Rég írtam ide, úgy érzem, hogy illő lenne bejelentkezni. Egy kicsit felpörögtek az események, kezd beérni a munkakeresési folyamat, ugyanis holnap két állásinterjúra is megyek. Nagyon várom, de főleg azért vagyok optimista, mert nagyon úgy néz ki, hogy bejöttek az évekkel korábbi megérzéseim. Úgy néz ki ugyanis, hogy nemcsak a plusz végzettség végett volt érdemes egyetemre járni, hanem mentálisan is megérek arra, hogy jobban bírjam a munkával járó nehézségeket. Számítok nehezebb időszakra, de rég voltam ennyire izgatott egy állásinterjú kapcsán, mint most. Nem utolsósorban nagyon szeretnék visszatérni Budapestre!
Az utóbbi hetekben leginkább a rajongói oldalaimat fejlesztgettem, rendezgettem. Már nem is tudom, milyen indíttatásból, de felmentem a japán wikipédiára, az egyik Okui Masami albumot megnézni, és láttam, hogy külön alcím alá tettek ki érdekességeket, háttérinformációkat az albummal kapcsolatban. Aztán, ahogy megnéztem a többit is, láttam, hogy valamennyi album és kislemez wikipédia oldalát leporolták. Ugyanez a Hayashibara Megumi albumoknál és kislemezeknél is. Úgyhogy pár napom azzal telt, hogy ezeket magyarra fordítottam, és közzétettem a rajongói oldalamra. Alapvetően élveztem, de nagyon fárasztó és monoton munka a fordítás. A japán meg különösen nehéz, hogy sok esetben nem értettem, hogy mit fordítok. A kontextust volt nehéz megérteni. Voltak jócskán többértelmű mondatok, amiknek ráadásul mindegyik értelmük helyesnek bizonyult. Nagyon észnél kellett lennem, hogyan hozom át a mondatokat magyarra. Remélem, mindenhol jól fordítottam.
De örülök, hogy nem japán szakon voltam a KRE-n, mert csúnyán elvéreztem volna. Az viszont nagyon jól jött, hogy a hollandon fordítás specializáción voltam. Voltak ismeretek onnan, amik most jól jöttek. Azt hiszen, sokáig hasznát fogom venni a holland tanulmányoknak.
Egyébként meg monoton-nem monoton munka, nagyon élveztem, és most úgy érzem, hogy én vagyok az, aki Magyarországon a legtöbbet tud Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról. Valahogy közelebb is érzem magamhoz a zenéiket, most is az Okui Masami: Self Satisfaction II albumot hallgatom. A 2011-es megjelenése óta ismerem, és még most is tudom úgy hallgatni, mint amikor megjelent. De ez így talán nem igaz... Attól örök érvényű számomra ez az album, hogy 13 év után bőven jöttek új zenei hatások, és még most is szívesen hallgatom. Az a lényeg, hogy Okui Masami neve egyet jelent a nívóval.
A másik, amivel foglalkoztam, hogy két F-Zero rajongói oldalból csináltam egyet. Most hétvégén azzal foglalatoskodtam, hogy minden információt áthoztam erre az egy oldalra, illetve kibővítettem. Aztán elégnek láttam láttam arra, hogy el is kezdjem hirdetni. És azt mondom, hogy jól is megy, elégedett vagyok vele. Nézzétek meg az oldalt, a G-Portálból is lehet jó dolgokat kihozni. Illetve amit még megcsináltam, hogy a Játék Határok Nélkül oldalt is átmigráltam Wordpressből a blog.hu-ra. Ezt azért csináltam, mert azt akartam, hogy a Wordpressen csak a portfolió oldallá alakítandó weboldalam legyen. És hogy legyen hasznom a blog.hu-s profilomból, ezért ide migráltam át minden tartalmat. Ez szerencsére ment egy egyszerű export-import munkával. Így most már ennek a profilnak is van értelme. Ezt is folytatni kéne, 2018-ban nagy lelkesedéssel írtam meg a 1996, 1997, 1998-as évadok elődöntőit és döntőit. Folytattam is volna az 1994-essel. De valami baki miatt megnyomódott a Ctrl + A, tehát ki lett jelölve az egész szöveg. Csak én ezt nem fogtam fel, és folytatni akartam az írást. Persze ennek az lett az eredménye, hogy az egész addigi írásom törlődött. És mivel a végén jártam, igencsak dühös voltam. Annyira, hogy azóta is "üresen áll" az az oldal, pedig már 5 és fél év telt el. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy visszahozzam, de semmi eredménye nem volt. Azóta sem volt motivációm, hogy újra nekiveselkedjek. De majd talán idén befejezem. Az 1993-as év félbe van hagyva, illetve az 1994, 1995, 1999-es évek játékait kellene egyáltalán elkezdeni. Talán idén megcsinálom.
