Megkerülhetetlen kérdések

Jakupcsek Gabriella Magyarország egyik legismertebb televíziós személyisége, az elmúlt 25 évben több sikeres rádió- és TV-műsort vezetett. Alapvetően azt lehet mondani róla, hogy általános szimpátiának örvend, nemcsak a pozitív személyisége okán, hanem mert vannak gondolatai az életről, a világ történéseiről és ezt szerethető módon át tudja adni.

Bár ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire káros tud lenni a pozitív gondolkodás, illetve létezik toxikus pozitivitás és egy időben Jakupcsek Gabriellát is ide soroltam magamban. Valójában ezt a könyvet évekkel korábban kezdtem el olvasni (2016-os megjelenésű a könyv), de nagyjából félúton abbahagytam, mert akkor azt láttam, hogy ugyan említést tesz az élet negatív oldaláról is, de akkoriban nekem az jött le, hogy ezekből is mind olyan megoldásokat fogalmazott meg, amelyekből szintén jól ki lehet jönni, és bármi is történjék velünk, csak öröm és boldogság vár ránk. Ez zavart egy idő után, úgyhogy abbahagytam az olvasását. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy akkoriban nagyon sokat hallgattam Puzsér Róbert fejtágításait és az ő sokkal negatívabb, realisztikusabb látásmódja nagyobb hatással volt rám. De idővel rájöttem arra, hogy Puzsér a sokkal markánsabb véleménykifejtési módja is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy korábban sokkal kevesebb kritikával illettem a mondandóit.

Ma már több emberre odafigyelek és ők közösen formálják a gondolkodásomat. Jakupcsek Gabriella könyve nemrég jutott az eszembe, amikor Kádár Annamária Mesepszichológia könyvsorozatát olvastam. Ő képes volt úgy átadni a pozitív életszemléletét, hogy még ha személy szerint hiányoltam egy-két dolgot, esetleg vitatkoznék is egy-két elméletével, képes volt úgy átadni a gondolatait, hogy azok döntő többségét magamévá tudtam tenni. Nem mellesleg sokkal közelebb is áll az értékrendemhez, hiszen alapvetően én is optimista gondolkodású vagyok. Bár igyekszek úgymond "kritikusan optimista" lenni, alapvetően azt gondolom, hogy igenis ismerni kell a világ szörnyűségeit (főleg most, hogy ismét a szemünk láttára íródik a történelem), de kell legyen bennünk egy egészséges mértékű naivitás arra vonatkozólag, hogy ezt a világot tehetjük jobbá és ezért tenni is, hiszen mi értelme az életnek? Ennek szellemében bíztam abban, hogy hátha most másképp fog hatni rám Jakupcsek Gabriella könyve.

És így is lett. Ma már más volt olvasni a könyvet, valamivel jobb. Mondhatjuk, hogy rosszkor olvastam akkoriban a könyvet és most jött el az ideje. Jakupcsek Gabriella olyan kérdéseket firtat a könyvben, ami sokakat foglalkoztat, amellyel sokan találkozunk. Anyaság, anyagi javak, tanulás, illetve médiaszemélyiség lévén néhány érdekességet is megoszt velünk az általa szerkesztőségekben látott jelenségekről, eseményekről, ezekről is kifejti a véleményét. Ezeket kifejezetten jó volt olvasni, jó volt szembesülni azzal a könyv által, hogy tényleg jó példája annak, hogy vannak pozitív személyiségek a médiában, akire ténylegesen érdemes odafigyelni és arra használja a televíziós, rádiós szerepléseit, hogy olyan valódi, pozitív értékrendet közvetítsen a nézőknak, hallgatóknak, amivel egy kicsit jobb hellyé teheti az országot, nem utolsó sorban, amikben ténylegesen hisz. Még a kereskedelmi TV-s szerepléseit is jó dolgokra használta fel, nem emlékszem arra, hogy bármikor is a bulvár oldalát fogta volna meg a nyilvánosságnak és a szereplései öncélúak lettek volna. Ez átjön a könyvben is.

