A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: A Link to the Past. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: A Link to the Past. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 30., vasárnap

Super Nintendo falinaptár


Szokás konzolt megajándékozni születésnapja alkalmából? Miért is ne? A Super Nintendóm 25. évfordulója alkalmából vettem meg ezt a naptárat. Játékborítók, artworkök, pixelartok vannak a naptárban. Majd Pesten felbontom, és majd a falon csinálok róla újabb képet. A retro szobámba vettem.

Szoktam nézni minden évben, hogy milyen Nintendós naptárak jelennek meg. A legtöbbje ilyen Mariós, Zeldás, Pokémonos, meg hasonlók, ritkán egy-egy különlegesség. Amikor néztem, hogy milyen naptárak lesznek 2019-re, és megláttam ezt a Super Nintendós falinaptárat, az szerelem volt nem az első, hanem a nulladik látásra. Többször írtam már, hogy a Super Nintendo nem csupán a kedvenc konzolom, hanem a legjobb dolog, ami a konzoliparban megtörténhetett. Különleges helye van számomra a konzolok között.

A naptárban öt játékról vannak képek, ahogy a borítóképen is látható:

  • Super Mario World
  • Super Mario Kart
  • Super Metroid
  • The Legend of Zelda: A Link to the Past
  • StarFox (vagy nálunk StarWing)

Az F-Zerót például hiányolom. Ez az egyetlen hátrány, hogy kiemeltek 5 játékot, amik tényleg a legjobbak, de bőven van még a Super Nintendo kínálatában olyan játék, ami helyet kaphatott volna. Donkey Kong Country például... Ettől függetlenül nagyon szeretem, és naptárakat nemcsak az adott évre veszem, hanem megőrzöm a régieket, néha visszalapozom. Van egy másik Nintendós naptáram is, 2016-os Super Mario Bros. témájú.

Eredetileg Birkenhead-ben akartam megvenni, el is mentem érte. Van egy Calendar Club nevű bolt, ahol tényleg mindenféle naptár van a legnagyobb kínálatban: Asztali naptár, falinaptár, határidőnapló, meg a jó ég tudja, csak ennyit láttam. Sok jó dolog van ott is. Láttam már korábban is, hogy csak egy darab van belőle, tartottam is tőle, hogy elviszik, ahogy az meg is történt. Főleg azért volt rossz, mert karácsony utánra leáraztak minden naptárt, ami a készletükben megmaradt, méghozzá 40%-kal, és megvehettem volna olcsóbban is, de hát nem én vagyok az egyedüli Super Nintendo rajongó Angliában. Megnéztem még több helyen is: WHSmith, GAME, meg van valami könyvesvolt, ott is vannak naptárak, de ott sem volt. Volt bennem egy kis csalódottság, amikor hazamentem, de legalább sétáltam egy nagyot. Otthonról Birkenhead bevásárlóközpontig az út 50-55 perc gyalog csak oda. De szeretem az utat, szoktam zenét hallgatni, nézni a tájat, meg gondolkodni dolgokon.

Végül itthon Amazonról rendeltük meg. Nővéremnek van Prime tagsága, ő megrendelte, én kifizettem neki. Prime tagsággal másnapra (azaz mára) ki is hozták a naptárat. Egy hatalmas dobozban volt. Sajnos itt még az eredeti ára volt, nem volt leárazva. A Nintendo Store-on is megvan, itt már olcsóbb. Az árát sajnálom, de nem mindig lehet jól járni.

Kérünk ilyeneket is Magyarországra!

2016. június 25., szombat

Top 25 Nintendo játékzene #16

The Legend of Zelda: A Link to the Past
Hyrule Castle

Kondo Koji, 1991

A Super Nintendós Link to the Past vitt be engem annak idején az egész Zeldás világba. Pedig csak egy ártatlan gondolattal kezdődött, miszerint milyen Nintendós az, akinek nincs jártassága a Zelda játékokban? A The Link to the Past régóta megvolt SNES-re, na mondom, akkor lássuk. 4 órás játék lett a vége. Kell ennél többet mondani? Ehhez a nagyon hosszú játékhoz az is hozzájárult, hogy a Hyrule Castle-ben kezdjük ugye a játékot, és teljesen elragadott a zenéje. És az a zene, aminek rabja leszek, onnastól nincs menekvés. Különben azt vettem észre, hogy Super Nintendóra erős hangzású zenéket írtak, különösen az anyacég játékaira. A dallamok emlékezetesek és erőteljesen szólnak. Ez is közrejátszik abban, hogy a Super Nintendo zenék olyan emlékezetesek. Főleg ez a zene annyira megemelte a Hyrule Castle-béli kalandjaim hangulatát, hogy teljesen elmerültem a játékban, konkrétan észre sem vettem a végére, hogy már 4 órája játszok vele. Ha van játék, amit kötelezővé tennék SNES-re (a Super Mario All-Stars mellett), az a Link to the Past lenne. Már ez a zene is bőven elég indok:

2012. április 16., hétfő

Egy lánc a múlthoz

A MondoConon megvettem a Zelda: Link to the Past mangát. Végig is olvastam, szerintem az Ocarina of Time manga jobb, annak jobb a története, és az egész valahogy kedvesebb. Viszont már korábban gondoltam arra, hogy jó lenne megint játszani a Link to the Past-tel. Elő is vettem Super Nintendóra. Valahogy az eleje nem hozott annyira lázba, az első dungeon zenéjét nagyon szeretem, de nem jár már át az a régi érzés. De játszani fogom tovább, mert a többi dungeon jó, meg a Disney játékokkal is szeretnék játszani.

Már csak azért is, mert a Dzsungel könyve SNES játék eddig nem olyan jó reklám, de amit énekelt tegnap MondoConon Tukeinon musical az nagyon tetszett. Meg is hallgattam a teljes CD-t (Dés László + Geszti Péter szerzőpáros albumát), vannak nagyon jó dalok benne. A játék meg eléggé káosz. Átláthatatlan terep, ronda grafika, és állítólag kevésbé hű a történethez. Most kiderül, mert hamarosan megnézem a rajzfilmet. Magával a pályával annyi a gond, hogy hatalmas, de nem látni, hogy merre kell menni, és Maugli minden egyes hülyeségben megsérül.

A Disney játékok, és videók mellett keresem a magyar zenéket. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lehet megtalálni őket. Az Oroszlánkirály kazettára is csak nagyon véletlen találram rá a vaterán. Örültem neki, szeretném mindegyik hasonló korú Disney filmzenét megtalálni magyarul CD-n és kazettán is. Az alábbiak élveznek prioritást:

  • Macskarisztokraták
  • Aladdin
  • Pocahontas
  • Az Oroszlánkirály
  • A Notre Dame-i toronyőr

Régen megvolt nekem a Macskarisztokraták és a Pocahontas kazettán, de azok eltűntek, szeretném azokat is megszerezni ismét. Aki tud, az segíthet. ^^' Utánanéztem, és van karaoke verziója az Oroszlánkirály daloknak, úgyhogy lehet, hogy csinálok belőle kfn-eket. El is akartam kezdeni, de a magyar "Az élet az úr" dal 3:53 hosszú, míg a Circle of Life (karaoke) 3:28. És Sony Sound Forge-ban látva lényeges csúszások vannak a két dalban. De ha a vokálos Circle of Life szintén 3:28 hosszú, akkor azt fogom csinálni, hogy arra időzítem rá a magyar szöveget. Csak az kell, hogy kijöjjön szótagra, háttérképek már vannak, szebbnél szebbek. Ha összejön, holnap megcsinálom.

