A másik fél

Múlt héten írtam, hogy csak az egyik CD érkezett meg abból a kettőből, amit rendeltem, ma megjött a másik is: Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari. Ezzel is nagy boldogság van, ezt a dalt is szeretem. Amúgy ez a negyedik olyan japán kislemezem, mely nem került fel az Oricon chartra. Nagyon keveset szállíthattak le belőle, és ilyenkor megfordul a fejemben, hogy végül is minek írnak zenét, ha nem terjesztik el széles körben? Hiszen nem azért ír valaki zenét és énekel, hogy minél többen megismerjék? Ez az egész Okui Masami, evolution dolog részint a rossz üzletpolitika miatt veszett el, titoknak meg nem vagyok tudója, csak az lehet, hogy a folyamatosan csökkenő lemezeladások okoztak problémát. De nem akarok még egyszer ebbe belemenni, elemezgettem már egy párszor. Mostani fejemmel inkább az zavar, hogy az ilyen jó zenékkel vajon mi lesz? Elvész a semmibe. Na de ezért vannak a rajongók, hogy valamennyire életben tartsuk őket, és vigyük a hírét. Meg az internet, hogy minél több helyen legyen híre, minél többen tudjanak róla. Az átlagember olyan sok helyen nem tudja saját erejéből megjelentetni, de mindent meg kell tenni, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté azt a zenét, amit szeret.

És a két CD együtt:

Sírhatnékom támad a gyönyörűségtől. Nem elég, hogy mind a kettő zenéje fantasztikus, de a borító is nagyon tetszetős. Mind a két dal szomorú lírai, de másról szólnak:

Okui Masami: Melted Snow: Fuyu no Rondo PC játék opening dala. Ez is az a tipikus Visual Novel, ami szerelmeskedős, talán többet is mutatnak a kelleténél, amúgy valami téli, karácsonyi történet. Ez a dal szomorúbb. Pontosan nem tudom, hogy miről szól a szöveg, csak az általam ismert szavakból tudom nagyjából kikövetkeztetni, hogy mi is lehet. Meg hangulatból próbálok rájönni, hogy mi lehet. Mivel karácsony a legszebb ünnep, mivel a szeretetről szól, ugyanakkor a legkegyetlenebb is, mivel belénk sulykolták, hogy a szeretet ünnepe, ezért az ember ekkor szokott rájönni, hogy azok, akik körülveszik, nem szeretik igazán. És akkor ne is beszéljünk azokról, akik egyedül ünneplik a karácsonyt. Meg persze jobban érezzük bizonyos emberek hiányát. Leginkább ezt érzem a dalban. Bár a cím utalhat arra, hogy a szívében levő hó olvad, tehát feldolgozza magában a lelki problémát. A dalt hallgatva el is tudom képzelni, hogy olyan szöveget írjak hozzá magyarul, ami a probléma felismerésétől elmegy egészen a megoldásig. Olyan dalszöveg nem is nagyon van, ami egy teljes utat megtesz. Ez a dal pedig van olyan komoly, hogy ilyen szövege legyen.

Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari: Ez a dal is lírai ballada, de koránt sem annyira szomorú, mint a másik dal. Ennek azt hiszem, hogy megtaláltam az angol fordítását. Valami olyasmiről szól, hogy van valaki, akit szeret, eléggé zárkózott, és szeretné megnyitni őt. Kedves, ártatlan énekstílus, a dal nem olyan, hogy teljes történetet írnék dalszöveg formájában rá. Ez a dal inkább a karácsony meghitt oldalát mutatja, olyan vidáman vágyakozó. Ugyan tudom, hogy a cím Téli Napraforgót jelent a címe, de valamiért mindig a Téli Harangvirág jut róla eszembe, hogy miért, nem tudom. De a legviccesebb az volt, amikor Romajival beírtam a címet a Google fordítóba, de  az angol volt beállítva, ezért egy pillanatra "Fuyu nem Himawari" fordítást láttam. Ezen elmosolyodtam, a tél valóban nem napraforgó.

