XIX. (New) Nintendo 3DS találkozó

Örültem a soron következő Nintendo 3DS találkozónak, mert az előző szegedi Pokémon találkozó egyáltalán nem jött össze, vártam, hogy legyen egy olyan összejövetel, ahol újra jól érzem magam. És igen! Ez már sokkal jobban sikerült részemről. A Metagame kártyaboltban volt, ez a Kádár utca 10 alatt van, a Nyugati Pályaudvar közelében.

Tehát vártam a február 28-át. A 7:17-es vonattal mentem fel Pestre, és annak reményében, hogy kényelmesebb lesz az utazásom, IC pótjegyet is vettem, de csalódnom kellett. Arról már írtam korábban is, hogy a Budapest-Lőkösháza vonalon járnak talán a legrosszabb, legutolsó vonatok, de most már az IC vonatokat is leépítették, egyáltalán nem érte meg azon utazni. Visszafele útra már csak simán gyorsvonat kocsival utaztam, és mivel van Start Klub kártyám, ezért nem kellett külön pótjegyet venni. Így a kedvezmény mértéke lényegében több mint 50%. Olvastam, hogy Budapest-Kecskeméten és Budapest-valahol is új vonatok járnak. Ez nagyon szép, de ezzel együtt miért építik le más vonalak vonatállományát? Mindegy, kibírom. Pesten kicsit nehezen találtam meg a kártyaboltot, kicsit meglepett, hogy egy pinceépület.

Odabent üdvözölve az ismerősöket (nem szeretem a "kezelni" szót. A szegedi találkozó kapcsán Lernie mondta, hogy lekezelhettem volna, amikor elmentem, és akkor elgondolkodtam, hogy miért várta, hogy lekezelő legyek vele? Ja hogy úgy...), helyet kerestem magamnak. Sokan voltak és sok volt az új ember, jó látni, hogy ennyien érdeklődnek a Nintendo iránt. Úgy tűnik, hogy nagyon jó a meglátása a cseh ConQuest forgalmazónak, hogy a magyar Nintendo rajongók elsősorban közösségi szinten érhetők el, nem feltétlen hivatalos úton. Amióta vannak Facebookon magyar Nintendós csoportok, rengetegen csatlakoztak oda, innen értesülnek az új hírekről, és meg is beszélik azokat. Én speciel nem rajongok a közösségi oldalakért, de elfogadom és elismerem, hogy tényleg ott lehet a legtöbb embert elérni. Ez valószínűleg azért alakult így ki, mert az előző forgalmazó, a Stadlbauer... hogy úgy írjam, nem egészen úgy csinálták a dolgukat, ahogy az jó lett volna, így mindig is közösségi szinten toborzódtak a rajongók: fórumok, rajongói oldalak, mostanra általánossá vált a Facebook is. FB-n pedig jobban terjed a találkozó híre, így sokan voltak. Nem is győztem fogadni a StreetPassokat. Ezután becsatlakoztam egy Mario Kart 7 buliba. Nem tudom, hogy mi van most velem, de most nem sikerült jókat menni. Most vagy az újak ennyire jók, vagy én fejlődtem vissza ennyire. Volt Mario Kart 7 verseny is, már az első körben kiestem. Szerencsére csak játékként éltem meg, és jól szórakoztam. Volt Nintendo kvíz is, itt is csalódásként éltem meg, hogy csak 14 pontot értem el a 20-ból, reméltem, hogy 18-19 helyes lesz (feleletválasztós volt), de így is 5. voltam a sokból. Ennek ellenére bátorítom Krisit, hogy a következő kvíz legyen jó nehéz, kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdéseket tesz fel. Volt még Smash Bros verseny Nintendo 3DS-re is, neveztem ide is, de tudtam, hogy itt is az első körben fogok kiesni, főleg, hogy Krisi volt az ellenfelem. Egyébként sem voltam soha nagy Smash Bros. rajongó. Nemrég elővettem megint a Melee-t, mert azt mindig jobban szerettem a Brawl-nál, de már a harmadik meccs után kikapcsoltam, azzal a felkiáltással, hogy unom az egészet! Meghagyom másnak a SSB elsőbbséget. Viszont örültem, hogy több év után újra találkoztam Gáborral. Ő az egyetlen, aki mint ultimate Mario rajongó, játszhatok olyan Mario sportjátékokat, melyek másokat nem (igazán) érdekel. Lenyomtunk egy menet Mario Tennis Open meccset: 3 szettes, 6 játszmás, mind a két szettet ő nyerte meg. Viszont becsültem őt, hogy szólt egy számomra titokra, amire ő azonnal rájött. Én erre nem is gondoltam. Az a lényege, hogy különböző tárgyak vannak a talajon, különböző színekben. Az érintőképernyőn belül pedig a különböző ütésfajták különböző gombok különböző színekkel vannak jelölve, és rájött, hogy igen nagy átfedés van a színek között. Ha azzal a gombbal érvényesítjük az adott ütést, mely színben van az adott tárgy, akkor lesz igazán hatásos az ütés, ha azzal a gombbal aktiváljuk. Ennek ellenére nem jött be neki a játék, amin nem is csodálkozok. Más, még a Nintendo 64-es Mario Tennis és a GameCube-os Mario Power Tennis irányítása sokkal fejlettebb. És lényegében ennyi. Szelinek is nagyon örültem, hogy megjelent, mindenképpen szeretnék találkozni vele, és négyszemközt beszélgetni vele, akkor bagszival is összehozok találkozót, régi Pokémon TCG és tartozékok vásárlásának ügyében. Úgysem baj, ha kihasználom a vonatos 50%-os kedvezményt.

Ennyi volt, 16:30-kor indultam el, hogy elérjen a 17:10-es vonatot. Jól éreztem magam, örültem a találkozónak, várom a következőt. Mind az oda-, mind a hazaúton a Pokémon HeartGold-dal és a Pokémon TCG-vel játszottam. Nagyon ráfüggtem mind a kettőre.

Sok jó dolog

Melyre lehet építeni. Mindenek előtt elfelejtettem megírni, hogy van még egy játékom, melyet ajándékba kaptunk a Nintendótól: Ha beregisztráltunk a Club Nintendón 2 általuk kilistázott 3DS játékot, akkor kaptunk egy letöltőkódot, mellyel ingyen letölthettük 3DS-re a 3D Classics: Kid Icarus-t. Örültem a játéknak, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Nagyon érdekes és egyedi a játékmenete, nekem kicsit nehéz, de lassan, de biztosan egyre messzebb jutok. És van mentése! Úgyhogy nincs gond. Jó játék, örültem neki.

