Annak idején valami hatalmas hírverése volt ennek a filmnek. Nem emlékszem arra, hogy láttam-e akkor a moziban, vagy sem, de valószínűsítem, hogy ha igen, akkor valahol biztos, hogy kijöttem volna, mert emlékezve magamra, gyerekfejjel biztosan nem bírtam volna végignézni. Nemrég találkoztam vele ismét, mert játékként Super Nintendón is megjelent (a múlt jó részét a Nintendo miatt keresem vissza), és a logóját látva sok régi emlék tért vissza. Az akkoriban annyira megmaradt bennem, hogy szinte ikonná vált. Ma eszembe jutott a film, és úgy voltam vele, hogy ma már erősebb idegrendszerrel csak végig tudom nézni a filmet.
Végignézni végig tudtam, de volt egy jelenet (konkrétan, amikor a dinoszaurusz a gyerekek kocsiját "szemléli"), amikor konkrétan azt gondoltam, hogy nem nézem tovább, és kikapcsolom. De végül mégis. Nagyon nem is volt más, a végén levő jeleneteknél meg már úgy voltam, hogy már úgysincs sok. A semmiből előtűnő dínók, levált kar jelenete után az volt a gondolatom, hogy ez a film pusztán adrenalinhajhászás. Meg az is problémám volt, konkrétan annál a jelenetnél, ahol a férfi és a nő próbálják elzárni a dínó elől az ajtót. Ez egyszerűen valósághűtlen. A dínónak úgy a falhoz kellett volna lapítani őket, mint annak a rendje, hiszen legalább százszor súlyosabb az embernél. De azt el tudom képzelni, hogy akkoriban valóban forradalmi volt a film számítógépanimáció terén, de ez engem nem hat meg, ha összességében negatív érzésekkel konstatáltam, hogy itt a vége. Nem szeretem az izgalomnak azon módját, ami ilyen jellegű félelemmel társul, ugyanis a film rendkívül élethű lett, sőt talán még azt is kijelenthetem, hogy akár a maiak között is megállja a helyét.
Kis szünetet tartva, végiggondolva, valószínűleg nem is az a legnagyobb problémám a filmmel, hogy félelmet kelt, mert az éppenséggel jó dolog is lehet, hanem az, hogy annyira valószínűtlen az, hogy egy dinoszaurusz megtámadjon egy embert, hogy annál a bizonyos jelenetnél, melyet fentebb említettem, hogy majdnem kikapcsoltam, már akkor konkrétan az volt a gondolatom, hogy ennek a filmnek tényleg csak az a célja, hogy a nézőből magas adrenalinszintet váltson ki. Jó, tudom, hogy science fiction, és ennek pont az a célja, hogy átlagos emberi ésszel valószínűtlen dolgok történjenek meg. De mivel jobban dominált nálam az a gondolat, hogy ilyen a valóságban úgysincs, ezért ezt továbbgondolva a filmnek nem sok célja közül az egyik az, hogy végigizgulja az ember, ezért van az, hogy összességében nem tetszett. És akkor lehet azt mondani, hogy ez nem az én műfajom, és aláírom. De annak idején élmény volt a matricás albumba gyűjtögetni a matricákat. Meg ha majd lehetőségem lesz rá, lehet, hogy beszerzem a Super Nintendo játékot, annak idején minőségi adaptációk készültek, így jót remélek ettől is.
