2019. őszi PlayIT!

Újabb PlayIT!, újabb Nintendo stand, újabb promóteri munka. Nagyon érdekes volt, ugyanis inkább reggel éreztem azt, hogy ez már nem nekem való, már kiégtem, aztán délután meg megráztam magam, és teljesen jól ment. Mondta is nap végén bagszinak, hogy akár 22 óráig is csinálnám. XD

De kezdjük az elején. 8 órára kellett megérkezni. Megkaptuk a pólót, valamint, hogy ki melyik játéknál fog felügyelni. Én a Ring Fit Adventure-nél voltam, de a csehek szokásukhoz híven most is nagyobb standdal jöttek a PlayIT!-re, így most is sokkal több játék volt kipróbálható. Hordozható módban játszható volt például a Super Mario Odyssey, Mario Kart 8 Deluxe, Super Smash Bros. Ultimate, nagyban lehetett The Legend of Zelda: Link's Awakeninggel, Luigi's Mansion 3-mal játszani, meg még... FIFA 20, de biztos, hogy van teljes lista bagszinál. Mivel most a főnök is jelen volt, ezért most kicsit szigorúbban voltunk felügyelve.

Négy TV-n ment egymás mellett a Ring Fit Adventure. Két TV mellett felügyeltem én, másik kettő mellett egy másik srác volt. Az első vendégek 9 órakor érkeztek. Az elején egyáltalán nem volt vészes. Abból a szempontból egyébként teljesen jó a munka, hogy mivel fokozatosan érkeznek az emberek, ezért van idő belerázódni. De ez nekem most nagyon nehezen jött. Valamiért most nagyon éreztem, hogy ez már nem nekem való: kiégtem, túl sok ez nekem, haza akarok menni. De persze maradtam, és amennyire lehet, igyekeztem jól végezni a munkámat. Bár ez most eléggé nehezen jött. Nehéznek éreztem a munkát, meg persze voltak nehézségek a magyarázással. Most nem azzal volt a baj, hogy mindenki a B-gombot nyomkodta az A-gomb helyett, hanem a mozgás magyarázásával. Elsősorban a mini-játékokat mutattuk be, és mindegyiket másképp kell irányítani. Nem is azzal volt a baj, hogy mindegyiket egyedileg kellett elmagyarázni, hanem, hogy nem értették magát a mozdulatot, ahogy magyaráztam, hogy mit csináljanak. Pedig igyekeztem jól magyarázni. Aztán, ahogy láttam, hogy ha más mozdulatokkal is, de ugyan eredményt érnek el... hát csak tessék. Amikor már belejöttem, kitaláltam azt, hogy elkérem a játékostól a gyűrűt, és én magam mutatom meg a mozdulatsort. Ez ment mindenkinek. A vizualitás... A másik dilemmám az volt, hogy ugye van a combra rögzíthető kis pánt, melyre a bal Joy-Con-t csatlakoztatva érzékelte a lábmunkát. Na most, próbáltam magyarázni, hogy tegyék fel, de ez még nagyobb problémát okozott. Így legjobbnak éreztem, hogy ha én magam teszem fel a játékos combjára. Ez sokszor eléggé kellemetlen volt, mivel azért érzékeltem, hogy ezzel belemászok a másik privát szférájába, de úgy érzékeltem, hogy ez a kisebbik rossz, mert ha elkezdeném magyarázni (főleg egy gyereknek), hogy hogyan tegyék fel, azzal legalább fél óra elmenne. Úgyhogy így oldottam meg végül. De ha van valakinek valami okossága, hogyan magyarázzam, szívesen veszem.

Gyerekből egyébként most is, rengeteg volt. Persze, a YouTuberek fő nézőközönsége... Egyébként már 18-20 évesen is, amikor már jobban átláttam a világ dolgait, már akkor elgondolkodtam azon, hogy könnyű olyan dolgot (legyen az film, sorozat, játék, zene, rendezvény, stb) trenddé tenni a gyerekek körében, ami nem nyilvánvalóan gyerekes. Hiszen attól felnőttebbnek érzik magukat. De már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy nem válik-e attól gyerekessé az adott dolog, ha túlnyomórészt gyerekek rajonganak érte? Főleg, ha kapcsolnak, és rájönnek, hogy a rajongójuk többségében gyerek. Akkor elkezdik őket megszólítani a maguk szintjén. Ugyanez a PlayIT! esetében. Eszméletlen sok a gyerek. Ennek anyagi vonzatát már korábban firtattam, de valahogy az az érzésem támad, hogy maga a rendezvény is ledegradálólik. Egyrészt a YouTuberekkel, másrészt meg hallva a konferansziék előadási stílusát, illetve a nagyszínpados beszélgetések nívóját, harmadrészt a szülőmegőrző... Habár látok felnőtteket is, nem is keveset (mármint, akik nem a gyereküket kísérik), meg jöttek a Nintendo standhoz, de továbbra is az az érzésem, hogy a PlayIT! fő célközönsége a gyerekek.

Igazából én magam sem értem, hogy mi történt velem délután, de sokkal jobban ment a munka, mint délelőtt. Sokkal jobban elememben voltam. Ha kisebb sor alakult ki, tisztelettel megkértem azt, aki régebb óta játszik, hogy adja át a helyét a következőnek. Vagy ha nálam felszabadult egy TV, de láttam, hogy máshol vár valaki, hogy kipróbálja, szóltam neki, hogy jöhet nyugodtan. Minden sokkal jobb lett. Itt kezdtem el már inkább úgy magyarázni, hogy elkértem a gyűrűt, és megmutattam, hogy például hogy ugorjon. Egyébként van a mini-játék, ahol futószalagon kell futni, és gyűjteni kell az érméket. Vannak érmék, melyek a magasban vannak, ugrani kell utánuk. Itt többen is csinálták (egyébként teljesen logikusan), hogy elkezdtek ugrani. És kiderült számukra, hogy másképp érzékeli a játék az ugrást. El is gondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag totál feleslegesen csatoljuk szerencsétlen játékosok lábára a bal Joy-Con-t, mert egyetlen mini-játék sem érzékeli a lábmunkát. Hacsak nem pont az a futós, amelyiket itt most felhoztam, de erre így perpillanat nem emlékszem.

Ami érdekes, hogy a lábam sem fáradt el. Nem véletlen mondtam bagszinak, hogy tudnám még csinálni. Edzettebbnek érzem magam, mint korábban. Mondjuk kellett is az edzettség, mert a csehek megkértek, hogy maradjunk néhányan segíteni pakolni. Miután nem kellett a túljelentkezéstől tartani, bevállaltam. Egyébként nem szakadtunk bele a munkába. TV-ket állványokat csomagoltuk be, hogy szállításra készek legyenek. Az egyik cseh srác leszedte a molinókat, mi összegörgettük őket. A szemetet felszedtük magunk után. És ami a szépsége volt a dolognak, hogy nemcsak abban honorálták, hogy kifizették a plusz egy órát, hanem extrák terén is.

Ezt kaptuk a többiekkel:

És néhányan, akik maradtunk pakolni, kaptuk még ezeket:

Akkorákat röhögtünk, hogy kis plusz munkáért mennyi extrát kaptunk. Mondtuk is, hogy igen hamar eljött a karácsony. Bagszi elmondása szerint, hogy habár a nagyja játék mellé járt ajándékként, néhány cucc innen meglehetősen sokat ér, eBayen eléggé magas áron kelnek el. Nem szándékozom eladni őket, ezek nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Önmagában annak örülök, hogy a csehek ennyire hálásak voltak nekünk. Nemcsak ajándékok terén is, hanem emberileg is érzékelem, hogy megbecsülik a munkánkat, és nagyra értékelik, ha megyünk nekik dolgozni. A Super Smash Bros. Ultimate póló egyébként kicsi rám, de nem akarta senki elvinni, mert S-es (mivel a 170 cm-es magasságommal nem számítok toronyembernek, képzelhetitek, hogy a többiekre milyen kicsi lett volna), ezért elvittem, ne vesszen kárba. Utcai viseletre szerintem nem lesz jó, de itthonra megfelel. Bár annyira nem kicsi rám. Ha leadnám azt a kb. 5-8 kg súlytöbbletet, ami rajtam van, akkor egész jól állna rajtam. Meggondolom még ezt az utcai viselet dolgát.

Összességében jó volt most is a Nintendónál dolgozni. Lehet menni decemberben is dolgozni. Ekkor plázákban lesznek, ott fogják promotálni a Nintendót. Elképzelhető, hogy bevállalok néhányat, van egy konkrét célom, amire költeném a pénzt.