Szombaton szerveztem magamnak egy kisebb Nintendós találkozót ide. Volt már több is, de ezekről nem tartottam érdemesnek beszámolni, de most történt 1-2 jó dolog. Super Smash Bros. Melee-ztünk, én mindig harmadik, vagy második voltam, Fantos vállalta a hősies utolsó helyezést. Több karaktert is próbáltam, de amikor Young Linkkel voltam, nagyon jól ment, a végén fej-fej mellett voltam a Gáborral, és csak egy hajszállal nyertem. Nagyon bennem volt a harci kedv, és örültem a győzelmemnek, de jobban annak, hogy a Gábor azt mondta, hogy ezt a vereséget még ő is élvezte, régen játszott ilyen jót. Ez őszintén jól esett. Kora délután feljött zsida, mert eladja a Nintendo játékait. Sajnos a jövőbeni terveihez jelen pillanatban nem fér bele a rajongásának ezen tárgya, úgyhogy átmenetileg megválik a gyűjteményétől, de később, ha összejönnek a dolgai, akkor tervezi ismét beszerezni őket. Kértem tőle árlistát, ha megadja, akkor kiteszem ide is, hátha érdekel valakit. Nem maradt sokáig, mert ment a munkahelyére, mert felmondott, és az utolsó cuccait elvigye, de amíg itt volt, addig könnyesre röhögtük a szemünket, hogy miket mondott, hogy fogja elintézni a munkatársait, különösképp a pultoslányt. Nyilván nem gondolta komolyan, de mondtuk neki, hogy ha visszajön Ausztriából, minimum a Showder klubba menjen be! Ezzel a poénnal, és előadásával biztos a sikere. Nagyon jó napunk volt. Aztán visszajött, és miután Gábor, Kristóf és Fantos elment, zsida ismét teljesen elmerült a NES-es Metroid-ban. Ha egyszer nekilát annak a játéknak, akkor PC-s hikikomorikat megszégyenítő módon zárja ki a külvilágot a tudatából, és több órán keresztül játszik.

Én érdekesmód a Dr. Marióval vagyok így. Vasárnap elővettem WiiWare-re a Dr. Mario & Germ Buster játékot, és kb. másfél órán keresztül teljesen elmerülve játszottam. A 18-as szintig jutottam el, ott már tele lett a kémcső, a Cough zene annyira jó, hogy az segít abban, hogy teljesen kizárjam a külvilágot. Ez a zene:

És nagyon fejlesztem a Mariós oldalt. Elkezdtem a részletes Mario játék leírást írni, minden egyes Mario játéknak külön oldala lesz. Tegnap este a Super Mario Bros.-ról írtam, még nincs kész, ma befejezem. Ajánlom olvasásra az ismertetőt, mert még én is megtudtam újdonságot, pedig azt hittem, hogy a SMB-ről mindent tudok. Többször beszéltük egymás között Nintendósok, hogy egy olyan helyen, ahol ilyen jó játékok készülnek, ott csak kemény és kegyetlen munka lehet, és Miyamotóról mindig is azt gondoltuk, hogy bár játékkészítés istene, kis túlzással élve, de kegyetlenül megdolgoztatja az alkalmazottait. A Super Mario Bros. erre ékes példa. És még mennyi mindent fogok megtudni a Mario játékokról, amiket eddig nem tudtam! Most nagyon bennem van a lendület, és most úgy tűnik, hogy sokáig fogom fejleszteni az oldalt tartalmilag.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet. Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla. Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

ÚjjáSzületés

Jó érzés újra a réginek lenni. Pár napos lelki krízishelyzet után (azért ez egy kicsit túlzás ^^') újra érzek magamban erőt a játékhoz. Zeldákhoz még mindig nem nyúltam, de a Super Smash Bros. Melee-vel sokat játszottam. Most is Mr. Game & Watch megszerzése a fő cél. Ennek érdekében az Adventure módot viszem végig minden karakterrel, azt hiszem még 9 karakterrel nem vittem végig. Aztán ma gyakoroltam a Brawlban Csabival, Skype-on keresztül adta a tanácsokat. Mondott egy pár dolgot, amik eszembe sem jutottak. Szerinte hiba az, hogy a közelharc híve vagyok, mert néha okosan is kell messziről támadni. Nos igen, mi tagadás, gyakran azt csinálom, hogy gondolkodás nélkül bele a közepébe, hadd szóljon. De ez hiba lenne? Szerintem annyira nem, csak csiszolni kell. De az vitathatatlan, hogy nekem is jobb úgy játszani, hogy nem adom fel, és sokkal nagyobb a lélekjelenlétem. A győzelem persze nem garantált, de valamilyen szinten nyugodtabb vagyok, hogy legalább igyekeztem mindent megtenni, és csak így lehetek jobb, és jobb. És ez még csak a kezdet! Egyébként nem sokáig tartott a lelki krízis, miután ide kiírtam magamból, máris jobban lettem, és már akkor úgy döntöttem, hogy "új életet" kezdek. Mondjuk ehhez egy Okui Masami dal is nagyban hozzájárult:

Szeretem az ilyen keményebb hanzású dalait, szerintem nagyon jól állnak neki, és érződik, hogy szereti.

Super Smash Bros. Brawl edzés

Olvasgattam a könyvet, és kipróbáltam Csabival online a Brawl Home Run Contestet. Még soha nem csináltam Brawlon, mert emlékeztem, hogy a Melee-ben milyen nehezen ment, mire rájöttem a dolgokra. Körülbelül 2006. júniusában ismertem meg a Melee-t, ezzel az egész szériát, és komolyan, sokáig nem is tudtam, hogy mi az a Smash Attack. Sőt, továbbmegyek, nem is tudtam, hogy létezik ilyen, és hogy ennyire erős támadást lehet kivitelezni vele. Csak akkor, amikor ott próbálom a Home Run Contestet, és láttam, hogy csak 15-20 métereket sikerült kihozni (nem vicc). És egyszerűen nem értem fel ésszel, hogy lehet több száz métert kihozni. Akkor mondta nekem valaki, hogy nyomjam meg egyszerre az előre és az A gombot. És teljesen meglepett, hogy elment egész 200 méterig. Teljesen el voltam ájulva saját magamtól, hogy mire nem vagyok képes. Ezek után alkalmaztam ezt a támadást, valamivel jobban ment a játék. És a Brawlban sokáig nem mertem csinálni, mert attól féltem, hogy nehéz lesz. De ahogy csináltunk online, és elmentünk együtt majdnem 500 méterig, hát akkor már azt gondoltam magamban, hogy zsenik vagyunk. Persze biztos, hogy mások jóval tovább mentek, de én már ennek is örülök. Ekkor gondoltam ki magamban, hogy egyedül is megcsinálom a Brawl Home Runt. Nem tudom, hogy ki mennyire van tisztában, de a Melee-ben úgy kell csinálni, hogy azonnal el kell ütni, és ahogy megy... A Brawlban meg 10 másodpercig egy láthatatlan fal fedi a homokzsákot. Eközben mi szabadon sebezhetjük azt, amit én nagyon jó dolognak tartok, mert így sokkal messzebbre el lehet ütni. Szóval szerintem a Brawlban sokkal jobb lett. Meg ha már itt vagyok, akkor megcsinálom 3 és fél percen belül 100-multi Man Brawlt. Ez könnyű volt egy apró trükkel. Donkey Kongot választottam, és folyamatosan le+B gombkombinációval a földet csapkodva sima ügy volt. Kaptam egy pár trófeát utána. Aztán a Target Testtel próbálkoztam. Azt jó dolognak tartom, hogy nehézségi szintek között választhatunk, de az jobb volt a Melee-ben, hogy mindenkinek volt saját pályája, így sokkal jobban ki tudtuk ismerni az adott karaktert. Itt a Brawlban, meg nehézségi szintnek van egy adott pályája, amit végig kell vinni. Lehet tárgyakat is használni, szerintem ez nem jó megoldás. A Melee-ben ez sokkal jobb volt. Azon gondolkodom, hogy lefordítsam magyarra (nem feltétlen szó szerint, csak a lényeget) a könyvben a Brawl pályák, és a karakterek jellemzését? Én szívesen megcsinálom, csak nem tudom, hogy van-e igény rá, mert azért az elés sok munka lesz, mivel minden karakterről 2-3 oldal van, pályákról meg 1-2 oldal.

