Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.

Vásárlásra tervezett könyvek

Azért is döntöttem, hogy megveszem a Sztevanovity Dusán könyvet, mert több, mostanában megjelent könyv is érdekel, ezekről írnék.

• Almási Kitti: Ki vagy te?
  Almási Kittit jó ideje követem Facebookon, Instagramon és figyelemmel követem a YouTube csatornájára feltett videóit, és végtelenül szimpatikus, nagyon szeretem a stílusát. Kiválóan reflektál a mai ember problémáira, elsősorban párkapcsolati jellegűekre, és ami miatt nagyon szimpatikus, hogy a negatív(nak bélyegzett) emberi tulajdonságot sem ítéli el, hanem elmagyarázza, hogy annak mi az oka, honnan gyökerezik. Ez pedig nagyban kiemeli az átlag pszichológusoktól, mert én ilyet másoktól nem hallottam. Ami még nagyon tetszik, hogy teljesen az átlagember stílusában mondja el a tapasztalatait, gondolatait, nem beképzelt lenéző stílusban, főleg nem úgy, hogy mindenkinek így kéne tennie. Még egy könyvem sincs tőle, de azok alapján, amit a Facebook oldalán idézett az új könyvéből, mindenképp tervezett vásárlási listán van.
• Csernus Imre: Főnix
  Igazából szkeptikus voltam, amikor megtudtam, hogy Csernus Imre új könyvet jelentet meg. Egyrészt mi újat tud mondani, másrészt a két könyvvel ezelőttiről mondta, hogy az lesz az utolsó... De most már inkább más miatt vagyok szkeptikus. A könyv témáját a koronavírus okozta járvány által megváltozott mindennapi életünk alapozta meg. Arról beszélt a YouTube videóiban, hogy az ember pánikba esik a változástól, attól, hogy hirtelen nagyot fordul az élete. Ő meg kinézett a kertbe, és látta, hogy mennyi munka lesz itt. Ez megint túl egyszerű felfogása az élet dolgainak. Hiszen sokaknak a járvány a munkahelyük elvesztésével járt, és mintha az anyagiak okozta változást nem venné figyelembe. És az a helyzet, hogy mivel ezzel kapcsolatosan nem nyilvánul meg (legalábbis nem emlékszem, hogy ilyet olvastam volna tőle), ezért nincs tőle hiteles tanács azzal kapcsolatosan, hogy mi a teendő, mit javasol nagy anyagi változás esetén. És az előzetes videói alapján sem tűnik úgy, hogy erre ki fog térni. Bár a könyvbemutató 1 órás videót még nem néztem meg, ha ott esetleg... De az se tetszik, hogy már 4.500 forint a könyv. Lehet, hogy az lesz, hogy előbb belelapozok, beleolvasok, amúgy tartok attól, hogy ha megveszem, ott marad a többi Csernus Imre könyv között, mint kvázi gyűjteménynek. Annak azért drága. Majd meglátjuk.
• Tari Annamária: Online illúziók, offline valóság
  Tari Annamária könyvei is eléggé olyanok, hogy egy kaptafára készülnek. Bár ezzel eléggé elprofanizáltam a munkásságát, hiszen neki szakterülete a mai fiatalok, és viszonyuk az online világhoz. Ezzel kapcsolatos folyamatos kutatásait írja meg a könyveiben. De azt akkor is be kell látni, hogy a könyvei csak annyiban különböznek, hogy a témákat aktualizálja, magákat a témákat nem, ezért van az, hogy egy nagy könyvvé folynak össze a fejemben az eddigi könyvei. Ezért is van az, hogy bár tudtam, hogy megjelent ez a könyv (tavalyi), de nem foglalkoztam vele komolyan. Ha lesz lehetőségem, megveszem magamnak, de a többihez képest hátrasorolt nálam.
• Presser Gábor: Presser könyve
  Na ez volt az a könyv, aminek hatására eszembe jutott Dusán könyve. Ez pedig nagyon érdekel, nagyon szerettem olvasni az LGT-könyvet, így szerintem akármennyire drága is ez a könyv, biztos, hogy megéri az árát. Az LGT-könyvben is azt szerettem, hogy szerettem elképzelni, magam előtt látni az olvasottakat, az hihetetlen élmény volt. Presser Gábor könyvénél is hasonlókat remélek.

Azért összességében értékes könyv mind, ami többé fog tenni, ha el fogom olvasni őket.

Sztevanovity Dusán könyv

Most nem CD-t vettem magamnak, hanem könyvet, méghozzá Sztevanovity Dusán: Csak szöveg című könyvét. Már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent, de végül nem vettem meg. Mindig tervben volt, hogy ha találok egyet jó áron, akkor megveszem magamnak, mert nagyon szeretem Dusán szövegeit, de olyan nagyon magas prioritása soha nem volt. Főleg azért nem, mert akkoriban nagyon benne voltam a japán könnyűzenében. De végül ma a moly.hu-n találtam egy eladó példányt úgy, hogy Békéscsabán átvehetem személyesen. Megbeszéltük, el is mentem érte, így végre meglett. Elolvastam néhány dalszöveget, olyat, amit ismerek, olyat is, amit nem. Hihetetlen, hogy versként is funkcionálnak, nem véletlen tartom Dusánt a legnagyobb szövegírónak, és nem véletlen szeretik őt olyan sokan. Én elsősorban a Zorán, LGT, Metro dalszövegei által ismerem, de azokat is nagyon jó volt olvasni, amiket nem ismerek dalszövegként. Azt gondolom, hogy nagyságának a titka abban rejlik, hogy a mindenki által érthető köznyelv szavait használja rendkívül választékosan, ezáltal válnak a dalszövegei mindenki számára érthetővé. Ami miatt általános tiszteletnek örvend az az, hogy nagyon jól reflektál a valóságra, és mindezt úgy teszi, hogy nem fennkölt, vagy lenéző stílusban, hanem az átlagember nyelvén szólal meg. Nem gondolom, hogy sorrendben megyek, elejétől a végéig, hanem ahol épp felütöm, ott olvasom, de az biztos, hogy gyakran fogom olvasni. A cím egyébként tetszik, utal Presser Gábor: Csak dalok című albumára.