Gamer MondoCon 2018 ősz

A mostani MondoCon videojátékosra sikeredett, ugyanis most segítői munkát vállaltam be. Ez az első alkalom, hogy kint volt a Nintendo a MondoConon egy kisebb standdal, és embereket kerestek hozzá. Hát jelentkeztem én is. Ahogy írtam korábban a siófoki PlayIT-ről, az eléggé félresikerült rendezvény volt a részemről, és most nagyon fogadkoztam, hogy megmutatom, hogy igenis alkalmas vagyok a munkára. Ezért is jelentkeztem, meg hogy bagszinak segítsek. A helyzet az, hogy zanzásítva le tudok írni mindent a MondoConról.

Ugyanis ez most más miatt nem sikeredett. Mivel a MondoConra nemcsak videojátékosok járnak, sőt, ugye jobbára animések, ezért itt most sokkal kevesebb tennivaló volt. Sokan is voltunk, kevesebb ember is elég lett volna, ezért rettenetesen unalmas volt. Abból a szempontból jó volt, hogy lazább volt az egész, többen le is ültünk a Nintendo LABO-knál, játszogattunk azzal. Én is ott horgásztam, motoroztam, illetve zongorázgattam azt a japán dalt, ami nagyon a fejemben járt.

Kevesebben is érdeklődtek általánosságban a videojátékok kapcsán, és azt láttam, hogy aki oda is megy egy-egy játékhoz, azok sem voltak feltétlen úgy érdeklődők, hogy nagyon látni akarják, hogy mit tud a Nintendo, csak hogy ha már ott van, akkor kipróbálják, esetleg megtetszik nekik. De azt az érdeklődést, amit a PlayIT-en tapasztaltam, keveseknél láttam. Kevés embernél láttam azt, hogy tényleg érdekli a Nintendo, és kérdéseket tett fel. Konkrétan volt olyan néhány esetben, hogy furcsán néznek rám, hogy mit keresek én ott, miket beszélek nekik. Nem esett ez rosszul, de meglepett.

Ráadásul nekem speciálisan azért is volt kevés dolgom, mert a Super Mario Party-ra voltam beosztva, amivel hosszan lehet játszani. És bizony volt olyan, hogy egy-másfél órát játszott ott valaki, jobbára a barátjával. Ha valakinek annyira megtetszett, hogy ott együltő helyében végigjátssza a játékot, miért is ne? Nincs megkötve a játékidő. De azidő alatt, nekem semmi dolgom nem volt. Az elején, aki kérte, annak elmagyaráztam az alapokat, hogy van az irányítás, hova kell menniük, de aztán semmi. Voltak mellettem más játékok: Mario Tennis Aces, Super Mario Odyssey, Donkey Kong Country: Tropical Freeze, és amikor már tényleg nagyon nem volt dolgom, akkor átmentem oda is, ha kell segítség. De mivel mindenkinek hasonlóan sok munkája volt, ezért sokat ültünk a LABO-knál, így nem fáradtunk el nagyon. A LABO-knál is szívesen segítettem, ha úgy alakult, de összességében nem volt jó. Bagszinak is megmondtam őszintén, hogy inkább tölteném el hasznosabban az időt. Ez volt az első alkalom, hogy a Nintendo így jelen volt a MondoConon, így ők sem tudták pontosan felmérni, hogy hány ember kell, mennyi lesz az érdeklődő. Egyébként az érdeklődők közül most is volt olyan, aki összekeverte az A és a B betűket, ahogy a Nintendónál szokás, de most is volt olyan aki magától rájött, hogy mi a baj. Viszont néhány emberhez most is oda kellett menni, és ezügyben segíteni. A legdurvább az volt, amikor valakinek mondtam a Mario Party-nál, hogy az analóg karral megy. Mindent nyomott, de az analóg kart nem mozgatta, és csak pár percre rá jött rá, hogy van ott valami a Joy-Connál, amivel nem próbálkozott. Ekkor rettenetesen kínosan éreztem magam, amikor az én szemszögemből egy teljesen alapszintű dologról van szó, ott már nem tudok általános sablondolgokra hivatkozni. Ott már nagyfokú tudásdeficitről van szó, mivel az analóg kar 1996-1997 óta létezik, és mindegyik konzolnál jelen van. Sőt, ha visszamegyünk a Commodore-os időkig... Úgyhogy ezzel a helyzettel már tényleg nem tudok mit kezdeni. De azért rájött magától, és elvolt a játékkal.

Így a végén azt mondanám, hogy rossz döntés volt elvállalni ezt a munkát. Akármennyire is bántott az eredmény, rettenetesen hiányzott a karaoke. Többször előfordult, hogy ott halkan énekeltem az emberek között, és amikor végképp nem volt dolgom, akkor a Nintendo LABO-knál a megépített zongoránál játszottam el Nintendós stílusban a JAM Project-től a NEW BLUE című dalt, amit még most is rettenetesen imádok. Találkoztam Lexivel és Hinaannával, akikkel beszélgettem. Hiányoztak ők is, és a többiek is, úgyhogy a téli MondoCon-ra visszatérek a karaokéhoz, ha ezen döntés ellen senki nem indít offenzívát.

De a lelkes érdeklődőknek örültem, és szívesen segítek bárkinek. Ugyanakkor, ha választanom kellene a MondoCon között, ahol kevés munka van, laza a munkamorál, de halálra unom magam, és a PlayIT között, ahol feszített a munkatempó, jobban kell segíteni, és lerohad a lábam a második nap végére, akkor inkább az utóbbit választom. Mert hasznosnak érzem magam, ezáltal jobban élvezem a munkát. Mert nagyon szeretem a Nintendót, és szívesen segítek, ezért itt jobban szeretek nagyobb hatásfokkal dolgozni. Lesz is rá lehetőség, mert novemberben lesz PlayIT, és sok ember kell oda, mivel nagy stand lesz. Megyek én is, és nagyon remélem, hogy ott már tényleg be tudom bizonyítani, hogy szeretem ezt csinálni, és ha nagyon el is fáradok nap végére, de jó érzésekkel jövök haza. Azért néhány képet mutatnék a kiállított standról.

Balatoni PlayIT! 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

• Minecraft
• Mario Kart 8 Deluxe
• Super Mario Odyssey
• ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

Valamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

Annak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Cosplay farsang és Nintendo GameCube nap

Eseménydús nap volt a tegnapi. 9 óra után indultam el, és 22 órára értem haza. Eredetileg csak a Nintendo GameCube találkozóra terveztem menni, de aztán bagszi csak elhívott, mert elfelejtette, hogy kölcsönadta a Mario Kart 8 játékát, ezért megkért, hogy hozzam el az enyémet. És intézett nekem egy ingyen jegyet. Na akkor elmegyek oda egy pár órára. De csak szépen sorjában:

Előkészületek

Mert egyébként terveztem menni, és a GameCube nap is 25-én, vasárnap lett volna, de végül azért lett szombat, mert eredetileg az InGame-be terveztük a találkozót, de ide 1000 forint / óra lett volna a bérlés. E-mailt írtam az eSport bárnak, szombaton kaptam azt a választ, hogy elméletileg lehetséges, de ennek utána kell néznie. Én meg úgy hirdettem a többieknek, hogy készüljenek az InGame-be. De hétfőn azt a helyesbítést kaptam, hogy mégsem lehetséges. Na erre ug azt írja, hogy inkább nézzünk utána személyesen a dolognak. Másnap el is mentem személyesen, de jobb választ ott sem kaptam. Mondjuk valahol megértem, hogy nem tudja leszerelni a TV-t, de személy szerint a készséget hiányoltam. Meg amikor rákérdeztem, hogy miért nincs náluk Nintendo, akkor is inkább kitérőnek éreztem a választ, amit kaptam. Nem tudom, mi áll a háttérben, nem akarok ítéletet mondani, ezek saját gondolatok.

De ezek után úgy döntöttünk, hogy a BarCraft-ban próbáljuk meg. Ez nagyon jó ötlet, de ragaszkodok ahhoz, hogy a Ferenc Körútiban legyen. Mert van még egy bárjuk a Nyugati pályaudvarnál, de nem szeretem, hogy ez pinceépület, ebből kifolyólag rettenetesen sötét. A nagyon sötét helyeket meg nem szeretem, arról nem beszélve, hogy olyan, mintha egy labirintus lenne. Úgyhogy célzottan a Ferenc körúti bárt kerestem meg. Hihetetlenül imponáló volt, hogy egyből igent mondtak, persze, lehetséges GameCube-ot kötni a TV-jükhöz. Mehetünk nyugodtan szombaton, foglaltak asztalt nekünk. Na erre hihetetlenül fellelkesedtem, nem győztem dicsérni a többieknek a BarCraftot, és hogy mennyire egy hangulatos hely, ott bizony jól fogjuk érezni magunkat. Alig vártam a szombatot.