Super Smash Bros. hétvége 2

Néhány hónappal ezelőtt is volt egy hasonló, most is, ki tudja miért, megint sokat játszottam az egyik Smashsel, méghozzá a Melee-vel. Meg akartam szerezni Mr. Game & Watchot. Ezért mindenkivel megcsináltam a Classicot. Egész jól ment, de a Target Testnél látszott, hogy nagyon régen csináltam, soha nem sikerült. Pedig igazából az egy nagyon jó dolog. Pont úgy találták ki, hogy az adott karakter szinte csak úgy tudja megütni a céltáblákat, ha minden mozgását használja, ezáltal arra szolgál a Target Test, hogy tökéletesen megismerjük a karakterek minden egyes mozgását, és tudjuk használni azokat. Szóval érdemes ezeket komolyan gyakorolni. Íme egy példa arra, hogyan lehet másodpercek alatt megcsinálni egy Target Testet:

Azért erre csak az igazán nagyok képesek. Szerintem ha 40 másodperc alatt megcsinálja egy átlag játékos, akkor már jónak mondhatja magát. Mivel nem ment, ezért úgy döntöttem, hogy ráállok, és gyakorlok egy kicsit. Vannak nehezek, de van egy pár karakter, akivel sikerült megcsinálni, még ha túl is mentem az 1 percen. Visszatérve a Classicra, megcsináltam mindenkivel, de nem kaptam Mr. Game & Watchot. Legalábbis abból következtettem, hogy megcsináltam mindenkivel, hogy mindenkinél volt pontszám. Az biztos, hogy megvan mindenki, mert a Melee-ben 25 karakter van, és 24 van meg nekem. Viszont a Classic végén mutatja, hogy hány trófeád van, kivel csináltad meg, és 24 van. Ez kevés, mert 25-nek kell lenni, mert külön van Zelda és Sheik. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább az Adventure-t csinálom meg mindenkivel. Remélhetőleg így már menni fog. Szóval korántsem biztos, hogy vége a Melee-láznak.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet:

Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla:

Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

Isten hozott Link's Awakening!

Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.

Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.

Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:

Isten veled Final Fantasy IX

Bizony, megválok ettől a játéktól. Nem minthogyha annyira rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy már semmi nem sarkall arra, hogy játszak vele, pláne azért, hogy a kölcsönkapott PSX-et már rég visszaadtam. De az OST-t se hallgattam már legalább fél évig. De egyáltalán nem bánom, hogy kiadtam rá 22 fontot, mert nagyon jó érzés volt megismerni az FF9 világát, egy csodálatos hangulatú játékról van szó, de ennyi volt a varázslat. A játék meg jó helyre kerül, Young Link barátommal cserélem el. És hogy mit kapok érte? Pokémon Sapphire-t! Plusz ráfizet egy keveset. De a Pokémon Sapphire, az most minden álmom! Mennyi szép emlék köt hozzá, az a játék egyszerűen csodás! Még nem játszottam a Diamond/Pearllel, de az első 3 generációt nézve azt kell mondanom, hogy a GBA-s Pokémont élveztem eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy meglesz újra a játék. Ezúton örökre! :-O Valamint lehet, hogy lesz lehetőségem megismerni a MOTHER játéksorozatot. Ha esetleg így ismeretlenül hangzik, akkor hátha az segít, hogy a Super Smash Bros. Brawlban benne van 2 szereplője, Ness és Lucas. Ez az egyik olyan játéksorozat, mellyel meglehetősen mostohán bánt a Nintendo, ugyanis csak Japánban jelent meg. Illetve Amerikáben is megjelent a MOTHER 2, Earthbound néven. Itt van egy eBayről. Senkit ne riasszon meg az ára, ezeket ennyiért adják, mert világszerte nagyon keresik. És itt van nekem egy élő példa Krisi személyében, hogy mikre nem képesek a MOTHER fanok egy-egy játékért. Kezdte azzal, hogy nincs Famicomja, de megvette a japán verziót kazettán. Majd később megtalálta ugyanazt a kazettát dobozzal, leírással mindennel, azt is megvette. Így kétszer van meg neki a játék. Aztán, hogy játszani tudjon vele, megvette GBA-n a MOTHER 1 + 2-t. Az pontosan így néz ki. És amikor Young Link hallott erről a játékról Krisi által, akkor próbálta ki emulátoron, és teljesen a rabja lett, ő is megvette GBA-n az 1 + 2-t. Ő már (azt hiszem) végigvitte, és kölcsönkértem tőle, lehet, hogy odaadja. Engem is érdekel a játék, mert ha csak azt nézem, hogy Ness és Lucas (számomra) szimpatikus karakterek a Smash játékokban, akkor érthető, hogy sokakban megvan a vágy abban, hogy kipróbálja a játékot, ha másképp nem, emulátoron. És lehetőségem lesz kipróbálni nekem is. A játék full japán, és Young Link szerint kicsit nehéz dolgom lesz, mert a szöveg rendkívül fontos. De most készítik az angol nyelvű fan fordítását a játéknak. A Mother 3-é már kész, és van honlapja is: http://www.starmen.net/ Most készítik az első és a 2. részét is. A rajongók világszerte már rengeteg módszerrel próbálták rávenni a Nintendót arra, hogy adja ki világszerte a játékot, ennek leginkább az EarthBound marathon nevű TV műsorral adtak hangot, mely ha jól emlékszem, kb. 50 órás műsor volt. Szóval a rajongók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sorozat angol nyelven kijusson Amerikába. Egyébként nekem nemcsak a SSBM és SSBB által volt lehetőségem megismerni, hanem megkaptam Krisitől az OST-t is, ami meglehetősen érdekes. Nagyon jó, azt mindenképp el kell mondani. Az érdekessége abban rejlik, hogy japán játék dalait angol nyelven brit előadók éneklik. No nem világsztárokra kell gondolni, bár nem tudom, hogy Catherine Warwick neve mond-e valakinek valamit. Ő énekel 4 dalt. Szerintem nagyon jó dalok lettek, ez már egy jó alap arra, hogy pozitív véleményem legyen a játékról. A dalok egyébként 1989-esek.

