére hogy mintha jóval szerényebben lenne hangszerelve, nem hallatszik annyi hangszer. Ezen az albumon van az együttes szerintem egyik legszebb szerelmes dala, az "Álomarcú lány". Össze se tudnám számolni, hányszor hallgattam, ma is valahányszor meghallgatom, hihetetlen kellemes érzés fog el. Egy évre rá, 1976-ban jött az LGT szerintem legnagyobb dobása az ötödik album (Locomotiv GT V.). Ezt az albumot hallgattam legtöbbet gyerekkoromban, mert a dalok rendkívül élettel teliek, szinte mindegyik vidám, és a CD utolsó 9 dalának (ami a 2. lemez B oldala) koncertverziója meg csak emel a hangulaton. Érdekes volt utólag értesülni arról, hogy az nem is valódi koncertfelvétel, csak utólag keverték rá a tapsot gépről. Megfigyelhető, hogy az utóbbi két albumban háttérbe szorult a gitárszóló. Gondolom ez egyrészt azért van, mert Karácsony János nem akarta annyira megmutatni, hogy mekkora virtuóz, másrészt mert ő más stílusban játszik, az ő szólói valahogy nyugodtabbak. Egyébként a "Rohanj hozzám" dal után vált személyes kevencemmé. Kellemes légkört teremt a dalaival, egyszerűek, letisztultak, és ez az érzés tetten érhető a három szóló albumán is, melyeket a mai napig nagyon szeretek hallgatni. Az ötödik album után volt az, hogy a dobos, Laux József egyre inkább eltűnőben volt, később már közvetlenül sem tartotta a kapcsolatot a többi taggal. Amerikába disszidált a feleségével. Arra már nem emlékszem, hogy miért, de mivel ő volt a zenekar vezetője, ezért nem kis probléma volt a kiválása. Egyrészt, hogy egyáltalán ki veszi át az együttes irányítását, másrészt meg, hogy ki lesz a dobos. Jött Solti János.

És miután Laux József felesége Adamis Anna volt, ezért ő is vele ment, szövegíró sem volt, jött helyébe Zorán testvére Sztevanovity Dusán. Ő valahogy más életérzést hozott magával. Az 1977-es "Mindenki másképp csinálja - Zene" album felnőttes hangzású lett, mind szövegben, mind zenében. Ezen a felnőttes hangzáson sokat oldott a Jóbarátok vagyunk dal. A történetmesélős dalok (A rádió, Boogie a zongorán) hallgattatják magukat, és el is képzelem, hogy azokban az időkben hogy történhettek a dolgok. Ez számomra az "alapalbum", ez volt az első, amit meghallgattam annak idején, ezzel szerettem meg az együttest. A rá egy évre megjelenő "Mindenki" album érdekes. könyvben sem beszélnek róla sokat, annyi maradt meg bennem, de ebben sem vagyok biztos, hogy ez az album sehogy nem akart úgy összejönni, ahogy szerették volna. Igazából, most ahogy gondolkodok, nem tudok róla ilyen gyors jellemzést írni, hogy milyen. A kedvenc dalom innen a "Hirdetés", de nagyon tetszik a "A téma" című dalban a beszélgetés-szerű éneklés. Énekben vitatják meg, hogy mitől lesz érdekes az emberek számára egy téma. A "Baba-rock" dal pedig nagyon szép, engem konkrétan megérintett. Maga a zene fantasztikus, és a dalban felsíró kisgyerek Somló Tamás újszülött kisfia. Ha jól tudom, ő az, aki a 2000-ben a Zenecsomag című albumában a "Nagy bohóc" című dalban énekel. 1979-ben egy kisebb szünet volt az együttes életében, csak egy kislemez jelent meg, amire négy fantasztikus dal került fel. Viszont az 1980-as Loksi album számomra az ötödik album folytatása. Talán azért, mert ez is dupla lemezes, de valamiért ezen a két dupla lemezes albumon valahogy felszabadultabbnak érzem az együttest. Arról olvastam, hogy ez az album valami trükkel jelent meg ebben a formában, de már nem emlékszem, hogyan. De az érdekes, hogy a lemezhez mellékeltek egy kis papírt, melyen a nehezen érthető dalszövegrészletek olvashatók. Hát igen, annak idején tényleg nem értettem sok szövegrészletet benne, viszont az idő múlásával, ahogy egyre jobban füleltem, ki tudtam venni a szövegeket. Ezt az albumot tartom az előző kettő kiteljesedésének. Imádom azt a rockos hangzást, ami a Loksiban van. Annak idején a "Szentimentális rakenroll" dalra tomboltam, kiabáltam, ugráltam, egyszerűen imádtam a hangulatát. Persze, hogy miről szól a szöveg valójában, arról halvány lila gőzöm nem volt, csak később, ahogy egyre több mindent tudtam meg az előző rendszerről, úgy érettem meg, hogy miről is énekel Presser Gábor valójában. Annak ellenére, hogy az együttes mindig táncolt a "tiltott" és a "tűrt" kategória között, ebben az albumban szóltak be a legjobban a rendszernek, amit ugye cenzúráztak. Azt hiszem, több dalt be akartak tiltani, de szerintem bizonyos helyeken azért érthető nehezen a szöveg, mert így átmehetett a rostán. Ami tetszik még, az az utolsó dal, az Áldd meg a dalt másodjára. Karácsony János távolinak hangzó (vagy inkább álombéli) énekhangja nagyon szépen búcsúztatja az albumot.