Péntek este rám írt bagszi, hogy elfelejtette, hogy kölcsön adta a Mario Kart 8-at, ezért nincs neki a Cosplay farsangra, vigyem el neki, kapok ingyen jegyet. Na mondom, csodálatos. Mert eredetileg vasárnap lett volna a találkozó, mert kíváncsi lettem volna a Cosplay farsangra, de ekkor még az InGame-be terveztük a találkozót, és amikor mondtam, hogy 1000 forint / óra lesz a bérlési díj, akkor úgy voltam vele, hogy nem szeretnék egyszerre két helyre fizetni, ezért marad csak a GameCube találkozó, amit így akár szombatra is áttehetünk, ez többeknek is jobb időpont. A Cosplay farsangra 1.500 forint volt a belépőjegy, a kettőt együtt nem akartam vállalni.

Cosplay farsang

De ha így alakult, akkor elmegyek oda néhány órára. 10-kor kezdődött, igyekeztem akkorra odaérni. Még 9-kor indultam el otthonról. Az 50-es villamossal elérve a Határ utat, előbb a Shopmarkban levő Intersparban vásároltam magamnak néhány dolgot mára. Aztán azt gondoltam, hogy a 99-es busszal megyek el a Golgota térig, és onnan a 24-es villamossal a Ferencvárosi Művelődési Központig, ahol a Cosplay farsang volt, de pont előttem ment el a busz, ezért kénytelen-kelletlen, a metrópótló busszal mentem. Nem szeretem a metrópótlót, mert lassabb, és rengetegen vannak rajta. Most olyan sokan nem voltak, de úgy szorítottam magamhoz a szatyrot, amiben a GameCube játékok voltak, mint gyerek a játékát. No de nem voltak gondok, eljutottam a művelődési központig. Itt gond nélkül bejutottam. Meg is volt a videojátékos részleg, bagszi már hívott is magához. Kicsit beszélgettünk, játszottunk, közben segített, ha kellett, hiszen mégiscsak azért van ott. Nagyon tetszett, amikor 5-6 éves körüli kisfiú járt ott, és úgy belelkesedett a Super Mario Odyssey láttán, és amikor meglátta a Mario amiibót. Mintha csak magamat láttam volna, amikor a Super Mario Bros. 3 és nem sokkal utána a Super Nintendo és a Super Mario All-Stars volt a minden számomra. Maga a rendezvény nem igazán volt animés hangulatú. Sok Star Wars jelmezt láttam, néhány animéset, de mostanra már inkább maga a cosplay univerzális dolog lett.

Ismerős volt a Ferencvárosi Művelődési Központ, mintha egy MAT-os rendezvény lett volna itt. Ja, hogy a ShoujoCon 2015 augusztusában. Arra emlékszem, hogy voltunk itt néhányan konzolosok, akik kihoztuk a gépeket, ekkor követtem el azt a főben járó bűnt, hogy kipróbáltam a Just Dance-et. Ug-vel táncoltunk egyet közösen. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Ghostbusters dalra, ami legalább menőség. Jó volt az a nap is, de magától a FMK épülettől már akkor sem voltam elájulva, és láttam, hogy azóta sem történt semmi felújítás. Szétnéztem érdekességként. A vásár a tornateremben volt, láttam néhány dolgot, amit megvettem volna, ha lett volna rá pénzem. Például hiányzó Árnybíró mangaköteteket, illetve láttam lapozgató könyveket is, az egyik például a vietnami háborúról szólt. Ilyen könyveket most is szívesen vennék. Emlékezzetek a menő Nintendós Játék az erővel lapozgatós könyvre. Arra nem emlékszem, hogy MondoConon a vásárokon lehet-e régiségeket kapni, de örülnék ilyeneknek. Amin meglepődtem, hogy az egyik árus mellett ki volt téve egy kis hálós ágy, és egy kisbaba aludt benne. Valaki elhozta ide a gyerekét, mert nem volt lehetősége otthon hagyni? Nagyon aranyos volt. Aztán ott voltak még a PlayIT-esek néhány standdal. Ugyanazt a termet foglalták el, ahol mi voltunk 2 és éve konzolosok a ShoujoConon. De úgy istenigazából nagy dolog nem volt a Cosplay farsang, úgyhogy jó volt, hogy úgy láthattam, hogy nem fizettem érte. Szerintem nem ért meg 1500 forintot a rendezvény.

12 órától volt Mario Kart 8 Deluxe verseny. Ezen elindultam én is, összesen 7-en gyűjtünk össze. Ezért a selejtező két fordulóban volt megrendezve. Az elsőben négyen indultunk, a másodikban meg hárman, és a két-két legjobb játékos mérte össze a tudását a döntőben. Egy-egy Grand Prix-t mentünk mindnyájan, én az első fordulóban a négyes csapatban voltam. Ezt maximális, 60 ponttal nyertem meg. Aztán a második forduló, a döntő is nagyon jól indult, azt gondoltam, hogy ennyire jól megy, akkor itt is hajtok a 60 pontos győzelem felé. De az utolsó pályát elszúrtam, így ott második lettem, így a döntőt 57 ponttal nyertem meg. Ezt úgy írom, mintha egy természetes dolog lenne, hogy én minden Mario Kart versenyt csak úgy megnyerek, pedig az igazság az, hogy marhára örültem a győzelmemnek. Végre egy Mario Kart verseny, ahol tudtam diadalt aratni. A többiek meg gyakoroljanak nagyon sokat, hogy akár a Mario Kart bajnokságra is tudjanak indulni. Volt néhány olyan ember, akin látszott, hogy nagyon keveset Mario Kartoztak. Alapvető trükköket nem ismertek, nemhogy rövidítéseket, meg ilyenek. Aztán voltak, akiknek egész jól ment, csak nem tudtak egyenletesen jól teljesítményt nyújtani. Ha ők sokan gyakorolnak, akkor nagyon jók lehetnek.

GameCube nap

A verseny után siettem is gyorsan, mert úgy kalkuláltam, hogy pont oda tudok érni a BarCraft elé. Főleg, hogy ha a metrópótlással most is problémák vannak. Most volt tömve volt a busz, és eléggé nehézkesen jutott el a Corvin negyedig. De még így is volt 20 percem, mire megkérdeztem a BarCraft elé. Gondolkodtam azon, hogy bekopogjak, hogy el tudjak készülni 14 órára, de aztán úgy voltam vele, hogy nem díszvendég vagyok én ott, hogy különleges bánásmódban részesüljek, ezért inkább kivártam a nyitást. Annak ellenére, hogy rettenetesen gyűlölöm a hideget, és pont most, február végén volt hajlandó megmutatni a tél az oroszlánfogát. -5°C is volt, ha jól emlékszem. Ma biztos, hogy -7°C van, és ma inkább nem mozdulok ki, mert rettenetes lehet a hideg odakint. Lassan jöttek a többiek. Először jött meg ug és Zsuzsmo, majd Fantos, akit évek óta nem láttam élőben. Ő volt az egyik, aki miatt érdemes volt megcsinálni a Discord szervert, mert a régi veteránok közül például őt sikerült visszahozni. Aztán megjött OctoZaky és Nari, csak hogy az újak is tiszteletüket tegyék, végül Gábor is eljött, aki szintén a veteránok táborát erősíti. Ő is megjelent Discordon, de ő azt keveset használja.

Szóval 7-en gyűltünk össze, és sajnos a találkozó meglehetősen szerencsétlenül kezdődött. Már azon meglepődtünk, hogy melyik asztalt kaptuk meg. Volt végülis fölötte TV, arra próbáltuk meg csatlakoztatni a GC-t, de előtte kértem segítséget. Azt mondja a pultos srác, hogy nem tud... Hát mondom jó, akkor megpróbáljuk magunktól. Megpróbáltuk úgy a TV-hez csatlakoztatni a SCART-kábelt, hogy ne okozzunk semmi kárt. De azért ránk szól a srác, hogy feltétlenül el akarjuk rontani a TV-t? De mondom neki, hogy hát pont ehhez kértem segítséget. Aztán mutat egy kis TV-t, ahova köthetjük a GameCube-ot. Legbelül nagyon dühös voltam. Direkt rákérdeztem: Hozhatunk-e GameCube-ot, tudjuk-e TV-hez csatlakoztatni. Mondták, hogy igen, várnak szombaton. Amennyire készségesnek tűntek üzeneten keresztül, semmi kétségem nem volt afelől, hogy érdemes volt a BarCraftot választani. De most minden illúzió szertefoszlott, és egyből elkönyveltük, hogy a BarCraftba soha nem jövünk. Igazából a mérettel akkora gond nem volt, 24"-os TV volt, körülbelül láthattunk mindent, inkább az volt, hogy magasan volt a TV, és nem volt körülötte szék, ezért vagy körülálltuk, vagy széket vittünk köré.