Néha itt is foglalkozok dalszöveg elemzéssel, illetve az egyetemen az egyik esszém is erről szól. Kaptam egy nagyon jó segítséget, egy holland nyelvű szakdolgozat a dalszövegelemzésről. Hihetetlen jó, 113 oldalban részletesen ír például arról, hogy érdemes-e versként elemezni egy dalszöveget, hogyan lehet összekombinálni a zenét és a szöveget. Milyen hosszú egy dalszöveg, milyen egy jó dalszöveg, mi alapján lehet kategorizálni a szövegírókat, és néhány ehhez hasonló téma. Eddigi holland tudásomból egyelőre csak néhány dolgot értek belőle, illetve néhány idézet van angolul. A szakdolgozat írója egyértelműek külön választja a verset és a dalszöveget. A "Hoge cultuur"-höz sorolja a klasszikus zenét és a verset, a "Populaire cultuur"-höz meg a könnyűzenét és a dalszöveget. És azt gondolom, hogy igaza van, és jó az analógia. Egy Petőfi Sándor, egy Arany János vers a költészet klasszikus zenéje, míg egy dalszöveg a költészet könnyűzenéje. De jelenti-e ez feltétlenül, hogy egy dalszöveg feltétlen igénytelennek kell lennie? Nem feltétlen. Írja is a szakdolgozatában:

The poetry of rock: Song lyrics are not poems, but the words still matter.

És azt gondolom, hogy igaz. Véleményem szerint egy szövegírótól sem kell feltétlen minden egyes minden egyes dalszövegnek költői igényességűnek lenni, illetve minden egyes alkalommal nagyon komoly progresszív gondolatokat megfogalmazni, lehet néha lazán is venni. De ettől még maguk a szavak számítanak, mert azért hordozzon magában valami jelentést, ha egy mód van rá. A költői igényesség azért is túlzás, mert egy verset "elmondásra" írnak meg, egy dalszöveget meg "éneklésre". És mások az énekre szánt szövegek kritériumai, és mások az elmondásra szánt versek követelményei. De a szakdolgozat is kitér arra, hogy előfordulhat bizony olyan, hogy egy dalszöveg is elérheti a "Hoge cultuur" színvonalát, és egy verssel egyenrangú. Na, ide sorolom Sztevanovity Dusán szövegeit, mert olvasva azokat, versként is megállják a helyüket.

Második esély

Fél éve már, hogy moziban láttam a Ready Player One filmet, és bár írtam róla, hogy nem tetszett, és hogy miért nem, de azt is éreztem, hogy itt nem lesz vége a filmmel való kapcsolatom, és hogy fogok neki adni egy második esélyt. Ez meg is történt. Néhány napja megvettem a könyvet és a limitált kiadású DVD-t.

A könyvben még csak az 55. oldalon tartok (lassan olvasok), de már az első oldaltól éreztem, hogy imádni fogom ezt a sztorit. És tényleg! Sokkal részletesebb a könyv (mondjuk ez magától értetődő), ahogy olvastam az elejét, sokkal világosabb volt számomra a háttértörténet, és azáltal, hogy a főszereplő srác, Wade Owen Watts szemszögéből olvassuk a történetet (végig E/1-ben van írva, mintha a gondolatait olvasnánk), olyan, mintha a naplóját olvasnánk, ezáltal személyesebb a történet. Nem újdonság ez, tudom, olvastam máshol is ilyet, nekem nagyon bejön. Aztán meg teljesen valóságos, ahogy leírja a 2045-ös körülményeket. Hiszen az most látszik, hogy az emberiség gyönyörűen menetel a sírgödör felé, ennek egy sokkal "előrehaladottabb" változatát írja le a könyvben. Maximálisan el tudom képzelni, hogy olyan lesz az élet a század közepére, mint amilyen a könyvben olvasható.

Az eddig olvasottak alapján két dologgal vitatkoznék a könyvben.

1. Az egyik isten létezésének teljes tagadása, és hogy a tudomány a válasz mindenre. Ez annak fényében furcsa, hogy bár meg vagyok keresztelve, de amúgy nem gyakorlom a vallást, és én is annyira félrevezetőnek tartom az összes vallást (hogy finom legyek), mint ahogy a srác leírta a könyvben. A személyes problémám ezzel az, hogy földhöz ragadtabbá teszi az embert lélekben az, ha a tudománnyal magyarázunk mindent. Ez amúgy egy teljesen logikus lépés, hiszen, ha végiggondoljuk a történelmet, akkor kezdett el hanyatlani az istenhit világszerte, amikor megjelentek az első nagy tudományos könyvek, és a különböző, addig természetfelettinek tulajdonított jelenségekre tudományos magyarázat lett, ez pedig fokozatosan visszafogta az isten iránti hitet és a kereszténységet. Csak hát ha nincs isten, akit imádhatunk, akibe kapaszkodhatunk, akkor ki legyen az? A XX. században megfigyelt, a tudomány által megmagyarázhatatlannak ítélt jelenségekre jött a spiritualitás, mely részint átvette isten helyét, és ennek "jóárasított" verziójából és filléres tanácsokból néhányan egész jól megélnek. Nevezzük őket a modern kor hamis prófétáinak. Belecsúsztam én is ebbe, olvastam én is néhány ilyen könyvet, és ma már nagyon bánom, hogy ilyen a kezembe került. Azt gondolom, hogy a ma még megmagyarázhatatlan jelenségekre is lesz majd tudományos válasz, de majd csak évszázadokkal utánunk. De visszatérve a könyvre, nem is azzal van bajom, hogy elveti az istenhitet, és hogy a halál után a nagy semmi jön (mert én is így gondolom), hanem az, hogy túlzottan a valóságban él. Pedig Presser Gábor is megénekelte az egyik Zorán dalban a következőt: "Én mégiscsak azt mondom, hogy a valóság már az élethez túl kevés". Ez egy nagyon fontos gondolat
2. Az OASIS, mint menekülés a valóság elől. Ahogy írtam feljebb, tökéletesen leírja, milyen lesz az élet 2045-re, és én is nagy esélyt látok arra, hogy tényleg a XXI. századi nyomor felé menetelünk, de akármennyire is borzasztó ott az élet, leírta, hogy neki is milyen sanyarú volt a sorsa, és hogy mégsincs számára a való életben semmi, ami által építhetné az életét, ezáltal játékba menekül. Az életének építését pedig úgy értem, hogy helyre teszi azokat, amik megnehezítették az életét, és az offline élet keretein belül keresi a lehetőséget, ehelyett játékba menekül. Mert az ideig-óráig elvonja a figyelmét a valódi problémától. Írja is, hogy a játék készítője, James Halliday félistennek számít. Miért? Menekülési utat adott játék a való élet problémái elől. Gyönyörűen le van írva a könyvben, hogy nincs istenhit (ő legalábbis nem hisz istenben), mert a tudomány már szinte minden addig megmagyarázhatatlan jelenségre magyarázatot adott, de valami mégis kell, amibe belekapaszkodhat. Hát jött egy ember, aki megcsinálta azt a játékot, amivel milliók számára ad illúziót arra, hogy mégiscsak van miért élni, hát persze, hogy istennek számít! Itt például nekem az nem tetszik, hogy akármennyire is indokolt, hogy menekülőutat keresnek a szereplők, mégsem ez jelenti a valódi problémát a megoldásra.

