Váratlanul jött siker

Mindig meglep, amikor látom a Super Mariós oldalamon, hogy még ha évekig nem is fejlesztem, semmi újdonságot nem teszek közzé, még úgy is van napi 30-40-es látogatottsága. Jól esik ezt látni, néha nekiveselkedek, felfrissítem, kiegészítem tartalmilag, de ez aztán mindig abbamaradt. Az utóbbi 1 hónapban viszont ismét nekiláttam és most már hosszabb távon is foglalkozok vele. Mindig kiírom az aktuális Mariós és Nintendós híreket, valamint közel 2 hétig azzal foglalkoztam, hogy az összes létező Mario játék adatbázisát létrehozzam, bennük az alapinformációkkal. De nemcsak a Mario játékok kapnak az oldalon helyet, hanem a Donkey Kong, Yoshi, Luigi, Smash Bros. játékok, de még olyan játékok is, mint például az Alleyway vagy Tetris DS, amikben Mario vendégszerepelt. Nagyon hosszú lett végül a lista.

Ezt fogom majd folyamatosan bővíteni, de már az alapadatokkal is úgy éreztem, hogy ezt az oldalt ebben az állapotában már lehet ismét hirdetni, terjeszteni a hírét. Nagyon egyszerű módon hirdetem, a Gportál felületén. Még csak reklámkampánynak sem lehet mondani, de annyira jól sikerült, hogy a 40-es látogatottságból konkrétan megdőlt az oldal látogatottságának rekordja, ami 214 volt. Ez a 3. nap, amikor magasabb az oldal látogatottsága, mint 214. Konkrétan 500-600-nál tart. Ennek köszönhetően hatalmas mértékben ugrik fel az oldal kéthetes átlaglátogatottsága. Most ott tartok, hogy a közel 115.000 Gportálos oldal között a Mariós oldalnak van a 21. legmagasabb átlaglátogatottsága. Sőt, jelen állás szerint úgy áll a helyzet, hogy 2 hétig sikerül átlagban sikerül tartani az 500-600-as látogatottságot és átlaglátogatottság lesz, akkor az első helyre kerülhet fel az oldal.

Ez hihetetlen öröm számomra, nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet. Humbby barátomnak mondtam, hogy ez a 214-es látogatottság olyan, mint a Forma 1-en valaha elért legmagasabb sebesség (397 km/h 2006-ban). Csak álmodozok arról, hogy valaha ismét elérjem. Aztán hirtelen átültem egy F-Zero GX kocsiba, amivel pillanatok alatt elérem a 397 km/h-t és most 1500 km/h-val hasítok a versenypályán. De ha már autóverseny, akkor a Mario Kart analógiájával is élhetnék, hogy nagyon jól elvoltam a hátsó helyek egyikén, egyáltalán nem zavartattam magam. Aztán hirtelen találtam egy rövidítést, aminek köszönhetően az élmezőnyben találtam magam.

Az külön öröm számomra, hogy ez a látogatottság növekedés még csak nem is nekem szól, hanem Super Mariónak és az hírnevének. A lényeg röviden az, hogy 2006. március 19-én azért hoztam létre az oldalt, mert akkoriban egyáltalán, semmilyen Mariós oldal nem létezett Magyarországon. Legyen hát akkor tőlem az első. Valami látogatottsága mindig is volt, egy időben kifejezetten jól ment az oldal, ami már akkor is jelezte számomra, hogy a Nintendóra és Super Marióra nagyobb igény van, mint ahogy azt sokan gondolták, gondolják. Azért lett egyébként Hungarian Super Mario Fan Club az oldal címe, mert annak idején amikor láttam az egyes Mario játékok stáblistáját (értsd: végigvittem egy játékot), mindig láttam a “Super Mario Club” nevet. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne Magyarországon is egy ilyen Super Mario Club, ahol összejönnek a Mario rajongók, csevegünk a játékokról, barátkozunk, alkalmasint együtt játszunk valahol, de akár még versenyzünk is nyereményekért. Már akkor elgondoltam, hogy milyen szép lenne olyan nyereményekért versenyezni, mint amiket a Nintendo Játék az erővel könyvsorozatban is meghirdettek. A fődíj egy NES konzol volt Super Mario Bros. játékkal (1992-es a könyv), a második helyezett Game Boy-t nyert Super Mario Land játékkal, a harmadik helyezett két játékot szabad választás szerint. Hogy nézne ki ez most, 2023-ban? Fődíj: Nintendo (azt írtam először, hogy “nincs” XD) Switch OLED kiadás Super Mario Odyssey játékkal. A második helyezett egy Nintendo Switch Lite-ot nyer Super Mario 3D World + Bowser’s Fury játékkal, a harmadik helyezett meg két Nintendo (már megint “nincs”…) Switch játék szabad választás szerint.

Egyébként a Gportál már annak idején sem örvendett nagy népszerűségnek az internetezők jelentős hányadánál. Egyrészt azért, mert nagyon kevés dizájnbéli szerkesztési lehetőség van az admin felületen (eléggé jellegzetesek a Gportál oldalak), másodsorban (és legfőképp) azért, mert az oldalt már annak idején is elsősorban a tizenéves kiscsajok használták, hogy a rajongási tárgyuknak állítsanak egy oltárt mindenféle csili-vili elemekkel. Így a végeredmény egy borzalmasan igénytelen, több esetben tényleg undorító módon kinéző oldal lett. De én valamiért úgy voltam vele annak idején, hogy kihozhatok ebből valamit. Nekem ideális, mert még a HTML-hez is csak alapszinten értek, CSS-hez végképp hozzá se tudok szagolni. Tartalmilag viszont kihozhatom, amit akarok. Hát akkor lássunk neki. Aztán lett, ami lett, és most úgy néz ki, hogy hiába 17 éves már az oldal, most éli a legnagyobb fénykorát. Egyébként már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy az én oldalam az első normális Gportálos oldal.

Most konkrétan elképzeltem, hogy a fentebb említett nyereményjáték akár realitássá is válhatna. Az az igazság, hogy ez a hatalmas lendület felszabadított és egy kicsit szabadabbnak érzem magam. Szabadabban merem kifejezni magam. Olyan érzésem van, mintha ezzel kerültem volna a helyemre. Ugyanis azt is megcsináltam, hogy egy-egy blogpostot is meghirdettem, azok látogatottsága is nagyon fellendült.

Úgyhogy rövid távon nagyon bejöttek a dolgok. A következő lépés az, hogy hosszú távon is fenn tudjam tartani ezt a látogatottságot és azért járjanak vissza az oldalaimra, blogjaimra, mert ténylegesen kíváncsiak rám és nem azért, mert hirdetem. Ezt úgy akarom elérni, hogy méltó leszek rá oly módon, hogy folyamatosan fejlesztem az íráskészségemet. Nemcsak azzal, hogy egyre jobban fogalmazok, hanem érvényes gondolatokat fogalmazok meg az adott kulturális művel kapcsolatban. Ezt több lépésben teszem meg.

Első körben beiratkoztam egy online újságírói tanfolyamra. Ha nem jön közbe semmi, akkor ezt ebben a félévben megcsinálom, és a végére tanúsítvánnyal a kezemben hivatásos újságíró leszek. És ha meglesz a holland diploma is, akkor két olyan végzettségem lesz, amit örömmel tudok magaménak. Tukeinon mondta is, amikor újságoltam neki, hogy mit tervezek, hogy ez a képzés azért is lehet jó, mert az itt szerzett ismereteket több nyelven is művelhetem. Ebbe nem is gondoltam bele, de igaza lehet. Második lépésben meg több helyen leszek jelen, több olyan írást fogok olvasni, ami releváns számomra. Azokból is tanuljak, hogy mikre érdemes figyelni például egy-egy anime vagy videojáték elemzésnél. Első körben 5 év után újra veszem a Mondo magazint. Ezt is olvasom és a korábbiakhoz képest jobban figyelem az írási stílust, mi az, amit magamévá tudok tenni és mik azok az elemek egyes animéknél, amikre eddig nem figyeltem, de fontosak lehetnek. Harmadik lépésben meg valószínűleg újra fogok MondoConra járni, illetve több animés és geek rendezvényt fogok látogatni. Kikapcsolódásként most nem karaokézni fogok, hanem előadásokat fogok hallgatni, más jellegű programokon veszek részt, illetve figyelni fogom az embereket, hogy lássam mire van igény. Nem, ez nem olyan jellegű dolog, hogy felmérem, hogy mire van igény, és ahhoz igazítom majd az írásaimat, hanem például megfigyelem azt, hogy mi az, ami most népszerű és próbálom megfejteni, hogy miért annyira kedvelt az adott mű. Hogy csak egy példát mondjak. Persze eddig se csukott szemmel jártam conokon (igencsak balesetveszélyes lenne…), de most ezt tudatosan tenném. Tehát röviden összefoglalva ezekre a felmérésekre azért van szükség, hogy én magam is lássam, hogy milyen a magyar animés közösség és tudjam, hogyan szólítsam meg őket ebben a blogban.

Úgyhogy ez egy nagyon hosszú út eleje, amin elindultam. De azért is akarom fejleszteni az írási készségemet minden szempontból, hogy komolyan vehető legyek, akár tényező is lehessek azokban a témakörökben, amikben írok. Egy korábbai írásomat helyettesíteném is: A Nyári MondoConos élménybeszámolóban tettem egy utalást arra, hogy akár az ördöggel is lepaktálnék. Ma már ezt egy kicsit másképp látom és most már azért járnék újra MondoConra, hogy minél többet lássak.

Az biztos, hogy a Mariós oldal sikere óriási lendületet adott nekem és a jövőre nézve rengeteg ötlet kavarog a fejemben. De az az igazság, hogy ez a lendület akkor is megmaradna bennem, ha csak tiszavirágéletű lenne a Mariós oldal népszerűsége és holnapra visszaállna 30-40-es látogatottsága. Mert már az is önmagában hatalmas dolog számomra, hogy látom a csúcsot, és realitássá vált, hogy a legjobb lehetek valamiben. Ez önmagában elég nekem ahhoz, hogy további terveket szőjek, de semmi nem utal arra, hogy itt megállás lesz. Jó eséllyel innen már csak felfele megyek.

2019. tavaszi MondoCon

Amit esős, és angol idő csúfított. Ez is furcsa con volt. Előzménye kifejezetten nem volt, jelentkeztem ugyan az énekversenyre, de végül nem sikerült feltölteni a hangfelvételt. Az volt, hogy hazamentem Békéscsabára arra a hétvégére, amikor a feltöltési határidő volt. Próbálkoztam a felvétellel, de nem akart összejönni. Ahogy írtam korábban, a Haikyuu!! Imagination-t akartam felénekelni, de sehogy nem akart összejönni. Azt érzékeltem, hogy magasan van, de úgy voltam vele, hogy ha eleget gyakorlom, akkor menni fog. Lett is volna lehetőség, csak az volt a baj, hogy nem vittem magammal a mikrofonos fejlhallgatómat, és mivel anyám laptopján nincs mikrofon, és a telefonos hangfelvétel nagyon idétlen volt, ezért annyiban maradt a dolog. Érdekes, hogy amennyire meg akartam mutatni ezzel a dallal, hogy mit jelent számomra a Haikyuu!!, úgy nem bántam meg, hogy végül nem sikerült a felvétel. De lássuk a hétvégét.

Szombat

Éjjel sokáig voltam fent, aztán valamikor hajnali 2 óra fele lefeküdtem elaludni. 8 óra után ébredtem fel, furcsa volt arra ébredni, hogy a PC bekapcsolva maradt, ahogy a villany is. Így nem szokásom elaludni. Gyorsan összeszedtem magam, 9 órakor tudtam elindulni. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, az ottani SPAR-ban bevásároltam magamnak aznapra, és ezután indultam el. A Korponai utcán keresztül a villamos síneken át megyek újabban a Hungexpo felé, egy jó nagy adag rémülettel a fejemben, ha vonat zakatolását hallom. Na mondom magamban, elzakatolták az életemet is. Mert egyből a villamosra gondolok. De ilyen nem volt, megvagyok, élek.

