Bakuten!! manga 2. kötete megérkezett!

Megjött a Bakuten!! manga 2. kötete a CDJapan-től! Ezzel teljes lett mangagyűjteményem. Mivel a manga együtt jelent meg az animével, ezért csak a történetet meséli el. Eddig nem tudok nagy különbségekről. A Bakuten!! nem olyan, hogy korábban megjelent manga formájában, az animáció meg később jött, ahogy befutott a történet. Ez ebből a szempontból egyedi, a két formátum egyszerre jött. Nem tudok más ilyen esetről. Olyanról tudok, hogy korábban kijött a manga, de az anime annyira más rajzstílusú lett, hogy amikor kijött az animáció egy új kiadást élt meg a manga. Ahogy az történt a DIVE!! és a Cheer Danshi!! esetében is. Ezen két történet esetében kifejezetten jót tett az új kiadás, mert az első kiadás... ha nem is csúnya, de az újhoz képest olyanok, mintha vázlatok lennének.

De a Bakuten!! esetében ilyenről nincs szó, sőt! A manga karakterdizájnja ugyan némileg különbözik az animétől, de nagyon szép. A manga karakterei abból a szempontból jobban tetszik, hogy nem áll annyira szét a hajuk, mint az animében. És ahogy elnéztem eddig a mangát, igyekeztek a mozgást is megfelelő módon érzékeltetni: húzott vonalak, egy karakter többször lerajzolva, ahogy például hátraszaltózik. Tehát, amit lehet, igyekeztek kihozni a mangából.

Viszont ennek a kötetnek is van egy kis története. Igazából a CDJapan oldalán már rég "Out of Print" állapotban volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az összes legyártott példányt eladták, hanem nem is gyártanak belőle. Más szóval, aki bújt, bújt, aki nem, az így járt. Ezért nem is tudtam, hogy ezt hogy fogom beszerezni, az első kötetet ugyanis úgy vettem meg, hogy a másodikból már nem volt. És csak nemrég kaptak új készletet. Ez mondjuk meglepett, mert a Bakuten!! messze nem annyira ismert, mint a Slam Dunk, hogy a mai napig sorozatban gyártják a köteteket. De úgy tűnik, hogy azt mégis bevállalta a kiadó, hogy "Backorder"-ben, mintegy készenléti állapotban tartja. Tehát, ha érkezik rá elegendő igény, akkor mégis gyártanak új példányokat. Így akartam megrendelni, de mire rászántam magam egy csütörtök késő esti órán, megint "Out of Print" állapotba került. Olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mint amikor egy számomra fontos személy visszautasított volna. Ekkor nem számítottam arra, hogy a közeljövőben hozzájutok egy példányhoz, de azért "Bookmark" listába tettem a mangát, és elhatároztam, hogy hetente ránézek, hogy esetleg ismét elérhető. De nem láttam reális esélyét arra, hogy belátható időn belül újra lesz készleten. Pár nap múlva vasárnap délelőtt meg láttam, hogy mégis van belőle! Azt a jó érzést, amit akkor éreztem, azért kívánom, hogy élje át mindenki! Ráadásul nemcsak hogy készleten volt, de még csak nem is "Backorder", hanem "In Stock at supplier", tehát napokon belül ki tudják szállítani! Még csak nem is kell heteket várni rá! Meg is rendeltem azonnal. És ma megérkezett.

Ha már a fontos személy analógiáját hoztam fel, akkor ez tényleg olyan, mint egy film drámai jelenete: miután visszautasítottak, bánatosan, leszegett fejjel hazaballagok, majd utánam kiált, hogy ne menjek el! Szüksége van rám, csak félreértés történt! Én meg örömmel térek vissza. Mert ez tényleg valami elkallódott példány lehetett. A kiadó raktárában pakolászás, takarítás közben találhatták meg valahol a nagyon eldugva ezt a példányt. És ha már előkerült akkor meghirdették eladásra. Ne keressék tovább a boldog tulajdonosát, itt van!

Ami a postát illeti, teljesen rendben van. A vámkezeléssel meg megint jól jártam, mert ismét csak a termék után kellett ÁFÁ-t fizetni, a postaköltség után nem. A dobozra mindig csak a termék árát írja a CDJapan, ezt veszi a posta is alapul. Ráadásul a kezelési költség most nem 800 forint volt, hanem 650 forint. Ez is meglepett, hogy mire föl kevesebb most a kezelési költség? Ahogy utánanéztem, kiderült számomra, hogy értéktől függően sávosan állapítják meg a kezelési költséget. Így viszont még inkább jófej a CDJapan, mert ha nem írják oda a postaköltséget, akkor tovább marad az alacsonyabb sávban a kezelési költség. Nem sok olyan webshop van, amelyik ennyire ügyfél-központú, mint a CDJapan.