Ugyanakkor szerintem egy korszakot is búcsúztat. Ugyanis ezek után ritkábban jelentek meg az albumok, és korántsem arattak akkora sikert. Én sem hallgattam sokáig, nem tetszett az utolsó két album. A Locomotiv GT X. album (ami egyébként kilencedik) már más stílus. Az, hogy miért lett tizedik? Ha jól emlékszem, túl későn vették észre a hibát, már ki volt nyomtatva a borító. Emlékszem is, hogy annak idején számolgattam, de mindig csak 9-ig jutottam, mire elértem ezt az albumot, és kerestem, hogy hol maradt ki egy. Egy időben az volt a tippem, hogy a Képzelt Riport CD maradt ki, és akkor meglenne, hogy ez a 10. De akkor meg az V. album lenne a hatodik (mert a Képzelt Riport 1974-es), úgyhogy így sem stimmel. Aztán annyiban hagytam. Aztán megtudtam a titkot, jót mosolyogtam magamban. Persze, ez semmit nem von le az értékéből. Sőt, igaz, hogy később kezdtem el hallgatni ezt az albumot, de akkor nagyon ráéreztem az ízére. Ez még viszonylag sikeres volt, de az 1984-es Ellenfél nélkül már nagyon hamar feledésbe merült. Na ezt az albumot meg a címadó dal miatt kerültem sokáig. Olyan kellemetlen érzésem volt, kicsit gonosznak éreztem a hangulatát. Mostanra meg majdnem kedvenc lett. Nekem nagyon tetszik az utolsó két album hangulatvilága, teljesen más, mint az előzőek. Az Ellenfél nélkül albumot azért is kerültem sokáig, mert olyan hangszereket hallottam benne, amit még előtte soha (és utána sem), és ettől annyira idegennek tűnt az egész. És tényleg, lehet, hogy én nem hallgattam még túl sok lemezt, de ilyen hangszereket még soha életemben nem hallottam. Például kíváncsi lennék arra, hogy a "Banális Blues"-ban mi a neve annak a hangszernek, amin Presser Gábor játszik. Nagyon furcsa a hangzása. Sajnálom, hogy akkoriban nem kapott nagy hírverést ezt az album, de akkor már teljesen más volt a trendi zenei stílus. Megmosolyogtató, hogy amit akkoriban zenei élet lezüllésének mondtak, ma már kifejezetten igényesnek számít. De mivel ebből az albumból már nem fogyott sok (tippem szerint), ezért már nem készültek újabb albumok.