Be is jutottam a Hungexpóba... úgy-ahogy. Most egy kicsit korán értem be, mint szoktam, néztem is, hogy egész jól értem be ahhoz képest, hogy úgy éreztem, hogy késve indulok el. Viszont a bejutás most rettenetesen nehéz volt. Egyrészt önmagában az meglepő volt, hogy csak egy "átjáró" volt, amin keresztül be lehet jutni a Hungexpo épületébe. Fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van külön elővételes sor és helyben vásárlós sor, ha végül mindenki ugyanott tódul be? Lassan is ment, volt táskaellenőrzés. Konkrétan helyezkedni kellett a sorok között, mert hol az egyik indult meg, hol a másik. Először az egyikhez mentem, de az megállt. Röviddel utána megindult egy másik is, így össze-vissza járkáltam a sorok között, mire bejutottam. Aztán ahogy felrohantam a karaoke terembe, meglepetten láttam, hogy alig vannak. Mondjuk mivel így is elsők között jutottam be (előre megvettem a jegyemet a Geek Corner-ben), és eléggé csúnya idő volt, így nem csoda. Még készülődtek a karaokésok. Most újdonság, hogy a feliratkozás a terem hátsó részén volt. Ez jó, mert nem ott elől a hangfal körül kell üvöltözni, hogy mit akarunk énekelni, hanem hátul, halkabban. Mivel kezdésre nem igazán jöttek az emberek, ezért elsők között iratkoztam fel, de kértem Leeát, hogy hadd ötödiknek énekeljek, amikor már többen vannak. Mert ha bár nem sikerült a felvétel, de meg akartam mutatni a többieknek, hogy éneklem el az imaginationt. Nem utolsósorban hírnevet akartam adni a Haikyuu!! daloknak, hogy most már elérhetők. De egyből lejött, hogy jó volt, hogy nem énekeltem fel, mert nem sikerült jól. Nagyon ki akartam énekelni a magas hangokat, ezért erőből énekeltem ki, melynek következménye lett, hogy elfáradt a hangom. A végére már kifejezetten rosszul sikerült. Bebizonyosodott számomra, hogy a nagyon akarásnak is nyögés a vége. Mindenesetre megkértem 8-at, hogy vegye fel nekem az énekemet, mert megígértem az egyik Discordos Haikyuu!! szerver közösségének, hogy ha felveszem a dalt, megmutatom nekik. De ezt talán inkább nem...

Viszont a második dalom is elég hamar sorra került, ha jól emlékszem, a 15. volt. Ez egy valamivel könnyebb dal, méghozzá a Gundam széria 08th MS Team-től az Arashi no Naka de Kagayaite című dala. Ez egy Yonekura Chihiro dal, ami kifejezetten jól jött, mert kettővel előtte a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he című dala volt, ami szintén Yonekura Chihiro dala. Ez már sokkal jobban ment, ezzel kellett volna bemelegítenem. Egyébként tökre menő, hogy milyen rég hallottam a dalt, és úgy énekeltem fel, mintha tegnap hallottam volna utoljára. Nagyon sokat hallgattam, és mivel könnyű is a dal ritmikája, ezért megmaradt bennem. Ez jó volt, ezt kellett volna először.

Nem sokkal ezután kezdődött az énekverseny, amit most inkább nem hallgattam meg, mert akkor már éreztem, hogy túl sokat ültem a karaoke teremben, inkább továbbmentem nézelődni. A konzolokhoz és az árusokhoz mentem el. Az árusoknál mindig ugyanazok vannak, bár szétnéztem, hogy találok-e Haikyuu!!-s cuccot, de hivatalosat alig. Azt tudom, hogy a SakuraZakának van tolltartója 3.500 forintért, de az nemcsak azért nem éri meg, mert egy eredetiség-vizsgálaton a SakuraZaka csúnyán elhasalna, hanem mert fanart van rajta. Még csak nem is eredeti artwork. Ez kint is volt. Később láttam is, hogy valaki elvitte. Amúgy ide nem jutottak el eredeti cuccok. A Nintendósok kint voltak most. Kicsit szétnéztem ott is, de arról részletesen majd a videojátékos blogban írok. Meg megbeszéltem egy találkozót, mert valaki Mondo magazinokat adott el, és neki megvolt a 2015. júniusi száma, amiben a Haikyuu!! cikk van. Akkor majdnem megvettem online, amikor utánanéztem, hogy melyik számban van benne az anime, de úgy döntöttem, hogy előtte inkább letöltöm torrentről, hogy megnézzem, hogy milyen. És sajnos jól tettem, mert olyan szörnyű volt a cikk. Azt nem szeretem a Mondóban, hogy ilyen nagyon megmondósnak tűnnek a cikkek, mintha megmondanák a tutit, de mintha csak a nagy semmit kapnánk meg. Ugyanez a Haikyuu!! esetében is. Ráadásul mivel csak 2 oldal volt, ezért részletességről, mint olyan, ne is beszéljünk. Pedig már akkor lehetett volna mit írni az animéről, még ha akkor is, ha csak egy évad jelent meg addig.

Visszatérve a karaoke terembe, az énekversenyes dalok nagyja lement már. Volt egy-kettő tényleg menő, úgyhogy gondolom, hogy erős volt a mezőny, mint mindig. Az volt még vicces, amikor megmutattam 8-nak, azt a Haikyuu!! kislemezt, amit nyertem eBay-en. Nem mondtam neki semmit, csak a lemezborítót látta, és azon nevettünk, hogy azt hitte, hogy borszeszégőt vettem eBay-ről. Én a nagy kémikus... Aztán mutattam neki a CD-t képen, ott már tudta, hogy miről van szó. De ezen a borszeszégőn nagyon jót nevettünk. Amúgy következőleg a 37. voltam, akkor is megpróbálkoztam egy Haikyuu!!-s dallal, méghozzá a Tenchi Gaeshi-vel, de annyira kicsináltam a hangomat az Imagination-nel, hogy ez már végképp nagyon rosszul ment. Végigvittem, de nem volt valami jó.

Aztán odamentem az AoiAnimésekhez, akik rendszerint a karaoke terem előtt tartják a találkozót. Illetve ott gyülekeznek, de ki szoktak menni, viszont az eső miatt most itt maradtak. Jó volt személyesen látni őket, de nem folytam bele a beszélgetésbe, mert ők nagyon magas szinten beszélik ki az animéket, emiatt nem olyan könnyű bekapcsolódni annak, aki nem akkora szakértő az animék terén. Mindenesetre Catrinnal jó volt találkozni. Vele és Hirotakával sokat beszélgetek az utóbbi időkben azon apropóból, hogy jó eséllyel rendszeres író leszek az Animagazinban, amit ők szerkesztenek. A következő május végén fog megjelenni, már ott jelen leszek.

Ezután még egyet énekeltem, méghozzá a Slayersből a Shakunetsu no Koi-t. Ahhoz képest, hogy régen hallottam ezt a dalt utoljára nagyon jól ment. Ha már nincs hangom, de énekelni akarok, akkor női előadót éneklek mély hangon. Hayashibara Megumi-t meg mindig élmény énekelni. Ez amúgy a 66. volt a listában.

Még egyszer nézelődtem az árusoknál. Meglepett, hogy találkoztam a Japán Alapítványosokkal. Lesz vetítésük a MondoCon-on, ezt promotálták. Meg volt egy árus, akinek saját készítésű matricái voltak. Ott találtam egy Kageyama Tobiósat. Ez nagyon aranyos volt, úgy döntöttem, hogy veszek egyet. Láttam van Oikawa Tooru is, őt dobtam. Nagyon messzire. Az volt az érdekes, volt mellette egy másik árus lány, aki mondta, hogy ő viszont nagyon szereti Oikawát. De nem maradt meg bennem, hogy hitelt érdemlően meg tudta volna indokolni, hogy miért szereti őt. Mindesetre nagyon jól elbeszélgettünk az animéről. Szerencsére Magyarországon nem nehéz Haikyuu!! rajongót találni, de aki még értelmesen lehet beszélgetni az animéről, no az az igazi. Mondta, hogy mennyire tetszett neki az animáció, meg hogy mennyire valósághűen mutatja be a röplabdát. Ami nagyon meglepett, hogy mutatta a felkarját, rá van tetoválva a "Tobe" felirat teljesen valósághűen. Annyira megtetszett, hogy konkrétan megfordult a fejemben, hogy legyőzzem a tűkkel kapcsolatos félelmeimet, és bevállaljak ilyet én is. Nagyon szép volt. De ez komoly lesz, mert vérvételkor is úgy remegek a félelemtől, mintha tűzzel közelítenének hozzám. Nagyon jó volt beszélgetni a lánnyal, remélem, találkozok vele a nyáron is.

Aztán elkezdődött a Late Night Karaoke, itt egy kicsit maradtam, de aztán mentem is. Még egy kicsit voltam kint, amikor Titkos, 8, John és Mazsibazsi beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, aztán elindultam hazafelé. Hazaúton is a villamossíneken át mentem a 151-es buszhoz Kőbánya alsóhoz.

Itthon este morfondíroztam magamban, hogy megmutassam-e annak a német és holland srácnak, akikkel komolyabban összebarátkoztam a Haikyuu!! közösségből a videót, amit felvettem, az éneket. Végülis megmutattam. Nekik tetszett. Mondjuk ők másképp is látják, mert annyira nem foglalkoznak az énekléssel, de én meg tudom, hogy nem volt jó, mert erőből énekeltem ki a magas hangokat. De a dicséret ettől függetlenül jól esett.

Vasárnap

Furcsán indult ez a nap. Érdekes, hogy annyira nem érzem, hogy mostanában keveset alszok. Most is menetrendszerűen indultam el, a 151-es busszal Kőbánya alsóig. Ott a SPAR-ban vásároltam, majd elindultam a Hungexpo felé. Ma már biztonságosabb volt menni a villamossíneken, mert pont előttem ment el a 37-es villamos, így nem számíthattam ütközésre. Attól félek a legjobban, hogy pont a híd alatt találkozik a két villamos, ahol szűk az átjáró, és akkor nekem annyi. De ma sem történt semmi ilyesmi. Ráadásul most könnyebb is volt bejutni, mert kevesebben vannak, a jegyárusítás nem okozott tumultust. Gyorsan bejutottam, és most is készülődés közben kaptam el a karaokésokat.

Most kifejezetten elsőnek akartam énekelni, méghozzá a Fuyu no Rondo visual kei-ből a Melted Snow-t. Nem először éneklem már ezt a dalt, és úgy érzem, hogy most nagyon jól sikerült. Mondjuk volt előzménye ennek a dalválasztásnak, ugyanis szombat este volt egy komoly beszélgetésem egy bizonyos valakivel, ami nagyon mélyen megérintett érzelmileg. Mondták is többen, hogy nagyon szép volt, és én is azt éreztem, hogy a dal által sikerült átadni azokat az érzelmeket, amiket belül érzek. Egy helyen majdnem el is sírtam magam. Okui Masami nem először ríkatott meg, és jó eséllyel lesz még rá alkalom. Ezen előadás után ToumeiNi-vel beszélgettem sokat, utána próbáltam helyrehozni a szombat este elkövetett hibát, úgy néz ki, hogy sikerült is.

A zenei tippmix szokás szerint nagyon nehéz volt, és tippelgetős. Mondjuk nagyon nem is lehet másmilyen, mert magában a listában kb. 500 anime van felsorolva, és hogy azok legyenek benne, amiket pont láttam, ahhoz több ezret kellene lássak. Én meg alig vagyok túl a 300 megnézett animén. Innestől kezdve eléggé rossz handicappel indulok. De nem ez az a verseny, ahol szégyen utolsónak lenni. Ez nálam inkább a zenehallgatásról szól. Illetve azon szoktam izgulni, hogy egy-egy anime, amit ismerek, na onnan legyen zene. A Haikyuu!! sajnos kimaradt (pedig a listán rajta volt), viszont volt Zankyou no Terror és a Kuroko no Basket-ből is a kedvenc endingem volt. Azt nagyon jó volt hallani. A Zankyou no Terror-ról fogok később írni, mert nagyon arról sokat tudnék, de megvárom, amíg befejezem. Ami a legizgalmasabb volt számomra, az az Original Instrumental kategóriában az első dal a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu. De izgultam, hogy pont az legyen. Az az Usurahi Shinjuu Hayashibara Megumi-tól. ÉS AZ LETT!!! Alig bírtam magammal, valósággal felordítottam amikor megszólalt. Hányszor hallgattam nemcsak az eredeti verziót, de a karaokét is. Sokáig konkrétan csengőhangom volt a telefonon. Jó volt a zenei tippmix annak ellenére, hogy végig tippelgettem az egészet.