Mégsem mondható kiválónak a könyv. Két komoly hibája van. Az egyik, hogy írásban nem tudja átadni azokat a személyiségjegyeit, amivel azt érezteti velem, hogy érdemes odafigyelni rá. Nincs olyan szóhasználata, kifejezéstára, ami csak őt jellemezné és azt mondanám róla, hogy ez csak Jakupcsek Gabriella lehet és senki más. Ez némileg súlytalanná teszi a könyvet. Hiába olvasható, hogy világos elvei vannak bizonyos témákban, ezeket a hanglejtésével, a mimikájával együtt tudja jól átadni.

Érdemes megnézni két online műsorát, az egyik D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című online műsorát.

Illetve a Magyar Hang Kompország című online műsorát.

Az az érzelem hiányzik a könyvből, amivel a videókban átadja a gondolatait. Ráadásul markánsabban is fogalmazza meg a véleményét. Azt például érdekesnek tartom, hogy a könyvet a köztévéből való elbocsátásával kezdi, de olyan érzetet ad, mintha azt már a helyére tette volna. Ellenben ahogy beszélt róla D. Tóth Krisztának kifejezetten az jött le, hogy még mindig bántja, hogy méltatlanul küldték el onnan. Mert igaza van, tényleg méltatlan bánásmódban részesült, addig én is szívesen néztem a Ridikült, amíg Jakupcsek Gabriella vezette. A TV-n keresztül átjön az egyénisége, amit szintén fontosnak tartok az adott témában való felkészültség mellett, amiben szintén jeleskedik.

És pont abból fakad a könyv másik hibája, hogy kevésbé fejezi ki magát markánsan. A könyv minősége ugyanis változó. Az eleje és a vége nagyon jó, de a közepére rettenetesen elül az egész. Nem az a fő probléma, hogy túl sok az "azt gondolom" és a "szerintem" kezdetű mondat, hanem, hogy erősen érződik, hogy tartózkodik attól, hogy az adott témában álláspontot fejtsen ki. Ettől az egész írás súlytalanná válik. Ez valószínűleg azért van, mert pont a könyv közepén említ meg olyan témákat, mint például az anyagiak, amikről tudható, hogy sok embert (nem feltétlen csak magyarokat) triggerel. Azt éreztem, hogy szinte kínosan ügyelt arra, hogy ne bántson meg senkit, ne érje komoly támadás a könyvben megfogalmazott gondolatai miatt. Ennek oltárán feláldozta a könyv minőségét.

Pedig a könyv végére bizonyítja, hogy nemcsak markáns véleménye van dolgokról, de azt meg is tudja fogalmazni. Az utolsó fejezetben az öregedéssel kapcsolatos gondolatait a média aspektusából is megfogalmazta. A 285. oldalon írta az alábbiakat a mai fiatal műsorvezetőkről:

Manapság meg képletesen szólva elvetik a magot, majd amikor kidugja a zöld buksiját a földből, akkor fűnyíróval legyalulják úgy, hogy maximum egy centire tudjon csak kinőni, és maradjon is ugyanakkora.

Na ez az, ami rettenetesen hiányzik a könyvből. Bár valószínűleg azért is van markánsabb véleménye a médiáról, mert már több mind 30 éve benne van, tehát bőven látta, hogy hogy mentek a dolgok annak idején, mint ahogy látja azt is, hogy mennek most. Tehát Jakupcsek Gabriellának sok mindenről van véleménye, jó is, hogy megosztja velünk, mert némelyik kifejezetten értékes, szemléletet is formálhat vele. De látszik, hogy csak a médiával kapcsolatban nyilakozik meg oly módon, hogy arra tényleg felfigyeljen az olvasó. Ha több ilyen markáns gondolat lett volna a könyvben, ha bátrabban, saját szóhasználattal fejtette volna ki a véleményét, amiben tetten érhető a személyisége, akkor lett volna kiváló a könyv.

Még egy gondolatot kiemelnék a könyvből, amit szintén nagyon pozitívnak és emlékezetesnek tartok. A mikor a gyereknevelésről írt, ott írta, hogy a fiaival szokása volt az, hogy minden este leültette a őket a nagyapjától örökölt karosszékbe és ott és akkor mindent el lehetett mondani, meg lehetett beszélni. Nemcsak az fogott meg ebben a részben, hogy Jakupcsek Gabriella jó anya abból a szempontból, hogy tényleg figyelt a gyerekeire (ennek alapvető kellene hogy legyen, de sajnos tudjuk, hogy mennyire nem az), hanem hogy erre szokást, hagyományt teremtett. És pont a fentebb említett Kádár Annamária írta, hogy mennyire fontosak a szokások a rituálék, mert ezek erősítenek a személyünkben az identitásunkban. És hogy Jakupcsek Gabriella arra teremtett rituálét, hogy figyel a gyerekeire, az példaértékű.