És ezzel még nincs vége. Ugyanis egy nagyon kedvező ajánlatra leltem a Vaterán: Régi Game Boy + 5 játék volt 2800 forint! És bizony az 5 játék közül ott lapul a Link’s Awakening! Az eredeti Game Boyos kiadás! Hát mondom, ezt nem hagyhatom ki! A régi Game Boyom amúgysem működőképes már (legalábbis amikor utoljára kapcsoltam be, akkor nem működött) és szívesen veszek egy működő régi Game Boyt is. Egyébként a Link’s Awakening, ahogy kivettem a képekből, német nyelvű, de egyáltalán nem zavar, hisz ott van nekem a DX angol nyelven. Legalább látom a játékot németül is. Egyébként van még a Super Mario Land mellé, meg 3 kisebb cím. Sebaj, legalább meglesz a SML kétszer. De amiért már megérte nekem leütni az üzletet, az a Game Boy kazettatartó. Még egy darabom sincs, de mindig is szerettem volna olyat, mert nekem nagyon tetszett. De hogy kapok mellé régi Game Boyt, meg Link’s Awakeninget, hát komolyan mondom! Mindig ott rejlik a lehetőség, csak észre kell vennünk! Nagyon örülök neki!

Super Smash Bros. hétvége

Akár így is nevezhetnénk ezt a hétvégét, hiszen ma is órákat játszottam. Ma elsősorban online. Rengeteget voltam Toon Linkkel. Nagyon erős. Nagyokat üt, és ő maga is nehezen esik ki.

Már régóta motoszkál a fejemben, hogy kéne újra Meleezni, és ma elővettem. Azért vannak különbségek! Brawlban sokkal ötletesebb dolgok vannak a pályán, viszont a Meleeben nehezebb megszerezni a dolgokat. Például arra mentem, hogy meglegyen Mr. Game & Watch. Arra 1000 Melee meccs kell. Megnéztem, hogy nekem még csak 204 van. Azért ez a szám minden képzeletemet alulmúlta. 2006. október 7-én vettem meg a játékot, és ilyen keveset mentem volna VS-be? -_- Na mindegy, semmi kedvem nem volt 1000-re feltornázni ezt a számot, ezért néztem alternatív módszereket, hogyan szerezzem Mr Game & Watchot. Eléggé nehéz. A Meleeben sokkal nehezebb megszerezni a karaktereket, mint a Brawlban. Bár szerintem a Brawlban azért enyhítettek ennyit, mert az online meccsekre is gondoltak helyesen. Azért mentem egy pár menetet Young Linkkel. Teljesen ledöbbentett, hogy milyen erős. Egyrész 220-260%-nál esik csak ki. Néztem, hogy kb. 205%-nál van, megsebződik, és még mindig jön vissza. Viszont, ha az ellenfél meghaladta a 100%-ot, és amikor Young Link megsebzi őt, akkora erővel repül, mintha kővel dobták volna meg. És elég hamar kiesik. Szóval Young Linket nagyon jól megcsinálták. Viszont, amit tapasztaltam, hogy szinte az összes Meleeből Brawlba áthozott karaktert meggyengítették. Hát a Meleeben is, amikor Marthtal megsebzek valakit, úgy repül, hogy ideje sincs elköszönni. Vagy Bowser karmolása nagyon erős volt. De a Brawlban nagyon gyengék lettek. Bár azt hozzá kell tenni, hogy Marth Final Smashe elsőosztályú. Az egyedüli karakter, aki Brawlba áthozva megerősítettek, az Mr. Game & Watch. Ezt onnan tudom, hogy más Meleején voltam vele, és nem volt a legjobb. De itt nagyon jó lett.

Holnap lesz az utolsó vizsgám (mivel vizsgaidőszakban vagyok) utána lesz 3 hét szabadságom, szerintem sokat fogok mindkét Smash Brosszal játszani.

Hogyan is lettem Zelda fan?

A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?

2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.

És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.

Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.

És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...

Super Smash Bros. Melee – Meglepő fordulatok

Itt volt nálam tegnap este az egyik unokatestvérem, aki szintén szokott játszani, bár ő inkább a PC-s játékokat részesíti előnyben. A nap 24 órájában WoW-ozik. Tegnap este valami folytán csoda történt, és átjött hozzám is játszani. Kipróbálta a Link’s Crossbow Traininget, és nagyon élvezte. Meg a Wii Sports-szal is jól elszórakoztunk. Érdekes egyébként, hogy Wii Sports is hogy meosztja az embereket. Valakinek csak egy buta techdemo, de valakik szerint nagyon élvezetes játék. Nos, mi az utóbbiakhoz tartozunk. Viszont ami számomra meglepett, hogy a Super Smash Bros. Melee-ben milyen erősek a Zelda karakterek. Young Link az annyira nem erős, de hihetetlen gyors. Link meg erőset tud ütni, de aki igazán meglepett engem, az Zelda. Nem gondoltam volna, hogy egyetlen egy ütésével 12%-ot sebez a másik félen. És akkor még nem is beszéltünk a speciális támadásairól, amellyel jól arrébbvittem Bowsert (Az unokatestvérem Bowserrel szeret lenni). A teleportálás is nagyon hasznos dolog. Bár Sheik annyira nem erős, inkább Zeldával voltam. Ganondorfnak is vannak olyan speciális támadásai mellyel 20-at is tud sebezni. Csak ő meg végtelenül lassú! És sikerült megszerezni egy rejtett karaktert is, Pichut, akinek azért örülök nagyon, mert a GameFaqs szerint Young Link ellene nagyon hatásos. Ki is próbálom most azonnal!

FRISSÍTVE!

Nagyon jól ment. Hetes szinten Pichu sima ügy volt. Nyolcason is ment, de azért rezgett a léc, kilences szinten meg már alulmaradtam. Úgy volt, hogy mindkettőnknek 1-1 élete volt, de Pichu talált egy Heart Containert, és ez mentette meg. De kétségtelen, hogy nagyon jó Young Link Pichu ellen. Érdekes, hogy Pichu csak 1-2%-okat sebez, én meg 10-12-ket. Szóval most mindenképp kapott egy kis életerőt nálam a SSBM. Nem játszok vele annyira gyakran, meg nekem nincs is meg olyan nagyon régóta. 2006. október 7-én vettem meg a Pecsában (azért emlékszem rá napra pontosan, mert a 2006-os Őszi aminecon napján vettem meg). Jó játék ez, csak inkább társasági játék, akkor kerül elő, amikor vannak itt egy néhányan.