A tippmix után találkoztam Catrinnal és Hirotakával, ők is játszottak. Kicsit beszélgettünk, aztán mentem énekelni, méghozzá a Hikari Are-t, mely a Haikyuu!! harmadik évadának openingje. Ez annyira nem ment, hogy kértem a felénél a srácot, aki rakja be a kfn-eket, hogy állítsa le. Ez így nagyon nincs jól. Azt hittem, menni fog, mert a hang az ugyan megvan hozzá, de olyan furcsa a dal ritmikája, hogy azt nagyon tanulni kell. Mondjuk a fejhangon éneklést nem vállaltam be, helyette rögtönöztem ott valamit harmonikusnak gondoltam a többi hang mellett. Gyűlölök fejhangon énekelni, és azt a férfit is felakasztanám, aki így énekel. Na de ez már így alakult. Be akartam mutatni a Haikyuu!!-t de ez nagyon rosszul sikerült.

Maradtam 16 óráig, amíg el nem kezdődött a Jpop, Kpop video vetítés, aztán szépen elindultam hazafelé. ToumeiNi-vel együtt mentünk haza. Mondjuk is egymásnak, hogy ez a MondoCon is megvolt. Szerintem ezen a megítélésén már nem is fog javítani.

A teljes AnimeStars magazin gyűjtemény

Van néhány epost vázlatban, és tudnék miről írni, de nem jutok el odáig, hogy ki is tegyem őket. Talán majd most. Átnézem őket, hogy melyeket tudom befejezni, és kikerülnek, amik úgy állnak, hogy rendben vannak.

Most viszont egy régi animés magazinról szeretnék írni, az AnimeStars-ról. Mely bár csak 2007-2010 között élt, de ekkor jelentős volt az akkori animés közösség számára, ezért azt gondolom, hogy érdemes írni róla. Főleg azért, mert ma már inkább olyannak tűnik, mintha elfeledkeztek volna róla. Akkor jelentős volt, de annyira mégsem, hogy ma is emlegessék. Sőt, azt gondolom, hogy aki az utolsó 5 évben lett animés, azok talán nem is hallottak a magazinról, vagy csak érintőlegesen. De mivel én már akkor is néztem animéket, ezért folyamatosan vettem az újságot, és meg is van az összes szám az elsőtől az utolsóig, de még a különszámok is.

Összesen 22 számot élt meg az újság, plusz volt az InuYasha és a Yu Yu Hakusho különszám. Már az első számot is megvettem megjelenésekor. Azt, hogy hogyan értesültem a megjelenésekor, nem emlékszem, szerintem csak annyi volt, hogy megláttam az újságosnál, és tudtam, hogy ez kell nekem.

Az első számokon lehetett érezni, hogy ugyan kezdetleges, de ebből valami jó dolog fog kisülni. Olyan volt az AnimeStars a magazinok között, mint a Magyar Anime Társaság a conok között. A legkevésbé sem érződik, hogy az anyagiak miatt csinálták az újságot, sőt inkább egyfajta naivitás figyelhető meg az írások között. Olyan érzetet adnak a cikkek, mintha néhány lelkes fiatal összeverbuválódott volna, hogy rajongásuk tárgyáról, az animékről írjanak magazint. Voltak is kapcsolataik, de a Mondo magazin sokkal progresszívebb volt marketing, hirdetések, és kapcsolatteremtés terén, nem utolsó sorban olcsóbb is volt, ezért 2010. júliusában jelent meg az utolsó szám, és aztán meg is szűnt. És talán a nem olyan jó marketing miatt nem maradt meg annyira az emlékezetekben az AnimeStars, legalábbis én nem hallom, hogy beszélnének róla, hogy milyen jó újság volt. Pedig jó volt, nekem tetszett. A dizájn tetszett, a tartalom is, jó volt az elosztás, és mindenről írtak, ami japánnal kapcsolatos. Az értékelési irányelv is megfelelő volt. Az írások is jók voltak, de azért lehetett érezni, hogy nem szakképzett újságírók írják az ismertetőket, cikkeket, mindezek mellett a cikkekben lehet érzékelni azt a naivitást, amire utaltam már feljebb. Persze pont ez adhat egyedi színezetet a cikkeknek, mert így nem a megtanult protokollok szerint születnek a cikkek, hanem adott esetben "sajátabbnak" tűnnek az írások, meg jobban érzékelni a személyiségüket bennük.

És nem titok, hogy én is írtam néhány cikket a magazinba. Már ekkor igyekeztem népszerűsíteni az általam kedvelt személyeket, és írtam olyanokról, mint Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy a legnagyobb animés koncertrendezvény, az Animelo Summer Live-ról is írtam. Sőt, ha jól emlészem Ohmi Tomoe-ról is írtam, meg rémlik Ikue Ohtani és Yamaguchi Kappei is. Szerettem írni, csak egy idő után elvesztettem a motivációmat, és egyre nehezebben születtek meg a cikkek. Nem is merem elolvasni az írásaimat, mert olyan érzésem van, hogy akkoriban sokkal elfogultabb voltam, ráadásul nem is volt annyi ismeretem unblock az animékkel kapcsolatosan. Persze folyamatosan változok és fejlődök, úgyhogy ez annyira nem kifogás, de aminek viszont örülök, hogy ekkor tanultam meg több szemszögből nézni a dolgokat, a cikkekben is igyekeztem több szempontból rávilágítani a dolgokra. A legtöbb cikkem 2009-ben készült, aztán 2010-ben is talán van egy-kettő, de szerintem nem maradtam végig a magazinnal, mert tényleg nem voltam motivált. Azért sem, mert ritkán tetszett a cikkemnek a dizájnja, és nem tudtam, milyen képeket tettek ki. Okui Masamiról is sikerült két olyan képet találniuk, ami... nem is az, hogy nem előnyös, hanem olyan jellegű kép, ami nem megszokott róla. Vagy nem tudom, hogy fejezzem ki, de nem ezekkel mutattam volna be az énekesnőt. A másik ami nem tetszett, hogy többször átszerkesztették a cikket. Ez megszokott dolog, hogy megírom a cikket, visszaküldik, nézzem át, és ha valami rosszul van javítva, akkor írjam át. De voltak olyan javítások, amikről nem tudtam, hogy bizony előfordult egyszer-egyszer idétlen mondat, amire én is csak lestem, hogy ezt mégis hogy találták ki? Ezt be az újságba? Eszembe jutott, hogy Park Romi-ról is írtam, és nem tudom, hogy írtam már, hogy dél-koreai japán seiyuu. A lényeg, hogy volt egy ilyesféle javítás, hogy "ez az ügyeskedés sem akadályozta meg abban, hogy népszerű seiyuu legyen". Csak lestem. Nem emlékszem arra, hogy ilyet írtam volna, nem is tudtam arról, hogy így javították volna. Arról van szó, hogy Dél-Koreából került át Japánba, és hogy ennek ellenére sikeres tudott lenni. El kéne olvassam, hogy tudjam miről van szó. Valószínűleg ezek is demotiváltak az írásban.

Akkoriban MSN-es csoportban beszéltük meg a dolgokat. Már semmit nem tudok ezekből visszaidézni, csak azt, hogy igyekeztem egy harmadik különszámot kisírni, ami a Slayers-ről szólt volna. Szerettem volna az egész szériát bemutatni a videojátékokkal, nem utolsósorban a zenét, a kislemezeket és albumokat. Persze, hogy azért, hogy ezzel is vigyem Hayashibara Megumi és Okui Masami hírét, mi másért. Az az igazság, hogy úgy, nagy Slayers rajongó soha nem voltam. Soha nem jött be annyira a sorozat, nem volt rám annyira hatással, mint akár a Kaleido Star is. De végül anyagi okokra hivatkozva ez nem valósult meg.

A hibái ellenére szerettem, és azt gondolom, hogy jó magazin volt, hiányzik, és kár, hogy nem maradt meg az emlékezetekben.

Anime DVD és manga gyűjteményképek

Hamár hosszú idő után vettem mangát magamnak, és ki is tettem a képet arról, hogy milyenek vannak, úgy döntöttem, hogy szánok egy postot arra, hogy megmutassam, mik vannak, és hogy mik hiányoznak. A manga kép ismétlés.

A képből is látszik, hogy régen vettem mangákat, hiszen tele vagyok régi sorozatokkal, a Mangafanosok meg félbe vannak hagyva. Nem beszélve a Fumax kiadó mangáiról, amelyekből igencsak hiányt szenvedek. Annak örülök, hogy a Mangattack mangái mind megvannak, úgy tudom, hogy a kiadó már meg is szűnt, és nem nagyon lehet kapni a mangáikat. Ellenben a Hetalia 1 manga nagyon hiányzik. Régóta megvan a második és a harmadik, de azokba még nem kezdtem bele, mert gondolom, folytatásosak, és az elsőtől akartam elkezdeni az oldasást. Úgyhogy azóta is olvasatlanul állnak a polcon, ezen pedig gyorsan változtatnék, mert a Hetaliát animében nagyon bírtam, tehát:

!!! HETALIA 1 MANGA KERESTETIK !!!

Lehetőleg barátságos áron. Tehát olyantól vennék, aki nem használja ki, hogy ennyire ritka lett, és csillagászati áron adná el, mert különben csillagászati jelenségeket láttatok vele.

És vannak képek anime DVD gyűjteményről is:

Igen, ezeket sokkal aktívabban vettem, mivel sokkal aktívabban néztem animéket, mint olvastam mangákat. És szívesen néztem őket eredetiben. Így van ez manapság is. Ezekből szinte az összes megvan, szinte csak a Mirax kiadó által kiadott anime DVD-k, valamint a díszdobozos kiadások közül hiányzik sok. A Klub Publishing által kiadott díszdobozos anime DVD-k kb. annyira beszerezhetetlenek, mint a Hetalia 1 manga. A MangaFanosokat is már nagyon nehéz beszerezni, de még épp fellelhető.

Jobb oldalt látható képen, hogy mik vannak meg, a hiányzókat listázom:

• Full Metal Panic? Fumoffu
• Cowboy Bebop (Csillagközi fejvadászok)
• Bleach 1
• Bleach 2
• Death Note 1
• Death Note 2

És így hirtelen nem is jut eszembe több. Miyazaki Hayao filmjein is gondolkodom, azokat még lehet kapni boltokban, lehet, hogy azokat is be fogom szerezni. Az igazat megvallva annyira nem az én világom az a kifejezésmód, ahogy Miyazaki-san kifejezi magát a műveiben, ezért nem foglalkoztam velük komolyan. De el tudom fogadni, hogy népszerű, mert látom és érzékelem, hogy vannak gondolatai a világról, és azokat progresszíven tudja átadni, csak a kifejezésmóddal nem tudok azonosulni. De ha elkezdem újra venni őket, és nézni fogom, akkor lehet, hogy másképp fogom látni, hiszen azóta teltek el évek, és esélyt mindenképp megérdemel.

És ha már anime DVD-k, mangák, akkor összegeztem magamban az AnimeStars és Mondo magazinokat, ezeket is folyamatosan vettem. Arra emlékeztem, hogy az AnimeStars esetében naprakész voltam, volt is olyan gondolatom, hogy megvettem az összeset, de a biztonság kedvéért átnéztem, és tényleg megvan az összes, a különszámokkal együtt.

