Promóciós hétvége

Hogy mennyi minden történt a hétvégén... Alig hiszem el. Szép és jó volt, érdemes volt menni. Fantasy Expo volt ezen a hétvégén. Ez volt az első alkalom, hogy a Hungexpóban volt. Érdekelt is, hogy mit hoznak ki belőle. Lássuk is.

Szombat

Vicces a Nintendo Sound Clock Alarmo ébresztésére ébredni. Amikor játékzenét hallasz, közben fénylik is a nagy gomb, csak úgy lestem, hogy ki az isten játszik éjnek idején a szobámban? Ja, hogy már hajnali 4 óra van... Máris felkelek. A szokásos hajnali vonattal utaztam, ami 5.32-kor indult, így 8.15-re értem be a Keleti pályaudvarra. A vonat pontos volt, így Gábor barátomnak nem kellett sokáig várnia a parkolóban. Gyorsan eljutottunk a Hungexpóhoz, de a parkolás nagyon nehezen ment. Az is baj volt, hogy én elég későn tudok csak Pestre menni, amikor a parkolók nagyrésze már foglalt volt. De volt néhány olyan kocsi, amely két helyet foglalt. Nincs jogosítványom, úgyhogy ebben nem tudok bennfentesként nyilatkozni, de ismét bizonyosságot nyert, hogy a parkolás sokaknál tényleg kardinális kérdés.

Ha nehezen is, de kikecmeregtünk. Aztán betérni és összerakni a technikát. Itt csak a távirányító hiánya okozott problémát, mert a telefon valami miatt össze-vissza kommunikált az Orion TV-vel. Végül csak szükség volt a távirányítóra is. De miután az meglett, utána gyorsan kész lettünk, és lehetett hozzánk is jönni. Így néztünk ki a Fantasy Expón szombaton.

A Nintendo World Championships-szel jöttünk ki. Eleinte nehezen jöttek az emberek. Aztán, amikor jöttek és próbálták, nem is feltétlen érdektelenséget láttam, hanem hogy nem érzik a játékot. Nem tudják, hogy mit kell csinálni, ezért ott és akkor nem köti le őket. Úgyhogy döntöttem: váltani fogunk. A Mario Kart 8 Deluxe lesz terítéken. Pár perc múlva kisebb tömeg gyűlt össze az asztalunk körül. Minden világos lett. Egy igazán jó, kommersz játékra van itt szükség, amivel még az is el tud játszogatni, aki nem igazán tudja, miről van szó. A rendezvényünk iránt pedig megugrott az érdeklődés. Tehát így mennek itt a dolgok...
Ilyenkor nekünk is jobb egyébként, mert amíg csak lézengtek az emberek, addig én is jobban éreztem, hogy csak pár órát aludtam az éjjel, aztán ahogy fellendült a forgalom, én is elkezdtem élvezni a dolgot. Ilyenen is múlik a kiállítás sikeressége.

Mivel a kiállítói jegyemmel a PlayIT!-re is átmehettem, ott is szétnéztem. Érdekelt a Nintendo stand is, meg a szórólapok is, mert a honlapon láttam, hogy új szóróanyagok jöttek ki. De csak Mariósat találtam. Viszont az egyik csaj Super Mario Party Jamboree-s zászlót osztott azoknak, akik kipróbálják a játékot. Jó ötlet, én is tettem egy próbát, jó is a játék.

Meg jó is volt a Nintendós stand. Három részre volt osztva: Két szélen volt a Nintendo Switch Sports, középen meg a többi játék.

Meg Sakman Regamex részlegét kerestem, de akármerre köröztem, nem találtam. Visszamentem, és megkérdeztem Gábort, hogy hol van (ő már járt ott), mire megtudtam, hogy a túlvégen van sarokba szorítva. 12 TV-vel és retro konzollal jött ki. Nintendo, Sega, PlayStation és néhány extrém régiség volt terítéken.

Sakman odaadta a rendelt DualShock nélküli PlayStation controllert, majd visszamentem. Nálunk aztán már egész nap volt forgalom. Sokkal gördülékenyebben telt a nap többi része, mert azáltal hogy az emberek nagyjából tudják kezelni a Mario Kart 8 Deluxe-ot, a beszélgetés is kötetlenebb volt a játékokról, a tevékenységünkről. És nem azt kellett hosszú perceken át ecsetelni, hogy ezt és ezt kell csinálni, és talán megértik az emberek, hogy miről van szó. Úgyhogy a recept ezek után a következő: Könnyedebb játékok, és csak akkor viszünk bonyolultabbat, ha vagy vadonatúj, vagy valami különleges alkalma van. Kéne szereznem egy New Super Mario Bros. U Deluxe-et és egy Super Mario Bros. Wonder-t...

A nap során többször is körbenéztem a rendezvényen. Például nagyon kíváncsi voltam az Anime DumaPartira, mert a sportanimékről volt szó.

Szerintem nem szorul további magyarázatra. :) De csak az elejét hallgattam meg, mert aztán mentem vissza dolgozni. Ezekről úgyis készülnek felvételek, utólag visszanézem. Illetve wakával is találkoztam, akitől egy videokártyát vettem. Elég régi, 10 éves, tehát sokkal jobbá nem teszi a gépet, de mivel az alaplapomon nincs HDMI csatlakozó (a videokártyán viszont kettő is van), valamint mivel így nem a processzor integrált videokártyája lesz használatban, ezért a processzornak annyival kevesebb feladatot kell ellátnia. Nekem ezért is megérte.

A nap végén természetesen csökkent a forgalom, ahogy szállingóztak haza az emberek. Inkább már csak a baráti társaság maradt a végére, illetve, ahogy szétnéztem, Cinnel találkoztam még. Megnézte a részlegünket, és Mario Kart-ozott velünk egy jót.

19 óráig tartott a Fantasy Expo, utána összeszedtük a könnyebb dolgainkat és elindultunk. Mivel zárták az épületet éjszakára, ezért a nehezeket ott hagytuk. Gábornál éjszakáztam, utoljára kb. 15 éve voltam nála, úgyhogy kis nosztalgia volt ott lenni. Vacsoráztunk, megbeszéltük az aznapot, a holnapi teendőket, utána mentünk aludni.

Vasárnap

Vasárnap külön utakon mentünk, ugyanis volt a Retro Videojáték és Számítógép Börze, és ide is kértem egy asztalt promóció céljából. Így Gábor egyedül ment a Fantasy Expóra és tartotta a frontot, én meg Soroksárra, a Táncsics Mihály Művelődési Központba mentem. Itt volt egy kis zavar, mert olyan asztalra kaptam helyet, ahova nem lehetett áramot vezetni. Az volt a szerencsém, hogy volt valaki, aki nem jött el, az asztalánál már van áramforrás. Így oda költözhettem, és oda rendezkedtem be.

Most már kezdem megszokni, hogy az elején nehezen indulnak be a dolgok, de utána nagyon! Ráadásul mivel ez kifejezetten videojátékos esemény volt, így a látogatók is jobban értették a dolgokat, így én is másképp tudtam itt emberekkel beszélgetni. Nintendót természetesen ismerik, még az újakat is, az viszont sokaknak újdonság volt, hogy a Nintendo is szolgáltatja a szerverén keresztül a retro játékait. Volt olyan, aki azt hitte, hogy hackelt volt a konzol, de nem esszük olyan forrón! Beszéltem a Nintendo Switch Online-ról, szinte mindenkinek újdonság volt.

A rendezvény meg itt is nagyon érdekelte az embereket. Az volt az érdekes (egyben elgondolkodtató), hogy miután elfogytak a szórólapok (100 db-ot nyomtattam, az összeset szét tudtuk osztani), a poszteren keresztül tudtam felhívni a figyelmet az N-Conra. Egyből vitték be a rajta lévő QR-kódot, ami a Facebook oldalra linkel, és bejelölték, hogy érdekli őket az esemény. Új stratégiát dolgozunk ki az esemény hirdetésére...

Egyébként megtévesztettem néhány embert, mert voltak, akik azt hitték, hogy nálam is lehet vásárolni. Egy gyerek nagyon meg akarta venni Gábor Nintendo Switch Pro Controllerét, sajnos muszáj voltam visszautasítani. A vásár egyébként így nézett ki.

És bizony, én se mentem haza üres kézzel. Meglepetésemre, az egyik eladónál találtam magyar nyelvű Club Nintendo magazint! Mindenre számítottam, de magyar Club Nintendo magazinra egyáltalán nem! És mivel jutányos áron adta, meg is vettem. Ráadásul ez nemcsak gyűjteménybe jó, hanem olvasmánynak is kiváló lesz, hiszen van benne leírás a Super Mario All-Stars-ról, a SNES-es Aladdinról, Oroszlánkirályról, de ami mindenen túltesz, az Dévényi Tibor és az Elektor Kalandor műsora! Ebben a magazinban van kép arról a két fiúról, akik megnyerték az egész műsort. Velük mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars-szal. 1993. decemberében volt az adás, valamikor karácsony környékén. Akkor láttam meg először a Super Nintendót és a Super Mario All-Stars-t és valósággal beleszerettem a konzolba és a játékba! Azért emlékszem a két srác arcára, mert fel is vettem videóra azt az adást, és ha százszor nem néztem vissza, akkor egyszer sem! Azóta letörlődött, azt se tudom, melyik videokazettára vettem fel, a kazetták nagyját azóta ráadásul le is selejteztem. És valószínűleg soha életemben nem fogom látni, mert az Elektor Kalandor egy reklámadás volt, ezért bár van M3 online, de szerintem a közmédia az életben nem fogja leadni. Hacsak nem vette még fel valaki rajtam kívül, és nem teszi fel YouTube-ra. A fele királyságomat megkapja!