Furcsa következtetések

A minap beszélgettünk a Matilddal MSN-en, és firtatta, hogy miért vagyok gyenge GC játékokban. Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű. Mivel én már elég régóta játszok, ezért nekem van viszonyítási alapom. És az összes Nintendo konzol közül a GameCube-ról mondható el részemről, hogy a legkevesebb élményt nyújtotta. Azért sokat Super Smash Bros. Melee-ztem, meg Sunshine-oztam, meg Mario Kartoztam, és a többi, aki visszaolvassa, az láthatja is, és egyszerűen az volt az érzésem, hogy ugyan jót játszottam, de később nincs kedvem elővenni. Nem hinném, hogy bennem van a hiba, meg az én 21 évemben, mert ma is néha előveszem az SNES-t, és végigviszem pl. a Super Mario All Starson belül az egyik játékot. És ott egyértelműen azt érzem, hogy nemhogy jót játszottam, hanem kis idő múlva megint elővenném játszani (persze elő is veszem ^^') De ez nagyon sok mindentől is függ. Most teszem én azt egy 15 éves gyerek, aki teszem én azt 3-4 éve játszik, megint másképp látja a dolgokat. Mert ha ő azt csinálja, vesz egy GameCube-ot, és imádja. És úgy dönt, hogy utólag beszerzi az összes régi Nintendo konzolt, az szeretni fogja a GameCube-ot is mellette. De én, aki már akkor SNES-ezett, amikor a konzol aktuális volt, és aktívan éltem ilyen téren ebben a korban, az teljesen másképp látja a dolgokat. Nekem a GameCube egy olyan konzol, mintha a Nintendo tudja, hogy semmi esélye nincs a PlayStation 2-vel szemben, de mégis szolgálják ki a megmaradt Nintendo fanokat, nesze nektek egy konzol. Még a Nintendo 64 is sokkal életképesebb konzol volt, holott szerintem a cég már akkor tudta, hogy a kazettás rendszernél megmaradni nagy merészség a PlayStation mellett. Szerintem úgy gondolkodtak a Nintendo 64-ről, hogy a szupererős hardware-e miatt majd nagyokat fog szólni az eladásokban, hát ez sajnos nem így lett, és a GameCube számomra egy ilyen “végső elkeseredésben készült” konzol lett. De mi van/lesz a Wii-vel? A Wii egy új életforma. Erről beszélni nem lehet, ezt át kell élni. Szerintem a Wii-ben bele fogok húzni, és nagyon erős leszek, ha érzek életerőt majd a játékokban, akkor tutira elmondhatom majd magamról, hogy profi leszek az összes Wii játékban, ami a tulajdonomba kerül. De ez még a jövő zenéje. Lehet, hogy nem is annyira távoli ez a jövő?

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

21 éves vagyok

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és felköszöntött. Jó nap volt a tegnapi. A létszám végül 6 főre csökkent (velem együtt) de így is jót buliztunk. Ott volt Metalsonic, Bagszi, V-ADI, Trijo, és az unokatestvérem, Dávid. Természetesen a Wii volt a főszereplő. Mindenki csinált magának Mii-s képet. Az enyémet a Nintendo Wii topicban láthatjátok ^^ Bagszi segített, ő mondta, hogy mi, hol, merre, hány méter. Metalsonicnak 5 Wii játéka van: Wii Sports, Wii Play, Zelda: Twilight Princess, Rayman és Red Steel. Ez a Rayman valami beteg játék! XD Össze-vissza ütlegelni a nyuszikat, valami hihetetlen! De a Wii Sports és a Wii Play volt a főszereplő. Fantasztikus élmény volt, de erről már írtam a honlapomon levő blogomban 2006. december 8-án, csak ismételném ömnagam ^^ Beszúrok egy képet a tortáról, eper ízű volt, és ízlett mindenkinek. Csak a Yoshi képről mindenki azt hitte, hogy ehetetlen papírból van, ezért mindenki otthagyta -_-‘ És mindenki ledöbbent, hogy én megettem, mert nem tudták, hogy ez ostya. Van ilyen ^^ Amúgy még volt Super Smash Bros. Melee-zés, SNES-ezés, de ami a legnagyobb szórakozás volt, az a Mario Kart DS 6 emberrel. Volt olyan jó, mint amikor 8-an játszottunk! Sajnos a pontszámot nem tudtam megjegyezni, de a helyezésekre emlékszem:

1. Emperor (Metalsonic)
2. Dávid
3. Attila (én)
4. V-ADI
5. Bagszi
6. Trijo

De erre lehetne azt mondani, hogy tényleg rogyásig játszottunk. Már mindenki rosszul volt, de nagyon élveztük, és nem akartuk abbahagyni. Nagyjából ennyi volt. Aztán mivel Trijo Debrecenből jött, és nem tudott hazamenni, ezért elszállásoltam itt egy éjszakára. Amúgy születésnapi ajándékok terén nem panaszkodok. Bagszitól kaptam Inuyasha 6 DVD-t, meg kiírta nekem a kibannolt Pokémon részeket. V-ADi meg kiírta nekem a Ranma 1/2 animének az összes részét + a 9. Pokémon Movie-t. Trijótól még a Pokéconon megkaptam az ajándékot, a Gengar TCG paklit, de erről már írtam. Metalsonic nem tudott semmit se hozni, mert későn szóltam neki. De most is csak azt tudom leírni, amit neki mondtam, hogy nekem nem az ajándék számít, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Nekem tényleg ez az igazi ajándék. Sajnos kiskoromban eléggé olyan voltam, hogy “miért nem kaptam semmit?” De hála Istennek kinőttem ezt ^^ Az Inuyasha DVD-nek, meg annyira tudtam örülni, hogy komolyan. Ugyanis a DVD átlal ismerem meg az Inuyashát, most nézem először, és megvolt az első 5 DVD, és a hatosat hozta nekem, így már 44 részt láttam az Inuyashából. Minél több részt látok belőle, annál jobban imádom. Most már annyira szeretem, hogy akár drága Inuyasha figurát is vennék akár 10000 forintért. És tudom, hogy kedves olvasó nálad az ékkő egy szilánkja! :-O Add ide az ékkődarabot! :-O Az ékkődarabot akarom!!! :-O Teljes értékű Gengar akarok lenni :F ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Beszélj meg tanulni!