A Macskarisztokraták videokazetta pedig a második kiadás. Ugyanis, 2001-2002 táján, amikor nagyon felfutott nálunk a DVD, elkezdték kiadni őket lemezen. Ám, gondoltak arra is, akinek még nincs DVD lejátszója, azok megvehették VHS-en. Akkoriban csillagászati áruk volt, ugyanis a DVD 6.990 forint volt, míg a videokazetta 3.190 forint volt. A gyűjteménybe vettem meg, de egyszer mindenképp meg fogom nézni. Nagyon szép kiadás. Keresem az első DVD-s kiadást (ugyanezzel a borítóval) is. Majd Békéscsabán megnézem a Mulannal, és a 101 Kiskutya 2-vel.

2012. április 7., szombat

Ismerkedés asztali konzolokkal

Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt,  akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link's Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link's Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos - tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok - milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.

Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott "feküdt", mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.

Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!

Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.

2012. március 12., hétfő

Három akciós magyar CD

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.

2010. április 7., szerda

Wooded Temple

Még az este megcsináltam a Spirit Tracksben az első Dungeont, a Wooded Temple-t. Nem volt annyira nehéz. Előtte be kellett menni a Lost Woodsba. Egyszerűen nem értettem miért, de mindig visszakerültem a bejárathoz. Visszamentem a Whittletonba, ott mondta el az egyik lakó, hogy a fák mutatják meg, hogy merre kell menni. Na, akkor menjünk vissza. És tényleg vannak fák, akik mutatják az utat. Három útelágazásig simán ment, de a negyedik becsapott... Visszamegyek, mert ők még tudnak valamit. És ott mondja az egyik lakó, hogy a negyedik fának a útbaigazítási képessége kissé hibás. Úgyhogy visszamenni, és nem hallgatni a negyedik fára. Így sikerült. Még be kellett menni a Woodland Sanctuary-be. Érdekes hely, bombavirággal kell kapcsolót megnyitni, majd gyorsan elővenni egy másikat, menni a megnyílt hídon, és felrobbantani a kőtömböt. De nagyon résen kell lenni, mert pont annyi időnk van, hogy éppen, hogy átérünk. Ott találkozunk Gage-dzsel, ő tanítja meg nekünk pánsípon az első dallamot. Külön felhívja a figyelmet, hogy ügyeljünk a ritmusra. Így többször is el kellett játszanom, mire elfogadta. Ha megvan, és kijövünk, visszafele jövet láthatunk egy furcsa kőoszlopot, melyből zene hallatszik, és furcsa színes kis gömbök szállnak ki. Igen, az nem más, mint az új dal. Ott tanuljuk meg a Song of Awakeninget, mellyel fel tudjuk ébreszteni a köveket, és hasznos tanácsokkal látnak el. Ha ez megvan, mehetünk a Wooded Temple-be. Nem volt nagyon nehéz. Még az elején megkapjuk a tárgyunkat, egy Whirlwindet, melynek használata egyértelmű. Ha belefújunk a mikrofonba, azzal el lehet oszlatni a mérgező gázt. Olyan nagy titok, és rejtély nincs ebben a Temple-ben kezdő Zeldás simán megcsinálja. A mini-boss a pálya közepén Mothula. Vele már találkoztunk a Link to the Past-ben. Itt felénk fúj egy lárvát, amit nekünk vissza kell fújni. Akkor megszédül, utána lehet megkardozni. Több se kell neki. A főellenség pedig Stagnox egy hatalmas bogár. Vele most találkozunk először. Az ellene való harc már sokkal taktikusabb, viszont annál jobb! Az a lényeg, hogy ő a csápjával próbál felöklelni minket. Ilyenkor tudunk a háta mögé menni, és a potroháról le kell fújni a mérges gázt, és kardozni, mert az a sebezhető pontja. Amikor eleget kap, felrepül, és most jön a neheze. Dobja ránk a lárváit, és amikor lejön hozzánk, akkor kell a whirlwinddel ráfújni, hogy robbanjon. Ekkor is a potrohát kell kardozni. Ha végzünk, megkapjuk a Wooded Temple Force Gemjét, és vissza kell menni a Tower of Spiritsbe. Itt mentettem este, és ma délelőtt folytattam.

Ahogy visszamegyünk, két vonat állja az utunkat. Akármi is az, nem tűnnek barátságosnak. Szögezi le Zelda. És bizony, hogy nem. Amerre megyünk, utunkat állják, és ha ütközünk, vége a játéknak! Tehát vigyázni kell, és váltani, ahol nincsenek. Ha bementünk a Tower of Spiritsbe, megkapjuk a feladatot, hogy meg kell szerezni a második síndarabot. Van neki neve, csak nem ugrik be. Itt nagyon örültem, hogy 2 hibáját egy az egyben kijavították a Phantom Hourgalssnak. Az egyik az, hogy nincs idő. Tehát addig vagyunk itt amíg akarunk. A második meg az, hogy bár itt is vissza kell térni rendszeresen egy toronyba, de itt legalább nem kell ugyanazokat a helyeket többszor bejárni. Hanem mindig megnyílik egy újabb emelet. Ez nagyon jó dolog, máris sokkal érdekesebb a játék. És itt akadtam el. Sokáig eljutottam, de vannak ilyen Miniblinek a 6. emeleten, akik ilyen kövön ugrálnak, egyszerűen nem találom a módszerét, hogy kell legyőzni őket! Sok mindent próbáltam, és semmi nem jött be. Majd estére utánanézek.

Ez a játék hatalmas! Minden Zeldás életérzést, visszaadott, ami megvolt bennem régen. Most úgy érzem, hogy amikor 2008. elején megszerettem a Zelda játékokat, akkor ilyen teljes Zelda-mánia tört rám, annyira rácsodálkoztam a játékra, nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Aztán később jöt a nagy lenyugvás, amikor a blogban is nagyon kevés szó volt a Zeldáról. Mostanra meg úgy érzem, hogy egyensúlyba jött. Tehát a Zelda sorozat, és a többi Nintendós is. És talán ez a legjobb.

Végezetül hivatalos honlap-ajánló:

2010. január 16., szombat

Ellenőr lovagok

Tovább játszottam az új játékaimmal. Hát teljesen oda vagyok tőlük, meg vissza. Hihetetlen jók, rég játszottam ilyen jót.

Volt hír, hogy a New Super Mario Bros. Wii már nem annyira könnyű, mint a DS-es elődje. Már az első világ végefele megmutatkozik ez. Természetesen nem szakadtam meg, de azért már itt komolyabb volt. De Larry Koopa legyőzése nem okozott komolyabb gondot. A második világ pedig pusztákkal, sivatagokkal van tele (mint a Mario 3-ban, és a New Super Mario Bros-ban). Ami meglepett, hogy ennek a világnak a főellensége Roy Koopa. Mind a Mario 3-ban, mind Mario Worldben, az 5. világ főellensége volt, jól előrekerült ahhoz képest. Egyébként történet is kapcsolódik hozzá. Ugyanis ha volt negatív szereplő, akit szerettem, és szurkoltam, hogy a tervei sikerüljenek, akkor az ő volt:

Ő még a testvéreivel sem volt valami kedves se a rajzfilmben, se a könyvben, de kifejezetten viccesen jelenítették meg a negatív tetteit. Visszatérve a játékra, a második világ már azért egy kicsit nehezebb, szerintem akinek nincs nagyon tapasztalata a Mario játékokban, az azért lehet, hogy el fog vérezni, de végül is meg lehet csinálni. A Mini-kastélyig jutottam el, aztán ez egy kicsit megszivatott, a végén időm sem volt, úgyhogy gyors mentéssel kiléptem.