Szintén örömteli volt, hogy árusok is érdeklődtek az esemény iránt. Jönnének az N-Conra árusítani! Örömmel várjuk őket! Itt is álljon a bejelentés: A 3. N-Contól lesz árusítás! Eredeti Nintendo konzolok, játékok és kiegészítők lesznek kaphatók. A feltételeket még kigondoljuk, egyszer összeülünk december elején, megbeszélni a rendezvény részleteit. Ami biztos, hogy csak eredeti és jogtiszta termékeket lehet árusítani. Utángyártottak még jöhetnek, de hamis konzolok (pl.: 620 in 1, meg sárgakazettás klónok) és játékok már tiltottak lesznek.

Az még téma volt Gábor és köztem, hogy melyikünk hova menjen, de hamar eldőlt, hogy én megyek a börzére, mert ez csak 15 óráig tartott, és nekem még haza is kellett vonatozni. De már 14 órakor kevesen voltak látogatók. Voltak árusok, akik már ekkor elkezdtek összepakolni. Úgyhogy az utolsó óra eléggé lassan telt el. De nem volt gond végig maradni. Innen pedig a Keleti Pályaudvarra vezetett az utam. Kényelmesen elértem a 16.10-es vonatot, azzal 19 órára már otthon is voltam.

Összegzés

Megint egy jó hétvége volt. Visszük a hírünket, eljutunk emberekhez, remélem, egy-két kapcsolat tartósabb lesz. Még nem tudom, hol leszünk legközelebb, de majd hírt adok róla. Lehet, hogy más helyeken is érdemes lenne szétnéznem.

1. N-Con - Nintendo nap beszámoló

Nos, megvolt az első saját rendezésű Nintendós eseményem, a Nintendo nap. Eredetileg egyébként a "NintenCon" nevet akartuk az a rendezvénynek, de a legkisebb esélyét is el akartuk kerülni a névválasztás jogi következményeinek, így rövidítettünk. Egyébként is a "Big N" általánosságban ismert elnevezés, arról nem is beszélve, hogy a hőskorban (2006-2009 között) volt a BigN fórum, ott alakult ki az a baráti társaság, amely végsősoron annyira összetartó volt, hogy több olyan segítő volt, akit még ott ismertem meg. Így tehát igazán összetartó csapatból állt a segítőgárda.

Előkészületek

Nem ment minden simán, ami az előkészületeket illeti. Az a helyzet ugyanis, hogy becsaptam magam. Azt hittem, hogy azzal, hogy csak két versenyt szervezünk, igazán lesz ezzel nagy munka, megy minden a maga medrében, nekünk igazán izzadságos munkánk nem lesz. Már akkor gyanút fogtam, hogy valami nincs rendben, amikor MagicT megkérdezte, hogy hány órakor lesz a Mario Kart 8 Deluxe verseny... Rögtönöztem a választ. ^^' De szerencsére olyan időpontot tudtam kutyafuttában kitalálni (12 óra), amit aztán tudtunk tartani. Az igazán nagy baj, akkor volt, amikor azzal szembesültem, hogy nem elég nagyvonalakban eldönteni, hogy egy sor asztal lesz a retro konzoloknak, egy sor az plusz középen a kézikonzol. Mert akkor kitalálni, hogy kinek hány Switche van, hány Joy-Con, Pro Controller, ki hányat tud elhozni, tudnak-e mindenhol négyen játszani... Úgy kellett gyorsan összeszedni az embereket, megbeszélni a Regamexesekkel, hogy hány asztalt tudnak biztosítani, hogy lesz elrendezve. Ezt biztos, hogy legközelebb hamarabb meg fogjuk beszélni.

Egyébként minden más flottul ment. A Game Park azonnal biztosított a támogatásáról nyeremény formájában, plusz ők is biztosítottak dekorációt, posztereket, a Regamexesekkel is gyorsan meg tuduk beszélni az időpontot. Mind a ketten készségesek voltak, úgyhogy rajtuk nem múlt semmi.

Szombat

Zsenge három órás alvást követően hajnali 3 után már nem tudtam visszaaludni, ezért inkább előkészültem azokkal, amiket tegnap még nem tudam megcsinálni. Szerencsés voltam a vonatot illetően, mert a nyári időszakban hétvégenként közvetlen vonat jár Békéscsabáról a Balatonon át Tapolcára. Ez nekem azért jó, mert nemcsak közvetlen vonatom van Kőbánya-Kispestre (örömmel venném, ha a Nyugatiba is járnának közvetlen járatok Békéscsabára), hanem pont 7.45-kor érkezik meg oda, a KMO meg 8-kor nyit. 5.27-kor indult a vonat Békéscsabáról. Pontosan indult, bár majdnem lekéstem, mert hiába érkeztem meg időben, csak a vasútállomáson szembesültem azzal, hogy helyjegyet kell venni erre a járatra. Az meg pont nem volt a fejemben, hogy az alkalmazáson keresztül is meg lehetett venni, ezért a siettem a pénztárhoz. És pont előttem volt, akinek vagy 56 kérdése, kérése volt, úgyhogy lélekben elengedtem a vonatot, mire sorra kerültem. Villámgyors fizetés, rohanás a nagy bőrönddel a vonathoz, de éppen meglett. Kb. 1 perc múlva indult is a vonat.

Az út simán ment, a vonat jól haladt, pontosan érkezett Kőbánya-Kispestre. Gábor barátom pár percet késett, de aztán siettünk a KMO felé. Bent Sakman már pakolt. Tőle származnak a retro konzolok, régi TV-k, illetve néhány lapos TV-t is hozott. Gábor is hozott két TV-t, konzolt én is hoztam, meg játékokat. Ezeket pakoltuk ki, közben megjött Krisse is a Fire Emblem-es rekvizítumával. Segítettünk neki is kipakolni. Jó sok Fire Emblem-es cucca volt, de végül négyen el tudtunk vinni mindent egy körrel.

Magam sem gondoltam volna, hogy tényleg kelleni fog 2 óra, mire mindennel kész leszünk. De kellettek még asztalok, és még azokat is helyezni kellett, hogy a Wii-s mozgásérzékelős játékokhoz legyen elég hely. Úgyhogy ahhoz képest, hogy úgy gondoltam, hogy 2 óra alatt nevetve kész leszünk mindennel, még tudunk is játszani, mielőtt elkezdjük a rendezvényt, elment az idő rendesen. Még gyors csináltunk pár képet, aztán kezdődhetett a buli.

Hamar jöttek az emberek, gyorsan gyűltek a jelentkezők a versenyhez. Hamar összejöttek az emberek a konzoloknál. Szervezőként nem nagyon figyeltem, hogy ki mit csinál. Én szinte végig elöl voltam a kivetítő mellett. Ott felügyeltem, hogy minden rendben legyen, meg hát a Mario Kart versenyt én vezettem. A jelentkezőket a bejáratnál Foxdante írta megosztott Google táblázatban, én csak döbbenten lestem, hogy gyűlnek a versenyzők. 16 embert tartottam reálisnak, végül 28-an neveztek.

Mario Kart 8 Deluxe verseny

Hét csapatra osztottuk a versenyzőket. Azt találtam ki, hogy 16-an jutnak tovább, lesz a két jobb játékos, plusz két legjobb harmadik helyezett. Még a kezdés előtt volt egy kis probléma, mert az a weboldal, amivel kértem, hogy a jelentkezők sorszámát tegye véletlenszerű sorrendbe, ismételt... És nem tudtam sehogy se beállítani, hogy minden szám csak egyszer szerepeljen. Szerencsére ott volt Fantos, aki a weboldalon belül talált egy olyan lehetőséget, hogy a lista elemeit tegye ismétlés nélkül véletlenszerű sorrendbe. Nem ez az első eset, hogy Fantos életet ment...

Azt már az elején láttam, hogy ezzel nem végzünk 14 óráig. Csütörtökön voltunk Gáborral terepszemlén, akkor láttuk, hogy mivel a kivetítőn nagyon jól meg lehetne csinálni a retro Elektor Kalandor versenyt is, ezért eldöntöttük, hogy mind a két verseny ki lesz vetítve. De 28 versenyzővel, 7 körös selejtezővel esélytelenné vált. Így az Elektor Kalandorosok a retro TV-hez lettek száműzve. Arra is szép számmal jelentkeztek, összesen 14-en. Azt Sakman külön megcsinálta, mire végeztek, külön hozta nekem a jelentkezési lapokat, melyre külön írtuk mindenkinek a pontszámát. Super Peter nagy fölénnyel nyerte a játékot, gratulálunk neki.

A Mario Kart 8 versenyen viszont pontosan dupla annyi verseny lett, mint amennyi 16 versenyző esetén lett volna. Azon túl, hogy nagyon fárasztó volt már egy idő után, szerencsére nagyobb gond nélkül ment le a verseny. Én hibáztam egy nagyot: A selejtezőben összekevertem egy továbbjutó és egy kiesett pontszámát. Így a negyeddöntőben a kiesettet hívtam a továbbjutott játékos helyett. Csak lestem, hogy mit keres itt ez az ember, amikor ő nagyon kiesett? O_O Az volt a szerencse, hogy a továbbjutó a közelben volt, és feltűnt neki is, hogy valaki nem oda való. Gyorsan cseréltük. Épp NEM kezdték még el a játékot, gyorsan vissza tudtunk csinálni mindent, megtörtént a helycsere. Azért éreztem magam baromira kellemetlenül, mert a kiesett játékos nagyon kiesett... Konkréten tökutolsó volt, mind a négy versenyben 12. helyen végzett, így minimális pontszámmal zárta a versenyét. Örülök, hogy az utolsó pillanatban kiderült a baki. Kár lett volna a továbbjutóért, mert ő játszott annyira jó, hogy a negyeddöntőből is továbbjutott. Ezután már nem volt gond, jobban észnél voltam az eredmény könyvelésénél.

