Most már, hogy több, mint egy hónap telt el az album megjelenése óta, jobban tudom jellemezni. Meghallgattam egy jónéhányszor, és most már sokkal pozitívabb összképem van az albumról, mint az elején. Jobban átérzem a dalok hangulatát. Csináltam magyar wikipédia oldalt is a lemeznek, meglepetten szembesültem azzal, hogy a magyar az első, még a japánban sincs még említés sem az új albumról, pedig ott még a kevésbé sikeresek zenei kiadásoknak is van saját wikis oldaluk. Őrület, hogy mennyire nem terjedt el ez az album. Pedig így többször végighallgatva azt mondom, hogy nagyon jó koncepciója van az albumnak. A be nem teljesedett szerelem, de nem szabad feladni, mert a végső harcban győzedelmeskedni fogunk. A címadó dal alcímében levő valkűr a skandináv mitológia egyik alakja, aki a csatákban elesettek közül gyűjti össze a leghősiesebbeket, hogy aztán Odin oldalán vívják meg a végső nagy csatát. Okui Masami a szerelem nagy csatáira vetítette ki ezt a mitológiát, ő maga gyűjti össze a szerelem háborújában elesett leghősiesebb áldozatokat, hogy aztán megerősítve őket vívják meg a végső csatát. Mi az értelme? Nagyon egyszerű: Soha nem szabad feladni. Szerelmet több módon lehet feldolgozni, leghősiesebbnek az mondható, aki elgyászolta a sikertelen szerelmet (hiszen ez is egyfajta halál) tanult a hibáiból, és képes újra megnyitni a szívét, az biztos, hogy egy napon megtalálja az igaz szerelmet. Lényegében erről énekel az énekesnő, és ezért is van az, hogy bár több dal is a szerelmi csalódásról szól, mégis optimista összképet ad az album, mert a remény mindig jelen van. Ez adja az album nagyszerűségét és egyediégét, hiszen nem nagyon volt még olyan dala sem ezelőtt, amibe belefűzte volna a reményt. Lássuk is a dalok egyenként:
- Hikari he ~I pray to be given~: Egy nagyon szép acapellával kezd, szem nem marad szárazon annak, aki hallgatja. A felemelkedett hangulat érezteti a reményt és a vágyakozást, hogy a sok csalódás után is imádkozik, még reménykedik. "I say, for you" szinte hallani, hogy elcsuklik az énekesnő hangja, így csak nagyon mély érzelemmel lehet énekelni. Hát ezért szeretem Okui Masami-t, mert saját érzéseiről mer nyíltan énekelni, és abból ilyen mesterművek születnek. 10/10
- Symbolic Bride ~Rebellion of Valkyrie~: Az album címadó dala, lényegében összefoglalja a tematikáját, amiről feljebb írtam, az összes többi dal e köré épül. A rock zene szimbolizálja az erőt, azt az embert (azért nem írok nőt, hogy magaménak is érzhessem), aki újult erővel képes harcolni azért, hogy újra boldog legyen, mert tudja, hogy egyszer célba ér. Ők jelennek meg a dalból készült videoklipben, és a végén ők találják meg a boldogságukat. Mindenképpen nagyszerű zene, az ilyenfajta rock zenével tudok igazán azonosulni. 9/10
- Aoi Namida: Sokáig nem éreztem át ennek a dalnak a lényegét, mert könnyekről egy vidám hangulatú zenében énekelni... Ez a dal még a Sora no Uta kislemez B-side track-jeként jelent meg 2012 augusztusában a legforróbb napokon, így ez a dal számomra nyári sláger. Pedig ez is egyfajta szerelmi csalódás, vidám zenével. Engem ez a dal annyira nem emlékeztet a '90-es évek nagy slágereire, ahogy másoktól hallgattam, igazából ez egy olyan szerzemény, ami túl sokat nem mond nekem, de kellemes hallgatni. 8/10
- Delusion: Ez volt az első olyan dal, amit nehezebben tudtam feldolgozni. Nem értettem a lényegi mondanivalóját, viszont sokaknak ez a kedvence. Vannak ennél sokkal jobb Okui Masami dalok, de tény, hogy ennek a dalnak is megvan a maga hangulata, amiért szívesen hallgatom. 7/10
- Sei no Honoo: Ennek némileg egyszerűbb a hangszerelése, könnyedebb hangulatú. Ha van az albumon ún. "töltelékszám", akkor ezt hívnám annak. Könnyedsége miatt inkább szórakoztató, és nem késztet arra, hogy akár a zenére, a hangszerelésre, vagy a szövegre mondanivalójára figyeljek. Úgyhogy ez is az a meghallgatom kategória, de nem hiszem, hogy valaha is kedvenc lesz. 6/10
- Koi Suru Omoi: De ez a dal már annál inkább! Okui Masami sokféle aspektusból énekelt már a szerelemről, de arról még soha, hogy milyen önmagában a szerelem érzésének felismerése. Az az ártatlan énekhang önkénytelenül is megmosolyogtat. Az ilyen lassú, vidám dalok nagyon bejönnek nekem, a zene egyszerűsége is hűen érzékelteti, hogy valóban a szerelem az, ami igazán mély érzéseket ébreszt az emberben. 9/10
