Nyelvtanulás Spotify-jal

Az utóbbi időkben kezdtem el komolyabban használni a Spotify-t nyelvtanulásra. Tudtam már régóta, hiszen tanárok is beszéltek róla, hogy lehet találni nyelvtanulós podcastokat, ahol lassabban, érthetőbben beszélnek, így könnyebben érthető, mit mondanak. De ezt igazán csak most fedeztem fel magamnak.

Olyannyira, hogy azt is csak most fedeztem fel magamnak, hogy vannak különböző lejátszási listák nyelvek szerint. Lehet az adott ország aktuális dalait is hallgatni, illetve különböző nyelvtanulós lejátszási listák is vannak. Alapvetően három nyelv érdekel: Német, holland és spanyol, ezekkel foglalkozok komolyabban.

Először a dalokról írnék röviden. Nagy reményekkel kezdtem el hallatni a "Deutschland pop" lejátszási listát, hiszen a Radio Köln-ben hallgatott német dalok azt tanúsították számomra, hogy a német pop zene, azért egy alapvető színvonalat képvisel.

Ehhez képest csalódásként éltem meg, hogy lényegében a német dalok ugyanarra a sablonra íródtak. Alig tudok különbséget tenni köztük. Néha hallgatom ezt a listát, de azt hiszem, inkább megmaradok azoknál az előadóknál, akik jobb német zenéket csinálnak. Például Max Giesinger, Mark Foster, Johannes Oerding, illetve ide jöhetne még Michaelt Schulte is, ha ő is németül énekelne. Az angolt preferálja, de a néhány dala kifejezetten tetszetős.

Ehhez képest a holland könnyűzene kellemes meglepetés, mert itt meg pont az van, hogy a Radio 538 ad olyan dalokat, amik inkább kellemetlenek, ehhez képest ez a lista meglehetősen változatos.

Itt találkoztam először Donnie-val, aki az egyik legviccesebb rapper, akivel valaha is dolgom volt. Ő az a rapper, aki nem úgy gúnyolja ki a másikat, hogy megalázza, hanem még emeli is a munkásságuk értékét, miközben jót nevetünk a viccein. Igazi parodista, és olyan lemezborítói vannak, hogy tényleg, kevés lemezborítót találtam annyira ötletesnek és viccesnek, mint az övét. De az többiekre is érdemes figyelni, hiszen itt van például S10, Froukje és néhány kiválóság. Kellemesen csalódtam a holland pop zenében (Néderpop), érdemes hallgatni ezt a listát.

Azt nem tudtam, hogy mit várjak a spanyoloktól, amit kaptam, az minden elképzelést alulmúlt.

Hallgatom, hallgatom a dalokat, de csak oda jutok magamban, mintha megállás nélkül hallgatnám a Despacitót... Alig hiszem el, hogy pár éve, amikor a Despacito híres lett, hogy azzal lényegében az egész latin pop zenét megismerjük, hiszen szinte teljesen lefedi a latin pop repertoárt. Baromi kellemetlen, pedig azt hittem, hogy egy ilyen szép nyelvhez jobb dalokat írnak, ehhez képest Thalia és Natalia Oreiro dalai teljesen igényesek. Ezt tényleg már csak azért hallgatom, hogy esetleg spanyol nyelvű dalokat hallgassak, de ilyet...

És bemutatnék néhány podcast csatornát, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Az Easy German kifejezetten kellemes, jó hallgatni.

Mindenféle témát kibeszélnek németül. Szívesen hallgatom őket, bár elég gyorsan beszélnek, de azért ki lehet venni a szavakat.

Nemrég indult el az Easy Spanish podcast csatornája is.

Mivel vélhetően egy cég szárnya alá tartozik az Easy German és az Easy Spanish, ezért itt is arról van szó, hogy mindenféle témáról beszélgetnek spanyolul. Csak itt is gyorsan... a spanyolokhoz jellemző gyorsasággal beszélnek. És aki hallott már spanyolokat beszélni, az tudja, hogy ez mit jelent.

Létezik Easy Dutch csatorna is, de ők egyelőre csak YouTube-on vannak, ellenben van egy nagyon jó holland nyelvtanulós podcast csatorna, a "Zeg het in het Nederlands".

Ez azért nagyon jó, mert holland anyanyelvű beszél lassan hollandul, így akár lehet is ismételni, amit mond. Itt is az van, hogy nemcsak egy adott témáról beszélnek, de megcsinálják azt is, hogy egy-egy nehezebb holland szót körülírnak, elmagyarázzák, hogy mit jelent. Úgyhogy nyelvtanulás szempontjából ez a leghasznosabb.

Akit jobban érdekel a holland nyelv és Hollandia, annak ajánlom figyelmébe a "De twaalf provinciën" podcast csatornát.

