A végtelenség reményének ajtaja

Suara ritkán (3-4 évente) jelentet meg új stúdióalbumot, ezért mindig egyfajta ünnep számomra, amikor az új dalaival összegzi az előző albuma óta megtett útját. Mindig izgatottan várom őket, mert szeretek elmerülni az érzelmek tengerében Suara dalaival. Ugyanakkor szkeptikus is voltam, hogy mit képes nyújtani, mert az előző "Hikari" című album eléggé középszerűre sikeredett. Jók voltak a kislemezen megjelent dalok, de az újak közül csak a "Mimi wo Sumaseba" az, ami kiemelkedik, a többi meg mintha csak azért lett volna megírva, mert rég jelent meg új album és illő lenne már eggyel kijönni. Egy párszor meghallgattam, de egyértelműen a Hikari az énekesnő legrosszabb albuma.

De nemcsak emiatt vártam félve a soron következő albumot, hanem mert mostanság kezdtek el jönni a rosszabb Utawarerumono dalok. Amikben már nemhogy a régi dalok hangulata nem volt meg, hanem sehogy nem a nagy klasszikusok mellé beilleszteni. Arra voltam kíváncsi, hogy vajon komolyabb mélyrepülésről van szó, vagy van út felfelé? Szerencsére az utóbbiról van szó.

Így néhányszor meghallgatva az albumot, oda jutottam magamban, hogy az Infinity Kibou no Tobira lényegesen jobb, mint a Hikari. Ismét olyan dalokat hallhatunk, amikben nemcsak otthonosan érzi magát Suara, hanem van dallama, ezáltal emlékezetessé válik. Nincs azon a kivételesen magas nívón, mint a Yumeji (és valószínűleg soha nem is lesz... Az a valaha hallott legjobb albumok egyike nálam), de kétségtelenül a jobb albumok közé tartozik. És az az érdekes, hogy a korábban kislemezen megjelent, nem annyira jó Suara dalok (pl.: Senjin Genmu, Hito Nanda, Kotowari) is jobban beleillenek az album összképébe. Ezáltal kiegészítik az albumot, jobb lesz az összhatás.

Viszont az album konkrét változatosságot, fejlődést nem hordoz magában, ezért is nehéz összeszednem a gondolataimat a dalokkal kapcsolatosan. Nagyon gyorsan megtörtént nála az a fejlődés, hogy az énekstílusa nem annyira mesterkélt, hanem természetesnek hat az, ahogy képzi a hangokat. Viszont a dalokat azóta konstans, magas nívón énekli. Nincs meg nála az a fajta fejlődés, mint ami például Okui Masami-nál volt, ami által mindegyik albumáról sokat lehetne beszélni, mert tetten érhető, mekkora fejlődésen ment keresztül. Az, hogy ez Suaránál nincs meg, az azért nem kifejezetten probléma, mert nemcsak magas nívón énekel, de a hangja tele van érzelmekkel, szeretettel, egyszerűen nem lehet megunni, amit csinál. Mindig simogatja a lelkemet a hangja, nagyon szeretem, amikor énekel.

De hogy mennyire nem érhető tetten komoly fejlődés Suara karrierjében, arról a B-Side Collection ad tanúbizonyságot. A limitált kiadású album ugyanis 2 CD-t tartalmaz, a második lemez, a B-Side Collection, melyre Suara olyan korábbi kislemezes dalait gyűjtötték össze, melyek korábban nem jelentek meg albumon. Az első dal, az a bizonyos Seisou Yakyoku, mely a 2006-os Musouka kislemez 2. dala, kiváló összehasonlítási alap az újabb dalaihoz képest. Itt még hallható, hogy kissé mesterkélten énekel, aztán rögtön arról tesz tanúbizonyságot, hogy ezt milyen gyorsan levetkőzte, ugyanis jönnek utána a 2009-es kislemezek második dalai. Utána gyakorlatilag nem is érzékelhető, hogy egy-egy dalt mikor énekelt, mert tényleg arról van szó, hogy a dalok nagyrésze annyira egy kaptafára íródtak, hogy ha az énekesnő egész karrierje egy hatalmas albumon lenne jelen, akkor is simán azt lehet gondolni, hogy alig van időbeli különbség a dalok között. De ez engem nem zavar, mert annyira szerethető a hangja és szerethető, amit csinál, ráadásul a tőle telhető legmagasabb minőségben műveli, hogy egyáltalán nem gondolom problémának ezt. Sőt, Suara az az énekesnő, akinek nem áll jól akármi. Ő kifejezetten ebben az érzelgős, olykos kifejezetten balladisztikus dalokban mozog otthonosan, amikből olykor-olykor ugyan kilép, és énekel dinamikusabb dalokat, néha túl is lőnek a célon, de amikkel nem, azokkel mindenképp színesítik az énekesnő repertoárját.

Úgyhogy én továbbra is nagyon szeretem, amit csinál és remélem, hogy még sokáig fogunk hallani felőle.

Suara: Hito Nanda kislemez a Spotify-on

Magyar idő szerint ma éjfélkor (óránként ellenőriztem) került ki Suara: Hito Nanda kislemeze a Spotify-ra.

Gondolom, ügyelnek arra, hogy mindegyik időzónában szerdán 0 órakor kerüljön ki. Nos, megkaptuk mi is. Érdemes meghallgatni. Egyébként rájöttem arra, hogy a Hyakunichisou tartalmaz elemeket az első Utawarerumono széria endingjéből: Kawai Eri: Madoromi no Rinne dalából. A lüktetése és a refrén dallamvezetése nagyon hasonló.

Az első gondolatok Suara: Hito Nanda kislemezéről

Végre, végre! Új Utawarerumono széria, új Suara dalok, új Suara kislemez! Nagyon vártam már, nagyon sokat késett a Futari no Hakuoro. Az Itsuwari no Kamen játék még 2015-ben jelent meg, utána rögtön indult is az anime a 2015 őszi szezonban. Ehhez képest a Futari no Hakuoro játék 2016-ban startolt, de az anime valamiért 2022-ig váratott magára. Valamit hallottam, hogy az író volt súlyos beteg, de ennek utána kell nézzek, hogy miért késett ennyit, de itt van. És nézem is. Bár én nem vagyok nagy Utawarerumono rajongó, az egész szériát egyedül Suara miatt nézem. Meg igazság szerint nem is látom át az egész történetet. Azt látom, hogy az egész Utawarerumono-sagát komplex módon, jól kidolgozták, de ha valaki arra kérne, hogy foglaljam össze, hogy miről szól az egész széria, komoly bajban lennék.

Nekem ez az egész csak Suaráról szól, a fantasy világ csak egy bónusz számomra. Úgyhogy maradnék a Hito Nanda kislemeznél, mely végre megjelent! Ahogy az utóbbi időkben szokás, erre az Utawarerumono kislemezre is 6 dal került fel, az alábbiak:

1. Hito Nanda
2. Hyakunichisou
3. The Light
4. Hito Nanda (Instrumental)
5. Hyakunichisou (Instrumental)
6. The Light (Instrumental)

És hát ez is felemásra sikeredett, mint a tavalyi Senjin Genmu kislemez. Sajnos az van, hogy 2020-ban meghalt az Utawarerumono dalok egyik fő zeneszerzője Kinugasa Michio, és azóta mintha keresnék a megfelelő zeneszerzőt. A címadó dal, a Hito Nanda zenéjét Shimokawa Naoya szerezte, aki egyébként nem új név az AQUAPLUS-nál, főleg a WHITE ALBUM-hoz írt dalokat. Tehát jó van tapasztalata, de ezt a dalt nagyon nem találta el. Semmi dallama, melódiája nincs az openingnek, némi túlzással ugyan, de mintha egy gyerek nyomkodná a zongora billentyűit össze-vissza. Egyedül csakis a refrén legelejét tudom visszaénekelni, amikor Suara énekli, hogy "Hito Nanda". De egyébként válságban van az Utawarerumono zene. 28 részes az anime, gondolom, a felénél lesz második opening, úgyhogy azért ne temessük még el.

Már csak azért se, mert az ending viszont csodálatosra sikeredett. Ismét egy Suara ballada, a legjobbak között. A Hyakunichisou nemcsak hogy meg van írva, van dallama, de íve is van. És elmegy a végéig. És annyira csodálatosan énekel Suara, egyszerűen simogatja a lelkemet, vigasztal, amikor balladát énekel. Ebben a dalban ráadásul az van, hogy Suara mély hangon kiénekli a fájdalmát, a refrénre kitör, majd annak végére kicsit megváltoztatja a hangszínét; szelídebb lesz. Így fejezi be a szöveget: "Kimi no omokage sagasu, Meguri aeru... Kiseki wo shinjite". Sokat elárul arról, hogy mennyire megszerettem a dalt, hogy a refrén végét kívülről, segítség nélkül idéztem. De ahogy olvasható, a csodavárás itt is megjelenik, és ott változik meg kicsit a hangszín, amiben Suara énekel, mintha reményt akarna adni. Sikerült, de tényleg annyira szép dal, hogy amikor a múlt néztem megnéztem az Utawarerumono: Futari no Hakuoro 3. részét, az endinget végig könnyeztem. Új kedvenc Suara dal, az nem kérdés, de arra is jó eséllyel pályázik, hogy 2022 legjobb dala legyen nálam.

A harmadik dal, meg szokás szerint az önálló dal. A The Light nem rossz, beépül a Suara-repertoárba, megvan a Suarára jellemző hangulatvilág, de nem ez az a dal, amiből igazán kitűnik, kitűnik, hogy miért is szeretjük az énekesnőt.

Nos, röviden ennyi. Igen, az ending miatt vártam nagyon ezt a kislemezt, hogy végre azt a maga teljességében hallgathassam. Sajnos még nincs fent Spotify-on, de a YouTube-linkeket a rövidített verziókkal közzé tettem. Azt hiszem, már ennyiből is érzékelhető a két dal közti különbség. 2009 óta ismerem Suarát, és az, hogy még most is képes olyan balladát énekelni, amitől teljesen elérzékenyülök, ez azt gondolom, hogy az énekesnőt minősíti pozitívan.

Új JAM Project és Suara kislemezek

Újabban Spotify-on értesülök az új Suara megjelenésekről. Valamiért nem promotálta annyira az énekesnő a Twitter oldalán az új kislemezt, hogy megmaradjon bennem, hogy új megjelenése van. Vissza is néztem, aktualitásakor (december 1.) megosztotta a F.I.X. Records twitter oldaláról, de ő maga tényleg nem írt róla különösebben. Azért kár érte, mert az új dal lényegesen jobb, mint a nyáron megjelent Senjin Genmu. Annak még utána is jártam, hogy miért lett annyira "más" (rosszabb), mint az előzőek, de a Ruten no Inori már hozza azt a minőséget, ami Suarától már-már elvárható. Nem lett az a nagyon nagyhatású dal, mint akár a Tenmei no Marionette, de kihallható a dalban minden, amitől szerethető Suara. Kedvesség, báj, kellemes és nem utolsósorban emlékezetes dallamok. Talán pont attól lett jó, hogy nem erőltették bele a megszokott Utawarerumono hangzást, hanem írtak egy egyszerűbb dalt a franchise-hoz, de inkább Suara egyéniségéhez igazították. Csak annyira lendületes és dinamikus, amennyire kell, hogy legyen, semmi nincs túltolva, túlerőltetve. Úgyhogy ismét egy jól sikerült dalról van szó, amit bármikor szívesen hallgatok a jövőben. Kár, hogy Suara nem promotálta annyira. Valószínűleg a fizikai kiadványokat preferálja. Pedig érdemes meghallgatni a dalt.