Ami még kritika volt, hogy a DLC pályák is játékban voltak. Ez sokak számára ismeretlen volt. Volt aki meg is jegyezte, hogy logikátlannak tartja, hogy a DLC pályákon játszunk, és a 2. helyezett nyereménye a Mario Kart 8 DLC kódja dobozosan. Ezt a magam részéről el tudom fogadni. Vagy egy olyan Nintendo Switch kell, amin nincsenek a DLC pályák, vagy külön meghirdetni, hogy a DLC-kre is számítsanak. A verseny egyébként bagszi Nintendo Switch-én zajlott, aki akaratán kívül egyébként is tett arról, hogy annyira zavartalanul mégse menjen le a verseny. Fel lett függesztve a játék. Eltelt pár perc, mire rájöttünk, hogy a baj forrása az, hogy bagszi egy másik Switchén játszott (amire a profilja be volt állítva), ami megállította a versenyt.

A verseny alapvetően 150cc-n zajlott, a döntő viszont 200cc-n. Ezt azért találtam ki, hogy a végén tényleg izgalmas legyen a verseny. Ez viszont meg volt hirdetve, ennek ellenére ágálltak ellene a döntősok: "Naaa, hadd menjen a döntő játék is 150cc-n, nahaaaadd!" Nem, kell egy kis lutri a végére. Még az elején mondta is az egyikük, hogy nem volt normális, aki kitalálta a 200cc-t. Mondtam, hogy sokáig én se vettem komolyan, mire egy másik visszakérdez: Egészen mostanáig? Jó vicc. Amikor komolyan játszottam 200cc-n, rájöttem, hogy megvan ennek is a maga fizikája és technikája, amit külön ki kell tanulni, és akkor ott is jó eredményt lehet elérni. Hardcore Mario Kart. Az már régen is átfutott az agyamon, hogy az nagyon jó, ha valaki egy karakterrel, kocsival nagyon jól tud játszani, de azok az igazán jó játékosok, akik az összes karakterrel, összes kocsival gond nélkül nyerik a versenyeket. Áll ez a Mario Kart 8-ra, plusz hab a tortán a 200cc-s győzelmek. Tehát azt akartam, hogy aki bejut a legjobb 4-be, azok bizonyítsák, hogy tényleg jó Mario Kartosok. Arról nem is beszélve, hogy amíg én vezetem a versenyeket, addig, mint Játék határok nélkül rajongó, teszek arról, hogy legyen egy kis lutri a versenyekben. Azt gondolom, hogy csak jót tesz a versenynek, ha egy kicsit kihozzuk a normális medréből, és valami váratlant beteszünk. Ezt bizonyítja az is, hogy a verseny végére már örültek, hogy 200cc-n ment, mert így nagyon izgalmas volt a végére. Örülök, hogy sikerült emlékezetessé tenni a versenyt. :) Ez a célom, semmi hátsó szándékom nem volt a 200cc-s döntővel.

Ezután volt a díjátadó, fényképezés, mindenki örült a nyereményének.

Eredmények

Közzé is tenném az eredményeket.

Mario Kart 8 verseny eredménye

Csak a döntősök pontszámát írom ki. A többiek a kiesett fordulójukban elért pontszám alapján lettek rangsorolva.

1. Magasvári Tamás - 60 pont
2. Kiss Benedek - 37 pont
3. Ölveczky Péter - 28 pont
4. Mokry Zsuzsanna - 22 pont
5. Schindler Lóránt
6. Horváth Gergő
7. Orbán Dávid
8. Stec Kajetán
9. Bozsó Barbara
10. Há Norbert
11. Sillmann Gergő (valójában holtversenyben 10., pontazonosság okán)
12. Auguszt Morisz
13. Dejczö Márk
14. Gárgya Péter
15. Simon András
16. Tóbiás Gábor
17. Mészáros József
18. Pék Anita
19. Pintér Roland
20. Stec Larion
21. Kőnig Péter
22. Kovács Molnár Áron
23. Varga András
24. Stec Hanga
25. Kovács Molnár Levente
26. Ocskai Miklós
27. Marek Bendegúz
28. Rostás Zsolt

Külön kiemelendő a 4. helyről Mokry Zsuzsanna eredménye, aki csoportjában 3. helyezettként jutott tovább, és jutott el végük a döntőig. Magasvári Tamás, alias MagicT neve pedig nem ismeretlen a Mario Kart rajongók körében.

A nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, részletes táblázat az eredményről itt megtekinthető.

Retro Elektor Kalandor verseny eredménye

Itt viszont végig írva lesznek a pontszámok, hiszen egy fordulóban ment le a verseny.

1. Ölveczky Péter - 96.400 pont
2. Gárgya Péter - 80.600 pont
3. Kovács Molnár Áron - 75.600 pont
4. Simon András - 69.800 pont
5. Urbán Dávid - 69.000 pont
6. Pék Anita - 60.200 pont
7. Varga András - 56.150 pont
8. Rostás Zsolt - 50.800 pont
9. Kőnig Péter - 48.000 pont
10. Hegyi Levente - 43.550 pont
11. Tóbiás Gábor - 36.900 pont
12. Schindler Zsolt - 33.750 pont
13. Ocskai Miklós - 32.700 pont
14. Kovács Molnár Levente - 26.850 pont

Itt csak a győztes lett díjazva, ő Regamex ajándékcsomagot kapott, plusz belépőjegyet a következő Retro videojáték kiállításra. Az eredmény táblázat formájáben itt megtekinthető.

Köszönjünk mindenkinek a részvételt!

És a többi

Nagyon elhúzódott a Mario Kart verseny, a díjátadó 16 órakor került sorra, közvetlen a döntő után. Fárasztó volt, az az igazság, hogy üdítő volt látni nekem a végén, hogy milyen gyorsan megy a verseny 200cc-n. Mondtam is magamban, hogy az egész versenyt 200cc-n kellett volna menjen, és akkor sokkal gyorsabban lement volna az egész verseny. Nyilván nem, de amikor Tutajkk azt hitte, hogy a négy forduló során fokozatosan vittük fel a cc-t... Még belegondolni is rossz volt, hogy a 7 fordulós selejtező ólomlábakon, 50cc-n menjen! Tényleg, szerettem csinálni, de 4 órán keresztül egy helyre figyelni, fárasztó volt.

A végén már csak arra volt időm, hogy szétnézzek, hogy állunk, ki mit játszik. Kérdeztem is Szilvit, hány jegyet sikerült eladni. Írt is egy gyors kimutatást, összesen 62 jegy talált gazdára. Ez nagyon jó, elértük a kitűzött célt! Azzal indítottam, hogy ha eljönnek 50-en, már elégedett leszek. És mivel a többiek is nagyon jól érezték magukat, a KMO-sok is elégedettek voltak, nem is volt kérdés a folytatás. Ősszel lesz találkozó, az időpont egyeztetés alatt.

Pakolni nem tudtam sokáig maradni, mert 17.41-kor indult a vonatom Kőbánya-Kispestről. Ezzel még relatív emberi időben, 21 órakor haza tudtam érni. Még egy kicsit pakolásztam itthon, nézegettem a papírokat, de aztán azonnal feküdtem is le aludni.

Nagyon örülök a mai napnak, minden szempontból elértem a kitűzött célt, úgyhogy letettük az alapkövet a jövő felé. Mivel felügyeltem, ezért nem sok képet csináltam. De amik vannak, azok itt megtekinthetők.

Reakciók a visszajelzésekre

Osztottunk papírt a látogatóknak, amikben megírhatták, hogy mi tetszett nekik, és mivel tennék jobbá a jövőben az eseményt. Ezekre válaszolnék.

Örülök, hogy színvonalasnak tartották a rendezvényt, és elégedettek voltak a segítőkkel. Játékosok vagyunk, igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni. :)

És mit szeretnének a látogatók?

• Több konzol, nagyobb tér - Ez csak a KMO-n múlik, megbeszélés tárgya lesz velük. Egyébként magam is támogatom az ötletet. Akkor lesz több konzol, nagyobb tér, akár több stand is, akár dekorációt is intézhetünk.
• Smash Bros. verseny, többféle verseny - Egyik célunk a változatosság, így nem is kérdés, hogy Super Smash Bros. Ultimate verseny lesz ősszel. És vannak extra verseny-ötleteim, ezekről később lerántom a leplet. :)
• Árusok jelenléte - Ezt már erre a találkozóra is kérték, és jó ötlet, de dilemmában vagyok ezzel kapcsolatban. Méghozzá azért, mert nem akarom, hogy egy olyan konzolos jöjjön el, aki ugyan hoz egy rakat retro játékot, de az árcédula láttán lepereg a látogató előtt az élete. Meg kell gondoljuk, hogyan lehet ezt jól megcsinálni.
• Kerekasztal beszélgetés, vendégek - A kerekasztal beszélgetés rendben van, mert ez csak emelné a rendezvény színvonalát. De YouTuber vendégeket nem ígérek, mert nagyrészük nem vállal ingyen szereplést. Mi pedig baráti társaság vagyunk, nem gazdasági társaság, hogy ki tudjuk őket fizetni. Valaki Dévényi Tibort és Zoltán Erikát is írta, mint vendég... biztos, hogy nem. Ha vállalják is, embertelen összegért. Kerekasztal beszélgetés várható későbbre, de eleinte inkább "körön belül". Ha jönnek vendégek, az nem a közeljövőben lesz.

25 éves a Super Nintendo

Nem vagyok időzavarban, tudom, hogy korábban jelent meg a Super Nintendo, az én példányom lett 25 éves.

