Meglepett, amikor láttam múlt héten, hogy a Magyar Hang címlapjára Csernus Imre került, és ővele készítettek interjút. Ezt mindenképp megveszem magamban (pontosabban, múlt idő, mert már megvan), de egyébként csak azokat a Magyar Hang számokat veszem meg, amelyeken olyan ember van a címlapon, akinek sokra tartom a munkásságát és adok a véleményére. Így vettem meg például azt a számot, amikor Gundel Takács Gábor, Dr. Zacher Gábor, Verebes István, Presser Gábor vagy Laár András volt a címlapon. Egyébként legtöbb esetben csak a weboldalt olvasom, de azt naponta többször is.
És most Csernus Imréért is megvettem, mert annak ellenére, hogy nem tetszik az új könyve, mindenképp akartam adni neki még egy esélyt. Főleg akkor vált számomra érdekessé az interjú, amikor láttam, hogy Dévényi István volt a riporter. Két olyan ember beszélgetése ez, akik teljesen másképp látják a járványhelyzetet és a magyar valóságot, ebből sok jót lehet kihozni. És bejöttek a számításaim, tényleg nagyon jó interjú volt. Tetszett, hogy Dévényi István azokat a kérdéseket tette fel Csernus Imrének, amiket másnak is feltenne, Csernus meg nem tért ki a válaszadás alól. Azt érzékeltem, hogy tiszteletben tartja Csernus Imre, hogy Dévényi István másképp látja a jelenlegi helyzetet, és annak megfelelően válaszolt. Tehát az egész interjú számomra két olyan ember beszélgetése volt, akik másképp látják a dolgokat, de tiszteletben tartották egymás véleményét, nézetét. Azt kell mondjam, hogy jobb lett a véleményem Csernus Imréről ezen interjú olvasása után.
Aztán meg az a metafora, ahogy Dévényi István bemutatta Noszvajt és bevezette az intjerút, csodálatos volt. Mondjuk ő járja is az országot, úgyhogy ő sokat látott és jó eséllyel sokat is olvas, mert olyan költői képekkel írta le a tájat, ahogy csak nagyon kevesen manapság. Egyébként is szeretem a stílusát, mert lehet érezni, hogy szereti az országot, szívesen jár el helyekre, de sokat csalódott már. Sokszor keserű iróniával írja meg a cikkeit, mert mindig megírja a reményét, optimizmusát, de sok esetben más a valóság. És ezeket hihetetlen frappánsan fogalmazza meg, itt-ott ki is gúnyolja magát, hogy annyi csalódás után még mindig hisz abban, hogy bármi is jóra fordulhat, de aztán ismét arcul csapja a valóság. Kevesen írnak annyira szellemesen, mint ő, és ez a stílus ebben az interjúban is kijött.