Aztán jött a JAM Project is új kislemezzel. Érdekes, hogy német címet kapott: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~, nem nagyon találkoztam japán kislemezzel, melynek német címe van. Franciával inkább. Egyébként ez is olyan kislemez, amit többször meg kellett hallgassak, hogy igazán ráérezzek az ízére. Első végighallgatás után az volt a gondolatom, hogy hát felejthetőre sikeredett a JAM Project 2021-es éve. De végülis kezdem megszeretni a dalokat. Az nem volt kérdés, hogy a második dal, a with love különleges. Tehát megint Okui Masami írta a jó dalt a kislemezre. Ahogy az énekesnőtől szokás, kellemes, lassú dalt írt, ami ráadásul különleges hangszerelést kapott. Nagyon szükség van Okui Masami-ra az együttesben, erre mindig rácsodálkozok magamban, mert kell az, hogy az együttes lelassuljon, és érzelmesebb dalokat énekeljen. Mert jól áll nekik, és kiegészíti a gyors, dinamikus, erőteljes dalaikat. Változatossá teszi repertoárjukat. Már ha valamit lehet még változatossá tenni a karrierjükben, hiszen csak 21 éve létezik már az együttes, 13 éve változatlan felállásban. Mégis szeretem őket. Ők így vannak jól, és amíg az új dalaikkal azt érzékeltetik, hogy jó a jelenben élni, addig részemről megtették, amitől szerethetők számomra. A harmadik dal, a Concerto of SRW is érdekes dal. Azt tudtam, hogy kiadtak egy nagy játékot a Super Robot Wars széria 30. évfordulója alkalmából, ennek kislemeze a Drei Kreuz. És azt hittem, hogy a Concerto of SRW valami nagyhatású, amolyan igazi évfordulós dal, ahol tényleg mindent beleadtak, mint még előtte soha. Erre kiderül, hogy mondhatni egy átlagos JAM Project dalról van szó, amit megspékeltek pár emlékezetes dallammal. Érdemes tenni egy próbát a kislemezzel.

Összességében tehát tetszik ez a kislemez, de azért nem éri el például a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ szintjét. Vagy akár említhethetném a tavalyi nagy durranásukat, a Versus Road ~Higenjutsuteki Survival~ dalt is, ami 2020 legjobb dala lett nálam. Ugyanakkor az is tény, hogy ha nincs ez a kislemez, akkor tényleg felejthető lett volna a JAM Project idei éve. A nyári Bloodlines ~Unmei no Kettou~ ilyen éppen csak hogy valamilyen lett. Annál a kislemeznél tényleg azt éreztem, hogy az együttesnek valamit be kell újítania, ha nem akarja, hogy unalomba fulladjon az egész karrierjük. Aztán jött még talán nyáron (vagy ősszel, pontosan nem emlékszem) az új Getter Robo széria, melynek alkalmából újra felénekelték a DRAGON és a STORM dalaikat. Nem akartam elhinni, hogy mit csináltak a két nagy klasszikusukkal. a DRAGON 2021 nagyon rossz lett (az eredetihez képest, biztos), a STORM 2021-re még éppen rá lehet mondani, hogy új értelmet kapott a dalt, meg valamit kihoztak belőle, de összességében messze vannak attól a szinttől, amit Mizuki Ichiro és Kageyama Hironobu nyújtottak annak idején. Az a két dal úgy jó, ahogy van, nem érdemes hozzányúlni. Nem gondolom, hogy bárhogy máshogy el lehet énekelni úgy, hogy ne az eredetire gondoljak, hanem teljesen új értelmet kapjon, és új minőségében ragyogjon. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ mentette a menthetőt. És várom 2022-re a 14. BEST COLLECTION albumukat.

A változás oka

Ma megbeszéltem az egyik japán zenében is jártam barátommal, mutattam neki az új Suara dalt és neki is feltűnt, hogy ezzel a dallal valami nagyon nincs rendben. Ő el is kezdett kutatni és azt találta, hogy az AQUAPLUS egyik hangszerelője, aki sok Suara dalon dolgozott, nevezetesen Kinugasa Michio 2020. július 11-én meghalt. Nem tudni a halál okát, sőt kilétét annyira titokban tartották, hogy konkrétan a születési idejét sem lehet ismerni. Semmilyen információ nem olvasható róla azontúl, hogy az AQUAPLUS-nál dolgozott. Az, hogy a japánok tiszteletben tartják még az ismert emberek magánéletét is, az tudható, de hogy valakiről ennyire ne lehessen tudni semmit, az felettébb meglepő.

Ezzel viszont biztosra tudható, hogy az Utawarerumono dalok, de talán az egész AQUAPLUS zenei "miliő" teljesen más irányt fog venni. Mert Kinugasa Michio hangszerelése annyira jellegzetes, egyedi, hogy szinte védjegyévé vált a cégnek. Hogy merre fog elmenni Suara stílusa, nem tudom, de az biztos, hogy a Senjin Genmu rossz előjel. Én ilyenkor két esetet tartok elképzelhetőnek. Vagy megőrzik az eredeti stílust, ami nem biztos, hogy jó ötlet, hiszen nem biztos, hogy az, aki ezután fog dolgozni a Suara (és az Utawrerumono) dalokon, jól vissza tudná adni az eredeti miliőt, ezért lehet, hogy az lenne inkább az üdvözítő, ha valami olyan újdonsággal jönnének elő zenei téren, ami megőrzi a franchise eredeti hangulatát. Az még jót is tenne, mert akármennyire is voltak jók az eddigi Utawarerumono dalok, az újdonság mindenképp jól fog jönni, hogy érdekes maradjon a sorozat. Bízzunk abban, hogy a Senjin Genmu csak egy útkeresés volt.

Higgyünk-e a holnapban?

Suara ebben erősít meg a legújabb dalában, ami július 21-én jelent meg kislemezen Senjin Genmu címen. Mindig örvendetes számomra egy új Suara dal vagy kislemez, mert kifejezetten mély érzelmű énekesnő és tudok is azonosulni azzal, ahogy kiénekli az érzéseit, emellett kifejezetten kellemes hangja van. Így kíváncsi voltam az új Utawarerumono dalra.

Sajnos az új dallal sikerült bebizonyítani, hogy Suara nem képes minden minden stílusban énekelni. A zene egyáltalán nem illik bele Suara repertoárjába, az Utawarerumono franchise-ba meg még annyira sem. Így sajnos a Senjin Genmu jelen állás szerint simán feliratkozik az énekesnő eddigi legrosszabb dalai közé. Szerencsére eléggé kicsi a társaság, de egyszerűen annyira elüt a többi Utawarerumono daltól, hogy nem is indulhat velük egy ligába. És érzékelhetően Suara is sem tud mit kezdeni ezzel a stílussal, úgyhogy ez a dal egy tévedés. Alapvetően szeretem az elektronikus zenét, de ezen a dalon érzékelhetően nem dolgoztak sokat. Lehet ilyet írni egy vocaloid előadónak, meg megvannak az erre szakosodott énekesek, akiknek ez áll jól, de Suara sajnos nem tartozik közéjük.

Valószínűleg arról van szó, hogy nem akartak ugyanarra a sablonra írni még egy Utawarerumono dalt, ezért valami mást akartak elővenni. Ez a "más" alapvetően üdvözítő, mert kitalálhatnak valami egészen jó dolgot is, de hogy sehogy ne legyen illeszthető az eddigi repertoárba, az erősen problémás. Készült videoklip is a dalból.

Ebből is nekem az jött le, hogy Suara sehogy nem tud azonosulnak a dallal. A mozdulatokon látszik, hogy megtanítottak valami egyszerű koreográfiát az énekesnőnek, de pont abban látszik, hogy mennyire nem áll jól neki a dal. Suara egyébként sem nevezhető táncversenyre, de ezzel nincs semmi baj. A baj azzal van, ha ezt erőltetik. Az a fontos, hogy nagyon szépen énekel és jól állnak neki a mély érzelmek. Ilyen jellegű dalokra nagy táncosok szoktak komolyabb koreográfiát eltáncolni. Ehhez képest Suara mozdulataiban semmi koncepció nincs. Nem akartak semmi komolyat "ráerőltetni", mert érzékelték, hogy a végeredmény csak még rosszabb lesz. Ahogy visszagondolok Suara 2005 óta tartó énekesnői karrierjére, nem tudok olyan dalt visszaidézni, ami ennyire elütött volna a stílusától és ami ennyire rosszul álljon neki. Arra voltak kísérletek, hogy valami újat próbáljanak ki, ezek rend szerint jól is sültek el, mert nem ütött el annyira a tőle megszokott daloktól, de ekkora hibát még nem vétettek. Ez az első olyan dal, ami még csak nem is áll jól az énekesnőnek.

Őszintén remélem, hogy ez csak egyszeri tévedés volt. Egyébként a kislemez másik két dala, az "Adeaizuki" és a "Koto no ha" már közelebb van Suara egyéniségéhez, de a címadó dalért nagy kár. Mondjuk volt egy ilyen furcsa kilengés még 2018-ban, a Kotowari, ami szintén ilyen nagyot akart szólni, de aztán csak az "aki sokat markol, keveset fog" elmélete valósult meg. Remélem, legközelebbre jobbat kapunk és nem egy lefelé ívelő karrier kezdetét látjuk.

Első gondolatok Suara: Tenmei no Marionette kislemezről

Sajnos mára nagyon ritkák lettek azok a japán album és kislemez megjelenések, amik érdekelnek, így minden egyes kiadást meg kell becsülni. Külön örültem annak, hogy bár a Suara: Tenmei no Marionette dalt digitálisan is megjelentették korábban, megjelent kislemezen is, két másik dallal, és az instrumental verziójukkal.

Igazából nem hallgattam meg a dalt, amíg csak digitálisan volt elérhető. De amint megjelent kislemezen is, máris elkezdett érdekelni. Új Utawarerumono dalról van szó, így nagyjából lehet sejteni, hogy mire számíthatunk. Suara 2006 óta folyamatosan énekel az animéhez, videojátékhoz dalokat, és mivel fel lehet fedezni köztük hasonlóságot, lehet sejteni, hogy milyen dal lehet az új.

Ennek ellenére ért meglepetés. Nem a dal lett teljesen más, mert tipikus Utawarerumono dal, a meglepetés abban ért, hogy imádom. Annyira furcsa, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy egy sablon alapján írják az Utawarerumonóhoz a dalokat, mégis egyszerűen nem tudom megunni. Valamit nagyon betaláltak ezzel a zenei világgal. Az új dalban sincs semmi egyedi. Tetten érhető benne a "Nue Dori" érzésvilága, a "Hikari" dinamikája és a "Kimi no Maede wa Shounen no Mama" melankóliája, hozzáadtak egy kis extrát, és kész a dal. És működik. Nem lehet megunni. Eltalálták nálam ezt a hangulatvilágot, nagyon tudok azonosulni érzelmileg ezekkel a dalokkal. És meg lehet nálam csinálni azt, hogy kisebb módosítással, de el lehet adni ugyanazt. Egyszerűen most is libabőrös leszek, ahogy hallom a fejemben a dalt. Suara pedig csodálatosan megénekli azt az érzést, amit a dal hordoz magában. Egyedi hangja van, nagyon szeretem. És nemcsak arról van szó, hogy tud énekelni, hanem hihetetlen hallani a kedvességet és szeretetet a hangjában. Mindig megnyugtat, amikor hallom őt énekelni.