Elmeséltem már a történetet néhányszor, de a 25. évforduló alkalmával álljon itt ismét. A pontos napra nem emlékszem, abban biztos vagyok, hogy karácsony előtt pár nappal volt. Nem bírtam ki karácsonyig, ugyanis a Dévényi Tibor Elektor Kalandor című műsorának utolsó adása 1993 karácsonyának előtt volt vasárnap. Valamiért december 21-ére emlékszem, de a naptár szerint 19-én volt akkor vasárnap. A lényege a dolognak, hogy az utolsó adásban mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. És annyira bele voltam zúgva a játékba, már ahogy láttam, hogy játszanak vele, hogy nagyon szerettem volna egy Super Nintendót. 7 éves koromban már kezdtem tisztába lenni az anyagiakkal, ezért valamennyire tudtam, hogy ez most elérhetetlen, úgyhogy konkrétan azt nem akartam, de egy NES-t igen. Volt a közelünkben egy videotéka, ahol lehetett NES konzolt kölcsönözni Super Mario Bros. vagy Super Mario Bros. 3 játékkal. Ezt szinte minden vasárnap megtettük. Ugyanezt akartam aznap is, amikor megláttam a Super Nintendót a TV-ben. Hát nagyon meglepődtem, amikor anyám elővette a Super Nintendót. Szerintem nem is túlzok, ha azt mondom, hogy annyira örültem neki, mint az a gyerek a Nintendo 64-nek abban a bizonyos elhíresült videóban. Rákötöttük a TV-re, az első dolgom volt a Super Mario Bros. 3-mal játszani, mert már akkor is azt szerettem a legjobban, és hogy lássam, hogy néz ki felújítva. Imádtam, és hogy mennyire szeretem most is, bizonyítja ez a gyűjtemény is.

Ezen kép láttán nem hiszem, hogy bárki számára is kérdéses, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom. Sajnos a dobozra írás, gyerekkori hóbort volt, bizonyítani akartam, hogy tudok angolul és olaszul, és lett egy életre szóló lenyomata a dolognak. Németről fordítottam le, az olasz fordítás szerintem full hibás. De ez már nem érdekel, az inkább zavar, hogy a doboz színét sajnos szívta a nap az idők során, azért ennyire fakó. Az idők során többször is gondolkodtam azon, hogy a dobozt valahonnan beszerezném újra a dobozt, és ahogy figyelem az árakat, érdemes minél előbb, mert mennek fel a retro konzolok árai, ahogy nő az értékük.

És persze a SNES még mindig működik.

Ez a Nintendo csodája, hogy technikailag olyan minőséget gyártottak, hogy most is működnek a régi gépek úgy, hogy azért használva volt rendesen a gép.

És eltelt 25 év. Érdekes belegondolni, mert ez az esemény annyira erősen belém égett, mintha mostanság történt volna. A lakásnak a képe is erősen él bennem (nekem is be kéne rendeznem a gyerekkori lakásomat, ahogy James Halliday tette az OASIS-ben a Ready Player One-ban), az erős emlék miatt nem tűnik távolinak a 25 év, de ahogy visszagondolok arra, hogy milyenek voltak a bútorok, műszaki cikkek, ruházat, divat, akkor bizony tényleg eltelt 25 év. És hát már nagy idő telt el az életemből, pedig nem is volt olyan rég, amikor általános iskolás barátokkal Super Nintendóztunk.

A régmúlt tisztázása

Jóformán az én nemzedékem, és a nálam idősebbek azok, akik látták, hogy a Nintendo bejött Magyarországra. Előtte jóformán Ausztriából lehetett beszerezni a Nintendo konzolokat és játékokat (mint megannyi elektronikai cikket) A magyarországi elterjedésben lényegében két dolog játszott közre. Az egyik, hogy a Stadlbauer 1991-ben bejött Magyarországra, a másik meg Dévényi Tibor műsora az Elektor Kalandor. Az utóbbiról szeretnék írni.

Játszottam már a Nintendo előtt is, hiszen volt Commodore Plus/4-es számítógépünk, azon volt néhány játék, amivel szerettem játszani. De igazán nagy hatással a Nintendo és Super Mario volt rám. Vele az Elektor Kalandorban találkoztam először. Onnantól szinte egy napot se hagytam ki, hogy lássam ezt a műsort és a játékot, és Dévényi Tibi bácsi pedig egyfajta... hát, nem is példakép volt, mert az erős, de ő volt az, aki megmutatta nekem a Nintendo világát, ezáltal nagyon sokáig felnéztem rá. Ezt erősítette a Három Kívánság, hiszen ott is megjelent a Nintendo, főleg Super Nintendo, de mellette olykor a Sega MegaDrive is feltűnt. Én meg csodálattal néztem a műsort, főleg azért, mert nem is kívánságokkal voltam "elfoglalva", hanem azok voltak az igazi adások számomra, amikor a Nintendo megjelent. Illetve egy reklám maradt meg bennem. Mivel később születtem, ezért nem a pöttyös labdás részeket láttam (ez számomra "újdonság" volt, csak jóval később láttam, hogy volt ilyen, amikor az M3-on ismételték a régi adásokat). Én már a '90-es években láttam a műsort, ahol az alábbi szöveget nyomatta Tibi bácsi:

Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chipset!

Ez már annak idején is gyanús volt nekem, és 7-8 évesen azon gondolkodtam, hogy vajon honnan hallja Dévényi Tibi bácsi, hogy ki az, aki a leghangosabban tapsol, és hogy kinek kell dobni a Chio Chipset? Azzal zártam le magamban a dolgot, hogy hát kisgyerek vagyok, ha majd felnőtt leszek, majd biztosan én is hallani fogom, hogy ki az, aki a sokszáz tapsoló közül a leghangosabb. Itt vagyok 32 évesen, és nem tettem szert ezen képességre, és ahogy utána olvastam a dolgoknak, rájöttem, hogy rettenetesen meg voltam vezetve. Senki nem tapsolt leghangosabban, csak arról szólt a dolog, hogy zabáljon minden gyerek Chio Chipset. Ne legyen dietetikus Dévényi Tibi bácsi, de ahogy olvastam a műsor hátteréről, és hogy mikkel kritizálták a műsorvezetőt, úgy dőlt össze egy illúzió, és rá kellett jönnöm, hogy Dévényi Tibi bácsi adta nekem a Nintendót, de vele együtt adott még ezer illúziót, ugyanis én beismerem, hogy én mindent elhittem neki. Főleg azért, mert nem igazán foglalkoztam a kívánságokkal, csak azzal, hogy lássam a Nintendót.

Az első komolynak mondható kritika, amit olvastam, egy 576 Konzolban, egy félmondat, ahol Dévényi Tibi bácsi extrém hülye ruházatát tették szóvá valaminek okán, már nem emlékszem, hogy merült fel. Akkor már idősebb voltam, volt rálátásom a dolgokra, és akkor ahogy előhozakodtam a régi emlékeimmel, be kellett lássam, hogy tényleg nem a ruházata miatt szerettük Tibi bácsit. Aztán egyre-másra olvastam arról, hogy a műsorban hogy voltak megrendezve a kívánságok, és hogy mennyire voltak valósak. Azt Dévényi Tibi bácsi is elismeri a Három kívánság című könyvében, hogy a kívánságok közül válogattak, és azokat teljesítették, melyek látványosabbak voltak, a műsor szempontjából érdekesebbek. De igazából Puzsér Róbert: Sznobjektív műsora volt az, ami ténylegesen rávilágított a valóságra.

Ugyanis 1. helyre tette a 10 leghitványabb televíziós műsorvezető listáján. És igazából, hogy mennyire voltak megrendezettek a kívánságok, azért belátható, hogy nagyon. Az biztos, hogy az egyik legidétlenebb kívánságból sikerült bejátszani, és bizony volt ilyen is, ahol ha jobban "figyeltem volna", hogy a gyerek mit kíván, feltettem volna magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy kívánnék ilyet, ha szerepelhetnék a műsorban? De voltak olyan kívánságok is, amikre rá lehet mondani, hogy azokat azért kérték, mert a '90-es években még nem volt internet, sőt a kereskedelmi TV-k is csak fokozatosan jöttek be, ezért ha magyarul akartunk TV-zni, egy darabig csak a Magyar Televízió egyes és kettes csatornája állt rendelkezésünkre még a rendszerváltás után is. És én emlékszem arra is, általános iskolában az osztálytársak nem feltétlen az aktuális rajzfilmről beszéltek, hanem a Dallas volt a téma, meg a Vészhelyzet, meg a Knight Rider. A kérések egy része az aktuálisan trendi műsorokkal, sorozatokkal volt kapcsolatos. Igazából én valahol logikusnak tartom, hogy egy gyerek ezekkel a sorozatokkal kapcsolatosan kértek kívánságokat, aztán hogy ezt hogy csűrték-csavarták, az más kérdés. Mert azt el tudom képzelni, hogy a gyerek épp csak annyi kívánt (már ha tényleg az a gyerek kívánta, akit láttunk a TV-ben), hogy találkozzon mondjuk George Clooney-val. Mondják neki a szerkesztők, hogy rendben van, egyébként is jön Magyarországra, de ezt valahogy érdekessé kell tenni. És hogy hozzáteszik, hogy a x termékből maradt egy rakással a gyárban, ezért mi lenne, ha mondjuk gombócevőversenyt rendeznénk? Mert hogy el volt árasztva reklámokkal a Három kívánság, az tény. És akkor nem beszéltem még az akkor aktuális előadókról, és arról a bizonyos "étlapról", amit szintén csak az M3-on láttam (legalábbis nem maradt meg az emlékeimben, hogy lett volna ilyen később is), de furcsán néztem, hogy fér meg egy helyen a Macskafogó meg a New Kids on the Block? Vagy Jason Donovan, hogy csak a legemlékezetesebbeket mondjam. És ahogy már felnőtt fejjel hallottam a gyerekek ovációját, ahogy Tibi bácsi tételesen sorolja fel az étlap tartalmát, azért felmerült bennem, hogy azért hitelesebben tessék "örülni" neki. Úgyhogy felnőtt fejjel már értem mi a baj a műsorral, és biztos, hogy gyerekként is értettem volna, ha nemcsak egyvalamire összpontosítottam volna.

