Visszatérés... De milyen?

Most (vagyis még van) 2021. nyári MondoCon, amit szeretnék rövidre zárni, mert nagyon rosszra sikeredett. Talán azt se túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt évek legrosszabb MondoConja volt ez, ha nem is a valaha volt legrosszabb. Hogy most ez a járvány tett be embereknek, én nem tudom, de az biztos, hogy néhány ismerőst kifejezetten rossz állapotban találtam. Legalább is személyes megítélésem szerint. A szervezés is állítólag nagyon rossz volt, de ebből azért nem éreztem sokat, mert nekem előre megvolt a jegy, így elég gyorsan bejutottam, de igen... Állítólag már a bejutás is sok időbe telt.

Ami a magam részét illeti, azért is vártam nagyon, mert azt gondoltam, hogy másfél évnyi szünet után kifejezetten jó lesz találkozni személyesen azokkal, akikkel régen nem, de még nekem is furcsa volt a saját viselkedésem. Eléggé nehezen találtam meg a karaoke termet, tekintve, hogy a főépületet most ledózerolták és felújítják, ezért semmi nem ott van, ahol lenni szokott. A karaoke teremmel általában az szokott lenni, hogy ha nem a megszokott helyén van, akkor mindig valahol teljesen eldugott helyre kerül. Ez most sem volt másképp. Egy kis épületben volt, valahol az egész csarnok szélén és annak is az emeletén. Vele szemben volt az AMV verseny eredményhirdetése. De a karaoke terembe betérve egy darabig az utolsó sorban ültem és féltem előre menni a többiekhez. Valamilyen furcsa okból kifolyólag volt ilyen "mit keresek én itt?" jellegű érzésem, amit pont most, másfél éves szünet után vártam a legkevésbé, hogy előjön. De valószínűleg azért volt ilyen érzésem, mert az évek során sok változás történt bennem és mivel nekem a karaoke leginkább 2009-2012 között volt nagyon jelentős és mivel az arcok lényegében nem változtak, ezért olyan érzésem van, mintha beragadtam volna egy 10 évvel ezelőtti állapotba. Volt már korábban is ilyen gondolatom, de mivel úgy voltam vele, hogy azért mégiscsak jó buli van, jó találkozni a karaokés arcokkal, ezért nem zavartattam magam miatta komolyabban. Mostanság jött ez elő komolyabban. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez volt az utolsó MondoConom és karaokém.

Mondjuk úgy, hogy a mostani előadásaimmal tartottam a búcsúkoncertet? Hát akkor tragikus egy búcsúkoncertem volt, mert kétszer léptem fel. Az első még csak-csak, de a második annyira borzalmas volt, hogy fel kellett adnom. Elsőként egy JAM Project dalt énekeltem a New Blue-t (Super Robot Wars V), amire mondhatnánk, hogy jól ment, de valójában nem, mert túlzottan erősen mentem neki a hangoknak. Tudtam, hogy ha ezzel a lendülettel éneklem ki a legmagasabb hangokat, alsó hangon hetekre kicsinálom a torkomat, de hallottam olyan esetet, akinek soha nem jött vissza a hangja, mert túlzottan magasan énekelt. Ezt nem akartam megkockáztatni, úgyhogy elengedtem a magas hangokat. De érzelmileg megpróbáltam visszaadni azt, amit jelent számomra a dal, nem tudom, hogy mennyire jött át. A másik dal, amit egyszerűen muszáj voltam félbehagyni, az a Haikyuu!! - I'm a Believer-je volt (SPYAIR). Ebben azért volt bizalmam, mert ahogy próbáltam magát a dalt, azt érzékeltem, hogy a legmagasabb hangok nincsenek annyira magasan, mint az Imagination esetében, de itt is elég durván nekimentem az elejének és itt is tudtam, hogy baj lesz. Az első refrén még ült, de a másodiknál muszáj voltam visszavonulót fújni és mondani, hogy állítsák le, ez így nem megy. Rosszul is lettem, mert ugyanúgy levegőtlen volt a karaoke terem. Hiába volt ablak, ajtó, próbáltak kereszthuzatot csinálni, de semmi. Ekkor én is rosszul viselem a meleget, mert nem jár a levegő. A fülledt, poshadt, 35-40°C-os levegő van a teremben. Rettenetesen izzadtam és a levegő sem volt jó.