Tehát határozottan vannak jó gondolatok a könyvben, jó volt olvasni és ha a közepe is erős lett volna, akkor könyvgyűjteményem legjobb könyvei között tartanám számon. De még így is magasan ajánlom mindenkinek a könyvet, mert egy kicsivel jobb hely lenne Magyarország, ha minél többen gondolkodnának hasonlóképp, mint Jakupcsek Gabriella.

Harry Potter és a Bölcsek Köve Blu-ray

Ahogy írtam, szeretném bővíteni a Blu-ray gyűjteményemet, de persze csak azokkal a filmekkel, rajzfilmekkel, esetleg animékkel, amiket szeretek. Már jó ideje meg akarom venni a Harry Potter filmeket is Blu-rayen, csak amikor elhatároztam magam, már sehol nem találtam meg az első filmet, csak a későbbieket. Begyűjteni pedig sorrendben akartam. Persze most, hogy már elhatároztam, hogy megveszem, amit megtalálok (és persze nincs meg), már késő, mert már alig kapható boltokban.

A Titkok kamráját láttam, hogy van néhány darab a Kökiben lévő Libriben. Na mondom, az jöhet. Bemegyek a Libribe, és döbbenten látom, hogy van itt egy Bölcsek köve Blu-ray. Nem is volt kérdés, hogy ezt veszem meg. Ez korábban listázva volt a Libri honlapján, de azóta levették az oldalról, ráadásul a legnagyobb DVD-Blu-ray webshopok is már bizonytalannak írják a Blu-ray beszerezhetőségét. Ezért örültem meg neki ennyire. Mostanra ritkaság lett. A Harry Potter Blu-rayeket is amiket lehet még kapni, azokat is 1.990 forintért adják már. Így ez nekem, mint rajongónak bőven megéri. A Harry Potter is olyan dolog számomra, amit nem tudok elégszer megnézni. Nagyon szeretem a hangulatát, és akárhányszor megnézem, minden egyes alkalommal egy élmény számomra. Többek között azt szeretem benne, hogy valóságos helyszíneket is megjelenít, ezáltal a varázsvilágot közelebb hozza, kicsit elhiteti, hogy ez velünk is megtörténhet. Olyan ez, mint amikor kisgyerekként arról álmodoztam, hogy egy nap találkozni Super Marióval. Biztos voltam benne, hogy létezik ő, csak egy másik dimenzióban, és csak a kiválasztottak találkozhatnak vele. És hittem abban, hogy én lehetek az egyik kiválasztott, aki találkozhat vele, és azokat a kalandokat, amiket Nintendón éltem át vele, azokat megélhetem vele a valóságban. Persze kiderült egy idő után, hogy ez nem fog megtörténni, és Super Mario csak a képzelet szüleménye. A Harry Potterrel 16 évesen találkoztam először, 2002 nyarán, amikor már ismételték a moziban. Emlékszem, mekkora hatással volt rám. Többek között azért, mert visszahozta a fentebb leírt kisgyerekkori hitvilágot, azáltal, hogy valóságos közegbe helyezte a varázsvilágot. Persze tinédzserként nem kezdtem el megint abban hinni, hogy találkozhatok Super Marióval, de nagyon jó volt újra megélni azt, amit gyerekként éreztem.

A filmeket, könyveket és az egész történetet némi hibákkal, de kiválónak tartom. Arra emlékszem, hogy Puzsér Róbert a Sznobjektív műsorában betette az egyik Top 10-es listájába, mint az egyik legpusztítóbb kulturális minta. Valahogy úgy indokolta meg többek között, hogy különbséget tesz a varázslók és a varázstalan emberek között, ezáltal megjelenítve a társadalmi különbségeket, mint a gazdagok és a szegények között, és hogy csak az lehet varázsló, aki annak születik. Meg is találtam a videót:

Az a helyzet, amivel kritizálja a Harry Potter-t, az egyszerűen nem igaz! Ott van rögtön az egyik főszereplő, Hermione Granger, aki mugliként kerül a varázsvilágba. A szüleinek teljesen átlagos foglalkozása van. Nem mellesleg a könyv és a film is azokat a varázslókat mutatja pozitívnak, akik a varázstalan embereket is egyenrangúként kezeli. Hogy különbséget tesz a varázsló és a varázstalan emberek között, az benne van, és hogy sértőnek hangzik a mugli szó, még ezt is elismerem. Nekem sem tetszik a hangzása, és tényleg van egyfajta negatív áthallása. Olyan tényleg van, hogy a varázstalan embereket, akiknek tényleg semmi köze nincs a varázsvilághoz, azok elől titokban tartják, szinte teljesen elzárják az egész varázsló dolgot. Ezt ugyan Hagrid az első könyvben azzal indokolta, hogy ne akarjanak az emberek mindent varázslattal megoldani, de azt gondolom, hogy ez azért is jó, hogy így van kitalálva, mert ezáltal még valóságosabb érzetet ad az egész Harry Potter világ. Azt érezteti, hogy tényleg létezik a varázsló világ valahol a mi valóságunkban. A történet meg pont azokat mutatja be negatívnak, akik a rasszizmus alapján tesznek különbséget varázslók és a muglik között, és ki akarják irtani a muglikat. Ha Puzsérnak a Harry Potter egyfajta leegyszerűsítés, legyen. Az alapján, ahogy figyeltem a TV műsort (Sznobjektív), és hallgattam a rádióműsorait, nagyjából körvonalazódott számomra, hogy milyen ízlése. Az alapján elhiszem neki, hogy az egész Harry Potter történet a mondanivalójának egy leegyszerűsítése. De szükség van erre is, hiszen hányan olvasták el a könyveket, olyanok is, akik talán életükben nem vettek a kezükbe könyvet. Talán túl optimista leszek, de elképzelhetőnek tartom, hogy vannak, akiket tényleg a Harry Potter inspirált olvasásra, szerette meg az olvasást, és vett a kezébe komolyabb műveket is. De ilyenről nem tudok. A másik, meg azt gondolom, hogy szükség van ilyen egyszerűbb, de mégis nagyszerű művekre is, méghozzá azért, mert például számomra a komolyabb, sokkal összetettebb történetek, művek nehezen emészthetők. Például azokat a filmeket, amikről lehet tudni, hogy Puzsér igazán nagyra értékel, azok többsége számomra nehezen emészthetők. Többek között azért, mert a azok a filmek többségében a valóságnak egy negatív oldalát mutatja be, és miután én eléggé beleélős vagyok, ezért azon filmek hatására szerintem pesszimistább, reményvesztettebb lennék. Alacsony az ingerküszöböm, elismerem. Presser Gábor énekelte az egyik Zorán dalban a következő sort:

Én mégiscsak azt mondom, hogy a valóság már az élethez túl kevés.

Azt gondolom, hogy ez komoly igazság. Egy kis illúzióra, vízióra igenis szükség van az életben, mert reményt, hitet ad. Harry Potter világa ezt adja meg. És aki tisztában van azzal, hogy amit lát, az nem a teljes valóság, az inspirálódhat belőle azáltal, hogy a valóságot a maga "valójában" elfogadva, és benne élve víziókat, álmokat épít, úgy, hogy közben él, annak komoly esélyei vannak arra, hogy a maga kis világa ideális legyen, és azzal akár másokat is inspirálhat. Én ebben hiszek, és így élem az életemet. Rettenetesen tisztelem Puzsért a munkássága miatt, és hogy azon van, hogy kritikusan szemléljük a világ dolgait, ugyanakkor igazuk van azoknak, akik szerint olykor felületesen nyilvánít véleményt. Ez a Harry Potter esetében tökéletesen tetten érhető. Ugyanakkor sok dolgot lát jól, és azt gondolom róla, hogy sok esetben véleményformálóak a meglátásai.

De vissza a filmhez. Érdekes, hogy a Blu-ray kiadás elülső borítója a filmzene borítója. A hátsó borító viszont teljesen megegyezik az eredeti videokazetta és DVD kiadással. Egylemezes kiadás, kevesebb extra van rajta, mint az első kiadású DVD-n, ami duplalemezes. A DVD amúgy érdekes, mert akkor jelent meg, amikor a DVD-technológia felfutóban volt. Ennek következtében egyrészt nagyon szép, díszdobozos kiadásban jelent meg, másrészt annyi extrával pakolták meg, hogy csak önmagában azokért érdemes megvenni. El is kérték az árát annak idején, 6.990 forint volt, és ha ezt párosítjuk a 2002-es kereseti viszonyokhoz, akkor főleg extrém drágának számít.

