Top 25 Nintendo játékzene – Ami épphogy kimaradt

Ahogy írtam az elején, amikor összeírtam a listát, volt néhány, amit kifejezetten sajnáltam, hogy kimaradt. Azt gondolom, hogy ezek is mindenképp érdemelnek néhány szót, ezért még az elején úgy döntöttem, hogy szánok egy külön postot, azoknak a zenéknek, amiket eredetileg terveztem betenni, de ahogy szűkült a lista, úgy szorultak ki. Lássuk is őket.

1. Super Mario 64 - Dire Dire Docks

Hivatalosan a 9. pályának tulajdonítják ezt a zenét, de először a 3. pályán lehetett hallani, és mivel jobban is szeretem a Jolly Roger Bay pályát, ezért magamban ehhez a pályához kötöm ezt a zenét. Ismét egy nyugis, andalító zene, már-már alfa-állapotban játszok ezen a pályán. Azért is, mert a két vizes pályán nincs semmi ellenség, csak a végtelen nyugalom és élmény volt felfedezni a két pályát. Alapmű Nintendo 64-en, amit kötelező ismerni.

2. Mario Party - Wario's Battle Canyon

Bár bekerülhetett volna ez is, de a 25 az sajnos 25, és nem 30, de nem is 35. Ennyi filozófiai okfejtés után következzék az egyik legmenőbb első Mario Party zene. Wario pályája egyébként is vicces, bombákkal a pálya egyik-másik végére, a csillag megszerzése pedig nagyon a szerencsén múlik. Ez az egyetlen Mario Party pálya (az első játékból), ahol nem feltétlen érzem azt, hogy a zenével is vissza akarták volna adni a tábla hangulatát, inkább mint egy saját zene, de annak elsőosztályú. Hihetetlenül hangulatos, lassú, de nem kifejezetten mondható nyugisnak, és hihetetlenül kellemes érzést áraszt magából, Mitsuda Yasunori fantasztikus zenékkel színezte az egész Mario zenei repertoárját, képes volt olyan zenét írni, amik egyediek, mégis illeszkednek a Mario játékok világába. Erre ez a zene nagyon jó példa.

3. Punch-Out!! - Fight theme

Ezt a zenét, mint egyedi színfoltja a Nintendo játékzene repertoárjának, mindenképp be akartam tenni a listába, de végül kiesett. Írtam már régebben róla többször is, most sem maradhat ki. Mai napig furcsállom, hogy lehetséges egy elvileg dinamikusan harcos (ökölvívós) játéknak ilyen furcsa zenéje van. Hihetetlen depresszív, mintha előre a vereségre írták volna meg. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy újrahangszerelt változatában valami érzelgős filmben, videóban is elmenne ez a zene. Ezért is veszem elő keveset ezt a játékot, mert annyira furcsa érzés ilyen zenére ökölvívni, és sehogy nem tudom megszokni.

4. Super Mario World - Valley of Bowser

Ez a zene nemcsak hogy hangulatos, hanem egyedi élmény is társul hozzá. 1996-ban játszottam először a játékkal (a SMW később került hozzám, az All-Stars volt minden SNES-es Mario nálam régen), és amikor felfedeztem a titkos kijáratot a 2. világban, akkor megyünk át a Valley of Bowser világba. Akkor nemigen vettem ki, hogy hol vagyok, csak látom Bowser kastélyát, és szól mögötte ez a hihetetlenül hangulatos zene, azt hittem, hogy egy óriásit rövidítettem, és elértem a játék végét. Csak később láttam, hogy hol vagyok valójában, de még akkor is azt reméltem, hogy ha végzek azzal a pályával akkor elérem a végét, de csalódottan vettem tudomásul, hogy visszakerültem a 2. világba. Ettől függetlenül nagyon jónak tartom ezt a zenét.

5. Mario Kart: Super Circuit - Sunset Wilds

Eddig sem volt titok, hogy szeretem azokat a játékzenéket, amik megnyugtatnak, és segítenek elmélyülni a játékban. Ez a játékzene szintén olyan, ráadásul észrevétlenül szippantott magába. Nem valami könnyű pálya, és jó akartam lenni, időmérőn elég sokszor nekiveselkedtem, amikor még nem ment annyira, és teljesen megmaradt bennem ez a zene. Főleg, amikor késő este elalvás előtt játszottam, akkor volt az igazi.