Mindenesetre oda szereltük a GameCube-ot. Először a Mario Kart: Double Dash!!-t terveztük, de nem sikerült elindítani a játékot, mert egyáltalán el se indította a lemezt. A lemezre már Krisi is rácsodálkozott kb. 2 éve, mert annyira durván karcos, hogy csoda, hogy egyáltalán elindul. Nem tudom, mi  lehet vele, azt már én is használtan vettem annak idején, de azt nem figyeltem meg, hogy ennyire durván karcos lenne a lemez, de tényleg van benne egy mély karc. Valószínűleg a nagy hideg miatt nem akarta bevenni a játékot először, ezért a Super Smash Bros. Melee-vel játszottunk először. Ez ment elsőre. Valakinek pont ez okoz nehézséget, mert alig játszott vele. Szinte elképzelhetetlen számomra. És mégis van ilyen. Kezdetnek jó volt, de már itt éreztük, hogy nem lesz feltétlen jó így játszani, mert adogattuk egymásnak a controllereket, mert 1-2 játék után éreztük, hogy nem tesz jót a nyakunknak a dolog. Egy párat azért mentem Young Linkkel és Kirbyvel néhány meccset. Itt nem arattam sikert, de aztán tettünk még egy próbát a Mario Kart-tal, mostanra már összejött. E körül már nagyobb volt a lelkesedés, jókat játszottunk vele. Azért is örültem az összejövetelnek, mert kevés alkalommal játszok GameCube-on negyedmagammal, és most itt a lehetőség. Jó volt, de egy külön alkalommal játszottuk ug-val ketten a Special Cup-ot, hogy láthassa milyen volt. Nem nagy dicsőség legyőzni itt, hiszen először látta ezeket a pályákat, de mégis:

Én értem el 20 pontot, ug meg 11-et. Meg azért én se nagyon menőzhetek a 20 pontos eredménnyel, amikor a duplája volt a maximális. De a Double Dash!! irányítása tényleg sajátságos, és sajnos erre játékra az igaz, hogy ha sokáig nem gyakorlunk, akkor kiesünk a gyakorlatból. Meg van szerezve minden, egy időben nagyon jó voltam ebben a játékban, de annyira visszaestem, hogy 100cc-n csak 20 pont sikerült. Az új Mario Kartokhoz képest nehéz.

Aztán jött Gábor fő attrakciója, a Mario Party 7. Ebben a 8 játékos játékot akarta kipróbálni. Mert bizony 8-an is lehet játszani, és közben becsatlakozott hozzánk, Zsuzsmo testvére, akit ha jól emlékszem, Timinek hívnak, így a lehetőség adott volt. Négy controller elég volt a játékhoz, párban kellett játszani, mely a következőképp alakult ki:

• Nari + OctoZaky
• Gábor + Fantos
• Zsuzsmo + Timi
• ug + én

Miénk volt az ezüst színű controller. Én voltam Yoshi, ug meg Boo. Ilyenkor úgy megy a játék, hogy az egyik játékos a controller bal oldalán játszik, a másik meg jobb oldalt. Hát nagyon érdekes játék volt. Azt alapvetően nem tudjuk, ki volt az a nagyokos, aki 20 körösre találta ki a játékot, de nagyon leamortizálódtunk, és a 14. körre a végkimerülés határán már inkább feladtuk a játékot. Nagyon hosszú volt egy-egy kör, mégiscsak 8 emberrel történhetett esemény, és végig állni az egészet. Hát köszönjük szépen. De volt egy vicces momentum, amikor valaki Bowser mezőre lépett, és mindnyájan játszottunk. Úgy volt, hogy, aki veszít, aki az összes érméjének felét elveszti. De Gábor, mint instruktor, úgy fejezte ki magát, hogy elveszti a félpénzét. Na, erre ug-val egyszerre felszólalunk, hogy akkor nem megyünk a vásárba.

Szóval a 14. körre feladtuk, és konkrétan a GameCube-ozásból is elegünk volt egy időre. Pihenésként inkább játszottunk egyet a Mario Kart 7-tel. Az jól jött, és a Double Dash!! után kifejezetten felüdülés volt. Két menetet mentünk eleinte, utána Zsuzsmo testvére elment. Érdekes, hogy amíg ő is játszott, addig ug vele szolidaritásban vele harcolt az utolsóelőtti helyért, de utána csatlakozott hozzánk Gábor és Fantos is, és ott már megmutatta, hogy mire képes valójában. Ott volt az élen, és igazából a két Gábor mögött egyáltalán nem szégyen harmadiknak lenni. Volt egy ilyen eredmény:

Bár azért látható, hogy inkább a gépi ellenfelekkel voltan nagy harcban. Fantos meg Lalikum néven ment, most neki nagyon nem sikerült.

Ezután megjött bagszi. Visszaadta a Mario Kart 8-at, meg sokat beszélgettünk, mivel Gábor és Fantos évek óta nem volt jelen találkozókon, ezért számukra az is új volt, hogy bagszi lett a Nintendo Magyarország képviselete. Rengeteget mesélt nekik / nekünk milyen a cseheknek dolgozni, és annyit talán el lehet árulni, hogy korántsem annyira álommunka, mint ahogy azt Nintendósok gondolnánk. Sok megkötés van, és azt sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes nap ugyanazzal a lendülettel kell csinálni a Nintendo körüli teendőket, mint amikor imádjuk a dolgot. Elég csak abba belegondolni, hogy nem mindennap játszunk ugyanazzal a 100%-os lendülettel, és akkor is írni kell a Nintendós híreket, fordítani a videós feliratokat, meg csinálni a leírásokat magyarul, amikor semmi kedvünk nincs hozzá, mivel ez a munka. Egy ideje gondolom azt, hogy jó dolog olyanban dolgozni, amit szeretünk csinálni, de nem maga a megváltás, ahogy azt sokan hangoztatják. Méghozzá azért nem, mert egy embernek döntő többségében több hobbija van, több minden iránt is érdeklődik komolyan, de a munkája csak egy hobbiból áll, és arra mindig napi 8 órát kell szánni, még akkor is, ha semmi kedve nincs hozzá, ráadásul a többi hobbijának rovására. Ennek menedzselésére is kell lelki erő, hallottam már olyan esetet, amikor valaki megutálta azt a hobbiját, amit munkájaként csinált, egyszerűen mert túl sok volt neki. És ahogy írtam a megkötéseket, azért az is belejátszik a dolgokba, hogy ha valaki a munkájaként a hobbiját csinálja, azt jó eséllyel nem úgy fogja csinálni, ahogy azt szeretné, ahogy ideálisnak tartja. Bagszinak többször kell olyan dolgot kiírnia / csinálnia, amivel ő maga sem ért egyet, de nincs mit tenni, mert a csehek ezt írták elő, és ezt kell tenni. És ő megteszi annak ellenére, hogy tudja, hogy rá fog zúdulni a gamer-harag. A csehek meg ebből nem éreznek semmit, de ha éreznének is jó eséllyel, nem érdekelné őket, mert a magyar konzolos piac van nekik az utolsó helyen. Lényegében négy országnak intézik a Nintendós forgalmazását: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország. Ezek közül Csehország és Szlovákia egybe van valami miatt. Mint a régi időkben Csehszlovákia. Így is van a Facebook csoport neve: "Nintendo distributor Česká a Slovenská republika, és ezek után talán látható, hogy miért vannak a magyarok hátrasorolva. Mi vagyunk a legkevesebben, hiszen a csehek és a szlovákok együtt magasabb számot adnak ki, mint mi, arról nem is beszélve, hogy ezen országok közül Magyarország van a leginkább gazdaságilag elmaradva. A Game Parkosok mondták, hogy mennyire dicsérik nekik is a lengyeleket a csehek, hogy mennyivel több játékot adnak el ott. Igen, csak hát Lengyelország háromszor akkora, mint Magyarország, négyszer többen laknak ott, és a gazdaságuk is jobb helyzetben van, mint a miénk. Úgyhogy nem könnyű magyar képviselőnek lenni, és ezeket azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy bár érdemes törekedni arra, hogy azt dolgozzunk, amit szeretünk csinálni, de annak is vannak nehézségei, és azokat is legalább annyira jól kell tudni kezelni.

Meg túlzottan nagy kitérőt tettem. Vizionáltuk azt, hogy akár a BarCraft zárásáig, éjfélig is maradnánk, hiszen miért is ne, és ha nem lett volna az a baki az elején, akkor minden bizonnyal maradtunk volna. Arról nem is beszélve, hogy volt volt még egy probléma. A vége felé szerettünk volna egy menetet menni a Kirby Air Ride-dal, de ez nem sikerült, mert mindig kikapcsolódott a TV magától... Nem tudjuk hogysmint volt az eset, de amikor sokáig játszottunk a Mario Kart 7-tel, akkor a GameCube bekapcsolva maradt, és végig ment rajta a Mario Golf: Toadstool Tour demó játéka (mert a Gábor akart ezzel játszani, csak valamiért mindig félbehagyta), és arra tippelünk, hogy ezt valaki megunta, hogy ugyanazokat látja a TV-ben, ezért azt csinálta, hogy a telefonját szinkronizálta azzal a TV-vel, amin játszottunk, és mint távirányítóként folyton kikapcsolta a TV-t. Pedig annyira nem is volt hangos a TV, a Gábor külön ügyelt arra, hogy ne zavarjunk másokat. Túlzottan jólelkű a Gábor. Halkabbra veszi a TV-t, hogy ne zavarjunk senkit, és a Mario Party 7-ben is mindenkinek ott segít, ahol tud, szinte már túlságosan is. Visszatérve, mivel nem volt úgy felhőtlen nap, ahogy terveztük, ezért inkább 20 óra után elmentünk.