Az 1992-es Búcsúkoncert jó volt, de már akkoriban tudtam, hogy ez pontosan mit jelent. Tudtam, hogy nem dolgoznak most már közösen, mégis mindig reménykedtem, hogy hátha megjelenik az életemben új LGT nagylemez. És igen! 1997. október 24: 424 mozdonyopera. Teljes titoktartás közepette készült el az album. Emlékszem, hogy akkor volt az első interjú, amikor megjelent az album. Iszonyatosan örültem neki. Nem sokkal ezután meg is vettük CD-n. Nagyon sokat hallgattuk, azt éreztem, hogy ez már más, de ezt az idő múlására fogtam rá, a másik meg az, hogy nekem ez is nagyon bejött. Tíz fantasztikus dal került az albumra. Hatalmas siker volt, szerintem adtak el belőle annyit, mint a régi nagylemezekből. Aztán a ténylegesen utolsó nagylemez a 2002-es "A fiúk a kocsmába mentek" album. Ez már nem lett annyira erős, mint 424 mozdonyopera, de van egy-két jól sikerült dal rajta. Ezek után azt gondoltam, hogy ötévente jönnek új albumok, ezért vártam 2007-re, de elmaradt.

Ami persze nem baj, mert ezzel a 12 stúdió albummal komplett életművet hagytak maguk mögött. Nagyon jó együttes van (igaz, hogy az én szemszögemből elsősorban Japánban), de biztos vagyok abban, hogy amíg élek, az LGT zenéje el fog kísérni.

2011. november 20., vasárnap

Gondolatok Zorán: KÖRTÁNC • Kóló albumról

Amikor megtudtam, hogy Zorán új albumot jelentetett meg, egy percig nem kételkedtem abban, hogy ismét minőséget vehetünk a kezünkbe. És igen! Az elmúlt 10 év alatt finoman szólva is jelentősen megcsappant azon magyar előadók száma, melynek érdemes megvenni az albumait, Zorán ezen kevesek közé tartozik. Szerencsére nem követi azt a divatot, hogy évente kiad egy stúdió albumot, hanem amikor úgy érzi, összegyűlt elég dal, akkor stúdióba vonul, és felénekli őket.

Valószínűleg el kell teljen még egy jópár évnek, hogy megértsem az első dal igazi mondanivalóját, de amikor Zorán a szüleiről énekel (pl. Apám hitte, Volt egy tánc), annyira szépek, és hitelesek, hogy az az érzésem támad, hogy ez akár az én szüleimről is szólhatna. És a többi dal is hozza a megszokott minőséget. Érdekes, hogy többször is volt olyan érzésem a dalok hallgatása közben, hogy hasonlót már hallottam korábbi albumokon, de egyáltalán nem unalmas, sőt azok tökéletesítése oly módon, hogy a régi dalok értékét sem csorbítja. Az irónia most sem hiányozhat a dalszövegekben. Korábban többek között a politikáról, a társadalomról énekelt, ezen az albumon a média elé állít görbe tükröt. Nagyon találó a mai celebeket eldobható zsebkendőnek titulálni, de ezeket hiába tudjuk, mert ha manipulálnak, már kapitulálunk, és megadjuk magunkat, mert a média azt sugallja, hogy ők a menők, és erre támasztanak igényt.

Ismét egy nagyon jó albumot vehetünk a kezünkbe, és annak ellenére, hogy Zorán jövőre lesz 70 éves, nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó album, mert az utolsó dal nagyon szomorú és pesszimista, és rossz lenne, ha így búcsúzna el a zenei karriertől. Tény, hogy realista, és bár ott van a végén, hogy "mondd, hogy tévedek", de szeretnék egy olyan albumot, melynek utolsó dala olyan, mint például a sziget.

Megérte megvenni, és akinek nincs meg, és szereti Zorán munkásságát, csak ajánlani tudom. Valóban nem olcsó, eddig 3.490 forint volt a legalacsonyabb ár, a WestEndben levő Media Marktban, és az Europarkban levő Saturnban, de olyan minőséget képvisel, hogy megéri megvenni, és szerencsére úgy tűnik, hogy van is rá igény, hiszen a 2. helyet érte el a MAHASZ album eladási listán. A budapesti koncertre a Sportarénában meg nagyon elmennék, csak pont akkor leszek kint Angliában. Már csak azért is, mert a vendég lesz az LGT összes tagja, valamint Rúzsa Magdi. Erre biztosan elmentem volna, de remélem, hogy lesz róla felvétel, és leadják az M1-en, vagy kiadják DVD-n. Arra biztos vevő lennék.

