Az utóbbi néhány hétben néztem néhány japán doramát, ezekről szeretnék röviden írni.
- Waterboys
Ezzel a filmmel a Japán Alapítvány könyvtárában találkoztam először, nekik ugyanis megvan a film DVD-n. Már akkor felfigyeltem rá, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Le is adták az egyik vetítésükön, de arról pont lemaradtam, mert tavaly tavasszal pont a lezárások előtt volt, akkor már nem voltam Pesten. De még akkor megfogadtam, hogy amint tudom, magamtól megnézem. Ez most, ebben a hónapban jött el. A történet főszereplője 5 srác, akiknek eleddig szinte semmi közük nem volt a sporthoz. De most az iskolai fesztivál erejéig egy csapatot alkotnak, hogy szinkronúszásból összehozzanak egy show-t. Nagyon tetszett, konkrétan ez volt a legviccesebb japán film, amit eddig láttam. Kiváló a történet felépítése, ugyanis a kezdetekben esetlen fiúcsapat nagyon sokat szerencsétlenkedik, tényleg reménytelennek tűnik a helyzetük. Ebből sok vicces jelenet kerekedik, de aztán végül összeáll a műsor, és olyan show-t mutatnak be, mintha igazi koreográfusok találták volna ki. Hogy ezt így meg lehet-e csinálni a való életben… Az alapok biztos, hogy kellenek hozzá, de a filmnek tényleg a felépítése volt a legnagyobb erőssége. Ahogy folyamatosan neheztek az edzések és ahogy egyre jobbak lettek, elhittem nekik, hogy tényleg fejlődnek és tényleg egyre jobbak lesznek. Biztos, hogy többször meg fogom nézni a filmet. - Dive!!
Ezt kb. 2 éve láttam animében és már akkor is felfigyeltem rá, hogy messze nem olyan rossz, mint amilyen az átlagértékelése. Ezt erősítette meg ez a mozifilm is. Érdekes abból a szempontból, hogy a movie jóval korábbi, mert ez az egész történet light novelként indult még 2007-ben, aztán 2008-ban jött a mozifilm. A manga és az anime csak jóval később, 2017-ben jelent meg. És mivel először ezeket láttam, meg is lepett, hogy az olimpiára készülnek. Úgy voltam ezzel a művel, hogy a Tokiói Olimpia tiszteletére készült, de még a movie-ban is említik az Olimpiát, akkor még nem volt tisztázva, hogy az Olimpia 2020-ban Tokióban lesz. Mindenesetre érdekes ötlet, hogy a Mizuki Diving Club-ban rosszul mennek a dolgok, ezért egy új coach érkezik, aki stilszerűen (fürdő)gatyába rázza a csapatot. A cél nem más, mint a már fentebb említett Olimpia és bizony kemény edzések veszik kezdetét az új coach érkezésével. Az animét legtöbb esetben azárt húzták le, mert semmi szakmait nem mutat be a sportággal kapcsolatban, az egész “olimpiára való készülés” egy kamu, mert csak egy bajnokságig jutnak el a fiúk. Emellett van egy sokak által teljesen feleslegesnek tartott érzelmi szál, ami sokat nem tesz hozzá a történethez. Talán annyit, hogy vajon hogyan megy az érzelmek viharában az edzés. De nekem személy szerint film formájában is tetszett, erősítette bennem a gondolatot, hogy jó volt az anime. Alapvetően tényleg nem vezet be a műugrás szakmai rejtelmeibe és azt gondolom, hogy az “olimpiára való kijutást” sem kell szó szerint venni. Az arról szól, hogy ha a Mizuki Diving Club újra fel akarja éleszteni magát, akkor az edzéseket komolyan kell venni. De érthetetlen az is, hogy miért ennyire érzelgősek a szereplők, de aki túl tudja magát tenni ezen, az azt gondolom, hogy egy jó filmet láthat, a végére pedig izgalmas versenyt. Megtaláltam a mangát is, azt is olvasom most. - Dansui!
Ez egy 8 részes mini-sorozat. Maga a cím érdekes, mert a férfi és a víz kanjiját hozták össze, ezzel érzékeltetve, hogy fiúk úsznak. A Higashigaoka középiskola úszócsapatának csak 3 tagja van, és ők sem feltétlen a legacélosabbak. Elégedettek azzal, ha csak egy kicsit jobbat úsznak az eddigi eredményüknél. Márpedig azzal esélyük nincs a bajnokságon. Aztán kapnak egy edzőt, aki szintén (fürdő)gatyába rázza a fiúkat. Edző a legkeményebb fajtából, aki itt-ott kegyetlen módszerekkel, de eljuttatja a csapatot a bajnokságra.
A három alkotás közül ez tetszett a legkevésbé, mert annyira animés stílusú volt az egész, hogy nagyon rosszul nézett ki az egész élőszereplős változatban. A szereplők személyisége, beszéde, viselkedése mind olyan volt, mintha egy animéből léptek volna ki, és a való világban is ugyanúgy viselkedtek. Határozottan azt gondolom, hogy nem állt jól nekik. Doramát azért nézek, hogy egy kis szeletet kapjak a japán valóságból, és nem azért, hogy animét nézzek élőszereplős változatban. Nem volt rossz az alapkoncepció, meg nézhető is volt, de az animés stílusú színészi stílus nekem nem jött be. De érdemes próbát tenni vele, mert hátha valakinek meg pont ez tetszik. Annak meg nagyon fog tetszeni a sorozat.
Nos, ezek voltak. Van még egy pár, amit megnéznék, néhányat a közeljövőben fogok.