A Blu-ray kiadásnál annyira nem nézem, hogy az első kiadás legyen meg, ami kapható, annak örülök. Mégis kicsit csalódás volt számomra, hogy az újabb dizájnú grafikát nyomtatták a lemezre, nem azt, amit az első kiadású DVD-n van.

A videó képe érdekes. Látszik, hogy Full HD, de picit szemcsésnek tűnik a kép. Olyan érzetet ad, mintha DVD-ről felskálázták volna a videót 1080p-re. Tehát látszik, hogy Full HD, meg éles a kép, de nem olyan, mint például a Legendás állatok és megfigyelésük, ami egyszerűen gyönyörű, és látszik, hogy tényleg natív Full HD a Blu-Rayen lévő film. Mindenesetre akárhányszor nézem meg a filmet, tényleg élmény számomra.

Egy képet rögtönöztem, de nem azért, hogy szemléltessem a videó minőségét, hanem más miatt.

Magyar hanggal, lett felirattal néztem a filmet. Már annyiszor láttam, hogy gondoltam, hogy miért is ne. Amúgy van valaki, aki miatt érdekel a nyelv. Nekem is sokáig csak egy nyelv volt a sok közül, nem gondoltam volna, hogy valaha is érdekelni fog. Amúgy ha már Piton professzornál fényképeztem le, elárulom, hogy az ő személyét tartom a legzseniálisabbnak az egész Harry Potter világban, és a színész, Alan Rickman, aki alakította, szintén kiválóan játszotta Piton professzor szerepét. Már annak idején is, amikor a moziban néztem a filmeket, olyan érzésem volt, hogy bár nem láttam át a személyét, negatívnak gondoltam, mégis valami miatt nagyon kedveltem őt. Mintha a színészi játékát is úgy találták volna ki, hogy lehessen érzékelni, hogy egyfajta negatív szereplő, talán még el is hisszük neki, hogy tényleg gyűlöletes számára Harry Potter és valóban Voldemortot szolgálja. Mégis vannak olyan megnyilvánulásai, melyek mindig is azt érzékeltették, hogy valójában szerethető karakter, és megadja a gyanút, hogy nem biztos, hogy az a valódi szándéka, hogy Voldemortot szolgálja. Ezt a színész kiválóan jelenítette meg, és a magyar hangja Tahi Tóth László is kiválóan adta vissza ezt a kettősséget a hangjával.

Egyébként nem ez az első Blu-ray kiadásom ebből a filmből. Angliában is megvettem annak idején, hogy addig meglegyen, és tudjam nézni. Ezt már az eredeti DVD-borítóval dobták piacra. Meg fogom tartani az angol Blu-ray kiadást is, méghozzá azért, mert azon rajta van a német és a japán szinkron is. Nagyon jó a japán szinkron is, nekem nagyon tetszik. Harry Potter hangja Kensho Ohno, aki bőven ismert animés körökben is, hiszen sok animében lehet hallani a hangját. Elég ha csak annyit mondok, hogy ő volt Kuroko Tetsuya a Kuroko no Basket-ből. Egyébként félelmetes a japán szinkron, Piton professzor hangja egyenesen ijesztő! Amikor először meghallottam, valósággal kirázott a hangjától a hideg. Az ő szinkronhangja Hashi Takaya, ő is hallható animékben, de ahogy szétnéztem, nagyon emlékezetes alakítása nincs. De bőven elég volt, amit Piton professzor szinkronhangjaként művelt. Azt gondolom, hogy senki nem tudott volna ilyen karakteres hangot adni neki. Egyenesen félelmetessé tette Pitont.

Amúgy ugyanazok az extrák vannak az angol kiadáson is, jó eséllyel az extrák egy az egyben lettek áthozva, mert változó hangformátumot írtak a magyar borítóra. Tehát jó eséllyel csak azoknak van magyar szinkronja, amik a DVD-n is megjelentek. De ebben nem vagyok biztos, nem néztem meg az extrákat.

Mindenesetre szeretném begyűjteni mind a 8 Harry Potter Blu-rayt magyarul.