Továbbra is nagyon szeretem a Bakuten!!-t és idővel tervezem teljessé tenni gyűjteményemet. A manga már rendben van.

Az első kötetet nemcsak a történet miatt volt érdemes elolvasni, hanem mert a végére már azon kaptam magam, hogy könnyebb volt japánul olvasni. Fokozatosan állt rá az agyam a japán karakterekre, a furiganázás is segített, és ahogy haladtam, úgy ment gördülékenyebben az olvasás.

Animével együtt jelenleg így néz ki a gyűjteményem.

A manga mellett megvan a Limited Edition movie Blu-ray, az anime opening és ending kislemeze.

Tehát, alakul. De azért összegezzünk, hogy mik hiányoznak még:

• Movie opening és ending kislemezek.
• Anime és movie OST CD-k.
• Anime Blu-ray.

Ezek közül egyértelműen az anime Blu-rayt lesz anyagilag a legrázósabb beszerezni. Három részes, és darabja 12000 jen. Tehát valószínűleg azt akkor fogom tudni megszerezni, amikor dolgozni fogok, és majd egy havi fizetésből (esetleg később, félretett pénzt hozzáadva), és abban a hónapban kenyéren és vízen élek. A CD-ket valószínűleg meg tudom majd oldani. A movie kislemezek szintén "Out of Print" állapotban vannak a CDJapannél, és azokból valószínűleg nem is lesz már náluk készleten. Azt legfeljebb valami ismerős által megoldom, aki épp kint lesz Japánban, és lebizniszeljuk. Az OST CD-k közül az anime OST-je van "Backorder"-ben a CDJapannél, tehát az rázósabb, de szerintem meg fogom tudni oldani. De egy animéből teljes gyűjtemény nagyon szép lenne. Amíg erről álmodozok, olvasom a mangát.

Fantasy Expo - 2024. február 17.

Talán kicsit hamar volt a soron következő Fantasy Expo a karácsonyihoz képest. De talán minden eddiginél jobb volt a baráti találkozóknak köszönhetően. Azért is írok róla a személyes blogomban, mert nem nagyon vettem most részt a programokon. Inkább barátokkal töltöttem együtt az időt.

Korán terveztem menni, 5:15-re állítottam be az órát, így sikerült elérni a 6:20-as vonatot. Most nem olvastam vonatút alatt, inkább animéztem (Pokémon 2019, Pro Golfer Saru), illetve játszottam. Ahhoz képest, hogy úgy voltam vele, hogy idén nyugdíjazom a Nintendo 3DS-t, ismét előkerült, mert csak ott tudom játszani a Wario Land: Super Mario Land 3-at és a Wario Land 4-et. Ahogy végignéztem a Backloggery profilomban, hogy állok a játékaimmal, mi az, amit könnyen végig tudnék játszani. A fentebb említett két Wario játékra esett a választásom. Nem mondom, azért a Wario játékoknak is megvan a maguk nehézsége. Nagyon jól kihozta a Nintendo Wario személyiségét, igazán a karakteréhez illő játékot kapott, de pont az egyediségében rejlik a nehézsége. De összességében nem nehéz és nagyon tetszik.

Kissé késve érkezett meg a vonat a Keleti pályaudvarra, innen a 24-es villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központig. Mivel VIP jegyem volt, ezért azonnal bejutottam. Egyből a tornaterem felé vettem az irányt, odaadtam Airisu-nek a névjegykártyáimat (amiben a weboldalaimat hirdetem), hogy osztogassa az érdeklődőknek. Beszélgettünk, meg szétnéztem nála, majd felmentem bagszihoz megnézni az ő Nintendo Switch standját. Két konzol, egy TV, egy monitor, plusz az Amiibo kiállítás. Többen is voltak, akik azt hitték, hogy meg lehet vásárolni őket.