Egyébként másodikként a Kaguya-sama wa Kokurasetai? Tensai-tachi no Renai Zunousen: DADDY! DADDY! DO! dalát akartam énekelni, amit konkrétan ezen a héten csináltam meg. Kérdeztem is Tukeinont, hogy belefér-e még, azt mondta, hogy igen, láttam is, hogy törölte a frissen feltöltött fájlok listájából. Viszont a listában nem volt benne, úgyhogy nem tudtam elénekelni. Meg is kérdeztem Tukit, hogy történt-e valami, hogy nem tudta feltölteni, de elmondása szerint feltette. Úgyhogy azt se tudtam énekelni, amit akartam, úgyhogy mostanra tényleg összejöttek a dolgok.

A rossz énekem után döntöttem el, hogy vége. Kimentem a teremből, hogy jobban legyek, a szabadtéren nézelődtem és ahogy elemeztem magamban a látottakat, próbáltam magamban új értelmet keresni a MondoConnak, de nem sikerült. Oda jutottam magamban, hogy nekem inkább a kisebb, szerényebb rendezvények az ideálisak, ahol az átlagéletkor is magasabb. De ez még formálódik a fejemben, most még erősen azt gondolom, hogy most voltam utoljára. De ez őszre változhat.

Az énekverseny is olyan furcsa volt. Amit hallottam énekeket, annyira nem voltak rosszak, de nekem kevés tetszett. Azért lennék egyébként alkalmatlan zsűritagnak, mert sokkal inkább a személyes értékrendem szerint értékelnék egy éneket, semmint "szakmai" szempontból. Két példa:

1. Egy kínai lány Neon Genesis Evangelion: FLY ME TO THE MOON-t énekelt, de erősen jazzes stílusban. Azt tudom, hogy ez alapvetően egy nagyon régi dal, az animéhez csak utólag került. Az animés változat pont azért tetszik, mert kevésbé "művészi" (jazzes) az ének, de a lány, aki most versenyen énekelte, visszavitte jazzes stílusra, emiatt egyáltalán nem jött át érzelmileg a dal mondanivalója.
2. Egy másik lány az Anasztázia: Volt egy régi december című dalt énekelte. Végig tisztán énekelte, de túlzottan erős volt az ének. Így akart nyomatékot adni a dal mondanivalójának, de nem éreztem, hogy tényleg átérzi, hogy miről szól a dal.

Egyiknek se adtam volna magas pontszámot, 6-ra értékeltem volna 10-es skálán. A tiszta ének mellett fontos számomra az, hogy érezzem, hogy érzi az énekes a dalt, a fenti két eset közül egyik esetben sem éreztem ezt.

Ami történt még, hogy wakával mentünk az Árkádba enni. Én a McDonald's-ba mentem a McMenü Pluszt enni, mert ismét jár Coca Colás pohár, és akartam egy sárga színűt magamnak. Ez most meglett. Szerencsére időben mentünk vissza, mert épp kezdődött az énekverseny 2. fordulója. Bár sajnos az ő szempontjából mindegy, mert most nem jutott tovább. Az ő előadását pont nem láttam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy milyen volt. A második körösök egész jók voltak, nem sokkal utánuk énekeltem a hagyományosban, utána hagytam el a karaoke termet, úgyhogy nem tudom, hogy ki nyert.

Igazából az is gond volt, hogy olyan üresnek tűnt az egész. Jóval kevesebb videojátékozási lehetőség volt, úgyhogy most effektíve kevesebbet kaptunk a pénzünkért. Árusok nagyjából voltak, de úgy az egész olyannak tűnt, hogy vannak is meg nincsenek is. Érzékelhetően nem voltak sokan most conon.