Eredeti Okui Masami: Melted Snow kislemez

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem ... nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Amikor a szerelem tényleg mindent legyőz

Érdekes animén vagyok túl, eleinte azért fogtam bele, hogy hátha segít megérteni bizonyos dolgokat, aztán a végére egészen érdekes dolog sült ki belőle. Ez a LOVE STAGE!!, egy shounen ai, de nem ezért terveztem megnézni, hanem mert az egyik fiú néha lányruhában van, és arra gondoltam, hogy hátha segít megérteni, hogy milyen lelki háttere lehet annak, hogy valaki ahhoz folyamodik, hogy nemével ellentétes ruházatot visel. Ha valamit, ezt soha nem tudtam megérteni, hogy miért van az, hogy valaki valamilyen neműnek születik, és annak ellenkezőjének érzi magát lélekben. Erre választ ugyan nem kaptam, mert kiderült, hogy itt másról van szó.

A főszereplő srác Sena Izumi, aki celebcsaládba született, minden egyes családtag ismert személyiség. Hősünknek teljesen más vágya van, mangarajzoló akar lenni, őt egyáltalán nem izgatja a celebvilág. Ám már 10 évesen belekényszerítik ebbe, ugyanis egy házasságban kellett valamiért lányruhát felvennie. Pontosan nem értettem, hogy miért, de koszorús lányra tippelek. Igencsak nyilvánvaló, hogy rosszul érzi magát női ruhában, ugyanis neki semmi baja nincs sem a nemi- sem (eleinte) a szexuális identitásával, szegénynek az minden bűne, hogy iszonyúan lányosan néz ki, konkrétan mondanánk inkább fiús lánynak, mint lányos fiúnak. És hát a ruha lányos lányt csinál belőle. Ennyire szeretnek játszani a japánok a nemiséggel és a szexualitással, sok ilyen példát lehet mondani. És már ekkor megismerkedik azzal a kisfiúval, akivel majd felnőttkorukra összejönnek. Ő már itt kiszemelte magának, és szentül meg van győződve arról, hogy lányt lát. Telnek az évek, Izumi-nak fiatal felnőttként ismét lányruhát kell viselnie. Méghozzá immáron esküvői ruhát, és mit ad isten? Ugyanaz a srác lesz a partnere, akivel gyerekként találkozott. Azonnal megismerik egymást, a "férj-pasi" azonnal beleszeret, de még most sem tudja, hogy mi az igazság nem tekintetében. Csak meglátja benne azt a tisztaságot, ártatlanságot, ami már gyerekként is rabul ejtette őt. Nem is csinálnak sokáig titkot abból, hogy áldozatunk valóban fiú, maga a bátyja leplezi le (szinte szó szerint). Ryouma teljesen kibukik, soha többet nem kívánja látni őt, ott vesszen el, ahol van. Persze ez nem olyan egyszerű, sehogy nem tudja elfelejteni őt, még álmaiban is csak őt látja. Hogy mi lesz ebből? Egy kicsit tépelődik magában, de hála istennek, nem csináltak drámát abból, hogy jaj, akkor most meleg vagyok? Mit szól majd hozzá ő meg ő? És ez nagyon jó pontja az animének, nem csinál kérdést abból, hogy a másik vele azonos nemű, hanem ha úgy érzi, hogy ő az igazi, akkor mindent megtesz, hogy akkor valósággá is váljon. Izumi-nál nagyobb tépelődést lehet látni, de az ő esete talán érthetőbb is, hiszen belekényszerítették ebbe a lányos dologba, és erre rájön, hogy lehet, hogy mégis csak több köze ehhez a világhoz, mint hitte? Hiszen meg volt győződve arról (ez nincs kimondva, de azért nyilvánvalóvá válik) hogy a lányokat szereti. De ő sem dilemmázik aztán sokat. Mondjuk nincs is nagyon idő rá, mert az egész történet zsenge 10 részes. És ez így rendben van, csak annyira van érzelmileg dramatizálva, amennyire lennie kell.