Ráadásul az Elektor kalandor sem volt tiszta, mert az 576 KByte 1993. decemberi számában a csevegőben összegezték az évet, többek között olyat is írtak, hogy mögöttünk van egy gyanús múltú Elektor Kalandor. És ennyi, ezt nem részletezték már. Aztán, hogy előre tudható volt, hogy ki nyeri meg a főnyereményt az utazást Floridába, vagy bármi más, azt már nem tudom. Mert amúgy abban az évben nem sokkal karácsony előtt lett vége az Elektor Kalandornak.

Ezt most már el tudom képzelni, de elismerem, hogy ehhez kellett egy kis idő, mire helyretettem magamban a dolgokat, mert azt gondolom, hogy sokunknak volt Dévényi Tibor a gyerekkorának egy része, és hát ily módon szembesülni kellett azzal, hogy a gyerekkorunk egy része puszta hazugság volt. Én meg azzal, hogy csak a Nintendóra összpontosítottam, lényegében semmi mást nem csináltam, mint a koszos tóból kiemeltem a lótuszvirágot. A Nintendót megköszöntem Dévényi Tibi bácsinak, azzal adta meg a gyerekkoromat, meg életem legnagyobb rajongási tárgyát, aztán, hogy milyen műsorokat gyártott, vezetett, és hogy mennyit asszisztált ahhoz a rengeteg hazugsághoz, amit elénk tett a TV által, annak kapcsán meg számoljon el a lelkiismeretével, ha nem tette volna meg.

25-ös toplista Nintendo játékzenékből

Nem nagyon tettem róla említést sehol, de idén lesz 25 éve, hogy videojátékos vagyok. Igen, engem is, mint a veterán játékosok javarésze Dévényi Tibi bácsi Elektor Kalandor című műsora vezetett be a Mario játékok világába. Azóta ugyan voltak kisebb-nagyobb szünetek, de igazából belül mindig megvolt az, hogy szeretek játszani. Nem akarok hosszas mesélgetésbe meg érzelgős ömlengésbe kezdeni. Tavaly részletesen elmeséltem, hogy volt nálam a kezdetek óta, akit érdekel, itt elolvashatja. Nagyon hosszú, de annál menőbb.

Persze szeretnék megemlékezni arról, hogy szeretem a játékokat, ezért kitaláltam néhány napja, hogy összeállítok egy 25-ös listát a kedvenc Nintendós játékzenéimről. Tüzetesen átnéztem, milyen játékaim vannak, átgondoltam milyen zenék vannak benne, összeírtam azokat a játékokat, amik egyáltalán szóba jöhetnek, folyamatosan szűkítettem, míg összejött a 25-ös lista. Ebből is látszik, hogy kellett szortírozni belőle. Nagyon sok jó Nintendós játékzene van, érdemes lenne minél többről említést tenni, de hát a 25 az 25, és nem 30 vagy 40. És tényleg, volt olyan, amit ki kellett hagyjak. Inkább azokról mondtam le, amelyek emlékeket ébresztenek bennem, ha meghallom (ezekből is volt szép számmal) inkább arra mentem rá, hogy azokat a zenéket gyűjtsem össze, amik tényleg nagyon jók. Hogy minél többről legyen szó, az 1. helyezett után majd teszek említést azokról a játékokról, melyeknek nagyon jó zenéjük van, de nem fért bele a listába. A 25-ös listában lesz olyan játék, amelyik kétszer fog szerepelni, de többször nem lesz egyik sem. Pedig van olyan játék, melynek akár 6 dala is kikerülhetett volna, ezek közül választottam ki a legjobbat. Ott majd jelezni fogom, hogy az egész játék zenéje kiemelkedő. Annak ellenére, hogy eleinte kósza ötletnek tűnt, egész jó listát sikerült összehozni, azt gondolom. A 25. helyezett zenéjét lehet, hogy már ma kiteszem.

Egy kívánság

Ma Dévényi Tibor volt a vendég a ridikülben. Nagyon meglepődtem rajta, hogy pont ma, ugyanis most is emlékszem rá, hogy pontosan ma volt 20 éve az Elektor Kalandor utolsó adása, az a bizonyos adás, melyben Tibi bácsi bemutatta a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. Nem akarok a műsorról részletesen írni, hiszen 3 éve már megtettem.

Engem lelkesít, hogy a közmédia holnap beindítja a retro csatornáját, az M3-at, mindenféle régi műsort elővesznek. Köztük lesz a Három kívánság is, melynek volt Nintendós vonatkozása, ugyanis többször is játszottak benne Super Nintendón, nagyon remélem, hogy láthatom ezeket a részeket is. De egyébként is kíváncsi vagyok rá, mert bennem a pöttyös labda egyáltalán nem maradt meg, csak utólag találkoztam vele paródiák formájában. Én azt jegyeztem meg nagyon, hogy amikor lement egy korábban felvett műsor, akkor Tibi bácsi mindig dobálta a Chio Chips-eket, és mindig ezt mondta: "Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chips-et!" Elgondolkodtam rajta gyerekként, hogy honnan tudja, hogy ki tapsol a leghangosabban? Aztán elkönyveltem magamban, hogy majd ha felnőtt leszek, akkor majd én is ki fogom hallani. Persze most már tudom, hogy csak úgy dobálta, amerre látta. De iszonyú reklámokat csinált bizonyos termékeknek. A kívánságokat kérő gyerekek mindig Fruit Tella csomagot kaptak. Ez ma már ha jól tudom, nem létezik, eper ízű olvadós cukorka volt. Most olvastam így gyorsan a műsorról, 1985-2000 között volt, lehet, hogy az első években volt a piros pöttyös labda.

Mindenképpen nézni fogom a műsort, nagyon érdekel, hogy milyen volt. De van még egy pár műsor, ami érdekelni fog M3-on. Például a Játék Határok Nélkül már a kezdetektől lesz, ezt is nagyon szerettem gyerekkoromban, meg sok '80-as évek beli vetélkedőt reklámoztak, ezek is érdekelnek, hogy milyeneket találtak ki annak idején, és milyen volt ezeknek a megvalósításuk.

De ha én is kívánhatnék Dévényi Tibi bácsitól, akkor az az, hogy adják le újra az Elektor Kalandor részeket. Nekem azokat látnom kell, látni akarom a gyökereit, honnan is ered a videojátékos rajongásom. Újra meg akarom élni azokat a pillanatokat, amikor csodálva néztem, ahogy Mariót irányítják, és az volt minden álmom, hogy játsszak vele. Mondjuk a jogi dolgokon gondolkodom, hogy mennyire lehetséges, ugyanis ebben is tengernyi dolgokat reklámoztak. Elég csak arra gondolni, hogy a Mario játékban játszva 10.000 pontonként kapott a telefonáló valami ajándékot, és persze mondani kellett, hogy kiknek támogatásával. És persze a végén is mondani kellett, hogy az Új Magyarország című napilapban (ez sem létezik már) lehetett jelentkezni. Na majd meglátjuk. De az biztos, hogy az egyik legnagyobb álmom válna valóra, ha újra láthatnám.

Super Mario Advance 4

Ismét egy régi gamer vágyálmom teljesült, megvan a Game Boy Advance-es Super Mario Bros. 3. 2003. októberében jelent meg, gyakorlatilag amióta tudok róla, azóta szerettem volna megvenni, és ez most sikerült. Tudom, hogy sok elsősorban hardcore gamer elítéli a remake-eket, mert kevés anyagi ráfordítással, ugyanazt a játékot eladják még egyszer, ezzel hatalmas vagyont kaszálva. Nézzük más szemszögből a dolgokat. Az új gamer generáció is megismerheti a régi hatalmas klasszikusokat új köntösbe bújtatva. Egyébként a grafika a Super Mario All-Stars-béli, tehát már csak ezért is volt régi vágyálom. Esetenként belecsempészhetnek újdonságokat is, melynek köszönhetően akár a veterán játékosok számára is megéri játszani. Aki játszott az All Stars-szal, az sok újdonságot nem fog látni. Itt-ott grafikai fejlesztés. Toad kapott egy mosolygó arcot, a 4. világ térképén az óriás kalapács testvéreknek saját alakjuk van, és néhol egy-egy apró átalakítás a pályán, hogy egy kicsit könnyebbé tegyék a játékot. A nehézsége számomra semmi. Totál meg voltam lepve, hogy néhány éve, akik először játszottak a játékkal, panaszkodtak, hogy milyen nehéz. A régi és új játékok nehézségéről már többször írtam, és csak ismételném magam, hogy annak idején annyira természetes volt, hogy egy játék ilyen, hogy fel sem tűnt, hogy mi számít nehéznek, és mi nem.

