Rég írtam, így hát úgy döntöttem, hogy egy kicsit itt is jelentkezem. Tegnap fogyott el a mobilinternetem, úgyhogy megint bevásárlóközpontokba vagyok száműzve, ha netezni akarok. Többet nem akarok költeni mobilinternetre, mert jövő héten költözés lesz. Lázasan keresem az új helyeket, több verziót is számon tartok, ugyanis nem azért költözünk el, mert összevesztünk volna, hanem mert a lakás egyszerűen élhetetlen. És még július elején elterveztem, hogy ez így nem maradhat tovább, és amint megkapom a fizetésemet (ami remélem, hogy megjön 10-én), azonnal lépünk. Aztán, hogy vele, vagy nélküle, egy másik szobába, azt még nem tudom, még nem beszéltük meg, de ez a hétvége a 3DS Hungary találkozó mellett az albérletkeresés jegyében telik. Mindkét verzióra vannak jó ajánlatok, úgy tűnik, tényleg az augusztus a legideálisabb hónap albérletkeresésre, most nagyobb a kínálat.
Egyébként az Olimpia vitte el a mobilnetet. Hétfőn még 2 gigányi szabad hely volt, és mivel nincs TV-m (mármint nem tudok csatornákat nézni), ezért úgy döntöttem, hogy online nézem. Nagyon szeretem nézni az olimpiát, de örömöm csak 24 órán keresztül tartott, ugyanis kedden kaptam az üzenetet, hogy már csak 400 MByte-nyi leforgalmazható adat van. Megijedtem azért, mert azt gondoltam, hogy az online videó igencsak lopja az adatforgalmat, de hogy ennyire. O_O Hát így jártam. És sajnálom is, hogy nem tudom nézni az londoni olimpiát, ugyanis egy kis személyes élmény fűződik hozzá: 2005. júniusában pont akkor voltam Londonban, amikor már nem sok maradt hátra, hogy eldőljön, hol lesz 2012-ben az Olimpia. Hát persze, hogy London nagyon promotálta magát, minden egyes kültéri lámpán ott lógott a "London 2012" zászló. Én gondolatban nagyon szurkoltam, hogy Londonban legyen, mert akkor nagyon beleszerettem a brit fővárosba, és elképzeltem, hogy 2012-ben "hazai" állampolgárként fogom nézni az Olimpiát. London bejött, "hazai" állampolgárság nem. Kicsit közbeszólt az élet. ^^' Jó érzés volt erre visszagondolni. Egyébként amióta úgymond tudok az Olimpiáról, mindig nézem, nagyon szeretem. Érdekes, hogy az itt látott sportesemények valahogy nagyon megmaradnak a fejemben. Az első, amire emlékszem, hogy láttam, az az 1996-os atlantai Olimpia volt. Ebben Kovács Kokó István győzelme maradt meg nagyon a fejemben. Ha jól emlékszem, az interjún a kisgyermekét tartotta a kezében. 2000-ből Nagy Tímea eredménye maradt meg bennem. Nagyon tetszett, amikor a vívómeccsének döntőjének végén járt, és neki volt találata, valamiért elesett az ellenfele, és visszafordult hozzá, hogy nincs-e baja. Ritka nagy emberségről tett tanúbizonyságot. 2004-ben meg Igaly Diána sportlövő teljesítménye lett szép emlék számomra. Azt hiszem, hogy akkor egyet sem hibázott. 2008 meg... Az nem magyar teljesítmények miatt maradt meg bennem, hanem pont akkor voltunk kint Angliában anyámmal nővéremnél, Pekingben volt, és a nővérem férje ugye kínai mivolta miatt nagyon büszke volt arra, hogy az országa rendezte az Olimpiát. Hát sajnos magyar vonatkozásban nem is lehetett annyira maradandó.
Az ideit meg elsősorban munkahelyen, a Kossuth Rádióban követem. Nagyon színvonalas a közvetítés, szinte tökéletesen pótolják a TV élményét, bár a vizuális élmény hiányzik. Sajnos csak hallottam Gyurta Dani teljesítményét, de most, hogy elért minket egy új korszak, most a Facebookon megy az új módi, hogy "egy lájk, egy gratuláció", és hasonlók. Az ilyenektől még mindig a falra mászok, de még mindig sokkal inkább ilyenekkel legyen tele a "fal", minthogy ki esett ki a Való Világból, éppen kit siratunk meg hasonló okokból.
Egy kis gamerkedés: Márpedig menő leszek a Mario Kart: Super Circuit-ban! Nagyon nyüstölöm a játékot, hogy meglegyen 150cc Special Cup-on az arany kupa. Nagyon nehéz, az ezüstig eljutottam, de tudom, hogy menni fog! Egyszerűen fantasztikus ez a játék, hogy meg tudták találni azt az egyensúlyt, hogy milyen nehéz, de inspirál! Hatalmas hangulata van, csak ajánlani tudom. Az ilyen kincsektől lehet hardcore gamerré válni.
