Az ajándék, ami megadatott

Ahogy írtam a MondoConos postomban, nézem a Given-t, és nagyon örülök, hogy végre úgy tűnik, hogy lesz egy olyan Shounen-ai anime (vagy BL, kinek hogy tetszik), ami végre hozza azt a színvonalat, amit egy magasabb szintű romantikus anime.

Leírnám kicsit részletesebben a történetét, hogy találtam rá, mert érdekes volt. Igazából a My Anime List-es kép alapján vált szimpatikussá, és volt olyan érzésem, hogy érdemes lesz erre az animére figyelni. Gyanús volt a két srác, Mafuyu és Uenoyama, ahogy együtt voltak, de féltem többet belelátni, mint ami valójában van, nehogy a nemrég a My Anime List-en megismert francia srác TuyNOM megint kiosszon, hogy már megint többet gondolok bizonyos jelenetbe, mint ami valójában van. Persze csak poénból. De mint kiderült, nem véletlenül láttam meg többet a két fiú között, ugyanis tényleg szerelem lesz közöttük. A francia fiúval amúgy egész jól összebarátkoztunk, és sokat hecceljük egymást, ő is az a fajta, aki szeret csipkelődni. És hát bennem emberére talált ebben a témában. Hetero létére ő is nézi az animét, főleg az 5. rész vége adott neki alapot arra, hogy köszörülje a nyelvét rajtam. Erről majd később.

Sokaknak nem volt szimpatikus Sato Mafuyu, mert már az esetlenségnek azt a végletét mutatta a viselkedésével, ami miatt sokan feltették a kérdést, hogy mit keres az animében? Annyira olyannak tűnt, mint aki nem tud már segíteni magán. Nekem végig az volt az érzésem vele kapcsolatosan, hogy van helye az animében, és igenis odaadnám a gitárt a kezébe. Tud ő játszani rajta, csak kell neki valaki, aki megtanítja őt játszani. 8 volt az, aki először felvetette ezt a kérdést még a MondoConon, és az igazat megvallva, hogy ha bár érveltem Mafuyu mellett, azért volt olyan gondolatom, hogy volt alapja a kételkedésének. Meg is kérdeztem Magyarország legnagyobb BL-szakértőjét, Jucuky-t, hogy mit tud az animéről. Miután olvassa mangában a történetet, ezért sokkal előrébb jár, így tudja, hogy mi fog történni, és mondta is nekem, hogy meglesz az oka annak, hogy miért olyan, amilyen. És ez a 6. részben ki is derült. Ó, az én megérzéseim... Nem derült fény Mafuyu teljes háttértörténetére, ki van úgy találva, hogy csak annyit tudjunk meg a történetből, hogy megértsük, hogy Mafuyu nem ok nélkül zenél, de bőven vannak még fekete foltok a múltjából.

Ami nagyon tetszik az animében, hogy nem az a fajta sablonos BL-anime, ami már a rajzstílusban is meglátszik. Nincs nagyon élesen elkülönítve a két fiú külsőre, hogy az egyik a tipikusan domináns, kisszemű, mély hangús, férfias külsejű, míg a másik akár lányosan is kinéz, nagy szemű, magasabb hangú, esetlenebb srác. Hanem bármelyik shoujo animébe beleillik, és pont mert nem tipikus BL-sablon, ezért tetszett meg. És eddig úgy néz ki, hogy történet terén is rendben van a dolog. Tetszik, hogy fokozatosan adagolja Mafuyu múltját az anime, és már eljutottunk oda, hogy tudhatjuk, hogy miért is akar annyira zenélni. Egyébként én kifejezetten szeretem az esetlenségét, és ahogy Uenoyama lereagálja azt. Látszik rajta, hogy akar segíteni a fiún, csak hát néha próbára teszi a türelmét, hogy ennyire nehéz dolga van vele. Néha mintha maga sem tudná, hogy mit akar kezdeni az életben. Ez volt az, ami többeknek nem tetszett, én mégis láttam rajta, hogy igazából nincs gond vele. És ahogy bontakozik ki, egyre inkább úgy tűnik, hogy igazam van vele kapcsolatosan. De az is látszik rajta, hogy van még dolga a múltjával kapcsolatosan. Amíg azt nem rendezi le, és nem teszi a helyére, addig alkalmatlan lesz a szerelemre és a párkapcsolatra. Ezért van az, hogy úgymond még nem látta meg Uenoyamát, de Uenoyama már láthatóan beleszeretett a fiúba. De ez egy darabig egy oldalú szerelem lesz. Ezért is van az, hogy lassan alakul ki a párkapcsolat kettejük között, de egyelőre úgy néz ki, hogy ez jól ki van találva. Persze, hogy aztán mi lesz belőle, az majd kiderül. Mindenesetre ezt a 11 részt rövidnek látom, szerintem nem lesz elmesélve a teljes történet. Már csak azért sem, mert a manga még mindig fut, így jó eséllyel lesz majd második évad.