Ettől függetlenül hihetetlenül élvezetes a könyv, olvasatja magát, és biztos vagyok abban, hogy a fentiekre is lesz valami válasz.

És ha már itt a DVD, akkor megnéztem ismét a filmet. Sokkal jobban tetszett másodjára, mint először a moziban. Egyrészt már a könyv hatása is bennem van, másrészt meg mivel egyedül néztem meg, ezért nem zavart, ha nem ismerek fel különböző utalásokat a '80-as évekből. Továbbra is azt mondom, hogy a '80-as évekből csak a zenét ismerem átfogóan, sem a filmekben, sem a videojátékokban nem vagyok jártas. Így második végignézésre úgy tudtam élvezni a filmet, hogy nem hallok nevetést olyan jelenetnél, ahol nevetnem kéne, ha ismerném az utalásokat, tehát nem éreztem magam kirekesztettnek egy közösségből, és nem görcsöltem azon, hogy na, hol lesz megint olyan jelenet, amit nem értek, de mindenki más igen.

És így sokkal élvezetesebb volt. Bár a könyv olvasása alapján egy késői Harry Potterre emlékeztetett a film, mert ki voltak hagyva jelenetek, amik ugyan nem feltétlenül lényegesek a történet szempontjából, de nagyon segít, hogy megértsük a történetet. Bizonyos gondolatmenetek át lettek ugorva, többek között azok, amiket fentebb elemeztem, ezek segítenek elmélyülni, átgondolni az egész sztori hátterét. De az az érdekes, hogy a filmet nézve nem volt hiányérzetem, nem volt meg bennem az, hogy ezt és ezt beletettem volna, mert teljesebb lett volna a film. Azt gondolom, hogy a könyvbe beleférnek a különböző sztorizgatások és mellékszálak, a film meg a maga kereteiben bőven jó az, ha a főtörténetre fókuszál. Ha azt összehozzák érdekesre, izgalmasra, úgy, ahogy amit látunk, annak megvannak a logikai összefüggései, akkor szerintem nem hagy hiányérzetet egy ilyen film. Márpedig ez épp elég feladat egy forgatókönyvíró számára. Ha részletesen, a mellékszálakkal akarják TV képernyőire vinni, akkor sorozatot kellene csinálni a történetből. Annak nincs meg az a másfél-két órás keret, amibe bele kell sűríteni a történetet.

Egyelőre nem tudok többet írni, mert még csak kb. 15%-ánál tartok a könyvnek, azt a lelkesedésemet, örömömet akartam kiírni magamból, hogy másodjára nagyon tetszik a film. Tervezek még foglalkozni a filmmel, mert mivel limitált kiadás, tele van extrákkal, ezekről is fogok írni, valamint tervezem megvenni a Blu-ray változatot. Háromféle változatban jelent meg Blu-rayen:

• A rendes (regular) változat
• 3D-s Blu-ray
• 4k Blu-ray

Ezek közül az elsőt tervezem megvenni. Elemeztem korábban több postban is, hogy nekem bőven elég a Full HD felbontás, mert nem tervezek óriási kijelzős TV-t venni. a 3D meg nálam nem játszik, de ahogy szétnézek a műszaki boltokban, egyre kevésbé másoknál is. Majd a Blu-ray kiadásról is fogok írni.

Nők lapja Presser Gábor CD-vel

Csak a legeslegritkábban veszek női magazinokat, mivel az egész műfajt, beleértve a bulvárt is, messzemenőkig elítélem. És mikor van az a legeslegritkább alkalom? Amikor olyan CD-t mellékelnek a magazin mellé, ami olyan előadótól van, akit nagyon tisztelek. Így van Nők Lapja által extra Zorán CD-m, LGT CD-m, illetve most, hogy láttam, hogy Presser Gábor CD-t mellékelnek a magazin mellé, nem is volt kérdés, hogy megveszem.

Nem az egyik, hanem a legnagyobb hatású magyar zeneszerző, énekes, akit valaha hallottam. 6 éves koromban hallottam először LGT dalt, 1992-ben, amikor kijöttek a régi albumok CD-n, és emlékszem rá, hogy nővérem amikor hallgatta a "Neked írom a dalt" című dalt, hihetetlenül megtetszett. Aztán a mai napig megvannak lemezen az LGT albumok többsége, amikor apukám hallgatta őket, nagyon örültem neki. Ezután már magamtól kezdtem el hallgatni az LGT CD-ket, és csakhamar eljutottam oda, hogy ezeket a CD-ket hallgattam legtöbbször gyerekkoromban. Álmot adtak nekem, ami ugyan nem valósult meg - és nem is fog - de az LGT-nek köszönhetem, hogy megszerettem a zenét, elképzeltem, hogy milyen lehet együttes tagjaként sok ember előtt zenélni, és zenész-énekes akartam lenni. Ez ma már nem valósulhat meg (ebben a formában), de nagyon jó volt a dalaikat hallgatva erről álmodozni. Aztán, hogy mikről énekelnek, azt persze nem igazán értettem gyerekfejjel, a szövegeket inkább huszonévesen értettem meg, azóta csak még többet jelent számomra az együttes munkássága.

