Mivel a héten két olyan játék jelent meg Nintendo 3DS Virtual Console-ra, melyekkel volt szerencsém korábban komolyabban is foglalkozni, ezért úgy döntöttem, hogy írok róluk tesztet:
Olvassátok, mert én írtam. És ha én írtam, az garancia arra, hogy menőség lett.
Egyébként majdnem sablont váltottam, hogy most kiadtak egy viszonylag normálisat. Legalábbis úgy normálisat, hogy az önmagában szépnek mondható, és nem kell módosítgatni rajta. Ugyanis a WordPress sablonokról tudni kell azt, hogy nagyon egy sémára épülnek, és nagymértékű HTML meg CSS tudás kell ahhoz, hogy testre szabjuk, mert abban sok lehetőség, viszont az ingyenesekben mind van valami korlát, amit nem enged létrehozni. Erre akkor jöttem rá, amikor linkként egy képet akartam oldalra kitenni, konkrétan az adott oldal bannerét, de nem engedte, mindig lekurtította a HTML kódot. Bár szerény a tudásom belőle, de biztos vagyok abban, hogy azt jól írtam. Egyébként én tanultam régebben HTML kódolást, de azzal a lendülettel éreztem, hogy nem biztos, hogy ez az én szakterületem, mert olyan szintű pontosságot követel meg, amibe belefáradnék. Amikor ilyen egyszerűbb weboldalt kellett csinálni, és szinte semmi nem akart elsőre sikeredni, és nem értettem, hogy miért. És amikor megnéztem a kódokat, akkor láttam, hogy egy pont, vagy egy perjel maradt le. Ennél már csak az volt a jobb, amikor akárhogy néztem, jónak tűnt, de grafikusan mégsem jelent meg. Ez volt az, amikor gondolatban megköszöntem a lehetőséget. Egyébként vannak a WordPress-nek fizetős sablonjai, csak azok brutálisan drágák, ilyen $68-75 között vannak. Az ilyen komoly munkákra van. De azok is többségében olyanok, hogy ránézésre meg nem mondom, hogy miért annyira drága, aztán arra tippelek, hogy mert jóval több lehetőség van egyénileg testre szabni. Egyébként végül azért nem váltottam sablont, mert a rendelkezésre álló betűtípusok nem tetszettek. Egyik hajmeresztőbb, mint a másik, pedig csak egy egyszerű verdanát akartam.
Petíciót kéne írni a Lantis-nak, hogy legyen Endoh Masaaki: ENSON 3 cover album. Az első kettő nagyon jóra sikeredett. Az első albumon van rajta a Galaxy Angel anime ending dala az In the Chaos. Ezt én tótágas verziónak hívom, ugyanis az eredetiben Okui Masami énekel, és Endoh Masaaki rappel, itt meg fordítva van, Endoh Masaaki énekel, és Okui Masami rappel. Érdekes egyébként férfi hanggal hallani egy eredetileg női dalt, pláne úgy, hogy ha a magasabb férfi hangon éneklik. Endoh Masaaki-nak olyan tenor hangja van, hogy én csak lihegve követem, hogy talán... ugyanis megpróbáltam utánaénekelni, de csak erőtlen köhécselés lett a vége. Nem is csak a hangmagasság az, ami miatt élvezet hallgatni a dalait, hanem az erő.
Néha azért megígértetem magammal, hogy nemcsak álom hogy elérjem ezt a hangszintet, de ilyenkor szokott eszembe jutni az, amikor mondják, hogy semmi nem lehetetlen. Mondjuk, azért annyira hamar nem fulladok ki, de érzem a magasabb részeknél, hogy ezek már a határok. De azért elgondolkodtam azon, hogy fel lehet-e eddig tornázni a hangszínemet. Meg merem kockáztatni, hogy ha megskáláztatnánk ezt az embert, kimennénk a zongorából, mire elérjük a határait. Én is akarom, hogy a zongora legmagasabb hangja ilyen lazán kijöjjön belőlem. Egyébként nagyon szeretem, hogy így áthangszerelték ezt a dalt, sokkal jobb is így akusztikusan.