Végül álljon itt a teljes Zorán diszkográfia:

Stúdió albumok:

  • (1977) I.
  • (1978) II.
  • (1979) III.
  • (1982) Tizenegy dal
  • (1985) Édes évek
  • (1987) Szép holnap
  • (1991) Az élet dolgai
  • (1995) Majd egyszer...
  • (1997) 1997
  • (1999) Az ablak mellett
  • (2001) Így alakult
  • (2006) Közös szavakból
  • (2011) KÖRTÁNC • Kóló

Válogatás albumok:

  • (1998) Hozzám tartozol
  • (2002) Zorán
  • (2009) 34 dal

Koncert albumok:

  • (1993) Az elmúlt 30 év...
  • (1996) Koncert
  • (2003) Koncert 2003
  • (2007) Közös szavakból koncert

Digitális album:

  • (2003) Ritkaságok

Kislemezek:

  • (1976) Könyörgés / Az legyél, akinek látszol
  • (1978) Romantika / Mi kéne még?
  • (1994) Kell ott fenn egy ország
  • (2004) A Körben

VHS-ek, DVD-k:

  • (1987) Zorán
  • (1993) Az elmúlt 30 év...
  • (2003) Koncert 2003
  • (2005) Koncert a Budapest Sportarénában
  • (2007) Közös szavakból koncert
  • (2008) A dalok és mi
  • (2010) Antológia 74>79

2009. október 14., szerda

LGT: Ringasd el magad

Az LGT első albuma nem kis visszhangot kapott, már-már világhírnevet szereztek. Ugyanis 1972-ben a Lincolni Great Western Express Festivalon az LGT volt az egyetlen európai fellépő, emellett Japánban a World Popular Song Festival rendezvényen is felléptek. Valószínű, hogy a két országban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően is sokkal színesebb, mégis egységesebb lett az album.

Dalok listája:

  1. Cirkusz
  2. A szerelem börtönében
  3. Szerenád – A szerelmemnek, ha lenne
  4. A semmi kertje
  5. Lincoln Fesztivál Blues
  6. Ne szédíts
  7. Kakukkos karóra
  8. Kotta nélkül
  9. Azt hittem
  10. Megvárlak ma délben
  11. Ringasd el magad

Barta Tamás – Adamis Anna: Cirkusz
Az album nyitódala nagyon erős, a hangzása a progresszív rockhoz köthető, mivel a hosszú instrumentális rész tartalmas lett, így figyelmet igényel. A szöveg pedig inkább a végefelé, amikor Presser halkan énekel, akkor jelentős. Mintha egy gyerekhez énekelne, akinek mondja, hogy vannak a világon problémák, de erről még nem szabad tudnia. De nagyon kevés a szöveg, és inkább a zenén van hangsúly.

Presser Gábor – Adamis Anna: A szerelem börtönében
Presser Gábor orgona-szólama teszi igazán érdekessé, és emlékezetessé a dalt. A szöveg két részre osztható. Az versékben sokak számára közérthető módon énekel a szerelméhez, hogy ne menjen el, míg a refrénben egy metaforával él, hogy a szerelem börtönében ül, de nem jön, hogy meglátogassa, még csak nem is gondol rá.

Presser Gábor: Szerenád – A szerelmemnek, ha lenne
Szomorú szerelmes dal, ez csakis elégia lehet. Ez az első dal, ahol Presser csak önmagát kíséri zongorával, és a BARTÓK kamarakórus vokálja nagyon izgalmassá teszi a dalt, érdekessé teszi az albumot.

Frenreisz Károly – Adamis Anna: A semmi kertje
Érdekes ötvözete a rocknak, és a japán zenének. Most lehet, hogy az én fülem rossz, de amikor Frenreisz halkan (vibrafonnal követve) énekel, akkor csak úgy értem, ha nézem a dalszöveget. A refrén végét pedig japánul énekli Frenreisz: Mite Kudasai (見てください) annyit jelent: Kérlek, nézd meg. Hogy most hova szól ez a semmi kertje, az számomra rejtély, de meg merem kockáztatni, hogy Japánról énekel, és arra utal, hogy az ország sokáig annyira el volt szigetelve, hogy így hívja, és amit ott látott, azokról énekel. Ha igaz, akkor szerintem erről szól a dal.