Az viszont meglepett, hogy a Mondo magazin mennyire hiányos, ahogy átnéztem őket. Listázom ezek közül is a hiányzó számokat:

2007: 10, 11, 12
2008: 3, 4, 8, 9
2009: 1, 2, 4, 5, 7
2010: 9
2011: 1, 2, 11
2012: 2, 3, 4, 6, 8, 9, 10, 11, 12
2013: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2014: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2015: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2016: 5
2017: 4, 5

Hát ennyi lenne. Hiányzó számok, kötetek, DVD-k beszerzésében segítséget örömmel veszek.

Születésnapi MondoCon 2012. tavasz - szombat

Alapjáraton nem szeretem hirdetni a születésnapomat, mert beképzeltségnek tartom, de ha egybe van kötve egy jeles animés eseménnyel, amin én is jelen voltam, hát akkor nem hagyhatom ki. Igazából nem is azért "nehéz" belegondolni abba, hogy 26 éves vagyok, mert öregszem, (mert azért ebben a korban ilyet még nem mondhatok), hanem mert határozottan azt érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és mintha egyre kevesebb mindent van lehetőségem megélni az életben, és szabályosan kapkodni kell, hogy mindent megéljek, amit szeretnék.

A MondoCon jó volt, de olyan hibák voltak, amik miatt anno sokat szidták a MAT-ot, hogy semmit nem tudnak normálisan megszervezni. Ez annak fényében érdekes, hogy logikusan gondolhatnánk azt, hogy amikor kb. 3 éve kiváltak a MAT-ból, és átmentek a Mangafanba, azért mentek át, hogy megmutassák, hogy kell egy igazi cont jól megszervezni. Szarvashibák eddig nem voltak, de most nem volt bennük hiány. Az egyik ilyen nem is egészen hiba, úgy mondanám, hogy furcsaság, trendi angol szóval fogalmazva facepalm. Ugyanis a Cosplay.hu nemrég csinált a Cosplay TV-n keresztül egy kb. 11 perces videót, ahol bemutatják, hogyan zajlik egy MondoCon szervezése. Szerintem azok, akik hasonló korúak, mint én, azoknak azonnal feltűnhetett, hogy túlságosan rájátszanak arra, hogy ők most gondolkodnak, azon vannak, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez akkor lett volna hiteles, ha az első Hungexpós MondoConra készülnének így, ami a 2009. október 17-ei volt. Azóta voltak változtatások ugyan, de az alapok már itt le voltak fektetve, a 2010-es tavaszi MondoConra alakult ki a nagyjából végleges koncepció, azóta nem hiszem, hogy erősen gondolkodóba kell esniük, hiszen úgyis tudják már, hogy mi hol merre, hány méter. Szóval nekem eléggé fejfogós volt a videó, de aztán felfogtam úgy, hogy nem én vagyok a célközönség. Akit meg meg akartak fogni, azt ezzel meg lehet. Gondolok itt a fangörlökre. Beágyazni nem ágyznám be, de a link: http://www.youtube.com/watch?v=x4q5dPiOPBk Ha igazán adni akartak volna magukra, akkor a videó és a hang minőségén is javítottak volna. A másik, ami már hiba, az a jegyeladási szisztéma megreformálása. Bár én más oldaláról is megtapasztaltam, ugyanis segítettem bagszinak elvinni a MAT-os cuccokat, bekerültem a VIP bejáraton át. Mivel én előre megvettem, fel is tettem, ezért reméltem, hogy így bejuthatok. Először egyébként a többiekhez mentünk. Megjegyzem, negyed 10 volt, és még sehol semmilyen sor nem indult meg, de még asztalok sem voltak kint, ahol korábban eladták a jegyeket. O_O Pedig azokat már 8 óra után ki szokták tenni. Na, ebből mi lesz? Utána elmentünk a 2-es kapuhoz, ott megtaláltuk a VIP bejáratot, de senki nem volt, aki osztogassa a VIP jegyeket. Legalább 10 percet vártunk, míg Amina kijött, aki tudott jegyet adni, de ő is csak az egyik csoportnak hozott, akik már régebb óta vártak. Újabb negyed óra várakozás, közben megjött egy férfi, aki a pultjában rendezkedett volna, de nem tudott, mert nem mehetett be jegy hiányában. Aztán kijött egy csaj, aki már adott nekünk jegyeket, felmutattam neki a 2 napos jegyemet, és megkérdeztem, hogy felmehetek-e segíteni beadni? És tök flegmán válaszolt, hogy nem mehetek be, menjek át a többiekhez, mert nem engednek be a biztonsági őrök. Én meg nem voltam gyáva mondani, hogy a biztonsági őr nő meg mondta, hogy rajtuk múlik, erre a válasz, hogy jó, rajtunk múlik, menj vissza a többiekhez. Nem hadakoztam tovább, de annyira ideges lettem attól, hogy egy bunkó nő így beszél! Már korán reggel volt a véleményem a szervezési munkáról! Az egy dolog, hogy úszik az egész, és csúszásban vannak, de ha valaki emiatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, az ne menjen el szervezőnek! Mire visszaértem a többiekhez, már nyitották a kapukat, de jegy sehol, közben látom, hogy az ajtónál hatalmas sor áll. Újabban 10 órakor kezdik el árulni a jegyet? De ez még hagyján, de hogy az ajtónál fogák árusítani a jegyet? Az szép tömegnyomort eredményezne, mert így azok se tudnának bejutni, akik előre megvették a jegyet. Rátelefonálok Night-ra, hogy hol van, még a vonaton. Időközben megjött Sami a barátjával, ő sem értett semmit, hogy mi van. Ők beálltak egy sor végére. Hátul ugyanis semmi nem jelezte, hogy melyik sor melyik. Én is ott kóvályogtam a sorok között, hogy melyik melyik, közben meg hallom a hátam mögött, hogy a Hungexpo rendesen kicseszett a Mangafannal. Ennyi MondoCon után miért tennék meg? Na mindegy, annyira nem foglalkoztat. 10 óra után látom, hogy kezd betódulni a nép. Na mondom szép, már csak a jegyvásárlást kell túlélni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy nagyon jól haladunk, aztán a sor elején látom, hogy két lakókocsiban adják a jegyeket. Minő innováció! :o Annyira nem is vészesen, de bejutottam. De az a VIP-jegyes mizéria nagyon nem hiányzott. -_-

Előbb szétnézek, hogy mi hol merre van. A konzol részlegnél is szétnéztem. Azt persze, nem vártam, hogy lesz Nintendo, de azért érdekelt, hogy milyen X360, PS3 játékok vannak. Elnézegettem őket, de volt még sok-sok PS Vita is. Meg volt egy Gamer365-ös asztal, voltak kint szerkesztők az oldalról. Velük is beszélgettem egy kicsit. Majd elnéztem a karaoke felé. Kicsit leültem ott pihenni, majd szétnézek az árusok között. Igen, keresek Zelda mangát.  A Trilliannál megvolt a hőn áhított Ocarina of Time 2. kötet, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Megnézte az amerikai árát ($7.99), és rámondja, hogy 3.500 forint. O_O Az egy dolog, hogy gyengül a forint árfolyama, de nem ennyire. Az árrés meg túlságosan nagy, úgyhogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Aztán még az Animeland-nél volt Zelda manga, bár ott csak a Link to the Past, és Four Swords 2. kötet, de ezek legalább 2.400 forintok voltak. Erre már sokkal inkább azt mondom, hogy elfogadható, úgyhogy le is csaptam a LttP mangára, a Four Swordsnak érdemesebb lenne az első kötetét előbb beszerezni. Meg is beszéltem az Animelanddel, hogy a többit behozatom velük. És komolyan gondoltam. Természetesen nem egyszerre, csak fokozatosan. Visszamentem találkoztam Nighttal, Tukeinonnal, Neelával és Megumival. Ma csak egyszer énekeltem, de az elég volt. Tényleg régen énekeltem, és totál elfelejtettem, hogy kell magas hangon énekelni. Ráadásul teljesen legyengültem a dal végére. Zsibbadt mindenem, és remegtem, de nem az izgalomtól. Úgyhogy nagyon durva volt, aki kiesik az éneklés ritmusából, az bukik, itt nincs mese. De az a baj, hogy nincs lehetőség normálisan gyakorolni énekelni, ugyanis az albérletben harmonika ajtó van, és szinte mindig vannak otthon, így nagyon ritka az az alkalom, amikor van lehetőség gyakorolni. Vagy hol máshol? De nagyon hálás vagyok Tukeinonnak, hogy a kedvemért kijavította a Code Geass: Colors kfn-t, csak az összes gyakorlásom annyi volt, hogy egy párszor megnéztem a kfn-t, és suttogtam magamban a szöveget, hogy legalább a ritmusa meglegyen. Azzal nem is lett volna baj. Úgyhogy a verseny kilőve. A versenyig a karaoke teremben Zelda mangát olvastam, Nintendogsoztam, Mario Kartoztam, én olyan jól elvoltam egymagam. Night meg is jegyezte (akinek meg fülhallgató volt a fülén ugyanabban a teremben), hogy milyen jól szórakozok. Végülis az énekesjelöltek hallgatása nem feltétlen kell, kötelezzen a szem használatára, én meg érdekes mód a karaokén meg tudom úgy osztani a figyelmemet, hogy a fülemmel figyelem az énekeseket, miközben mangát olvasok.

Aztán a verseny. Háát, voltak, akik szépen éneketek, egyedül Megumit tudom kiemelni, olyan új oldalát mutatta meg az énekhangjának, hogy csak lestem, hogy mi ez a mély hang. Nagyon nagyot alkotott. A 13. versenyző után Night, Neela és Megumi elhívtak, hogy menjek velük enni. Miután vagy fél órát álltam sorban a Takebayashinál, és még el is fogyott a rizs, és mivel már annyira éhes voltam, hogy úgy döntöttem, nem várom ki, és az Animelandnél vettem ilyen rizspelyhes mogyorót. Finom volt, de nem elég. Úgyhogy elmentem Megumiékkal az Árkádba, ott az Intersparban vettem magamnak joghurtos Győri Édes Jó Reggeltet, meg egy energiaitalt. A többiek is vásároltak maguknak, de ők még aztán mentek a Mekibe is enni. És közben beszélgettünk mindenféle állatságot, nagyon jól éreztük magunkat, szétröhögtük a fejünket. Ezután a 100-as busszal mentünk vissza a Hungexpóhoz. Vissza a karaokéhoz, hallgatni a többieket, meg vártam az eredményhirdetést, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, azért még érdekel, hogy mi lett a vége. 19 órakor volt a nagyszínpadon. Akkor jutott az eszembe, hogy mivel ilyenkor össznépi eredményhirdetés van, ezért mire a karaoke sorra kerül, ehhez képest elsőként hirdetett eredményt Amina és Daki. De előtte egy iszonyú hangos trance zenére ment egy egyébként nagyon jó tánc, de komolyan, csoda, hogy nem süketül bele az ember, még hátul is belehasított az ember fülébe a zene. Az eredményhirdetés meg... hát, fogjuk rá, bár az első helyezett egyáltalán nem jut az eszembe, a második helyezett megvan, viszont a harmadik helyezett tüske. Bár lehet tanulni tőle. Egy srác volt, aki Megumi Hayashibara: Sunadokei dalt énekelte el. Ja, nem a srác neve tüske, hanem úgy értettem, hogy a szívemnek az, mivel, ha úgy vesszük, sorstárs, hiszen én is női előadókkal próbáltam érvényesülni, de ilyen 16. voltam a 19-ből, meg 11. a 15-ből. Végülis tisztán énekelt a srác, de erőtlen volt a hangja, bennem nem keltett olyan nagy hatást, viszont amivel kivívhatta a zsűri szimpátiáját, az az előadás, a szemkontaktus. A különdíjas srác meg... Engem nem lehet poén terén meghatni azzal, hogy egy fiú poénból kiáll, és átéléssel elénekli a Dokuro-chant, főleg úgy, hogy az az elején elhasználja minden erejét. Nem ő az első fiú, és újat nagyon nem lehet felmutatni. Lehet, nem lenne hülyeség olyat csinálni, amit Tukeinon mondott az egyik zenekvízben az egyik szám alatt, hogy van egy tiltólista az amerikai animés rendezvényeken, oda olyan karaokék kerülnek, melyeket túl sokan énekeltek már, és elég volt belőlük.