Mindenki ment haza, mi hármasban bagszival és Fantosszal elmentünk a Corvin Plázánál levő Burger Kingbe, ott ettünk, meg beszélgettünk. Aztán a 9-es buszhoz mentünk de itt Fantos elbúcsúzott tőlünk. Ketten mentünk bagszival Kőbánya alsóig, aztán én a 151-es busszal haza. Összességében jól éreztük magunkat, és valahogy valamilyen módon szeretnénk ezt megismételni. Az is felmerült, hogy akár valamelyik pláza kajáldás részében is összegyűlhetnénk így néhányan, mint a régi időkben. Benne vagyok, már csak a nosztalgia kedvéért is, aztán meglátjuk, hogy mennyire jön be. De ez a nap jó alapot adott arra, hogy van igény néhány fős konzolos összejövetelekre.

Csináltam képeket, azok itt tekinthetők meg.

Számítógépes asztal

Nagyon régen, a fórumos időkben divat volt megmutatni a számítógépes asztalunkat egymás között, kicsit menőzni azzal, hogy kinek milyen háttérképe van, vagy ki milyen programot használ. Olykor visszanézem az én régi elmentett képeimet, és oly nosztalgikus látni azokat. Nintendo tárgyú háttérképem van, ezért megmutatnám a jelenlegit.

Bizony, van itt minden, mint a vásárban, mondhatni karácsonyfadíszként van teleaggatva az asztal mindenféle alkalmazásokkal. Steamre az utóbbi időkben kicsit beleerősítettem, erre majd szeretnék szánni egy külön postot.

Kis fejlesztés

Az írás a blog.hu-s oldalról szól.

Csináltam egy bannert és háttérképet a blognak. Bagszi tette szóvá, amikor ránézett a blogra, hogy mennyire sötét. Teljesen igaza volt. A színnel én sem voltam megbarátkozva, de azért hagytam meg ezt a sablont, mert kevés a választható sablon a blog.hu-n belül, de ebben láttam a legtöbb lehetőséget, ezért ezt választottam. Csak aztán az utólagos szerkesztéssel nem foglalkoztam különösebben. Egészen tegnapig. Úgy voltam vele, hogy előveszem azt a nagyon kicsi grafikus tudásomat, és kreálok egy háttérképet és bannert a blognak.

Azért ebből is látható, hogy nem foglalkoztam soha különösebben képszerkesztéssel. Itt semmi másról nincs szó, minthogy átlátszó hátterű képeket tettem úgy a szélére, hogy azért a szövegbe ne zavarjanak bele. Ezek kerültek narancssárga alapra. Ugyanígy a bannernél. A banner volt az, aminél sokáig vacilláltam, mert a Mario Kart 8 Deluxe már régóta megihletett, de nem tudtam, hogy valósítsam meg. Aztán, hogy a Super Mario Odyssey háttere piros (egyáltalán, hogy a Nintendo Switch főszíne a piros), ezzel már végre tudtam valamit kezdeni. Egyelőre ennyit tudok, de az igazat megvallva, nem nagyon hiszem, hogy többet akarok tudni. Egyszer azért belemélyedtem a képszerkesztésbe, de azzal a lendülettel abba is hagytam, mert azt láttam, hogy egy-egy részlettel túl sokat kell vesződni, és azt éreztem, hogy a befektetett munka nagyon nincs arányban az eredménnyel, úgyhogy feladtam.

Most első körben elégedett vagyok ezzel, aztán, ha lesz valami ötletem, akkor majd kérek segítséget.

Mario Kart 8 eredmények

Egyedül töltöttem a szilvesztert, de nem éreztem magam magányosnak. Eltelt az idő. Gyakoroltam Mario Kart 8-ban, hogy felmérjem épp hogy állok. Két versenyt mentem. Mind a kettőben 32 futam volt, 150cc, nehéz gépi ellenfelekkel. A különbség ott volt, hogy először tárgyakkal mentem, majd tárgyak nélkül. Érdekes eredmény született.

Amikor tárgyakkal versenyeztem, azt épp, hogy megnyertem. Nem volt kifejezetten elvárás magammal szemben, csak játék közben ahogy számolgattam magamban, hogy 480 pont a maximum, és nem állok rosszul, na gondoltam, ha meglesz 380 pont a végére, tehát 100 pont lenne a veszteség, akkor elégedett leszek. Ez épp hogy elmaradt. Többször voltam hatodik a játék során, ez volt a legrosszabb eredményem, de voltam első is többször egymás után. Van úgy, hogy kicsit kienged a figyelmem, és pont akkor megyek neki egy banánhéjnak, vagy csap el egy zöld teknőspáncél. És hogy mennyire a véletlenen múlik a verseny, az azért megnyilvánul abban is, hogy eléggé szorosak voltak a végeredmények. Az 1-4. helyezettek között, majd egy nagy szakadék, és a második nagy csoport 5-12. helyezettek közötti pontszámok. Ez is mutatja, hogy ha tárgyakkal játszunk, akkor azért szerepet játszik a szerencse, és akár egy utolsó helyezett is lehet egy-egy verseny erejéig akár a középmezőnyben is, ha az előtte levők valóságos detonáció áldozataivá válnak. Hasonlóképp kerültem én is a középmezőnybe.

Ha tárgyak nélkül játszunk, némileg másképp fest az eredmény.

A nagy szakadék itt is megvan a 4. és az 5. helyezett között, de nagyobb a szóródás a pontszámok között. Ez azt mutatja, hogy ha kisebb szerepet kap a szerencse, akkor nem nagyon van elmozdulás helyezésekben.

Nekem is magasabb lett a pontszámom. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy van tudásom a játékhoz, megy is, csak tárgyakkal nem tudok manőverezni. Egyébként élveztem a játékot tárgyak nélkül is, nem éreztem, hogy unalomba fullad. Sőt, olyan érzésem volt, hogy valódi, komoly versenyt megyek Mario Kartos közegben, és nagyobb súlyt kap a tudás. Úgyhogy nekem nincs bajom a tárgyak nélküli játékkal.

És hogy milyen volt a kocsim?

• Buggybud
• Roller
• Super Glider

Február 10-én lesz egy Mario Kart verseny, melyet a Facebookos Mario Kart Hungary csoport szervezett meg a Game Park támogatásával, a cseh forgalmazó meg meglepő módon igent mondott a versenyre. Érdemes jönni, mert a nyeremények sem akármilyenek. A plakát:

A részletes szabályzat a Game Park weboldalán olvasható. Nevezettek minél többen.

Az teljesen nyilvánvaló számomra, hogy ezzel a 411 pontos eredménnyel semmi esélyem nincs. Ugyanis akik nagyon keményen játszanak, azok szinte biztos, hogy hasonló körülmények között összehozzák a maximális, 480 pontot. Sőt, mivel tárgyakkal fogunk versenyezni, inkább a 374 pontos eredményemmel számoljunk, csak rosszabb a helyzet. Ennek ellenére neveztem, egyrészt játszok egy jót, másrészt meg ha sokkal többen leszünk, jobban látszik majd, hogy országos viszonylatban hogy állok. Arra számítok, hogy fognak gyengébbek is nevezni, így nagyjából a középmezőnyben lehetek. Ha a játék nehézségét nézzük, akkor alapvetően elégedett vagyok a jelenlegi tudásommal, és azt gondolom, hogy magamhoz képest jó ez az eredmény, de bőven tudok még fejlődni. Arra már biztosan nincs idő, hogy egy hónap alatt a legjobbak közé kerüljek, de folyamatos gyakorlással javíthatok még. Nekem az is dicsőség, ha jobb helyen fogok végezni. Nem titkolom, hogy rettenetesen örülnék, ha az enyém lenne az első díj, mert nagyon fáj a szívem a Super Nintendós kiadású New Nintendo 3DS XL miatt, de a realitás az, hogy dolgozni fogok érte. A versenyre meg gyertek minél többen.

Egy érdekes Nintendós nyereményjáték

Méghozzá negatív értelemben. Régen, amikor a Stadlbauer volt a Nintendo forgalmazó, akkor szinte teljesen híján voltunk a Nintendo promóciónak, csak egy nyereményjáték maradt meg az emlékezetekben, az is azért, mert annyira idétlen volt az egész, hogy rettenetesen fájt. Igen, arra a bizonyos Nintendo 3DS-es Facebookos játékra gondolok 2011 tavaszán, ha valaki emlékszik rá.