Tegnap Krisi megünnepelte a születésnapját. Én 8.47-kor érkeztem meg Pestre, és a Keleti aluljárójának metrómegállójánál vártam meg Krisit, és egy közös barátunkat, Papp Attilát, és hárman elmentünk a Pecsába. Attila Pokémon Colosseumot vett magának, Krisi egy másikfajta Super Mario Brost, ami csak a borítójában különbözik a másiktól, én meg Pokémon Goldot, Pokémon Pinballt, és egy Dr. Mariót Game Boyra. Ezután mentünk a 70-es Trolival, az Izabella utcáig, de én a Kossuth térig akartam menni, mert ott is van kettes metró megálló, és onnan is eljuthattunk volna a 16. kerületbe. Csak ezek olyan okosok, hogy hogy leszálltunk az Izabella utcánál, mert azt mondták, hogy megy onnan egy busz, ami közvetlen hazaviszi őket. Csakhogy az Izabella utcának a közelébe se járt az a bizonyos busz, úgyhogy végül csak odajutottunk, hogy hogy visszamegyünk a Keletihez, és a kettes metróval megyünk az Örs Vezér Teréig. Szeretem, amikor “okosokkal” vagyok körülvéve! ^^ Mindegy. Aztán végülis a 31-es busszal jutottunk el a célállomásig. Mi Attilával egy kicsit hamarabb szálltunk le, mert Attila közelebb lakik, és addig nem akartunk Krisiékhez menni, amíg el nem kezdődik a születésnapi bulija, ami 14 órát képezett. De jól elvoltunk Attiláéknál is. Kipróbálta a Pokémon Colosseumot, meg Mario Kartoztunk DS-ben és Gamecube-on is. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor a GC-s Mario Kartban a Peach Beachen a végén a két hátsó karakterünk (Koopa és Bowser Jr.) ütlegelték egymást, és egy pillanattal értem be előbb én, mint ő! 😀 Aztán Attila anyukája ellátott kajával minket, utána azonnal mentünk is, mert már így is késésben voltunk. Végülis odaértünk. Már várt minket egy kisebb kompánia, de végül 10-en lettünk. Krisi, az öccse, én, Attila, Spidey, Ricsi, Geri, Janisch, Dani és Peti. Jó hangulat volt, én azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát. Spidey hozta a Wii-jét, aminek mindenki nagyon örült, így mindenki megtalálta a magának megfelelő elfoglaltságot. Bár az érdekes, hogy a többség inkább Gamecube-on Super Smash Bros. Melee-zett, minthogy Wii-n játszon. Ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy még korai Wii-t venni. Akárhogy is nézzük, ha Nintendo-buli, akkor Super Smash Bros. Melee. Volt SSBM verseny is, amit hát persze, hogy a Ricsi nyert meg! -_- Krisi már az első körben kiesett, mert a Danival került össze, aki ezek szerint sokkal jobb, mint ő. Amin én őszintén szólva meglepődtem, mert azt hittem, hogy csak hárman igazán jók a SSBM-ben, Krisi, Ricsi és a Papp Attila. De kiderült, hogy senki sem gyenge. Én már az első körben kiestem, mert egy olyan pályát kaptam, amit nem ismertem, mert nincs megnyitva nekem az a pálya, így nem ismertem, és nem épp kellemes meglepetések értek. De bátran ki merem mondani, hogy a Brinstar Depth-en (amiben a legjobb vagyok) simán továbbjutottam volna. Nem is értem, hogy miért nem szeretik sokan a Brinstar Depth pályát, szerintem az a legjobb. Amúgy a Mr. Game and Watch pályáját kaptam meg.

És persze nem születésnap születésnapi torta nélkül! Ami NES alakú volt! Nagyon szép volt, és persze finom is! Eper izű volt. Meg rengeteg ennivaló! Húú, rendesen ellátott minket Krisi anyukája! Ha esetleg valaki nem érti a címben szereplő elég hülyén álló mondatot, arról van szó, hogy valaki SSBM-ezés közben valaki mondott egy eléggé félresikerült mondatot, és erre valaki azt mondta, hogy tanulj meg beszélni! Erre Krisi rávágja, hogy beszélj meg tanulni! És ezen röhögött a társaság hosszú percekig. Végülis engem különösebben nem zavart, hogy én voltam magasan a rangidős a 20 évemmel, és az utánam legidősebb 16 éves, jól elvoltam velük. Krisinek is 15. születésnapja volt. Számtalanszor bebizonyosodott nálam, hogy a barátságnál nem számít a korkülönbség, csak az, hogy ugyanaz legyen az érdeklődési körünk, és jól érezzük magunkat egymással, és akkor mit számít, hogy mekkora a korkülönbség? Amúgy a buli 20 óráig tartott, ha érdekel benneteket, rakok fel képeket!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Ellátogattam Donkey Kong vidékére

És kár, hogy vissza kellett jönnöm. Ez valami hihetetlen! Meghozta a postás a Donkey Kong Country-t SNES-re. És hihetetlen jól jártam, mert a Vaterán vettem meg és postával együtt volt 3000 ft, holott a Game Parkban 5000 ft. Szóval hihetetlen jól jártam. És működik. De még hogy! Ez egy fantasztikus játék! Ilyen grafikával SNES-en még nem találkoztam! Már inkább 3D-snek mondható, a zene, meg olyan, mintha Nintendo 64-en játszanék. Rajta van a Kongo Jungle zenéje a Super Smash Bros Melee OST-jében, és amikor ott hallgattam, annyira azt hittem, hogy a Donkey Kong 64-ből való, hogy teljesen ledöbbentem, amikor meghallottam az SNES-es Donkey Kong Countryban. Végülis sejtettem azt, hogy ha ilyen magas az ára, akkor nem akármelyik játékról lehet, szó, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy ez a játék. A játékmenet is annyira magával ragadó, hogy nem is érdekel más semmi, csak a játék. Hasonló ezen a téren a Kirbyvel, de ez sokkal jobb. És a játék iszonyat hosszú. 6. pálya után mentettem, és még csak 6% volt az állásom, szóval ez nem 2 napos buli lesz. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Boldog új évet mindenkinek!

Remélem, mindenkinek jó volt a szilvesztere. Én itthon voltam, és Krisi is itt volt, meg az unokatestvérem, Kailniris. Nagyon jókat játszottunk hármasban. Volt Super Smash Bros. Melee, Mario Party 6, Mario Kart: Double Dash!!, Kirby Air Ride, meg Mario Kart DS. Érdekes, valahogy arra számítottam, hogy kettesben nem annyira élvezetes a Mario Kart DS, de nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan jó, mint nyolcan, sőt még egyjátékos módban is fantasztikus. Egy ilyen játékra szokták azt mondani, hogy tökéletes? Nagyon-nagyon jó az egész, egyszerűen tényleg, letehetetlen. Mivel Kailnirisnek nincs DS-e, ezért csak ketten tudtunk Mario Kartozni DS-en. Volt Super Smash Bros. Melee is, amit a korábban elmondott okok miatt nem élveztem.Tényleg nem lehet olyan ember ellen élvezetesen játszani, akiről tudod, hogy sokkal jobb nálad (remélem nem félreérthető :$) De Krisi csak akkor gyenge, amikor Ganondorffal van. A többiekkel laposra vert minket. Ezután jött a Mario Party 6, amit mikrofonon játszottunk, erről is írtam korábban, hogy miért nem élvezem. És most is fenntartom azon álláspontomat, hogy nem bírom a szórakozásnak eme módját. Aztán játszottunk egy kicsit a Kirby Air Ride-dal, amivel meg az volt a baj, hogy a TV-m kicsi, és maga a jármű meg hihetetlen gyors, tehát a kép nagyon gyorsan változik, emiatt nagyon kicsi kép nagyon rosszul látszódott. Ezért nem tudtunk vele sokat játszani. A Mario Kart: Double Dash!!-sal jót játszotunk, de itt meg pont a Super Smash Bros. Melee ellenkezője érvényesül. Tehát ebben a játékban meg én vagyok a jobb, és emiatt volt kevésbé élvezhető. Ez egy ilyen problémás szilveszter volt, de jól éreztük magunkat. 😀 Élveztük egymás társaságát, és azt hiszem, hogy ez a lényeg. Aztán Kirby’s Fun Pakeztünk, ketten. Na végre egy olyan játék, amit felhőtlenül élveztünk :-D. Egész éjfélig játszottunk. Aztán amikor ránk jött az éjfél, én nyitottam ki a pezsgőt (életemben először sikerült, nekem, aki még a pezsgő durranásától is halálosan fél, nehogy megijedjen :-D), és boldog új évet kívántunk egymásnak. A Krisi elővett egy ősrégi NES játékot, amit ő hozott, Ice Climber a címe. Valami hihetetlen jó a játék. Egyszerű és élvezetes. Olyan, hogy fölötted levő jégsort kell kiütni, hogy feljebb juss, és a legtetején meg kell fogni a madár lábát. Nagyon jó. És nagyon viccesen jön le, az, amikor kiütnéd a feletted álló jeget, és pont a szakadékba esel. Meg a végén annyira nevetséges Popo és Nana (alias Ice Climber) sírása. Olyan hangjuk van, mintha valami nyálkás izé a földre pottyanna. A játékon nagyon látszik, hogy 1984-ben adták ki, és a zene is annyira azokat az időket hozza vissza. Nagyon jó a játék. Meg aztán elővette Krisi a régi, 1983-as Mario Bros-t, ahol csövekből jönnek ki az ellenségek, mint pl. rák, tüskés, méh és a teknős. És alulról fel kell ütni őket, ekkor fejreállnak, és odamenni, és elrúgni őket. Ez is amennyire egyszerű, annyira élvezetes. És ezen játékokkal való játszás közben jöttem rá, hogy 1985-ben milyen nagy szó volt a Super Mario Bros. Aztán még Mario Kart DS-eztünk multiban, aztán egy olyan 3 óra fele elfáradtunk, és lefeküdtünk aludni. Krisi egész délig aludt, utána ő érdeklődéssel nézegette a régi 576 KByte újságokat, egy kicsit Mario Kart DS-eztünk, és aztán kikísértem az állomásra, hazament. Hát ennyi volt, és nagyon jó volt ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A töretlen hűség végül meghozza a gyümölcsét