Részemről ennyi volt a con első napja. Bagszival együtt mentünk el, előbb az Europark InterSparjába, majd hozzám megmérni magam a Wii Fit Plus-szal, végül vissza hozzá. Itt vacsoráztunk, közben meg szenvedett az Oroszlánkirállyal. Ott a helye a Hardest SNES games ever toplistán. Lehetne arról is külön postot írni, hogy miben változtak ennyit a játékok. De az Orozlánirályból kéne versenyt csinálni. Aki végigviszi a játékot egyhuzamban, azoknak automatikusan jár egy SNES konzol. Ki próbálja meg?

A MondoCon meg összességében jó volt. Érdekes azt megtapasztalni, hogy bár történtek dolgok a karaokés berkeken belül, letisztultak számomra emberi kapcsolatok, azért magának az Adarna Karaokénak még mindennek ellenére is van egy egyedi hangulata, ami miatt nagyon jó eljárni. CSAK KI A SZABAD LEVEGŐRE!!! Iszonyú meleg van, és nincs semmi levegő már a nap végére. Tényleg találjatok ki erre valamit, mert ott nem maradhat a karaoke. A sátor, az az igazi! Nyáron, 40 °C-ban, mindenki álma sátorban karaokézni. ^^' Maga a MondoCon meg néhány baki ellenére jó lett. Ja, és a végére hagytam még egy furcsaságot. Én vártam, hogy akkor jó, lehet, hogy én is pecsétezni fogok. Lazán azt gondoltam, hogy lesz egy külön papír, amin gyűjthetjük, de nem! Meg kell venni hozzá a Mondo magazint. Ne csinálják már, hogy ennyire rá akarják kényszeríteni az embert, hogy megvegye a magazint, ha pecséteket akar gyűjteni! Ráadásul hátoldalt van, a fényes oldalon a pecsétek helye, olyan gyönyörűen szétkenődik, hogy ott aztán lehet gyűjteni. Szóval ez is epic fail volt a részükről. Szóval volt itt sokminden, mindezek mellett érdemes volt elmenni.

Exkluzív Nintendo 3DS party

Na, hát azért el kell ismerni, nagyon beindult a Stadlbauer! Egész jó akció fedezhető fel a Mondo magazin honlapján:

Ha le akarod olvasztani a technomán haverjaid arcát, akik már remegnek, hogy a kezükben tarthassák az új 3DS-t, akkor itt a lehetőség!

Márciusban öt szerencsés a hivatalos megjelenés előtt egy nappal, a hazai sajtópremieren próbálhatja ki a Nintendo legújabb, szemüveg nélküli 3d-s kézikonzolját!

Ehhez nem kell mást tenned, mint visszaküldeni a magazinban található kupont  (március 18-ig!), és már játékban is vagy az exkluzív, svédasztalos flamózással egybekötött kockulásért!

Forrás: MondoWeb

Jól hangzik, szerintem jelentkezni fogok rá. :) És örülök, hogy kezd beindulni nálunk is komolyabban a Nintendo, remélem, hogy ez hosszútávok az árpolitikájukra is ki fog hatni.

Mondo magazin és ONE PIECE

Erre a hétvégére ismét feljöttem Békéscsabára, és a vonatúton a 2010. decemberi Mondót olvastam. Nem tudom, hogy az AnimeStarsnak köszönhető-e, de az az észrevételem, hogy az újság egyik hónapról a másikra jelentős javuláson esett át. Egyrészt nekem nagyon tetszik, hogy az AnimeStars cikkek úgy néznek ki benne, mint a saját néhai újságjukban, ezáltal érződik, hogy egyenrangú partnerként kezeli a Mondo az AS-t. Volt egy olyan félelmem, amikor nyilvánosságra került, hogy megszűnik az AS, hogy a Mondo úgy fogja őket kezelni, hogy "örülhetnek, hogy egyáltalán befogadták, itt az van, amit ők akarnak", ehelyett tényleg érződik az AS-stílus a cikkjeikben, megjelenik az egyéniségük a cikkekben. És a Mondós cikkek is sokkal komolyabbak lettek. Ez az egész poénkodás, marháskodás 2008. áprilisában indult az akkori bolondok napja alkalomból kifolyólag, és ez valahogy megmaradt... De úgy tűnik az AS beolvadása ilyen téren is jót tett, mert ezeket a "poénos" dolgokat váltották ki. Már csak egy dolog nem tetszik, a Damage Block. Nézegettem, próbáltam értelmezni, de nem sok japános dolgot fedeztem fel benne. De ettől eltekintve teljesen rendben van az újság, csak így tovább!

Nem is tudtam, hogy most már One Piece rajongói oldal is létezik. http://onepiece.hu Szétnéztem, és szerintem egész korrekt oldal. Foglalkoznak magyar feliratozással, mangafordítással. Információk terén kicsit hiányosnak érzem az oldalt (2010. augusztusában indult), de ha tartalmilag kibővítik, akkor szerintem egy nagyon jó oldal válhat belőle. Ahogy így gyorsan szétnéztem a szöveg is normális, de ha tényleg jó lesz az oldal, akkor akár egy One Piece rajongói közösség is létrejöhet itt.

Végezetül álljon itt egyik kedvenc One Piece dalom dalszövege, magyar fordítással. Én fordítottam le a szöveget az AnimeLyrics angol fordítása alapján.

TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (One Piece ED3)

Ooki na koe de waratte ii ki na mon ne
Kasa mo nai no ni do shaburi me mo aterarenai

Akai shigunaru tenmetsu tachidomatte
Kimi wa mayotte ippo mo fumidasenaide

itsuka moratta heta na hana uta yori
Iryouku wa nai kedo
chotto yuru n da neji o maku yo

watashi ga iru yo Ah itoshii hito nee
Zutto daiteite ageru

Nami ga saratta chisana suna no oshiro
nagareru kumo o miagete nakizouna egao

Moshi mo sekai juu ni dekishika nai nara
senaka o makasete
Shinjiru kimochi o wasurenaide

Watashi ga iru yo Ah itoshii hito nee
Zutto daiteite ageru
Watashi ga iru yo Ah yasashi uta nee
Todoke futari no tame ni

Sou da ashita haretara yukou misete ageru

Sora mo umi mo zenbu Ah kira kira kirei ne
Kimi o aishiteiru kara
Itsumo soba ni itsumo Ah itoshii hito nee
Zutto mm zutto zutto

Watashi ga iru yo
Watashi ga iru yo
Watashi ga iru yo

Itt vagyok veled

Hát nem nagyszerű érzés csak úgy nevetni a nagyvilágba?
Még a szakadó eső sem érheti a szemünket.

Megállva a piros villogó fényben
Hezitálsz, nem tudsz lépést tenni.

Az erőm nem olyan nagy
Ahogy a szegény dúdol, visszafogadtam
De meg tudom szorítani a laza csavart

Itt vagyok veled, ah, az egyetlen, akit szeretek
Mindig veled leszek

A hullámok elmosták a kicsi homokváradat,
A könnyes mosolyoddal felnéztél az elhaladó felhőkre.

Még ha a világ ellenünk is fordul
Elkaplak téged
Soha ne feledd, hogy bennem mindig megbízhatsz!

Itt vagyok veled, ah, az egyetlen, akit szeretek
Mindig veled leszek
Itt vagyok veled, ah, egy lágy dal
Kinyújtja kezét értünk.

Ha eláll az eső holnap
Menjünk! Meg akarom mutatni.

Az ég, a tenger, és minden. Olyan szépen ragyog
Mert szeretlek
Mindig, mindig melletted, ah, az egyetlen, akit szeretek
Örökké, mm, mindörökké!

Itt vagyok veled
Itt vagyok veled
Itt vagyok veled

Mindenféle régi kincsek

Megbeszéltük bagszival, hogy ma elmegyünk a Petőfi Csarnokhoz a bolhapiacra. Már rég jártam ott, és kíváncsi voltam, hogy mi jót árulnak, úgyhogy elmentem. Bár csodálkoztam, hogy a Nemzeti Ünnep ellenére nyitva volt.

A hármas metróval mentem a Dózsa György útig, onnan a 75-ös trolival terveztem menni a Pecsához, csakhogy a villamos nem éppen arra járt. Kicsit hülyének érzem a Petőfi Csarnok környékén a közlekedést, mert nem tudok ugyanazokkal a járatokkal visszamenni, amivel odamentem. Így a trolival elmentem a Stadionokig, majd az 1-es villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Bagszi a megállónál várt rám. Előtte elmentünk a kínai étterembe. Még mindig az a véleményünk, hogy a környéken levő East Dragon kínai étterem a legjobb. Rendesen megtöltik a tányért, és nagyon finomakat csinálnak. Miután jót ettünk, mentünk a piacra. Láttuk, hogy a menő srác (aki konzol játékokat árul, rögtön a főbejárat mellett balra) jelen volt, és volt Zelda Collector's Editionje GameCube-ra! Megkérdeztem, 10.000 forint az ára... Hát mondjuk nem csoda, hogy ennyibe kerül, nagyon ritka darab. Volt Wii Sports Resort is, kompletten, újszerű állapotban, 8.000 forintért. Bagszi nem habozott megvenni. Ezért nagyon jó különben a piacra járni, mert nagyon jó áron lehet nagyon jó dolgokat találni.

Én most nem annyira Nintendo játékokat kerestem, hanem magyar zenét. Vettem is, Somló Tamás: Semmi Cirqsz albumot kazettán. Nagyon szeretem ezt az albumot, és én igazából kazettákat a mai napig szívesen veszek, hallgatok. Egy időben (2000-2004 között főleg) nagyon gyűjtöttem a kazettákat, valami több, mint 200 összegyűlt. Mára kiszortíroztam azokat, amiket ma is nagyon szeretek: pl. LGT, Zorán, Presser Gábor, Somló Tamás, L'art Pour L'art Társulat, Irigy Hónaljmirigy. Azért vannak egy páran, akiket nagyon szívesen hallgatok a japán előadókon kívül, de szinte biztos vagyok, hogy ők egész életemen át elkísérnek. Nagyon régen hallgattam ezt az albumot, amit most vettem kazettán, de nagyon érdekes, hogy azóta ismerem, amióta megjelent, (még 1997-ben megvettük CD-n) és hogy most mennyire mást jelentenek a dalok, azáltal, hogy felnőttem, és értem a szövegek valódi mondanivalóját is. Erre először Zorán: Az élet dolgai album kapcsán jöttem rá. 1991-es az album, és nekünk azóta megvolt kazettán (illetve megvan, elhoztam magamnak), és nagyon érdekes, hogy akkoriban nagyon szerettem hallgatni a zenéje miatt, de 5 évesen mit sem értettem a szövegből, és az idők múlásával döbbentem rá, hogy mennyire komoly mondanivalója van. És nagyon örülök, hogy vannak előadók, akik már-már szembeszállva az akkori / mai divattal igazi zenét csináltak, valódi mondanivalóval. A magyar zenének ezt a szegletét nagyon szeretem. Régi bakelit lemezek közül keresgéltem még. Van egy pár, ami nincs meg, szerencsére nem is drágák. Szóval a Nintendo játékok mellett ezeket is fogom keresni, amikor a piacra járok.

