A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rayman Legends. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rayman Legends. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 23., vasárnap

Fesztivál az állat gyomrában

Tegnap volt a Fantasy Expo, amelyen ezúttal is részt vettünk kiállítóként. Új helyszínen volt, a Fővám térnél lévő Bálnában. Érdekes volt, inkább ambivalens érzéseim vannak a helyszínt illetően Van potenciál a helyszínben, de ezt most nem használták ki jól. Most ezt le lehet úgy rendezni, hogy most voltak itt először, de később, ha kihasználják a helyszínben rejlő lehetőséget, akkor nagyon jó rendezvény lehet. De menjünk is szépen sorban.

Péntek

Rendes volt Wakától, hogy felajánlotta, hogy aludjak nála előző éjjel, hogy ne korán reggel kelljen indulni. Mivel a rendezvény 9-kor kezdődött, ezért 7-től lehetett menni pakolni, így nem is értem volna oda még a kora reggeli vonattal sem. Délután a 14.20-as vonattal mentem Pestre. A Keleti Pályaudvaron, a vágány előtt várt Waka, vele a 80-as trolival mentünk tovább. A 2-es metró egész nap nem járt. Valami gázszivárgás volt a Széll Kálmán tértől, de nem tudták pontosan honnan jött, ezért végül az egészet lezárták.

Nála pedig olyat csináltam, amitől piros betűs nap lett február 21-e... Életemben először játszottam XBOX-szal! Megvan neki XBOX ONE-ra, a Rayman Origins, és azt nyomtuk kettesben. Hihetetlen játék, már a Rayman Legends-et is szerettem Wii U-ra, és már azt is imádtam, és a Rayman Origins is nagyon bejött. Az elején kicsit esetlenül ment a játék, de aztán felvettem a fonalat, és a végén azt gondolom, méltó partnere voltam Wakának a játékban. Egyből ráéreztem, hogy kell játszani, szerettem a logikai elemeit. Röviden: nekem is kell egy Rayman Origins! XBOX controller fogása meg hihetetlenül kényelmes, ergonomikus. Emlékeztem rá, hogy az XBOX360 controllerét szavazták a összes controller körül a legkényelmesebbnek, legkézhezállóbbnak, van benne valami. A játéknak a fáradtságom vetett véget. 

Szombat

Jól aludtam az éjjel, hovatovább, majdnem elkéstem. Úgyhogy siettem összekészülődni és megreggelizni, és már útnak is indultam. A Bálnát most már könnyen megtaláltam, az épületen belül nem voltam biztos abban, hol leszünk. Az árus részlegen belül az egyik terem szolgált Gamer teremként, ott kaptunk egy asztalt. Gábor barátom már elrendezte az asztalt. Mivel most a casual játékok lesz az egyik fő témánk, ezért a Wii Fit U-val lehetett nálunk játszani.

Egyedüli hiányosság, hogy nem volt minden kinyomtatva. Mindenki azt hitte, hogy a másik nyomtatja ki az aktuális anyagot, így végül senki nem nyomtatott semmit.

Szerencsére sikeres volt a Wii Fit U, szerették az emberek. Ezeket a kiállításokat arra is használjuk, hogy teszteljük a versenyeket. Tessék gyakorolni, akinek van otthon Wii Fit U-ja! Menni fog az. Voltak most is ügyes próbálkozók. Leginkább a síugrástól féltem, mert az a való életben is egy nehéz (és veszélyes) sportág, és a játékban elég jól van szimulálva. Többen elugrottak a Balance Board-tól (pedig csak elrugaszkodni kell), és amíg a karakter a levegőben volt, sem maradtak mozdulatlanok. A játék egyik nagy kihívása, hogy mozdulatlannak kell maradni, amíg a sportoló a levegőben van. Egyrészt így jut a legmesszebb, másrészt így a legkevésbé balesetveszélyes a sport.
A "Menni fog az", meg nem üres bátorítás. Gáborral megbeszéltük, hogy bár kipróbáljuk magunkat mi is, de nem számít a végső eredménybe. Most mégis hadd szabadjon eldicsekednem azzal, hogy én nyertem meg a három próbát. Én is úgy mentem neki még 2011-ben a Nintendo edzőprogramjainak, hogy piros betűs nap volt, amikor az iskolában testnevelésből kettesnél jobb jegyet kaptam. De az évek során a programok segítségével kifejlődött a mozgáskoordinációm, és általánosságban jobb fizikai állapotban vagyok, mint korábban bármikor. Tehát aki nincs komolyan akadályoztatva, az bármikor fejlesztheti magát fizikálisan.