Egyébként bagszinál aludtam most. Vele is régen találkoztam már személyesen, volt is miről beszélgetni. Szegényt, kicsit sajnáltam is, vele is történtek dolgok, őt is megviselte a karantén. El is gondolkodtam azon, hogy a többiek is most megbolondultak, hogy frissen szabadultak a karanténból, azért volt annyira furcsa a MondoCon, vagy én nem találom ennyire ott a helyem? Valószínűleg mind a kettő. De nem akarok pálcát törni a többiek fölött, ők rendezzék le magukban a dolgaikat (ha tényleg jól láttam) én lerendezem a magamét (nekem van mit...). Nem tudom, hogy fogok erről később gondolkodni, de most inkább azt mondom, hogy nem megyek többet. Többször gondoltam magamban arra, hogy Hollandiában, Amszterdamban milyen lehet az AnimeCon. Igen, mert Hollandiában még ANIMECON a rendezvény neve. Biztos tele van izgalmakkal. Elvileg idén decemberben szerveznek egyet. Bárcsak itt lehetnék...

Szórakozott boszorkányvadászok

A régi animék egyik bája, hogy a jóval egyszerűbb rajzolásuk miatt viccesebbnek hatottak a poénos jelenetek. Főleg, ha a történet sem feltétlen komoly, vagy nem kell komolyan venni, akkor kifejezetten előny az, ha inkább egyszerűbb a rajzstílus, akkor a poén a maga egyszerűségében is viccesen van megjelenítve. Ilyen a Bakuretsu Hunters is, mely az 1995-1996 őszi-téli szezonjának egyik nagy durranása volt. Kevéssé ismert anime, pedig Hayashibara Megumi rajongóknak is olyan szinten alapmű, mint a Slayers vagy a Saber Marionette szériák. Mert hát itt is nagyot alakít. De miről is szól az anime?

Egy öttagú csapat boszorkányokra vadásznak... vagyis a boszorkány ide túlzottan le van egyszerűsítve. A lényeg, hogy abban, hogy ebben az animében is szerepet kap a halállal való viszony, illetve szerettünk halálának el nem fogadása. Az anime epizodikus, tehát minden egyes résszel más történet veszi kezdetét. A legtöbb részben egy látszólag kedves (és nem utolsósorban szemrevaló) lány a főszereplő, akiről hamar kiderül, hogy nem képes elengedni halott szerettét, ezért valamilyen módon megpróbálja visszahozni őt. A dráma csak a kisebbik részét képezi az animének, a poén sokkal erősebb. Elég ha csak felsorolom a főszereplők keresztneveit, máris sejthető lesz, miről van szó: Carrot, Chocolate, Tira (Misu). Carrot Glace egyike a csapat fiútagjának, aki menthetetlenül imádja a nőket. Amint meglát egy szép nőt (nem véletlen, hogy többségében ők a főszereplők) nem bír magával, rohan hozzájuk, hogy tudtára adja vonzalmát feléjük. Persze, hogy egyik sem viszonozza, ahonnan meg szerelmet kaphatna, őket meg elutasítja. Ők pedig nem mások, mint a csapat két lánytagja, Chocolate Misu és Tira Misu. Chocolate kifejezetten szereti megmondani, amit gondol, és bár nem járnak, mégis "Darling"-nak hívja Carrot-ot. Sőt néha úgy bánik vele, mintha már házasok lennének, ugyanis amikor Carrot (belegondoltatok, milyen vicces egy férfinak ilyen nevet adni?) meglát egy szép nőt, hihetetlen féltékenységi jelenetet rendez, nem utolsósorban ő az, aki néha lecsapja szegény Carrot-ot, fejtörést okozva neki (szó szerint). Pedig ő csak álmai nőjét látja minden szép nőben. Persze féltékenységében segítségére van Tira Misu is, aki a testvére. A szerelemféltés másik oldala meg az, hogy nem egyszer Chocolate féltékenysége mentette meg Carrot életét, ugyanis nem egyszer veszélybe kerül azáltal beleszeret a lányokba. Nagy szerelmében ugyanis nem látja, hogy milyen lányokba szeret bele, elfelejti, hogy személyükben egy boszorkányokra vadásznak. Nem mellesleg igazán megnézhetné a két lányt is magának, aki mindig vele tart, hiszen átlagos nőként valóban nem annyira vonzóak, főleg Tira Misu, akit igencsak viccessé tesz a nagy szemüveg. De amikor átváltoznak boszorkányüldözővé, akkor igazán szexi nőkké válnak.