Presser Gábor szólómunkásságáról már az első önálló stúdióalbumának a Csak daloknak megjelenésekor is tudtam, még 1994-ben. Kazettán volt (és van meg most is) az album, és azért is maradtak meg bennem erősen a dalok, mert főleg kocsiban hallgattuk, amikor úton voltunk, és a mai napig, valahányszor előveszem ezt az albumot, a tájak jutnak eszembe elsősorban. Azt már gyerekként is felértem ésszel, hogy azért "lassabb" a szólóalbum, az LGT albumokhoz képest, mert már nem volt annyira fiatal, és már akkor is volt olyan gondolatom, hogy az ember egy idő után lelassul. Aztán 1996-ban a Kis történetek is jött. Ezt is nagyon szerettem, már akkor is szívesen hallgattam a rajta szereplő a melankolikus, lassú dalokat. Az élő hangzásba, és a dalok hangszerelésébe meg most is beleborzongok. 2000-ben nagyon sokat hallgattam az Angyalok és emberek albumot, mai napig nagy fájdalmam, hogy csak kazettán vettem meg annak idején. Azért értékes számomra ez az album, mert 14 éves voltam ekkor, amikor már kezdett komolyabb rálátásom lenni az életre. Elkezdtek jobban érdekelni a közéleti dolgok, meg ebben az évben ért el az első igazi nagy szerelem, úgyhogy a szerelmes daloknak is igazán akkor lett jelentőségük. És azért erősen érzékeltem, hogy mekkora különbség van azon szerelmes dalszövegek között, amit Presser Gábor énekel, és amik a rádiókban hangzottak fel, természetesen Presser Gábor felé billent a mérleg. Mivel már egészen kiskoromban hallgattam ilyen jellegű valódi zenét, ezért rám olyan nagy hatással nem volt az Europop, vagy Eurodance, vagy minek mondják, ami Németországból jött, és valósággal végigsöpört egész Európán. Figyeltem akkor is a trendeket, volt néhány zene és együttes, amit szerettem ekkor is, sőt arra is volt példa, hogy az LGT kifejezetten háttérbe szorult, de 25 éves ismertség alatt egy olyan előadó nem volt, mely teljesen kiszorította volna. Lélekben mindig ott volt a háttérben, még ha öntudatlanul is, de nem hagyva, hogy nagyon eluralják a zenei ízlésemet a '90-es évek nagy trendjei.

Ennek a CD-nek meg azért is örülök nagyon, mert egyrészt ha emígyen is, de meglett CD-n néhány dal az Angyalok és emberek albumról, másrészről meg a 2006-os T12enkettő album annak idején teljesen kimaradt. Egyrészt azért, mert akkor már a japán zene volt, ami átvette az irányítást felettem, másrészt meg ekkor már olyan gondolatom volt, hogy Presser Gábor a hangja miatt már nem tud olyan albumot csinálni, mint régebben. Így csak sokkal később hallgattam meg az albumot, és bánom, hogy kihagytam, mert olyan remekművek vannak rajta, mint a Két ördög, az Őt és a Cím nélkül. Ezek közül a második helyet kapott az új kiadványon. Presser Gábornak hihetetlenül érvényes és progresszív gondolatai vannak a szerelemről, ami manapság a fehér holló ritkaságával ér fel, ha szétnézek a nemcsak a magyar, de a nyugati könnyűzene palettáján. Soha nem kezelte istenként a másik felet, soha nem hivatkozott rá, hogy ő az egyetlen egy, sokszor teljesen átlagos és emberi történeteket mesél el a szerelemről. Amik olyanok, melyek bármelyikünkkel megtörténhet, és a maga valójában mutatja szépnek a szerelmet. Zorán mellett ő az (mily nagy az átfedés a két előadó között), aki képes úgy énekelni a szerelemről, hogy elhiszem neki, hogy az évtizedes együttlét után is szép lehet a maga egyszerű valójában, és elhiszen nekik, hogy évtizedek után is, ha a nagy szerelem már nem is fog lángolni, de lesz miért felnézzek a páromra.

Ebben hiszek, ezért hiszek a mai napig a szerelemben, és hát lenne-e bármi jogom nekem kívánni Presser Gábornak a 70. születésnapjára? Köszönöm neki azokat az örömöket, érzéseket, élményeket, amiket a dalai által kaptam, hogy már gyerekként is útmutatást adott nekem, és kívánom, hogy a lehető legtovább legyen köztünk egészségben és boldogságban.

Ez volt a divat

Voltam a Tesco előtti bolhapiacon, és megtaláltam a kedvenc Irigy Hónaljmirigy CD-met, a Csillagok Háborognak albumot, 500 forintért adta, hát kérem szépen. Ezzel az albummal ismertem meg annak idején az együttest, nagyon megmaradt bennem a Rockant Válogatott dal, amiben éneklik, hogy mindannyian sztárok vagyunk. Már akkor tudtam, hogy ez ez paródia, mert ismertem az eredeti dalt, a mindannyian mások vagyunk című szerzeményt. Most nézek utána, és meglepetten látom, hogy Halász Judit énekelte el eredetileg, bennem nagyon megmaradt egy ilyen videoklip, ahol vagy 40-en éneklik, és ebből készült a paródia, ami nagyon tetszett. Meg is vette a bátyám magának ezt a CD-t, nagyon sokszor hallgattam, úgyhogy emlékek kötnek hozzá bőven. Sok dal volt, amit már ismertem, ahogy meghallottam ezt a változatot, de néhányat itt hallottam először. Azóta sem hallottam az eredetit, de ismerem az előadót, úgyhogy jobbára értem a poénokat. Ez alapozta meg a rajongásomat értük, mely a mai napig tart.

Érdemes lenne egy kicsit nagyító alá venni a '90-es évek zenéjét, az utóbbi néhány napban kicsit komolyabban foglalkoztam vele. Eszembe jutott nekem, hogy volt egy válogatásalbum kazettán nekem, amit szintén sokat hallgattam annak idején. Ez a Bravissimo válogatás, az első három album van meg kazettán. És úgy voltam vele, hogy meghallgatom őket, hogy mostani fejemmel milyen érzetet kelt. Többségében vicceset. Bár van egy pár olyan előadó, akit most is jó hallgatni, például Presser Gábor, Republic, Charlie, Ákos, de én még a Pa-Dö-Dőt is szeretem. De volt egy pár akit szinte kínos volt hallgatni. Nem azzal van a baj, hogy akkoriban volt egy trend, és azt elégítették ki, ez szinte normális, hanem az, hogy ezek a dalok most borzasztóan cikik. Amikor meghallottam Kozsót az Ámokfutókkal, nem bírtam megállni röhögés nélkül, egyszerűen rettenetes, amit csinált. Az első válogatásalbumon a Bad Man című dal hallható, és amikor a refrénnél ilyen erős hangot akar kiadni magából a lány, akit "énekeltet", (persze puszta playback az egész) én besírtam rajta. A Carpe Diem-ről csúnyán kiderült, hogy playbackeltek, de annak idején, aki dance vagy hasonló zenét csinált, arról nemigen lehetett elmondani, hogy igazi énekhangot adott ki magából. Ezt csodálatosan kifigurázta az IHM a fent említett albumon. Az "Ez a divat" című prózában, ahogy a két "lány" mesélik egymásnak, hogy milyen ruhát vesznek fel a techno bulira, az örökzöld.