Nos, hol is kezdjem? Olyan hosszú történet, és alig találom az elejét. 😀 Na szóval. A december 27.-e éjszakáját Krisiéknél töltöttem, és mint mindig, most is fantasztikusan éreztük magunkat, bár a Super Smash Bros. Melee-nél feldühödtem, megmondom őszintén. Nem azért, mert veszítettem, mert veszítettem, hanem (már írtam korábban is) az idegesít, hogy nem vagyunk egyenrangú partnerek. Ő klasszisokkal jobb, mint én. Aztán átadtam a Joystickot az öccsének (a Krisinek van egy öccse) és őt is laposra verte. Így nem jó játszani. Mellesleg a Krisi öccsének nagyon megtetszett a NintenDogs, mivel ő alapból nagy “kutyarajongó”. De végül annyira, hogy rávette az anyját, hogy hadd vegye meg. Bevallom őszintén örömmel mentem bele, mert valami nagyon jó játékot veheték a pénz helyébe. Végül az anyja beleegyezésével megköttetett az üzlet. És annyi pénzt kaptam, hogy az én pénzemmel együtt meg tudtam másnap venni a Mario Kart DS-t. De ne szaladjunk ennyire előre. Krisi öccse Fagyinak nevezte el a kutyáját, és annyiszor mondogatta a nevét, hogy már kezdtem begolyózni. 😀 Aztán Krisivel kipróbáltunk a PictoChatet, nagyon menö dolog, hogy lehet rajzolni, és sok vicces alakzattal szórakoztattuk egymást (természetesen Nintendósokkal 😉). Az, hogy helyettesíti az MSN-t, az enyhe túlzás, hisz csak 20 méter a hatótávolság, de jól el lehet vele szórakozni. Aztán másnap reggel megreggeliztünk, és mentünk a Pokéconra. A buszon megcsináltuk azt, hogy az egyikünk elől ült (én) a másik hátul (Krisi) és úgy PictoChateltünk. Nagyon vicces volt. Aztán a 31-es buszról leszállva találkoztunk egy nagyon kedves MSN-es barátunkkal, Timivel, jól elbeszélgettünk. Elváltak útjaink, mi mentünk a WestEndbe a PokéCon helyszínére. Amikor mi odaértünk, épp csak 2-3 ember volt ott. Aztán én annyira izgatott voltam a Mario Kart DS miatt, hogy én elmentem szétnézni, hogy van-e Mario Kart DS. De sajnos a Media Marktban nem volt, az 576-ban meg drágább volt. Mindegy. Visszatértem, és elmentünk a PokéCon helyszínére, az alagsorban levő körasztalhoz. Mindig itt van maga a “rendezvény”. Aztán találkoztam itt egy pár kedves baráttal, Norbival, Trunerrel, és egy barátjával. Velük mentem el a Keletiben található Game Parkba, ott sem volt Mario Kart DS. Mi az, itt már mindenki Mario Kart DS-ezik? 😀 Viszont Truner becserélte a Super Mario 64 DS-ét egy amerikai New Super Mario Bros.-ra. Nem kell meglepődni, semmi különbség nincs az európai társához képest, csak más a borítója egy kicsit. De a játék tökre ugyanolyan.

Aztán továbbmentünk az Árkádba, és az ottani Media Marktba már volt Mario Kart DS. Meg is vettem. Aztán mentünk is vissza a WestEndbe. Aztán a PokéConon kihívtam egy másik barátomat, Ricsit egy Pokémon TCG versenyre. Mindenki hülyének nézett, hogy hogy merem gondolni, hogy nyerek ellene, ha még Krisit is elverte. Végülis, álmodozni lehet, vagy nem? :$ Persze, hogy ő nyert. Jó hogy, amikor exekkel jön nekem, akik 100-200 HP-t sebeznek. Én mit kezdjek egy 90 HP-s Crobatommal? (ez a legerősebb lapom) Na, aztán a végére maradt a lényeg, a Mario Kart DS buli. Egy srác ajánlotta fel, hogy csapjunk egy hatalmas Mario Kart DS bulit. Megpróbáltunk 8 embert összehozni. Hét ember könnyedén összejött, de a 8. Sokat gondolkodtunk, hogy kinek van még DS-e, ekkor jutott eszembe a Ricsi, és ő jött 8.-nak. És nekivágtunk. De ilyet még esküszöm a Nintendós pályafutásom 15 éve alatt nem értem meg. Nem hittem volna, hogy nyolcan Mario Kartozni ekkora élvezet lehet. VS-en mentünk. És még mindig hihetetlen: EKKORA JÁTÉKÉLMÉNY EGÉSZ ÉLETEMBEN SOHA NEM ÉRT!!! Ezt így le merem írni csupa nagy betűkkel. Ehhez ez is hozzájárult, hogy fantasztikus társaság gyűlt össze. És a végeredmény le van fényképezve, amit ezúton is tudatnék veletek:

1. Sankó: 54 pont
2. Attila (ez volnék én ^^): 51 pont
3. Spidey: 44 pont
4. Rasengan: 32 pont
5. Krisi: 27 pont
6. Truner: 26 pont
7. Ricky: 19 pont
8. V-ADI*: 19 pont