2014-ben jött a változás, amikor forgalmazóváltás történt, amikor jött a ConQuest, és valamit el akartak kezdeni csinálni. Volt több kifejezetten jó megmozdulásuk, a múlt havi PlayIT! nagyon jóra sikeredett, de most olyan nyereményjátékot találtak ki, ahol ugyan Switch konzolt lehet nyerni játékokkal, de hogyan... Az a nem mindegy. A Hivatalos Nintendo weboldalon lehet olvasni a leírást, a lényege az, hogy Switch-csel kell pózolni. Ha leegyszerűsítjük, az nyerhet Switchet, akinek már van. Annyiból lehetne szépíteni a dolgot, hogy meghívom a barátomat, akinek még nincs Switche, de nagyon akar, és akkor nyerhet ő, nem utolsósorban tudunk ketten is játszani két különböző konzolon közösen egy játékkal. Vagy lesz december 30-án egy Nintendo találkozó az InGame eSport bárban, oda lehet jönni, aki szeretné a Nintendo konzolját, és fényképezkedhet valaki Switchével, vagy egy controllerével.

De akárhogy is nézzük, sokkal normálisabb lenne a dolog, ha Wii U-val vagy Nintendo 3DS-sel lehetne fényképezkedni, és azzal nyerni. Ez volt az első gondolatom, míg nem olvastam el részletesebben a leírást, melyben van egy mondatrész, mely minden kérdésre választ ad:

lehetséges, hogy bekerülsz a konzol következő reklámjába

Semmi másról nincs szó, minthogy a ConQuest reklámarcokat keres. Az tény, hogy jól megfizetik a képeket, hiszen Switch konzolt lehet nyerni Super Mario Odyssey és The Legend of Zelda: Breath of the Wild játékkal, képernyővédő fóliával. Ez jár az első helyezettnek, és azért a második- és harmadik helyezetteknek sem kell szégyenkezniük, hiszen mind a ketten megkapják a fentebb említett játékokat, de reklámcélból kizárni azokat, akik alapvetően nem tudnak Switch-csel fényképezkedni, az azért eléggé alávaló.

Most csalódtam a ConQuest-ben. Amikor volt a mizéria a Super Nintendo Classic Mini ára miatt, akkor próbáltam értelmet keresni az áremelésben, próbáltam megmagyarázni, nézni a jó oldalát a dolognak, írtam is erről egy elemzést, de sajnos ezzel a nyereményjátékkal azokat igazolja vissza a ConQuest, akik szimplán meggazdagodást gyanítottak a hirtelen jött áremelés mögött. Merthogy azt nem magyarázták meg, nem adtak indokot arra, hogy miért emelik meg 16.000 forinttal a konzol árát, csak egymást érték a találgatások, de a hivatalos okot nem tudtuk meg. Most már sejthető, hogy miért nem... Nyilván emiatt senki nem tudhatta, hogy mi történt, de utólag bánom, hogy akkor kiálltam ConQuest mellett. Azt érzem, hogy nem való nekik a siker, mert akkor azt néznék, hogyan tehetnének szert minél nagyobb bevételre, és soha nem lenne nekik elég.

Én még tudom azt mondani, hogy képet tudok csinálni a találkozón, és örömmel is nevezek be, hátha én nyerek, de azért lássuk be, hogy sokan "kizáródnak" a versenyből, akiknek tényleg jól jönne a konzol. És ha valóban reklámcélra keresnek képet, akkor vajon mi alapján választják ki a legjobb képet? Azt gondolom, hogy bár ott van a Mario és a Zelda játék, szerintem azok a képek preferáltak, ahol közösségi játék van, mert azt akarják promózni a Nintendo társas szórakozás. Nem utolsósorban azok a játékosok preferáltak, akik fotogénebbek. Nem feltétlen a szépség fog dönteni, de feltételezhetően az fog nagyobb eséllyel nyerni, akinek jó fizimiskája van, aki alkalmas arra, hogy reklámban szerepeljen.

Aztán ki tudja, mi lesz az eredmény. Az biztos, hogy ez nem az, amit vártam a forgalmazótól. De ha ennek bármilyen ilyen jellegű folytatása lesz, akkor vissza fogom sírni a Stadlbauert. Ők csak szimplán töketlenek voltak, de ha kiderül a ConQuest-ről, hogy mindent az anyagi haszonra alapoznak, ezen kívül nem sok számít, akkor valahogy mindenképp jelezni kell feléjük, hogy ez így nincs jól. Ha másképp nem, nyomásgyakorlással.

2017. őszi PlayIT!

Ezen a hétvégén volt az idei őszi PlayIT, ami nekem azért is volt különleges, mert egyrészt ez volt az első PlayIT-em, másrészt meg promóter is voltam a Nintendo standon. Nagyon jó volt, a vasárnap esti lábfájás szinte bajtársi kapcsolatot hozott létre közöttünk. Sokan voltunk promóterek, mert most a Nintendo egy mindennél nagyobb standdal készült, konkrétan 60+ Nintendo konzol volt kiállítva, ehhez pedig kellettek az emberek. De lássuk is sorjában az eseményeket.

PÉNTEK

Lettek volna ma óráim az egyetemen reggel 8-tól, de nem igazán akartam bemenni. Reggel sikerült is felébredni, de vissza akartam aludni, aztán a felettes énem csak leszidott, hogy mi az istenért vagyok itt Pesten, ha nem teljesítem a kötelezettségem? Jól van, kelek már! Végül bementem az órákra, és igazából megérte. Szeretem az egyetemet, és bár van néhány dolog, amit nem értek, hogy miért kell tanulni, de ha kell, azokat megtanulom, aztán vizsgák után viszont nem látás.

Órák után bementem a Shopmark-ban (nekem az Europark marad, míg élek...) levő InterSpar-ba bevásárolni, mert sejtettem, hogy nem lesz idő erre a hétvégén. Gondban is voltam, hogy mit vegyek, ami laktat is, de nem költök egy vagyont. Elég nehéz volt dönteni, felhívtam bagszit, hogy hányra kell menni szombaton? Attól féltem, hogy 8-ra, és tényleg... Úgyhogy ott kell megoldani, végül sikerült. És mivel itt vagyok, jelentem, nem haltam éhen. :D

Betanítás volt ma. Volt egy szavazás Facebookon, hogy mikor legyen a betanítás. Pénteken 17, 18-kor, vagy szombaton 6, 7-kor. Annak ellenére, hogy a péntek 17 óra nyert, 18-kor volt. Ezen volt is egy kisebb vita, hogy akkor minek volt a szavazás, ha nem akkor lesz, amikorra a legtöbben szavazták meg. Az volt a válasz, hogy aki a 18 órát jelölte be, annak valószínűleg nem jó a 17 óra, viszont aki a korábbi időpontot jelölte be, annak jó lesz később is. Végülis részemről igaz, jó a 18 óra is, csak személy szerint azért jelöltem meg a korábbi időpontot, hogy itthon több idő legyen pihenni. Legközelebb ne legyen szavazás két ennyire közeli időpontokkal. Amúgy volt egy szavazat a szombat 6 órára is, a Truner volt az... Nem bír magával. ^^' A betanításon elmondtak minden tudnivalót a hétvégéről, meg ki lehetett próbálni játékokat. A Super Mario Odyssey-hez mentem, mert ez volt az egyik játék, amit bejelöltem, hogy szívesen promotálnék, de még nem ismerem annyira, és hogy képet kapjak a játék mikéntjéről. A Mario Kart 8 Deluxe-et ismerem már. Amit hiányoltam a SNES Classic Mini. Szerintem azt is ki lehetett volna állítani, főleg, ha a Nintendo komolyan tervez vele, és sokáig tervezi a boltok polcain tartani. Nálunk biztos sokáig lesz majd, mert a WestEnd-ben levő Media Markt-ban hegyekben állnak a SNES Classic Mini gépek. Vajon miért... T_T

Kb. 20 óráig tartott a betanítás, meg a próba, aztán lehetett hazamenni. Eredetileg a 3-as villamoshoz akartam menni az Ónodi utcáig, aztán láttam, hogy ug vár a 10-es buszra a Hungexpónál (merthogy itt volt a PlayIT, ez lemaradt), úgy voltam, hogy megvárom vele. Kiderült, hogy elnézte a menetrendet, mert a hétvégi 20.04-es buszra várt, amire tényleg csak pár percet kellett volna várnia, de hétköznap 20.44-kor megy a busz. Azt már nem várta meg. Elmentem vele az Örs Vezér Térig az egész utat végigbeszélgettük. Ott a 85-ös busszal mentem haza. Éjjel viszont elég nehezen aludtam el, és ez sajnos elő szokott fordulni, amikor korán kell kelni, akkor nehezen alszok el. Egyszerűen azért, mert annyira bennem van a korai ébredés, hogy nem látom értelmét, hogy korán elaludjak, hiszen úgyse tudom kialudni magam.