De meg tudom érteni azt is, ha valaki azt mondja, hogy mindig ugyanaz, és ez neki már unalmas. Mert csak egy sablon alapján készülnek a dalok. Ugyanezt éreztem én is Yonekura Chihiro daloknál is egy idő után. Csak Suara esetében nálam bevált a recept.

De csak a címadó dal sikeredett ennyire jóra. Még két dal van a kislemezen, azok nem lettek ennyire emlékezetesek. A második dal túl lassú, ráadásul rá akarták venni, hogy kis túlzással élve, de operai szinten énekeljen. Mondjuk azt, hogy Suara tisztességes munkát végzett, de a hangja nem alkalmas ilyen énekre. Én pont azt szeretem benne, hogy teljesen természetes énekstílussal képes hiteles érzelmeket énekelni. Legalábbis, amivel tudok azonosulni. Hallatszik, hogy alkalmaz énektechnikákat, mégis természetesnek hat az éneke. Ez különleges képesség, amivel nem sokan rendelkeznek. Ez pedig mindennél többet ér, ezért szeretem Suarát. A harmadik dal meg egyáltalán nem maradt meg bennem. Azt meg kell hallgassam még egy párszor. Amit mindenképp megteszek, mert szeretnék részletes kritikát írni az új kislemezről.

A címadó dalból pedig videoklip is készült.

Vélemény a Suara: Kotowari kislemezről

Totál elfelejtettem írni, hogy új Suara kislemez jelent meg szeptemberben. Mondjuk részint azért is, mert a Hikari album középszerű minősége rányomta a bélyegét arra, hogy mennyire vártam az új kislemezt. Tudtam, hogy van, tudható volt, hogy Kotowari a címe, és hogy az új Utawarerumono játék openingje. De az egész nem hozott lázba, nem is tartottam fejben, hogy lesz, aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy ha már megjelent, akkor hallgassuk meg.

Azóta többször is meghallgattam, és szerencsére javítja a 2018-as összképet Suaráról. Úgy tűnik, jót tesz az énekesnőnek, ha egy animének, vagy videojátéknak énekli valamelyik dalát, mert azokban rend szerint jobban teljesít. Ugyanez van a Hikari-nál is, ott is azok a dalok a jobbak, melyeket valamelyik anime vagy videojáték dalai. A többi, önálló dalban inkább egy középkorú, konszolidált nőt hallok, aki már megélt dolgokat az életében, lenyugodott az a fiatal naiv lány, aki az előző albumaiban volt, aki kész volt bátor tettekre, kész volt megélni az adott pillanatot. Több dala inkább elmélkedős, mesélős, és még az elvesztett szerelmekről is énekel. Ez kétségtelenül rossz hatással volt az albumra, így kifejezetten kellett ez a kislemez, ami azt érezteti, hogy jónéhány dolog vár még rá az életében. Túl fiatal még egy konszolidált albumhoz, 39 éves. Az egy dolog, hogy a fiatalságának egy részét már megélte (a "leélte" nagyon rosszul hangzik ide), de azt gondolom, hogy az embert a 40-es éveiben is érhetik olyan érzelmi töltetek, élmények, amik bőven fiatalon tartják a lelkét. Ezt erősíti ez a kislemez is, de azt érdemes hozzátenni, hogy összességében javítja az összképet, mert igazából a címadó dal nem remekel. Viszont ahhoz képest, amit közvetít a stúdióalbum, ahhoz képest fiatalos, pörgős. Lássuk is a részleteket.

1. Kotowari: Igazából eléggé összecsapott lett az opening dal, olyan érzetet ad, mintha hirtelen döntöttek volna a kislemez elkészítése mellett, és nem maradt már sok idő a játék megjelenéséig (Utawarerumono Zan, PlayStation 4), na gyorsan rakjunk össze egy tipikus Utawarerumono dalt, akár az előzőekből is merítve. Mert hallani benne a tipikus Utawarerumono hangzásvilágot, hangulatot, de nincs különösen jelentése. Azért tűnik összecsapottnak, mert egyrészt nagyon gyors, másrészt meg mintha csak egymás mellé tették volna azokat a hangszereket, hangokat, melyeket az Utawarerumono daloknál használnak, de nincs igazán jelentése. Suara éneke sem hordoz magában különösebb érzelmeket. Nem érzem azt, hogy közvetíteni akar bármit is, ahogy a korábbi Utawarerumono dalokban tette. Ezen csak tovább ront, hogy a hangszerek nem élőek, a számítógépes hangzás dominál. Nincs rendesen megírva a dal, nem marad meg a fejben a dallama, nem hallok kapcsolatot, harmóniát a hangok között. Ennek ellenére, amikor az egész kislemezt meghallgatom, akkor nem ugrom át ezt a dalt, de hogy a legrosszabb Utawarerumono dalok között van, az biztos. 4/10
2. Amayadori: Suara legjobb dala 2018-ban. Igazából ez is olyan dal, amit hallottunk már tőle, de ezt annyira jól tudja művelni, és annyira tudok vele azonosulni, hogy nem tudom megunni. Tökéletesen mintha csak magamat hallanám vissza érzelmileg ebben a dalban, hihetetlenül tetszik. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy azért még várja néhány izgalmas dolog az életében, ez a dal ezt sugározza. Szeretem, mert hitet ad abban, hogy még nincs veszve minden. A dal dinamikus, az érzelmek megélését adja át ezzel, emellett Suara éneke is hihetetlenül kellemes, dallamilag nagyon jól el van találva. Egyedüli negatívum, hogy innen is hiányoznak az élő hangszerek, de a hangulat és az érzelmek bőven kárpótolnak érte. Ezért szeretem Suarát. 10/10
3. Zanmu: Ez már némileg lassabb dal, és több is benne az élő hangszer, ugyanakkor rajongónak kell lenni ahhoz, hogy megéljük, megszeressük ennek a dalnak a hangulatát. Ugyanis ez az a tipikus lassú, mesélős Suara dal, amit érdeklődők nem igazán szoktak szeretni, de mi rajongók mosolygunk rajta, és mondjuk, hogy ez tipikus Suara dal. Zeneileg és dallamvilág terén is egy lassú, kellemes szerzeményről van szó, melyet igazából bárki megszerethet, aki tud azonosulni a hangzásvilággal (belőlük lesznek a Suara rajongók), és szerintem azért került fel egy ilyen dal a kislemezre, hogy aki az Utawarerumono miatt veszi meg, az kapjon képet az énekesnő saját stílusáról. Ez a dal tökéletesen alkalmas rá. 8/10

Annak ellenére, hogy a címadó dal gyengére sikeredett, összességében kifejezetten jó lett a kislemez, mert a második és a harmadik dal a címadó dal összes hibáját kijavítja, és felemelik a szintjükre. Ebben rejlik a titok, ezért hallgattatja magát a kislemez.

Amúgy nagyon érdekes, hogy a kislemez megjelenése előtt csak elvétve lehetett olvasni a megjelenésről, Suara sokkal inkább a megjelenése után írt róla. A Twitter oldalára több képet is kitett, ahogy ott van a lemezboltban az új kislemeze mellett, a promóciós plakáttal le van fényképezve. Mivel a plakát alá van írva, ezért gyanítom, hogy dedikálásra jár lemezboltokba, és aláírja a CD-kből a vásárolt példányokat. Ezek a képek egyébként egészen jópofák, elterjedhetne. Ez azt érzékelteti, hogy Suara szereti ezt az egész Utawarerumono világot, szereti a dalait, meg az egész énekesnői karrierjét. Ami egyébként hallatszik, látszik is, ugyanis Suara kisugárzásra is alapvetően nyugodtabb nő, aki nagyon megéli az érzéseit, mert az érzelmek átadásában rendkívül hiteles. Ezért is szeretem őt, meg tudok azonosulni azzal az érzésvilággal, amit közvetít. Sok dalában tényleg mintha magamat hallanám vissza. Egy képet megosztanék, amit a Twitter oldaláról való.

Az első gondolatok az új Suara albumról

Szerdán megjelent Suara legújabb albuma, Hikari címmel, és már elérhetővé is vált. Ezt az albumot most nem vártam annyira, mint az előzőeket. Nem nagyon hallgattam manapság Suara dalokat, és nem is volt nagyon a fejemben, hogy megjelenik az album, így végül az előrendelés is elmaradt. Nem volt anyagi lehetőségem, hogy megoldjam, de ahogy elengedtem magamban a vásárlást, úgy ment ki a fejemből az album is. A dalok egy részét már rég ismerem, hiszen erre kerültek fel az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen és a Futari no Hakuoro dalok is, amiket már rég "kiélveztem", és manapság nem adott ki új dalt. És hogy mennyire kelendő, az meglátszik az Oricon chart eladásokon is, ugyanis az első napokban nem került fel a 30-as napi eladási listára. Az az Utawarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu válogatásalbum nem kellett volna, mert ott már ellőtték a puskapor egy részét.

Így igazából ezt az albumot az új dalok tehetik érdekessé. Kétszer végighallgattam az albumot, és sajnos úgy néz ki, hogy most történik meg az, hogy kezd unalmassá válni, amit csinál. Megvan a sajátságosan lassú stílusa, de ebben már nincs semmi újdonság. Már körbejárta a ballada, lassú melankólikus dalok minden elemét, de ráadásul a dalszövegekből is amennyit értettem, ugyanazokat a szerelmes köröket járja, amiket korábban megtett, és ez valahol olyan érzetet kelt, mintha ő maga nem fejlődne érzelmileg. Annak meg nem örülök, ha az AQUAPLUS erőlteti, hogy ugyanazt a mondanivalót énekelje fel már sokadjára. Mert egyébként Suara már rég megállapodott. Férjhez ment, van egy fia is, úgyhogy az érzelmi élete nem indokolja, hogy a szerelem csodájáról, vagy annak intimitásáról énekeljen. Az mondjuk tetszik, hogy most is a természet metaforáival írja le az érzéseit. Néhány cím kifejezetten beszédes: Kage, Komorebi no Naka de, Hoshi Furu Sora Aogi Mite.

De ez sem menti meg azt, hogy nem érzek semmi különlegeset az új dalokban. Két dal van, ami pörgősebb, a "Mimi wo Sumaseba" és a "Pride", ezek egész jók lettek, de összességében egyik új dal sem tartalmaz olyan olyan zenei elemet, vagy valami különlegességet Suarától, ami által megjegyezhetőek lennének a dalok. Olyan érzetet kelt, mintha csak kötelességből születtek volna meg a dalok. Az Utawarerumono dalok nagyon jók, kiemelkednek, de ahogy írtam, ezek már régóta jelen vannak, ezért ezek már újdonságot nem tartalmaznak. Ami furcsa, hogy felkerült az albumra a Merry Christmas című dal is, mely egy korábbi digitális kislemez megjelenés. Már erősen tavaszi  hangulatom van, közelít a nyár, és erre kerül fel egy karácsonyi dal... Inkább ősszel jelent volna meg az album, akár előző évben, még jobb lett volna. Hiszen nézzük meg a CD only borítót is. A csillagfények láthatók (ahogy az album címe utal rá), de minden fa meg levél fehér, olyan, mintha tél lenne, és vagy ráesett a hó, vagy megfagytak. És a fehér madár... Mondjuk a levél télen elég furcsa, de akkor is erősen téli hatást kelt a borító. Úgyhogy eddig csodáltam Suarát, hogy milyen gyönyörűen énekel balladákat, de ez az album most úgy néz ki, hogy csalódás lesz.