Sokan egyébként jobban kedvelik a másik fiúpáros, Nakayama és Kaji között kialakuló kapcsolatot. Amit egyébként meg is tudok érteni, mert a kettejük közötti kapcsolat sokkal élőbb, erősebben a kettejük közötti kapcsolat. És láthatóan a kettejük közötti szerelem is szenvedélyesebb.

A zenével viszont nem vagyok megelégedve. A fentiekkel ellentétben az opening és az ending tipikus BL alkotás. Olyan ki akarom fejezni, hogy mit érezhet a két srác, de mintha megfoghatatlannak, elérhetetlennek gondolnák a homoszexualitást, végül nem jutnak semmire. A szöveget elnézve az opening és az ending is nagyon is beleillik az animébe, de főleg az openingnél van olyan érzésem, hogy a zene egyáltalán nem illeszkedik a szöveghez. Miért ennyire vidám a dallamvilág, ha a sötét múlt következményeiről szól a szöveg? Ez volt az, ami komolyan elgondolkodtatott, és ami miatt azt gondolom, hogy nincs összhang a dalban. Az ending már valamivel jobban fest ezen a téren, de az meg érzelmileg nem jön át. Eddig egyetlen egy olyan BL-animét tudok mondani, aminek tetszik az openingje, az a Hitorijime My Hero OP, amit egyébként is egy gyakorlott BL-énekes adott elő: Hatano Wataru. A Heart Signal nagyon jól ki lett találva. Itt ezt egyelőre nem érzem át. Amúgy Hatano Wataru egy másik BL-jellegű (nem egészen az) animéhez írt dalának címe nagyon poén: SEKAI wa Boy meets Boy! Ezt a nézetet elterjeszteni világszerte! XD Amúgy a Fudanshi Koukou Seikatsu ending dala, nagyon poén, ahogy maga az anime is.

Mindenesetre az 5. rész kiváló alapot adott a francia barátomnak arra, hogy kicsit hecceljen, mivel a lány, aki szerelmes Uenoyamába (nem emlékszem a nevére, nem is érdemli meg, hogy emlékezzek rá) figyelmeztette a fiút, hogy vigyázzon Mafuyu-vel, mert a gyerekkori barátjának öngyilkossága nem tisztázott, és lehet, hogy neki is köze van hozzá. És hát persze hogy hátsó szándékkal figyelmezteti. TuyNOM mivel tudja, hogy a fiúpárosnak szurkolok, hogy jöjjenek össze (különben miért néznék BL-animét...), ezért azzal jön nekem, hogy milyen aranyos és gondoskodó a lány, hogy figyelmezteti Uenoyamát. Hát persze, látszik az arcán a nyilvánvaló kedvesség és gondoskodás, hogy én erre hogy nem gondoltam. Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgokkal szívatjuk egymást.

A Given már csak azért is menő, mert a mangakája, Kizu Natsuki nagy Haikyuu!! rajongó. Olyannyira, hogy van néhány Haikyuu!! doujinshije.  Oikawa Tooru-t párosít más pasikkal, gondolom elsősorban Iwaizumi Hajimével. Mondjuk én nem vagyok benne a Doujinshikbe, ilyeneket nem olvasok, de már csak abból is észre lehet venni a rajongását, hogy a Given néhány szereplője eléggé hasonlít Haikyuu!! szereplőkhöz. Például többször előfordult, hogy megláttam Uenoyama Ritsukát, istenemre, Kageyama volt az első, aki beugrott, és teljesen spontán. Mafuyu ugyan nem hasonlít Hinatára, de viselkedésében tetten érhető, meg abban, ahogy ők ketten viszonyulnak egymáshoz.