SPOILER

Viszont a vége rettenetesen kiábrándító. Ahogy elnézem, már a '90-es években is szokás volt, hogy ha úgy adják le az animét, hogy a manga még nincs befejezve, akkor kitalálnak neki egy véget. Amivel alapvetően nincs gond, mert lezárják valahogy a történetet, ha nem is feltétlen úgy, ahogy a mangában lesz. Baj akkor szokott lenni, ha teljesen másképp zárják le, mint milyen az anime az utolsó kb. 3-5 részéig. Márpedig a Bakuretsu Hunters esetében erről van szó, és emiatt hasal el a sorozat. Ugyanis kb. a 22. részig egy epizodikus, végtelenül vicces történetet látunk, ahol azért megmentik a bajba jutottat, de volt mögötte koncepció. És bár lehetett érezni korábban, hogy komoly dologról van szó, de amekkorát fordul a sorozat a végére, az még Pál apostolnak is dicsőségére vált volna. Hirtelen bajba kerül a világ, elpusztítani készül valaki. De ki ő? Mi közük van hozzá hőseinknek? És miért kell megölni Carrot-ot? Mindent azért én se áruljak el, de ennyiből is látszik, hogy mekkorát fordul a sorozat. Ez azért is problémás, mert azáltal, hogy viccesek a karakterek, jól áll nekik a humor, ezáltal teljesen másfajta kapcsolat alakul ki a néző és a szereplők között. És azzal, hogy Carrot viselkedése a végére sehogy nem alliterál arra, ahogy a sorozat során viselkedett, nem tudok azonosulni azzal, hogy mennyire komoly lett, és hogy kész megharcolni a "főellenséggel" a világ megmentéséért. És hogy meghal a többi, és hogy érinti ezt Carrot-ot. Nyilván megértem, de nem tudok azonosulni vele. És itt van a komoly baj. Emiatt nagyon el lett rontva a sorozat. Kíváncsi is voltam arra, hogy ezt mégis hogyan fogják befejezni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sablonosan. És mivel sablonos, másképp ismertük meg a szereplőket, ezért érzelmileg nem hiteles a vége. Kár érte, elrontották a sorozatot.

SPOILER VÉGE

Érdekes itt is megfigyelni, hogy változtatja Hayashibara Megumi a hangját. Ő Tira Misu hangja, és amikor csak egy átlagos lány, akkor szende, magas hangot ad neki, de amikor átváltozik, akkor mély, nőies hangot kölcsönöz hősnőnknek. A különbség meg legalább akkora, mint amennyit hallhatunk hangban. Hayashibara Megumi meg már megmutathatta korábban szintén a Bakuretsu Hunters kapcsán, hogy mire képes a hangjával. A sorozat ugyanis (ahogy általában lenni szokott) mangaként indult 1993-ban, majd 1994-ben készült belőle egy rádió dorama, melynek openingjét szintén Hayashibara Megumi énekli. Ennek címe Until Strawberry Sherbet, ahol önmagával duettezik. Bár erről nincs hivatalos információm, de gyanítom, hogy itt is a "két" Tira Misu-t jeleníti meg a hangjával, mintha egymással kommunikálnának. Egyrészről mélyebb, nőiesebb hangja van, angolul beszél és rappel, másrészről meg magas, ártatlan hangon énekel japánul, a refrént meg együtt nyomatják. Ugyanígy kiemelném Carrot seiyuu-ját Furumoto Shinnosuke-t, akinél nem értem, hogy miért nem futott be komoly karriert, ugyanis elképesztően jó hangszínész. Egyrészt eszméletlen jó hangja, kiváló választás volt Carrot-hoz, másrészt meg hihetetlenül jól tud játszani a hangjával. Hozzájárul vele az anime debil mivoltához, és hogy Carrot egy menthetetlen szoknyapecér, aki amint meglát egy nőt, már nem bír magával. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs több komoly szerepe.