A 2016-os év japán zenében

Mivel ma van az év utolsó szerdai napja, ezért több jelenősebb japán zenei kiadvány már nem jelenik meg, így érdemes összegezni. Olyan sok kiadvány nem jelent meg idén a tavalyi évhez képest, de amik megjelentek, azok döntő többségében jók voltak, így az idei évre is készültek olyan dalok Japánban, amely által emlékezetes lesz az 2016-os év.

Essünk túl a nehezén. Az idei év legszomorúbb eseménye a Jpop iparban egyértelműen Wada Kouji halála volt áprilisban. Nem járja, hogy 42 évesen egy életében legendává vált énekes eltávozzon. Emlékére idén jobban előtérbe kerültek a Digimonos dalok, nemcsak a kislemezei, hanem az All of my mind stúdióalbuma, és a The Best Selection~Welcome Back! válogatásalbuma. Hiányzik nagyon, de az ő esetében rá lehet mondani, hogy dalaiban tovább él velünk, mert nagyon jó hallgatni őket. Csak milyen érdekes, hogy tényleg akkor kerül egy előadó, vagy bármilyen művész munkássága más meglátásba, amikor meghal. Ez általánosságban igaz, Wada Kouji is ugyanígy járt nálam. Valahogy most többet jelentenek nálam a Digimonos dalai, meg van néhány saját dal, ami nagyon jóra sikeredett.

Ami még rossz oldal, bár korántsem ennyire, hogy a JAM Project idén megjelentette eddigi legrosszabb Super Robot Wars kislemezét. Sehogy nem tudok megbarátkozni a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ single-lel, olyan unalmas, lapos, semmi nincs, ami kiemelné az átlagból. Azt az egyetlen egy szólamot tudom visszaidézni fejből, amikor Okui Masami énekli, hogy "Rekka no Gotoku" részt, de amúgy az egész dal annyira jelentéktelen, hogy azt el nem lehet mondani.

De van néhány pozitív esemény, megjelenés, amit érdemes kiemelni. A legpozitívabb meglepetést Suara hozta, az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu válogatásalbummal, ugyanis a 8. helyet érte el az Oricon lemezeladási listán, ezzel magasan a legjobb eredményt produkálta eddigi karrierje során. Majd fogok írni részletesen is az albumról, mert szívesen hallgatom, csak azért nem tetszik annyira, mert korán jelent meg. A Futari no Hakuoro széria zárja le az egész Utawarerumono történetet, a videojáték már megjelent, és nagyon várom, hogy amimében is látható legyen végre. Ugyanis sajátságosan zárták le az Itsuwari no Kamen-t, és érdekel, hogy mit hoznak ki a sztoriból. Viszont, mivel anime még nincs, ezért annak openingje és endingje még nem jelent meg, de már tudom, hogy Suara nagyot fog alakítani. A videojáték openingje (Hikari) és endingje (Uruwashiki Sekai) is igazán fantasztikusak lettek. A Hikari könnyed kis dal, pont ettől nagyon jó, mert oldott vidámságot hordoz magában. Az Uruwashiki Sekai pedig egy csodálatos. Suara még ennyi év után is meg tud érinteni, már én sem hiszem el. Az album két kiadásban jelent meg,a limitált kiadás egy Special Disc-kel jelent meg, mely az első Utawarerumono szériából tartalmaz dalokat. Ez is hiányos, ugyanis, csak a főbb dalokat tartalmazza, de kimaradt például a Towa ni, vagy a Kimi no Kawari, melyek a videojátékhoz köthetők. Több értelme lett volna egy komplett, nagy válogatásalbum megjelentetése, amikor kijön az anime, és azok dalaival együtt, és arra rátenni Uehara Rena: Yume no Tsuzuki dalát is, mely az OVA ending dala. De az, hogy F.I.X. Records és az AQUAPLUS kihozott egy Top 10-es helyezést egy kiadványukból, arra tényleg nem volt még példa, és fantasztikus eredmény. Csak legyen folytatása, és jelentessenek meg hasonló sikereket.

Okui Masami idén nem jelentetett meg a szólókarrierjében albumot, vagy kislemezt, de érdemes megemlíteni őt is, mert nemrég, karácsony előtt, tartott egy akusztikus koncertet. Ez egy egyszerűbb, szerényebb hangszerelésű koncert volt, még a dalok listája is nyilvános, amiket felénekelt:

1. White Season
2. Sanctuary
3. Still Love
4. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
5. Iiwake
6. PLATONIC
7. Fuyu no Himawari
8. Koi Suru Omoi
9. I'd love you to touch me
10. Boukensha
11. Ajisai
12. Rondo-revolution
13. J
14. ANGEL'S VOICE
15. Sayonara
16. Maria

Az utolsó két dal, amolyan "Encore", tehát visszatapsolás után énekelt dalok. A koncert különlegessége nemcsak az akusztikus hangszerelése (Unplugged) volt, amivel kellemes, családias hangulatot létesített, hanem az is, hogy néhány rajongó elsírta magát a dalok hallatán. Ez meglepte Okui Masami-t, írt róla a blogjában, hogy nem számított arra, hogy ilyen hatást fog kiváltani. Nincs min meglepődni. Okui Masami nem szeret a magánéletéről beszélni, és még régebben rájöttem, hogy azért nem, mert a dalaiban énekel önmagáról, ezáltal sokkal többet tudhatunk meg róla, mint akár egy önéletrajzi könyvből. A dalok alapján szinte biztosra vehető, hogy az énekesnő sokat megélt az életében érzelmi oldalról, ami által hitelesek és szívet megérintőek a balladái. Jó érzés hallani, hogy nemcsak én vagyok ezzel így. :)

Hayashibara Megumi pedig annál nagyobbat alakított a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu animével. Maga az anime is nagyon jó lett, és Hayashibara-sama is nagyot alakított a könnyűvérű nővel, aki a végzet asszonyaként megpecsételte két srác barátságát. De persze az anime ennél többről szól, és hamarosan jön a második évad, méghozzá most januártól! Ami új Hayashibara Megumi kislemezt vetít elő. A megjelenése már biztos, addig is hallgassuk az Usurahi Shinjuu dalt, mely az első évad openingje. Igazán különlegesre sikeredett, Shiina Ringo a jazzes stílusával egyedi dalt adott Hayashibara Megumi repertoárjának.

Most, hogy kiemeltem az év fontosabb eseményeit, a japán azon részében, amiben érdekelt vagyok, jöjjenek listázva az idén megjelent albumok és kislemezek:

Január:

• Január 20: Matsumoto Rica: XY&Z
• Január 27: Suara: Amakakeru Hoshi

Február:

• Február 3: Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu
• Február 3: Hayashibara Megumi: DUO
• Február 10: JAM Project: Gekka

Március:

• Március 30: Wada Kouji: Seven ~tri.Version~

Április:

• Április 6: Chihara Minori: Innocent Age

Július:

• Július 27: JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
• Július 27: Suara: Honoo no Tori (Digitális kislemez)

Augusztus:

• Augusztus 24: ALI PROJECT: A-Kyuu Kagenrei
• Augusztus 24: Kitadani Hiroshi to Kishidan: We Can!
• Augusztus 31: angela: LOVE & CARNIVAL

Szeptember:

• Szeptember 21: Suara: Hikari (Digitális kislemez)

Október:

• Október 19: angela × fripSide: Boku wa Boku de Atte

November:

• November 2: JAM Project BEST COLLECTION XII: THUNDERBIRD
• November 2: JAM Project: The Brave
• November 9: Suara: Utarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu

December:

• December 7: angela × fripSide: The end of escape

To Heart folytatás

Nemrég befejeztem a To Heart első szériáját, a Remember my memories-t is. Kifejezetten kellemes alkotás volt. Itt már nem annyira az iskola volt a fókuszban, sokkal inkább a 17-18 éves fiatalok érzelmi élete, saját vívódásaik, két szóval a felnőtté válás. Meg a robotlány Multi HMX-12 is legalább annyira kereste a saját helyét az életben, mint hús-vér embertársai. Az a lényeg, hogy a HMX sorozatot kifejezetten arra készítik, hogy fejlesszék őket érzelmileg, és ezek tesztelésére állítanak elő újabb modelleket. Multi értelemszerűen a HMX-11 folytatása, mely önmagában akkora fejlődés volt, hogy a "Feel" nevet kapta. Multi még nagyobb, nagyon kedves és mindent megtesz a barátaiért, pont az van vele, hogy túlzottan szívére veszi, ha akaratlanul is árt a barátainak. Ez hiba nála, ki is akarják javítani. Kardinális jelenet lesz majd, amikor Hiroyuki-san túl sokat foglalkozik a robottal (egyik álma, hogy robotokkal dolgozzon, ő maga is fejleszteni akarja őket), és ez Aratának nagyon rosszul esik. Féltékenység, de egyáltalán nincs eltúlozva a dolog érzelmileg. Pont az tetszik, hogy úgy van megjelenítve, ahogy a való életben is megtörténhet egy egészséges lelkületű emberrel. Csak az, ha valaki nagyon hagyja magát alávetni a féltékenységének, akkor nem tud józan döntést hozni, és nem azon van, hogy megbeszélje vele a problémáját, hanem nekiáll ordítozni. Ilyen volt, de nem úgy, hogy lehordta mindennek, meg hogy akkor éljen a robotjával együtt, hanem hogy döntse el, hogy ki a fontosabb neki. Erről azt gondolom, hogy még ha háborgott is belül, a lehető legkorrektebben oldotta meg a dolgot.

Multi esete sem akármi, azért tetszett az anime, mert azt gondolom, hogy pont annyi érzelem van benne, amennyi még hiteles. Az igaz, hogy szeretem a romantikus történeteket, de azért van egy pont, amikor nekem is túl sok, és nálam ez a anime belefért. Egyetlen egy dolog nem tetszett a rajzolásban, hogy a szemekben túl sok érzelem van. Ez már tényleg sok, de ettől függetlenül az anime 8 pontos nálam. A zenék is jobbak. Írtam régebben, hogy a To Heart az AQUAPLUS első animéje volt, és bár igyekeztek a lehető legjobbat kihozni magukból, azért lehetett érezni főleg a zenénél, hogy kezdők még. A Remember my memories openingje és endingje lényegesen jobb. Dinamikusabb, és nem annyira csak az érzelmek kiéneklésére fókuszálnak, hanem hallani, hogy meg is éli azokat. Az opening Tanisaki Naomi: Daisuki Dayo (Into Your Heart) egy ütemes dal élő hangszerekkel, és az ének is rendben van. Az ending Ikeda Haruna: Sorezore no Ashita he már valamivel lassabb, de nagyon tetszik. Hihetetlenül tetszik az énekesnő hangja, szépen cseng, sajnálom, hogy nincs sok saját dala Ikeda Harunának. A dal egyébként érdekes, mert szerepelt az első széria opening kislemezén B-side track-ként, amit Nakatsukasa Masami énekelt. Ez állítólag a To Heart játékban szerepelt, a Remember my memories ugye 5 évvel későbbi alkotás. Korszerűsítették a hangszerelést is, és Ikeda Haruna sokkal szebben énekli a dalt. Nakatsukasa Masami-nak nincs nagy hangja, ahogy hallgattam a kislemezt. Egyszerű, meghallgatom, de azt érzem, hogy bajban lenne, ha nagy hangterjedelmű dalt kellene énekelnie.