Az utóbbi napokban igencsak visszatért a kedvem a játékhoz. Fejembe vettem, hogy a Backloggery profilomban 50% alá viszem a befejezetlen játékok arányát. Néhány hete még 60%-on volt. Rég frissítettem utoljára, és ahogy szétnéztem a játékok között, láttam, hogy néhány játékot azóta kijátszottam, csak nem frissítettem az oldalon. Emellett ma végére értem a Kirby's Adventure-nek Nintendo Switch-en és a Super Mario World: Super Mario Advance 2-nek, plusz az elmaradásomat is pótolva lett most 57,8% a végigjátszatlan játékok aránya.
Egyébként akkor ment fel nagyon a végigjátszatlan játékok aránya, amikor bevittem a sok Wii U Virtual Console játékot. Akkor láttam, hogy 60% fölött van a végigjátszatlan játékaim aránya. Ez akkor annyira elvette a kedvem, hogy csak hébe-hóba frissítettem az profilomat. Wii U-n és Nintendo 3DS Virtual Console-on van a legtöbb végigjátszatlan játékom, ezért ezen a két konzolon tudnék a leginkább javítani az arányukon. Kezdetnek két olyan játékot vittem végig, amiket már korábban is, így gondoltam, hogy nem lesz velük nagy nehézségem.
De voltak... Leginkább két ok miatt véreztem el: Vagy mert figyelmetlen voltam, vagy mert pechem volt. Mert abból is volt részem, nem is kis arányban. A Game Boy Advance-es Super Mario World-nek az az egyik nehézsége, hogy nem látszik minden a képernyőn, mint SNES-en. Pálya elején belezuhanni a lávába... A semmiből jön elő az ellenség... Volt olyan, hogy a gombkiosztást tévesztettem el, így Mario mást csinált, mint amit akartam. Abban viszont kétségtelenül jobb a GBA verzió, hogy egyrészt, ha mentek, az életem mennyiségét és az addig megszerzett pontszámokat is elmenti, másrészt 99 életen túl is számol a játék. Ugye a SNES játék mindig 5 élettől kezdi újra a játékot, illetve 0 ponttól. Arról nem is beszélve, hogy 99 életnél megáll a játék tudománya. GBA-n meg azt hiszem, 180 életig jutottam el. Így hirtelen nem tudom, de az is tetszik a GBA játékban, hogy azt is meg lehet nézni, hogy melyik pályán gyűjtöttem össze az összes Yoshi érmét. Ez is, mint "statisztika" motivál abban, hogy ahol most elmaradt, majd menjek vissza értük. Az SNES változat a klasszikus, de GBA-ra nagyon jó ötletekkel egészítették ki, amitől csak még jobb lett az egyébként is legendás játék.
Ami a Kirby's Adventure-t illeti, érdekes, hogy ugyanúgy 75%-on fejeztem most be Nintendo Switch-en, mint NES-en. Egyébként állítom, hogy kevesen halnak meg annyiszor a játékban, mint én. Rájöttem, hogy túl könnyű nekem a játék, azért halok meg benne ennyiszer. De itt is többször voltam peches: Vagy mert pont akkor tűnt el valami extra, vagy pont ott jött velem szembe egy ellenség, ami a vesztemet okozta. De egyébként egyáltalán nem nehéz játék, csak én rontok túl sokat.
Hogy levigyem 50% alá a végigjátszatlan játékok arányát, nemcsak az az értelme, hogy a játékos statisztikám szebben mutasson, hanem az is, hogy minél többféle játékot próbáljak ki, hogy bővüljön a videojátékos kultúrám. Soha nem lehet eléggé tág. Egyébként van még egy statisztikával kapcsolatos mániám: A last.fm profilomon is szeretek azon dolgozni, hogy a kislemezeknek meglegyen a 100 meghallgatása (dalonként), az albumoknak meg a 300. Ez nem egy autista jellegű berögződés, ennek az az értelme, hogy személyes tapasztalatom szerint ha a kislemezeken és albumokon szereplő dalokat ennyiszer hallgatom meg (összesen, nem külön-külön), akkor alakul ki olyan ismertségem és kapcsolódásom az adott kiadvánnyal, hogy egyrészt, ha megszeretem, igazán magamévá tudom tenni, másrészt meg ekkor hallok ki bizonyos részleteket, így által átfogó véleményem alakul ki a dalokról.
Ahhoz képest, hogy csak egy lájtos összesfoglalót terveztem, eléggé részletes írás lett.