A Kirby Air Ride viszont sokkal jobb, mint vártam. Mert végül is úgy vettem meg tegnap, hogy jó játék, és megér egy vételt. Ehhez képest nagyon szeretem! Igaz az alapból három játékmód nem valami nagy tartalom, de én élveztem mindet. Először az Air Ride-ot próbáltam komolyabban. 8 pálya van alapból. Ezek közül most az első próbálkozások után a Checker Knights a kedvencem. Felismertem a zenéjét, hogy nagyon szerettem a Brawlban. Jó volt itt hallgatni, és le is töltöttem ezt a zenét, nagyon jó hallgatni. Ezen belül van a Time Attack. Amolyan Time Trial. Igaz csak a legjobb időt jegyzi meg. Két féle módja van, a Time Attack, és a Free Run. A Time Attackben 3 kör alatt kell ellenfelekkel kell megküzdeni, a Free Run pedig tisztán a pályán annyi kört megyünk, amennyit csak akarunk. A Top Ride egy igen érdekes játékmód. Azt hiszem, volt ilyen az egyik Mario Partyban. Az a lényeg, hogy felülnézetes, és ilyen nagyon rövid pályán kell ügyesen menni. Hét kört kell teljesíteni. Ez viszont elég nehéz, úgyhogy csak egyszer mentem. Ehhez már ügyesnek kell lenni. A City Trial meg egy érdekes mód. Öt percünk van egy város-szerű pályan kell minél több tárgyat összeszerezni. A játékosok száma fix négy, tehát, ha ha kevesebben vagyunk, a többiekkel a gép játszik. Utána meg egy távolugrás volt nekem a járművel, természetesen a legkisebbet ugrottam. ^^' Mondjuk annyira nem voltam lemaradva. Az látszik, hogy a HAL Laboratory készítette a Super Smash Bros. Melee-t és a Kirby Air Ride-ot, sokban hasonlít a menü dizájnja, azok effektjei. Én még egy bajnokságot elviseltem volna a játékban, de így is megérdemel 9 pontot. És aki szereti a Kirby játékokat, és a versenyzés sincs ellenére, annak nagyon ajánlott beszerezni a játékot. Mindenesetre még a vonaton észrevettem, hogy mennyire jól jártam ezzel a játékkal. Ugyanis sokáig úgy tudtam, hogy nálunk csak német borítóval és leírással lehet kapni a játékot, az enyém viszont komplett angol. Úgyhogy nagyon örültem neki.

És a kellemes meglepetéseknek ezzel még nincs vége. Valami olyasmit csiripeltek a madarak, hogy a pont regisztrációnál (Nintendo csillag) már csak a Wii és DS játékokat fogadja el, se GBA, se GC. Azért 400 pontot ér a Game Boy Player, egy próbát megér. Beírom a kódot, és minden további kérdés nélkül megadja a 400 pontot. Nagyon meglepett, de örültem neki. a New Super Mario Bros. Wiiért a 250 pont, meg természetesen járt. Úgyhogy minden nagyon jól alakult.

Kitettem licitre a Zelda Link to the Pastet, akit érdekel, itt megnézheti. Azért ilyen alacsony a licit induló ára, mert az az elsődleges célom, hogy egy Zeldám legyen, és ennyi áron is eladnám. De akinek nagyon kell, az magasabb áron azonnal viheti.

2010. január 15., péntek

Deja Vu

Igen, mert ami megtörtént 2008 nyarán velem, az ma egytucatjában megismétlődött.

Mindenek előtt egy kis reggeli öröm, nem ment el csak úgy a házunk mellett a postás:

Végre megvan kompletten a Link to the Past! ^^ A dobozban benne volt a kazetta is, úgyhogy most abból kettő van. Tervezem azt eladni valahol. Aki eléggé szemfüles, az láthatja, hogy nem lehetek 100%-ig elégedett a dobozzal, de végülis így is megteszi.

És mi volt az, ami megismétlődött? Egy nagy vásárlás:

Persze ennek is megvan a maga története. Először a Keletiben levő Game Parkba mentem be nézelődni. De se New Super Mario Bros. Wii, se Zelda Spirit Tracks. Még Nintendo DSi volt tervben, de azt még elhalasztottam. És egy jó darabig nem is lesz. De mindegy. Viszont volt Nintendo GameCube hátizsák. Utolsót vittem el, azt mondta a srác, hogy több nem lesz. Nem olyan nagy, arra tökéletesen alkalmas, hogy ha egy napra megyek Pestre pl. conra, akkor a dolgaimat vigyem benne. Aztán kérdésemre azt mondta az eladó srác, hogy a Budai Game Parkban van Kirby Air Ride és Nintendo Game Boy Player. Mivel az áruk elfogadható volt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje eleget tenni már majdnem 4 éves vágyamnak, és beszerezni őket. 6.900 forint volt mind a kettő. A kettes metróval mentem a Moszkva térre, majd onnan a 61-es villamossal szerettem volna menni a Csörsz utcáig, de a sztrájk, ugye. Ami nagyon tetszett, hogy az emberek nagyon összetartóak voltak, mindenki segített mindenkin. Mondjuk ez nem varázsolta oda a 61-es villamost, úgyhogy gyalog mentem. Már 2008 nyarán próbáltam megkeresni a Budai Game Parkot, de mindhiába. Most is szinte hiába volt. Visszamentem oda, ahol akkor kerestem a Game Parkot, de sehol. Volt egy fitness center, azt hittem, hogy azzal szemben, vagy mellette van, de a közelben nem volt. Mentem, mentem, és közben bosszankodtam, hogy tűnhet el egy üzlet ennyire? Ez a legrosszabb üzleti fogás így eldugni egy üzletet. Majd' egy órás keresés után feladtam, és bementem a MOM Parkba. Bementem az Alexandrába, itt vettem meg a Nana 2 mangát. Meg kerestem a Lovely Complexet is, de az itt nem volt. Közben rettenetesen éhes voltam. Úgyhogy bementem a mekibe menüt enni, de nem lehet kártyával fizetni. Ekkor jutott eszembe, hogy én szeretnék pénzt is váltani. Egy kicsit odáztam az evést, és megkerestem a pénzváltót. Legnagyobb meglepetésemre volt Japán yen. Így elhatároztam, hogy Japán yenben fizetem ki a CDJapannek a rendeléseimet, méghozzá ezeket:

  • Masami Okui: i-magination (előrendelve, megjelenés: 2010. február 3.)
  • Masami Okui: INSANITY
  • Suara: Akai Ito (Limited Edition)
  • Tegomass: Kiss~Kaerimichi no Love Song~ (Regular Edition)

Az új Masami album, és a három kislemez postával együtt 7445 yen volt, így 8000-et váltottam. Istenem, Japán yen volt a kezemben! Kicsit odavoltam magamtól. ^^ 8 db. 1000 yenes. Visszamentem a mekibe, evés után vissza akartam menni a Keletibe, de elhatároztam, hogy még egy UTOLSÓ próbát teszek a Game Park felkutatásával. De most a másik irányba mentem. Naná, hogy ott volt. -_- Kicsit dühös voltam, hogy ez nincs is eldugva. Egyetlen egy csapda volt, hogy tényleg sportpályával szemben volt, de az utca másik odalán, az a sporttelep, fitness center volt, ezzel tévesztettem össze. Bementem a Game Parkba, a srác a Keletiből, már szólt, hogy tegye el nekem a Kirby Air Ride-ot a Game Boy Playert. És figyelmes lettem, hogy ott a New Super Mario Bros. Wii. Megvegyem, ne vegyem meg? Nem gondolkodtam sokat, megvettem. Majdnem 90%-os átlagértékelés? Több, mint 10 milliós eladás világszerte? Majd meglátjuk! Meg volt még egy GC/GBA kábel, kompletten dobozával, papírjával, így úgy döntöttem, hogy megveszem azt is, mivel nem volt drága. Úgyhogy azzal is gazdagabb lettem. Tehát négy dolgot vettem. Aztán mentem is vissza a Keletihez. Most a Déli Pályaudvaron szálltam fel a metróra. A Keletinél átmentem az Aréna Plázába. Itt már lehetett netezni a Libriben. Azért kellett, mert fel kellett jegyezni a rendelési számot, amit a 8000 yen mellé egy papírra kell írni, amikor feladom a pénzt Japánba. Aztán még egy kicsit nézelődtem, de kb fél úton meguntam (ugyanis fél órás jegyet lehetett venni), de jött egy lány, aki épp írta volna a regisztrációját a nethez, de felajánlottam neki a netem másik felét, így nem vész kárba. Odaült. Én meg átmentem a Electro Worldbe, annak reményében, hogy találok Zelda Spirit Tracks játékot. De pont akkor volt átalakulóban az üzlet, a DS, meg mindenféle konzoljátékok meg egy nagy kosárban volt. Hát az természetesen nem volt. Így átmentem a szembe levő 576-ba. Ott sem volt Zelda Spirit Tracks, viszont volt Lovely Complex manga, azt megvettem. Utána még elszaladtam a Keleti mellett levő postára, ott feladtam Japánba a pénzt, és rohantam a vonathoz, mert még épp elértem a 18.13-asat. A vonaton végigolvastam a Love.com mangát. Hát itt valamiért sokkal jobban tetszik a rajzstílus, mint az animében. A történet nagyon vicces, ahogy cikizik a fiút, és a lányt, meg a sok vicces szituáció. Megérte megvenni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hát így esett. Szerintem hosszútávon ez az utolsó nagy költekezésem, ezért engedtem meg magamnak.