Másfél éve írtam a Baby Sisters-ről, hogy szerettem őket, az az igazság, hogy róluk még most is az a véleményem (főleg most, hogy meghallgattam a három válogatásalbumot), hogy kifejezetten igényes zenét csináltak, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy Klári, és Gabi még tudtak is énekelni, de Évi esetében effelől eléggé kételkedek. Ő volt a szexi csaj, neki kellett a legtöbbször úgy énekelnie, hogy enyhe szexualitást kellett vinni a hangjába. Ettől függetlenül jónak tartom őket. És érdekes, hogy pont velük kapcsán vetette fel az IHM egy későbbi albumán, hogy egy ügynökségnél:" - Énekelni tud? - Hát... - Nem baj! Táncolni tud? - Hát...  - Nem baj, legalább nem keveri össze."

És most sem affelé tendál a magyar divatos zene, hogy az örökzöld legyen, ezen is ugyanúgy nevetni fogunk 20 év múlva, mint amin most.

Személyes LGT történelem

Az utóbbi években néha-néha elővettem az LGT dalokat, de valamiért nem hallgattam olyan komolyan. De aztán, amikor múlt hónapban az ottani munkahelyemre vittem a gépemet, akkor többször hallgattam magyar zenét, többek között LGT-t, és Zoránt is, és elkapott megint az a hangulat, ami miatt szeretem őket. Nem mondanám magam "hardcore" magyar rock zene rajongónak, de mindig kellemes érzés fogott el, amikor egy-egy régi magyar dalt hallok.

Az LGT-t körülbelül 1992 óta (6 évesen) ismerem két, egymástól független "úton" ismertem meg. Egyrészről nővérem hallgatott egy számomra nagyon kellemes dalt. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez, csak nagyjából megjegyeztem, hogy melyik CD-ről volt (ekkor adta ki a Hungaroton a Locomotiv GT. összes nagylemeze címen az együttes összes albumát CD-n is), és próbáltam visszakeresni a dalt, akkor jöttem rá, hogy ez a "Neked írom a dalt" a Mindig magasabbra albumról. Ez volt az első nagy hatás. Aztán apám tette fel többször több lemezt (bakeliten is megvoltak), ez volt a második nagy hatás, mely után már magamtól is hallgattam. Fogalmam sem volt a dalszövegek mondanivalójáról, de a zene hangulata, és az ének annyira megfogott, hogy én rajtuk keresztül szerettem meg egyáltalán a zenét, és rengeteg mindenben nyújtottak inspirációt nekem.

Én magamban 4 korszakra osztom az LGT albumokat (illetve 5-re, ha az újakat is belevesszük), és az "Ilyen a Boksz, az LGT sztori" könyvet olvasva sok érdekes információt találtam. Az együttes ugye, 1971-ben alakult meg, és még ebben az évben december 10-én jelent meg az első albumuk. Érdekes, hogy ezt az albumot csupán 1 hét alatt vették fel, és valahol érződik, hogy ez inkább ilyen kísérletező album. Nagyon jók lettek a dalok, de lehetett volna még finomítani rajta. Az már akkor is feltűnt, hogy nagyon előtérben van a gitárszóló. Aztán olvastam, hogy Barta Tamás mindig is azt gondolta magáról, hogy ő Magyarország egyik legjobb gitárosa, és ezt meg is mutatta, itt-ott eszméletlen gitárszólót nyomatott. Az album mélypontja számomra a "Hej, én szólok hozzád" című dal: Szövegileg sem áll a helyzet magaslatán, de az ottani gitárszóló... Szerintem ember nincs, aki azt vissza tudná dúdolni. Nem olyan a dallama, hogy az megmarad az emberben. A másik dal, ami nem éppen negatívum, de én konkrétan féltem tőle: Ez a "Sose mondd a mamának" dal. A végén hallható gonosz nevetéstől sokáig annyira féltem, hogy nem mertem újra meghallgatni a dalt, vagy csak átugrottam a végét. Mondjuk Frenreisz Károly (ez az ő dala) munkássága több szót is érdemel, róla majd később. Aztán a második album, a Ringasd el magad már érettebb lett, érződik, hogy többet dolgoztak rajta, mindezek mellett, még változatos is lett. Kellemes atmoszférát nyújt, én szertartás-szerűen szoktam hallgatni az albumot, mert mindegyik dalra külön kell figyelni. És pont ezért, mert mindegyik dal más, ezért nem nagyon tudnék kedvencet mondani innen, viszont a "Megvárlak ma délben" dal különös hatással volt rám. Akkoriban nem nagyon értettem akkoriban a szöveget, de ahogy Frenreisz Károly énekelte, annyira átjött a hangulata, hogy szomorúvá tett, főleg a dal végén hallható basszusgitár szólam miatt. Egyébként számomra érdekes "A semmi kertje" dal, ugyanis még 1971-ben az együttes Japánban lépett fel a Yamaha fesztiválon, és ennek volt abban a dalban egy utózöngéje, ugyanis minden refrén végén hallható halkan a "Mite kudasai" (見てください) szöveg, mely azt jelenti, hogy "kérlek, nézd meg". A második album után lépett ki Frenreisz Károly. Több helyről több indokot is olvastam, hogy miért, valahol azt olvastam 1972 táján már tervben volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról színházi alkotás, és már ekkor felkérték az LGT-t a zenei munkálatokra, viszont Karesz egyáltalán nem akart színházi munkát. Van ennek alapja, egyrészt maga az album címe, másrészt meg annak zárótétele, de annak nagyobb valóságalapját látom, hogy nem tudta összeegyeztetni a dalait az LGT "profiljával". Ha jobban meghallgatjuk az első két albumot, akkor tényleg megfigyelhető, hogy az ő dalai mindig más irányba mentek el. De ez engem egyáltalán nem zavart, sőt, mivel szerettem a dalait, ezért nyitottam a kiválása után megalakult Skorpió együttes felé is. Na ez az együttes is megérdemelne egy külön blogpostot. Szeretem a Skorpió dalokat is, de személy szerint nem vagyok 100%-ig elégedett. Arra már magamtól is rájöttem, hogy nem kell feltétlen mindegyik daluk szövegében keresni az értelmet, nemrég olvastam róluk, hogy a dalszövegeiket sokszor érte kritika, sajnos van igazság benne. Vannak mély mondanivalóval rendelkező dalszövegek, de a döntő többségére tényleg nem ez jellemző. Én kifejezetten rossznak tartom a "Kelj fel" és az "Új! Skorpió" albumokat, ezekről csak az 1973-1993 válogatásalbumra másolt dalokat tartom jónak, de azok nagyon jók. Az is gond egyébként, hogy Frenreisz Károly néha túlságosan magas hangon énekel. De nem az az erőből kiénekelt igazi férfi tenorhang, hanem az a már-már fület bántó fejhang. A többi album elég jó, nagy kedvencem például az Ünnepnap, és az Azt beszéli már az egész város. De visszatérve az LGT-re, a harmadik albummal vált igazán népszerűvé az együttes, hiszen a rajta szereplő dalok már "könnyebben fogyaszthatóak", viszont érdekes, hogy nekem az első két album jobban tetszik. Az tény, hogy egységes lett az album hangzása, és úgy tűnik, hogy Frenreisz Károly és megtalálta a számításait a Skorpióval, mindkét albumból (LGT - Bummm!, Skorpió - A rohanás) 200.000 példány fogyott. Ez mai szemmel nézve hatalmas szám annak fényében, hogy ma már 10.000-es összeladás után is szinte már ünnepel a kiadó cég. Ezután jött az együttes egyik legzűrösebb időszaka, amikor nyugaton próbáltak szerencsét, de ez ugye nem sikerült, sőt igen csúnyán ért véget az egész történet. Ekkor volt az, hogy Barta Tamás annyira megszerette Amerikát, hogy ő ott maradt, és ott akart tovább zenélni. Ha jól emlékszem, azt olvastam, hogy ő tartotta magát olyan nagyra, hogy akár Amerikában is megállná a helyét. Így kint maradt, és az ő helyére Karácsony János került.