Sok jó dolog van az animében, mégsem ajánlom mindenkinek, mert azért látszik, hogy lányoknak csinálták, itt-ott egyes jeleneteknél igencsak felhúzatják a nézővel a rózsaszín szemüveget. Szerencsére túlzásba nem vitték, így akit nem zavarnak, az tehet egy próbát vele, mert azért nézhetőre sikeredett. Zenében alulteljesít, sem az opening, sem az ending nem tetszik nekem. Ha kezdő animés lennék, és nem lennék még jártas a japán zenében, akkor rácsodálkoznék, hogy nahát, mik vannak odaát... De így inkább távol maradnék tőle, nekem ez már kevés. Persze, ahogy lenni szokás nálam, az eladásoknak azért utánanéztem. Úgy voltam vele, hogy maximum 20.000 példány, ha megvan, akkor túlteljesítette az elképzeléseimet. De az a 477, amit az ending kislemez produkált a 125. helyen, az úgy nem semmi... Az opening kislemezből is valami 630 ment el, úgy tűnik, nem én vagyok az egyedüli, akinek nem tetszett.

Eredeti Okui Masami: Mitsu CD

Végül sikerült megszerezni Okui Masami: Mitsu kislemezét. Amazonon találtam meg, az egyik japán boltnak volt belőle készleten. Összességében jobban is jártam, mert kicsivel olcsóbb is volt, mint a CDJapannél. Most is azt gondolom, hogy az egyik legjobb kislemeze, nagyon szeretem azokat a dalait, ahol őszintén és hitelesen énekel az érzéseiről. Attól más egy olyan előadó komolyabb dala, azzal, hogy saját maga írja azt, hogy ő maga úgy fejezi ki magát, ahogyan azt legbelül érzi. És ha ehhez, hozzámegy az is, hogy azonosulni tudunk a szerzeménnyel, akkor jön a zene pszichés pozitív hatása, amely nagyban segíthet rajtunk. Elősegítheti az adott probléma oki kezelését, bátoríthat a cselekedetre. Ez a dal pedig részint az illúziókról szól, hiszen egy olyan ember szeretetére vágyik, aki félrevezette őt (ezt ki is mondja). Alapvetően itt nem énekel olyan dominánsan, mint más balladáiban, de az utolsó refrénnél a háttérvokál (aki egyébként ő maga jó szokásához híven) egy helyen nagyon kiugrik, ezzel kiemeli az éneket is. És ezzel megnyugszik, és elfogadással a hangjában zárja le a dalt. Annyira még nem vagyok otthon a japán nyelvben, de feltételezem, hogy az elfogadást az is szimbolizálja, hogy az első versében "watashi tachi madowashita" szavakkal fejezi ki, hogy milyen is az, akiről énekel, majd a záróversét így fejezi be: "Watashi tachi wo madowasu". Más a ragozás, így valószínűleg mást is jelent. A madowasu, madowashita (gondolom a madowa a szótő, ez jelenti azt, hogy megzavar, megtéveszt, amúgy a kanji-ja ez: 惑 és kínaiul is ugyanezt jelenti, ahogy okoskodok a fordítóval.) És persze, ahogy az lenni szokás, hiába tudja, hiába mondja ki, hogy nem tiszták az egyén szándékai, csak azért is kialakít vele egy kapcsolatot, amire persze ráfázik és végül (úgy tűnik, hogy) elfogadja, hogy mi történt. A videoklip is nagyon kifejező, azt már belinkeltem korábban. És csak ismételni tudom magam, hogy felbecsülhetetlen eredeti CD-t kezemben tartani, főleg olyat, melynek dalával nagyban tudok azonosulni. Olyannyira, hogy még azt is el tudom fogadni, hogy a B-side track, a Paradise Lost teljesen disszonáns, nem is szeretem annyira azt a számot. Viszont helyet kapott még egy régebbi dalának a Sora ni Kakeru Hashi-nak egy újrahangszerelt változata, melyben Kageyama Hironobu gitározik és háttérvokálozik. A címadó dal videoklipjében pedig szerepel Endoh Masaaki is, így a kislemez egy kicsit JAM Project koprodukció is. Az biztos, hogy külön ékessége az Okui Masami repertoárnak.