Értékelési irányelv

Az utóbbi időkben ismét nagyon rákaptam az animékre, így várhatóan többet fogok írni róluk, akár vélemény, kritika formájában. Japán zenéket, dalokat meg régóta tizes skálán értékelek, míg albumokat meg összességében 40-es skálán. Ezt szeretném részletezni, hogy jobban érhető legyen, milyen elveken értékelek, pontozok animéket, zenéket.

Abból a szempontból jó, hogy ez a blog független, hogy itt teljes mértékig saját vélemény hangozhat el, így nem kell például egy magazin kereteihez alkalmazkodni, annak megfelelően írni, értékelni. 2006 óra nézek animéket változó rendszerességgel, összesen kb. 230 animét néztem végig (ebbe beletartoznak az OVA-k, Movie-k is), így már kialakult egy személyes értékrend afelől, hogy mit tartok jó animének, mitől jó számomra egy alkotás. Egyrészről nem ítélek el valamit, mert túl van hype-olva. Igyekszem ezeket az animéket is úgy nézni, mintha nem ismernék annyian, és ennek alapján kialakítani a saját véleményemet. Persze nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy mennyire ismert egy anime, ehhez viszonyítani, hogy vajon megérdemli azt az ismertséget, amit kivívott magának, vagy úgymond "marketing" okoknak köszönhetően lett ennyire sikeres. Gondolok itt például a fanservice-ekre, a hatásvadász jelenetekre, az eltúlzott emberi kapcsolatokra, amik pont azért válnak hiteltelenekké, mert annyira ránk akarják nyomni, hogy mennyire szeretik egymást, és mennyire fontosak egymásnak.

Úgy vagyok vele, hogy nemcsak az az anime érdemel 10 pontot, melyben tökéletesen egybevág: Komoly, érvényes, progresszív mondanivalója van a világról, ezt akár ironikusan elénk tárja, fantasztikus a zene, hitelesen adják elő a karakterek, mindezek mellett a rajzstílus is kiváló. Azt gondolom, hogy az az anime is megérdemli a 10 pontot, mely a kategóriájában alkot maradandót. Tehát lehet például, hogy egy vígjátéknak nincs semmi komoly mondanivalója, de humorban elsőszámú az alkotás, ez nálam már nagyon jó eséllyel pályázza meg a maximális pontszámot. Ugyanígy az is nagyon jó pontszámot érdemel nálam az is, amelyik a maga egyszerűségében mutat valami nagyon jót. Például egy egyszerűbb Slice of Life, ami nem feltétlen akar nagy mondanivalót közölni, nincs komoly története, de a maga egyszerűségével, szerethető karakterekkel mutat be valami nagyon kedveset, és nem is akarja többnek mutatni magát, mint ami. Tehát én ebből a szempontból liberálisabban pontozok, de igyekszem egyensúlyban tartani az érzelmeket, amiket megnyit bennem egy anime, és aggyal, szemmel meglátni a sajátosságait, és hogy az mennyire van rendben. Az a véleményem, hogy nem jó kemény kritikával nézni egy-egy animét (vagy bármilyen művet), és szinte csak szemmel látni a dolgokat, érzelmek nélkül, mert akkor ugyan sok valóságot meglát, és olyannak látja azokat az elemeket, dolgokat, amilyenek, de az érzelmek segítenek kialakítani az egyéni értékrendet, amitől az írás sajátságos lesz, a miénk. Az érzelmek segítenek elnézni az esetleges hibákat, de az ész segít abban, hogy határt szabjunk, és ne menjünk el minden hiba felett, mert biztos van rá valami magyarázat, vagy mert annyira aranyos, kedves, és ilyenek. Ezért fontos ezek egyensúlyban tartása.

Abban sem hiszek, hogy egy anime csak azért rossz, vagy jobb esetben középszerű, mert klisés. Az nyilvánvaló számomra is, hogy nagyon kevés az újdonság az új animékben. Ennek egyik egyszerű magyarázata az, hogy animés piac telítődött. Az évtizedek során sok mondanivalót közöltek már, sokféle formában. Azt gondolom, hogy az új animéket elsősorban a kivitelezés mentheti meg. Tehát lehet, hogy mondanivalójában nem progresszív, de ahogy azt megjeleníti, abban lehet nagyon jó, és ez is plusz pontot ér. Arról nem is beszélve, hogy az animés közösség folyamatosan cserélődik, alakul, és az újonnan jött animéseknek progresszíven hathat az adott mű, és ha jó a kivitelezése, akkor azt gondolom, hogy megérdemli a népszerűséget. A másik, amit szokás mondani, hogy azért klisések a mai animék, mert a kiadók nem veszik a fáradságot, hogy valami újat alkossanak. Mert az új animéseknek ez megfelel majd, és nem is próbálják meg, hogy valami újat vigyenek be a művükbe. Ha meg így is hozza a pénzt, akkor minek bele energiát fecsérelni. Láttam én is nem egy ilyen animét, de nem érdemes a klisés animéket egyből ebbe a skatulyába zárni, mert ha a kivitelezés tényleg rendben van, akkor az megérdemel egy esélyt, hátha nekünk is tetszeni fog.