Engem kiskoromban már a játék dobozának a színe is nagyon megfogott, ez az élénk sárga szín. És ehhez hozzá jött a játék minősége, és Dévényi Tibor műsora, az Elektor Kalandor, ezek miatt számomra ez a játék, amíg élek, legenda lesz. "Teki Katona", "Farkas Mario". Ezek mind Tibi bácsi beszólásai voltak. Talán jobb is, hogy farkasnak mondta, mert akkor csak törtem volna a fejem, hogy mi az a mosómedve? Most meg csak lesek, hogy jutott eszébe a farkas? Teljesen nyilvánvaló, hogy mosómedve farka van Mariónak. Egyetlen egy nagyobb újítás mondható el a játékról, amit én személy szerint jó ötletnek tartok: Ismertek a térképen a Pikk-négyzetek. Ha kirakjuk a gombát, virágot, vagy csillagot, akkor ugye életet kapunk. Érdekes, hogy mindemellett, ha sikerült kirakni valamelyiket, akkor a Pikk-négyzet átalakul Kőr-négyzetté, amikor csillag helyett Szuper-levelet rakhatunk ki, mellyel nem 5, hanem 7 életet szerezhetünk. Ha itt nem sikerül kirakni valamelyik ábrát, akkor visszaváltozik Pikk-négyzetté. Zeneileg jól felhozták GBA szintjére, tehát még a SNES verziónál is szebben szól.

Annak ellenére, hogy nincs benne annyi újítás, én minden percét élveztem. Hétfőn megkaptam, kedden már Bowser a szakadékban volt. Persze ettől még nem végeztem a játékkal, hiszen ebben is jelen van a Mario Bros. játék, valamint a Mario 3-at végig lehet vinni Marióval és Luigival együtt. Meg egyébként is, ebből a játékból soha nem elég.

Már csak az első Super Mario Advance hiányzik a sorozatból.

ShibuyaCon konzol tervek

A Magyar Anime Társaság gőzerővel készül a ShibuyaCon-ra, és örömmel olvasom, hogy elég jók a várakozások, tehát úgy tűnik, hogy jó rendezvény lesz.

A konzol részleg sok jót ígér, több verseny is lesz, olyanok is, amik eddig nem voltak. Fókuszban a retro, lesz Duck Hunt verseny. Háromféle lesz. Lesz egy NES-en, lesz egy sárga kazettás gépen, és lesz Wiin. A NES verzió jó lesz, de megmondom őszintén, nem értem, hogy miért lesz sárga kazettás gépen verseny. NES-en pontos a játék, tehát oda lő, ahova célzunk, viszont ezt sárga kazettás gépről egyáltalán nem mondható el. Miért is lenne pontos, amikor maga a gép egy hamisítvány. Ott jóformán tök mindegy, hova lőssz, vagy eltalálod a kacsát, vagy nem, az teljesen szerencse kérdése. Én nagyon régen láttam sárga kazettás gépet, gyerekkoromban játszottam ilyennel, sokáig azt hittem, hogy én vagyok a béna, hogy nem megy, de rájöttem, hogy akárhova lövök, tök mindegy. Tehát ilyen gépből versenyt rendezni eléggé snassz, vagy lelövi neked a gép (mert másképp nem lehet minősíteni) vagy nem, teljesen véletlenszerű. A Wiis játék pedig hackelt verzió lesz, nem tudom, hogy tudták megcsinálni, de Wiin is Duck Huntozhat az, aki megokosította a Wiijét. Az, hogy mennyire pontos, azt nem tudom, még nem volt szerencsém hozzá.

Lesz Super Mario Bros. verseny, kicsit Elektor Kalandor módjára. Itt nem 3 perc alatt kell minél több pontot összegyűjteni, hanem az első pályán kell végigmenni, az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti össze. Aki meghal, az nem folytathatja a játékot. Erre nevezni fogok, már csak azért is, hogy lássam, hogy hányadán állok. Legjobb emlékeim szerint az első pályán olyan 40-50.000 pont körüli értéket tudok összekaparni, de kíváncsiságból megnézem később, most Animaxet nézek.

Valamint lesz még Super Smash Bros. Brawl, meg Naruto (X360-ra) verseny is. Ezek biztos jók lesznek.

Szerintem most inkább a konzolteremben leszek, mert a karaoke... Az olyan, hogy egyszerre lesz, és nem lesz. A szervezők ugyanazok lesznek, mint 2010. őszén. A főszervező, Ami nagyon sok negatív kritikát kapott a karaoke kapcsán, ezért elszállt belőle a lelkesedés, és nem nagyon akar karaokét. Versenyt nem szervez.

Kedden voltam bagszinál, és kipróbáltam a DDR-t, mivel még soha nem volt szerencsém hozzá. Szeretnék részt venni a 10 próbán, már csak azért is, hogy minél több, mindent kipróbáljak, és akkor DDR-eznék, csak lássam, hogy megy. Pontosan olyan, mint a Wii Fit Step aerobic-ja, rá kell érezni, ehhez még fejleszteni kell a mozgáskultúrámat. Amúgy jó szórakozás, csak legkönnyebb szinten unalmas, várod, hogy egyáltalán léphess...

Szerintem jó lesz, remélem, hogy sikeres lesz.

Super Mario All-Stars

Tulajdonképpen nem sokat tudtam aludni éjszaka, olyan 5 órát... Annyira izgatott voltam az All-Stars miatt. Okui Masami: Key dalának hallgatása mellett emlékeztem meg magamban a 17 évvel ezelőtti történésekre. Lehet, hogy furcsának hangozhat, de amikor megkaptam 1993. decemberében az All-Stars bundle-ös SNES-emet, olyan szinten emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Egy korábbi blogpostomban már megemlékeztem Dévényi Tibor Elektor Kalandor műsorára, viszont annak utolsó adására (szándékosan) nem tértem ki. Itt mutatta meg a Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendót. Én konkrétan akkor láttam először SNES-t. És ott mutatták be a nagynyilvánosság előtt a Super Mario All-Starst. Hát amennyire egy 7 éves gyerek csodálkozhat, annyira néztem ámulattal a játékot. Iszonyatosan tetszett. Közvetlenül a december 24-e előtti vasárnapi napon volt, azt hiszem, az december 19 volt 1993-ban, de nekem valami miatt mindig 21-e jut eszembe. De lényegtelen is. Az egész műsornak az volt a lényege, hogy aki az egész játékfolyam alatt (tehát kb. 1990-1993 között) a leges legtöbb pontot összegyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába, Miamiba. Végül ketten nyertek. Még arra is emlékszem, hogy egy 10 éves, és egy 8 éves srác nyerték meg, és ő voltak bent a stúdióban, ők játszottak az All-Starral, azon belül is a Lost Levelsszel. A 10 éves srác, az gond nélkül végigjutott az első pályán, aztán átadta a controllert, a kisebbik fiú elvérzett a 2. pályán. ^^' Viszont a 3. és a 4. helyezett sem maradt nyeremény nélkül, ők kapták meg a Super Nintendót. Én már akkor elköveltem magamban, hogy a Super Nintendónak jobban örülnék, mint az utazásnak. :D Ez a műsor olyan 10-15 perces volt, és még aznap mondtam anyámnak, hogy de jó lenne, ha lenne egy ilyen nekem. Hív, hogy menjek vele, és basszus, elővette ugyanazt az SNES-t, amit a TV-ben láttam. :D Azt az örömöt és boldogságot a mai napig nem tudom leírni. Ahogy kivettem a dobozából, összekötötték nekem TV-re, és ahogy játszottam vele. Ez amíg élek, örök emlék marad számomra, és ezt senki nem veheti el tőlem!

De térjünk vissza a mai napra, mert megvettem magamnak az All-Starst Wiire is, de ahogy megkaptam, az se minden napi. Ha lehet ilyet mondani, az utolsó utáni példányt szereztem be, amit még el lehetett érni. :D Úgy volt, hogy ahogy írtam az előző postomban, 10 órakor indultam el, először a Duna Plázában levő Saturn felé vettem az irányt. Itt még nem volt egy darab sem. Kerestem azt az eladót, akinek a játékok a reszortja, de nem találtam meg. A Saturn kiszolgálásból nálam mindig elégtelenre vizsgázik... Átmentem a Nyugatiba, először a WestEndbe, az ottani 576-ba még nem érkezett meg, a Media Marktban meg épp pakolták ki a napi árut. Megkérdezem a játékokért felelős eladót, hogy van-e. Hátramegy, megnézi, mondja, hogy nem kaptak, eltolták a megjelenést a jövő hétre. Kicsit ideges lettem... "Ne csinálják ezt velem!" mondtam magamban. Elmentem a Multiformatba, ők se kaptak még. Mondtam nekik, hogy elvileg ma lenne a hivatalos megjelenés, akkor még jobban a fejét csóválja, hogy biztosan nem kaptak még... De bosszantott, hogy tényleg nem kaptak volna még ma? Ezért elmetróztam a Budai Game Parkba. Ott azt mondta az eladó, hogy kapnak, de csak azoknak jut, akik előrendelték. És most jön a nagy DE!!! Az egyik előrendelő, akinek ma járna (még az előrendelők közül sem kapja meg mindenki), azt mondta, hogy csak a jövő héten tudná átvenni. Az eladó megbeszélte vele, hogy itt vagyok én, aki nagyon szeretné az All-Starst, és ha neki úgyis jövő hétre kell, akkor nem-e lehetne, hogy én megvenném? Mondta a hölgy, hogy igen, azzal a kikötéssel, hogy jövő péntekig biztosan megkapja, mert neki addigra 100%-ra kell. Az eladó biztosította őt arról, hogy addig jön új szállítmány. Úgyhogy megkaptam az ő példányát. ^^ Vártuk a főnököt, Zolit, hogy hozza a mai szállítmányt, köztük volt az All-Stars. Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, mert Kelet-Európába ez a játék valamiért nehezen jut el, és ők is keveset kaptak, és hogy az első pár szállítmány biztos, hogy csak előrendelteknek jut. Hoztak Donkey Kong Country Returnst is. Nagyon szépen néz ki, de annak beszerzését elnapolom... pontosabba elévelem, mert idén már biztos, hogy nem jut rá pénz, hacsak rám nem szakad a Magyar Nemzeti Bank. Tehát így jutottam nagy szerencsével egy példányhoz. ^^