A promóció most is sikeres volt. Most úgy lesz az N-Con, hogy a Regamex Retro Videojáték kiállítással együtt, így mindenkinek mondtam, hogy egy jeggyel két rendezvényt látogathat. Telitalálat! Bejött az embereknek.

A Gamer termet főleg a Regamex képviselte, de a Pixel Punx is több konzolt hozott ki. A Guitar Hero mellett ők is gondoskodtak néhány retro konzolról. Illetve a Just Dance-esek is eljöttek, akikkel nagy örömömre - ha élhetek ilyen kifejezéssel - partneri szerződést közöttünk. A következő N-Conra hoznak egy Nintendo Switch-et Just Dance-szel. Mindenkinél voltak, nálunk is mindig volt forgalom. A Just Dance akkor volt a legmenőbb, amikor a Tetris zenéjére táncoltak.

És ami a Fantasy Expo többi részét illeti, az elrendezés nagyon furcsa volt. A kis előadó terem az árusoknak meghagyott előtér végén lévő teremben volt, a MAT pult mellett. Úgy vettem ki, hogy az előteret kapták az artist alley-sek, és azok az árusok, akinek nincs saját boltjuk. A túloldalon lévő nagytermet meg kapták azok az árusok, akiknek van boltjuk. Ez egyébként logikus elrendezés, mert akiknek üzlete van, az értelemszerűen több mindent tud elhozni, így nekik nagyobb területre van szükség.

Az viszont nem volt egyértelmű, hogy a lépcsőn felmenve találjuk a nagytermet. Én már csak a nap végén mentem fel, akkor szembesültem azzal, hogy egyáltalán van büfé. A nagyteremben volt két oldalt a Star Wars és Gyűrűk Ura cosplay stand, középen meg a színpad. Épp valami koncert vagy előadás ment ott, csak ránéztem.

De azt gondolom, hogy mi, gamerek voltunk a legjobb teremben, mert az egész fal ablak felőli oldala egy hatalmas üveg volt, ahol gyönyörű kilátás nyílt a Dunára a budai oldalra.

Összességében azt gondolom, hogy nem volt rossz. Ismerkedtek a hellyel, kipróbálták magukat. Az előtéren a kisebb árusok helyszíne sem volt feltétlen kihasználva, ezért kár. De összességében azt látom, hogy akár egy nagyobb animés rendezvényt is meg lehet itt rendezni.

Ó, és el ne felejtsem! Találtam Haikyuu!!-s kártyát az egyik eladónál! Egy francia cég, a Cartoon Kingdom licenszelte a Haikyuu!!-t, és aranyjegyeket adnak az animéből, amit lehet gyűjteni. Láthatóan eredeti licenszelt termékről van szó, a logó eredeti, ahogy a kép is. Egy darab volt csak, a 3. évad promóció képe. Gyönyörű a kép! Arany színben pompázik a sárga rész, vissza is veri a fényt. A francia weboldalon csomagban adják, az eladó darabjában árulta ezt az egyet. És ahogy elnézem a francia árat, arányosítva szinte ugyanannyiért adta forintban darabját, mint a franciák a csomagot: 1.290 forint volt. Úgyhogy jól jártam vele. Szép is, jól mutat a Haikyuu!! DVD-imen és Blu-ray-eimen.

Jó nap volt, részünkről sikeres volt. Ha jönnek innen egy páran N-Conra, bőven elégedettek vagyunk. Én a 19.10-es vonattal mentem haza, 22 órára már otthon is voltam. Fáradtan, de jókedvűen. Csak így tovább!

Képeim a Fantasy Expóról itt megnézhetők.

