A cím, amit adok egy postnak, nemcsak azért adom, hogy találó névvel felvezessem az adott postot, hanem hogy általa értelmet adjak az animének, amiről írni fogok. Ebben láttam értelmét a Sanrio Danshi-nak. Ez volt amit az utolsó pillanatban elkezdtem a mostani téli szezonból. Érdekesnek találtam a karaktereket, és az ötlet is tetszett. A kivitelezésre voltam kíváncsi. És hogy jó lett-e? Fogjuk rá, bár a 12 rész problematikája itt is megfigyelhető.
Miről van szó? A Sanrio Co., Ltd. egy japán cég, akik olyan dolgokat szabadítottak ránk, mint a Hello Kitty, Pompompurin... és hirtelen több nem jut eszembe. Az a lényeg, hogy ők "felelnek" a japán populáris kultúra cukiságaiért. Ők azok, akik erre építettek ki egy iparágat. Az anime főszereplője 5 középiskolás srác, akik ezekért a karakterekért rajonganak. Azért a japán társadalomban is megvannak a nemi sztereotípiák, azok a dolgok, amikért jellemzően az egyik nem képviselője rajong, és igencsak furcsán néznek arra, aki közülük az ellenkező nem táborát képviseli. A fiúk többek között az élőszereplős robotos, hősös sorozatokért rajonganak, a Sanrio, meg a Hello Kitty inkább a lányok részlege. Mondanom sem kell, hogy arra a fiúra néznek furcsábban, aki a Hello Kitty-ért rajong. Többek között ezt mutatja meg az anime a főszereplő 5 fiún keresztül, akik mind egy-egy Sanrio mascotért rajonganak.
SPOILER
Közülük is Hasegawa Kouta az, aki az első résztől kezdve jelen van. Kiskorában nagyon szerette a nagyanyját, tőle kapott egy Pomponpurin plüsst, amit nagy becsben tartott. Érdekes volt látni, hogy a nagymama az, aki bátorította a kisunokáját, hogy küzdjön bátran, és mindig legyen önmaga. Eléggé elcsépelt dolgok ezek, de neki elhittem. A fiú meg tényleg küzdött a céljaiért. Csakhogy egy napon egy fiúcsoport megtalálta a plüssállatával, és erős gúny keretében megkérdőjelezték a nemi identitását, és a keresztnevének "ko" végződést adtak. Japánban minden keresztnév, mely "ko"-val végződik, az kivétel nélkül női név. Kemény traumaként hatott Kouta-kunre ez az eset. Megutálta a nagyanyját, nem akarta többé látni, a plüsst meg eltette jó mélyre, hogy ne is lássa. Egy nap a nagyanyja megbetegedett. Amikor nagyon súlyos volt az állapota, Kouta-kun akkor döbbent rá, hogy kit "dobott el" magától, és bocsánatot akart kérni, de már késő volt. A nagymama meghalt, a fiú egyedül maradt a bűntudatával.
Másodjára Mizuno Yuu tűnik fel, aki nem tudom melyik Sanrio figuráért rajong (egyáltalán nem vagyok ezekben otthon), neki a nővérével van állandó konfliktusa. Bármit csinál, az biztos, hogy úgy rossz, ahogy van. Harmadikként Yoshino Shunsuke jelenik meg. Neki nincs komoly háttértörténete, egyszerűen csak szenvedélye a foci, és kabalájaként hordozza az apró, kulcstartó méretű Hello Kitty plüsst. Elmondása szerint, ő neki a győzelem istennője, aki nélkül képtelen gólt rúgni (ő a csapat gólkirálya), és biztosan nem fog nyerni a csapat. Ja, és a lányok megvesznek érte. Elég sokszor látni olyan jelenetet, ahol lassítva mutatják, ahogy épp elrúgta a labdát, izzadságcseppei lágyan csorognak a testén, a lányok meg sikítanak az élvezettől. A negyedik fiú Nishimiya Ryou, aki elég érdekes "szerzet". Sajátságos dupla csavara a nemi identitás problémának. Ugyanis fiú, de hihetetlenül lányos a külseje, de ő ezt gyűlöli, hiszen ő férfinak érzi magát. Ryou-kun amúgy gazdag, villában él, lányismerőseivel, akik viszont szeretik, hogy lányos, mert olyan aranyos. Ez Ryou-kunnek csak még inkább olaj a tűzre, tagadja, hogy szereti a Sanrio egyik figuráját, és szeretne férfiasabb lenni. Ez azt hozza magával, amikor meghallja, hogy a könyvtárban, hogy miről beszél az előbb említett három fiú, nagyon felhúzza magát rajta, és rájuk ordít, hogy nem szégyellik magukat, hogy ilyen dolgokról férfiként hangosan beszélnek. Ez amúgy természetes reakció. Saját maga által rejtett énjét hallja a három fiúban azáltal, hogy olyan dolgokról beszélgetnek oldottan, amit ő is szeret, csak elrejti magában, mert nem érzi magát férfiasnak tőle. Ez a "gyűlölöm, mert nem szerethetem" tipikus esete. De aztán összetalálkozik Minamoto Seiichiróval, aki a diáktanács elnöke, aki segíteni akar Ryou-nak. Egy ideig elüldözi magától, főleg akkor válik gyűlöletessé számára, amikor kiderül, hogy azért akarta rávezetni, hogy vállalja nyíltan, hogy szereti a Sanrio karaktereket, merthogy ő is azt szereti. Ő lesz az ötödik srác. Eleinte elutasítja őt, de aztán valahogy csak rájön, hogy jobb az, ha nyíltan vállalja önmagát, és máris oldottabb lesz.