Nagyon mást nem is találtunk. Amikor elmentünk a Közlekedési Múzeum mellett, eszembe jutott, hogy itt van egy videojáték-kiállítás. Bagszi kicsit furcsának találta, hogy miért pont itt lenne, de a plakát tanúsága szerint tényleg itt van. Űrhódítók a kiállítás címe, és november 21-ig lehet még megnézni. Úgy tudtam, hogy 500 forint a belépő, de meg voltunk lepve, hogy ingyen adtak jegyet. O_O Ma díjmentes volt a múzeum látogatása. A túlsó végen voltak a videojátékok, és régi számítógépek. Nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok élőben látni. ^^' Különben azért is akartam jönni, mert úgy emlékeztem, hogy kedden, csütörtökön, és szombaton ki lehet próbálni egy pár régi konzolt. Az emlékezetem nem csalt, csak azt nem tudtam, hogy 10 és 13 óra között lehet csak játszani. És mi pont 13 óra után értünk oda. Pedig kipróbáltunk volna egy pár olyan gépet, amit még csak nem is láttunk soha. És azért NES-en is játszottam volna. Megbeszéltük, hogy majd egy nap, amikor lehet próbálni a gépeket még visszatérünk. Nagyon feelinges volt, mert korabeli TV-ken lehetett játszani. De ha már itt vagyunk, megnéztük a sok kiállított járművet. Még soha nem voltam itt, szóval egy kicsit úgy voltam, mintha kirándulnánk. ^^' Először a 19. századi bicikliket néztük meg. Azokat, melyeknek az első kereke olyan nagy volt, és magas volt az ülése. Arra hogy ülhettek fel akkoriban? o_O Meg voltak fakerekes biciklik. Azokat nagy kunszt lehetett hajtani. A kocsik, és az egész közlekedés története már sokkal hosszabb volt. El voltunk csodálkozva, ilyen járműveket élőben látni, amikkel kb. 200 éve jártak az emberek. De hozzátettem, hogy 200 év múlva majd a mi járműveinkre fognak rácsodálkozni. :D Ha belegondolok, a Trabantnak talán már most is muzeális értéke van. Nagyon érdekes volt, ahogy elmesélték a közlekedés történetét egészen őskor-ókortól kezdve napjainkig. Következő állomás a hajók voltak. Ez is nagyon tetszett. Volt egy kisebb csengő-harang féleség, amit csak egy kicsit gongattam meg, de már úgy is hangos volt. Ezt teljes erővel, mekkora hangja lehet. Nem kísérleteztem ki. Végül a vonatokat néztük meg. Tetszett, hogy fel lehetett szállni a vonatokra, és ki volt állítva egy korabeli állomás, és a menetrend. Nagyon jó volt a kiállítás, nagyon örülök, hogy betértünk oda, és mindezt ingyen.

Ezután az egyes villamos-hármas metró duettel jöttünk hozzám. Itt látom, hogy elég lett volna csak az Árpád hídig is elmenni a metróval. -_- Nálunk kipróbáltuk a Wii Sports Resortot. Jó volt, de érzem, hogy ezt is megunnám egy idő után, ezért, ha lennének anyagi lehetőségeim megvenni a játékot, nagyon én sem szánnék rá 8.000 forintnál többet. Kölcsönadtam bagszinak egy pár régebbi Mondo számot. Ugyanis fog majd egy részletes Pokémon cikket írni az újságba. Azt mondta, hogy majd jövőre fog megjelenni majd. Mindenképp örült, hogy megírhatja, mert nem szeretné, hogy egy olyan Mondós újságíró írja meg a cikket, aki egyrészt nemigen ért a Pokémonhoz (ha valaki, akkor bagszi elmondhatja magáról, hogy ért hozzá), másrészt meg a közmédia elvárásainak megfelelően azt írná, hogy jó dolog a Pokémon, de ez csak gyerekeknek való, ezért 12 éven felüliek ne nézzék. Tényleg nem erről szól a Pokémon. Biztos vagyok benne, hogy jó cikket fog írni. ^_^ Csak azon aggódik, hogy csak 7000 karaktert írhat, mondtam neki, hogy az a Mondónál kb. 2 oldalt jelenthet. Mondta, hogy akár könyvet is tudna írni róla. Hát azt elhiszem neki. ^^'

Mielőtt elment, bementünk a McDonald'sba a Duna Plázában, kipróbálta a McWrapet. Elkönyvelte magában, hogy ismét leszerepelt nála a meki, nagyon nem jött be neki. Amiatt a kellemetlen szósz miatt, ami miatt nekem sem ízlett, amikor én próbáltam. Azóta nem eszem.

Elkísértem a metróhoz, aztán jöttem haza. Nagyon jó nap volt, a Közlekedési Múzeum egy élmény volt!

Conos megasztárképző

Ahogy a 2010. októberi Mondo magazin beharangozójában lehet olvasni. Már igencsak megérett a conok karaoke részlege arra, hogy nagyobb hírverést kapjon! Engem az lepett meg mindig, hogy az AnimeCon fórumon mindig a második legnépszerűbb témakör volt a karaoke, ugyanakkor nem ez tükröződik a conos visszaemlékezésekből, blogpostokból. Kicsit furcsálltam, de örülök, hogy Amina ennek véget vet. ^^ Nagyon jó kis 1 oldalas bemutatócikket írt a karaokéról, az egész történetéről, és kapunk egy pár hasznos tanácsot. Egy pár mondatot meg is mosolyogtam. Amina beszélt nekem arról, hogy ír a Mondóba egy karaokés cikket, és ha jól emlékszem, ezzel egy sorozatot indít el? Nem lenne rossz dolog.

Meg voltam lepve, az Europarkból kiérve összefutottam Dakival. Épp forgalomban volt vezetni (most szerzi a jogosítványát), amikor kiszállt a Határ útnál. Megmutattam neki a Mondós karaoke cikket, az volt az első dolga, hogy a képek között megkeresse magát Lam'O-val. ^^' De tetszett neki. Úgy tűnik, áll még az ajánlat, hogy meghívtak engem a Nyugati mellett levő Wasabi étterembe. Mondta, hogy ilyen "All you can eat"-féle szolgáltatás van, nem lenne rossz. Bár most néztem meg a honlapjukon az árakat, végülis egy alkalomra miért is ne? A legdrágább 5490 forint, legjobb lesz erre felkészülni, pláne ha nincs benne a korlátlan italfogyasztás... De egyszer simán lehet egy ilyen, úgyis valahányszor elmegyek egy ilyen étterem mellett, többször elképzeltem, milyen ételek vannak ott, biztos nagyon jó lesz. A metrónál a Nagyvárad térnél szállt ő le, én meg továbbmentem egészen a Gyöngyösi utcáig.

Különben azért mentem el az Europarkba, mert kijött a Líra könyvesboltban összesen a 10.000 forintos vásárlás, és kaptam egy törzsvásárlói kártyát, mellyel 7% kedvezménnyel vásárolhatok a Líra könyvesboltokban. Lehet, hogy nem hangzik olyan soknak, de ha már van ilyenre lehetőség, akkor miért ne?

Ami várható volt

Az bekövetkezett. Íme a hír, megszűnik az AnimeStars magazin. Mivel írtam bele egy pár cikket, és valamivel beljebb voltam az AS berkeiben, azt mondom, hogy ez várható volt. Hiába a Facebook meg Twitteres népszerűsítés (én egyik módszert sem szeretem), nem bírta tovább. Mondjuk ehhez nem kell annyira bennfentesnek lenni, hogy lássuk, hogy baj van, hisz a papír minősége folyamatosan adott le magából, meg én magam láttam, hogy nagyon arra mentek, hogy minimalizálják a költségeket. Nincsenek vállalkozói génjeim, csak elég sokat tanultam ilyesmiről, és az a véleményem, hogy nagyon rossz megoldás volt a költség-minimalizálás. Nem is ez volt a nagy baj, mi egy páran cikkírók tudtuk, hogy miért jobb a Mondo, mint az AnimeStars. Több kép, kevesebb szöveg tetszik jobban az olvasóknak ez egyértelműen látható, de ha belegondolunk, ez így logikus. Mert ha megnézünk egy oldalt, akkor a szemünkkel egyből a képeket keressük, hány helyen hallom, hogy először képeket néz, mielőtt egy anime után elkezd érdeklődni? A Mondóban jóval több kép volt, és valljuk be, akkor maga a cikk is jobban érdekel, ha látjuk a képekből, hogy ez jó anime lehet. Nagyon sok szöveget kellett írni az AnimeStarsba, ez volt a fő ok, amiért abbahagytam ott az írást. Mert nem tudtam kihozni az egy oldalra 5000 (később 6000) karaktert egy-egy seiyuu-ról, ugyanis én vittem a seiyuu-részleget az újságban az elején. A Mondóban (ha jól tudom) 3000 karakter kell egy oldalhoz ez lényegesen jobb arány. És igen, egy-egy kép sokkal beszédesebb. A legnagyobb baj az volt az AS berkein belül, hogy többen is hiába mondták a főszerkesztőnek, hogy ha több lenne a kép, akkor talán népszerűbb lenne az újság, de nem... A másik, amit többen gondnak neveztek meg cikkírók (ezt én is tapasztaltam egy kicsit) hogy a főszerkesztő jelleme sem volt határozott. Ha másképp állt volna dolgokhoz, sokkal előrébb lenne a magazin. Ez így igaz.

Szóval ebben az esetben nem feltétlen igaz az a mondás, hogy nagy hal megette a kicsit. Egyszerűen csak hibás döntések sorozatának végén vagyunk. Úgyhogy marad csak a Mondo magazin. Vajon ugyanez lesz a MAT-tal? Nem hiszem, mert ők azért még tényleg küzdenek, és remélhetőleg tartják magukat, bár ez a "pár hét alatt két con" állapot is tarthatatlan.

2010. augusztusi Mondo magazin

Megvan az új Mondo magazin, amit nagyon vártam, mert Leea mondta, hogy benne lesz 2 oldal erejéig, és tényleg. Nagyon jó cikk lett róla. ^_^ Nem, Leea nem híres ember, csak új cikk lesz a Mondo magazinban, hogy átlag animéseket kérdeznek meg, hogy lett rajongó, és hogy ő miként éli meg az animefanságát. Örülök, hogy bekerült, egyrészt hogy lássuk, nemcsak tizenéves animések vannak, másrészt ő azért mégsem az az átlag, mert igencsak tág az érdeklődési köre Japánon belül.

És még egy cikk, aminek nagyon örülök, hogy írnak az MMORPG kockaságról. SOHA JOBBKOR!

Különben kicsit talán másabb lett a Mondo, én úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az elmúlt három év alatt a megjelenése óta. A cikkek stílusa is javult, meg az érdeklődési kör is tágult. Talán már nemcsak a tizenéves animéseknek szól az újság.

Egy kis egyveleg

Holnap lesz a Nintendo konferenciája az E3 2010 keretén belül. 9 órakor lesz Los Angelesben, ami nálunk 18 órát jelent. Több helyen is lehet nézni, többek között, a GameSpot, az IGN, valamint a Nintendo is csinált egy külön weblapot, ahol élőben lehet nézni a konferenciájukat. Szerintem majd a Nintendo honlapján fogom nézni. Persze a Nintendós berkekben már megy a találgatás, hogy mi lesz holnap. Az új Zeldát mindenki várja, én kíváncsi leszek az új Nintendo kézikonzolra, a Nintendo 3DS-re. Gondolom nem ez lesz a neve, de legalább végre megtudjuk, hogy most egy 5. DS variánsról van szó, vagy egy vadonatúj kézikonzolról. Sokkal nagyobb esélyt adok az új kézikonzol címnek, túl sok újdonsággal rendelkezik ahhoz, hogy csak új DS legyen, viszont az is igaz, hogy a Nintendo DSi-t, mint új konzolt ígérték, de közben mi lett. Golden Sun DS esetében remélhetjük, hogy nem igaz az a pletyka, hogy törölt játék, meg lesz Wii Party, de hogy ezentúl mi lesz, azt nem tudom. Sokan várnak új Kirbyt, StarFoxt, sőt Kid Icarust is, aki NES-ről lehet ismerős. Szóval sokan várják az új Nintendo konferenciát.

