Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt, akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link's Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link's Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos - tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok - milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.
Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott "feküdt", mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.
Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!
Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.
És ami miatt a mai posztot írom: 30, azaz harminc éves a Super Nintendóm a Super Mario All-Stars játékkal! Ennyi éve játszok már Super Nintendóval. 1993-ban kaptam karácsonyra. A mai napig emlékszem, hogy annyira örültem neki, hogy alig győztem belőle magamhoz térni. És a mai napig a kedvenc konzolom és játékom. Így lesz egy karácsonyi játék örök érvényű. Mint látható, az idő vasfoga már kikezdte, hiszen fakult a doboz, a konzol is sárgult, de jelentem, ugyanúgy működik, mint újkorában. Nem emlékszem arra, hogy valaha is kellett volna szerelni. Módosítva természetesen nincs, úgyhogy maga a konzol a maga eredeti formájában kiváló minőségű! Játszottam is a játékkal az évforduló örömére. Annyira jó nem voltam ma, de most is nagyon szeretek játszani vele.