Már csak abból a szempontból is emlékezetes az alakítása, hogy az openinget együtt énekelte Hayashibara Megumi-val. Igaz, hogy régen sokszor hivatkoztam a Slayers openingjére a Get along-ra, hogy az minden idők legjobb japán dala nálam, de igazság szerint az csak azért van, mert itt ismertem meg Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t együtt, ezen dal által váltam mindkettejük rajongójává. De igazából, ha 1995 legjobb dalát kellene kiválasztanom, akkor bőven a WHAT'S UP GUYS?-ra esne a választásom. Az az erő, az a szenvedély, ahogy együtt énekelnek, az valami eszméletlen. Még most is tűzbe hoz, pedig több, mint 10 éve ismerem a dalt. Bár az igazat megvallva, igazán nagyot csak a refrénben énekelnek, Furumoto Shinnosuke esetében érződik, hogy nem feltétlen énekesként kvalifikált, inkább Hayashibara Megumi az, aki a versében nagyot énekel. De még így is azt mondom, hogy óriási ez a dal, ami valószínűleg a '90-es évek animés generációjának alapmű Japánban, de ez tényleg olyan dal, ami bőven megérdemli, hogy széles körben legyen ismert. De jó lenne elénekelni ezt a dalt karaokén, csak ahhoz nemcsak olyan hölgypartner kell, aki bevállalná velem a dalt, hanem nekem is kell az a fajta vadság, az a fajta... Mondjam szexuális éhségnek? Mondjuk ez durva lenne, mondjuk inkább azt, hogy az a szenvedély, amivel hitelesen lehet megénekelni ezt a dalt. Ehhez képest az ending meglehetősen sajátságosra sikeredett. Az inkább szövegében szól nyíltan a szexuális vágyról, viszont maga a dal sokkal visszafogottabb. A zene sem élő, a két énekesnő Okui Masami és Matsumura Kasumi éneke is sokkal inkább visszafogott. Ezáltal nem jön át érzelmileg, hogy miről szól a dal. Bár az endinget is régóta ismerem, és önmagában bár nem mondanám nagy kedvencnek, de konkrétan az animében az opening után hallgatni kifejezetten illúzióromboló volt. Olyan, mintha két szűzies nőt hallgatnék énekelni, akik felfedezik a maguk szexuális aktivitását, kívánják az adott pasit, de tapasztalatuk híján nem tudják, hogy ezt hogy adják tudtára.

Úgyhogy van minden ebben az animében, ami miatt egyesek sztereotip módon elítélik a modern japán kultúra ezen szegmensét. Szerettem volna megmutatni az openinget, de nincs fent YouTube-on. Feltettem, de egyből blokkolta a YouTube azzal, hogy a kiadó, a King Records tiltja, hogy felkerüljön ez a dal bármilyen formában a videómegosztóra. Ez engem azért szokott bosszantani, mert nem is feltétlen a szerzői jogok védelmét látom ebben a cselekedetben, hanem hogy a mai napig pénzt akarnak keresni ezzel a dallal. Meg a dal népszerűségét védik. De az biztos, hogy ha újra kiadják a dalt (például 2005-ben STAR-MANI SERIES keretében több '90-es évek beli anime dalaiból csináltak válogatásalbumot) állítom, hogy abból egy jent nem lát Hayashibara Megumi. A kislemez amúgy nagyon népszerű volt 1995-ben. Kb. 83.000 példányt adtak el belőle. Sőt, a King Records már a '90-es években is megtalálta a módját, hogy gazdagodjon meg zenei kiadványokból. Több animénél is megcsinálták azt, hogy az opening és ending dalt három különböző kislemezen adták ki. Volt egy opening / ending kislemez, melyre csak a két dal került fel, semmi karaoke verzió, meg ilyenek. Merthogy kiadták külön az openinget saját B-side track-kel, erre került fel az opening karaoke verziója. Harmadik kiadványként az ending dalból a kislemezt, szintén saját B-side track-kel, csak erre került fel annak is a karaoke verziója. Nemcsak a Bakuretsu Hunters esetében csinálták meg ezt, hanem például a Shinseiki Evangelion vagy a Shoujo Kakumei Utena opening és ending dalait is három különböző kislemezen jelentek meg. De biztos van jó néhány ilyen.

Megumi Hayashibara

Ahogy  telnek, múlnak az évek, úgy jönnek az újabb seiyuu-k, akik régiek helyére kerülnek. Vannak néhányan közülük, akik nagyon tehetségesek, sokféle anime karakter hangját tudják hitelesen kölcsönözni, tudásukkal könnyen felérnek elődjeik helyére, de abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem lesz olyan nagy hatással az anime-iparra, mint Megumi Hayashibara. Ott jegyzik japán leghíresebb seiyuu-i között, akit világszerte is egyre többen ismernek, hangja szinte mindenkiben kellemes érzést kelt. De ki ő, és mitől ennyire ismert, és közkedvelt? Erre próbálok most választ adni.