Ami a japán zenét illeti, hasonló elveken értékelem a dalokat is, mint az animéket. Csak itt igyekszem figyelembe venni a zene minőségét, a szöveg mondanivalóját, és hogy a kettő mennyire harmonizál egymással. Valamint legalább ennyire fontos a dallamvilág, amit az előadó énekel, és az énekstílus. Azokat az előadókat, preferálom, akiknek ugyan van képzett hangjuk, de nem hallatszik túlzottan, hogy mesterkélt az énekük. Nem válnak modorossá, van egyéniségük, mely tetten érhető az énekben is. Sokat számít a dalszöveg is, hogy mennyire érvényes az, amiről az adott előadó énekel. Érdemes-e egyáltalán érvényességről beszélni? Az anime dalok esetében valamivel elnézőbb vagyok ezügyben, hiszen valamennyire passzolnia kell az animéhez is az adott dalnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a dal szerzőinek (vagy akik kitalálják, hogy ki énekelje az az adott openinget, endinget) fontos, hogy összhangba hozzák az anime mondanivalóját és az előadó egyéniségét. Viszont az, hogy csak azért énekeljen valaki egy adott szövegű dalt, mert a producer ezt megkövetelte, akármennyire is általános ez a dolog, ezt messze elítélem, és nem szolgál mentségül a dal minőségére. Dalokat 10-es listán értékelek (mint annyi mindent az életben), és itt is játszik az, hogy nemcsak a zeneileg, dallamilag, énekben és dalszövegben tökéletes dalnak jár a tizes, nálam legalább ennyire számít a hangulat is, vagy az, ha kihallom a dalban az előadó egyéniségét. Az egyéniség nálam sok plusz pontot jelent. Ha úgy különbözteti magát másoktól, hogy megmutatja a személyiségét, mindeközben még szerethető is. Ez így nálam ugyanannyira megér egy 10 pontos értékelést, mint az, hogy egy dal művészi koncepcióban elsőosztályú alkotás.

Albumokat 40-es skálán szoktam értékelni. Ez a japán Famitsu magazinból maradt meg, videojátékokat értékelnek 40-es skálán. Fontos azt tudni, hogy nem az adott albumon szereplő dalok átlaga adja meg a végső, 40-es pontszámot, hanem hogy az album összességében mennyire egységes. Fontos számomra, hogy egy albumnak legyen koncepciója. Sok plusz pontot jelent nálam az, hogy ha egy albumnak egységes mondanivalója van, mind szöveg, mind zene tekintetében. Zeneileg meg úgy lehet egységes egy album, ha a dalok hangulatukban passzolnak egymáshoz. A végső pontszám meg azért sem adja ki a dalok pontjainak átlagát, mert vannak olyan mély mondanivalójú albumok, melyeken megfértek egy-egy könnyedebb dalok is, melyek önmagukban nem olyan jók, mint azok, melyeknek sokkal nagyobb hatással vannak ránk. Viszont ezek a dalok összességében nem rontják az albumról alkotott összképet, mert oldják a hangulatot, vagy az adott mondanivalóról énekel az adott előadó könnyedebb hangulatban. Kritikusabbak azt mondják, hogy ezek az úgynevezett helyet kitöltő dalok, szerintem ezek kiegészítik az albumot, teljessé teszik. Nemcsak azért értékelek albumokat 40-es skálán, mert vettem valahonnan, hanem mert azt gondolom, hogy 10-es skálán egy hosszabb anyagot nem lehet egységesen értékelni, ugyanakkor a százalékolás már túlzottan árnyalja az értékelést. Így a 40-es értékelést tartom ideálisnak.

Remélem ezáltal sikerült megérteni, hogy mi alapján véleményezek, értékelek animéket, zenéket, és talán elfogadható lesz azok számára is, akik másképp látják a dolgokat.