Barta Tamás – Frenreisz Károly: Lincoln Fesztivál Blues
Egy instrumentális, kicsit lassú dal, de mindenképp érdemes minden egyes pillanatára odafigyelni, mert nagyon jó zene. Aztán, amikor Frenreisz leteszi a szaxofont, és előveszi a basszusgitárt, és kvázi Barta elektromos gitárjának átadva a stafétabotot, sokkal gyorsabbá, ütemesebbé válik a dal. Az együttes ezzel kíván megemlékezni az 1972. május 26-29 közötti Lincolni fesziválra. Méltó emléket állít!

Frenreisz Károly – Adamis Anna: Ne szédíts
Kis ízelítőt kapunk Frenreisz Károly kissé komolytalan szövegéből, de érdekes zenét írt. Ez az első olyan dala, ahol igazán kitűnik, hogy azért mások az ő dalai, mint a többi LGT tagé. A zene könnyen fogyasztható, a zene, és a szöveg, inkább arra szolgál ez a dal, hogy önfeledten, vidáman hallgassuk.

Barta Tamás – Adamis Anna: Kakukkos karóra
Vitathatatlanul Barta Tamás egyik legemlékezetesebb dala, nem lehet már az elején nem megemlíteni, hogy az igazi kuriózum-értéke, a spontán, kis közönségnek játszott zenének “álcázott” előadás Barta Tamás egyik legnagyszerűbb alkotása, a bendzsóval játszott country zene pedig üde színfolt az albumon, és a (talán) torzított hangon előadott vicces, ironikus szöveg teszi igazán feledhetetlenné a dalt.

Presser Gábor – Adamis Anna: Kotta nélkül
Az első dal mellett, ez a másik progresszív rock dal, amikor szöveg nem sok van, de zene annál inkább, és nem is akármilyen. Nagyon jól bele lehet merülni, észre sem vesszük, hogy hat és fél perces a dal. A szöveg lényegében arról szól, hogy telnek-múlnak az évek, az énekes öregszik, ő meg megtanult kotta nélkül játszani.

Barta Tamás – Presser Gábor: Azt hittem
Tragikus szerelmes dal az elválásról, amikor még nem tudatosodott bennünk igazán, hogy vége. Még küzdünk ellene a lelkünkben, de hiába. A zenéről pedig nincs nagyon mit mondani, hihetetlen megerősíti a szöveg jelentését, annak hatását, nagyon szép dal.

Frenreisz Károly: Megvárlak ma délben
Ismét egyfajta szerelmi csalódás, de másképp. Egy lányt vár az iskola előtt Frenreisz, de tanítás után csak elmegy mellette… De nagyon érdekes, hogy leírja, mennyire készült a találkozásra. Mit fog mondani neki, kis izgatottság is érződik. De a legszebb az, amikor a dal végén halkan mondja, hogy a lány elment mellette, és hogy sírni is elfelejtett. És utána a basszusgitár szóló nagyon széppé teszi a befejezést.

Presser Gábor – Adamis Anna: Ringasd el magad
Semmiképp nem összetévesztendő a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról lemezen hallható változattal, mert ez a verzió jórészt zenét tartalmaz, a hossza is alig több 1 percnél. De jó zárása az albumnak.

Ez az album sokkal erősebb, egységesebb lett, mint az első, sokkal jobb hallgatni. A felvételek Londonban készültek, ám a hangszerelés Budapesten, a Vörösmarty tér 1. alatt készült. És 1973. januárjában közös megegyezéssel Frenreisz Károly kivált az együttesből, nem tudták már összeegyeztetni. Ahogy én olvastam az LGT könyvben, már az első album elkészítése sem volt vitáktól mentes, a második meg még annyira sem, úgyhogy ez volt a legjobb megoldás. Ezért is írtam korábban, hogy Frenreisz Károly inkább a Skorpióval tudott érvényesülni, mely együttest még 1973-ban alapította meg. Lehet, hogy így volt jobb, de igazából sajnálatos, hogy Frenreisz kivált az együttesből, akármennyire is másabbak az ő dalai, annyira nem térnek el a többi LGT daltól, sőt, csak színesítik őket. Nagyon jó album!