Csak ma reggel tudatosodott bennem, hogy ma van Okui Masami: Dragonfly albumának megjelenésének évfordulója. Annál nagyobb felismerés volt, hogy 20 éve már, hogy megjelent ez a fantasztikus CD! És hogy ez a 10. stúdióalbuma, hát a kerek évfordulók napja a mai!
Néha tényleg meglepődök, hogy mennyire szalad az idő, hiszen 3 éves volt ez az album, amikor először találkoztam vele, és azóta eltelt 17 év! Ráállítottam egyébként az agyamat arra, hogy amikor szembesülök azzal, hogy mennyire múlik az idő, ne azt mondjam, hogy milyen öreg vagyok, hanem hogy milyen régóta élek már! Jobb így gondolkodni.
Meg merem kockáztatni, hogy világszínvonalúak a dalok ezen a lemezen. Ma is meghallgattam, és gyakorlatilag azzal válik sokkal értékesebbé ez az album, hogy ennyi év után is nagyon szívesen hallgatom. Még most is libabőrözök az olyan dalokon, mint a HEAVEN'S DOOR vagy az All the things to love. Olyan hangszeres játékok hallhatók a dalokban, amikről meg merem kockáztatni, hogy csak a legjobbak tudnak. A Route89 gitárszólójába a mai napig beleborzongok. És hogy mennyire jól áll a változatosság az albumnak, jelzi, hogy annak ellenére, hogy a dalokban döntő többségében az élő hangszerek dominálnak, a trance stílusú STAR GATE dal sokkal jobb, mint bármelyik r.o.r/s tagként előadott elektronikus dal.
Bár a valóság kissé csalóka, ugyanis nem úgy kell elképzelni a dalok felvételét, hogy komplett zenekar vonul be a stúdióba. Ezt az albumot valójában kevés zenésszel és kevés hangszerrel vették fel. Merő költséghatékonyság az oka, egyébként érdekes időszak volt Okui Masami karrierjében, amikor 1999-ben komoly vitája volt Yabuki Toshiróval, a producerével, mert ő amennyire csak lehetett, le akarta faragni az album készítési költségeit. Ez konkrétan azzal járt, hogy kevesebb ember zenél az albumon. Okui Masami viszont több zenésszel akart együtt dolgozni, hogy amennyire csak lehet, élő legyen a hangzás az albumon. Annyira nem tudtak megegyezni, olyan komolyan összevesztek, hogy egy idő után el is váltak az útjaik. Onnantól kezdve Okui Masami szinte teljesen egyedül dolgozott. Rengeteget dolgozott, és azért tudhatjuk, hogy mit jelent a japánoknál, ha valaki "rengeteget" dolgozik. Éjjele-nappala nem volt az énekesnőnek, a produceri, marketing munkálatok is mind a nyakába szakadtak, és minthogy nem volt ezekben tapasztalata, sajnos vissza is estek az album eladásai. Végül 2002-ben, nem sokkal a crossroad album megjelenése után kereste meg újra a producerét, hogy bár szeretne több élő hangszert, de belátta, hogy szükség van a Pro Tools használatára. Azóta szent a béke köztük.
Azt már régen is el tudtam képzelni Okui Masami-ról a dalai által, hogy egy eléggé céltudatos, hovatovább, akaratos nő. Határozott elépzelése volt arról, hogy milyen zenét akar csinálni, már az első albumának zenei munkálataiba is szerves részt vállalt. Ennek egyébként azt lett az eredménye, hogy már az első albuma is egy ígéretes karriert vetített előre.
És igen! Mert amivé lett Okui Masami énekesnői karrierje, minden szempontból egy színvonalas és kiváló, annyi fantasztikus dallal gazdagította a japán könnyűzenei ipart, hogy méltatlan is, hogy a '90-es évek animés dömpingje után ennyire háttérbe szorult. Hiszen csak utána indult be igazán a karrierje minőség tekintetében! Okui Masami a példa arra, hogy van kiút a mélypontból. Miután rendezte a vitáját a producerével, új erőre kapott, és 2004-ben a ReBirth albummal nemcsak azt bizonyította, hogy újjászületett - ahogy az album címe is utal rá - hanem mindennél erősebb lett. Ennek az újjászületésnek a beteljesedése a Dragonfly album, ahol tényleg, olyan dalokat tett le az asztalra, hogy az bárkinek dicsőségére válna!
És a mai napig azt gondolom, hogy ez annak az eredménye, hogy saját kiadót alapíthatott, ahol aztán olyan dalokat írhatott, énekelhetett a zenészbarátaival, hogy teljesen önmagát adja. Ezt hallani is, annyira könnyed és felszabadult Okui Masami éneke, mintha a fellegekből énekelne nekünk. Az album legnagyobb erénye a kiváló hangszeres játékok mellett az önazonosság. Ez az album az élő példája annak, hogy az önazonosság felszabadít, légiesen könnyűvé tesz és olyan erőt ad, hogy úgy érzed, bármire képes vagy. A lemezen látható kék és narancssárga yin és yang-ra hajazó jel is egyensúlyt sugall.
És hogy ennyire élem Okui Masami önazonosságát, talán az árulkodik a legtöbbet arról, hogy mit jelent számomra az énekesnői karrierje. Jobb ezen a világon élni.
.jpg)