Ez Hollandia 12 provinciáját mutatja be részletesebben a maga sajátosságaival. Ezt már inkább azoknak ajánlom, akik már jobban tudnak hollandul, mert elég gyorsan beszélnek. De érdekes, hogy létezik ilyen csatorna, jó hallgatni.

Vicces hőhullám

Teljesen megbolondítja a németeket a náluk uralkodó hőség. Tegnapelőtt a Radio Köln-ben, amikor időjárás-jelentés volt a hírek után, a bemondó a "Hitzewelle" (hőhullám) szó után egyszer csak elnevette magát. Én csak lesek, hogy mi ebben olyan vicces, de megmosolyogtatott.

Sokkal viccesebb volt tegnap reggel az RTL Guten Morgen Deutschland időjárás-jelentése. Már csak azért is, mert pont akkor ébredtem fel, na mondom magamban, belenézek az RTL reggeli műsorába, miről beszélnek? Épp a 8 órási hírek volt, az időjárás-jelentés meg már egyébként is érdekesen indult. Aztán a bemondó egyszer csak fogta magát, és elnevette magát. De annyira, hogy végig se tudta mondani. Még valamit próbált ott mondani, aztán amikor már csak egy 'tschuldigung-ra futotta tőle, akkor már én sem bírtam tovább. Nagyon jól indult a tegnapi napom. Ilyen nevetést nagyon ritkán hallani TV-ben. Kerestem a videót, hogy beágyazzam ide, de nem találtam meg. az RTL weboldalán kint van a videó, de nincsenek beágyazási lehetőségek.

Kár érte, mert tényleg vicces volt.

Angol vs. Német rádióadó

Rádiót legtöbb esetben nemcsak a zene miatt hallgatok, hanem mert átjön annak a helynek a hangulatvilága, ahonnan származik az adott rádióadó. Kicsit az elvágyódás jele is, hogy az utóbbi időkben külföldi rádióadókat hallgatok. Nem utolsósorban minőségi magyar rádióadót szerintem nemigen lehet manapság mondani. Nagyon nem tetszik az a tipikus állandóan vidám, minden szép és jó beszédstílus, amire teljesen nyilvánvalóan rájátszanak. A hírek meg...

Maradjunk annyiban, hogy vannak jobb rádióadók Európában. Ahol bár a beszédstílus ugyan hasonló, mint a magyarok esetében, mégis jobbam elhiszem nekik. Ebbe jó eséllyel az is közrejátszik, hogy az angol és a német alapvetően optimistább nép, és ez hozzájárul ahhoz, hogy még ha rá is játszanak a beszédstílusukra, mégis hitelesebbnek hangzik a beszédük.

Az utóbbi kb. 2 hónapban alapvetően német rádióadót hallgatom (Radio Köln), amiről írtam is korábban. Zenei téren továbbra is nagyon jó, mert változatos a zenei kínálat, és mivel szeretem a német nyelvet hallgatni, így számomra ideális. De az utóbbi időkben visszaszoktam az angol rádióadóra, amit hallgatok néha (Heart North West). Azért, mert a Google profilomban fotóalbumokba tettem a képeket, és jó sok képet tárolok ott amit Angliában fényképeztem, és ahogy nézegettem őket, megragadt a környék hangulata. Ezt a rádiót szoktam hallgatni, amikor Angliában vagyok. Szeretek Angliában lenni, mert kellemes, nyugodt hangulata van. És ez arra inspirál, hogy minél többet legyek kint, mozgékonyabb vagyok ott.