Az együttes csak lassan talált magára, mire elkészült 1975-ben a Mindig magasabbra albummal. Én személy szerint innen számolom az LGT második korszakát. Ez egy nagyon kellemes album számomra, annak ellenére hogy mintha jóval szerényebben lenne hangszerelve, nem hallatszik annyi hangszer. Ezen az albumon van az együttes szerintem egyik legszebb szerelmes dala, az "Álomarcú lány". Össze se tudnám számolni, hányszor hallgattam, ma is valahányszor meghallgatom, hihetetlen kellemes érzés fog el. Egy évre rá, 1976-ban jött az LGT szerintem legnagyobb dobása az ötödik album (Locomotiv GT V.). Ezt az albumot hallgattam legtöbbet gyerekkoromban, mert a dalok rendkívül élettel teliek, szinte mindegyik vidám, és a CD utolsó 9 dalának (ami a 2. lemez B oldala) koncertverziója meg csak emel a hangulaton. Érdekes volt utólag értesülni arról, hogy az nem is valódi koncertfelvétel, csak utólag keverték rá a tapsot gépről. Megfigyelhető, hogy az utóbbi két albumban háttérbe szorult a gitárszóló. Gondolom ez egyrészt azért van, mert Karácsony János nem akarta annyira megmutatni, hogy mekkora virtuóz, másrészt mert ő más stílusban játszik, az ő szólói valahogy nyugodtabbak. Egyébként a "Rohanj hozzám" dal után vált személyes kevencemmé. Kellemes légkört teremt a dalaival, egyszerűek, letisztultak, és ez az érzés tetten érhető a három szóló albumán is, melyeket a mai napig nagyon szeretek hallgatni. Az ötödik album után volt az, hogy a dobos, Laux József egyre inkább eltűnőben volt, később már közvetlenül sem tartotta a kapcsolatot a többi taggal. Amerikába disszidált a feleségével. Arra már nem emlékszem, hogy miért, de mivel ő volt a zenekar vezetője, ezért nem kis probléma volt a kiválása. Egyrészt, hogy egyáltalán ki veszi át az együttes irányítását, másrészt meg, hogy ki lesz a dobos. Jött Solti János.

És miután Laux József felesége Adamis Anna volt, ezért ő is vele ment, szövegíró sem volt, jött helyébe Zorán testvére Sztevanovity Dusán. Ő valahogy más életérzést hozott magával. Az 1977-es "Mindenki másképp csinálja - Zene" album felnőttes hangzású lett, mind szövegben, mind zenében. Ezen a felnőttes hangzáson sokat oldott a Jóbarátok vagyunk dal. A történetmesélős dalok (A rádió, Boogie a zongorán) hallgattatják magukat, és el is képzelem, hogy azokban az időkben hogy történhettek a dolgok. Ez számomra az "alapalbum", ez volt az első, amit meghallgattam annak idején, ezzel szerettem meg az együttest. A rá egy évre megjelenő "Mindenki" album érdekes. könyvben sem beszélnek róla sokat, annyi maradt meg bennem, de ebben sem vagyok biztos, hogy ez az album sehogy nem akart úgy összejönni, ahogy szerették volna. Igazából, most ahogy gondolkodok, nem tudok róla ilyen gyors jellemzést írni, hogy milyen. A kedvenc dalom innen a "Hirdetés", de nagyon tetszik a "A téma" című dalban a beszélgetés-szerű éneklés. Énekben vitatják meg, hogy mitől lesz érdekes az emberek számára egy téma. A "Baba-rock" dal pedig nagyon szép, engem konkrétan megérintett. Maga a zene fantasztikus, és a dalban felsíró kisgyerek Somló Tamás újszülött kisfia. Ha jól tudom, ő az, aki a 2000-ben a Zenecsomag című albumában a "Nagy bohóc" című dalban énekel. 1979-ben egy kisebb szünet volt az együttes életében, csak egy kislemez jelent meg, amire négy fantasztikus dal került fel. Viszont az 1980-as Loksi album számomra az ötödik album folytatása. Talán azért, mert ez is dupla lemezes, de valamiért ezen a két dupla lemezes albumon valahogy felszabadultabbnak érzem az együttest. Arról olvastam, hogy ez az album valami trükkel jelent meg ebben a formában, de már nem emlékszem, hogyan. De az érdekes, hogy a lemezhez mellékeltek egy kis papírt, melyen a nehezen érthető dalszövegrészletek olvashatók. Hát igen, annak idején tényleg nem értettem sok szövegrészletet benne, viszont az idő múlásával, ahogy egyre jobban füleltem, ki tudtam venni a szövegeket. Ezt az albumot tartom az előző kettő kiteljesedésének. Imádom azt a rockos hangzást, ami a Loksiban van. Annak idején a "Szentimentális rakenroll" dalra tomboltam, kiabáltam, ugráltam, egyszerűen imádtam a hangulatát. Persze, hogy miről szól a szöveg valójában, arról halvány lila gőzöm nem volt, csak később, ahogy egyre több mindent tudtam meg az előző rendszerről, úgy érettem meg, hogy miről is énekel Presser Gábor valójában. Annak ellenére, hogy az együttes mindig táncolt a "tiltott" és a "tűrt" kategória között, ebben az albumban szóltak be a legjobban a rendszernek, amit ugye cenzúráztak. Azt hiszem, több dalt be akartak tiltani, de szerintem bizonyos helyeken azért érthető nehezen a szöveg, mert így átmehetett a rostán. Ami tetszik még, az az utolsó dal, az Áldd meg a dalt másodjára. Karácsony János távolinak hangzó (vagy inkább álombéli) énekhangja nagyon szépen búcsúztatja az albumot.