Ahogy kezdődött

Megumi Hayashibara (林原めぐみ; Hayashibara Megumi) 1967. március 30-án született Tokióban. Már egészen kicsi korában megszerette az animéket, akkoriban azt hitte, hogy bármikor találkozhat velük. 12 éves korában kellett szembesülnie azzal, hogy az anime karakterek nem léteznek a valóságban. Ez rosszul érintette Megumit, de ekkor határozta el, hogy ha fizikai mivoltukban nem is találkozhat velük, akkor a hangját fogja adni nekik, ezzel is kvázi "találkozik" velük. 18 évesen érettségi után szeretett volna seiyuu-iskolába kerülni, ám a szülei nem támogatták ebben, ugyanis szerintük nem kifizetődő szakma, így Megumi-san nővér-képző tanfolyamot végzett el, amit szintén szívesen csinált, hiszen szeretett emberekkel foglalkozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy beadta a jelenktezését az egyik nővérképző iskolába, ám az ottani portás nagyon bunkó módon beszélt vele, és ettől Megumi nagyon dühös lett. Indulatát azzal csillapította, hogy vett egy mangát, melyben az Arts Vision felvételt hirdetett a seiyuu-iskolájába, és jelentkezett rá. Ehhez egy hangfelvételt kellett elküldenie. Hayashibara-san dühe nem csillapodott, és a magnóba, csak ezt kiabálta bele: "TE HÜLYE PORTÁS!". Elküldte a jelentkezést, kis idő múlva döbbenten olvasta a válaszlevelet, hogy felvették.

Rögös úton

Megumi elvégezte mind a seiyuu-iskolát, mind a növérképző tanfolyamot is. Már ezekben az időkben is rengeteget dolgozott, hiszen az iskola mellett már 19 évesen (1986) megkapta első szinkronszerepét. Ezek még kisebb mellékszerepek voltak. A legenda szerint szinkronképző iskolát igencsak problémásan végezte el, ugyanis elfelejtette a záróvizsgát, és semmit nem tanult. Egy szabadon választott szerepet kell elrögtönoznie, amikor Megumi került sorra, akkor csak lefeküdt a földre, és nem szólt semmit. Kis idő után már kezdte magát kínosan érezni magát a vizsgabizottság, amikor Hayashibara-san megszólal, hogy halott vagyok. Ezzel meg is kapta az oklevelet. Ez a történet egy róla szóló mangában jelent meg, és amikor egy 1996-os interjúban rákérdeztek, Megumi csak nevetett az egészen.

A kezdetek

Az első főszerepét 1989-ben kapta meg a Ranma 1/2-ban, ő volt a női Ranma. A munka megfeszített tempóban folyt, mindennap 3-4 órát dolgoztak, és az összes rész (161) leszinkronizálásával 3 hét alatt készen kellett lenni. Bár az eredeti szakmáját soha nem gyakorolta, több esetben is kifejezetten jól jött a nővéri végzettsége. Az egyik Ranma közönségtalálkozón az egyik rajongó rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a helyszín egy isten háta mögötti épület volt, a mentők nehezen értek ki, addig Megumi látta el. Seiyuu-nk készségesen dolgozott, így egyre több szerepet kapott, mely által egyre ismertebb lett.