Hogy egy kicsit jobban megélhessem ennek a hangulatát, hallgatom itthon az angol rádióadót. Az elején szívesen hallgattam őket, de most már kezdek belefáradni abba, hogy sokszor hallok egy-egy dalt. A Heart ugyanis nem a változatosságáról híres. Úgy képzelem el, hogy van kb. 100-150 dalból álló repertoárjuk, abból válogatnak. Ugyanis gyakran előfordul, hogy egy nap több dalt is megismételnek. De nemcsak egy nap, hanem hosszútávon. Egy idő után kifejezetten idegesítő már isten tudja hányadjára hallani olyan dalokat, mint például a Backstreet Boys: Everybody (Backstreet's Back) vagy Amy Winehouse: Rehab. Van még néhány, amit időtlen idők óta megállás nélkül nyomatnak. Egy ilyen sokadik lejátszás után döntöttem úgy valamikor hónapokkal ezelőtt, hogy többet nem hallgatom ezt a rádióadót. Persze egy bizonyos idő után mindig visszatérek hozzájuk, de ez a lelkesedés tart pár napig, amíg nem hallom sokadjára akár a fentebb említett két dalt, aztán megint elegem lesz. Pedig még csak nem is zavarna annyira a "Turn up the feel good!" szlogenjük. És olyan néven futtatott műsorblokkuk, mint például "Feel good weekend" meg ilyenek. Bár tény, hogy aki egy kicsit gondolkodik, abban joggal merülhet fel a kérdés, hogy aki állandóan jól érzi magát, az mihez viszonyítja a maga "jó érzését"? Mennyire becsüli meg azt, hogy jól van? Ugyanakkor aki volt már Angliában, az tudhatja, hogy a britekre rettenetesen jellemző ez a "feel good" attitűd. Például ha születésnapot, ha karácsonyt, ha szilvesztert ünnepelnek, ők azt nagyon megünneplik. Szeretik kívülre azt mutatni, hogy ennyire jól érzik magukat a bőrükben, persze, hogy mi van belül, az megint más kérdés. Hasonlóképp vannak egymással is. A britek sokkal közvetlenebbek egymással. Még a régóta nem látott, nem annyira közeli ismerősöket is nagy örömmel, öleléssel köszöntik. Úgy, ahogy mi szinte csak az igazán jóbarátainkat, családtagjainkat. Persze, hogy a britek részéről ez mennyire hiteles, az megint csak más kérdés. A lényeg az, hogy amilyen az angol kereskedelmi rádió, az kellőképpen reprezentálja az angol mentalitást. De azon is el szoktam gondolkodni, hogy igazából ezzel nincs gond. Igazság szerint ez az attitűd is hozzájárul ahhoz, hogy szeretek Angliában lenni. Rájöttem arra, hogy ha elengedem azt, hogy nem mindenki közeledik hozzám őszintén, és nem veszem annyira komolyan (érzelmileg), hogy megölelnek, akkor miért is ne? Az ölelés maga jó dolog. Aki meg tényleg kedvel, azt úgyis lehet érezni, és attól tényleg jól esik, ha megölel. A többiek meg kellemesebbé teszik az Angliában eltöltött időt. Viszont a rádióban is folyamatosan arról beszélnek, hogy milyen változás várható a Brexit után. Ezt rettenetesen lehangoló hallani. és ez is visszaveti a lelkesedésemet Anglia iránt. Mondjuk engem érdekel, hogy mennyivel lesz másabb Angliába utazni? És akkor is nehéz dolgom lesz, ha úgy döntök, hogy kimennék ismét szerencsét próbálni, hogy a nővérem kint él? Az biztos, hogy az angolokra nehéz időszak vár, ha tényleg kilépnek az EU-ból.

A német rádióadót viszont ha hallgatom, akkor sokkal hosszabb ideig egyhuzamban. Változatos a zenéjük, és a beszédstílus sem olyan, hogy mindenáron azt promózzák, hogy mennyire jól vannak. Nyugodtabb, kellemesebb, és az egész valahogy természetesnek hat. Szeretek beszélgetni a német ismerőseimmel, mert természetesnek érzem azt, ahogy viszonyulnak hozzám. Rendesek, jó fejek, némelyeknek még humora is van. Nem utolsósorban gyakorlom velük a német nyelv használatát. Nem mondom, most is nagyon nehéz. Most is előfordul, hogy csak a névelő miatt nézek ki a szótárban egy-egy szót, amúgy azt tudom hogy van németül. De hát a névelőtől függ a ragozás ugye... De azt például már egész jól tudom magamtól alkalmazni, hogy összetett mondatoknál mely kötőszó után milyen szórend van. Nem feltétlen forradalmi a megállapításom, de német ismerősök által nagyon jó gyakorolni. De mivel még nem voltam se Ausztriában, se Németországban még, ezért csak így tudok a németekről véleményt mondani. Közvetlenül, személyesen nem ismerek egyet sem. De mindenki, aki találkozott németekkel, mind azt mondják, hogy nagyon rendesek, segítőkészek és közvetlenek.

Úgyhogy ha választhatnék (márpedig miért is ne választhatnék), akkor egyértelműen a német rádiót hallgatom szívesebben. Többféle zene szól, és természetesebb a beszédstílus. Nem utolsósorban a német nyelv hangzása nagyon közel áll hozzám.