6. Wii Sports Resort - Swordplay Showdown

Na ezt a zenét sehol nem találtam. Már annak idején is, amikor kerestem az OST-t, nem találtam meg rajta ezt a zenét. Kijelenthetjük hogy a Wii Sports Resort legjobb zenéjét hagyták ki. A YouTube-on sem találtam meg magát a zenét külön, így egy játékot tudok kitenni. Ezen a videón 1:00-től hallható.

7. The Legend of Zelda: The Wind Waker - Dragon Roost Island

Nem egyszer volt olyan érzésem a Zelda játékoknál, hogy néha magát a játékot felülmúlja a zene. A Wind Waker kétségtelenül fantasztikus játék, soha nem felejtem el, hogy konkrétan ez mentette meg nálam a GameCube-ot. A játék talán legnagyobb erénye a szabadon bejárható terület, mely hatalmas, és hihetetlen szabadságérzetet ad a játék alatt. A Dragon Roost Island alatt pedig nemcsak a bejárható terület miatt nagyon jó hely, hanem maga a zene is megerősíti a szabadságérzetet, ellazít.

8. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Ikana Castle

Valóban kevesebb olyan zene van, ami pörgős, de most itt egy ellenpélda, ami nemhogy pörgős, de annyira ütemes, hogy lazán el tudom képzelni, hogy akár táncolni is lehet rá. Valami szenvedélyes keringőt, de az tény, hogy nemcsak az ütőhangszerek, vagy ütőhangzás dobja fel nagyon a zenét, hanem a kórus(hangzás) is. Ha GameCube-os lenne a játék, az élőbb hangzás még inkább élethűbbé tenné ezt a zenét, de így is nagyon jó lett, önállóan is nagyon jó hallgatni. Sőt, én csak úgy ismerem, mert idáig már nem jutottam el a Majora's Mask-ban.

9. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Stone Tower Temple Inverted

Ahogy elnézem YouTube-on, nemcsak én tenném a tíz legszomorúbb Zelda játékzene közé ezt a zenét, hanem mások is, de ők meg is tették. Amikor először végighallgattam a játékzenét, nem gondoltam volna, hogy van Zelda Dungeon, aminek szomorú a zenéje. Nem is értem, és élek a gyanúperrel, hogy akkor sem érteném meg, ha eljutnék idáig a játékban, és ott meghallanám ezt a zenét. Mindenesetre nagyon megérintett, és az inverted verziót választottam, mert a felturbózott háttérzene csak még inkább megdobja a hangulatot. A Kirby's Fun Pak és a Punch-Out!! mellett ez a harmadik játékzene, ami hihetetlen érzés végighallgatni. Amikor megismertem, sokáig a hatása alatt voltam, most is érzem, hogy el tudna kapni, ha hagynám. Hallgassátok meg ti is, hátha áldozatok lesztek.

10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time - Gerudo Valley

Végül egy slusszpoén, ha már Krisi ennyire számított rá, akkor tényleg álljon itt. Tényleg hihetetlen ez a latinos hangulatú zene, kicsit sajnálom is, hogy nem került be a listába. Maga a hely is hihetetlenül furcsa, mert Ganondorf is ugye idevalósi, itt mindenki tolvaj, mégis van valaki, név szerint Nabooru, akivel a Spirit Temple bejáratánál találkozunk, és mondja, hogy ő Ganondorf ellentéte, nem támogatja a tolvaj életmódot, méltán kiérdemelte a "Sage of Spirit" címet.

Szélnek eresztett karakterek

Na, azért a Nintendo fel tudja magát találni akciók tekintetében. Emlékszem, amikor még csak a Wii Shop Channel volt, többen szidták a céget, hogy miért nem képesek akciózni. Nem tudom pontosan milyen volt, de lehet, hogy maga a rendszer nem volt "képes" arra, hogy pontok összegét lejjebb vigyék. De az biztos, hogy 3DS-re és Wii U-ra beindultak, és ez így is van rendjén. Nemrég volt néhány NES játék akciós Wii U-n a NES Remix keretén belül, most pedig a hamarosan megjelenő Super Smash Bros. örömére van "Character Sale". Lényegében azt jelenti, hogy a SSB játékban szereplő karakterek eredeti játékait akciózzák le egy hétre. Kell ennél több, hogy újra éljem azokat a régi élményeket, amikor egy-egy játék nyújtott, amivel évekig nem játszottam? Maga a Super Smash Bros. sorozat egyfajta reklámfogásnak is jó, hiszen különböző franchise-ok karakterei is pályái betekintést engednek az adott sorozat, és akinek felkelti az érdeklődését, az kipróbálhatja. Így szerettem meg a Kirby-t és az F-Zerót is például.