Ajánlom az új Mondo magazint, mert van benne egy olyan cikk, ami rávilágít arra, hogy többek között miért szeretem a japán zenét. Van egy cikk arról, hogy Japánban az ismert embereknek tilos botrányt csinálni, mert akkor a kiadó megszakítja velük a kapcsolatot. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt alapvető elv, hogy az ismert embereknek példát kell mutatniuk. Másrészt meg a szigetországban nagyon kötik az előadót a kiadóhoz, és ha valaki valami "hibát vét" azzal a kiadót is rossz hírbe hozza, hogy mi az, hogy ilyen embert alkalmat. És a Mondóban volt egy nagyon jó példa arra, hogy mivel jár, ha egy nyugati előadó mutatja meg magát botrányosan, és mi van akkor, ha egy japán előadó teszi ugyanezt. Koda Kuminak elég volt egy rossz megjegyzés a TV-ben, már megszakította a kiadója az új albumának promotálását, valamint néhány szerződés felfüggesztése. De a Johnny's Entertainment kiadót is többször elővették. Ez az a producer-cég, mely olyan fiúcsapatokat futtatott fel igencsak sikeresen, mint az Arashi, Tackey & Tsubasa, KAT-TUN, News., V6, KinKi Kids, Tegomass, stb. Az a vád érte Johnny Kitagawát, hogy az átlagnál kicsit jobban szereti a fiatal fiúkat, és a külső is igencsak számít, sőt sok esetben, nem is kell, hogy jól énekeljen, bizonyos "szolgáltatások" ellenében nagy karriert ígér. Emellett azért is meggyűlt a baja a bírósággal, mert kegyetlenül kizsákmányolja az idol-jelölteket, de eddig még egyszer sem kapott büntetést Johnny bácsi, aki már 78 éves. Hiába, a milliárdosok keze messzire elér. És szinte ő diktálja a divatot. Szinte minden egyes általa kiadott kislemez, album a slágerlisták élére került, és több 100.000, több milliós eladást tudhat magáénak. Szegény Okui Masami meg ott kuporog a sarokban, a legsikeresebb, V-sit. albumának 48.330-as eladásával. Pedig minőségből tarthatna előadást. De hát sajnos ez van.

Egyre több helyről hallom, hogy próbálkozzak meg férfi énekesekkel a karaoke versenyen, hátha jobb helyezést érek el. Nézegettem a Last.fm-es profilomat, hogy mely férfi előadókat hallgatom a legtöbbet. Aztán szöget ütött a fejemben az a gondolat, hogy mi lenne, ha Animelo Summer Live dalokat énekelnék? Azt azért tartanám jó választásnak, mert szinte minden egyes sort más énekel, és a rendezvényen szokták váltogatni, hogy melyiket ki énekelje. Ez azt jelenti, hogy a dalokat bárki elénekelheti. És egy új oldalamat mutathatom be, lehet, hogy ez jobban bejönne a közönségnek. Bár a 2008-as theme song-ban a rap részt nem vállalnám. ^^' Annak örülök, hogy készül az új karaoke weblap, és fórum. Nem, nincs régi, csak eddig az AnimeCon fórum része volt a karaoke, és van az adarna weblap, melyen le lehet tölteni az előadott dalokat. Szerintem dizájnt fog kapni az oldal, de fórum legalábbis biztos. A MAT-os őszi animecon karaoke részlege bizonytalan. Biztos, hogy ott lesznek, csak verseny nem biztos, hogy lesz. Az biztos, hogy a Mondós őszi conon lesz előnevezős verseny. A nyári conon tesztelem magam, az őszi conon élesben mennek majd a dolgok.

SakuraCon – Ami kimaradt

Olvasom Tukeinon blogját, látom tett ki képeket, és én is kint vagyok, ahogy énekelek. Miért nem szólt senki, hogy húzzam ki magam? T_T Hát úgy, ahogy kinéztem, nem csoda, hogy nem szavaznak nekem bizalmat. Már azzal, hogy nem húzom ki magam, bizonytalanságot sugallok, hát így nem értem, hogy miért várom el, hogy jobb helyen legyek? -_- De kíváncsiságból megkérdeztem a barátaimat, hogy máskor is ilyen vagyok? Egyértelműen nem volt a válasz, de amikor éneklek, akkor mindig összegörnyedek... A szembesülés... Lesúlytott egy kicsit, de kellett. De most tényleg, így kívülről látva magamat, én sem adnék magamra sok pontot. Úgyhogy van mit javítani.

Kifelejtettem az előző postomból a Mondós beszélgetést. Ez engem azért is érint személyesen, mert úgy tűnik, hogy a Slayers REVOLUTION cikket én fogom írni az újságba. Meg egyébként is figyelem az újság sorsát, mert bár merőben más, mint az AnimeStars, azt a pár hülyéskedő oldalt kiszedném a Mondóból, de amik vannak cikkek, azokat nagyon jónak tartom. Az nagyon tetszett, hogy őszinte volt a főszerkesztő, és a kínosabb kérdésekre is válaszolt. Például valaki megkérdezte, hogy pontosan mi volt ez az ellenségeskedés az AnimeStars és a Mondo között 2008 végén? Lényegében arról volt szó, hogy az AnimeStars elég sok külföldi animéről tett ki képeket, és az Animax mindig rájuk szólt, hogy ezt ne csinálják, de az AS továbbra is csinálta, és majdnem per lett belőle. Majd ekkor az egyik főszerkesztő megkereste a másikat, hogy ennek így nincs értelme, és béküljenek ki. És ezután kezdett el a Mondo is komolyabban foglalkozni külföldi animékkel. És nagyon érdekesnek tartottam, hogy a főszerkesztő egyáltalán nem hárította a kérdést, hanem válaszolt rá. Nekem nagyon jó volt hallani az őszinteséget. Még amivel komolyan foglalkozott, az az olvasói tábor. Nyílt titok, hogy a Mondo mindig is a tizenéveseket "kereste meg" írásaikkal, mert hogy ők voltak jóval többen. De mostanság, mintha az igényesebb anime tábor felé hajlanának. És mondta is a főszerkesztő, hogy próbálja keresni az egészséges egyensúlyt a kettő között, csak úgy érzi, nemigen jön össze. Egyébként havonta ilyen 5-6000 újságot adnak el. Azt azért furcsálltam, hogy a Bravo magazin 20-40000-es eladásához mérte magát. Azért teljesen más téma a kettő. De tényleg nagyon jó volt.

Még amit kifelejtettem, hogy Narumival szombat este fele beszélgettük a Key használatát a karaokén. Aki nem tudná a Key a karafun programon egy funkció, amivel lejjebb, vagy feljebb lehet vinni a zene hangszintjét, ezáltal az énekes könnyíthet magán oly módon, hogy a saját hangfekvésére alakíthatja a dalt. És abban egyetértettünk, hogy nem feltétlen jó dolog a Key használata, igazságtalan azokkal szemben, akik rendesen éneklik a dalt.

De ha már annyira mondják, hogy ismerkedjek fiúegyüttesekkel, hátha bejönnek nekem, és majd énekelni fogok tőlük. A Tegomass-ról már régebben írtam, hogy őket bármikor szívesen hallgatom, nagyon bejön a stílusuk. Hiszen nem azért szereztem be a Kiss~Kaerimichi no Love Song~ kislemezt eredetiben, mert annyira nem volt mire költenem a pénzt. Hanem mert tényleg nagyon jók. Aztán még, aki szóba jött, az a Tackey & Tsubasa. Ők az Inuyasha endingből már régebb óta ismertek számomra, de most meghallgattam egy albumukat, és ők is nagyon jók. Hasonlít a stílusuk a Tegomass-hoz. De egy pár kép, amit láttam róluk, hát... maradjunk annyiban, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy Japánban mi fér még a heteroszexualitás keretein belül, és hol van az a határ, amikor már gyanúsítják őket, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Vagy ez a lányoknál ott kifejezetten előny, hogy készülnek fiúkról ilyen jellegű képek? Ki tudja. A harmadik, akiknek adtam egy esélyt, az Arashi, de őket azzal a lendülettel ki is lőttem. Itt jön ki, hogy nem feltétlen az van a slágerlisták élén, aki a tehetsége alapján megérdemli. Így nincs velük bajom, bár a hangjuk nem különösebben érintett meg, de ez a túlzottan laza fiús stílus nekem nem nagyon jött be. Meg nemrég megjelent a ONE PIECE MEMORIAL BEST CD, na még onnan ismertem meg egy pár érdekes előadót. De pont ezért szeretem a japán pop zenét, rendkívül változatos.

Anime vs. ORTT

A jó Isten áldja meg a Mondo magazint, hogy mint első médium, nyíltan foglalkozik az Anime és az ORTT közötti vitával. Mindenben egyetértek abban, amit leírtak. Bár, ha őszinte akarok lenni, részben az RTL Klub is hibás abban, hogy az anime ilyen negatív fogadtatásban részesült 1998-1999 táján. A Dragon Ball, és a Sailor Moon, stb. nagyon hirtelen jöttek, és erős reklámkampányban hirdették ezeket, és az emberek nem tudtak semmit az egészről, hogy mi ez az egész... Talán, ha tudták volna, hogy Japánban miért mennek ilyesféle sorozatok, meg ott miért ez dívik, akkor más lett volna az egész. Mondjuk abba azért belegondolhattak volna, amikor azt híresztelték a DB-ról, hogy mennyire brutális, hogy Japánban miért nem ölik egymást az anime miatt? Példaértékű (és szerintem hihető) hogy a Mondo kirakott egy statisztikát arról, hogy Japánban történik a legkevesebb gyilkosság. És azért hihető, mert nem hallani a TV-k híradásaiban, hogy Japánban ennyi meg annyi embert gyilkoltak meg... Pedig ott mennyi ilyen anime megy... És akkor a hentaik elmebetegségéről még nem is beszéltünk. Én azt gondolom, hogy MAT megjelenése nagyon jót tett az anime szubkultúrának, és nagyon jól népszerűsítik, részben nekik is köszönhető, hogy az egykori párszázas Animecon már többezres rendezvénnyé nőtte ki magát. Aztán, hogy milyen a rajongótáboruk jó része, arról már nem ők tehetnek.

Tegnapi kirándulás

Méghogy csak Békéscsabán vannak DS akciók! Aki szeretne 1000 forintért DS játékot vásárolni, és megteheti, az látogasson el a Megaparki Media Marktba (20. kerület), ott van 3 DS játék ezen az áron. Volt egy Tingle's Rosy Rupeeland, Viewtiful Joe, és valamelyik Megaman. Ugyan, a Tingle játék Zelda spinoff, de nem mertem megvenni, mert nem szeretem azt a karaktert. Számomra irritáló a már-már buzis viselkedése, és hogy tündérének hívja Linket, így inkább kihagytam, azért meg nem akartam megvenni, hogy eggyel több DS játékom legyen. Inkább a DVD-s Mondo magazin áprilisi számát vettem meg. Most Bleach 1 DVD járt mellé. Az újságról, ha őszintén ki akarom mondani a véleményemet, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy számomra egyre rosszabb. Az a baj, hogy egyre több a komolytalan cikk van benne, és ezt 2008. áprilisa óta nyomatják. Akkor áprilisi tréfaként írtak egy pár vicces oldalt. Egy szám erejéig ez még elnézhető, de azóta állandó jelleggel ezt csinálják. Ennyire bejött volna ez az olvasóknak? Nem tudom, ki hogy van vele, de azért veszem 700 forintért az újságot, hogy minél többet tudjak meg az animékről, mangákról, a japán kultúráról, és nem azért, hogy a baromkodásaikat olvassam. Az volt még a súlyos, hogy az Animax reklámjába is bemondták: "Alucard vérszívási tanácsai!", meg ezt címlapra hozni. Mivel a DVD-s kiadással olcsóbb a DVD+újság együtt, ezért úgy veszem az újságot, mintha megvettem volna 990 forintért a DVD-t, és 460 forintért az újságot, és akkor így rendben vagyunk. Viszont azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy a komoly cikkek meg iszonyat jók, és olvasmányosak. Ha csak azt nézem, akkor érdemes venni az újságot. A mostani áprilisi számban 60 oldalból 7 oldal van tele hülyeséggel, van egy pár teljes oldal reklám, ami engem személy szerint nem zavar.