2010. január 2., szombat

SNES-es ritkaságok

Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.

2009. június 15., hétfő

A Nintendo jobban szereti az európaiakat, mint az amerikaiakat?

Én ma már mindent elképzelhetőnek tartok. Felvettem egy lányt MSN-re, mert ő is Okui Masami rajongó, mint én, és igen szimpatikus volt az írásai alapján, tehát szerettem volna jobban megismerni. A lány egyébként mexikói. Spanyolul tudok valamennyire, de kommunikatív szinten nem, ezért angolul beszélgetek vele. Kiderült róla, hogy a videojátékok sem állnak tőle annyira távol, nagyon szerette anno az SNES-t, többször végigvitte a Zelda Link to the Pastet. Azt mondta, hogy imádott futni a játékban. ^^' Hát igen. Valahányszor olvasok véleményt a LttP-ről, azt szinte mindenki megemlíti, hogy futni nagyon jó benne, és azt nagyon élvezi mindenki. De amikor megemlítettem neki, hogy a Super Mario All-Stars az, ami igazán nagy hatással volt rám, akkor mondta szerinte az európai SNES-en SZEBBEN (!!!) mutatnak a játékok, mint az amerikain. Csak egy pillanatra lestem, hogy ugyanarról beszélünk? Aztán megerősített, hogy a grafikára gondol. Nem tudom, én ilyet nem tapasztaltam, de megmondom őszintén, ez meglepett engem. Valaki tud erről nyilatkozni, akkor az kérem, szóljon, mert tényleg érdekel a téma.

2009. február 18., szerda

The Legend of Zelda: A Link to the Past OST

Ahogy korábban írtam, a NES nagy fejlődésen ment keresztül, így várható volt, hogy a Super Nintendo hatalmas technikai durranás lesz. És igen! A 8 csatornás hang megközelítőleg már tudta a CD minőségű hangzást. A Super Nintendóra készült Zelda minden addigi várakozást felülmúlt, ugyanis ez az első olyan játék a konzoltörténelemben, mely folyamatos történetvezetéssel rendelkezett. Így a kalandjátékok teljesen új értelmet nyertek. A zene is teljesen más. Nem is az, hogy változatos, hanem sokkal erősebb hangszerelésű. Ebben a játékban sokkal nagyobb szerepet kap a zene, mint a többi Zeldában. 29 zene van a játékban:

  1. Title
  2. Opening Demo
  3. Time of the Falling
  4. Kakariko Village
  5. Forest
  6. Master Sword demo
  7. Turned into a Rabbit
  8. Soldiers of Kakariko
  9. Guessing Game House
  10. Select Screen
  11. Dark World
  12. Dark World Forest
  13. Hyrule Castle
  14. Sanctuary Dungeon
  15. Cave
  16. Church
  17. Boss Battle
  18. Boss Clear Fanfare
  19. Dark World Dungeon
  20. Fortune Teller
  21. Princess Zelda Rescue
  22. Crystal
  23. The Goddess Appears
  24. Priest
  25. The Priest Transform
  26. Ganon Message
  27. Battle with Ganon
  28. Triforce Chamber
  29. Ending

Ez sem került hivatalosan kiadásra CD-n, de szerintem nagyon jól megállná a helyét az OST CD-k között. Ritka az ilyen SNES játék, mely ennyire jó zenével rendelkezett! Koji Kondo hatalmasat alkotott 1991-ben.

2008. december 30., kedd

Új Minish Cap!

Na, hát meglett a Minish Cap, de sajnos nem ment minden gördülékenyen. Szívesen leírom a történetet, de azt szeretném előre leszögezni, hogy nem akarom rossz színben feltűntetni a Game Parkot, mert alapból egy nagyon jó hely, az eladók meg nagyon korrektek. Csak most... Inkább menjünk bele.

Bementem a Game Parkba, az előre kigondolt tervvel, ahogy azt korábban megírtam. Már akkor éreztem, hogy baj van, amikor láttam, hogy nincs fóliás Minish Cap, csak egy kibontva, és kissé használt állapotban, ugyanúgy 7990 forintért, mint a fóliás. Beszélek az eladóval, megmutatom neki a doboz nélküli Minish Capemet, meg a doboz nélkül NES Classicsos Zeldát. Megkérdezi, hogy miben állapodtunk meg? Mondtam, hogy csak a Minish Cappel 5000 forint ráfizetéssel. Hívja a főnököt, de nem tudja elérni. Ezért magában kigondolja, hogy jöhet mindkét játék, de 4000 forintot kell ráfizetni. Ahhoz képest, hogy én 2-3000 forint ráfizetésre gondoltam, egy kicsit meglepett... Jött velem az egyik barátom, bagszi is, azt mondta, hogy ha már idáig eljöttünk, akkor menjek bele. Nagyon tanakodtam. Az, hogy nincs rajta a fólia, az nem olyan nagy baj, csak az, hogy ugyanazon az áron van. Mindegy, belementem. Amúgy azt mondta az eladó, hogy azért csak 1000 forintot számol fel a Zeldáért, mert fóláis NES Classicsos játékok 2000 forintok. De az a 2 fóliás játék a Donkey Kong és a Pac-Man. És én ezzel tisztában voltam, és tudtam, hogy a NES Classicsos játékok 2000 forintok, de azért reméltem, hogy maga a Zelda név feldobja az értékét. Gyakorlatilag vehetjük úgy, hogy vettem egy Minish Cap dobozt, meg leírást 4000 forintért. Mindegy, megvan, és ez a lényeg. Nagyon szépen mutat itt. ^^ Egyébként miután kimentünk bagszi elmondta, hogy még jól jártam, mert egy másik barátja (aki az én barátom is) szintén cserélni akart a Game Parkban, ugyancsak 2 játékot akart beadni, de azt mondták neki, hogy egy cserére, csak 1 játékot számítanak bele. Na ez sem volt semmi... 2006. augusztus 29-én voltam Pesten, összegyűjtöttem a nem kelendő játékaimat (volt, vagy 4-5) és mindegyiket beszámította. Soha nem felejtem el, hogy meglepődtem, amikor mondta, hogy 12000 forintot számol fel a játékokért. Nagyon jónak tartottam. Azért mondom, hogy tudnak nagyon jófejek is lenni. De ez is jó. Az a lényeg, hogy megvan. És így néz ki az új Minish Cap:

Érdekességképp csináltam még egy pár képet. Most, hogy kompletten megvan mind a 4 GBA-s Zelda, csináltam képet róluk:

Itt vannak a 250 csillagos képek is. Nagyon jól mutatnak egymás mellett:

És akkor véget ért 2008. Az év elején volt 1 Zelda játékom, a Link to the Past, mostanra lett 14. A statisztika a következő:
10 játék kompletten megvan.
1 játéknak nincs leírása. (Link Awakening DX)
1 játéknak nincs doboza. (Link to the Past)
2 játéknak csak maga a kazettája van meg (The Legend of Zelda, Majora's Mask)
Így néznek ki képen:

Mi tagadás, nagyon büszke vagyok rájuk. Ez 1 év gyűjteménye.