Ugyanakkor szerintem egy korszakot is búcsúztat. Ugyanis ezek után ritkábban jelentek meg az albumok, és korántsem arattak akkora sikert. Én sem hallgattam sokáig, nem tetszett az utolsó két album. A Locomotiv GT X. album (ami egyébként kilencedik) már más stílus. Az, hogy miért lett tizedik? Ha jól emlékszem, túl későn vették észre a hibát, már ki volt nyomtatva a borító. Emlékszem is, hogy annak idején számolgattam, de mindig csak 9-ig jutottam, mire elértem ezt az albumot, és kerestem, hogy hol maradt ki egy. Egy időben az volt a tippem, hogy a Képzelt Riport CD maradt ki, és akkor meglenne, hogy ez a 10. De akkor meg az V. album lenne a hatodik (mert a Képzelt Riport 1974-es), úgyhogy így sem stimmel. Aztán annyiban hagytam. Aztán megtudtam a titkot, jót mosolyogtam magamban. Persze, ez semmit nem von le az értékéből. Sőt, igaz, hogy később kezdtem el hallgatni ezt az albumot, de akkor nagyon ráéreztem az ízére. Ez még viszonylag sikeres volt, de az 1984-es Ellenfél nélkül már nagyon hamar feledésbe merült. Na ezt az albumot meg a címadó dal miatt kerültem sokáig. Olyan kellemetlen érzésem volt, kicsit gonosznak éreztem a hangulatát. Mostanra meg majdnem kedvenc lett. Nekem nagyon tetszik az utolsó két album hangulatvilága, teljesen más, mint az előzőek. Az Ellenfél nélkül albumot azért is kerültem sokáig, mert olyan hangszereket hallottam benne, amit még előtte soha (és utána sem), és ettől annyira idegennek tűnt az egész. És tényleg, lehet, hogy én nem hallgattam még túl sok lemezt, de ilyen hangszereket még soha életemben nem hallottam. Például kíváncsi lennék arra, hogy a "Banális Blues"-ban mi a neve annak a hangszernek, amin Presser Gábor játszik. Nagyon furcsa a hangzása. Sajnálom, hogy akkoriban nem kapott nagy hírverést ezt az album, de akkor már teljesen más volt a trendi zenei stílus. Megmosolyogtató, hogy amit akkoriban zenei élet lezüllésének mondtak, ma már kifejezetten igényesnek számít. De mivel ebből az albumból már nem fogyott sok (tippem szerint), ezért már nem készültek újabb albumok.

Az 1992-es Búcsúkoncert jó volt, de már akkoriban tudtam, hogy ez pontosan mit jelent. Tudtam, hogy nem dolgoznak most már közösen, mégis mindig reménykedtem, hogy hátha megjelenik az életemben új LGT nagylemez. És igen! 1997. október 24: 424 mozdonyopera. Teljes titoktartás közepette készült el az album. Emlékszem, hogy akkor volt az első interjú, amikor megjelent az album. Iszonyatosan örültem neki. Nem sokkal ezután meg is vettük CD-n. Nagyon sokat hallgattuk, azt éreztem, hogy ez már más, de ezt az idő múlására fogtam rá, a másik meg az, hogy nekem ez is nagyon bejött. Tíz fantasztikus dal került az albumra. Hatalmas siker volt, szerintem adtak el belőle annyit, mint a régi nagylemezekből. Aztán a ténylegesen utolsó nagylemez a 2002-es "A fiúk a kocsmába mentek" album. Ez már nem lett annyira erős, mint 424 mozdonyopera, de van egy-két jól sikerült dal rajta. Ezek után azt gondoltam, hogy ötévente jönnek új albumok, ezért vártam 2007-re, de elmaradt.

Ami persze nem baj, mert ezzel a 12 stúdió albummal komplett életművet hagytak maguk mögött. Nagyon jó együttes van (igaz, hogy az én szemszögemből elsősorban Japánban), de biztos vagyok abban, hogy amíg élek, az LGT zenéje el fog kísérni.

Zorán: Közös szavakból

Zoránnak gyerekkorom óta rajongója vagyok. Persze akkor még nem tudtam értelmezni a szöveget, csak tetszett a zene hangulata. Nagyon érdekes, hogy mindig, amikor új album jelenik meg, akkor soha nem mondjuk azt, hogy ez unalmas, azt már hallottuk korábban, hanem minden albumon tud valami újat mutatni! Mi ennek a titka? Talán nemcsak az, hogy Presser Gábor személyében Magyarország szinte elsőszámú zeneszerzője írja neki a zenét, és testvére, Sztevanovity Dusán írja neki a szöveget, hanem ezek mellett még az is, hogy nem mennek kvázi a divat után, hogy minden évben új stúdiólemez, hanem, amikor kompletten elkészül egy zenei anyag, akkor összeülnek, és felveszik lemezre. A Közös szavakból CD is 5 évvel az utolsó stúdióalbum után jelent meg, az Így alakult után.