SZOMBAT

Ennek ellenére aludtam 4 órát, és meglepően kipihenten ébredtem. Össze is készülődtem, 7 óra után elindultam. Azért látom, hogy a hétvégére meg kell tervezni a közlekedést, mert azáltal, hogy ritkábban járnak a buszok, villamosok és családtagjai, hosszabb a menetidő, és meg kell találni az indulási sűrűség függvényében a megfelelő útvonalat. Szombaton reggel a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, majd onnan a 3-as villamossal at Ónodi utcáig. Csak két megálló volt, de inkább leültem, mert tudtam, hogy estére becsülni fogom ezeket a perceket. Elsétáltam a Hungexpóig, staff karszalaggal be is engedtek azonnal. Ahogy bementem a G csarnokba, meglepetten láttam, hogy mindenki még kint áll. Nem jöttek meg a csehek... Én 8-ra értem be, elég sokan ott voltunk már, de várnunk kellett, mert szalaggal elzárták a Nintendo standot. Viccelődtünk is azzal, hogy rendezzünk ünnepélyt, vágjuk el a szalagot, nyissuk meg a Nintendo standot, mondjunk ünnepi beszédet... De tényleg, kicsit csalódás volt számomra, hogy 8-ra berendeltek minket a csehek (A ConQuest, mint hivatalos Nintendo forgalmazó, prágai cég), és ők csak 8.30-ra jöttek. Az volt a szerencse, hogy sokat nem kellett készülődni, így 9 órakor, amikor a VIP-es jeggyel rendelkezők már bejöhettek, minden készen állt. Nem is kellett sokáig várni az első emberekre, szinte repültek a Nintendo stand felé. Elől volt négy kiállított Nintendo Switch konzol Mario Kart 8 Deluxe-szel handheld módban, ott őrködtem én. Tehát már az első perctől jöttek emberek, nem is kellett invitálni, jöttek maguktól. Érdeklődők voltak, a döntő többségében azt láttam, hogy kíváncsiak a Nintendóra, érdekelte őket, hogy működik a Switch, hogy van az, hogy hibrid konzol, mit tartalmaz a csomag, amit megvesznek, és a Mario Kart 8 Deluxe is sokaknak tetszett. Volt az asztalon Switch prospektus is, ahol minden alapinformáció megvolt a konzolról, azt is érdeklődéssel forgatták, vitték magukkal. Sokakat meglepett, hogy ennyire kicsi konzol a Switch, és néhányukat meglepett, hogy mennyire drága. Nekik is el kellett mondani, hogy maga a technológia drága. Mivel nincs nagyon kiírva, hogy mennyi a gép memóriája, ezért nem akartam abba is belemenni, mert ha azt is magyarázni kell, akkor akár külön előadást is tarthattam volna a konzolról. De jókedvem volt. Volt olyan, hogy énekelgettem magamban, volt amikor Yonekura Chihiro: Seize the Days dala járt a fejemben, máskor Suara: Niji Iro no Mirai dala. Tiszta vidám és jókedvű dalok, kell ennél több?

A promóterkedés nemcsak azért nehéz, mert végig állni kell, hanem agyban is végig ébernek kell lenni. Próbáljátok ki, hogy végig ugyanazzal az éberséggel, energiával beszéltek kisebb szünetekkel 10 órán keresztül. Rettenetesen nehéz. Volt is holtpont, amikor azt éreztem, hogy elzsibbad az agyam, és már csak mint egy gép, mondtam a szöveget, nagyon remélem, hogy ez kívülről nem látszott, de az a fél óra, amíg nem szedtem össze magam, nehéz volt. De ennek ellenére élveztem, mert tényleg azt láttam szinte mindenkin, hogy érdekli a konzol. Előfordult 1-2 olyan is, aki gúnyolódott a Nintendón, de hát istenem... Csinálja csak. A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen, hogy ilyen emberekkel is találkozzunk, de jöjjenek csak ők is! Lássák meg a Mario Kartot, a Switchet, és képedjenek el, hogy mit tud ez a kicsi konzol. Egyébként meg nem gondolom azt, hogy azért volt kedvelt a konzol, mert csak olyanok jöttek, akiket egyébként is érdekel a Nintendo, amúgy a többiek elkerülték a standot, mert rengetegen voltak nálunk. Az egyik férfi azt mondta, hogy a Nintendo standja a legjobb, a legjobban összeszerelt. Volt olyan, aki azért méltatta a standot, mert nincsenek villódzó fények, nem ezzel csábítják magukat a játékosokat, hanem a játékokról voltak kint képek, molinók, tehát önmagát reklámozta a Nintendo.

Nagyon jó volt ezeket hallani, és látni azt, hogy a Nintendo tényleg kitett magáért. Ilyen nagy még soha nem volt a cég standja, rengeteg Switch volt kint, nemcsak a cseh cégen, de a Nintendón is látszik, hogy nagyon akarja, hogy sikeres legyen a Switch, és ezért mindent megtesz. El is gondolkodtam azon, hogy mennyire múlik a cseh cégen a promóció? Ha csak rajtuk múlt volna a dolog, vajon promotálták-e volna a Wii U-t ugyanezzel a lendülettel, mint ahogy most a Switch-et, és a Nintendo 3DS-t (merthogy az is volt kint). Valószínű, hogy a nagy európai forgalmazón is múlik a dolog, a kérdés inkább az önkéntesség a ConQuest-től. Mert az biztos, hogy sokaknak tetszett a Nintendo stand. Mondogattam is néhány promótertársamnak, hogy a terv szerinti eladásokat ötszörösen túlteljesítjük ezzel a hétvégi promócióval.

Néha le lehetett ülni néhány percre enni, de kipihenni a lábfájdalmakat, ez sem volt elég. 15 óra körül terveztem egy hosszabb szünetet, akkor az öltözőbe mentem. Ami járt nekünk kaja, az ott várt minket. De mivel csak egy kulcs volt, ezért amíg valaki az öltözőben volt, a többieknek meg kellett várni, amíg ő végez. Nem feltétlen kellett volna így lennie, hiszen ha tudják, hogy nyitva van az ajtó, jöhetett volna, aki akart, persze úgy, hogy ne akadályozzuk a munkát. Volt ebből egy furcsa szituáció, ugyanis az általam hosszabbra tervezett szünetben azért éreztem magamban, hogy talán olyan sokáig mégsem kellene maradnom (kb. 20 percet terveztem). Pont akkor telefonált rám bagszi, amikor épp kiléptem volna az ajtón, hogy hol vagyok, más is menne. Már rohantam is vissza. Cseri az, aki várt, viszont rémülten konstatáltam, hogy amikor benyúltam a zsebembe, nem volt nálam a kulcs. Semmi baj, biztos a zárban hagytam. Kiderült, hogy tényleg ott volt, csak nem kívül, hanem belül volt a zárban, tehát ki sem vettem onnan, így az öltöző ajtaja nyitva maradt. Hejj, ha nem akkor szólal meg a telefon, amikor épp az ajtónál voltam... Legközelebb én is jobban figyelek. De igazából pont azért, mert nem nagyon lehetett eljönni, ezért pihenni sem igazán volt lehetőség.

Kibírtam végig, de nem tagadom le, hogy az utolsó 2 órában már nagyon nézegettem az órát. Olyan volt a lábam, mint abban a L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor Laár András lövi a saját lábát, és mondogatja, hogy jaj, de fáj a lábam! Úgy fáj a lábam! *újabb lövés* Júj, de fáj a lábam! És nekünk még fegyver sem kellett hozzá. A mi lábfájásunk sokkal lassabban alakult ki, de annál hatásosabb volt. Nagyjából 18.30 körül lehetett igazán látni, hogy fogynak az emberek, és 19 óra után (ahogy véget ért a játékuk) már ki kellett kapcsolni a konzolokat és a TV-ket. Földre ugyan senki nem terült, de hogy megkönnyebbülés volt még a földre is leülni, az biztos. Csak onnan még haza is kellett menni.

Az utcán is, de inkább otthon jártam úgy, mint aki csak bottal képes járni. Visszafele is a 151-es busszal mentem haza. Azon már nem voltam, hogy kaját is csináljak magamnak, majd holnap reggel, inkább aludjam ki magam.