2017. április 3., hétfő

Komoly váltás konzol terén

Békéscsabán a Media Markt-ban is kapható a Nintendo Switch konzol. Egyet elvittek, egy Zelda játékkal, maradt egy másik. Az abban a biztonsági cuccban van lezárva kicsomagolva, megtekinthető, és még most is elképedve nézem, hogy 109.990 forint az ára. Ezt valamiért nem tudom megemészteni. A Switch az első olyan Nintendo konzol, mely egyáltalán nem hoz lázba, semmi érzelmet nem vált ki kifejezetten ijesztő. Más konzolra rá se néztem, esetleg a Segára, de régen, ahogy a PlayStation ledózerolta a konzolipart, azért nagyon haragudtam annak idején. Aztán egy időben megbékéltem ezzel. Most meg, hogy ennyire közömbös vagyok a Switch láttán, konkrétan oda jutottam el magamban, hogy úgy néztem a vaterán az első PlayStation konzolt, mintha komolyan tervezném a beszerzését. És komolyan foglalkoztat a gondolat. Azon már korábban is többször elgondolkodtam, hogy ha nem létezne a Nintendo, csak PlayStation és XBOX lenne a kínálat, akkor melyik konzolt választanám? Egyértelmű, hogy a PlayStation lenne az. Több olyan játék van a Sony konzoljára, ami érdekel, és ha lenne lehetőségem, kipróbálnám. És komolyan elgondolkodom azon, hogy kerítsek-e lehetőséget magamnak rá. Ugyanis nemcsak azzal van bajom, hogy a Switch nem hoz lázba, hanem az is, hogy a Wii U játékaival keveset játszottam. Nincs is sok játékom Wii U-ra, meg most is végigfuttatva az agyamon a kínálatot, nem is tudom elképzelni, hogy tömegével lennének olyan játékok, amivel játszanék. De végig fogom még nézni a konzolboltok kínálatait. Nem adtam fel a Wii U-t. És ugyanezt fogom csinálni a PlayStation-nel. Ha tényleg az lesz, hogy a vásárlás küszöbén állok, akkor szét fogok nézni, hogy milyen játékok kaphatók, melyekkel játszanék. Intuitív módon fogok dönteni. Azt gondoltam ki, hogy nemcsak a vaterán, zsibvásáron, jófogáson fogok szétnézni, hanem a Play Mania weboldalán is, itt rengeteg sok retro játék van, és ha összegyűlik egy számomra megfelelő mennyiségű játék (legalább 20 darab), amit megvennék, és akár végig is játszanám, akkor megtörténik az, ami nálam szinte elképzelhetetlen volt: PlayStation tulajdonos leszek. Nem viccelek. Aktív játékos voltam már 1995 körül is, amikor berobbant a Sony a konzoljával, emlékszem (ahogy fentebb is írtam), mennyire dühös voltam amiatt, hogy mindent kíméletlenül letarolt, és senkinek nem hagyott mozgásteret. Többször írtam, hogy annak idején úgy éltem meg a Nintendo és a Sega közötti versengést, hogy békésen megvannak egymás mellett, akinek a Super Nintendo kínálata jött be, az azzal játszott, akinek pedig a Mega Drive játékai tetszettek jobban, az a Sega felé fordult. És nem éreztem, hogy a két tábor "harcban" lenne egymással. De ahogy bejött a PlayStation, azt személy szerint olyannak éltem meg, mintha békésen együtt játszó emberek közé hatolnának be tankkal. Az erőszakosság főleg annak fényében fájt, hogy olyan érzésem volt, hogy nem a játékkínálatával akart népszerű lenni a Sony, hanem a konzol mellé társított érzelmek miatt, vagyis, hogy menőnek akart mutatkozni. Aki PlayStationnel játszik, az a menő gyerek. Ehhez nagyban hozzájárult a jelentősen megváltozott játékkínálat, ugyanis komolyabb játékok is helyet kaptak a konzolboltok polcain. Mindezek ellenére akárhogy is nézzük, a PlayStationnek is köszönhetjük azt, hogy a videojáték, mint olyan általános szórakozási forma lett, mert a reklámjaikban is inkább felnőtteket láthatunk.

Hogy vehetjük-e hibának, amit a Nintendo of America csinált, amikor bejött a NES, az más kérdés. Mert Japánban amióta a konzol jelen van, mindig is mást jelentett ott a videojáték kultúra, mint a szigetországon kívül. Japánban olyan játékok is kultusznak számítottak már a '80-as években is a Mario és Zelda mellett, mint a Dragon Quest vagy a Final Fantasy. Így a japánokhoz már elég hamar eljutottak a komolyabb lélegzetvételű játékok. Igazából a mai napig nem értem az indíttatást, hogy miért alakították ki a Nintendo esetében a családi meg gyerekek szórakozását megcélzó marketing-politikát, de az biztos, hogy ennek is megvan a maga pozitívuma, hiszen pont ez volt a bája a Nintendónak, ami miatt annyira szerethetőek a cég konzoljai. Ugyanakkor meg merem kockáztatni, hogy ha már a legelejétől eljutottak volna hozzánk a komolyabb lélegzetvételű Famicomra (japán NES) megjelent játékok már a kezdetektől, teljesen más lenne a videojátékok megítélése. Még most is hallom azokat a 20-25 évvel ezelőtti lesajnáló szövegeket, mely a Nintendo és a Mario játékok gyerekes mivoltát "méltatták", és ezek a bizonyos hangok főleg a PlayStation megjelenése után erősödtek meg. Nem utolsó sorban én is megkaptam, hogy ne Nintendózzak, nem vagyok már kisgyerek. Ezt elég hamar, már 10-12 éves koromban hallgattam a szüleimtől, és elég nehezen fogadták el, nálam a Nintendónak nálam nincs vége. Viszont emiatt elég későn kaptam csak Nintendo 64-et, 2000-ben, amikor már leáldozóban volt a konzol. Az a durva, hogy a Nintendo 64 36 milliós eladása egyáltalán nem számít bukásnak, de a PlayStation annyira elnyomta, a maga 102 milliós eladásával, hogy sehogy nem tudott a Nintendo érvényesülni. Azon gondolkodom most magamban, hogy változott-e volna bármi is, ha a Nintendo kvázi "belátja", hogy az addigi üzletpolitikája nem működik, és elindul a Sony után. Ez már nem fog kiderülni, és nem is akarok víziókba bocsátkozni. De az biztos, hogy tényleg emiatt volt sokáig egyedi és fantasztikus érzés, "élmény" Nintendósnak lenni, mert az volt, ami. Illetve még most is az.