Szinte biztos voltam benne, amikor megvettem a CD-t, hogy ismét egy minőségi albumot tartok a kezemben, és nem csalódtam. 2006. november 20-án egy fantasztikus album jelent meg.

Dalok listája

1. Penitencia
2. Közös szavakból
3. Ki figyel rám?
4. Alszol a vállamon
5. Harminc
6. Maradj a hangszernél
7. Hiába vársz
8. A máshol élők városa
9. Vihar
10. Csak a szerelem
11. A sziget

Penitencia
Életemben nem hallottam ezt a szót, úgy kerestem utána a neten, hogy mit jelenthet, mert nem nagyon írtak róla. Valami bűnbánattal kapcsolatos. A dal egy képzeletbeli utazás Isten színe elé, mit mondunk neki, amikor majd színt kell vallani? A dal nagyon merészen szembeállít a világban szinte már általánosságban “megtalálható” bűnökkel, és a végén emlékeztet, hogy a rossz tetteinket ha nem ismerjük be, akkor a büntetés nem marad el. A zenét nagyon szeretem.

Közös szavakból
Egy dal a társadalmi megosztottságról. Hiába vagyunk mind emberek, ha világnézetünk, gondolkodásunk más, és ez sajnos sokszor vitákat szít. A zene teljesen átlagos, az a Zorántól megszokott elegánsan magas minőségű.

Ki figyel rám?
Az embernek nemcsak akkor vannak szüksége barátra, amikor annyi jó dolog történik, hanem a nehéz időkben, erre világít rá ez a dal kissé keserűen. A zene pedig nagyon alkalmazkodik ehhez. A szájharmonika keserű szólama, a vonós hangszerek kísérete, megemeli a dal hangulatát, de nem teszi rosszkedvűvé az embert.

Alszol a vállamon
Nagyon jó vidámságot hallani, meghitt idilli pillanatokat. Kifejezetten kellemessé teszi az egész albumot, hogy van egy ilyen vidám dal. A zene végig ilyen kellemesen lassú, majd a végére egyszer csak megerősödik, mint egy kvázi felébresztve az idilli pillanatból, de semmi esetre sem űzi el azokat.

Harminc
Ki hinné, hogy Zorán, Dusán és Presser Gábor munkássága már 30 éve tart? Az elmúlt 30 év történéseit idézik fel, hogyan készült az első lemez, majd szembenézés a cenzúrával, aztán egy kis szelet a jelenkorból. Mind a zene, mind a szöveg, könnyed, vidám, humoros, pozitívan emlékszik vissza az elmúlt évekre. És az sem elhanyagolható szempont, hogy mind a hárman megemlékeznek, a régi időkre, hisz Presser Gábor és Dusán is énekel.

Maradj a hangszernél
A tinédzser korok és a fiatal felnőttkor megváltó gondolatait idézi fel ez a dal, amikor megrészegülve a gondolattól, hogy előttünk az egész élet, képesek vagyunk azt hinni, hogy utat törve magunknak, még tehetünk nagyot a világért, de évek múlva kijózanodnak gondolataink, kvázi az öreg megszólal bennünk, hogy maradjunk a hangszernél. Nagyon tanulságos szöveg. A zene meg ehhez hűen erős.

Hiába vársz
Sokszor előfordul, hogy életünk pályáján megrekedünk, de valamiért nem vagyunk képesek továbblépni. Hogy most egy régi hangulat, vagy a fájdalommal való szembenézés az, ami nem enged tovább utunkon, nem tudni, de nem megy. Pedig tudjuk, hogy még sok szép vár minket az életben. De mégsem… A zene pedig nagyon jól aláfesti lelkünkben levő vívódást. Ezt szimbolizálja a pályaudvar.

A máshol élők városa
Ez a dal gyakorlatilag az előző dal egy továbbgondolt változata is lehetne, mi van azokkal az emberekkel, akik nemcsak megrekedtek, de nem képesek továbblépni. Róluk szól ez a dal, a hajléktalanok problémájáról. Ha azt gondolnánk, hogy megérdemlik a sorsukat, érdemes lenne átgondolni, hogy biztos, hogy érdemes általánosítani? Érdekes története van a dalnak, eredetileg a Körben című CD-n tervezték a dalt megjelentetni, ugyanis ez egy feldolgozás lenne Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia dalának, de a kiadó és az énekes nem járult hozzá. Viszont annyira jónak találták Dusán szövegét, hogy Presser Gábor újrahangszerelte a dalt, így büntetlenül értékesíti Zorán repertoárját.

Vihar
Kicsit belsős dal ez, ugyanis egy pár vitáját mutatja be, amikor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szeretet nem mindig van jelen hangosan, akkor már nem úgy nézünk rá, mint régen. De ha ezt megértjük, akkor minden rendbe jöhet. Annyira professzionális a szöveg, hogy nem is tudom hogy jellemezni, talán nem is az én dolgom, de nagyon gyönyörű.

Csak a szerelem
Ami végig meglapult a dalokban, az itt kiteljesedik. Minden érzelem, a minden hangszer, az itt megjelenik. Habár igyekszünk megfelelni a mindennapok elvárásainak, az az igazi világ, ahol átölelhetjük egymást a partnerünkkel. "Ne légy fiatal, és ne úgy szép, ahogy a címlapok szeretnék!" Ez pedig a legbölcsebb intelem az egész világnak, amit érdemes megfogadni.

A sziget
Ilyen szépen lezárni egy albumot, ez szinte csak Zoránra jellemző. A sziget a reményt szimbolizálja, mely olvad, és ha már tényleg minden hit, remény elveszett, legalább jele maradjon, hogy egykor hittünk egy szép, új világban. Presser Gábor zongora-produkciója feledhetetlenné teszi a dalt!

Sokan nem is hinnénk, hogy ennyi év után is lehet valami újat, maradandót alkotni. Ahány albumot készít Zorán, mindegyiket a magas minőség jellemzi. Ez az album pedig csak ékesíti ezt a repertoárt. Ahhoz, hogy ezt az albumot igazán értékelni tudjuk, érdemes kikapcsolni a külvilágot, és mintegy szertartásként végighallgatni a dalokat, mert feledhetetlen 44 percben lesz részünk!