Egyébként tegnap volt a Pokémon találkozó, mely egy apró kellemetlenségtől eltekintve nagyon jó volt. Legalábbis amíg ott voltam. Mert onnan mentem (a WestEndből) elmentem egészen a Megaparkig, majd benéztem az Europarkba, úgyis olyan rég voltam ott. Én úgy gondolok a tegnapi napra, hogy megleptem magam születésnapom alkalmából egy kirándulással. Jó volt.

Most nézem a Bleach 1 DVD-t. Szeretem az animét, de nem "hardcore" szinten, mint ahogy egyes fangirlök. Furcsamód, ahogy nézem az animét egyre inkább eluralkodik rajtam az animecon hangulata. Még 1 hónap van a 2009-es SakuraConig. Az animecon az egyetlen olyan rendezvény, ahol a jegyért sorban állni is külön élmény, hogy addig beszélgetünk, meg izgatottan várjuk, hogy mi lesz bent. És a belső hangulat egyserűen leírhatatlan. Nem csoda, hogy valaki már több hónappal előtte várja, bár én azt azért túlzásnak tartom, hogy van 1-2 ismerősöm, aki már januárban a SakuraCon miatt sóvárog. Istenem, de 7 hónapja volt Animecon, azért nekem is hiányzik. Pláne, hogy a 2008. őszi volt eddig a legjobb. És nem remélem, hanem tudom, hogy a 2009. tavaszi SakuraCon sokkal jobb lesz! Egy apró bánatom van, hogy alaposan átszervezték a Karaokét, pedig szerettem volna részt venni a versenyen. Na majd nyáron... Nyáron, mi? Azt az egy lépését nem értem a MAT-nak, hogy miért cserélték fel a dolgokat, és a nyári animecon Pesten lesz, és az őszi lesz vidéken. Pont az volt a jó, hogy október elején volt az őszi animecon, amikor még épp jó idő volt, valamint a tavaszi SakuraCon sincs így annyira messze. Viszont azt hallottam, hogy a nyári animecon 3 napos lesz. Akkor biztos ezért lesz (tudtom szerint) augusztus végén, mert három napossá akarják csinálni. De akkor szerintem a vidéki animeconon kevesen lesznek, mert az pont attól volt jó, hogy nyáron volt, hogy akkor "biztonságosan" tudott szervezni, aki el akart menni oda. Így meg gondolom egy olyan szombati nap lesz, amikor előtte volt egy teljes tanítási hét. Én azért remélem, hogy ez lesz kivételes év lesz, és nem lesz rendszeres, de ezt majd az idő hozza magával, hogy milyen lesz az egész. Bár ha rá akarnak szokni a 3 napos AnimeConhoz, akkor muszáj lesz nyáron megtartani azt, de akkor a SakuraConnak kéne szerintem márciusban lenni, hogy ne legyen akkora időrés a tavaszi, és a nyári animecon között.

Zelda II – Négy után hat következik

Ha valakit még nem sikerült meggyőzni arról, hogy a Zelda II milyen fantasztikus jelenség, akkor az, hogy nincs két egyforma végigjátszás. Ez részben a nem lineáris játékmenetnek köszönhető. Ami a legjobban meglepett az, hogy mindenféle videó, meg segítség nélkül megtaláltam a vízben a szívnegyedet. Igen, mert annyira nehéznek ítéltem meg, amikor megnéztem, hogy teljesen belevésődött az eszembe, hogy merre kell menni. És sikerült. Örülök neki. Aztán már csak a 4. Palace főellenségének a megölése maradt hátra, majd egyből mentem az ötödikbe. Mentem, amerre láttam. A furulyát akartam megszerezni, de végül Goomához, a főellenséghez kerültem. Kicsit úgy mentem oda, hogy biztos meg fogok halni, de sikerült megölni elsőre. Aztán vissza kellett mennem a Palace-ba a furulyáért. Utólag jutott eszembe, hogy van egy hamis fal, amin be kellett volna menni. Még idejében sikerült megszereznem, de kijutni már nem sikerült. Na sebaj, az a lényeg, hogy megvan. Irány a Dangerous Hyrule, ott vár az IGAZI kaland!

Tök menö, hogy az AnimeStars magazin után, a Mondo is kapható DVD-vel. Szerény véleményem szerint a Mondo magazin jobban megéri DVD kiadvánnyal, mint az AS, mert azért valljuk magunk között, szívesebben látunk egy tokos DVD-t az újság mellé. Bár az AS nagy előnye az, hogy olyan filmeket, animéket adnak ki DVD-n, melyeket még nem adta ki Magyarországon, de az, hogy csak magát a lemezt adják, az szerintem nem annyira menö. Bár az újságban benne van a DVD borító, meg forintokért lehet venni DVD tokot, de szörnyen utálok újságból vagdosni. A Mondo magazin mellé meg olyan DVD jár, ami kapható kereskedelmi forgalomban, de az újsággal együtt olcsó. Most a Death Note 1 DVD járt mellé, az áprilisi szám mellé meg a Bleach 1 lesz. Azt is DVD-vel fogom megvenni. Szerintem a májusihoz majd Fullmetal Alchemist fog járni. Mivel a MangaFan kiadványa az újság, ezért elsősorban Mangafanos DVD-ket várhatunk. De jó, felőlem jöhet, én vevő vagyok rá. És remélem, hogy sokan leszünk így.

Boldog születésnapot Nintendo Wiim!

Pontosan 1 éve, 2008. március 5-én vettem meg a Nintendo Wiimet. Tortát nem készítettem neki, de talán beéri egy esti Brawl bulival. Egyébként vicces nap volt. Reggel, amikor mentem iskolába, láttam, hogy volt Media Marktos újság a postaládában. Már nem volt időm, hogy gyorsan végigfussam, elvittem az iskolába, és ott lettem figyelmes, hogy van Wii akcióban 49990 forintért. Hát mondom magamban, ez megéri. Délután csak remélem, hogy anyám bele fog egyezni. Hosszas megbeszélés után rábólintott. Azt mondta, hogy sokallta érte a 69990 forintot. Igaza van... ^^' De én kiadtam volna érte a 70000 forintot. Ezért nem árt, ha van valaki mellettem, aki kordában tartja a mániámat. ^^' Kivágtam a hirdetést, és kiraktam a falra.

Egyébként visszavitték a Wii árát, és a mai napig 69990 ft. Szóval jól jártam. Csak a Wii Sports papírtokos, de ez legyen a legnagyobb probléma.

Kezd problémás lenni a Game Boy Micróm, egyre hamarabb merül le. Nem lehet, hogy alig 2 évesen felmondja a szolgálatot. Mondjuk én nem használom másra már, csak a Nintendo MP3 Playert használom vele. Hogy nem tudod mi az? :-O Ez egy Game Boy Advance/Nintendo DS tartozék. Saját memóriája nincs, de ha beleteszel egy MP3 zenékkel megtöltött SD kártyát, akkor lejátsza azokat. Így néz ki a doboza:

Egyébként vicces, mert a dobozára az van írva, hogy csak Game Boy Micro, Nintendo DS, és Nintendo DS lite játsza le, holott a sima Game Boy Advance és Game Boy Advance SP is látja. Viszont korlátozott az SD kártya-befogadóképessége, mert csak 1 GByte-os kártyát látja max. Próbálkoztam 2 gigással is, arra hibát írt ki. Miután bekapcsoltuk, skin között lehet választani. Van egy ilyen érdekes:

A másik meg Mariós:

De jó készülék, szeretem használni, bár, hogy nemrég tudtam venni leárazva egy Discmant, egy kicsit háttérbe szorult a használata. Azért vettem Discmant, mert használni akarom az eredeti Megumi Hayashibara és Okui Masami CD-imet. De jó márka, Grundig, lejátsza az MP3-as CD-ket is. Szóval megvagyok vele, de vitathatatlan, hogy háttérbe szorult a CD használat.

De ha már Megumi Hayashibara, akkor ma ő is évforulózik. 17 éve, 1992. március 5-én jelent meg a 2. nagylemeze. De ez már az én hülyeségem. ^^' Az már viszont sokkal nagyobb közhír, hogy végre kapott a magyar írott médiában szerepet Megumi kisasszony. Az AnimeStars 2009. január-februári számában van róla egy egyoldalas cikk. És én írtam. És a főszerkesztőnek annyira tetszett, hogy azt mondta, hogy ezentúl rám bízza a seiyuu témát. Már kész a márciusi-áprilisi cikk. Szerintem nem beszélhetek róla, de talán nem lesz nagy gond, ha kiírom, hogy Kappei Yamaguchi lesz a téma (Ranma, Inuyasha, L). A májusi még nincs eldöntve, hogy ki lesz, csak annyi biztos, hogy 2 cikk lesz. Nagy eséllyel helyet kap Okui Masami is a Jpop énekesek között. Egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam a Megumis cikk kapcsán. Sokak szerint jól írok. Az igazat megvallva, ezt örömmel hallom, mert szeretek írni, és az újságírást is jó dolognak tartom. Fejleszti a gondolkodásmódot, mert kell egyfajta érettség hozzá, hogy valaki jó cikket tudjon írni. Tudni kell pártatlanul írni, és tudni kell a másik fél fejével gondolkodni. Tehát, ha nem értünk egyet valamivel, meg kell próbálni a másik fél agyával gondolkodni, hogy ő vajon miért gondolhatja úgy, ahogy gondolja, és mindent egybevetve hiteles cikkeket lehet írni. Néha egyébként a Metropolt szoktam nézegetni, és ott a 4. oldalon írnak gondolatokat újságírók, és olyan jókat írnak, mindig megmosolygom, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírók mennyire frappánsan tudnak fogalmazni. Jó dolog az újságírás, az önmegvalósítás egy formája, hogy leírja a gondolatait. Csak ebből nem lehet megélni. Az, hogy az újságíró leírja a gondolatait, az nagyon fontos dolog. Megumiról összeírni 1 oldalt nem volt nehéz. Szeretem, sok mindent tudok róla, de Kappei Yamagushi már egy kicsivel keményebb dió volt, mert nem ismertem annyira. Ilyenkor a YouTube jóbarát, néztem Japánul animerészleteket, ahol az ő hangja hallható, és annak alapján írtam le a gondolataimat. Az egyik AnimeStarsos újságíróval, Shearerrel jó kapcsolatban vagyok, és ő mondta, hogy bátran írjam le a gondolataimat, mert az olvasó erre kíváncsi, és nem arra, hogy netről mit fordítok le magyarra. Ahogy írtam a Kappei cikket, rájöttem, hogy igaza van. És sokkal jobb érzés a saját gondolataimat leírni.

Egyébként az AnimeStars magazinon kívül a Mondo magazint szoktam még venni. Én szeretem mindkét animés újságot. Mindkettő színvonalas. De azt rossz néven vettem, hogy tavaly év végén "összevesztek". Volt egy komolyabb összetűzés. Nyílt titok, hogy a Mondo magazin az Animax TV csatornához erősen kötődik, és valamelyik szám levelezőrovatába azt válaszolták egy levélírónak, aki azt a kérdést tette fel, hogy külföldi animékről miért nem írnak, hogy mert a jog tiltja, hogy Magyarországon még nem játszott Animékről lehessen írni. És itt említették meg az AnimeStarst. És ők erre bizony feljelentéssel válaszoltak, rágalmazás ügyében. Ennek nagyon nem örülök. Olyan kevés szerepet kap még a médiában az anime, örülhetünk, hogy van két újság, és ezek rivalizálnak? Inkább összefognának, hogy minél erősebb legyen Magyarországon az Anime-jelenség. Csak a két újság teljesen más úton halad. Az AS mindenféle animékről ír, meg Japánt több szemszögből is megközelíti. A Mondo Magazin meg csak a Magyarországon játszott animékkel foglalkozik, és csak azokról a Japán előadókról írnak, akik szerepelnek a Sound of Japan honlapon. Ugyanis a cikket ők írják. Aztán ők is írnak a japán kultúráról, de szinte csak azokról, melyeknek van magyar vonatkozáuk is. Például, most írtak a Japán műanyag művészetéről, és megemlítették egy kis hasábban a magyar művelőjét. Ez nem rossz dolog, sőt, nagyon is jó. Csak az a veszekedés ne lett volna...