2018. április 21., szombat
A világ legjobb első szerelme...i
2018. április 14., szombat
2018. tavaszi MondoCon
Szombat
Az énekverseny második fordulóján (inkább harmadik a beküldőssel együtt) a hat továbbjutott énekelt. Mindenki nagyon jó volt, de nekem megvolt az a három ember, aki felülmúlta a másik hármat. Én őket juttattam volna a döntőbe, akik a nagyszínpadon énekeltek majd az eredményhirdetés előtt. Ebből kettő bejött, a harmadik meglepett, de megkérdeztem ToumeiNit, hogy mi alapján választották ki a három embert, és megválaszolta azt is, hogy a bizonyos harmadikat miért nem juttatták döntőbe. Nehéz lehet zsűritagnak lenni, tényleg nehéz volt választani.
Most is volt Late Night karaoke egészen 21 óráig. Gondolkodok azon, hogy melyik volt az a dal, amelyiket átvittem Late Nightra, de nem jut eszembe. Azt tudom, hogy utoljára a Saber Marionette J to X-ből a Lively Motion-t énekeltem, mely továbbra is a #1 Hayashibara Megumi dal az összes közül. Többen is azzal jöttek, miután végeztem, hogy olyan volt, mintha fogták volna a Give a reason-t, kicsit megkeverték, írtak rá valami hasonló szöveget, és megcsinálták ezt. Különben igaz, valóban nagyon hasonlít a Give a reason-re, a Saber Marionette-et ugyanaz a cég készítette, mint a Slayers-t, sőt a Lost Universe-t is ide venném, mert bár a történet és a helyszín más, de annak is, ha ránézünk a rajzstílusára, le se tudnák tagadni, hogy a Slayers csapata készítette. Ennek a cégnek dolgozott Hayashibara Megumi, több animéjükben hallható a hangja.
Igazság szerint terveztem, hogy hamarabb elmegyek, mert most nem igazán élveztem a Late Night karaokét, de megvártam még az utolsó dalt, amit énekeltem, aztán mire már tényleg terveztem menni, addigra jöttek a biztonságiak, és be kellett fejezni. Így a búcsúzkodásra maradtam. Elindultam, most is ugyanúgy Kőbánya Felsőn át mentem a 151-es buszhoz, azzal kis sétával egyenesen haza.
Vasárnap
2011. július 4., hétfő
5 éve a Jpop bűvöletében
Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.
Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?
Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...
A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.
Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.
Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.
A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.
Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.
Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.
2010. augusztus 10., kedd
Mangavásár
Hát ritka az, amikor ennyire jól járok anyagilag. Azóta még többször visszatértem a Líra könyvesboltba, 7 további mangát vettem 299 forintért:
- Gravitation 1
- Gravitation 2
- Gravitation 3
- Jpop bálvány 2
- Rémmetró 1
- Nyári Srácok 3
- A Biblia manga
A rémmetrót és a Biblia mangát ma vettem a többi ötöt tegnap. Eddig 10 mangával gazdagodtam (korábban vettem ugye a Dramacon 2, 3-at, és a Pirontant), szóval ha összeszámoljuk, hogy ezek eredeti árukon kb. 15.000 forint lenne, így megúsztam 3.000 forintért. ^^ És nekem, aki szeret eredeti kiadványokat vásárolni, ez nagy érték. Szóval nagyon boldog vagyok velük. A DramaCont elolvastam, most a Gravitationt kezdtem el. Animében nem volt rossz, egyszer megnéztem, de másodjára a poénok nem ütöttek annyira, sőt, néhány kifejezetten idegesítőnek tartottam. Most az első manga felénél tartok, hát mit ne mondjak? Nem nyűgözött le annyira. Én meg azokat a mangákat, animéket szeretem, melyek már az első pillanattól kezdve lekötnek. De olvasom tovább, hátha kialakul jobban. Mondjuk az már most megdöbbentő, hogy a rajzstílus mennyire más, és Shuichi mennyivel férfiasabb. A Dramacont nagyon megszerettem, de eddig csak jókat hallottam róla, hogy mennyire imádják. Nagyon jó fangörl-ellenes póló-ötleteket lehet venni onnan, pl: "Hívtak a faludból, hogy a cosplayerük elveszett" vagy "Ölelj meg és meghalsz". Mondjuk nem ilyet, de tervezek egyedi pólót csináltatni a MondoConra. ^^ Aztán, ha megmarad, akkor későbbi használatra is jó lesz. Jártam már meg pólóval. Egyszer, amikor New Super Mario Bros. pólót csináltattam magamnak, másodjára meg a The Legend of Zelda. Mind a kettőnél lejött a minta, mivel csak rávasalták, meg a póló is összement egy kicsit. -_- Itt pesten a kerületben, ahol lakom, találtam egy üzletet, ahol speciálisan ilyen egyedi ajándékokra szakosodtak, hátha ott jól megcsinálják a pólót, és akkor később is tudom használni.