Német rádióadó

Március végén az egyik Haikyuu!! közösségben találkoztam egy német fiúval, akivel aztán egészen összebarátkoztunk. Később meghívott a saját közösségébe, ahol mindenki német, így a beszélgetés is németül folyik. Ott is találkoztam néhány jófej emberrel, ráadásul, ahogy egyre többet látom a német nyelvet, látom, hogy fogalmazzák meg a mondatokat, úgy jönnek magamtól is egyre inkább. Bár ezt nagy magabiztossággal nem merem kijelenteni, mert a mai napig életmentő számomra a topszótár németül. Nem egyszer fordul elő velem a mai napig, hogy csak a névelő miatt keresek ki egy szót, mert ugye azon múlik a ragozás. Magát a szót amúgy ismerem. Ennek ellenére élvezem a beszélgetést velük, egészen jó csapat gyűlt ott össze. És más így használni a nyelvet, mint az iskolában tanulni, tanári nyomás mellett. Főleg, ha rossz a tanár... Az a helyzet, hogy megértem, hogy miért nem szeretik sokan a németet. Tényleg nagyon nehéz nyelv (ezt maguk a németek is elismerik), ezért motiváló tanítás nélkül, 100%-os pontosságot elvárni, teljes szigorral nem lehet németet tanulni. Nekem szerencsém van ebből a szempontból, mert nagyon jó német tanárom volt általános iskolában, és az ő "öröksége" többek között, hogy szeretem a nyelvet.

Még a nyáron kerestem magamnak egy német rádióadót, hogy többet hallgassak német szöveget, nem utolsósorban hátha hallok jó német dalokat. Így találkoztam a Radio Köln nevű rádióadóval. A választás nem véletlen, ugyanis jó ideje az van bennem, hogy ha kiköltöznék Németországba, akkor Kölnbe, vagy a környékére költöznék. Ennek nincs konkrét személyes oka, egyszerűen csak Németország nyugati része jobban vonz, mint a keleti. És hát a rádió neve eléggé beszédes, és gyorsan kiderült, hogy telitalálat volt ez a rádióadó. Ugyanis a '80-as évektől egészen a jelenkorunkig vannak zenék. Természetesen az aktuális trendek vannak túlsúlyban, de amikor például olyat hallok meg, mint a Red Hot Chili Peppers-től az Under the Bridge, nagyot azért nézek, hogy van rádióadó, ami értékes zenét is ad! Nem vagyok nagy RHCP rajongó, de nagyra értékelem a zenéjüket. Úgyhogy teljesen jó, hogy mindenféle zenét ad. Nagyon ritka, amikor olyan zenéket adnak, hogy inkább kikapcsolom a rádiót. Főleg a változatosságot szeretem, hogy itt tényleg mindenféle zene van. Miután nemigen van már Magyarországon rendes rádióadó, ezért ez az ideális rádióadó számomra.

Meg a sok német szöveg... Én nagyon szeretem a német nyelvet! Nagyon szeretem hallgatni a beszédüket, jobban kihallom az ismerős német szavakat, mint az angol szövegből az ismerős angol szavakat. Néha kifejezetten azt érzem, hogy az angol szöveg bántja a fülemet. Én a német beszédből a kedvességet, szeretetet hallom ki, ami nekem nagyon jól esik. Nem utolsósorban a rádióadót feltétel nélkül lehet hallgatni online. Amikor tavaly írtam a brit rádióadóról, amit a nővéreméknél szoktam hallgatni a Heart-ot, az észreveszi, hogy nem Angliából akarom hallgatni. Lehet hallgatni, csak kér irányítószámot. Szerencsére nem kell VPN-nel szórakozni, csak megadom a nővéremék irányítószámát, és már hallgathatom. De a Radio Köln-t feltétel nélkül lehet hallgatni.

Egyébként titkon reménykedtem abban, hogy hallok Rammstein-t is. Habár a dalaik döntő többsége nem mondható rádióbarátnak, de volt egy olyan gondolatom, hogy az együttes olyan szinten Németország szimbóluma, hogy beadnak olykor-olykor egy Rammstein dalt. De eddig erre nem volt példa. Mondjuk elég furcsán hangzana olyan szöveg egy rádióban, mint például "Gib mir Benzin", vagy a Mann Gegen Mann című dal, ami a nyílt homoszexualitásról szól. De mégis.

De így is hallottam néhány olyan német dalt, ami nagyon megtetszett. Egyet megmutatnék:

Hallok benne egyfajta kedvességet, talán ártatlanságot, ami ad egy bájt a dalnak. És mégis elhiszem, hogy a 30-as koroszály gondolkodhat, és élhet így is. A dallam is kellemes hangulata, nagyon tetszik.

Valamint mutatnék még egy dalt, amit nagyon érdekesnek tartok:

Mivel német és francia előadó énekli ezt a dalt, ezért egyszerre van német és francia nyelvű szövege. Főleg a történelmi háttér miatt érdekes német és francia szövegű dalt hallani. (Harmincéves háború, Vesztfáliai Béke, Elzász...) Maga a dal hangulatos, meghallgatom, ha szól, de nem mondanám kedvencnek.

Úgyhogy nagyon elégedett vagyok a Radio Köln-nel, és most már mindig ezt a rádióadót hallgatom.