Mindenesetre ha tartja a színvonalat, bőven a Given lesz minden idők legjobb BL-animéje, azok közül, amit eddig láttam.

Az egyetlen hős

Befejeztem ma a Hitorijime My Hero-t, és ez már tényleg egész jó Shounen ai anime. Mivel nem kifejezetten él a műfaj tipikus kliséivel, ezért ajánlható azoknak is, akik amúgy nem szeretik a műfajt, mert kifejezetten nézhetőre sikeredett.

Két szerelmes pár történetét követhetjük végig. Bár morogtam emiatt a Sekaiichi Hatsukoi-ban is, de itt az a nagy különbség, hogy itt meg lehet különböztetni a fiúpárokat, és végigmegy a történeten úgy, hogy végül nem marad hiányérzet. Bár a hiányérzet dolga egyedi, mert ez az anime akár egy Disney-klasszikus is lehetne meleg-kiadásban, mert annyit elárulhatok, hogy bár ott vannak a kétségek, gyötrelmek, de igazából teljességgel idealizálja a szerelmet. Az érzelmek és a boldogság mintegy csúcspontja, melynél nincs feljebb, és aki ezt eléri, az sosem lesz szomorú. Pedig tudható, hogy a való élet nem erről szól, hiába jön össze két ember úgy, hogy tiszta szívből szeretik egymást, talán pont egymásnak okozhatják a legnagyobb fájdalmat azáltal, hogy mennyire szeretik egymást. De erről már nem szoktak szólni a romantikus történetek, így itt sem kaphatunk ezekre útmutatást.

De elnézhetjük azzal, hogy egy 12 részes történetről van szó, így nincs idő belenézni abba, hogy élnek a párkapcsolat "létrejötte" után. Így is van mit mesélni, főleg, hogy nem is egy, hanem két mangát dolgoz fel az anime. Ezért van két szerelmes pár, bár a két manga között szoros kapcsolat van. Az első, a Hitorijime My Boyfriend, mely Oohara Kensuke és Hasekura Asaya történetét dolgozza fel. Róluk szól szól első 3-4 rész, amíg nem jönnek össze, aztán térünk át a címadó mangára a Hitorijime My Hero-ra. Ez már Oohara Kousuke és Setagawa Masahiro kapcsolatát dolgozza fel. Ha a párhuzamokat keressük a két manga között, akkor már a név is árulkodó, hiszen Kensuke és Kousuke testvérek. Milyen már, hogy fiú testvérpáros mind a két tagja meleg... Ez valami genetikai bravúr lehet. De itt még nincs vége a párhuzamoknak, ugyanis Kensuke, Asaya és Masahiro egy suliba járnak, osztálytársak, Kousuke pedig a matektanár. Kitérnek erre is, de ha belegondolunk, azért egy diák-diák meleg kapcsolat is eléggé meredek, hát még egy tanár-diák... Ott ahol a tanár egyfajta példakép (mert Japánban tényleg az), behozzák, hogy összejön egy azonos nemű diákjával. Ez az érzelmi vívódás egyik fő oka, és azért lássuk be, egyáltalán nem alaptalan, hiszen Masahiro is érez magában felelősséget, hogy a tanárt nehogy miatta rúgják ki az állásából.

A Hitorijime My Boyfriend manga mindössze egy kötetes, ezért is van kisebb súlya a történetben Kensuke és Asaya párkapcsolata. Történetük nekik is van. Gyerekkori barátok, akik elválaszthatatlan társak voltak. De csak általános iskola végéig. Alsó-középsikolában Asaya tanulmányai miatt másik iskolába kényszerül menni, ezáltal útjaik átmenetileg elválnak. Persze ilyenkor közrejátszik a csalódottság: Soha nem vagy a barátom, többé látni sem bírlak. Aztán Felső-középiskolában ismét egy suliba kerülnek, és itt végül annyira nem bírják látni egymást, hogy összejönnek. Kell ennél több?