Ezzel megy el a 12 rész első fele, hogy megismerjük a fiúkat. Leinkább Ryou-kun esetét tartottam érdekesnek. Gyakori, hogy ha valaki gyűlöl valamit, azt azért gyűlöli, mert valójában köze van hozzá, csak utálja, hogy köze van hozzá, ezért lélekben eldobná magától, de ez nem így megy. Csak hát itt mutatkozik meg, hogy mire elég a 12 rész, ugyanis az azért nem jellemző, hogy ha valakinek komoly problémája van, az napok alatt teljesen megoldódik. Hacsak nem jár az illető valami egótrénerhez, aki átmosta a delikvens agyát, tessék elfelejteni, hogy komolyabb lelki probléma, vívódás napok alatt teljesen megoldódik. Ez legtöbbször lassú folyamat, sok idő kell, mire a belénk rögzült szokások, gondolatok "átprogramozódnak". És még akkor is marad a tudattalanban egy kevés az előző "programból". Ez az egy, amivel nem tudtam azonosulni az animében, a többi nagyjából rendben van.
Azért írom így, hogy nagyjából rendben van, mert az tetszik, hogy láthatunk példákat arra, hogy bár attól, hogy egy pasi lányos dolgo(ka)t szeret, akkor ő még lehet férfias. Én ezeket a dolgokat lazábban kezelem, de a 7. részben látottak már sok volt nekem is. Amikor Sanrio előadásra mennek a fiúk, és a fejükön viselték a kedvenc karakterük fülét, meg olyan csillogó szemmel nézték a Hello Kitty és egyéb játékokat, meg az egész megjelenítés... Ez már az a pont volt, ahol komolyan megkérdőjeleztem a fiúk nemi identitását. Az biztos, hogy nem volt homoszexualitás köztük, ha valaki ezt gyanítaná. A 9. részben együtt elmennek a tengerpartra. Közös fürdőzés, házban közös játék, meg egymás mellett alvás de nyoma nem volt semmilyen érzelmi, szexuális kapcsolatnak egymás között.
Aztán oda futott ki a dolog, hogy elhatározzák, hogy a 7. részben látott előadást saját lehetőségeiken belül megvalósítják. Komoly konfliktus itt alakul ki a fiúk között, ugyanis Kouta-kun kezd eltávolodni a többiektől. Nem dolgozta volna fel rendesen a nagymamája halálát? Zavarja, hogy mindenki oly lelkesen készül az előadásra, őmaga pedig erre valami miatt nem képes. Még soha nem ragyogott... Pedig megígérte a nagymamájának, hogy ragyogni fog... Ez így rettenetesnek hangzik - európai szemmel tényleg az - de ne felejtsük el, hogy japán produkciót nézünk, és a japánoknál az ígéret, az adott szó mindennél többet ér. Visszagondol egy gyerekkori történésre, amikor egy előadás egyik szereplője volt, ahol a háttérben maradt, így nem tudott ragyogni. És hogy nem tudta életében teljesíteni a nagymamájának tett ígéretét. Igazából ez egy olyan dolog, hogy aki ismeri a japán közgondolkodást, az tudja maga az ígéret súlya hatalmas, ebből a szempontból érthető, hogy miért nyomasztja őt a dolog, a baj a körítéssel van. De hát ez olyan dolog, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Így is viselkedik a többiekkel. Leordítja a többiek fejét, hogy nekik milyen könnyű, hogy csinálják a dolgukat. Aztán a sokadik üvöltözés után elmeséli a társainak azt a bizonyos gyerekkori élményt, és mit ad isten? Feloldódik, segítenek neki, és ha a nagymamája életében nem is, de tudott ragyogni.
SPOILER VÉGE
Hár ennyi volt. Az ötlet tetszik, örülök, ha egy olyan alkotást látok, ahol a szereplők eltérnek az átlagostól, mert olyan érzésem van, hogy egyéniségeket látok, nem Mátrix karaktereket, akik beálltak a többiekhez, és felvették a többiek jellemét. Nagyon tudom szeretni azokat az embereket, akiknek van saját személyiségük, és mindezt úgy mutatják ki, hogy tiszteletben tartják a másik egyéniségét. Ezért is vágtam bele ebbe az animébe, bíztam abban, hogy olyan fiúkat látok, akik vállalják az egyéniségüket. Ha úgy vesszük, ez megkaptam, de azért lássuk be, hogy 12 rész nem elég arra, hogy azonosulni tudjunk a fiúkkal, kiválasszunk egy személyes kedvencet, hiszen átfogóan nem ismerhettük meg őket. Azon túl, hogy valamennyire megismertük őket, csak egy történetszál van, ami nem is hosszú. Lehetett volna hosszabb is. Lesz is? Ha jól emlékszem, ez az anime, amelynek hirdettek második évadot.