VASÁRNAP

És most sikerült is. Majdnem 8 órát aludtam, és jelentem, a lábam is kipihente magát. El is tudtam készülni mindennel, viszont az igazat megvallva, most nem nagyon törtem magam azon, hogy odaérjek 8-ra. Akármennyire is lelkesen indultam neki a napnak, és imádom a Nintendót, azért megvan bennem az az érzés, hogy ha azok nem érnek oda 8-ra, akik berendelnek minket akkorra, akkor miért menjek be? Főleg, hogy nem is tudunk addig semmit csinálni, mert ma nem a stand volt elzárva, hanem középen az elkerített rész, ami szintén öltözőként és pihenőként funkcionál. Többek között, meg ott vannak a Nintendós cuccok elraktározva.

Ennek ellenére azért ahogy elkészültem, elindultam, és igazából ezen a napon, a 3-as villamosnál láttam azt, hogy mennyire fontos megszervezni a hétvégi utazást, mert a vasárnap reggel a villamos csak 20 percenként járt. De sikerült úgy összehangolni, hogy bár késtem, de az csak pár perces volt. Meg jöttek utánam is emberek. Amíg nem jöttek meg a csehek, addig ott ültünk előtte. Minden egyes percét megbecsültük az ülő életmódnak. Kb. 8.30-ra érkeztek meg a csehek, tapsoltam nekik, még egy "el se hiszem" szöveget is kiejtettem a számon. Egyébként nagyon rendesek, segítőkészek, lehetett velük beszélgetni, csak ez az egy. De semmiség, vágjunk bele a mai napnak.

Most is el tudtunk készülni rendesen 9-re, nem is kellett sokat várni, jött az első ember nem sokkal 9 óra után. Ma is ugyanúgy csináltam a dolgomat, minden jól ment. Bár ma is volt egy kis "áramszünet" a fejemben, igyekeztem áthidalni azt a részt, és menni tovább.

Sokan nem tehetnek róla, de igazából unalmas volt annyiszor elmagyarázni, hogy az A-gombbal lépünk be a játékba. Mindenki eszeveszett módon nyomkodja a B-gombot, mert az XBOX-on úgy van a gombok kialakítása, hogy alul van az A-gomb, és ebbe zavarodnak bele sokan. A vicces az, hogy a Nintendo ezen gombkiosztását, még a Super Nintendónál találták ki, de ott tényleg a B-gomb volt az "elfogadó"-gomb, amivel beléptünk a játékba. Csak aztán a Nintendo 64-nél és a GameCube-nál megvariálták a gombokat, az A-gomb lett az "aktiváló"-gomb. Aztán ez megmaradt, az más kérdés volt, hogy az A-gomb visszakerült jobb oldalra, ahogy eredetileg. Amúgy én is belezavarodok, mert Wii U-n is már ez a gombkiosztás volt, és amikor Super Nintendo vagy Nintendo 64 játékkal játszok, módszeresen összekeverem én is. Úgyhogy a Nintendo nemcsak az XBOX-osokat, hanem a saját táborát is sikeresen összezavarja. Úgyhogy semmi gond, csak sokszor ugyanazt elmondani volt unalmas. Egyszer, amikor mélyponton voltam mentálisan, odajött egy srác, akin mondjuk olyan nagy lelkesedést nem láttam, ő is a B-gombbal akart mindig belépni a játékba. Na mondom, lássuk, hogy feltalálja-e magát (mert van, aki rájön magától). De csak nyomkodta a B-gombot, végül otthagyta az egészet. Egy idő után már teljesítménynek tituláltam azt, aki magától az A-gombbal lép be a játékba.

Nem akaszkodtam rá mindenkire. Akinél láttam, hogy magabiztosan kezeli a Switch-et és a játékot, annak nem szóltam semmit, legfeljebb üdvözöltem, de hagytam játszani. De akinél bizonytalanságot láttam, attól megkérdeztem, hogy mennyire ismeri a játékot. Annak elmagyaráztam az alapokat. És nekik is ment a játék. A legfurcsább az a fiú volt, szegény, akinek a jobb kezén hiányzott a hüvelykujja. Furcsán tudta irányítani a játékot, nem is tudott egyszerre gyorsulni, meg a kanyarokban farolni. Amúgy jó érzés volt ma is látni az érdeklődést az embereken, mondtam is a többieknek, hogy olyan népszerűek vagyunk, mint a PlayStation stand. Bagszi egyből rámondta, hogy sokkal népszerűbbek. Kell az új lendület, kell az, hogy ne a casual vonalat fogjuk meg, hanem a valódi játékai miatt szeressék az emberek a Nintendót.

Ma is sokat beszéltünk a lábunk állapotáról, főleg a nap végén. Volt is olyan érzésem, hogy ez a munka egyfajta "bajtársi" kapcsolatot hozott létre. Meg minden promóter értett a Nintendóhoz. Azt gondolom, hogy azért is voltunk népszerűek, mert minden kérdésre tudtunk válaszolni, és fel tudtuk kelteni az emberek érdeklődését a Nintendo irányába. Úgy tűnik, ez sokat számít. Lehet választani, hogy dekoratív hölgyek promotálják a játékokat, akik semmit nem értenek hozzá, vagy olyanok, akik külsőre "csak" emberek, de amúgy értik a dolgukat. Szerintem ebben az esetben az utóbbi a fontosabb, inkább a játék maradjon meg az emberekben (elsősorban pasikról beszélek most), és nem az, hogy milyen szexi csajok mutatták be azokat, aztán majd diszkrét helyen mit csinálnak magukban a fiúk.

Ez a nap is hasonlóképp telt, mint az előző, vasárnap hamarabb kezdtek el fogyatkozni az emberek. Vasárnap is 19 óráig tartott a rendezvény, de már 17.30 körül látványosan fogyasztkoztak az emberek. Így már 18 óra után engedélyeztük magunknak, hogy leüljünk. Kincset ért. Mondjuk onnan felállni volt kínszenvedés utána. Az utolsó órában már kevesen jöttek hozzánk, viszont akik jöttek, azoknál láttam, hogy tudják az irányítást, játszanak hát. 19 óra után konzolokat lekapcsoltuk, készítettünk egy közös képet, kaptunk egy kisebb ajándékot, majd haza lehetett menni. Semmiképp nem Amiibókra kell gondolni, meg ilyenek, hanem például Nintendós törlőkendő, nyakbaakasztó. A nyakbaakasztón kicsit ki voltunk akadva, mert a munka alatt egy sima piros volt a nyakunkban, amin a névtáblánk volt, aztán kaptunk egy Super Mario Odyssey-set, hogy miért nem ezzel promotálhattuk a Nintendót? Sokkal menőbb lett volna.

ÖSSZEGZÉS

Nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és azt mondom, hogy a nehézségeivel együtt csinálnám, ha lesz rá lehetőség, és elégedettek voltak velem.

Hogy milyen volt a rendezvény? Először voltam PlayIT-en, és azt mondom, hogy hála istennek, hogy végül nem kellett jegyet venni rá. Ugyanis terveztem eljönni rá, de mindenképp csak a legegyszerűbb hétvégi 5.000 forintos jegyet vettem volna meg. Viszont összességében azt láttam, hogy ennyit biztosan nem ért meg a rendezvény. Egyrészről nagyon érdemleges programot nem láttam. Az meg, hogy YouTuberek mit csinálnak, az engem nem érdekel, mert semmire nem tartom a "munkásságukat". Másrészt, ami meglepett, hogy nagyon sok volt a gyerek a rendezvényen. Most ezt azért tartom durvának, mert ugye akkor a szülőknek is jönni kell. Sokszor láttam azt, hogy a szülők a háttérben figyelték, ahogy a gyerek játszik, amúgy a konzolhoz nem nyúltak. Meg úgy kérdezgették, hogy mi ez a konzol, mennyibe kerül. Volt olyan, aki kiakadt a 100.000 forintos áron, hogy egy gyerektől ennyit elkérni... Most hadd ne mondjam vissza, hogy amikor okostelefont látok a gyereknél, azt nem kellett kifizetni? Szóval, ha a szülőnek is jönni kell, akkor nekik is jegyet kell venni, ami az egy személyre szóló (akit valóban érdekel) jegyár többszöröse. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy sok gyereknek Deluxe, meg Collector's jegye volt. Állítom, hogy a PlayIT jegyeinek legalább 40%-át kísérők vették meg, hát nem csoda, hogy például a YouTuberek voltak a vendégek, hiszen ők a mai gyerekek sztárjai, a célközönség pedig a gyerekek lettek, hiszen a kísérőkkel sokkal több jegyet el lehetett adni. Nem utolsósorban a gyerekek sokkal manipulálhatóbbak, még nem tudják kezelni a pénzt, mint egy felnőtt, ezért sok esetben nem is érzékelik, hogy a Switch-nek az a bizonyos 100.000 forintos ára, az valójában mennyi. Úgyhogy sem a programok miatt nem érte volna meg az 5.000 forintos árat, sem az elvvel nem értek egyet. Játékokat meg más módon is ki lehet próbálni. De a munkának nagyon örültem. Képek nem általam, de készültek. Ha találok majd, akkor belinkelem ide.