Kousuke és Masahiro kapcsolata már jobban ki van fejtve, már csak azért is, mert a Hitorijime My Hero egy hosszabb manga, a mai napig fut. Setagawa Masahiro a többi gyerekkel ellentétben ő sosem szerette a szuperhősös TV-sorozatokat, nem hitte el, hogy ők valóban léteznek. Hőse a való életben lett, méghozzá Oohara Kousuke személyében. Egész érdekes, hogy találkoztak. Masahiro egy szerencsétlen srác, akibe mindig belekötnek, ahogy az utcán belékötött egy banda is. Elbújt előlük, és ez a bizonyos Kousuke ijesztette el a csapatot. Ő ugyanis "Bear Killer" hírében áll, minden bandatag retteg tőle. Masahiro felfigyel rá, ő lesz az a bizonyos hős számára... Ez a hős-szerep csak tovább erősödik, mivel abba az iskolába kerül Kousuke matektanárnak, ahova a fiúk is járnak.

Az érzések erősödnek, ahogy a kapcsolat is. Meglepő azért, hogy tanár-diák kapcsolatot jelenít meg az anime. De kitérnek erre is, főleg Masahiro az, aki diákként inkább érzi a felelősséget, hogy csak nehogy kirúgják miatta a hőn szeretett tanárát. Nem akármi sztori, és az azért látszik, hogy a 12 rész nem elég, hogy úgy bemutassa a sztorit, ahogy a mangában volt. Sejthető, hogy ott sokkal részletesebben ki van fejtve a dolog, mivel - ahogy fentebb már írtam - az még ma is fut. Mindenesetre a lehetőségekhez mérten részletesen ki van fejtve az érzelmi vívódás, és bizony a végére kapunk egy Disney-klasszikusba illő véget, mely - ahogy ezt is megemlítettem már - a szerelmet egy mindennél csodálatosabb érzésnek írja le, egy végső cél, amit ha az ember elér, csak boldog lehet. Részletesség tekintetében az anime kiemelkedő, ahogy abban is, hogy nincsenek meg benne kifejezetten a Shounen ai animékre jellemző klisék. Bár Kousuke és Masahiro között azért nyilvánvaló, hogy ki a domináns és ki az alárendelt, de Kensuke és Asaya szerintem majdhogynem mondhatók egyenrangúnak. Bár ha nagyon akarjuk, azért köztük is kioszthatók szerepek. Ami nem tetszik, a rettenetesen csúnya karakterrajzolás. Legalábbis a négy főszereplő srác bűnronda, nekem nem tetszenek.

A zenéről is érdemes beszélni. Az openinget az a Hatano Wataru énekli, aki számára egyáltalán nem idegen a Shounen ai közeg. A mai napig mosolygok azon, hogy a Fudanshi Koukou Seikatsu anime endingjével ismertem meg, melynek címe - lássuk be - igencsak vicces: SEKAI wa Boy Meets Boy. Azért igen erős valóságdeficitről árulkodik, ha valaki ezt elhiszi, vagy e szerint éli az életét. Főleg annak fényében, hogy az énekes idén áprilisban jelentette be a házasságát. A Hitorijime My Hero openingjének címe Heart Signal, ami már sok fokkal jobb. Maga a dal is kellemes, jó a ritmusa, a dallamvilág is könnyen megjegyezhető, jó dalt énekelt az Hatano-san. Az ending már problémásabb. A négy főszereplő srác seiyuu-ját kérték fel egy ballada feléneklésére, mely a TRUE LOVE címet kapta. A baj ott van, hogy eléggé mesterkéltek az érzelmek, ahogy éneklik. Nem hiszem, hogy heteroszexuális és homoszexuális szerelem között különbséget kell tenni, innestől kezdve, ha a négy seiyuu volt szerelmes, akkor tudhatják, hogy miről énekelnek, és nem kezdik el megjátszani, hanem előadják, úgy, ahogy megélték a valóságban, és máris sokkal hitelesebb az előadás. Mert így, mintha csak egy színházi szerelemről énekelnének.

Összességében jó anime, ami azok számára is nézhető, akik nem rajonganak a BL műfajért, de nem zavarja őket, ha azonos nemű párokat lát.