Tehát vége az első szériának, és most néztem a To Heart 2-t. Az AQUAPLUS-nak van az a rendszere, hogy egy animének készítenek egy második szériát, és a történet, a helyszín, a körülmények nagyban hasonlítanak, de a szereplők mások. Másoktól látunk hasonló történetet. Ez az ötlet tetszik nekem. Ugyanez volt az Utawarerumonónál, az Itsuwari no Kamen sztorija is szinte ugyanaz, mint az első szériáé, de más karakterekkel. A WHITE ALBUM-nál szintén: a második sorozat is arról szól, hogyan lesznek énekesek azok, akik erre a pályára adják a fejüket, de más szereplőkkel. Szóval a To Heart 2 is ugyanúgy romantikus történet, de valamivel fejlettebb, azt gondolom. Másfajta érzelmek kerülnek előtérbe, másképp mutatja meg a szerelmet. Akkorát röhögtem a 4. részen, amikor az egyik csaj beleszeret Takaaki-ba és egyszer a srác ebédkor a tányérjait bravúros mozdulattal rádobja az asztalnak a mozgó részére (nem tudom, hogy hívják), ami átviszi a tányérokat a konyhára, ahol a konyhások elmosogatják. Aztán megjelenik ez a csaj, aki még több tányért dob rá hasonlóan nagy sikerrel. És akkor le van döbbenve, hogy a srác megtapsolja, gratulál neki, meg hogy nem frusztrált, hogy elvesztett a párbajt? És még ilyen hasonló esetek. Vagy amikor elmennek léghokizni (ez is meglep, hogy mennyire népszerű Japánban... több animében is láttam már), és szinte mindig a lány oldalán megy be a korong. Persze a fiú csal, mert pont akkor beszél hozzá, amikor épp dobná vissza a korongot. Igazából aranyos a szerelem ilyen irányú megnyilvánulása, tetszik.

Abban hasonlít a To Heart 2 az első sorozatra, hogy szintén gyerekkori barátságból lesz szerelem, a különbség ott van, hogy a második szériában a lány (egy másik, Tamaki a neve) 8 évre elhagyja a várost, és ezen időszak végétől kezdődik az anime története. De van itt egy harmadik lány, akire Takaaki bepirul, akit Konomi névre kereszteltek, úgyhogy a hárem jelenség befigyel a sztoriban. Hogy mi lesz ebből? Ráadásul a három lány jellemben is különbözik egymástól. Konomi visszafogott, szégyenlős lány, Tamaki kifejezetten rámenős (ez még nem vészes), a harmadik csaj, meg akinek nem jut eszembe a neve, mindenből versenyt csinál. Meg akárhol megjelenik Takaaki, biztos, hogy őt utánozza, és hogy mennyire idegesítő, hogy mindig ott van, ahol ő, pedig csak épp arra járt... Vannak ilyenek, és nem is mindenkinek jön be ez a fajta történet. A MyAnimeList-en valaki 2 pontra értékelte az animét, és azzal kezdte az értékelését, hogy mégis miért nézte meg az animét? Tőlem kérdezed? Nekem bejött, ezt is 8 pontosra értékeltem. A rajzolása is jobb. Fejlettebb, nem azon vannak, hogy kisugározzák az érzelmeket, így jobb rájuk nézni. A két kép is szerintem kellőképpen érzékelteti a különbséget. Az openinggel és az endinggel itt is elégedett vagyok. Az opening Ikeda Haruna: Hello című dala kellemes alkotás lett, szívesen hallgatom. Az ending viszont Suara... Hát akkor nem is lehet más, mint nagyon jó. A Tomoshibi az első dala, nagyon tetszik, de azért ismerem Suarát olyan régóta, hogy meg tudjam mondani, hogy itt még kicsit mesterkélt, modoros volt az éneke. Szép, kellemes, de hallani, hogy nem ez a természetes énekhangja. Ez 2005-ös, a későbbi dalain már természetes hangján énekel lassú dalokat is. Tehát nekem bejön összességében az anime, ugyanakkor el tudom fogadni, hogy nem tetszik mindenkinek, mert azt azért látom, hogy nem ez váltja a világot romantikus történetek tekintetében.

Tegnap este zenében is a To Heart dominált nálam, az animéhez írt kislemezeket hallgattam, az alábbiakat:

• Nakatsukasa Masami: Feeling Heart
• SPY: Access
• Tanisaki Naomi: Daisuki Dayo (Into Your Heart)
• Ikeda Haruna: Hello
• Suara: Ichibanboshi

Mindegyik kislemez megvan teljesben, tehát karaoke verziókkal együtt. Abban viszont van kavarodás, hogy a SPY: Access dala van írva anime ending dalnak, de mást hallani endingként. Ayako Kawasumi: Yell dala hallható. Ez nem jelent meg külön kislemezen, csak a PC játék OST albumon van rajta, és szerencsére a karaoke verziót sem spórolták le róla. Bár jobban örültem volna, ha tényleg a Access lenne az ending, mert jobb dal. Hangulatosabb, bár ugyanúgy nem az igazi az énekhang (az endingről írtam régebben, hogy énekhang tekintetében nagyon gyengére sikeredett). Egyébként, kellemes dalok, a nagyja kifejezetten tetszik. Suara: Ichibanboshi kislemezét régen hallottam, úgyhogy kifejezetten nosztalgikus volt. Ez a To Heart 2 OVA opening kislemeze. Ennek a B-side track-jét az "I am"-et nagyon szeretem. Kicsit szomorkás, de reménnyel teli, és ez a kettő együtt nagyon széppé teszi a dalt. Suara is nagyon szépen énekel, nagyon át tudja adni ezt az érzésvilágot.

Érdekes szívhez szóló történet

Nagyon érdekes irányt vett a To Heart animesorozat. Néhány napja fejeztem be az első szériát, és nézem a Remember My Memories című második sorozatot. Ahhoz képest, hogy azzal kezdődött az első sorozat első része, hogy egy fiú és egy lány kisgyerekkorukban találkoztak, és ennek emlékét őrizve jártak egy iskolába felső középiskoláig, más került fókuszba. Méghozzá a 10. részben felbukkant robotlány: Multi HMX-12 és ő került középpontba. Lényege, hogy az első széria végén elbúcsúztak, és a Remember My Memories egy évvel később játszódik. Visszatér, de nem emlékszik semmire. Tesztelése során hiba történt, és meg lett formázva a memóriája. Mivel a folyamat nem visszafordítható, ezért újra meg kell tanítani mindenre. A 3. részt láttam belőle ma, és hihetetlenül aranyos. Azért, hogy megismerje a "tanoshii" és az "ureshii" szavak valódi jelentését, Akari és Hiroyuki elviszik a vidámparkba, ahol nagyon jól érzi magát. Sok vicces dolog történik vele, és jókedvvel hagyják el a vidámparkot. Viszont Multi közli velük, hogy ismét formázva lesz a memóriája. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Hiroyuki érzéketlennek, flegmának tűnik, nagyon erélyesen szólal fel azért, hogy mi az, hogy törlik a memóriáját? Jó ez neki így? Miért nem tesz semmit? Meg ilyenek. Az első sorozat végén elég erős érzelemmel váltak el egymástól. A robot ugyanis android, teljesen emberszabású, képes érezni. Kicsit emlékeztet is a Saber Marionette szériára, hiszen ott is robotok a lányok, akiknek vannak érzelmeik, a különbség ott van, hogy a To Heart egyáltalán nem poénos. Ez persze egyáltalán nem gond, hiszen maga az anime is sokkal inkább az érzelmekre épít, így a robotnak is inkább az "érzelgős" ártatlansága van jelen, minthogy vicces legyen. Főleg azért van így jól, mert Horie Yui adja a hangját, és hihetetlen jól kihozza a karakter ártatlan mivoltát. Mindennek ismeretlenül vág bele, és mindennek tud örülni (főleg a takarításnak. HORYAAAA!!!), és ezt az érzést nagyon jól vissza tudja adni a hangjával. Kezdem komolyabban megszeretni a seiyuu-énekesnőt. Kezd kirajzolódni az alcím jelentősége ezzel a memória-formázás dologgal, meg az ehhez kapcsolódó érzelmekkel, mindenképp érdekesnek tűnik a dolog, főleg, hogy a szereplők is idén utolsó évesek a középiskolában, így a jövőjükre is gondolnak, egymástól való elválás, az új élet, mindenképp érdekesnek tűnk az anime, csak rövid. És félek, hogy emiatt nem fog mindenre elég idő jutni. A Boku Dake ga Inai Machi óta szkeptikus vagyok az olyan rövid animékkel szemben, melybe túl sok mellékszálat zsúfolnak. Ahogy írtam az első széria végén, nem tudtam akkor elképzelni, hogy fogják lezárni. Ahogy sejtettem, lezárni nem is lehetett a történetet, de véleményem szerint ötletesen oldották meg, viszont az nyilvánvaló volt, hogy ennek lesz folytatása.

A robot ugye egyáltalán nem ismeretlen dolog Japánban, hiszen ebben mindig is élen jártak. Ezért jelennek meg animékben is szép számmal nemcsak mechák, de androidok is. Mivel az anime láthatóan nem a jövőben játszódik, inkább mondanám szürreális jelennek, ahol betekintünk egy olyan iskola mindennapjaiba, ahol van egy robotlány. Ő nem tanuló, az iskolának segít mindenfélében, legtöbbször a takarításban. Látva az animében, hogy a robotlánynak érzelmei vannak, és ugyanúgy megtapasztalja a dolgokat, mint egy hús-vér ember, személy szerint tetszett a dolog, azt mondom, hogy szívesen láttam volna ilyet az én gyerekkoromban is.

Összességében tetszik az anime, mert szeretem a romantikus történeteket, viszont továbbra is azt gondolom, hogy a lassú történetvezetése miatt nem szerezne magának sok rajongót. Az opening és ending is érdekes. Ahogy írtam korábban, az első széria openingje még csak-csak elmegy, de az ending egyáltalán nem tetszik, mert rettenetes az énekesnő hangja. Az az érdekes, hogy a Remember my memories openingje és endingje már sokkal jobb énekhang szempontjából, jó hangú előadókkal vették fel a dalokat, a baj viszont az, hogy a dalok korántsem annyira jelentőségteljesek. Így a 3. részt nézve egyáltalán nem tudok felidézni az openingből és az endingből semmit. Az első sorozat openingjéből (Feeling Heart) megcsináltam már a kfn-t, de nem töltöttem fel, mert legalább az endinggel együtt akarom feltenni. Annak ellenére, hogy nem tetszik kifejezetten az ending, megcsinálom, mert a kfn-ekre is úgy gondolok, mint egy "digitális gyűjtemény" karaoke dalokból, ami lehetőség szerint az összes dallal alkot egy teljes egészet. Részint ezért is csinálok ennyi kfn-t.

És ha már AQUAPLUS-os animéről beszélek, akkor itt írnám meg, hogy sokkal jobban tetszenek azok az Utawarerumonós részek, ahol nem csatáznak, hanem a falu mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Aranyosak a karakterek, a 8. rész sokszor csalt mosolyt az arcomra. Ezért is tetszik jobban az Itsuwari no Kamen, mert az első 13 részében alig van harc (vagy egyáltalán nincs, inkább így emlékszem), sokkal inkább a falu történéseit láthatjuk. Ezek sokszor aranyos, vidám események, amik inkább megmosolyogtatnak. Viszont a 14. résztől eléggé élesen jött a váltás, részint ezért is hagytam fel az animével, de majd az első sorozat azt is megnézem.