Közben megnyílt az egyik barátom, Sylar blogja, akiről már szintén írtam, hogy ikonokat tervez készíteni. Ezt mától tervezi csinálni. A blog itt érhető el: http://iconfactory.wordpress.com/ Másoknak is csinál ikonokat, úgyhogy valakinek különleges kérése lenne hozzá, akkor lehet hozzá fordulni a blogjában megadott elérhetőséggel. Érdemes megnézni, mert kezdő létére jókat csinál.

2008. december 28., vasárnap

Na, most mitévő legyek?

Örül a kedvem, ma felutazok Pestre, és 30-áig ott maradok. ^^ Mivel 29-én téli BigN tali (ez szám szerint a 6.) és 30-án meg pokétali. Mivel ez lesz a 20. a szervező, bagszi nagy meglepetést ígér. Én tudom mi az, érdemes lesz feljönni. ^^ Akit érdekel: 2008. december 30. kedd, 10 óra WestEnd City Center. Részletekről itt olvashatsz. És már ma felutazok, mert bagszi és V-ADi is ma mennek Pestre, és megbeszéltük, hogy velük megyek. És náluk töltöm az estét. És ami miatt bajban vagyok, az a következő:

A V-ADi rábeszélt, hogy rakjam fel a Wiimre a Homebrew Channelt. Nem vagyok híve a wareznak, mégis megkérdeztem, hogy mit tud. Ingyen Virtual Console és WiiWare játékok, GC memória átmentése SD kártyába, lejátsza a DVD lemezeket, chip nélkül lejátsza a másolt játékokat, régiómentessé teszi a Wiimet, stb. Mi tagadás nagyon csábító. Igaz, hogy azt hangoztatom, hogy mindig fizessük meg a játékért a pénzt, mert csak így látjuk az értékét, de ingyen játékoknak még én sem tudok ellenállni. ^^' És egyszer összegeztem magamban: Annyi VC játékot szeretnék, hogy legalább 8 Wii Points Cardot kell vegyek, és ebbe még nincsenek benne a WiiWare-ek. Aztán: GC memória átmentése SD kártyába. Nekem ennél több nem is kell. Nincs már több hely a GC mem.kártyámon, és nagyon szeretném végigvinni a Wind Waker mellé járó OoT-t és Master Questet. Lejátsza a DVD lemezeket. Szükségtelenné teszi a DVD lejátszómat, ha tényleg lejátszik ezek után (szinte) mindent, bár ebbe az elméletbe még nem mernék fejest ugrani, de kétségtelen, hogy nagyon csábító. Pláne, ha a CD lemezeket is lejátsza. Wiin fogom hallgatni az eredeti Okui Masami CD-imet! :-O Chip nélkül lejátsza a másolt játékokat. Talán ez szorul részemről a legnagyobb magyarázatra. Én a konzol warezt egy valami miatt nem szerettem, de nagyon: Az, hogy ki kell süttetni a chipet, ami meggátolja a másolt játékok beolvasását. Nem egy gépről hallottam, ami belső beavatkozás hatására tönkrement. Én magát a warezt ítélem el, a warezolókat nem. Mert valljuk be, az olvasók többsége (mint ahogy én is) nem vagyunk gazdagok, viszont emiatt nem szeretnénk megfosztva lenni a játékoktól. Én ezt a messzemenőkig megértem. Ezért másoltatunk. Na már most, én zenei téren úgy csinálom, hogy általáben letöltök egy albumot, és ha nagyon tetszik, megveszem eredetiben. Ha a HB Channel valóban beolvassa a másolt játékokat, hasonlóképp tennék én is. Wiihunon egy fórumozó nagyon jó gondolatot írt erről. Nem szó szerint idézem, de a lényeg a következő: Rengeteg sok játék van, és az ember nem tudja, hogy melyiket érdemes megvenni eredetiben. Így lehetősége van arra, hogy kipróbálja a játékokat, és ha tetszik, akkor megveszi eredetiben. (Ha van rá pénz természetesen) Én is így gondolkodnék. Tényleg, ha bemegy egy konzolüzletbe, mondjuk a Game Parkba, akkor látja, hogy mennyi játék van Wiire, sőt ugye nyáron meséltem, hogy Angliában, a Gamestation shopban annyi Wii és DS játék van, hogy komolyan... Ennyi játékot egy helyen még életemben nem láttam. És akkor az ember ugye jár a boltban, nézegeti ezt a játékot, azt a játékot, és azért megfogant benne a gondolat, hogy ez most megéri? Na ezért megértem a warezolókat. És ha fel lesz téve a Homebrew Channel, akkor teret engedek a másolt játékoknak, DE!!! Eredeti játékokat ugyanúgy fogok venni, és ha egy-egy játék nagyon megtetszik, akkor megveszem eredetiben is! Azokra nem sajnálom a 11-12000 forintot. És az utolsóó érv a Homebrew Channel mellett, az a régiómentesítés. Na igen, ha egyvalami miatt irigylem a PS3-at, akkor az a régiómentesség. Meg ezzel azt is megtehetem, hogy ha Japánban egy játék jóval előbb jelenik meg, mint itt, akkor már kipróbálhatom. Emlékszem, amikor márciusban megjelent Amerikában a Super Smash Bros. Brawl, így tudtuk akkor kipróbálni.

Csak egyetlen egy félelmem van: A BigN fórumon elolvastam, hogy mi kell ahhoz, hogy a gépemen fent legyen a Homebrew Channel, és túl sok minden! T_T Mindenek előtt kell egy The Legend of Zelda: Twilight Princess mentés. Ugyanis ez nem más, mint egy Twilight hack. És ezt át kell rendezni, a mem. kártyámat meg kell formázni valamilyen módon (nem mindegy, hogy hogy) arra rátenni bizonyos fájlokat, stb, stb. Bele is kavarodtam. De a vége ijesztett meg: A készítők nem vállalnak felelősséget a Wiiben keletkezett kárért! Hát köszönöm szépen! T_T Már szinte sírva könyörögtem anyámnak, mire megkaptam 2008. március 5-én a Wiit, és ezt így olvasni, hogy egy csapásra tönkremehet! T_T Mondjuk lehet, hogy arra gondoltak, hogy ha valaki nem az előírás szerint rakja fel a Homebrew Channelt, akkor bajt csinálhat a Wiivel, de akkor is! Én azt érzem, hogy túlzottan könnyű hibázni. Ezt még megbeszélem a V-ADival, nehogy 60000 forint tartozást halmozzon fel magának. -_-'

Egyébként még tegnap összepakoltam a mai útra. Ennyi cuccot még nem vittem Pestre, mint amennyit most viszek. 2 hátizsák, meg egy erős szatyor telepakolva. Viszek karácsonyi ajándékot egy pár emberkének, szóval a mikulás szerepét fogom elvállalni. -_- Csak nehogy valaki rám szóljon az utcán, hogy "Fiacskám, a repülőtér nem arra van!"

Tegnap eltettem az SNES-emet. Tök jó volt karácsony alkalmávól Super Mario All Starsozni, meg Zelda Link to the Pastezni németül. Szerintem jó németül játszani. Viszont aki finnyás a német játékokra, annak mondom, hogy esetleg eredetiben akarja játszani a Link to the Pastet SNES-en, az Magyarországon csak német nyelvű játékot talál. De érdemes.

