Nemrég kezdtem el nézni a Dororót, és azt kell mondjam, hogy nagyon élvezem. Bár az igazat megvallva, nem tudok nem az Inuyashára gondolni, hiszen az is a középkori feudális Japánban játszódik, és ugyanúgy jelen vannak a démonok, és a hozzájuk kötődő hiedelmek. Így midkét anime inkább mondható legendaszerű történetnek, semmint hogy az a Japán történelmet egy az egyben úgy ábrázolja, ahogy annak idején feljegyezték. A nagy különbség a két anime között, hogy az Iuyashában az erős romantikus szál miatt miatt eléggé lájtosan ábrázolja a középkori Japán mindennapjait, míg a Dororo sokkal sötétebben mutatja be az akkori emberek életét. Vannak is félelmetes jelenetek az animében, és az az igazság, hogy el is tudom képzelni, hogy annak idején tényleg ennyire barbárak voltak az emberek. Nem akarom az alaptörténetet elmesélni, mivel azért hoztam fel a sorozatot, hogy annak egy eseményéről írjak. Egyébként érdemes megnézni az animét azoknak, akik bírják a keményebb jeleneteket is.
Ma láttam a 9. részt, amikor Dororo fiatalabb gyerekkorát látjuk, hogy gyújtották fel a falvat, ahol éltek, hogyan végezték ki az apját, és később hogyan halt meg az anyja. Az anyja halála gondolkodtatott. Ahogy az apja kivégezte a kivégzőjét, az fantasztikus jelenet volt, szinte példa nélküli. Viszont az anya halálát nem gondolom "tapsolnivaló"-nak. Ez így most elég idétlenül hangzik, de lényeg, hogy ez a fiáért minden körülmények között meghalni is képes attitűd nem tetszik. Még nincs gyerekem, ezért csak elképzelni tudom, hogy az, ami egy szülő és egy gyerek között van, az tényleg egy speciális szeretet, amihez hasonló nincs a világon. És nem is voltam még olyan jellegű krízishelyzetben, mint amit az anime megmutat, de így is azt gondolom, hogy ahogy az anya meghalt, az nem helyénvaló. Értem én, hogy az áldozatvállalás netovábbját láttuk az animében, de azt gondolom, hogy az lett volna a megfelelő, ha az anya magát is megmenti, ahogy tudja, pont a fiáért. Hiszen Dororo ott még nagyon kicsi, ebből kifolyólag nem tudná ellátni magát. Azt gondolom, hogy a kölcsönös áldozathozatal lett volna gyümölcsöző, bízva abban, hogy a krízishelyzet, csak átmeneti, aztán együtt, új életet kezdettek volna.
Persze, ez teória, amit ide leírtam, meg se született volna az anime, ha az anya túléli azt a helyzetet. Dororo túlélte, ott van neki Hyakkimaru, aki egyre inkább megérzi a fiú a szeretetét, így elkezd kommunikálni vele. És persze lehet írni, hogy végül a srác feltalálta magát, így mondatjuk, hogy sorsszerű volt az anyja áldozathozatala, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy van úgy, hogy az anya egészséges önzősége adott esetben a gyerek jövőjét jobban szolgálná, mint a feláldozom magam bármi áron a gyerekért attitűd.