És ez volt az, ami miatt a végsőkig kitartottam a Nintendo mellett. Kitartottam akkor is, amikor szidták a Wii-t, hogy egy olcsó költségvetésű konzol relatíve drága, és mégis mennyire népszerű. Kitartottam a Wii Sports, Wii Play, Wii Fit mellett is, amik szinte mindig gúny tárgya volt a konkurensek táborában. De ugyanígy kitartottam a GameCube és a Wii U mellett, mely a két legkevesebb példányszámban értékesített Nintendo konzol. Nintendo 64 mellett pedig nem is volt kérdés kitartani, konzol téren a legtermészetesebb dolog volt. De a Switch-hez jelenleg semmi nem köt, és ez megijeszt, mert erre nem volt példa, amióta egyáltalán videojátékokkal játszok. Nem látok jövőképet a Nintendóban, és azt érzem, hogy ha videojátékos akarok maradni, akkor váltani kell. De nem véletlen írtam azt, hogy ha megejtem a váltást, azt alapos körültekintéssel teszem meg, mert óriási változás lenne a videojátékos életemben. Meg azért a Nintendo sem fújt ki nálam. Annyival lehet időt adni, hogy néhány eddig nemigen játszott Wii U játékot veszek, és ezzel kihúzom addig, amíg nem lesz jobb kínálat Switch-re. Kapásból van is néhány játék Wii U-ra, amik nincsenek meg, és szívesen játsznék velük:

  • Super Mario 3D World
  • The Legend of Zelda: The Wind Waker HD
  • Donkey Kong Country: Tropical Freeze
  • Captain Toad: Treasure Tracker
  • Rayman Legends
  • Game & Wario

És talán nem is teljes a lista. De az biztos, hogy az új játékokra szeretnék fókuszálni, mert most elővenni a retrót nagyon jó dolog, de olyan érzésem lenne, mintha a Nintendót csak a régi játékok tartanák életben. És ha az új játékokra helyezném a hangsúlyt, az inkább megadná azt az érzést, hogy nincs minden veszve.

Mi lenne az előnye, ha vennék egy PlayStationt? Az óriási változásból (mert tényleg az) adódó ismeretlen megtapasztalása, ez egy számomra teljesen újfajta játékélményt hozna magával. Ugyanakkor mivel tényleg ismeretlen számomra a PlayStation, ezért fogalmam sincs, hogy fogadnám be a mélyebb, esetenként agresszívebb, de az biztos, hogy másfajta hangulatot árasztó játékokat. A nagy durranás az lenne a Nintendo részéről, ha egy idő után kiadnának egy "New Nintendo Switch" nevű konzolt, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanazon az áron tudnának adni egy minden tekintetben sokkal modernebb Switch-et, amire kellő játékkínálat van. Akkor már csak azért is bocsánatot kérnék, hogy valaha mertem PlayStationre gondolni.

Azt viszont fontosnak tartom elmondani, ha HA vennék PlayStationt, akkor az elsőt, és csakis a Nintendo MELLETT, és nem helyette. Amúgy meglep, hogy PSX-et mennyire olcsón lehet venni, ehhez képest egy retro Nintendo konzol esetében igencsak mélyen bele kell nyúlni a pénztárcánkba. Már csak ezért is, hogy ha váltanék, az első PlayStationnel kezdenék, mert relatíve olcsón be lehet szerezni, így olcsón megtapasztalhatom azt, hogy a kiábrándultság hozza ezt ki belőlem, vagy tényleg kell a változás / változatosság.