2008. szeptember 29., hétfő

2008. őszi AnimeCon

Hát ez is megvolt. És milyen jó volt! Szerintem ez volt az eddigi legjobb Animecon. Bár az elindulás nem volt zökkenőmentes, mert a vonat 70 percet késett. Az odáig rendben van, hogy Romániából jött, de mindig törvényszerű lesz a késés ezek után? 2.50-kor indult volna eredetileg, és 4 óra lett belőle. Ezért érdemes volt nem adni egész éjjel! -_- De az a lényeg, hogy odaértem. Tehát olyan 7 óra fele értem oda, és már kerestek, hogy hol vagyok. Én meg kerestem a sort, mert állítólag ott voltak a többiek. Hát nem átrendezték, és a sátorban árulják a jegyeket? -_- Ott volt Truner, V-ADi, Young Link, Ragnaros, Light Lugia, Norbi és Sunshinekart. Jól elszórakoztattuk egymást. 9-kor kezdték adni a jegyeket. Hála Istennek elég elöl voltunk, ezért hamar sorra kerültünk. Biztonsági őrök engedték be az embereket, azt vettem észre, hogy mindenki nyugalommal vette tudomásul, hogy ez van. De a helyszínen vásárolt jegyért sorbaállók mindig sikoltoztak, amikor akár 1 cm-t is előrébbmentek. V-ADival jegyeztük, hogy na, már 5 halott, 20 sebesült... Miután megszereztük nekem a jegyet, átálltunk a Gáborral (Sunshinekart) a jegyvásárolós sorba jegyet venni. Keressük a sor végét, és igen... 500 méterre volt a sátortól. Na, elkönyveltük, hogy nem mehet be. Vagy mégis? Később egy gyerek eladta az egy napos jegyét. Tudni kell, hogy az egy napos jegy 1500 forint volt, és a srác 2500 forintért ajánlotta fel a jegyét. Többen is jelentkeztek érte, ezért licit indult érte. 2600, 2700, 2800, 3000, 3200. Gábor itt kénytelen volt megállni, mert nem volt több pénze. De felajánlottam neki, hogy kisegítem 200 forinttal, így 3400 forinttal miénk lett a jegy. Tudtuk, hogy jóval olcsóbban hozzájuthattunk volna, de a biztonság élménye, hogy megvan a jegy, az mindennél többet ért. Közben csatlakozott hozzánk Ákos (Necrokid) is. Csak aztán ő egy idő után elment a lányokkal más lányokat keresni.

Amikor megvolt a jegy, elmentünk a Gáborral a piacra szétnézni. Volt amerikai Link to the Past! És 2000 forint volt! T_T Csak azért nem vettem meg, mert reménykedtem benne, hogy az Animeconon találok Megumi Hayashibara CD-t, de nem volt. Így bosszantott, hogy otthagytam. Egyébként voltak jó dolgok, de csak az amerikai LttP-t vettem volna meg. Na de mindegy. Telefonon jelentkezett a Ricsi, hogy megvan-e a jegye. Nem tudtuk neki megvenni, ezért sorbaálltunk vele. Gyűlöl sorbaállni, ezért amint jelentkezett valaki, hogy eladja az egy napos jegyét azonnal lecsaptunk rá. Mivel mindenki rendben van, mennénk be az épületbe. De ránk szólnak, hogy ott a sor... Ott a sor, de hol a vége??? T_T Több ezer ember állt előttünk, mert új tűzrendészeti szabály, hogy mindenkinek a táskáját át kell nézni, és a szúró-vágó eszközöket el kell kobozni. Csak a Ricsit sajnáltam ^^' Ráadásul neki nem is volt táskája! XD De elég gyorsan ment a sor, úgyhogy viszonylag hamar bejutottunk. Aztán szétszéledt a társaság, mert mindenki mást akart látni. Meg olyan sokan voltak, hogy könnyű volt elveszíteni egymást. Sokáig Ákossal voltam, de ő is hol eltűnt, hol előkerült. De győzött az eltűnés...

Aztán, ha előkerült valaki, csatlakoztam hozzájuk, de vége mindig ugyanaz lett. Elmentem szétnézni a sátrakban. A kis sátorban Karaoke megy? Na lássuk. Illetve halljuk. Hihetetlen, hogy egyesek azt hiszik, hogy mennyire tudnak énekelni, de ha felvenném, és visszahallgattatnám velük, menekülnének. Aztán a nagysátorban. Ott nem volt valami sok érdekesség, de volt egy asztal, ahol az egyik Japán könyvtár reklámozta magát, és ott volt egy Japán hölgy. Aki szerencsére tudott angolul. Elbeszélgettem vele Megumi Hayashibaráról, mondta, hogy Japánban mennyire imádják, és hogy milyen nehéz beszerezni az albumait. Nagyon kedves hölgy volt. Aztán irány a konzolterem. Super Smash Bros. Brawl verseny? Naná, hogy jelentkezek! Jó volt. Az egész BigN-es csapat jelentkezett, és tőlünk nyerte meg valaki, mégpedig Krisi. Én az első körben simán továbbjutottam, a másodikban estem ki. Norbi volt az ellenfelem. Én Linkkel voltam, ő meg Foxszal. Kegyetlenül harcoltam, melynek egy darabig meg is volt az eredménye, mert először én ütöttem ki Norbit, de kapott később egy Smash Ballt, és kiütött kétszer, úgyhogy végül ő nyert. Este volt a Karaoke verseny döntője. Hát kíváncsi voltam, hogy mit tud az a 6 lány, aki bejutott. Az első, az Ayumi Hamasakis jó volt, a második már nem tudom, mit énekelt, de jó volt ő is. De a harmadik. Aki a Final Fantasy IX Melodies of Life-ját énekelte. Nagyon beleélte magát, és magával rántotta a közönséget, de még hogy! Itt mellettem hajlítgatják a kezüket a nézők. Azt hittem, hogy csak poénból, de amikor hátranéztem (a 3. sorban ültem), hogy mindenki csinálja... Hát nem volt semmi. Idáig nagyon jó a műsor, de nem szeretem, ha valakinek ennyire megcsinált a hangja. Nagyon bántja a fülemet, meg ahogy "mozgatta" az ajkát. Szóval nem nyerte el a tetszésemet. Hiába énekelt jól, de nem szeretem a csinált hangú énekesnőket. Az őstehetségek, azok igen! Az negyedik is valami hasonló volt, aki Romeo × Julietet énekelt. Neki is ilyen csinált hangja volt. De az ötödik dalra nagyon hegyeztem a fülemet, MEGUMI HAYASHIBARA dal!!! Mivel Istennőként imádom a művésznőt, ezért elkerülhetetlen volt, hogy összehasonlítsam vele. Egyébként a Love Hina openinget, a Sakukra Sakut énekelte. Jó volt a hangja, de a dal nem neki való. Nem az ő hangjára lett írva, és nem vitte bele azt a vadságot, ami Megumi belevitt, és amitől igazán jó lett a dal. Így ez csak egy átlagos dal volt. A 6. lány nem jelent meg. Eredményhirdetés, aztán mentünk bagszival és V-ADival bagsziékhoz. Nála aludtam. Hát mivel előző éjjel nem aludtam semmit, ezért nem kellett álomba ringatni ^^'

Aztán vasárnap nem maradtam sokáig, mert már nem voltak érdekesek a programok, és már nem is találkoztam senkivel, úgyhogy 11-kor hazamentem. Nagyon jól ment a vonat, úgyhogy nem volt semmi gond.

Összességében nagyon jó volt, és szerintem ezek után ismét rendezesen járni fogok!

2008. augusztus 29., péntek

Félsiker

Hát sajnos a tervezett 8 óra leredukálódott 3 órára. Eleve csak 23 órakor tudtam elkezdeni, mert átjött az egyik unokatestvérem, akivel szoktunk játszani. Nyomja a Super Mario Galaxyt, nagyon jól megy neki. Aztán Brawloztunk. A mai nap nem az én napom volt ^^' Linkkel ma nem ment úgy, ahogy szokott menni. Többször nem sikerült a Final Smash, mert félrecéloztam -_- Aztán elterveztük, hogy megcsinálunk 400 Smasht, hogy megszerezzük Toon Linket. Aztán, amikor láttam, hogy még csak 128 van, na mondom magamban, itt lehetünk reggelig, akkor se lenne meg ^^' De jókat játszottunk. Szeretek is az unokatestvéremmel játszani, mert nem fölényeskedik, amikor nyer, hanem játszik. És ez nálam nagyon fontos multiplayerben.

Na de a Final Fantasy IX. Sajnos annak ellenére, hogy 3 órát játszottam a játékkal, csak alig több, mint 1 óra mentés került rá. Most négyen vannak a csapatomban: Garnet, Zidane, Vivi és Steiner. És sajnos a 2 lány (szerintem Vivi lány) elég hamar meghalt. És ezzel saját magamnak tettem nehézzé a játékot, mert a lányoknak is volt erejük bőven. Hiányoztak az ő képesseik. Steiner és Zidane is meghaltak, így újra kellett kezdenem az utolsó mentésponttól. A legszivatósabb a jégbarlang, mert ott sehol nem lehet menteni, és elég hosszú. A legszemetebb az egyik mamut, aki HP cserére "invitál". Volt már olyan, hogy elvette Steiner 305 HP-ját, és odaadta az ő 129-ét. Jobb üzletet is kötöttem már... Ezek szerint a jégbarlangban a legvégsőkig ki kell tudni tartani, mert ha túl hamar töltjük fel a HP-nkat, bármikor jöhet egy mamut és orvul elveszi a miénket. Aztán még ami nagyon nehéz, a Black Waltz no. 1 ellenfél, akinek van egy óriás fókamutánsa (nem tudom a nevét ^^') és nem szabad eleinte a fókát támadni, mert ez a fekete keringő nevezetű emberke ráfigyel, és HP-val tölti fel. Előbb az embert kell megölni, és utána jöhet a fóka. Elég nehéz, mert itt csak Zidane van, és amikor támadhatna, mindig "megvárja", amíga fóka támad, és utána jön ő. Ez akkor probléma, amikor Potiont adnék Zidane-nak. Nem egyszer jártam úgy, hogy akkor lett vége. Szóval nem könnyű a játék, DE!

Mégsem készít ki annyira, mint a Super Mario Sunshine anno. Mert itt lehet fejlődni, aztán erősebben visszatérni. Ha nem megy, nem baj. Fejlődünk, és erősebben visszatérünk. És ez azért nem idegesítő, mert annyira jó játék, annyira élvezem, hogy még írni is öröm róla. Ugyanaz a hatás ért el, mint az Ocarina of Time vagy a Link to the Past esetében, amikor először kezdtem el Zeldázni. Amikor még csak hallgattam az OST-t, elgondolkodtam azon, hogy egy 2000-ben kiadott játéknak, nem lesz ez "sok"? Ezt úgy értem, hogy grafikailag még nem tud olyan sokat a játék PSX-es mivolta miatt, és hogy ez a zene nem lesz-e túlzottan giccses? Remélem érthető, hogy mit akarok ezzel mondani ^^' De a lényeg az, hogy nem érzem annak. Egyébként meg grafikailag sem akármi, amit nyújt a játék. Mert bár maga a játék, sokszor pixeles, de a videók sokszor annyira gyönyörűek, hogy esküszöm, talán még GC-n is szépen mutatnának! Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik PSX-re! csodálatos! És a karakterek személyiségei is annyira emberiek. Garnet aki annyira naiv, és lelkes, Steiner, aki mindig szkeptikus és távolságtartó, idegeskedik minden miatt, de hamar kiderül, hogy csak Garnet Hercegnőt félti. Vivi az esetlen, és végül Zidane, akinek egyetlen gyenge pontja van, a lányok! Nekik soha nem tud ellenállni!

Szóval iszonyat hangulatos a játék!

2008. június 10., kedd

A Link to the Past remake lesz a következő Zelda?

Már jó régen lebeg a levegőben a téma, és nem elképzelhetetlen. Elképesztően jó dolog sülne ki belőle, hisz a Link to the Past már önmagában is hatalmas mérföldkő, és egy 3D-s megjelenítés csak még többet jeletetne. Most képzeljétek el az egészet 3D-s közegben! Mindegyik Dungeonnak lenne külön története, mint az OoT-ben, rengeteg sok átvezető videó lenne, akár plusz történetet is el tudnék képzelni, sőt azt se bánnám, ha maga Ganondorf is lenne, nemcsak Ganon! Iszonyat jó dolgot lehet ebből kihozni!

A Gamer365-ön volt egy szavazás arról, hogy ki milyen grafikával tudná elképzelni a Link to the Past remake-et? Volt egy 2D-s, volt egy 3D-s, volt egy Cel-shaded, meg volt egy Full HD. Én már nem emlékszem, hogy mire szavaztam, de én a 3D-nek örülnék. 2D-s semmiképp nem lehet! Már DS-en is csak nagy kompromisszumokkal fogadom el. A Cel-Shaded meg azért nem jó, mert a LttP-ben Link nem gyerek, és ez a megjelenítés eléggé rajzfilmes. Nem tudnám benne elképzelni a Link to the Pastes környezetet. A Full HD meg alapból kiesik, mert a Wii nemigen tudja megjeleníteni, ha csak nem kapunk hozzá valami egyedi kiegészítőt, mint a Majora’s Maskhez. Csak akkor meg az, hogy a 2010-es megjelenésre (tippem szerint) készek-e a Wii tulajok átállni a HD-re, mert akkor a megjelenítéssel nem lenne semmi gond. Talán mégiscsak a 3D-s megjelenítés a legreálisabb, mint a Twilight Princesst. Azt a Wii is jól bírja, és bármelyik TV meg tudja jeleníteni. Csak akkor a megjelenítésben kell újítani. De effelől nem aggódok. Ahogy elnézem a Zelda-béli ötlettárukat, van még bőven a tarsolyukban!

2008. június 4., szerda

Hogyan is lettem Zelda fan?

A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?

2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.

És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.

Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.

És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...

Nintendo játékok LCD TV-n

Kipróbáltam ma délelőtt, hogy hogy mutatnak a Nintendo játékok a mai modern TV-ken. Illetve hát csak a mi saját TV-nken. Az én szobámban egy régebbi Samsung képcsöves TV van, még 1999. decemberében vettük. De a nappaliban már Samsung LCD TV van, azon még soha nem volt a Wii, de ma délelőtt megtört a rend, és odakötöttem ma. Egyrészt azért, hogy megnézzem, hogy mutatnak a Wii játékok LCD TV-n, másrészt meg van merevlemezes DVD felvevőnk, és csinálni akartam saját Gameplay videót. előbb a TV: Elsősorban hangban éreztem változást, sokkal szebb. A kép meg eléggé kockás. De ennek a SCART-kábel az oka. De senki ne gondolja azt, hogy élvezhetetlen. Nagyon is szép, csak pixeles a kép, de nem zavaró. Nem tudom, hogy a SCART-kábel mekkora felbontást tud adni. Azt hallottam, hogy a Wii komponens kábel tudja a legjobb felbontást. De igazság szerint így is azt mondom, hogy sokkal jobb LCD TV-n jatszani, a Twilight Princess is sokkal a szebb, és hangok is sokkal hatásosabbak. És ha már ott a Wii, akkor kipróbáltam 2 Virtual Console-os játékot is, a Zelda II-t és a Link to the Pastet. Kíváncsi voltam, hogy mi lenne, ha a régi gépeimet is rákötném. Ugyanis a Virtual Console-nak az a lényege (ha valaki nem tudná) hogy 100%-ig úgy jeleníti meg a játékokat, mintha a régi gépeket kötnéd a TV-re. És érdekes. Olyan hangokat hallok meg, amiket eddig még soha nem hallottam. A kép is sokkal szebb, telítettebbek a színek, erősebbek. Sokkal jobb így játszani. Szóval mindenképp új értelmet kap a játék LCD TV-n.