Ma meg végre találkoztam Lucyvel. ^^ Most a Határ útra beszéltük meg a találkozót, és mivel most már megvolt a telefonszámunk, így végre összefutottunk. Elmentünk az Europarkba, teljesen odavolt, hogy vannak mangák 300 forintért, lecsapott a Jpop Bálvány 2-re. Ekkor mondtam a Biblia mangára, hogy úgyis katolikus iskolába jártam, nem árt felfrissíteni az emlékezetemet. Erre mondta Lucy, hogy nem biztos, hogy oly módon frissítené fel, ahogy elképzelem. Megyünk a pénztárhoz fizetni, hát nem akármi történt. Adom át a kártyámat, és kiadja, hogy nincs fedezet. Én meg összekevertem, mert úgy emlékeztem, hogy kártyán van annyi pénz, azt kiderült, hogy készpénzben volt annyi. Nem biztos, hogy jól járok, ha olyan lánnyal járok vásárolni, aki szinte mindig megnevettet a beszólásaival. ^^' Mondtam is neki, hogy elveszi az eszemet. A pénztáros meg csak nevetett rajtunk. Végeztünk, bementünk a Libribe ott is megnézni, hogy van-e esetleg valami akció. Ott az Annyira király vagy manga volt 50%-os kedvezménnyel, tehát 945 forintért. Végül az InterSparba mentünk üdítőért, majd eljöttünk hozzám. Meg akarta nézni a szerepjátékos fórumát, kicsit beszélgettünk Leeával, majd hogy hasznosan eltöltsük a megmaradt időt, Wiiztünk. Úgy voltam vele, hogy mivel úgysem ért eléggé a játékokhoz, megmutatom neki a Wii Playt. De mondja (a borító alapján), hogy ez neki gyerekes... -_-' Nem baj, váltottunk Super Smash Bros. Brawlra. Eleinte nehezen ment neki, de aztán annyira összejött neki, hogy nagyon megtetszett neki a játék. Ekkor vetette fel az ötletet, hogy eljönne jövő héten is. Én meg továbbvittem, hogy akkor mi lenne már, ha egy kisebb konzolpartit szerveznének? Tetszett neki az ötlet. Jönne Lam'O, Duong, Daki, és Lucy hozná a barátnőjét, Mait (az a karaokés lány, aki nyert most a 2010-es HoldfényConon), hogy ne legyen egyedül lány. Elkísértem a 98-as busszal Kőbánya-Kispestre, aztán metróval nem mentem vele, hogy meg tudjam kérdezni a többieket is. Úgy tűnik, hogy sínen van a buli, mert Daki MSN-en egyből mondta, hogy jönne, később felhívtam Lam'O-t, és ők is igent mondtak. Ekkor mondta Daki egyébként, hogy hozná a barátnőjét is, csak nyugodtan, ha eljönne. Heten még úgysem voltunk ebben a kis házban, el is gondolkodtam, hogy elférnénk? De csak megoldjuk. Mondtam Lucynak poénból MSN-en, hogy mivel a tervek szerint jövő szombaton lesz augusztus 21-én, így megünnepelhetjük, hogy azon a napon 1 éve jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction CD-je. Mondtam is, hogy egy látható helyre kiteszem, elé egy gyertyát. Nem vetettem el, ha megcsinálom, akkor lesz róla egy kép, és megmutatom! :D Gyakorlatilag méltó módon lesz megünnepelve az egyik legnagyszerűbb Masami CD megjelenési évfordulója. Daki korábban egyébként felvetette, hogy egy legközelebbi találkozókor (akkor még 4-en) csinál nekünk hortobágyi palacsintát. Kíváncsi leszek rá, még soha nem ettem ilyet, de most ahogy nézek képet róla, nem lehet rossz. ^^