Azért voltak programok, amikre kíváncsi voltam. Például a Naruto-kun.hu fansub csapattal való beszélgetés. Nem rajongok a rajongói feliratokért, egyrészt meg régen elég sok volt a színvonaltalan felirat, másrészt a működésük erősen szürkezóna. Van olyan ország, nevezetesen Hollandia, ahol törvény tiltja a rajongói feliratok készítését. Ezzel akkor szembesültem, amikor holland felirattal kerestem animéket, és semmit nem találtam. Ekkor olvastam utána, hogy mi a helyzet, amikor rábukkantam erre az információra. Ennek ellenére kíváncsi voltam az előadásra, mert érdekelt, hogy dolgozik egy ilyen csapat. Nagyon újdonságot nem hallottam, de a beszélgetés összességében érdekes volt.

Zsolti az előadás végén írt rám, hogy már itt van, és mivel már másfél éve nem láttam őt, ezért kerestem. Előtte találkoztam Catrinékkel (Nagyon menő a Paradox Live mappa, ezúton is köszönöm!), vele is számolgattuk, hogy mikor is láttuk a Zsoltit utoljára? Örültem, hogy szinte az egész napot együtt töltöttünk. Sokat beszélgettünk, játszottunk együtt Mario Kart 8 Deluxe-szel. Meg mutatta nekem is, meg Catrinnek, hogy milyen D.I.Y. anime figurákon dolgozik. Igazi művészlélek, igazán inspiráló volt látni a munkáit.

Játszottunk volna a retro teremben (a Regamex jóvoltávól) Super Mario Bros.-szal, de pont akkor volt az ő találkozója. Én visszamentem bagszihoz, eleinte szórakoztattuk egymást, majd az egyik Mario rajongó sráccal játszottam Mario Kart 8-at. Ide tért vissza Zsolti. Szerettem volna képeket készíteni a cosplay versenyről, de ha valamikor igaz volt az, hogy tűt sem lehetett leejteni a nézők között, akkor az most volt. Minden korábbi Fantasy Expón valahogy be tudtam préselődni a színházterembe, amikor verseny volt, de ez most esélytelen volt. Tömve volt a színházterem, egyszerűen elképesztő, hogy mekkora népszerűségnek örvend a cosplay verseny.

De utána megnéztük a dumapartit az Animagazinosokkal. A mostani téma az anime filmrendezők voltak. Bemutatták a munkásságukat, röviden jellemezték azokat. Volt is szó néhány olyan filmről, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Paprikával hosszú évek óta adós vagyok magamnak, a Maboroshi nagyon szimpatikus volt, betettem Netflixben a listámba. Illetve érdekel még a Kimi to, Nami ni Noretara is. Ezt az a Yuasa Masaaki rendezte, aki a Devilman: Crybaby-t is. Azt nagyon szerettem, az ijesztő rajzstílusa ellenére is, és látom, hogy a Kimi to, Nami ni Noretara is hasonlóan "csúnya". Ilyen rajzstílussal milyen lehet egy romantikus movie? Erre mindenképp befizetek. Már csak azért is, mert ha jól emlékszem, ez volt az a movie, aminek a romantikus mivoltával többen sem tudtak azonosulni. És kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartottak rossznak. Összességében nagyon jó volt a beszélgetés. Ahogy eddig is, most is tartották a színvonalat.

Aztán a lépcsőknél beszélgettünk az animagazinosokkal. Itt már nem maradtam sokáig, mert a 17.10-es vonattal haza akartam menni. Azt hittem, egyedül megyek a Keletibe, de a villamosmegállónál elkapott a Zsolti. Az ő vonata is majdnem ugyanakkor indult, mint az enyém. Úgyhogy ott még eltrécseltünk, amíg el nem indult a vonatom. A hazafele úton a Cheer Danshi!! utolsó részét néztem meg, illetve a Mashiro no Oto 3. részét. Illetve játszottam a fentebb említett Wario játékokkal.

Nagyon jó nap volt a mai, konkrétan olyan érzéseim voltak, mint nagyon régen, amikor minden lelkesedésem az AnimeConban és a különböző Nintendo és Pokémon találkozókban volt. Olyan ez, mintha újra élném a 2006-2010 közötti időszakot. Kicsit furcsa is, de természetesen, nem egy az egyben akarok a 15 évvel ezelőttre visszartérni, de ha azt a lelkesedést, amit akkor éreztem, vissza tudnám hozni, az nagy segítség lenne számomra, hogy teljes elánnal a jövő felé tekintsek. Már csak azért sem akarok a múltban élni, mert úgy jó a jelenben élni, hogy felvérteződtem az azóta megélt tapasztalatokkal. Azok hiányoznának az életemből.