Megumi Hayashibara, mint énekesnő

Megumi már az első időktől bizonyította szinkronszínésznői rátermettségét, ám azzal nem számolt, hogy ez azzal is jár, hogy énekelnie kell. Soha nem járt énekórára, és nem is tervezett énekesnői karriert. Ennek ellenére felkérték, hogy a Gundam aktuális szériájának énekeljen fel egy dalt, melynek címe: Yoake no Shooting Star. 1988-at írunk, és a felvételek nagyon nehezen mentek, ugyanis bár az alapok tényleg megvoltak, de nulla hangképséggel, és a kottaolvasás képességének hiányával nagyon nehéz munka volt, pláne, hogy a dalban nagy hangterjedelek vannak. Rengeteg sok gyakorlás után végül sikerült felénekelni a dalt, és Hayashibara-san is ráérzett az éneklés ízére. A legelső kislemeze az Alfréd a kacsa rajzfilmsorozat japán openingje, és endingje. Kislemezen 1989-ben jelent meg Yakusoku Dayo címmel. Az első komolyabbnak mondható bemutatkozása az 1990-es PULSE mini-album, melyre négy dalt vettek fel. A kiadvány a Futureland kiadó jóvoltából jelent meg a FUTURELAND SPARKLING SERIES keretén belül. Ám a komolyabb ismertség még várat magára, ugyanis Megumi énekesnőként szabadúszó volt, az ekkor megjelent néhány kislemez nem ugyanannál kiadónál jelent meg, így nem foglalkoztak vele komolyabban. De az első komolyabb szerződés nem váratott sokáig, ugyanis az egyik Ranma koncerten jelen volt a King Records igazgatója, aki szerződést ajánlott Meguminak. Nem habozott elfogadni, a munka gőzerővel folyt, és az első albuma a Half and, Half igen hamar, 1991-ben jelent meg. Az album mai szemmel felemásnak mondható, ugyanis bár Megumi elsajátította az alap hangképzettséget, de érezhető, hogy nem mertek ekkor még komolyabb dalokat rábízni. Ezért a szerzemények olyanok, mintha gyerekeknek írták volna. Az összhatás mégis kellemes, bármikor jó visszahallgatni a dalokat, egy-kettő közülük igencsak jóra sikeredett (személyes kedvenceim az "Ame no Hi no Shakespeare -TO FLY AWAY-" és az "EL WAKT"). Nem várt siker övezte az albumot, ugyanis 20 ezer példányt adtak el belőle (ahhoz képest, hogy kevesebb példányszámban tervezték értékesíteni), így a folytatás nem volt kérdés.

A felfelé ívelő út

Ezekben az időkben kevesebb önálló kislemeze jelent meg, inkább a többi seiyuu-val közös kislemezeken volt a hangsúly, valamint a dorama CD-ken. Ezek a kiadványok legtöbbször nem szoktak felkerülni az Oricon chart-ra, de ezek mind feltűntek a japán lemezeladási listán, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Megumi minél ismertebb legyen, és rajongótábora folyamatosan bővült. Ezek bizonyos animékből készült hangjátékok, melyekben Megumi is részt vett, valamint néhány dal általa hangzik fel. Bár kislemezei szerényesen jelentek meg az énekesnőnek, önálló albumokból nem volt hiány. Az első korong megjelenésére bár elvileg elegendő dal lett volna, mégis 12 vadonatúj szerzemény került fel rá, valószínűsíthetőleg azért, mert egy dal sem a King Records jóvoltából jelent meg. Viszont a második stúdióalbumona, a WHATEVER már egy válogatásalbum, melyre 14 korábban már felénekelt önálló anime dalok kerültek fel, valamint az első albumon is szereplő Niji Iro no Sneaker dal. Ez azért került fel még egyszer, mert az album 14. dala a Tokyo Boogie Night az azonos című rádióműsorának a dala, mely 1992-ben indult útjára. A másik dal pedig a Heartful Station című rádióműsor dala, mely egy évvel a másik előtt indult el. Érdekesség, hogy a mind a két műsor a mai napig él. Ennek köszönhető, hogy az aktuális stúdióalbumai mind nagyobb és nagyobb példányszámban keltek el, az önálló kislemezei ekkoriban olyan 10 ezres eladások körül stagnáltak. A harmadik albuma, a Perfume ismét saját dalokat tartalmaz (kivéve a Watashi ni Happy Birthday). Ez az album megint érdekesre sikeredett, jóllehet több komolyabb dal hallható rajta, viszont a dalok nagyrésze miatt valószínűleg a lemezboltok gyerekrészlegein lehetne megtalálni. A '90-es évek első felében olyan animéket tett népszerűvé a szinkronhangjával, mint például az All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku (Bannou Bunka Nekomusume), 3×3 Eyes, Sailor Moon, Blue Seed, Bakuretsu Hunters.