*Bagszi játszott V-ADI gépén

Azért, hogy Ricsi fel tudott jönni a 7. helyre, az nagy szó, mert sokáig 0 pontos 8. helyezett volt. De egyszer ő nyert, és aztán nagyon megtáltosodott. Bevallom nektek most őszintén, ahogy így nézem az eredményt, nagyon visszajön a hangulat. Ez óriási volt. Ez tényleg olyan Nintendo DS játék, ami minden Nintendo DS tulajnak KÖTELEZŐ!!! Így, hogy játszottam az összes Mario Kart résszel, elmondhatom, hogy ez a Nintendo DS verzió simán veri az összes Mario Kartot. Végülis ennek a 8 játékos módnak abban rajlik a titka, hogy emberekkel játszol, és nem a géppel. És így sokkal másabb az egész, amikor mindenki komolyan veszi, és sokkal durvább a harc az első helyért. És ezt imádom. Felrakok majd képeket (mert készültek) a versenyről, majd a képek alatt nyitok egy új modult Mario Kart DS verseny címen, hogy egy kicsit ti is kapjatok az élményből. És tiszta szívből kívánom, hogy mindenki részesüljön egy ilyen fantasztikus versenyben!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Őszi szünet

Vajon mire képes egy supermario4ever és egy Krisi, ha reakcióba lépnek egymással? Talán még a Földet is elmozdítanánk a helyről. De egy biztos: Nintendóban együtt legyőzhetetlenek vagyunk, az biztos. 😉 Bizonyítottuk ezt azalatt a 2 nap alatt, amíg nálam volt. Ő is hozott magával egy-két nagyon menö játékot. Amit a leginkább kiemelnék, az a Paper Mario Nintendo 64-re. Ilyen játékot, hogy még nézni is élvezet legyen, nagyon rég találkoztam. Az egész Paper Mario-világ nagyon megfogott engem. Az az aranyos grafika. Tényleg olyan, mintha papírból vágták volna ki az egészet. És hogy ez az állítás még igazabbnak tűnjön, bizonyos grafikai elemeket celluxszal ragasztották össze. 😀 De mivel Krisi már a játék végén járt, ezért nem láttam sokat belőle, de amit láttam, az meggyőzött, hogy igen. Ez a játék kell nekem. Én is kipróbáltam egy pár perc erejéig, és nagyon élveztem. Nézegetem manapság az eBayen, elég drága egy Paper Mario N64-re. Volt még Mario Party 6 is. A Mic. mode nagyon jól elszórakoztott minket. Tényleg nagyon vicces, hogy félreérti (vagy nem érti) a gép, amit mondunk a mikrofonba. Bár, hogy őszinte legyek, én azt nem tartom szórakozásnak, hogy össze-vissza beszélünk a mikrofonba, engem idegesít. De úgy voltam vele, hogy ha Krisit ez szórakoztatja, akkor csinálja. Én normálisan beszéltem a mikrofonba, nem mintha megértette volna, hogy miket mondok. 😀 Meg a Super Smash Bros. Melee, hát persze. Talán Krisi a legmenöbb azok közül, akiket láttam Super Smash Bros. Melee-zni. Megvan mind az 51 Eventje, és még Kailnirisszel se tudtuk közösem legyőzni Krisit. Azt hiszem ennyi elég, hogy bemutassam, hogy Krisi mennyit is tud ^^ Meg N64-en is Super Smash Brosoztunk. Az közel se annyira jó, mint a GC-s. Grafikailag sem, meg a karakterek hangjai. Nem olyanok, amilyet megszokhattunk. De grafikailag tényleg nagyon csúnya. A hordók ötszögletűek, a karakterek hihetetlen szögletesek, de a háttér a szép. Gondolom ez a grafikai hiba elsősorban a sokféle-fajta mozgásnak közönhető. Meg amit hiányolok az, hogy kevés titkos karakter és pálya van benne. Szám szerint 4 titkos karakter, és 1 titkos pálya. 😀 De alapból ez se rossz játék. Meg a Mario Party 1. része, az, ami derültséget okozott nekünk. Imádom megszivatni Krisit >:-) A Yoshis pályán mentünk, nagyon menö. Meg még a NES-re, és az SNES-re is szakítottunk időt. Kipróbáltam az Ice Climbers-t, a Duck Huntot, és SNES-re a F-Zero-t. Egyre több játékba leszek szerelmes, ezek mind fantasztikusak. 😀 A Donkey Kong-ról és a Mario Bros-ról már írtam korábban, hogy miért menö. Meg még a Game Boyos Kirbyket is kipróbáltam. Ugyanaz az élvezetes játékmenet jellemző ezekre a játékokra is, mint a NES-es Kirby’s Adventure-re és az SNES-es Kirby’s Fun Pakre. Meg szerettem volna kipróbálni sok pokés játékot, mert Krisi elhozta az összeset. Ugyanis ezután mi pénteken a Pokéconra mentünk Pestre (hirdetve volt). Csak sajnos ezekre már nem maradt. De jó volt. Krisivel tényleg jó játszani. Több helyen is olvastam, hogy nem tetszik nekik az ő nyers stílusa, meg egoistának tartják. De aki megismeri az ő valódi énjét, az rájön, hogy igaz barát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Super Smash Bros. Melee

Most már látom, hogy mi a gyenge pontom a Super Smash Bros. Melee-ben. Ezen a napon Pesten voltam (ez azért hír, mert én békéscsabai vagyok 😀) az egyik barátomnál, akivel már régóta tartom MSN-en a kapcsolatot, de még soha nem találkoztunk élőben. Ő Norbi, és Emperor barátommal mentünk oda, ő már régebb óta ismeri személyesen. Hogy egy mondatban összegezzem, jól éreztem magam Norbinál, jókat játszottunk. Nyilvánvalóan a Super Smash Bros. Melee-n volt a hangsúly. És persze mindig utolsó voltam. 😔 De most már látom, hogy mi a gyenge pontom. Pontosan az, ami Sorának volt egy időben a Kaleido Starban (Japán anime, aki esetlen nem ismerné ^^) Hogy flottón tudta a nagy dolgokat, de az alapokkal nem volt tisztában. Nálam is ez van. A B-gombos speciális ütések tökéletesen mennek, de az alapokat nem tudom. Komolyan mondom, azt se tudtam, hogy az A-gombot egyáltalán lehet használni. Azt tudtam, hogy az L- és az R-gombok védekezésre szolgálnak, de hogy külömböző kombinációkkal menekülni is lehet, arra nem is gondoltam… Én meg alapból az az ember vagyok, aki támadni szeret, és nem védekezni. Szóval van még mit javítanom ^^ Magamban persze mérgelődtem, hogy túl sokat veszítek, de alapból arra gondoltam, hogy jókat játszunk. Persze a Mario Kart: Double Dash!!-ban verhetetlen vagyok, ezt bizonyítottam. 😉 Meg Nintendo DS-re is jutott idő. Imádom a Super Mario 64 DS-ben található mini-játékokat. Legfőbbképp a BOO-sat, amikor a sötétben kell keresni a BOO-kat, ott olyan cukik, pláne, az a BOO, aki leoltja a lámpát ^^ A másik nagy kedvencem a Pókeres mini-játék, amikor Luigi a krupié, és oszt 5 lapot. Ott is annyira menö, ahogy Toad hátul pincérkedik ^^ Tehát végülis jól alakult minden, úgy gondolom, hogy nemcsak én, hanem ők is jól érezték magukat.