AQUAPLUS anime-özön

Néhány napja fejeztem be a Tears to Tiara animét. Már az elején azon gondolkodtam, hogy miért nem segít magán az AQUAPLUS, és teszi ismertebbé az animéit? Eddig, amiket láttam tőle, még ha nem is voltak 10 pontos alkotások, de megütötte azt a nívót, amire azt mondom, hogy érdemes megnézni. Ilyen a Tears to Tiara is. Ez egy kalandjáték adaptáció, kifejezetten bejött a hangulata. Az AQUAPLUS-nál egyébként szokás, hogy először videojáték készül az adott alkotásból, és ha az népszerű lesz, akkor készül belőle manga és anime. Ugyanígy járt a To Heart sorozat, az Utawarerumono és a WHITE ALBUM is. Nézem a To Heart-ot is, és kifejezetten tetszik. Egy romantikus slice of life, a lány és a fiú már gyerekkoruk óta ismerik egymást, középiskolában is egy osztályba járnak, itt alakul ki köztük valami. Annyira nem is a közöttük levő párkapcsolatra fókuszál az anime, hanem a középiskolások mindennapjaira. Kifejezetten lassú a történet vezetése, és furcsa is az egész, mert a 12. részt néztem meg ma, és azáltal, hogy nem kifejezetten a párra fókuszál a történet, nem látom a végét. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz a vége. Pedig csak 13 részes az első széria, tehát mindjárt vége. Mondjuk van folytatása is Remember my memories alcímmel, de azt 5 évvel később, 2004-ben adták le, és ennyit vártak volna arra, hogy kialakuljon a szerelem a pár között? Kíváncsi leszek merre megy a történet. Az biztos, hogy a története miatt ez az a fajta anime, amiről sokat nem lehet írni. Jó, érdemes megnézni annak, aki szereti a lassú, romantikus történetvezetésű animéket, de extra élményt nem kapunk tőle. Főleg, hogy az openingje még csak-csak elmegy, de az ending kifejezetten rossz. Hamis az ének, az énekhang is borzasztó. Az egész olyan semmilyen. Az innerek is kiemelik, a sztori lassúságát, ezért inkább azt mondanám, hogy óvatosan, azt gondolom, hogy a többség inkább unalmasnak tartaná az animét. Én is csak azért nézem meg, mert AQUAPLUS. Igazából a To Heart a cég első animéje, és 1994-ben alakultak meg, úgyhogy gondolom, nagyon tapasztalatuk, meg kapcsolatuk sem volt, hogy a megfelelő előadót megtalálják. Az opening címe Feeling Heart, előadója pedig Nakatsuka Masami. Soha életemben nem hallottam róla. A dal olyan átlagos, az animében egész jól hangzik, viszont érdekesség, hogy a kislemezen (mert ez is meghallgattam) hamisnak tűnt. Ráadásul a B-side tracknél kiderül, hogy nincs nagy hangterjedelme, azt már eléggé rossz volt hallgatni. Az ending meg ahogy írtam, rettenetes: Yell a címe, Kawasumi Ayoko előadásában hallható. Rettenetes hangja van. Nem ugrom át a dalt, mert az magában még nem is lenne annyira rossz, ha egy jó előadó énekelte volna fel. Az előadója egyébként a főszereplő csaj seiyuu-ja. A 10. rész érdekes, mert itt szerepel a HMX-12 Multi nevű robotcsaj, akinek Horie Yui a seiyuu-ja. Azt hiszem, ez volt az egyik kezdő seiyuu-szerepe. Kellemes, de nem annyira kiemelkedő. A Mahoraba ~Heartful Days~-ben már jobban kijön a tehetsége.

Összeségében azért nézhető animéről van szó, tervezem mindegyik sorozatát és OVA-ját megnézni. Az alábbiakból áll:

• To Heart
• To Heart Omake (special)
• To Heart: Remember my memories
• To Heart 2
• To Heart 2 OVA
• To Heart 2 Another Days (OVA)
• To Heart 2 Another Days Next (OVA)
• To Heart 2 Another Days Plus (OVA)
• To Heart 2 Dungeon Travellers (OVA)

Ezek közül a három sorozat 13 részes, az OVA-k 2-3 részesek, a special meg 6 pár perces részből áll. A második szériára leszek igazán kíváncsi, mert annak az endingjének Suara az előadója, és élek a gyanúperrel, hogy addig nem is találtak megfelelő előadót, amíg őt le nem szerződtették. Ő viszont telitalálat volt, és vele fényesebb a japán zenei ipar.

Szóval a Tears to Tiara nem annyira ismert anime, és bár igaz, hogy tömegével vannak kalandozós animék, vagy kalandjátékból adaptált történetek, elég csak a Tales of... szériára gondolni. De egy ilyen animén sokat segíthet ha a cég reklámozza, mert van olyan jó, hogy ismert legyen. Az AQUAPLUS-nak talán az Utawarerumono a legismertebb alkotása. Most ezt nézem a ToT után. Néztem már 6 éve is is, de egyáltalán nem ragadott meg, csak pár részt láttam. Azt gondoltam, hogy most másképp fogom látni. Így is lett. Hihetetlen jó anime, ez is kaland, akció, de a nagy különbség ott van az Utawarerumono javára, hogy egyéniségek a szereplők. És itt most nem a farkasfülekre és farkakra, meg az álarcra gondolok, hanem hogy a személyiségük is erősebb, ezáltal az anime is érdekesebbnek hat. 2 részt láttam eddig, mindenképp végig fogom nézni, ahogy az Itsuwari no Kamen-t is. Az első széria openingjével (Suara: Musouka) is úgy vagyok, hogy alapmű az anime dalok körében, amit mindenkinek ismernie kellene. Az endingen viszont csodálkoztam, hogy akkoriban nem figyeltem fel, mert most hallgatva nagyon tetszik. Kawai Eri az előadója, és Madoromi no Rinne a dal címe. Hihetetlenül kellemes az énekesnő hangja, konkrétan megnyugtat, és olyan hangulatos dalt kapott, ami nagyon jól áll neki. Utána is néztem az énekesnőnek, és szomorúan vettem tudomásul, hogy többet nem fogja már élőben elénekelni a dalt, mert 2008-ban meghalt. 43 éves volt, és májrákban halt meg. Újabb japán előadó, aki '40-es éveiben rákban halt meg... Visszatérve az Utawarerumonóra, ennek valamivel komolyabb a története, az Itsuwari no Kamen jobban nézette magát velem, mert laza volt, több volt a poén, meg az aranyos jelenet. Azon már én is nevettem, amikor a 4. résznél lányok bemennek az egyik mangaboltba, és a yaoik között arról ábrándoznak, hogy a férfiak közötti barátság olyan csodálatos. Szeretnétek személyes tapasztalatot, igaz?

Azt vettem észre az AQUAPLUS-os animéknél, hogy sajátságos a rajzolásuk. A karaktereket igyekezték az érzelmi oldalukról kiemelni, erre utalnak az élénk színek és a nagyobb szemek, az arcok is inkább kerekdedek. Még egy animét nem láttam a cégtől, a Comic Party-t. Erről még nem hallottam, csak a MyAnimeList-en kerestem listaszerűen, hogy milyen animéje van a cégnek. Az első sorozat tetszetős, de a második sorozat rajzolását csúnyának tartom. Egy esélyt ennek is adok, ez lesz a következő az Utawarerumono szériák után.

Suara mellett két főbb előadója van az AQUAPLUS-nak, Uehara Rena (ő van a képen) és Tsuda Akari. Most épp Uehara Rena: The Brilliant Best ~Tie-Up Collection~ albumát hallgatom. Szépen énekel, és nagyon kellemes a hangszíne. Inkább az a gond vele, hogy nincsenek olyan nagy hatású dalai (talán csak a Todokanai Koi az egyetlen ilyen), de bármikor előveszem, jó érzés hallgatni a dalait. 4 albuma van, 5 kislemeze, és a válogatásalbum, amit most hallgatok. Úgyhogy nem mondható nagynak a diszkográfiája sem, szerintem többet érdemel, mert több van benne, mint amit kihoztak eddig belőle. Tsuda Akari-nak végképp szegényes a repertoárja, olyannyira, hogy konkrétan nincs saját kislemeze. Csak a Todokanai Koi, Niji Iro no Mirai és a Future World kislemezeken vannak dalai, valami két stúdióalbuma jelent meg. Tőle csak egy dalt tudok mondani, ami komolyan említésre méltó, a "Kono Sekai ni", a többiről nem tudok nyilatkozni. Egyszer-egyszer meghallgatom őket, de az énekhangja sem olyan, hogy arra inspiráljon, hogy többször hallgassam.

Összességében azért jó cég az AQUAPLUS, kellemes alkotásai vannak, a dalai is kifejezetten kellemesek (ezeket legtöbbször a F.I.X. Records adja ki, de a Lantis is besegít nekik néha). Inkább a romantikus hangulatnak kedveznek, Az animék közül az Utawarerumono kiemelkedő, ahogy az énekesnők közül Suara, akinek az énekhangja varázslat.

Suara: Amakakeru Hoshi - Az első benyomások

Elérhető lett a legújabb Suara kislemez, mely az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen anime második openingje és endingje, és az Amakakeru Hoshi címet kapta. Nagyon vártam, mert az anime alatt hallgatva nagyon izgalmas dalnak tűnt, nagyon lázba hozott. Meg is hallgattam egy jónéhányszor, és azt éreztem, hogy akár a 2016-os év dala lehetne nálam. Nagyon vártam, és örültem, amikor elérhető lett. Viszont a teljes dalt végighallgatva igencsak árnyalt lett a kép.

Annak ellenére, hogy a dal nagyon gyors és ütemes, én hosszabban képzeltem el a dalt. 3 perc 46 másodperc, nem feltétlen nagyon rövid, de olyan érzetet ad, mintha ledarálta volna a dalt. A második versét is kétszer négy sorossá tettem volna, és még a hangszerelésen is módosítottam volna. De azért az alaphangulat megvan, csak a teljes dal összességében csalódás. Remélem, hogy majd többszöri végighallgatás után fog annyira tetszeni, mint a rövidített változat.

Az ending dal meg pont, hogy így eredeti "hosszában" tetszik jobban. Mert az anime alatt ilyen egyhangú, merengőnek tűnt, de kislemezen végighallgatva nyert teljes értelmet a dal. Szép, sokkal szebb.

A harmadik daltól meg vártam, hogy szomorú lesz, mivel a "Kanashimi ni Yoake Mae" címet kapta. Szomorú, de ez nem váltott ki belőle olyan mély érzelmeket, mint az első opening kislemezén hallható Kachoufuugetsu dal. Azt mondom, szerencsére. Egyrészt nem feltétlen kell mindig nagy hatású balladát énekelni, másrészt meg ez másfajta. Hallgathatóbb azáltal, hogy nem olyan nagy hatású. Majd részletesebb véleményt akkor tudok írni, ha majd többször végighallgattam a kislemezt, és eltelik egy kis idő.

Az utóbbi időkben nézett animék

Hosszú idők után újra nézek animéket. Nagyon jó újra nézni, és jó tudni, hogy van olyan, amelyik tetszik. Régebben írtam, hogy azt hittem, hogy kinőttem belőlük, mert a SHIROBAKO annyira "éretlennek" tűnt nekem. De ez szerencsére meg lett cáfolva néhány igazán jó animével, az alábbiakkal:

Utawarerumono: Itsuwari no Kamen - Ennek most érhető el a folytatása. Előtte megnéztem az első 12 részt. Igazából az első szériát még 2006-ból nem néztem végig, mert nem volt hatással rám a történet. Hiába láttam, hogy falu leigázva, lakosai készek új életet kezdeni, még segítőjük van, valamiért nem hatott meg a történet. Az új sorozat ehhez képes sokkal könnyedebb. Épp főhősünk van bajban, és egy lány jön megsegítésére, aki arról a bizonyos vidékről érkezett. Hazaviszi a fiút, meggyógyítja, és bekerül a falu életének körforgásába. Először kinézik maguk közül, de hamar megbarátkoznak vele. Tetszenek benne a humoros, aranyos jelenetek. Viszont úgy tűnik, hogy a 13. résztől fordulat várható, ugyanis hirtelen megkomolyodott a sztori, úgy tűnik harc lesz a vége? Majd kiderül. Kíváncsian várom a folytatást.

Ezzel együtt van új opening és új ending, amit nagyon örömömre ismét Suara énekel. Már írtam arról, hogy jön az új kislemez. Most lehetőségem volt belehallgatni a dalokba. Az opening nagyon tetszik. Olyan érzésem van, mint az az előző Utawarerumono dalokból gyúrták volna volna össze ezt. Hallható benne ugyanis a Fuantei na Kamisama lendülete, a Yume ka Utsutsu ka lüktetése és a Nue Dori-ból is a kórus. És ezekből egy érdekes egyveleget csináltak sajátossággal. Így elsőre azt gondolom, hogy tetszeni fog. Az ending viszont nem. Eddigi legunalmasabb Utawarerumono dal, amit ismerek, márpedig nem keveset hallottam már. Nem jön be egyáltalán, olyan sablonos, és nem mond semmit. Leginkább a Koi Yume című dalához tudnám hasonlítani. Az önmagában jó, de nem kiemelkedő. Sajnos ilyen az ending is.

ONE-PUNCH MAN - Végignéztem, de annyira nem voltam oda érte. Úgy fogalmaznék, hogy nem annyira jó, mint amennyire felkapták. Egynek jó, végignéztem, de ennél láttam sokkal jobbat is. Az utolsó részt most 1-jén éjjel negyed 3-kor néztem félálomban. El is aludtam az első felét, de amikor éberebb lettem, egyáltalán nem éreztem, hogy bármiből is kimaradtam volna, ami fontos lenne. Az elején nagyon dominált a paródia-része a dolognak, de aztán ezt ellaposodottnak éreztem. Nem jött át semmilyen poén. Aztán, hogy a legvégére behozták, hogy idegesíti, hogy megint legyőz mindenkit egy ütésre, ez jó volt így a végére. De majd inkább az fogja eldönteni, hogy milyen anime, hogy miként fogok rá emlékezni a jövőben. A JAM Project meg az openinggel... Igazából csináltak már jobbat is. Rajongóként mondom, hogy vannak ennél menőbb dalai is.

Rakudai Kishi no Cavalry - Azért kezdtem el nézni, mert az ALI PROJECT énekli az endinget, és nem bántam meg. Tetszik nagyon. Nem ez az első hárem anime, amit látok, a Love Hina volt ebben nagyon jelentős. Kedvelt téma a japánoknál, hogy a legszerencsétlenebb srácot rajongják körbe a lányok. De az az érdekes, hogy itt a fiú egyáltalán nem szerencsétlen. Annak ellenére, hogy a legrosszabb, nem mentek arra rá, hogy az arcán is látszódjon, hogy mennyire béna, és nem bízik magában, hanem van kisugárzása. Míg például a Love Hinánál a srác végképp szerencsétlen, látszik rajta, hogy abban sem biztos, hogy ha mondjuk kinyitja a könyvet, akkor az ki is nyílik. De itt más a helyzet. Itt a 3. résznél tartok, és el is jött a legdurvább váltás. Nagyon jól megcsinálták, hogy mennyire viccesnek indul az eleje, én is szinte bedőltem neki, tökre örültem, hogy ennyire vicces lesz, erre jön egy nagyon éles váltás... Kellett egy jónéhány perc, mire kiocsúdtam belőle. Hogy ebből mi lesz? Szépen lassan ki fog derülni.

Zenei téren az opening is érdekes, ugyanis Sakai Mikio az előadó. Annyira nem ismerem őt, onnan jegyeztem meg magamnak, hogy Okui Masami-nak írt két dalt. Eléggé érdekes színfoltjai az Makkun-repertoárnak, jókedvű dal, de nem az az oldottan vidám. A Rakudai Kishi no Cavalry openingje sokkal inkább lelkes. Az ending meg... Aki ismeri az ALI PROJECT-et, az tudja mire számíthat. Én ismerem, és imádom az új dalt! Teljesen odavagyok érte. Majd később írok róla részletesen, mivel az ALI PROJECT az egyik nagy kedvencem, ezért külön blogpostot érdemel. Első hallásra lehet, hogy úgy tűnik, hogy sokban különbözik az OP és az ED, de igazából jól tükrözi az anime kettősségét. Az opening inkább a főszereplő srácról szól, az ő lelkesedését jeleníti meg, az ending pedig a lányok jellemét énekli meg. Mindkét dal nagyon tetszik, de az openinggel úgy voltam, hogy ilyet már hallottam, nekem nem újdonság. De az biztos, hogy nem akármi, hogy Sakai Mikiónak 45 évesen is ennyire fiatalos hangja van.

Zenekvíz a 2015-ös Animekarácsonyra

Tukeinon elküldte külön E-mailben a linket nekem a mostani animekarácsonyra készített zenekvízt, amikor kitette. Meg kell hagyni, nagyon nehéz volt, bár a nehézség viszonylagos, hiszen aki jártas az animékben, az ismeri a zenéit is. Nekem nagyon rosszul ment a teszt, 64 pontból csak 10-et értem el, közülük is a felébe beletrafáltam. Ez részint azt is jelenti, hogy nem vagyok jártas az új animékben. Követem, hogy mi az aktuális, de nem nézek bele, mert az utóbbi időkben nagyon ritkán nézek animéket. Zenék tekintetében is erősen rétegződtem. Aki rendszeresen olvas, az tudhatja: JAM Project és tagjainak zenéi, különösen Okui Masami, Hayashibara Megumi, Suara, Yonekura Chihiro, meg régebben ALI PROJECT körében mozgok, de az ALI PROJECT az utóbbi időkben eléggé kiábrándítóak, közelében nincsenek annak a minőségnek, amit néhány éve nyújtottak.

Szóval elsősorban ők, és ha elkezdek animét nézni az azért van, mert a felsoroltak közül az egyik énekli az openinget vagy / és az endinget. Ez igazából rossz módszer, mert ez egyáltalán nem garantálja, hogy tetszeni is fog az az anime, amelynek dalát valamelyik kedvenc előadó adja elő. Például, amikor megtudtam, hogy Okui Masami a SHIROBAKO animének fogja a 2. openingjét énekelni, belekezdtem az animébe, és egyáltalán nem jött be. Nem is azért, mert lányoknak való, mert ennyire nem válogatok nem szerint animéket, hanem maga a történet, a cselekmény, az érzelmek megjelenítése túl egyszerű. És a túlzott egyszerűsége miatt nem hiteles. Alapvetően aranyos dolog, hogy az öt (eleinte talán három) lányt a csokis fánk tartja össze, ez szép szimbólum a barátságra, de a lányok érzelmeinek megjelenítése is túlzottan egyszerű. Így nem keltette fel az érdeklődésemet, és nem foglalkoztat, hogy mi van velük, hogy valósítják meg az álmaikat. Ugyanígy másik példa, a Garo -Honoo no Kokuin- anime, annak mindkét openingjét a JAM Project énekelte, eleinte nem is indult rossznak az anime, mert értettem az utalásokat, de a benne levő erőszakos jelenetek nekem túl durvák, nem bírtam nézni. Tehát nem jó módszer, bár van ellenpélda, például az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen (Suara), a ONE-PUNCH MAN (JAM Project) és a K: Return of Kings (angela, bár most Horie Yui) jók, de megálltam az első résznél, mert nézek nyugati sorozatokat is, és azért ennyit nem akarok TV / laptop előtt ülni. De a zenekvíz inspiráló hatással volt rám. Hátha folytatom majd valamikor

Suara - Fuantei na Kamisama kislemez kritika

Suara utolsó kislemeze tavaly év elején jelent meg Fly away -Oozora he- címmel. Azt végighallgatva inkább az volt a gondolatom, hogy inkább az volt a célja, hogy életjelet adjon magáról, megmutassa magát, hogy igenis aktív énekesnő, csak most szünet van. Amúgy nem érdemel sok szót. És most 2015 végére egy újabb albummal és egy kislemezzel jelentkezett, melyek mind azt mutatják, hogy ha nem is feltétlen erősebb, mint valaha, de egy nagyszerű második korszak kezdetét vetítheti előre. A Koe album több tekintetben is folytatja a 4 éve megjelent Karin album sémáját, miszerint kevés nagyobb hatású dal (szám szerint egy) kerül egy korongra, viszont az album összességében egy teljes egészet alkot. És ez hatalmas értéket ad egy lemeznek.

És nem sokkal utána jött az új kislemez, a Fuantei na Kamisama, mely végre élettel van tele! Amikor megtudtam, hogy új Utawarerumono animesorozat jön, csak reméltem, hogy Suara lesz az opening vagy / és ending előadója, esetleg Uehara Rena. És bejött! Suara újra a régi! A dalok fantasztikusak. Ugyan lehet érezni, hogy régi hangulatok visszaköszönnek, de azért a legújulás tetten érhető, és egy igazán fantasztikus kislemezt vehetünk a kezünkbe.

1. Fuantei na Kamisama: Bár alapvetően pörgős dal, mégsem jön át az az esetleges poén, amit a címből ki lehet hozni, hiszen mitől lehet instabilitása az isteneknek? Az anime okvetlenül választ ad a kérdésre, viszont a dal esetében inkább az volt az érzésem, hogy az volt a céljuk, hogy egy igényesen trendi dal legyen. De igazából csak akkor tudnék igazán mit kezdeni a dallal, ha köthetném valamihez, vagy sokkal inkább valakihez. De az hatalmas plusz pont, hogy élettel teli és lendületes. 7/10
2. Yume ka Utsutsu ka: Az katakanákkal írt címek, melyekben van olyan szó, amit nem ismerek, hajlamos vagyok nagyon "félreromanizálni", és olyan szavak jönnek ki, ami még a japánoknak is kínai. Az "utsutsu" szót nem ismertem, valamint nem tudtam, hogy "ka" partikulák kérdőszóként funkcionálnak. De a dal... ISTENI!!! Amióta kritikákat, véleményeket írok japán kiadványokról, többször észrevettem, hogy az adott előadó egyik korábbi dalából merítenek. Ebben a dalban két korábbi Suara dalt véltem felfedezni mind hangulatilag mind zeneileg. Abban más (és ezért szerettem meg ennyire), hogy hihetetlenül pozitív a hangulata. Azokra az élményekre emlékeztet, amikor valami olyan dolgot vártam, amiről tudtam, hogy pozitív lesz a végkimenetele, és nagyon boldog leszek miatta. Ezt a kellemes várakozást juttatja eszembe, főleg a "lendületes lassúsága" miatt, ami nálam azt jelenti, hogy nyugodt, de van benne egyfajta kellemes izgalom. És szinte látom a lelki szemeimmel, hogy Suara mosolyog, amikor énekli ezt a dalt. Katarzis élmény, tökéletesen telitalálat. 10/10
3. Kachoufuugetsu: Emelkedett hangulatú, már-már megható dal, ez volt az első gondolatom. Ahogy írtam már korábban, hogy Suarához nagyon közel állnak a mély érzelmű dalok, melyek többször könnyet csaltak a szemembe. Hol a meghatottságtól, mert átéltem a katarzist, hol a fájdalomtól, mert annyira éreztem, hogy miről szól a dal. A cím egyébként a természet szépségei jelentéssel bír, ennek fényében (nem ismerem a szöveget, hogy miről szól), olyan érzésem van, hogy Suara annyira szereti a természetet, hogy ilyen emelkedett érzésekkel tud énekelni róla. Érzem a dalban, hogy eggyé válik a természettel, és ennek minden pillanatát megéli. Nagyon szép. 9/10

Na ilyen kislemezzel érdemes jelentkezni! Végre azt érzem, hogy Suara él, és kész arra, hogy ismét aktív legyen a karrierje. Úgy néz ki, hogy a rajongók is ráéreztek, ugyanis a kislemezből már majdnem 12.000 példány kelt el, ami őrült nagy siker Suara előző kislemezeihez képest. És jön a második Utawarerumono OP / ED kislemez 2016. januárjában, mely az Amakakeru Hoshi címet kapta. Ha az is sikeres lesz, nagyon remélem, hogy az AQUAPLUS és a F.I.X. Records újra fellendíti az énekesnőt. Nagy öröm lenne számomra.

Forró őszi szezon

Méghozzá japán zene tekintetében. Én nem is tudom, mikor volt olyan, amikor ilyen rövid belül ennyi album és kislemez jelenik meg, ami érdekel. Az alábbiak:

Szeptember 9:

• JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!

Október 7.

• Endoh Masaaki: ENSON3

Október 14.

• Suara: Koe

Október 21.

• Hayashibara Megumi: Sanhara -Seinaru Chikara-
• JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~

Október 28.

• Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II

November 4.

• Suara: Fuantei na Kamisama

December 23.

• JAM Project: Guren no Tsuki ~Kakusareshi Yami Monogatari~

Ez 8 megjelenés az utolsó 4 hónapra, nagyon szépnek számít. Szinte visszaidézi a 2009-2010-es időket, amikor ezek az előadók sokkal aktívabbak voltak.

A JAM Project idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját és ezt egy feldolgozásalbummal ünneplik meg, ami már meg is jelent. Először nem gondoltam, hogy fel kéne rá figyelnem, mert azt hittem, hogy egy szimpla válogatásalbum, a dalok eredeti változataival. Ma reggel beszélgettem egy argentin sráccal, aki szintén rajongó, tőle tudtam meg, hogy a dalok újra fel vannak énekelne. Na így már más... lenne, ha nem lennének rajta egészen új dalok is. Bár nyilván úgy jó egy ilyen album, ha felöleli az egész 15 évet, de sokkal szívesebben vettem volna, ha olyan dalok kerülnének túlsúlyba, amiket Okui Masami, Fukuyama Yoshiki és Kitadani Hiroshi még nem énekeltek fel (mivel később léptek be), szívesen hallgatnám, hogy milyenek lennének az ő hangjukkal, új hanszereléssel a régi dalok. Ezzel szemben csak két régi dal van, a CRUSH GEAR FIGHT!! és a SOULTAKER. Szeretem a Rescue Fire és a TRANSFORMERS EVO. dalokat is, de ezeket már hallottuk ebben a felállásban. Akkor lehet nagyon jó az album, ha valami teljesen új hangszereléssel, érdekes zenei motívumokkal lennének teli a dalok, az nagyon feldobná azokat. Úgyhogy nem reménytelen a dolog. Egyelőre nem tudtam meghallgatni, majd holnap válik elérhetővé. Viszont ami kellemes meglepetésként ért, hogy a 15. helyet érte el az Oricon charton, nem is gondoltam volna, hogy ennyire sikeres lesz. Ezzel pedig elérték, hogy eddig ez az együttes legjobb helyezése a karrierje során, nagyon szép, hogy pont egy ilyen jelentős albummal sikerült ezt elérni. És milyen stílszerű, hogy 15. évfordulós album a 15. helyet érte el. Valamit nagyon tudnak a Lantis-nál.

Aztán még két kislemez lesz tőlük. Az októberi egy anime openingje lesz, méghozzá a ONE PUNCH MAN sorozaté, míg a decemberi megjelenésű az új GARO sorozat openingje. Nem nehéz kitalálni, ha egy JAM kislemez a GARO sorozathoz készül. Ha a címben ilyen szavak vannak, mint "Yami", "Dark", "Thunder" és hasonlók, az csakis GARO sorozathoz készülhet. Láttam egy részt belőle, ugyanis a GOLDSTORM széria 11. részében szerepelt Okui Masami, és hát gondoltam, nem hagyhatom ki. Sajnos csak pár másodperces szerepet kapott (de valami csodaszép volt), és maga a sorozat sem kötött le. Nem inspirált arra, hogy néznem kéne a legelejétől. A dalokról meg majd kiderül, hogy milyenek, még félek, mert sajnos az utóbbi idők JAM kislemezei nem arról híresek, hogy elvarázsolnak, magukkal ragadnak és el nem engednek. De az esély jár nekik, nagyon is. Még egy Breakthrough színvonal és mindent megbocsájtok nekik.

Hoppá, igencsak kellemes meglepetés volt, hogy Endoh Masaaki újabb ENSON albummal jelenik meg. Annyira nem hallgattam az első 2 ENSON albumot, ez a kiadvány sokkal inkább érdekesség lesz számomra, minthogy alig fogom tudni kivárni, hogy meghallgassam a számokat. Viszont az első ENSON albumról ki tudok emelni néhány nagyszerű szerzeményt. Az egyik ilyen a GO GO POWER RANGERS, mely az egyik angol címadó dalnak egy sajátos változata, kétségtelen, hogy nagyon jól áll Endoh Masaaki-nak. A másik nagyon ötletes feldolgozás, az In the Chaos, mely ugye JAM Project dal. Okui Masami énekli fel, a rap pedig Endoh Masaaki mesteri előadása. Az ENSON albumon ezt felcserélték, Endoh Masaaki énekli a fő részt és Okui Masami rappel. Nagyon jó ötlet volt, és az egyedi hangszerelés is csillagos ötös. Amit nem szeretek ezeken az albumokon, hogy ha énekel női előadóktól dalokat (pl. Kimi ga Tame - Suara, Asu he no Brilliant Road - angela, Arashi no Naka de Kagayaite - Yonekura Chihiro), azokat mind egy-egy szinttel lejjebb énekli, így nincs meg az a varázsa, hangulata a daloknak, amik az eredetiben megvoltak, amik olyan egyedivé tették a dalokat. Mert amúgy maga az ének hibátlan, csak Endoh Masaaki esetében szerintem azért értelmetlen lejjebb vinni (tudom, hogy azért viszik le az adott női dalt, ha férfi énekli, hogy passzoljon a hangjához), mert akkora hangterjedelme van, hogy operaénekesnek is szinte már túl jó, ezért lazán el tudta volna abban a hangszínben énekelni. Egyedül ez, de amúgy nagyon rendben vannak ezek a feldolgozásalbumok. Ismert már az ENSON3 dallista, amire mindenképp kíváncsi vagyok, az a Kimi no Shiranai Monogatari, My Soul, Your Beats! A többit nem ismerem. Illetve van egy szám, melynek címe: Good-bye Good Luck. Erről eleinte azt hittem, hogy az Okui Masami dal lesz, az i-magination albumról, majd kiderül, hogy valami Naruto feldolgozás. Soha életemben nem hallottam még. Már egyáltalán nem követem a Narutót, és a dalokat sem tudom, hogy melyik, melyik, pedig egy időben nagyon érdekeltek. Akkor majd kíváncsi leszek az ENSON3-ra.

Hosszú idő után visszatér Suara! Ember legalább ennyire boldog legyen, mint én, amikor értesültem az új albumról és kislemezről. Alig várom őket. Viszont az album (Koe) nagyon érdekes. A Limited Edition kiadás gyakorlatilag 2 mini-albumból áll. Az első lemezen 6 szám van, míg a másodikon 5. Furcsa az elosztás, hiszen ráférne egy albumra. Viszont az elosztás logikus, hiszen az első lemez 6 animés dalt tartalmaz, míg a második 5 saját dalt. És rákerül mind a négy digitális kislemezként megjelent dal is! Valamint végre helyet kap stúdióalbumon a Niji Iro no Mirai és Future World dalok is, de hogy a Blue Bird lemarad az szívfájdalom, mivel az egyik nagy kedvencem tőle. A Fuantei na Kamisama pedig az új kislemez, mert bizony lesz új Utawarerumono anime sorozat, és csak Suara énekelheti az új openinget. Oly izgatottan várom, az Adarnánál máris lefoglaltam a dalokat, már hallom a lelki füleimmel, hogy imádni fogom, és élvezet lesz belőlük kfn-t csinálni.

Hayashibara Megumi olykor-olykor visszatér, megiszik velünk egy kávét, elbeszélget velünk, majd ismét eltűnik évekre. Nagyjából így lehetne jellemezni az elmúlt 10-12 évének karrierjét, de ő ezzel nagyon boldog. Nagyon fontos, hogy úgy adjon ki új albumokat és kislemezeket, hogy abba szívét-lelkét beleteszi, hiszen így szólnak a dalai szívből. És ha úgy érzi, hogy ezt nagy időközökkel tudja megtenni, akkor tegyen így. Egy régi klasszikust vettek elő, a 3×3 EYES animét. Arról egyelőre nem tudok, hogy új sorozat indulna-e, lehet, hogy valami OVA, Movie vagy játék betétdala lesz az új dal, kíváncsi vagyok rá. Konkrétan nem lehet bekategorizálni a 3×3 EYES dalokat, így nem tudom, hogy milyen stílusú dal várható, de nagy érdeklődéssel várom majd.

Végül Yonekura Chihiro. Karrierjének 10. évfordulójára jött a BEST OF CHIHIROX, most, a 20. évfordulóra pedig a BEST OF CHIHIROX II. Ennek a dallistája is ismert, csak a 2005-2014 között megjelent dalok szerepelnek rajta. Ez egyrészről jó, mertnem ismétlődnek a dalok folyamatosan, másrészről meg ezek a dalok is megkapják a maguk tiszteletét azáltal, hogy felkerülnek válogatásalbumra. De azért is örülök ennek a válogatásalbumnak, mert olyan dalok is helyet kapnak rajta, melyek nem jelentek meg sem kislemezen, sem albumon, csak az adott anime vagy videojáték OST albumán volt hallgató. Két CD-s lesz az album, a második lemez egy koncertalbum lesz, azon lesznek rajta a sokak által szeretett igazi klasszikusok, mint az Arashi no Naka de Kagayaite és az Eien no Tobira. Úgyhogy nagyon várós.

Lesz miről írni a közeljövőben japán zenék tekintetében, és én ennek nagyon-nagyon örülök. Várom őket nagyon!