Tegnap zárult le a "Character Sale 1", már ezt kihasználtam, és 50% kedvezménnyel jutottam hozzá a Punch-Out!! játékhoz. Úgyhogy most leverek mindenkit, mint vak a poharat. A Minor bajnokságot könnyű volt megnyerni, a következő már problémás. Ugye van az első bokszoló, a Don Flamenco, aki soha nem támad, csak inzultál téged, ezzel akar támadásra bírni. Azt kivédi, és utána jön ő. De persze, ha mi is kitérünk a támadása elől, nem győz lesni, hogy úristen, micsoda menőségek vagyunk, és akkor aztán lehet orrba-szájba ütni, ahogy érjük. Csak a következő, a King Hippo problémásabb. Állítólag őt ha egyszer kiütöttük, már nem kel fel többet. Valami olyasmi, hogy hagyni kell, hogy üssön, kivédeni, de még utána sem támadni, hanem történik vele valami, amitől megzavarodik, és akkor aztán...

Tegnap, ami elindult "Character Sale 2", abban három játék is van, ami érdekel:

• Donkey Kong (Game Boy)
• Kirby's Dream Land
• Kirby's Dream Land 2

Kirby-vel rég játszottam, kicsit hiányzik is. A hordozható Donkey Kong meg állítólag 101 pályás. Már csak erre is befizetek, nemcsak magára a névre is. Amúgy sokan dicsérik.

Két új játék

Ma kaptam meg a héten vaterán vásárolt Game Boy Coloros a Mario Golfot. Igen, a Nintendo 64 változat párját, és mivel imádtam az asztali konzol verzióját, ezért nagyon kíváncsi voltam rá, és 500 forintért bőven megérte. Olyan, mint a Game Boy-os alap Golf, csak színesben, és az sem utolsó eset, hogy az irányítása is sokkal fejlettebb. Lényegében a Golf kapott egy Mario Golf köntöst, így született meg a GBC verzió. Kellemes játék, bár a zene eléggé furcsa, ugyanis néhány az N64 verzió lebutított változata. Összességében sokkal jobb a GB-s Golfnál, több figyelmet fog kapni tőlem.

Tegnap átjött zsida, és elhozta nekem a Nintendo csillag kártyáit, amit a Club Nintendo oldalon lehet beváltani. Őt nem foglalkoztatja annyira a téma. Hozott négyet, így a tárolt pontjaimmal összegyűlt 1200 csillag, így 300 pontos kártyát tudtam venni. Ennek örültem, mert már volt 300 pont a Wiimen, így most már 600 lett. Néztük a NES játékokat, zsida nagyon a Balloon Fight-ról akart meggyőzni. Elhiszem, hogy jó, de a szívem a PUNCH-OUT!! felé húzott. Akkor nem is vettem semmit, de végül ma lecsaptam a bokszolós játékra. Az egyik gyerekkori barátomnak volt anno kínai sárgakazettás gépe (aki Nintendónak meri nevezni azt a tákolmányt, annak én adok egy KO-t!), és azon is megvolt ez a játék. Emlékszem a franciát mindig könnyen le tudtam győzni, aztán a német is ment egy kis idő után, de utána a japán, az valami kegyetlen volt. Azt csak egyszer tudtam akkor legyőzni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy most hogy megy. Arra emlékeztem, hogy valami miatt távolságtartó voltam a játékkal, és most jöttem rá, hogy a zenéje miatt. Én nem tudom, hogy ki csinált ilyen melankólikus zenét a játéknak bokszolás közben, de nagyon furcsának hat. Egyébként nagyon élvezetes, ajánlom mindenki figyelmébe. A 38 éves francia az első, az most is nagyon könnyű volt. A 42 éves német volt a második, ő nem sokkal nehezebb, viszont rendszertelen a támadása, néha össze-vissza üt. Őt is sikerült legyűrnöm. Aztán jött a 28 éves japán. Nem annyira veszélyes, de amikor elkezd jobbra-balra futkosni, és utána neked jön, és beléd üt, vagy tizet, akkor menthetetlen vagy, bokszoló legyen a talpán, aki feláll onnan! Kiütöttem kétszer a japánt, de végül én maradtam alul. Jó játék, nagyon feelinges, csak ez a zene... Még most is nagyon benne van a fejemben.