Nagyon szép már a doboza is, de milyen belül? Azt kell mondjam, hogy a Nintendo kitett önmagáért! Már a lemez borítója is nagyon tetszetős, a zenei CD-t tartalmazó borító is élőben, hogy korabeli TV-n megy a NES-en a Super Mario Bros. már az se semmi, de a Booklet... Azzal nyit, hogy Miyamotóról egy kép, hogy ül az asztalánál, és előtte az összes Mario játék! Az úgy rendesen meglepett, de nagyon örültem neki! Teljesen gyermeki bologsággal ittam minden egyes oldalát a Bookletnek, annyira jól néz ki, dizájnos, hihetetlen jól el van rendezve, és az is nagy durranás, hogy minden egyes Mario játék mellett van egy rövid kis élménybeszámoló, Miyamotótól, Koji Kondótól, a zeneszerzőtől, és Takashi Tezukától a főmenedzsertől egy pár soros élménybeszámoló, hogy kinek milyen volt készíteni az adott játékot. Mindezt a saját Miijükkel illusztrálva! :D Szóval a Booklet minden téren felülmúlta a várakozásaimat. A lemez tartalmát már közöltem korábban, kicsit rossz, hogy 25 perces, de most ez izgat a legkevésbé. ^^' Ezt még az Árkádban néztem meg. És azért tényleg nem semmi, ahogy Miyamaoto ott ül a Mario játékok előtt, kezében egy Mario műanyag figurával. Hát büszke is lehet magára, mert amit tett a videojáték-történelemben a Mario játékokkal... Párját ritkátja! Erről történelem könyvekben fognak megemlékezni! Sajnos még nem mehettem haza, mert be kellett mennem az iskolába Számvitel órára. Gondolom, mondanom sem kell, hogy életem leghosszabb Számvitel órája volt a mostani. -_- De túléltem! :D És szinte rohantam haza, hogy kipróbáljan a játékot.

Nagyon jó élmény ismét újra játszani vele. ^^ Most csak egy kicsit játszottam a Super Mario Bros-szal, de már ennyi is elég volt a régi élmények visszahozására. Kicsit tényleg olyan érzésem van, mintha visszarepültünk volna az időben. ^^ Még akkor is, ha már sokat változott a világ, és az ősi, klasszikus Super Mario Bros.-t már rutinból nyesem végig. Most a The Lost Levelst fogom elővenni. Itt biztos sikerülni fog a végigjátszás, mert pályánként lehet menteni, nem úgy, mint a Virtual Console-on, hogy világonként kell újra kezdeni ha végleg meghaltál. A Super Mario Bros. 2 meg jó, szeretem, de korántsem annyira, mint a többit. A Super Mario Bros. 3 meg számomra örök klasszikus, és SNES grafikával sokkal szebb! De nekem az összes régi Mario játék sokkal jobban tetszik SNES grafikával. Nem csak azért, mert technikailag jobb, hanem mert annyira hangulatos! Nekem nagyon tetszik. Sőt, majdhogynem az összes SNES játék grafikája közül az All-Starsé tetszik a legjobban! Nagyon hangulatos szerintem.

Még álljon itt egy kép a teljes All-Stars gyűjteményemről. A nagy doboznak azért a hátulját fényképeztem le, mert gyerekkori hülyeségemből kifolyólag összefirkáltam. -_-' Meg ki is fakult, és szerintem a hátulja sokkal menőbb. Bár azért meglátszik rajta a majdnem 17 éves, kissé viseletes állapotban van. ^^' Megvan a kazettának a doboza is, és kétféle leírás van meg. Az alul levő videokazetta úgy tudom, hogy csak Angliában jelent meg. Pár éve tettem szert rá az eBayen, ilyen trükköket mond el a játékból, meg egyéb dolgok vannak benne, pl. StarWing videóteszt. Hogy miért, ne kérdezzétek... De jó kazetta végül is.

Ennyi lenne az All-Stars élménybeszámoló, most megyek vissza tovább játszani vele. Azt hiszem, lesz egy álmatlan éjszakám! :D

A magyar Nintendo-kultúra őse: Elektor Kalandor

Még a Zeldás blogban elmélkedtem erről a műsorról, de újabb videók kerültek fel a YouTube-ra, ennek alkalmából mindenképp szeretnék megemlékezni a műsorról, mi volt az, ami közel 20 éve annyi gyereket vezetett be a Nintendo és Mario világába. Ez az Elektor Kalandor volt, mely 1990-1993 között ment a TV1-es csatornán minden hétköznap 17:30-kor. A műsor csak pár perces volt, de nekem már ez is elég volt ahhoz, Nintendo-rajongó legyek. Ekkor indult el nemcsak bennem, hanem akkor sok gyerekben valami egészen egyedi, ami talán sokak életét meghatározza ma is. Amit Dévényi Tibi bácsi elindított, és az 576 egy új úton, de folytatta. Ezekben az időkben igazi konzol-őrület indult meg, és sorra nyíltak a konzolüzletek, ahol nemcsak vásárolni, hanem kölcsönözni is lehetett. Akkoriban ez nagy divat volt, mivel akkor is kb. 10.000 forint volt egy-egy játék, de az akkori árszínvonalhoz viszonyítva az ma kb. 30-40.000 forintot ér, így talán érthető, hogy miért engedhették meg maguknak kevesen, hogy játékokat vegyenek. De 24 órára 3-400 forintért bárki hozzáférhetett az új játékokhoz, és mivel ekkor még híre sem volt a letöltésnek, nagy üzlet volt. És nem volt szükség fórumra, hogy konzolos barátokra leljünk, ilyen helyeken beszélgettünk, osztottuk meg egymással az élményeinket. Persze ma már teljesen más idők járnak.

Visszatérve a műsorra, később megjelent egy könyv Dévényi Tibor: Három kívánság címmel, ebben részletesen leírja, hogy készült egy-egy Elektor Kalandor adás. Egyenesen Japánig ment el, hogy az ottani Nintendóval kötötte meg a licensz-szerződést  műsorra. Dévényi Tibi bácsi itt megírja a könyvben, hogy szerinte nem jó üzletemberek a japánok, mert alapból teljesen másképp képzelik el a dolgokat. Azt is megírta, hogy eredetileg választása volt a Nintendo és a Sega között (Sega esetében nyilván Sonic lett volna), de azért döntött a Nintendo mellett, mert az népszerűbb volt nálunk. Hogy ment egy ilyen műsor kivitelezése? Még mindenkinek vezetékes telefonja volt a '90-es évek elején, sőt, sokaknak mág csak tárcsázós telefonjuk volt, a nyomógombos ekkor még újdonság volt. És mindig az a család, amelyik aznap játszott, kiment hozzá a stáb, és ha nem volt nyomógombos telefon, akkor ők biztosítottak egyet, és Mario a telefon nyomógombjaival mozgott a TV-ben, ezt láthattuk mi. A 4-es gombbal megy balra, a 6-ossal jobbra, és vagy a 2-essel, vagy 5-össel ugrik, erre már nem emlékszem pontosan. De ez a technikai megoldás 20 éve nagyon modernnek számított, a '80-as évek legvégén jöttek divatba a telefonos játékok (pl. Ötöd-ölő, Torpedó), amikorra már technikailag kivitelezhetővé vált, de hogy ennyire interaktív legyen, abban az Elektor Kalandor volt az első.

Három évig ment, 1993. december 21-én volt az utolsó adás. Ugyanis az egész műsorsorozat egy nyereményjáték volt. Mindenkinek számon tartották, hogy a játékban ki mennyi pontot gyűjtött össze, és aki a legtöbbet gyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába 1994 nyarára, ha jól tudom. És a két győztes (két gyerek jutott ki végül) 1993. december 21-én mutatta be a Super Mario All-Stars pak Super Nintendót, és játszottak is rajta. Amikor először megláttam, az olyan élmény volt számomra, amit szavakba nem tudok önteni, ezért szeretem a mai napig is annyira a Super Mario All-Starst, és pont akkor kaptam meg karácsonyra a Super Nintendót, pont ugyanazzal a pakkal. És számomra ez az élmény, amit kaptam, ez olyan, amit azóta egy Nintendo játék sem tudott megközelíteni, és hogy pont karácsony táján jelenik meg Wiire a "remake", ezért mondtam azt, hogy reneszánszát élheti idén a 17 évvel ezelőtti karácsony.

