Need for Speed lejátszási listák

Nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog jönni a Need for Speed: Pro Street Nintendo DS-re. Elég sokat játszok vele és meglepetésemre elég jól is megy. Könnyű irányítani a kocsikat a játékban, szinte mindig megnyerem a versenyeket Career mode-ban. Egyszer olyan jól ment a játék, hogy mondtam is magamban, hogy akár meg is szerezhetném a jogosítványt. Aztán a következő pillanatban nekimentem a falnak, úgyhogy egyelőre elengedtem a témát. A gyorsulási verseny (Shift) valamiért nagyon nem akar összejönni. Sejtem, mit kell csinálni, de nem tudok ráérezni. Ezt még gyakorolni fogom.

Találtam Need for Speed lejátszási listát a Spotify-on, manapság ezt hallgatom.

Annak ellenére, hogy sok olyan dal van, ami ha nem is feltétlen nem az én stílusom, de nagyon ritkán hallgatok ilyen dalt, nagyon tetszenek. Nagyon inspirál, tanulás, írás, fordítás, minden jobban megy, amikor ezeket a dalokat hallgatom.

Van külön lejátszási lista a Pro Street zenéiből is.

Itt valamivel keményebb dalok vannak és talán inkább ez illik jobban a játékhoz. Ugyanakkor mintha a Nintendo DS játéknak egyedi dallistája lenne, mert az itt hallgatható dalok közül egyet sem ismertem fel a játékban. Mindenesetre szívesen megvenném ezt a játékot Wii-re, és ha megint lesz Wii-m (erre hamarosan reális esély lesz), akkor veszek majd fel a játékomból, és megosztom majd YouTube-on.

Spontán vásárolt játék

Köztudottan nem azért megy be az ember egy könyvesboltba, hogy játékot vásároljon. Én is egy CD-t akartam venni Békéscsabán a Könyvkuckóban, ehhez képest nagyon meglepett, amikor a pulton láttam néhány játékot eladóba. Volt köztük egy Nintendo DS játék is. Mivel érdekel a Need for Speed széria, ezért azonnal megvettem.

1.500 forint volt, ennyiért még úgy is megérte, hogy a gyűjteménybe tegyem, ha végképp nagyon rossz játék lenne. Amire adtam is esélyt, mert nem egy olyan multiplatformos játék ismert, amelynek kézikonzolos változata igencsak rosszra sikeredett. Legtöbbször azért, mert le kell butítani az asztali konzolos változathoz képest, és a butítás sok esetben túl jól sikerül.

De meglepetésemre szó nincs erről. Kifejezetten ígéretes játék. Könnyű volt irányítani a kocsikat, amiket eddig próbáltam, a gépi ellenfelek is élethűen versenyeztek, a pályák vezetése is nagyon jó, a zene pedig olyan hangulatot varázsol, hogy akár órákig játszottam volna. Néztem is, általánosságban szeretik az emberek ezt a játékot, a Nintendo DS-es változatot is. Egyedül a grafika az, ami nem az igazi, de ebben az esetben ez nem számít. Úgyhogy sikerült olyan játékot találni, ami érdekelt is és jó is. Fogok ezzel játszani. Gondolkodtam is azon, hogy vennék Need for Speed-et GameCube-ra vagy Wii-re, és csinálnék róluk videókat. Ennek most tökre megörültem.

Egyébként azt a CD-t is megtaláltam, amit kerestem, a Pa-Dö-Dő: Had' énekeljünk mi is az idén! című albumát 2003-ból.

Ritkán hallgatok manapság Pa-Dö-Dőt. Néha elvagyok a hülyéskedéseikkel, de alapvetően már másra vágyom. Inkább annak emlékére vettem meg ezt a CD-t, mert régen szerettem őket, és hogy ennek okán ez is bekerüljön a gyűjteménybe. Meg néha azért hallgatni fogom. Amúgy ez a 10. Pa-Dö-Dő CD-m.