- JOY: Ez a dal nagyon hasonlít az előző album "Migimawari Shinkakei" dalára, mely szintén nagyon könnyed, laza volt. Ez most a szerelem szépségéről énekel: "Egao ni naru, Egao ni natte, daisuki na, kimi no hikari ni". Azonnal átjött a hangulata, és már az első hallgatásra szinte az énekesnővel együtt énekeltem. Szinte magával sodor 8/10
- Takarabako -TREASURE BOX-: Ebből a dalból készült kislemez sikerétől reméltük, hogy új mederbe tereli Okui Masami énekesnői karrierjét, de most már sajnos tudjuk, hogy az a siker tiszavirág életű volt. A SHRIOBAKO anime második opening dala, maga az anime is sejteti velünk, hogy a dal sem lesz lesz valami komoly. És valóban. Inkább az a baj, hogy hallani, hogy az énekesnő sem tud mit kezdeni ezzel a stílussal. Énekel, de nem hallom benne önmagát, és ez rá nem jellemző. Egynek jó, könnyedebb hangulatban végighallgatni, de amúgy nem vesztett volna sokat, ha nem lenne a repertoárjában. 5/10
- Fission: Az elejen nagyon emlékeztet FictionJunction: Parallel Hearts dalára, abban a dalban hallottam hasonló érzésvilágot, és a rövid hegedűszóló is ezt erősíti. De aztán visszatér önmagához. Különben ez is szerelmi csalódásos dal, némileg optimistán énekelve. Lényegében ugyanaz, mint az előzőek, csak animés kivitelben, ugyanis ez egy PC játék dala. De kifejezetten kellemes szerzemény. 8/10
- CHAOS LOVE: Na egy I've Sound féle techno, trance dal mindig megéri a pénzét. Elektronikus stílusban alapvetően nemigen lehet újat felmutatni, de ha beleteszik a gitárt is, az azért tesz róla, hogy egyedien szólaljon meg ez a stílus. Nagyon jó dal, csak az a baj, hogy a szöveg nem illeszkedik a zenéhez, ugyanis a zene egyáltalán nem pesszimista. Sokkal jobb lett volna, ha olyasféle lett volna a zene, mint az Abyss vagy az Automaton dalokban, azok igazi szerelmes trance dalok, de itt nem jön át ez az érzés. De a hangszerelés csillagos ötös. 7/10
- PLATONIC ~Luna~: Na ezt a dalt soha nem fogják lenyomni a torkomon! Eredetileg a JAM Project tagjaként énekelte fel, mint a GARO ~Yami wo Terasu Mono~ Live Action endingjeként, az a változat sokkal jobb volt, mert dinamikus volt, jobban átadta a szerelem fájdalmának dinamikáját, abban a verzióban megélte Okui Masami a szerelmi bánatot, de itt... Ilyen hagyjatok meghalni hangulata van, latymatag az egész, semmi életérzés. Egyértelműen az album mélypontja. 3/10
- Hikari no Hana: Újabb ún. "töltelékdal", azokat hívom annak, melynek vagy nincs mondanivalója, vagy nem marad meg a fejemben. Most is az utóbbi eset áll fenn, inkább olyan albumot lezáró hangulata van, de nem nagyon tudom visszaidézni, hogy miről szól a dalt. "Watashi ni kaeru". Ez sokat mondó azért, és olykor jó hallgatni. 7/10
- Hikari he ~crossroads~: Igen, jók azok a sejtések, melyek szerint ez az első dal továbbgondolt változata. Az alcím sejteti, hogy más lesz a dal hangulata, hangszerek is megszólalnak, és jóval hosszabb is. Nekem személy szerint az első szám jobban bejött, azzal jobban tudtam azonosulni, itt a hangszínt is megváltoztatták. De ezt is kellemes hallgatni. 8/10
- Sora no Uta: Meglepő volt annak idején, hogy a Love Axel album megjelenése után rögtön egy hónappal máris kislemezzel jött az énekesnő. Ez a Kyoukai Senjou no Horizon anime második ending dala, ez is valamivel könnyedebb, mint a másik (melyből kislemez készült), de itt legalább valami hallható az egyéniségéből. Jól sikerült, viszont nem alkalmas arra, hogy lezárja az albumot. 7/10
Hát, ez az album mégsem lett annyira jó, mint amennyire a leírás előtt gondoltam. Milyen érdekes, utólag visszaolvasni, hogy egy idő után már nem áll össze az alapkoncepció, akaratlanul is összehasonlítottam régebbi hasonló stíluisú dalokkal, és mindig rájöttem, hogy ebből jobb is lehetett. De így ez csak szimplán jó Okui Masami album, de nem nehéz ennél jobbat felmutatni. Például az a lemez, amelyik hamarosan meglesz eredetiben? Alig várom, majd írok arról is. Ez az album meg összességében már kezd hajazni arra az általános vélekedésre, amikor egy eladó, vagy együttes sok év után kezd hanyatlani. Aki egy időben felmutatott egy nagyon magas nívót, azt nagyon nehéz fenntartani. Mindazonáltal nagyon örülök, hogy új albummal jelentkezett, és megbecsülöm, de más lett minden, amikor átigazolt a Lantis-hoz. Várom azt a sokkal jobbat, amire képes, remélem lesz 18. stúdióalbum, és az hajazni fog a régi minőségre. Ez az album pedig:
