Mivel több régi Nintendós tag is visszatért a közösségembe, ezért többen felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha ismét szerveznék találkozót? Csak egy szavukba került. Vault51 Gamer bár asztalfoglalás elintézve. Nézem is a képek között, 2022 júniusában volt utoljára találkozó, szintén a Vault51-ben. Ekkor már nagyon készültem Hollandiába, ezért is szakadt félbe utána a találkozók szervezése.
De ma ismét volt rá lehetőség, és azt gondolom, hogy jól sikerült. Hatan jöttünk végül össze, voltak akik időközben visszamondták, illetve volt egy meglepetés vendégünk is. Mivel 14 órakor nyitott a bár, ezért nem kellett nagyon sietni: A 9.20-es vonattal mentem fel Pestre. Bár így is korábban mentem, mert megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a Burger Kingben. A Keletihez jött Fantos és Tutajkk, majd jött egy új tag, Fantomi is. Egy családi menüt osztottunk el négy részre. Közben beszélgettünk, Tutajkk csinált nekem pályát a Super Mario Maker for Nintendo 3DS-re. Gyorsan végzett vele, én meg nagy elánnal nekimentem, amikor is... persze, hogy már az elejére is elrejtett egy csapdát. Elfelejtettem, hogy pályakészítők előszeretettel állítanak rejtett csapdákat a pályára, Tutajkk meg igazán szeret ilyennel viccelődni.
Itt találkoztunk Lexivel. Őt is rég láttam, örültem a viszontlátásnak. Ő az a bizonyos meglepetés vendég, aki csatlakozott hozzánk. Neki köszönhetően lettünk végül hatan. Metróval mentünk az Oktogonra. Gábor a Vault51 előtt várt minket. Miután bementünk, bejelentkeztünk, kicsit meglepett, hogy most teljesen máshol foglaltak nekünk asztalt, mint ahol korábban voltunk. Azt hittem, hogy csak rögtön a bejárat után vannak a TV-k, ahol a két retro mini konzol van. De beljebb is van TV, ott az egyik asztalt foglalták le nekünk. Teljesen rendben volt.
Bekötöttük a Nintendo Switchet. Először a Mario Party Superstars-szal játszottunk. Ezzel most játszottam először, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobban tetszik, mint a Super Mario Party. Mivel a Mario Party Superstars-ban a régi táblákat és mini-játékok újították fel, ezért a a szabályrendszer is a régin alapul. Ide tért már vissza a Super Mario Party is, és lett jobb, de a módosítások nem tettek jót a játéknak. A Mario Party Superstars viszont teljesen visszatért az alapokhoz, és azt gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt, mert még mindig így a legjobb Mario Party. Az nekem nem tetszik, hogy az abszolút kedvenc táblámat, a "Mario's Rainbow Castle"-t nem hozták vissza. Azt nagyon megnéztem volna felújítva. De amit visszahoztak, nagyon jól néznek ki. Nagyon jó volt felismerni a mini-játékokat is. Úgyhogy teljesen jó volt ezzel négyesben játszani. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, konkrétan prioritásban lett, mint következő megvásárolandó játék.
Lexi, Fantomi, Fantos és én játszottunk, és hogy mennyire forgandó a szerencse a Mario Party-kban jól jelzi, hogy Lexi az utolsó helyről a bónusz csillagokkal nyerte meg végül az egész játékot. Ilyen a Mario Party, és az az igazság, hogy nagyon örülök annak, hogy végre van új konzolra Mario Party régi szabályokkal! Kéretik véglegesen visszahozni a régi szabályrendszert! Így szórakoztató a Mario Party, így közös élmény a játék!
Ezután kicsit oszlott a csapat, mert Gábor és Tutajkk egyébként is külön játszottak. Fantominak meg van Dragon Ball játéka Switch-re, és mivel Lexi nagy DB-rajongó, ezért mindenképp látni akarta a játékot. Valamint hozott egy Bud Spencer és Terence Hill játékot, ezt is megnéztük.
De még mielőtt elemeire bomlana fel a közösség, javasoltam, hogy játsszunk valamivel hatan. Gábor elővette a Luigi's Mansion 3-at. Ez jó volt. Itt különböző mini-játékokat játszottunk. Mindegyik csapatjáték: Luigi vs Gooigi.
Voltak jó ötletek, de azt kicsit erőltettnek éreztem, amikor Luigi egy úszógumiban ülve egy medencében gyűjt érméket, és csak a porszívót használva tudjuk irányítani a karakterünket. Az viszont kifejezetten egyedi ötlet volt, amikor ágyúgolyót kellett a porszívóval beszippantani, és azt a porszívóval berakni az ágyúba, és azzal a forgó céltáblákat eltalálni. De természetesen volt hagyományos szellemírtó játék a temetőben.
A Luigi's Mansion alapvetően jó ötlet, de engem soha nem tudott igazán magával ragadni a vibe-ja. De a GameCube-os első részt már nagyon szeretném végigjátszani, mint a Nintendo franchise egy része.
Váltottunk is egy idő után a Super Smash Bros. Ultimate-re. Itt igyekeztem minél több karaktert kipróbálva megtalálni a számomra legjobbat. Egyszer se nyertem (amíg Gábor és Tutajkk játszanak, addig nem rúgok labdába a játékban), ellenben egyszer Mr. Game & Watch-csal második lettem a játékban! Ő nekem mindig is nagyon bejött a Smash Bros.-okban, vele értek a leginkább szót a játékban. Meg próbáltam több karaktert is: Young Link, Toon Link, Kirby, Shulk. Incineroar megjelenése külön kellemes meglepetés volt számomra, mert a Pokémonban ő a macska kezdőpokémonnak, Litten-nek a végkifejlődése. És elég erős, vele is jó voltam. Azt hiszem, ő lesz az új harcosom a Smash Bros.-ban.
Összességében most jobban élveztem a Smash Bros-t az átlaghoz képest. Egyébként se tör le különösebben, ha veszítek, de most különösen figyeltem arra, hogy a képességem legjavát mutassam be. Ha pedig nem ment, kicsit elemeztem magamban, hogy mit rontottam el, mit csináljak másképp. De hát amíg van egy Gábor és egy Tutajkk a játékban, addig egy jó darabig esélyem se lesz nyerni. Jellemzően kettejük között dőlt el az aranyérem sorsa. Túlságosan taktikusan játszanak. Bár régen mondta nekem valaki, hogy én pont azza lehetnék veszélyes játékos, hogy nincs taktikám, ezért nincs mit kiismerni. Meggondolom, hogy a taktikátlan játékban fejlesztem magam tökélyre, hátha ez nálam a siker kulcsa.
A találkozónak itt lett vége. Így is egy órával maradtunk a tervezettnél tovább. Jól sikerült, biztos, hogy lesz folytatás. A kijáratnál beszéltük, hogy jó lenne egy nagy Nintendo találkozó, amin az egész közösség jelen van. De az már csak azért is valószínűtlen, mert az utóbbi időkben eléggé inaktív a csoport. Ahogy figyelem Facebookon a Magyar Nintendo Közösséget, leginkább eladásra hirdetnek ki cuccokat, nem jellemző, hogy spontán beszélgetésbe kezd valaki, vagy abba sokan bekapcsolódnának. Úgy meg igen nehéz élőben is építeni a közösséget. Pedig az ötlet jó, de megítélésem szerint valami egyedi ötlettel kell felrázni a közösséget online, aztán átvinni élőbe. És akkor jöhetnének a nagy találkozók, versenyek is.
Fantomi és Fantos jött el velem a Keletihez, Fantomi a saját vonatához ment, Fantos elkísért a vonatig. Végül a 20.10-essel mentem haza.
Régen volt már PlayIT! Budapesten, kérdezgettem többször is bagszit, hogy tud-e róla valamit. Végül egész júniusig kellett várni. Most nem volt kint nagy standdal a Nintendo, ugyanis Varsóban is volt valami rendezvény, és inkább oda fókuszált a cseh ConQuest cég. Ezért kevesebb emberre is volt szükség. Valami 12-15-en dolgoztunk. Már nem sokkal azután, hogy bagszi meghirdette, hogy lehet promóterként jelentkezni, többen jelentkeztek, mint a szükséges létszám. Na mondom, jelentkezzek? Bagszi bátorított, hogy azért írjam be, mert ki tudja. Beírtam magam, és egy kis ráhatást is alkalmaztam azáltal, hogy könyörögtem bagszinak, hogy alkalmazzon engem is, hiszen karitatív tevékenységet támogat, ha felvesz engem. Így végülis felvételt nyertem. Bár volt néhány kérése hozzám, amihez igyekeztem következetesen tartani magam. És hogy mi ez a bizonyos karitatív tevékenység? Nos, Németországba való utazásom támogatása.
Nem aludtam valami sokat az éjjel, csak három órát. Nagyon ráfüggtem az utóbbi napokban a Rammstein: Deutschland című dalára, és nem bírtam abbahagyni a hallgatását. De annyira nem éreztem magam fáradtnak 6.20-kor, amikor felébredtem. Összeszedtem magam, és 7 óra után elindultam. Az orrom előtt ment el a 151-es busz, kicsit tartottam attól, hogy el fogok késni, de sikerült odaérni. Most a villamossíneken át mentem a Hungexpóhoz, és most is frász kerülgetett, amikor a közelben a vonat hangját hallottam. De mint látható, jelen vagyok, így igazán semmiség.
A II. kapu bejáratánál adták át a jegyeket a segítőknek, szervezőknek. Pont ott találkoztam egy sráccal, aki szintén a Nintendónál fog dolgozni, és volt a MondoConon is. Együtt mentünk a tett helyszínére. Ahhoz képest, hogy a ConQuest korábban mekkora standdal jött, most tényleg nem kisebb volt. Hivatalosan 8-kor kezdődött a munkaidő, de fogalmazzunk úgy, hogy az első óra csak ráhangolódás volt. A VIP és egyéb nem normál jegyesek egyébként is csak 9 órától térhettek be. Addig vártuk a pólókat, bekapcsoltuk a TV-ket, Nintendókat, én meg nem utolsósorban felkészítettem magam a 10 órás állásra, valamint mentálisan is felkészítettem magamat arra, hogy türelmesebb legyek azokkal, akik számára ismeretlen Nintendo Switch, és jól kezeljem, ha azt látom, hogy valami nem megy az érdeklődőnek, vendégnek, ami számomra evidens. Néhány kép a részlegemről:
Szükség is volt a felkészülésre, mert hogy mindenki a B-gombbal akarta elindítani a játékot, az mintha csak bele lett volna programozva az emberekbe. A Mario Kart 8 Deluxe-hez, és a New Super Mario Bros. U Deluxe-hoz voltam beosztva, mellettem volt Sparrow, aki a két Super Mario Party mellett felügyelt. Jobbra mellettem Adél a Pokémon Let's Go Pikachu és Let's Go Eevee-re felügyelt. Figyelnem nemcsak azért kellett, hogy akinek kérdése van, válaszoljunk nekik, vagy probléma esetén segítsünk, hanem mert a rám bízott Nintendo Switch-ekhez Pro controller volt csatlakoztatva vezeték nélkül. Tehát, ha valakinek olyanja volt, az "véletlen" magával vihette volna. Ilyenre szerencsére kísérlet sem volt. Igyekeztem mindenkihez pozitívan hozzáállni, és az előzőekkel ellentétben elfogadni, hogy ha valakinek nem megy annyira a játék, vagy nem ismeri a beállításokat. Viszont én mindig azt csinálom, hogy csak az alapirányításokat mondom meg. Régen is ilyen voltam, hogy nem szerettem megmondani a speciális irányításokat, hanem fedezze fel magának a játékos, ebben most sincs változás.
Érdekes, hogy inkább délelőtt volt nagy forgalom, délután elég hamar elkezdett lankadni a tömeg. Hogy ehhez az is hozzájárult, hogy csak egy napos volt a PlayIT! nem tudom, az biztos az egész Hungexpo épületében már 14-15 óra fele elkezdett elszállingózni a tömeg. Mindenesetre elég hamar elkezdett minálunk lazulni a légkör. Nem jöttek annyira érdeklődők, így bagszi megkért néhányunkat, hogy akik el tudnak menni, azok osztogassák az egész épületben a Nintendós katalógusokat, mert ezeknek ma el kell fogyni. Ez még a 2018. őszi/téli katalógus, és már a jövőben új lesz, az aktuális játékokkal. Amilyen sokat láttam a molinó mögött, meglepett, hogy a nap végére sikerült az összeset kiosztani.
Az utóbbi egy-másfél hónapban annyira ráálltam a német nyelvre, hogy nem egyszer, amikor nem figyeltek, németül beszéltem magamban, kommentáltam a játék eseményét. Volt is egy furcsa beszólásom, ami ott spontán jött ki, mert valaki leesett Toad-dal a New Super Mario Bros. U Deluxe-ben:
Oh, nein! Toad ist... tod
Na most ez így önmagában hibás mondat, csak ott és akkor akkor felfedezésnek gondoltam, hogy "Toad halott" mondat németül hogy szólna, hogy valósággal belelkesedtem attól, hogy micsoda szóvicceket találok ki, ha olyanok jutnak eszembe, hogy "Toad ist tod". De ez így csak majdnem jó, mert ez így azt jelenti, hogy "Toad halál". A halott németül "tot", ez némileg rontja a feledezés élményét, de azért a pillanatért, ahogy rájöttem arra, hogy miket lehet németül alkotni, még ezen kis hiba ellenére is megérte. Amúgy kértem reggel bagszit, hogy engedélyezze, hogy hadd állítsam németre azokat a Nintendo Switcheket, amik rám voltak bízva, de csak heves tiltakozás volt a válasz. Hát olyan rosszat akarok én?
18 óra után már elég kevesen voltak, mégis számomra ekkor volt a legveszélyesebb. Jött Mario Kartozni egy három fiúból álló testvérhármas, és az egyik annyira ideges volt, hogy nem ment neki a játék, hogy féltem attól, hogy földhöz vágja a controllert. Szerencsére tudta tartani magát. Összességében nagyon jó volt a mai nap. Igyekeztem mindent jobban csinálni, mint korábban, és határozottan érzem, hogy sikerült. Ami érdekes, hogy az egész napos állást is sokkal jobban viseltem, mint korábban. Ehhez jó eséllyel hozzájárultak az elmúlt hónapok röplabda edzései is, ami önmagában azért nagy dolog számomra, mert nem gondoltam volna, hogy lesz olyan sportág, amit élvezni fogok. A foganatja meg már itt meglátszott, nagyon sokat javult a kitartásom és az állóképességem. De általánosságban elégedett volt mindenkivel bagszi, most mindenki nagyon jól dolgozott.
A csehek is elégedettek voltak velünk, kaptunk egy nagyobb adag ajándékcsomagot. Benne pólóval, poszterekkel, öntapadókkal, meg ilyen apróságokkal. Úgyhogy viszont elégedettség volt. Valamint felajánlottak más Nintendós relikviákat is, de ezeket már inkább azért, mert nem akarták visszavinni Prágába, ezért a kukába került volna. Így ez az óriási Mariós cucc hozzám került. Menőség. kb. 150 cm magas, és jól mutat a szobámban.
Ez volt az idei nyári PlayIT!, a következő szerintem novemberben lesz.
Meglepődött bagszi, amikor szóltak neki, hogy kint lesznek a csehek a MondoConon, így megint volt Nintendo. Keresett embereket, de az őszi tapasztalatok után tudatosan nem jelentkeztem. Mellesleg nélkülem is sokan voltak, látszott is, hogy laza volt a légkör. Bár, most nagyobb volt az érdeklődés a Nintendo iránt, úgyhogy annyira azért nem unatkoztak, mint mi ősszel.
Láthatóan oldott is volt a hangulat, bagszi is örömmel vette, hogy fárasztom a hülyeségeimmel. Mondtam neki, hogy kutatások bizonyítják, hogy sokkal magasabb lesz a Nintendo Switch élettartama, ha német nyelvre van állítva, mert sokkal jobb lesz a konzol pszichés háztartása. Bagszi rettenetesen gyűlöli a német nyelvet, ezért azt mondta, hogy az ő konzoljának élettartama jelentősen lerövidülne, ha német nyelvű lenne, mert azonnal a földhöz vágná. Pedig még azt is kitaláltam, hogy megszívatom azzal, hogy átállítom a Switchét németre. Tök ártatlanul elkértem tőle, hogy valamit megnézzek rajta. Persze a konzol nyelvének átállításának lehetőségét akartam megnézni. Amit meg is találtam, csak amikorra el akartam fogadni, hogy német legyen a Switch, újra akart indulni a rendszer. Na mondom, ennyire szemét nem vagyok, visszautasítottam. Nagyon bírom, ahogy bagszi lereagálja az ilyen szövegeimet.
Most csak a Switch volt kiállítva, valamint néhány asztal Nintendo LABO-val. Egy kicsit játszottam a New Super Mario Bros. U Deluxe-szel, meg figyeltem a többieket Mario Kart 8 Deluxe, Super Mario Party és Super Smash Bros. Ultimate közben. Jó volt látni, hogy sokan érdeklődnek a Nintendo iránt. Lehetett játszani még Mario Tennis Aces-szel, Donkey Kong Country Tropical Freeze-zel, valamint néhány 3rd party játék is ki volt állítva. Bagszi mellett Sparrow volt még ismerős, a többiekkel legfeljebb futólag találkoztam, illetve néhányan most voltak először.
Ismét kint voltam a PlayIT!-en, ismét promóterként voltam jelent a Nintendo standnál. Ahogy a siófoki PlayIT!-nél sejtettem, Pesten sokkal jobb lesz. Bár egyáltalán nem indult simán a hétvége. Etikátlan lenne leírni a részleteket, nagyon vázlatosan csak annyi, hogy péntek délután kaptam egy üzenetet, amire bedurrant az agyam. De szerencsére kiderült, hogy teljesen felesleges volt idegeskedni rajta, minden a legnagyobb rendben ment, és fantasztikus volt ez a hétvége.
SZOMBAT
Eléggé korán keltem, viszont lassan készültem el, így minden extra idő odaveszett, főleg, hogy a 151-es busz csak 14 perc múlva indult. Azt mindig kiveszem a számításból, hogy hétvégén reggel eléggé sokáig járnak 20 percenként a buszok, és mivel a Hungexpo eléggé nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel, ezért kicsit később értem oda, mint ahogy kellett volna. De nem volt semmi gond, a Nintendónál minden rendben volt. Szombaton a Super Mario Party-ra voltam beosztva. Kicsit örültem is neki, mert számítottam arra, hogy nem lesz annyi dolgom, de persze jöttek más problémák, amik megoldásra vártak.
9 órakor kezdtek el bejönni az első emberek, akiknek Collector's Edition vagy Deluxe meg a jó ég tudja, milyen jegye van. Állítólag olyan jegy is van, amivel 9 óra előtt be lehet lépni. Ennek az lenne a lényege, hogy még akkor ki lehessen próbálni játékokat, amikor még senki nincs ott, és milyen izgalmas úgy ott lenni, hogy szinte látja az előkészületeket. Ez is újabb módszere az emberek lehúzásának, a megoldás egyszerű: Maradni kell 18 óra után is. Az eredmény szinte ugyanaz, ráadásul nem feláras. Relatíve későn jöttek a Super Mario Party-hoz, de aztán mindig volt sor. Itt a controller magyarázásával voltak problémák. Sokan voltak, akik mind a két oldali Joy-Con-t vették a kezükbe, pedig elég az egyik. Nem értették, hogy miért veszem ki a kezükből az egyiket, és akkor most hogy van az irányítás. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert ez sugallja, hogy ismeri a Nintendo Switchet, tehát tudja, hogy két Joy-Con van hozzá eredetileg. A másik, ami komolyabb problémát okozott a Joy-Con tartásának magyarázása. Sokáig azt mondtam, hogy "fektetni" kell a Joy-Con-t. Erre sokan azt csinálták, hogy az állítva tartott Joy-Con-t függőleges állásban lefektették. Nem tudtam, hogy magyarázzam el. A legjobban az egyik lány bosszantott fel, aki a szögmérő 360°-ában tartotta a Joy-Con-t, és ilyenkor van az, hogy na hogy kezeljem azt a helyzetet, hogy belül nagyon elvesztettem a türelmemet, de mégsem mutathattam ki. Én ehhez még csak még nem is azért tartom magam, mert egy promótertől milyen viselkedés ez, hanem azt nem akartam, hogy az a lány (vagy bárki, akivel szemben durva viselkedést tanúsítanék), ne azzal párosítsa gondolatban a Nintendo Switchet, hogy egy bunkó promóter mutatta meg neki, és ezért nem veszi meg soha, ha amúgy tetszene neki. Úgyhogy nagyon visszafogtam magam, de attól félek, hogy még így is erőszakosan vettem ki a kezéből a Joy-Con-t, hogy mutassam neki, hogy így tartsa. Hamar le is nyugtattam magam, aztán azon gondolkodtam, hogyan magyarázzam el az érdeklődőknek, hogy tartsák a Joy-Con-t. Aztán egy pillanatban láttam, hogy a játék úgy mondja, hogy "keep the Joy-Con horizontally". Ekkor esett le, hogy a vízszintes lesz a megfelelő szó. És jelentem, ezt már értette mindenki, úgyhogy öröm volt. Az, hogy mindegyik mini-játékban hogy kell tartani a Joy-Con-t, azt azzal "intéztem el", hogy mutattam a TV képernyőjén, hogy a jobb-felső sarokban mindig mutatja, hogy kell tartani, és az irányítást. Ezt is megértették.
Kisebb nehézség volt az intro átugrása is. Rá van téve a Joy-Con Strap, azon meg nem emlékszem, hogy rá lenne írva, hogy melyek az SL + SR gombok, így eleinte azt mondtam, hogy a két felső gombot nyomják meg. Ezt is mutatni kellett, de ezt úgy oldottam meg, hogy szépen elkértem az első játékos Joy-Con-ját, mondván, hogy be kell állítani a játékosok számát. Ami különben igaz, mert az intro video csak akkor indul el, ha előre kiválasztottuk a játékosok számát. Persze soha nem annyian jöttek, mint amennyire előre ki volt választva, ezért ezen mindig módosítani kellett. De ez már nem zavart. Intro videót meg azért állítottam be, hogy legyen ami odavonzza az érdeklődőket. Az külön érdekes volt számomra, hogy a River Survival játékmód külön népszerűségnek örvendett. Ez egy vadvízi evezős játék, ahol időlimitre kellett elevezni a pálya végéig. Imádták ezt az emberek. Mondtam is a mellettem lévő promóter srácnak (nevekre nem kérdeztem rá), hogy ha csak ebből a játékmódból külön játékot kiadnának, nagyon népszerű lenne. Imádták az emberek, imádták, hogy evezni kellett a Joy-Con-nal, egyáltalán a hangulatát. Az abban lévő mini-játékokkal is (külön mini-játékok voltak, melyek csak ebben a játékmódban játszhatók) szerettek játszani.
A másik, ami szintén nehézséget okozott, hogy ugye a Super Mario Party-nál nagyon le lehet ragadni. Főleg, hogy voltak, akik rendes Mario Party-t mentek, és lenyomtak bizony egy 10 körös társasjátékot. Amikor ilyen van, főleg szombaton meggyűlik a sor a játékosok mögött. Én meg nem szeretek rászólni emberekre, hogy ugyan állnak mögöttetek, legyetek szívesek abbahagyni a játékot. Inkább szóltam a szintén Mario Party-nál lévő srácnak, hogy intézze el ő. Meg is tette, ő kevésbé szívbajos hozzám képest.
Közvetlen előttem volt még 8 Nintendo Switch handheld módban kiállítva, melyeken Diablo volt játszható. Erről mindeddig csak annyi tudomásom volt, hogy trendi játék PC-n, meg gyilkolászni kell az ellenségeket halomszámra. Itt volt lehetőségem kipróbálni. Sokáig csak annyit csináltam, hogy mentem néhány lépést, és ezzel máris elkönyveltem magamban, hogy úristen, Diablóztam. :O Egyébként gyönyörű és részletgazdag a grafikája, de az nem éppen motiváló, hogy amikor nekem jönnek vagy 23-an, és az akciógombok ész nélküli nyomkodásával meg tudom őket ölni anélkül, hogy komoly problémám lenne. Eleinte ellennék vele, meg csodálnám, hogy mennyire gyönyörű a játék, de hamar megunnám. Úgyhogy komolyabban is kipróbáltam, amikor volt rá lehetőség. És volt kiállítva Super Smash Bros. Ultimate demo is. Megjelenés előtt ki lehetett próbálni a játékot, persze, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. És bizony nem csalódtam. Ez a játék tényleg ultimátumot ad.
A másik érdekesség, az egyik általam gyűlölt "játék"sorozathoz tartozik a Just Dance-hez. Itt hallottam egy dalt, ami rettenetesen tetszett. A nap végén valami trombitaszólót hallottam, de hihetetlenül fülbemászó és dallamos volt. Néztem a TV-n az animációt, gondoltam, kivárom, hogy mi ez, és a végén, a dalválasztásnál lejegyzem. De túl gyorsan vitték el, úgyhogy az ottani promóter segítségét kértem, aki megmutatta a dalt a telefonján. Már a Just Dance-nél hallgatva figyeltem, hogy ez egy rendkívül érdekes dal, mert a trombitaszóló hihetetlenül jó, de a dalban felhangzó igénytelen rap az nagyon nem hiányzik oda. Egy instrumentális számot kellett volna csinálni. Megmutatom, mert tényleg érdekes dal:
Nem egy ismert szerzemény, jónéhányan alákommentelték, hogy a Just Dance által ismerték meg a dalt. És tényleg nagyon jó dal lenne, ha csak instrumentális lenne, de a rap sajnos ront az összképen. Van másik véglet is Just Dance 2019 dallista terén, amit rettenetes volt hallgatni. Ennyit hallottam csak, hogy "mimimimimimi"... Mi az isten ez? O_O Csak hogy mennyire japános vagyok, jelzi az is, hogy egyből a fülre asszociáltam. Japánul a "mimi" (耳) jelentése a fül, és folyamatosan azon agyaltam, hogy mit jön valaki a fülével és a hallásával? Aztán ránéztem a szövegre, és azt látom, hogy "me, me, me, me..." meg valami goddess me, mondom ennél szennyesebb, undorítóbb, egoistább "dal" nem kell a Földön! Nem elég, hogy az Oravecz Nóra félék házalnak azzal, hogy légy önmagad és valósítsd meg az álmaidat, de hogy az egoizmusról még dal is készüljön, ez már a kultúra mélypontjának egy új szintje. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy itt komoly bajok vannak.
Barátok, ismerősök voltak (én szidom az egoizmust, amikor a barátaimat utolsóként említem meg... :( ), eljött OctoZaky, Nari, találkoztam Krisse-vel is, aki karaokézni szokott. Legalább ilyen kellemes meglepetés volt Megumi jelenléte, akivel sajnos nem találkoztam MondoConon, de örömmel hallottam, hogy ismét rendszeresen fog járni karaokéra.
19 órakor lett vége a rendezvénynek, előtte lassan, de biztosan kezdtek fogyni az emberek. Viszont amint 19 órát ütött az óra, ki kellett kapcsolni a gépeket, és el kellett küldeni mindenkit. Mi még egyeztettünk, minden rendben van, nagyjából 19.30 körül indultunk haza. Most eléggé ki voltam fáradva, a lábaim is fájtak, és mivel már hideg is volt, ezért nagyon leülni sem lehetett. A 151-es busz meg csak 14 perc múlva indult. De alig vártam, hogy felszálljak rá. Amint hazaértem, nem kellett álomba ringatni.
VASÁRNAP
Egy kicsit később kellett menni, ezért tovább alhattam, de inkább beállítottam az ébresztőórát, hogy biztosan felkeljek. Összekészülődtem, elindultam, ma nem volt gond a 151-es busszal, keveset kellett rá várni. Kőbánya alsónál sokat kell sétálni (autó nélkül nehezen megközelíthető a Hungexpo), de időben odaértem. Egyből a Nintendóhoz mentem. Ami meglepetésként ért, hogy úgy volt, hogy ma a Kirby: Star Allies-hez leszek beosztva, de ma is a Super Mario Party-nál voltam. Ami ennél is jobban meglepett, hogy vasárnap egy olyan srác volt mellettem a másik Mario Party gépnél, aki egyáltalán nincs képben a Nintendo világával. Van egy Game Boy Advance SP-je. De az volt az érdekes, hogy mivel láttam rajta a szándékot, nem is fordult meg bennem a kérdés, hogy mégis mit keres itt. Kérdésemre elmondta, hogy magától vállalta el, mert érdekelte a Nintendo. Amúgy tőzsgyökeres PC-s. Minő fordulat, és mivel tényleg látszott rajta az érdeklődés, elmagyaráztam neki a játék lényegét, illetve hogysmint van a Nintendo Switch. Meglepte, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál. A nap folyamán is végig látszott, hogy készséges az emberekhez, és mivel egyszerű játék a Super Mario Party, ezért nem esett nehezére egyrészt megtanulni az alapokat, másrészt magyarázni az embereknek. Úgyhogy szombaton és vasárnap is jó promótereket kaptam magam mellé.
Az, hogy kevesebben voltak vasárnap, abban semmi újdonság nincs, így van ez a PlayIT!-nél is. Nem volt sor, egy kicsit én is lazábban vettem a munkát. A Super Mario Party-nál konkrétan egészen oldott hangulat alakult ki. Játékosok, ha kitanulták az alapokat, leültek a földre, és úgy játszottak parti játékot, mintha otthon lennének. Csak nyugodtan. Az az igazság, hogy örültem neki, mert ez az én dolgomat is megkönnyítette, mert így én is leültem a földre, amikor láttam, hogy az érdeklődők is. Ez egyébként is jó kommunikációs stratégia, mert ha abban a magasságban vagy pózban beszélgetek emberekkel, amilyenben vannak, az egyenrangúságot fejez ki. És nekem, akinek már fájt a lába, annak valósággal megváltás egyenrangúnak lenni. Teljesen jó hangulatban teltek a játékok, beszéltük is, hogy akár tábortüzet is rakhatnának. De ez csak délután volt jellemző, délelőtt még jobban voltak emberek.
Csak Krisse volt vasárnap az ismerősök közül, de vele elég sokat elbeszélgettem, főleg délután, amikor már nem sok dolgom volt. De közben mindig figyeltem a Switcheket, Joy-Con-okat rendeltetésszerűen használják-e, nem visszük magunkkal, szépen visszatesszük a helyére, ha végeztünk. Mindezek mellett a Diablós Switch-ekre is figyeltem. Erre azért volt szükség, mert egy olyan srác volt a 8 Diablós Nintendo Switch-hez beosztva, aki úgymond fókuszáltan végezte a dolgát. Ezalatt azt értem, hogy szeret beszélni, de egy emberrel folytat mélyinterjút a Nintendóval kapcsolatosan. Ami egyrészt nagyon jó, csak a helyzet az, hogy további 7 Switch volt még rábízva, és az azzal jatszóknak is lehetnek kérdéseik. Egyszer kértem meg, hogy a többiekkel is foglalkozzon, mert így részben az ő munkáját is végzem. Ennek konkrét eredménye nem lett, de mivel gyűlölök rászólni emberekre meg parancsolgatni, ezért inkább beszálltam én is. Nemcsak informáltam az embereket, hanem nagyon sokan kiléptek a játékból, és mire a Diablo újra betölt... Ha nem lehet érdemben cselekedni ez ellen, akkor megkértem bagszit, hogy hadd használjak kalapácsot, hogy fejére csaphassak azoknak, akik kilépnek a játékból. Jó, ez kellemetlen vicc, de a sokadik Diablo betöltés fárasztó tud lenni.
Krisse-vel meg sok mindenről beszélgettünk, a nap végére leült játszani a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-dal, én meg melléültem, amikor már végképp nem volt senki. Közben is beszélgettünk, elemezgettük a játékot, mesélte a vele kapcsolatos élményeit. Mellette egy Donkey Kong Country: Tropical Freeze volt, én azzal játszottam egy kicsit. Jó társaságom volt a személyében. Este együtt mentünk Kőbánya alsóra, ő a 162-esre szállt fel, én meg a 151-esre. Szent meggyőződésem volt, hogy megvárhatom vele a 162-es buszt, amíg elindult, mert a 151-es 10 perccel később fog indulni. De nem, pont akkor indult el az én buszom, amikor Krisse-é is, ami azért volt rossz, mert 20 órakor már csak 20 percenként jár. De ezt nem várom meg, elmentem a vasútállomáshoz, és vonattal mentem Kőbánya-Kispestre. Ebben szerencsém volt, ugyanis 5 percet késett a monori vonat, így azt pont el tudtam érni. Így végül relatíve hamar hazaértem.
Én nagyon jól éreztem magam. Mivel 30 ember kellett, sok volt az új (többek között az a srác is, akit vasárnap osztottak be mellém), de velük kapcsolatosan is azt hallottam, hogy ők is élvezték, szívesen jönnének máskor is. Csak nyugodtan. És tényleg nagyon jó volt a pesti, örültem, hogy beigazolódott az, amit a siófoki PlayIT!-nél írtam, itt már jól ment minden, és igyekeztem a munkámat a lehető legjobban végezni. A visszajelzések alapján ez sikerült is, úgyhogy találkozunk még.
Mivel múlt hét hétfőn nem jött el bagszi a találkozóra, ezért másnap elhívott magához. Beszélgettünk, meg játszottunk. Egyrészről kíváncsi voltam a Naruto: Ultimate Ninja Storm játékra, mert egyszer játszottam vele, nagyon régen. Még a 2009-es őszi MondoConon, és arra emlékszem, hogy kifejezetten tetszett. Az idők során folyamatosan kerestem PlayStation 3-ra a játékot, de eléggé ritkák a Naruto játékok. Egyszer majdnem megvettem Angliában, £6 volt, de épp fizetés előtt derült ki, hogy nincs meg a füzete. Játékot meg ha egy mód van, teljesben veszek. Szóval egyelőre nincs meg, viszont megjelent Nintendo Switch-re a Naruto Ultimate Ninja Storm Trilogy, melyben megvan ez a játék is, ezzel játszottunk. És egész jó játék, bár ez részint elfogultság, mert effektíve az egész Naruto franchise-t szeretem. Nem tökéletes, tehát soha nem értékelném az animét 10 pontosra, és pont beszéltük bagszival, hogy milyen logikai bakik vannak az egész történetben, vagy mi az, ami miatt erősen kifogásolható a sorozat. Ezek többségét én is megláttam magamtól, és már jó idejem tervezem összeírni a gondolataimat a Narutóról az animés blogba, csak soha nem érzem úgy, hogy elég gondolat van a fejemben, hogy ez összejöjjön. De nem egyszer fordult elő, hogy elkezdtem írni egy postot, aztán jöttek maguktól a gondolatok.
Aztán bagszi mutatott még egy játékot... Melyiket is? Istenemre nem emlékszem a címére, csakhogy benne vannak a StarFox karakterek, és van hozzá figura, repülőmodell (mert nem Amiibo) használható az az űrhajó... Jaj, melyik is az? Azt tudom, hogy elképesztően jól meg volt csinálva a modell, és a játék is nagyon hangulatos volt. Majd szólnak, segítenek, vagy eszembe jut, ha látom még egyszer.
De a Super Mario Party jó buli volt. 10 kört mentünk a King Bob-Omb's Powderkeg Mine pályáján. Nagyon örülök annak, hogy visszahozták a régi játékszabályokat, ismét a régi a Mario Party, a mini-játékok is ugyanolyan változatosak és élvezetesek, mint régen. A baj ott van, hogy grafikailag is szinte ugyanott van, mint régen. A szögletes karaktereket látok, azt már Nintendo GameCube-on is nehezen bocsájtottam meg (lásd: Mario Kart: Double Dash!!), Switch-en meg már tényleg nincs pardon. Itt-ott olyan a játék grafikailag, mintha egy Nintendo GameCube játék lenne, de csak Full HD-ba vitték át, semmilyen más grafikai javítást nem eszközöltek a játékon. A karakterek gyerekes érzelmei engem továbbra is zavarnak, de erre talán rá lehet mondani, hogy egyéni probléma. Főleg, hogy nem zavar annyira, hogy emiatt ne vegyem majd meg a játékot. Mert végtelenül szerethető, főleg a végeredmény után szerettem meg.
Bagszi elől vettem el a győzelmet egy érmével, úgy, hogy soha nem álltam az első helyen. Kértem, hogy tegye ki az eredményt Twitterre, az alábbi szöveggel tette meg:
Igen, nagyon finom pizzával vendégelt meg, mindenkinek legyen olyan jó dolga, mint nekem nála, de hát a játék az játék. A játék végén kiosztandó bónusz csillagok döntötték el a végeredményt. Jól játszottam végig.
Ezután már késő volt. Mentem haza, mert én is elfáradtam, ő is koránt ment dolgozni, úgyhogy ennyi volt. De jó buli volt. Négyes bulit kéne valakinél összehozni.
Mára volt megszervezve a Nintendo találkozó, amit negyedévente tartok meg. Úgy tűnik, nem volt jó választás az október 22-e, mert néhányan visszamondták munka miatt, így végül csak 4-en lettünk. De így is jól sült el, jó volt hangulat és jól éreztük magunkat.
A BarCraft 2-ben, a Nyugatiban tartottuk most meg. Annak ellenére, hogy írtam, hogy nem szeretem azt a helyet, mert pincesori, így olyan világtól elzárt hely számomra, úgy döntöttem, hogy legyen itt, mert nem akartam csak azért a hétvégére korlátozni a napot, mert a Hyp-R Zone csak akkor nyit 10-től. De ahogy szétnéztem, a többi eSport bár is az éjszakai bagoly életmódot preferálja, ugyanis mindegyik más is ugyanúgy 14 órától nyit ki, mint a Hyp-R Zone hétköznaponként. Ahogy a BarCraft 2 is, pedig meg mertem volna esküdni, hogy nyit az 12 órakor is. Kiderült, hogy tényleg nyitott, de az már múlt idő, azóta módosították a nyitvatartást. De úgy döntöttem, hogy most emiatt nem fogom 14 órára tenni a kezdést, főleg a vidékiek miatt, ezért már 10 órakor kezdtünk a WestEnd City Center kajáldás részében Nosztalgia volt ez a javából, amikor még a bevásárlóközpontok kajáldás részében rendeztük meg a találkozókat. És bár itt csak hárman voltunk: OctoZaky, Tutajkk és én, mégis jó volt ott lenni, és határozottan úgy éreztem, hogy bármikor lehetne még bevásárlóközpontok kajáldás részében szervezni találkozókat, nem az, hogy már a múlt része. Most is lehetne oda menni, ráadásul, ha kis kijelzőn, de Switch-csel is lehet játszani, úgyhogy ez sem lenne igazán akadály. De azért mégis csak jobb egy eSport bárban szervezni ezeket a találkozókat, hiszen sokkal gameresebb ott a hangulat, és ha van lehetőség ingyen asztalt bérelni, miért ne.
Kicsit tartottam a BarCraft 2-től, nehogy azt tapasztaljuk, mint az 1-esben, de szerencsére nem, rendesek voltak. Itt nagyon jó volt minden, jobban fel is voltak szerelve. OctoZaky hozta a Wii U-ját, és azt is rákötöttük egy olyan TV-hez, melyhez egy PlayStation 4 volt csatlakoztatva. Lecsatlakoztattuk onnan a HDMI csatlakozót, rákötöttük a Wii U-ra, és nem volt akadálya a játéknak. Volt egy másik TV, melyre egy Super Nintendo Classic Mini volt csatlakoztatva, azzal is játszottunk. Mii Tibi volt a negyedik, aki jött, de ő csak a BarCraftban csatlakozott hozzánk. Wii U-n a Super Smash Bros. for Wii U-t játszottuk. Igazából felszereltség terén híján voltunk, mert bár Zaky hozta a Wii U-ját, de extra controllert senki, Smash Bros-ozni ketten is csak úgy tudtunk, hogy a Nintendo 3DS-emet rácsatlakoztattuk a játékra, és azt használtuk, mint controller. Persze ehhez szükség volt a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS játékra is. Úgyhogy OctoZaky-val Smash Brosoztunk, míg Tutajkk és Mii Tibi a Super Nintendo Classic Mini-n játszottak Kirby's Dream Course-t és Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting-ot.
Később Mii Tibi elővette a Switchét, és azon játszottak Mario Tennis Aces-szel, én meg több Smash Bros. menet után megkértem OctoZaky-t, hogy játsszunk a Super Nintendón Super Mario Kart-tal. Belement, de nem tudom, mit gondolt, amikor beállította a 100cc Star Cup-ot, a Super Mario Kart már itt is nehéz. Fel is adta a felénél. Ennek mondjuk nem örültem, mert bár régen én is ilyen voltam, de egy idő után megtanultam azt, hogy a játékostárs tisztelete az is, hogy még ha ő sokkal jobb is nálam, de legalább az adott menetet végigjátszom vele, és utána letehetem a controllert és megköszönhetem a lehetőséget. Ug is így csinálta a nyári Super Smash Bros. bajnokságon. Végigjátszotta velem a Super Mario Kart menetet, de igazából látszott rajta, hogy eléggé rossz neki, hogy nem vagyunk egyenrangú ellenfelek. Az biztos, hogy nem jó úgy a játék, sokkal izgalmasabb, amikor egyenrangú ellenfelekkel játszunk, akár tizedmásodpercek döntenek a jobb helyezésről, de inkább ug példáját tartanám követendőnek.
Ezután mentünk még néhány Smash Bros. meccset, de mivel nem volt más játék, amivel többen is játszhattunk volna, ezért rákötöttük Mii Tibi Switch-ét a TV-re, melyre a Wii U volt, és azon játszottak ketten Super Mario Party-t. De mivel OctoZaky otthonhagyta a Switchét, ezért csak az a két Joy-Con volt a játékhoz, ami Tibinek volt. Bár hozott Pro Controllert (Zaky is), de a Super Mario Party-t csak Joy-Connal lehet játszani, ezért csak ketten tudtuk azt is. Illetve azt is Mii Tibi és Tutajkk játszották, de jó volt figyelni a játékukat. Az viszont külön meglepő volt, hogy jött néhány külföldi felvételt készíteni, mert úgy tudták, hogy lesz itt Nintendo verseny, és arról akartak felvételt csinálni. Hát az nincs, de a BarCraftosok megkértek, hogy tegyünk úgy, mintha versenyeznénk. Négy fővel, nyeremények nélkül ez mindenképp meggyőző. Szerintem ott ment a félreinformálás, hogy én előre jeleztem nekik, hogy Nintendo találkozót tartanék náluk 22-re, és a BarCraftosok valamiért azt hitték, hogy verseny lesz. Nagyon nem is csináltak amúgy felvételt, csak akkor jöttek oda, amikor Tibiék Super Mario Party-ztak. Az egyik férfin volt egy sisak, ahhoz volt kötve a kamera. Szerencsétlennek fogalma sem volt, hogy mit kell csinálni, de igyekezett úgy tenni, mintha élvezné a játékot. Nagyon ügyetlen volt ebben is. Szerencsére nem maradt sokáig, miután elment, beszéltük is, hogy mire föl ez a felvétel? Teljességgel inkompetens volt a játéka, mintha két külön világ lenne a Nintendo és ő maga, mégis érdekelte őket a dolog. Amúgy OctoZaky orosz nyelvet hallott ki, úgyhogy tudható, honnan jöttek. Én csak annyit vettem ki, hogy valami szláv nyelvet beszélnek. Nem akartam csehet mondani, azért nem annyira kicsi a világ, hogy a MondoConon is cseheknek dolgozzunk, aztán a BarCraftban egy másik cseh társaság jelenjen meg. Amúgy kifejezetten a Nintendo érdekelte őket, mert a kiállított Wii U-val is játszottak.
Érdekes közjáték volt, még egy kicsit elvoltunk ott, aztán OctoZaky összerakta a Wii U-ját, és ment is a vonathoz. Ezer sietségében itthagyta a Switch Pro Controllerét. Írtam is neki Discordon, hogy milyen kedves tőle, hogy megajándékozott vele, igazán nem kellett volna. Már a metrón volt, mire mi is észrevettük, de visszaszaladt érte. Nem sokkal ezután Tutajkk is elment, így ketten maradtunk Tibivel. Egy kicsit játszottunk Switchen a NES játékokkal, mert előfizetett az online szolgáltatásra. Speciálisan a Dr. Marióval játszottunk. Ez nem valami jó, kevés benne a lehetőség. Meg az asztal, amit foglaltunk, az 19 órára le volt foglalva a PlayStation 4-nek, így már inkább összeszedtük magunkat. Elkísértem Tibit a Nyugati pályaudvarra. Azt nem tudtam, hogy itt hol van a jegypénztár, ezért az automatában segítettem neki megvenni a vonatjegyet (úgy, hogy én is ott vettem először jegyet...). Ezen sikeres kísérlet után elkísértem a vonathoz, utána én is vonattal mentem Kőbánya-Kispestig, onnan haza.
Annak ellenére, hogy csak néhányan voltunk, jó volt a hangulat, és így is érdemes volt megszervezni. Néhányan azért mondták vissza, mert hétfőn is dolgoztak. Ez meglepett, azt hittem, hogy a hosszú hétvége szinte mindenkinek hosszú hétvége (akik nem a kereskedelemben vagy a vendéglátásban dolgoznak), de többen is külföldi székhelyű munkahelyen dolgoznak, ahol nem foglalkoznak a mi hosszú hétvégénkkel. Ott a szombati munkanapon nem dolgoznak, helyette a hétfői (vagy pénteki) munkaszüneti napon is bemennek dolgozni. Ez számomra új, erre figyelni fogok. A legközelebbi találkozó télen lesz a két ünnep között. A dátum már kialakulóban van, a helyszín még nem. Egyeztetni fogok a többiekkel is, akikre számítok, hogy ki mikor ér rá, és ennek függvényében fogom kitalálni a dátumot. A helyszín meg attól függ, hogy a többség mivel szeretne játszani.
A mostani MondoCon videojátékosra sikeredett, ugyanis most segítői munkát vállaltam be. Ez az első alkalom, hogy kint volt a Nintendo a MondoConon egy kisebb standdal, és embereket kerestek hozzá. Hát jelentkeztem én is. Ahogy írtam korábban a siófoki PlayIT-ről, az eléggé félresikerült rendezvény volt a részemről, és most nagyon fogadkoztam, hogy megmutatom, hogy igenis alkalmas vagyok a munkára. Ezért is jelentkeztem, meg hogy bagszinak segítsek. A helyzet az, hogy zanzásítva le tudok írni mindent a MondoConról.
Ugyanis ez most más miatt nem sikeredett. Mivel a MondoConra nemcsak videojátékosok járnak, sőt, ugye jobbára animések, ezért itt most sokkal kevesebb tennivaló volt. Sokan is voltunk, kevesebb ember is elég lett volna, ezért rettenetesen unalmas volt. Abból a szempontból jó volt, hogy lazább volt az egész, többen le is ültünk a Nintendo LABO-knál, játszogattunk azzal. Én is ott horgásztam, motoroztam, illetve zongorázgattam azt a japán dalt, ami nagyon a fejemben járt.
Kevesebben is érdeklődtek általánosságban a videojátékok kapcsán, és azt láttam, hogy aki oda is megy egy-egy játékhoz, azok sem voltak feltétlen úgy érdeklődők, hogy nagyon látni akarják, hogy mit tud a Nintendo, csak hogy ha már ott van, akkor kipróbálják, esetleg megtetszik nekik. De azt az érdeklődést, amit a PlayIT-en tapasztaltam, keveseknél láttam. Kevés embernél láttam azt, hogy tényleg érdekli a Nintendo, és kérdéseket tett fel. Konkrétan volt olyan néhány esetben, hogy furcsán néznek rám, hogy mit keresek én ott, miket beszélek nekik. Nem esett ez rosszul, de meglepett.
Ráadásul nekem speciálisan azért is volt kevés dolgom, mert a Super Mario Party-ra voltam beosztva, amivel hosszan lehet játszani. És bizony volt olyan, hogy egy-másfél órát játszott ott valaki, jobbára a barátjával. Ha valakinek annyira megtetszett, hogy ott együltő helyében végigjátssza a játékot, miért is ne? Nincs megkötve a játékidő. De azidő alatt, nekem semmi dolgom nem volt. Az elején, aki kérte, annak elmagyaráztam az alapokat, hogy van az irányítás, hova kell menniük, de aztán semmi. Voltak mellettem más játékok: Mario Tennis Aces, Super Mario Odyssey, Donkey Kong Country: Tropical Freeze, és amikor már tényleg nagyon nem volt dolgom, akkor átmentem oda is, ha kell segítség. De mivel mindenkinek hasonlóan sok munkája volt, ezért sokat ültünk a LABO-knál, így nem fáradtunk el nagyon. A LABO-knál is szívesen segítettem, ha úgy alakult, de összességében nem volt jó. Bagszinak is megmondtam őszintén, hogy inkább tölteném el hasznosabban az időt. Ez volt az első alkalom, hogy a Nintendo így jelen volt a MondoConon, így ők sem tudták pontosan felmérni, hogy hány ember kell, mennyi lesz az érdeklődő. Egyébként az érdeklődők közül most is volt olyan, aki összekeverte az A és a B betűket, ahogy a Nintendónál szokás, de most is volt olyan aki magától rájött, hogy mi a baj. Viszont néhány emberhez most is oda kellett menni, és ezügyben segíteni. A legdurvább az volt, amikor valakinek mondtam a Mario Party-nál, hogy az analóg karral megy. Mindent nyomott, de az analóg kart nem mozgatta, és csak pár percre rá jött rá, hogy van ott valami a Joy-Connál, amivel nem próbálkozott. Ekkor rettenetesen kínosan éreztem magam, amikor az én szemszögemből egy teljesen alapszintű dologról van szó, ott már nem tudok általános sablondolgokra hivatkozni. Ott már nagyfokú tudásdeficitről van szó, mivel az analóg kar 1996-1997 óta létezik, és mindegyik konzolnál jelen van. Sőt, ha visszamegyünk a Commodore-os időkig... Úgyhogy ezzel a helyzettel már tényleg nem tudok mit kezdeni. De azért rájött magától, és elvolt a játékkal.
Így a végén azt mondanám, hogy rossz döntés volt elvállalni ezt a munkát. Akármennyire is bántott az eredmény, rettenetesen hiányzott a karaoke. Többször előfordult, hogy ott halkan énekeltem az emberek között, és amikor végképp nem volt dolgom, akkor a Nintendo LABO-knál a megépített zongoránál játszottam el Nintendós stílusban a JAM Project-től a NEW BLUE című dalt, amit még most is rettenetesen imádok. Találkoztam Lexivel és Hinaannával, akikkel beszélgettem. Hiányoztak ők is, és a többiek is, úgyhogy a téli MondoCon-ra visszatérek a karaokéhoz, ha ezen döntés ellen senki nem indít offenzívát.
De a lelkes érdeklődőknek örültem, és szívesen segítek bárkinek. Ugyanakkor, ha választanom kellene a MondoCon között, ahol kevés munka van, laza a munkamorál, de halálra unom magam, és a PlayIT között, ahol feszített a munkatempó, jobban kell segíteni, és lerohad a lábam a második nap végére, akkor inkább az utóbbit választom. Mert hasznosnak érzem magam, ezáltal jobban élvezem a munkát. Mert nagyon szeretem a Nintendót, és szívesen segítek, ezért itt jobban szeretek nagyobb hatásfokkal dolgozni. Lesz is rá lehetőség, mert novemberben lesz PlayIT, és sok ember kell oda, mivel nagy stand lesz. Megyek én is, és nagyon remélem, hogy ott már tényleg be tudom bizonyítani, hogy szeretem ezt csinálni, és ha nagyon el is fáradok nap végére, de jó érzésekkel jövök haza. Azért néhány képet mutatnék a kiállított standról.
Rég írtam ide, sajnos manapság tényleg keveset játszok, ezért nagyon nincs is miről ide írni. De most, hogy az itt volt az E3, végre frissíthetek, és megoszthatom a gondolataimat az előadásról.
Azt már jó ideje tudhatjuk a Nintendóról, hogy nekik az E3 csak egy esemény a többi körül, nekik a Nintendo Direct az igazi. Ezt azért tartom problémásnak, mert egyrészt a Nintendo Direct-et szinte csak Nintendósok nézik, másrészt az E3 az, amit mindenki más, tehát itt van igazán lehetőség arra, hogy megmutassák a konkurens konzol rajongóinak, hogy esetleg érdemes Nintendót is venni, harmadrészt meg egyre ritkábban van Direct. Bár jó dolognak tartom a Switchet, és alig várom, hogy vehessek egyet magamnak, akár használtan is, de hiányoznak a rendszeres Directek, melyek által folyamatosan tájékoztatva voltunk az újdonságokról, ezáltal inspiráltnak éreztem magam a játékok irányába. Úgyhogy ez egy nagyon jó ötlet volt Iwatától. Most úgy néz ki, hogy egyre ritkábban lesz, ráadásul ez az E3 is vérszegény volt. Habár a Nintendo előre jelezte, hogy a közeljövőben megjelenő játékok lesznek fókuszban, mégis érzek egyfajta sznobizmust az előadásokban. Talán nem ez a jó kifejezés, de olyan volt, mintha túlzottan azt akarnák érzékeltetni, hogy a saját utunkat járjuk, akinek ez nem tetszik, az nézhet más előadást. Nem érzem azt, hogy a Nintendo a nagyközönségenk bizonyítani akarná, hogy miért érdemes Nintendo Switchet venni. Csak aztán ez nehogy azzal járjon, hogy nagyon visszaesik a Switch lendülete eladások tekintetében.
Mert ez a prezentáció egyértelműen a Super Smash Bros. széria rajongóinak készült. Habár annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Smash Bros. rajongó, sokáig érdeklődéssel néztem az új játék prezentációját, de aztán egy idő után oda jutottam magamban, hogy csak az időt akarják kitölteni, mert túl sok ideig mutogatják, hogy mindenki visszatér, aki valaha megjelent a Super Smash Bros. szériában. Ennek örülök, önmagában ezért megéri megvenni a játékot, mert tartalmasnak ígérkezik a játék már ezáltal is, és akkor nem is beszéltünk a többi tartalomról, de hogy csak erre ennyi időt szánni, az azért elgondolkodtató. Ki akarták tölteni valahogy azt a 40+ percet, miközben tudható, hogy készülnek játékok... a mentalitást, vagy a gondolkodást nem értem, hogy miért így csinálták meg. Arról nem is beszélve, hogy lehetett volna beszélni a fizetős online szolgáltatás részleteiről (bár ezt talán már megtették korábban), a Virtual Console szolgáltatásokról.
Bár szó nincs emlékezetkiesésről, tudom én, hogy voltak más játékok is: Super Mario Party, Fire Emblem, Xenoblade Chronicles 2, Dragon Ball, Fortnite és még sok külsős kiadók játékai, de hogy ezek bemutatását miért siették el, nem tudom. Nem voltam meggyőzve arról, hogy érdemes megvenni ezeket a játékokat. Határozottan elégedetlen vagyok azzal, ahogy a játékkínálatot közzétették. Mintha azt gondolnák, hogy csak a Smash Bros. elegendő lesz arra, hogy a Switch továbbra is abban a lendületben fogyjon, mint eddig. Hát, én ebben nem hiszek, mint ahogy abban sem, hogy a Smash Bros. rajongókon volt bárki is, akikből komoly tetszést váltott ki ez a prezentáció. Arra jó volt, hogy elhitesse velem, hogy érdemes lesz megvenni az új Smash Bros.-t, de erről 5 perc után meg voltam győződve, nem kellett volna fél órán keresztül beszélni a semmiről.