Ami a felvételt illeti, nem sikerült, és nem tudom, hogy miért nem, pedig a DVD felvevőhöz kötöttem a TV-t, és ott játszottam, de a TV csatornát vette fel, de hogy hol követhettem el a hibát…

Egyébként tervben van egy LCD TV a szobámban is. Nekem nem kell olyan hatalmas TV, egy olyan kb. 50-60 cm-es elég lenne. Van egy ilyesféle Samsung modell, 55 cm-es, és 69.999 forint. Nekem az bőven megfelelne.

2008. május 30., péntek

A Link to the Past - értékelés

Amikor 1992-ben megjelent a Super Nintendo, már akkor tudható volt, hogy sok fantasztikus játék fog megjelenni rá. És rendesen meg is kaptuk a magunkét: Super Mario World, Super Mario All-Stars, Super Metroid, Kirby's Fun Pak, vagy amit csak akarsz! De ha a legjobb játékról akarunk beszélni, akkor a teszt tárgyát képező a Link to the Pastet kell megemlítenünk.

Hát, hol is kezdjem? Nagyon nehéz egy olyan játékról írni, ami elindította a Zelda mániámat, és olyan élményt kaptam, mint még soha! Megtapasztaltam milyen az, amikor nem kell idegesedni, hogy sikerül-e legyőzni egy ellenséget. Milyen az, amikor csak úgy céltalanul járok Hyrule földjén!

Sokak szerint ez az első igazi Zelda játék! Mivel ez az első olyan Zelda, mely komoly történetvezetéssel rendelkezik. Az első 2 Zeldában csak megkaptuk a feladatot, hogy irány a Triforce darabokért, majd legyőzni Ganont! A Link to the Pastben folyamatosan történnek a dolgok, mindig van valami fejlemény. Például Kakariko Village-ben eleinte még béke van, emberek sétálnak, de a játék végére a falvat lerombolják a tolvajok, és teljesen elnéptelenedik. Maga a grafika csodálatos! 3D-nek még túlzás nevezni, de hogy Link immáron nemcsak 4, hanem 8 irányban képes mozogni, hatalmas szabadságot ad! Aztán itt találkozhatunk először logikai feladatokkal, melyek azóta a játékszéria védjegyeivé váltak.

A játék nehézségét nem is tudom, hogy lehetne jellemezni! Elsőre nagyon nehéz. De amikor kiismerjük a lehetőségeket, és hogy mit hol lehet megszerezni, sokkal könnyebbé válik a játék, és akár egy délután alatt végig lehet vinni. Ebből simán azt gondolhatnánk, hogy a szavatosság nem lesz valami fényes! Csakhogy a szavatosságban én nemcsak azt nézem, hogy milyen hosszú az adott játék, hanem, hogy mennyire tartalmas, és esetleg rávesz-e arra, hogy újrajátszam. Hát az, hogy negyedszer viszem végig a játékot, az azt hiszem, hogy mindent elmond! Magát a történetet nem akarom még egyszer leírni. Ha a címkefelhők közül rákattinottok "A Link to the Past"-re, akkor az egyik postban elolvashatjátok.

És most lássuk az értékelést táblázatban:

SNES GBA
Grafika 98% 96%
Játszhatóság 98% 97%
Szavatosság 100% 100%
Kihívás 99% 99%
Zene/Hang 98% 100%
Hangulat 99% 99%
Összhatás 99% 99%

Köztudott, hogy Game Boy Advance-en nagyon sok SNES játékot adtak ki újra, viszont a Link to the Past volt az első olyan remake, melybe pluszt is raktak bele. A zenét még jobbá tették, Linknek van hangja. Nem is beszélve a plusz egy Dungeonról, mely akkor nyílik meg, ha végigvisszük a Four Swordsot. Nagyon durva lett! Aki SNES-en játszotta, annak talán egy kicsit furcsa lehet a GBA verzió gombkiosztása, de hamar meg lehet szokni.

Mi mást is mondhatnék konklúzióként, minthogy egy olyan remekművel van dolgunk, mellyel nagyon sokat veszíthetsz, ha kihagyod!

Magyarázat arra, hogy miért lett kazettás a Super Nintendo

A Gamer 365 alternatív jelenjében beszél a Super Nintendóról, és beszél arról, hogy CD-s lett volna a Sony által a SNES. Ez már egy ideje közismert tény, de annak, hogy miért vetette el mégis a Nintendo az ötletet, arról itt olvasok először: Azért hátrált ki a Nintendo az egyezség mögül, mert nem tetszett nekik, hogy a Sony teljes jogot kapott volna a játékok felülvizsgálatára.

Ezt így olvasva elkezdtek kavarodni bennem a gondolatok. Most akkor ez azt jelenti, hogy ha valóban Sony CD-ROMos lenne az SNES, akkor az összes játékota Sony dönti el, hogy megjelenhet-e vagy sem? Mert én ezt így képzelem el. És ha ez tényleg így lett volna, akkor beláthatatlan következményei lettek volna. Mert lehet, hogy a Sony a Nintendo fejlesztéseket is felülvizsgálta volna. És akkor mi van, ha nem tetszik nekik például a Link to the Past, vagy a vagy a Super Mario World? Talán meg se jelentek volna ezek a fantasztikus játékok! Vagy sok évvel később! Ilyenkor érzem egyre inkább azt, hogy büszke lehetek arra, hogy Nintendós vagyok! Az sincs kizárva, hogy a Sony teljesen a feje tetejére állította magát a Nintendo franchise-t is.

Annak ellenére, hogy Nintendós vagyok, azt soha nem tagadtam, hogy jót tett a Playstation megjelenése a konzolpiacnak, mert a cenzúrázatlan játékaival rendesen lázba hozta a játékkészítő cégeket, emellett a Gamer társadalmat is jelentősen kibővítette. Ezzel nincs is semmi baj, de hogy a Nintendón keresztül írja át a videojáték fogalmat, azt már nem!

Aztán a Nintendo 64 is azért maradt meg kazettás rendszernek, hogy ne lehessen másolni a játékokat. Az elképzelés nagyon jó volt, csak akkor jöttek rá, hogy hiba volt, amikor látták a Playstation mutatóit. Hogy még így is nyereséges játékokat gyártani a Sonyra.

Aztán a GameCube-bal megpróbálkoztak ezzel a 8 cm-es DVD-vel, hogy erre írják rá a játékokat. Ezzel nem lehetetlenül el a játék másolás, hanem megnehezedik, ugyanis a 8 cm-es írható DVD-k jóval drágábbak, mint a 12 cm-es testvéreik. Aztán végül a Wiinél megpróbálkoztak a normál méretű 12 cm (olykor dupla rétegű) DVD-vel, és többek között is ennek is köszönhető a Wii sikere. Maga a gépre nagyon könnyű lett játékokat másolni, de Wiire játékokat csinálni így is nyereséges, mert a chippeltetést így is kevesen vállalják be.

Én egyébként nagyon másolt játék ellenes vagyok, de megértem azokat, akik ehhez folyamodnak. Hiszen sokunknak nincs pénz arra, hogy eredeti játékokat vegyenek, ugyanakkor szeretnének minél több játékot kipróbálni. Én sem vagyok olyan mérhetetlenül gazdag, de nekem minden játékom eredeti. És látom az eredeti játékok értékét. Nem is azért, mert kiadom értük a 8-10000 forintot, hanem mert érzem, hogy ez a Nintendo gyártmánya, és nem holmi TDK vagy Verbatim logót látok a tokon. Én úgy vagyok vele, hogy inkább bezárom azt a kaput, melybe belépve nagyon sok játékot kipróbálhatok, de nem eredetiben. Elveszne a játék igazi értéke.