Beraknám ide azt a pár videót amit találtam a műsorról:

(Egy adás 1993. júniusából)
https://www.youtube.com/watch?v=VpvpUPwBJKU
(4:40-től van itt a műsor, először csak a hang, majd olyan 7:50 körülre jön elő a kép)
https://www.youtube.com/watch?v=TklBy0n4Uag
(Egy pár másodperc az Elektor Kalandor végefőcíméből)

1991-2010

Még mielőtt bárki is megijedne, gyorsan leszögezném, hogy nem halt meg senki. ^^' De a New Super Mario Bros. Wii még mindig a hatása alatt tart. Spoiler Ilyen jól megrendezett jelenetet egy játékban még életemben nem láttam. És valahogy annyira logikusnak tűnt az egész. Nincs meg a harmadik érme, biztos ott felejtettem valahol. És amikor először harcoltam Bowserrel, gyakorlatilag Hercegnő miért is ne fordíthatná el a fejét? Annyira fél, retteg Bowsertől, hogy látni sem bírja. És amikor legyőzöm, nekem még az is logikus volt, hogy Hercegnő nem fordítja hozzánk a fejét azonnal. Biztosan fél még, hogy ott van még, vagy már elment. És amikor megjelenik... Ha nekem valaki pár éve azt mondja, hogy egy Mario játék miatt egyszer meg fog hűlni a vér bennem, biztos kinevetném. És tessék... Megtörtént. De annyira ártatlanul várom, hogy jöjjön már, biztos csak a hatást akarták fokozni azzal, hogy Hercegnő nem néz felénk azonnal, és nézd meg... Hát SIKERÜLT fokozni a hatást!!! spoiler vége

Miközben hallgattam az ALI PROJECT: Kinjirareta Asobi dalát, úgy végigfutott bennem a Mariós korszakom. Ahogy 1991-ben Dévényi Tibor: Elektor Kalandor műsorában meglátom Mariót, és megismerem ezt az egész videojáték fogalmat. És abban az évben megkapom a NES-t. Majd életem egyik legjobb játékának tartott Super Mario All-Stars 1993-ban a Super Nintendo konzollal együtt felejthetetlen éveket töltök. Majd 1996-1997-ben meglátom a német RTL-en a Super Mario 64 reklámot! Mario 3D-ben! Igen, ez kell nekünk, gondoltam magamban! Mario Kartok, Mario Golf, minőségi spinoffok. Game Boy Advance, GameCube, ahogy 2005-2006 között beleőrülök a Super Mario Sunshine-ba, annyira nehéz. Majd egy kisebb passzív időszak, melyet érdemben csak 2008-ban a Super Mario Galaxy tör meg. Felejthetetlen online multik a Mario Kart Wiivel és a Super Smash Bros. Brawllal! Azt gondoltam, ennél többet úgysem kaphatok, és itt van a New Super Mario Bros. Wii!

Hát ez a Nintendo! 2010-ben 25 év után is van még a tarsolyában! Amivel ilyen hatást kelt a rajongóiból! Nagyon tiszteli a retro játékosokat, nem hiába a Virtual Console, de nem hagyja, hogy belefásuljunk abba a tudatba, hogy bezzeg a régi szép idők... Már most előre megírom, hogy hatalmas legendaként fogunk emlékezni 20-25 év múlva a New Super Mario Bros. Wiiről! Az egész Mario szérián végigmentek a játékok, elvoltam azzal a gondolattal, hogy kedves tájakkal megáldott játék vízvezeték-szerelő hősünkkel, mely azért keményen megizzaszt itt-ott, és jön ez az APRÓSÁG, még nálam átírja az egész Mario játékokról alkotott fogalmamat. Így azért más lesz nézni a Mario játékokat.

15 éves a Super Nintendóm!

Pontosabban már elmúlt.^^ Ugyanis 1993. december 21-én kaptam meg a Super Nintendo gépemet.

Érdekes története van, mert eredetileg mindenképp megkaptam volna karácsonyra akkor, de emlékszem, aznap volt az Elektor Kalandor utolsó műsora, amiről már írtam korábban, akkor mutatták be Super Mario All Stars játékot (mai szavakkal élve bundle) is tartalmazó Super Nintendót. Ekkor találkoztam vele először. És hát ahogy játszottak vele, az engem lenyűgözött. Maga a játék, az egész megjelenítése. Emlékszem, mondtam anyámnak, hogy nagyon szeretnék egy ilyet. Egy kicsit transzban voltam, úgyhogy nem a legnyugodtabb hangnemben beszéltem róla, ezért már december 21-én átadta. Nem kicsit lepődtem meg 7 évesen, mert annyira úgy éltem meg az egész SNES-es bűvöletet már akkor, hogy egy elérhetetlen álom. Iszonyatosan boldog voltam. Persze a testvéreim nem örültek, hogy korábban megkaptam az ajándékot. ^^' De hihetetlen élmény volt játszani vele.

Találtam még régebben egy weboldalt, pontosan már nem tudom mi a címe, ahol képpel illusztrálva volt rengeteg SNES bundle. 90 ilyen képet mentettem el, most, ahogy nézegettem, annyira olyan érzésem volt, mintha újra 1992-1994-ben lennék. Egy pillanatra minden visszaállt körülöttem a lelki szemeim előtt. Hatalmas élmény volt. Pontosan olyan képet nem találtam, amilyen SNES dobozom van, de ehhez nagyon hasonló:

Végülis ugyanolyan az enyém, mint ez, csak nem spanyol nyelven vannak ráírva a dolgok, hanem németül és franciául. Ezért van az, hogy a Super Nintendo és a Super Mario All Stars karácsony elengedhetetlen játékai számomra. Most épp Okui Masami 1. albumát hallgatom. Szerintem, ha lejár, akkor összerakom az SNES-emet, és játszok egyet ezzel a csodajátékkal. ^^

Egyébként a The Legend of Zeldával is jól haladok. 5 dungeon kész, de mintha nehezebben menne! T_T Már most többször haltam meg, mint 3. végigjátszás alatt.

A Nintendo őse Magyarországon – Elektor Kalandor

Nem tudom, ki mennyire ismeri a Nintendo őstörténetét, hogy hogy indult nálunk. Ennek egy részét leírtam a Zelda tesztben, de hogy a '90-es évek elején Dévényi Tibi bácsinak köszönhetően mekkora médianyilvánosságot kapott a Nintendo, arra muszáj külön postot szánnom, hiszen koromból kifolyólag (22 éves vagyok) volt szerencsém látni kisgyerekként ezeket a TV adásokat, és hihetetlen élmény kisgyerekként látni, hogy valaki irányítja a TV-ben látható emberkét, ugrál vele, akadályokat kerül ki, frenetikus élmény volt számomra. Igen, igen ő volt Mario, és a Super Mario Bros. című játékról beszélek. 1990-et írunk. Dévényi Tibor egy olyan műsort szeretett volna csinálni, amiben telefonon keresztül játszhatnak a gyerekek, és akár nyerhetnek is. De nem is akármi a főnyeremény! Miamibe utazás és nyaralás 1994. nyarán! Az egésznek a lényege a következő: 1990-1993 között volt a TV 2-es (régi) csatornán 17.50 körül minden nap. Ebben az időben még nem volt elterjedt a nyomógombos telefonok használata, ezért maga az Elektor Kalandor szállította a telefont, bekötötték a TV-be, és úgy játszott, hogy Mariót a telefon nyomógombjaival irányították. A 4-es gombbal ment balra, a 6-os gombbal ment jobbra. Azt hiszem, hogy a 3-as gombbal ugrott, és az 1-essel gyorsított. Két Mario játék volt terítéken: Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3. Mert ez is volt. Istenem, amikor a Mario 3 volt. Emlékszem, odaültem a TV elé, és nem létezett más számomra. Veszettül imádtam a játékot. De játszottam is vele. Pontosan nem emlékszem, de ha jól tudom 1991. vége felé kaptam meg a Mario 3-at NES-re, Azóta is megvan, és működik. De most már inkább Wiin, Virtual Console-on veszem elő a játékot. Na de visszatérve a műsorra: Még 2002-ben megjelent Dévényi Tibor: Három kívánság c. könyve, és abban nem akármit írt le az Elektor Kalandorról. A jogokat nem akárhonnan szerezték meg, mint egyenesen Japánból! Tibi bácsi részletesen írt a Japán Nintendós üzletemberekről, hogy milyenek. De megegyeztek. De a jogokat legvégül az Európai Stadlbauer cégtől vették meg, mert ők szolgáltatták Európának a játékokat. Minden rendben ment, elindult a műsor. A játék a főnyereményen kívül sem ment tét nélkül, mert minden (a játékban) elért 10000 pont után ajándékot kapott a játékos, a legmagasabb szint 50000 forint. 3 perc alatt kellett teljesíteni. Éa aki az egész játék alatt a legmagasabb pontot elérte, az nyerte meg a főnyereményt. A főnyereményes műsor nem volt akármi! 1993. december 19-én volt vasárnap kora délelőtt. 15 éve volt, 7 éves voltam akkor, de mégis tisztán emlékszem arra a műsorra. Akkor mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All-Stars bundle-ös Super Nintendót (tehát azt az SNES-t, amihez adták a játékot) és 2 gyerek holtversenyben lett 1. helyezett. Az egyik srác 10 éves volt akkor, a másik meg 8, ha jól emlékszem. És ők utaztak ki Miamibe. És ők mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All Stars játékot is. Soha nem felejtem el, hogy azonnal belezúgtam a játékba! És nem is sok idővel rá, (hisz közel volt 1993. karácsonya) kaptam meg a Super Nintendót pont ugynazt, mint amit a TV-ben láttam. Hát majdnem elsírtam magam örömömben. ^^' A műsorban a két gyerek a The Lost Levels játékkal játszottak, elég jól. A 10 éves gyerk végigment az első pályán, aztán átadta a Controllert a 8 évesnek, ő elvérzett a 2. pályán. ^^' És még valami: Felhívták telefonon a 3. helyezettet, mert őt megjutalmazták a Super Nintendóval! Már akkor mondtam anyukámnak, hogy a Super Nintendónak jobban örültem volna, mint az utazásnak! XD Noha az Elektor Kalandor megszűnt, a Három Kívánság c. műsor még nem. És ott népszerűsítették a Super Nintendo gépet. Emlékszem a nyertes srác (a 10 éves) többször visszatért Super Mario Worldözni. nagyon kíváncsi lennék erre a gyerekre, hogy mi van vele most.

És hogy miért írtam le mindezt? Régóta vadászom a YouTube-on, hogy hátha találok egy adást, és most találtam!!! Ezt az egész országnak látnia kell!

És azóta is nagyon tisztelem Tibi bácsit, hogy megszerettette velem a Nintendót, és ilyen gyönyörű emléket hagyott maga után! A egyébként már 1993-as.

Aki esetleg nem látja itt, az az alábbi linken is megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=1wF-XbmnVGc