Csúcson

Ahogy egyre ismertebb lett, úgy dolgozott egyre több ma is ismert előadókkal, mint például Yoko Takahashi, akit a Neon Genesis Evangelion által ismerhetünk, ő több régi Megumi dal alatt vokálozott. Több zenét is írt neki Ritsuko Okazaki, többek között Mahou no Princess Minky Momo anime dalokat köszönhetjük neki. Ők ketten méltán öregbítették Hayashibara-san hírnevét, de kétségtelen, hogy a legnagyobb hatással Masami Okui volt rá. Az ötödik albumon, a SpHERE-en kellemes hangú háttérvokálja emeli az adott dal minőségét, és közös munkásságuk alatt olyan jó barátság alakult ki kettejük között, hogy 1995-ben közösen énekelték el a Slayers anime opening, és ending dalát. Valószínűleg az anime nagy hírneve is hozzájárult, de ez a dal mindkettejük számára hatalmas kitörés volt, ugyanis A Get along kislemez óriási siker volt a maga 76.800-as összeladásával, ez hatalmas sikernek számít, annak idején ritka volt, hogy egy anime kislemezből ennyit adjanak el. Ugyanakkor korszakalkotó is volt eladások terén, ugyanis vélhetőleg ennek a kislemeznek hatására nagyon megnőtt az animés zenei kiadványok iránti kereslet. A sikerre jó előjel volt a kislemez előtt 2 hónappal megjelent Megumi: Enfleurage albuma, mely már 6. helyet érte el az Oricon charton, és majdnem elérte a 100 ezres összeladást. A még ebben az évben megjelent másik két Slayers kislemez, a MIDNIGHT BLUE (Mozifilm dala), és a Going History (CD dorama: Slayers EXTRA opening) kislemezek is szépen teljesítettek, de külön kiemelendő még a Bakuretsu Hunters anime WHAT'S UP GUYS? dalból készült kislemez, mely több, mint 80 ezres összeladást tudhat magáénak, és ott jegyzik a legismertebb anime dalok között. Ebben az animében Megumi Tira Misu hangját adja. Hogy grafikailag hasonlít a Slayers-re nem csoda, hiszen ugyanaz a stúdió készítette, és humorban itt sem adnak alább.

Az 1996-os év még ennél is nagyobb sikert hozott a japán seiyuu-énekesnő életében. Ismét együtt dolgozott Masami Okui-val a Give a reason (Slayers NEXT OP) kislemezen, melyből 232.850 példányt adtak el, és a 9. helyet érte el a kislemez eladási listán. A kislemezek eladásának Top 10-es listáját a japán TV is közvetíti, és Megumi saját bevallása szerint nagyon meglepődött, amikor viszontlátta magát a TV-ben. Nem számított ekkora sikerre. Ezután egyáltalán nem lesz ritka tőle a 100 ezer feletti összeladás. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a sorozat folytatása hatalmas siker, a mai napig sokak számára a legkedveltebb Slayers sorozat. Egy új ismert anime köthető ebben az évben a nevéhez, a Saber Marionette, melyben Lime-nak kölcsönözte a hangját. Ez az anime a nőket marionette bábuknak mutatja, akiknek nincsenek érzéseik, ám van három kivétel, az egyik Lime, aki őszintén szereti azt a fiút, akihez került. Mindazonáltal, hogy az animének komoly mondanivalója van a nők egyenjogúságáról, tele van humorral, hasonlóan vicces tálalásban a homoszexualitás is teret kap. Az anime openingjéből és endingjéből készült kislemezből, a Successful Mission-ből 139.120 példányt adtak el, és a 7. helyet érte el az eladási listán, ezek után az is gyakori lesz, hogy a Top 10-be kerül a kislemez. Sőt, olyannyira, hogy az év végén megjelent 7. stúdióalbum, a bertemu egészen a 3. helyig jutott el, ezzel Megumi Hayashibara az első olyan seiyuu, aki az albumával képes volt a képzeletbeli dobogóra felállni. Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy merre tovább? Van-e ennél feljebb? Nem sokkal, de van.

1997-ben a Slayers 3. sorozatából, a TRY-ból készült kislemez, a don't be discouraged a 4. helyet csípte el, és a maga 211.340-es összeladásával az énekesnő legsikeresebb szóló kislemeze lett. Ebben az évben indult a Pokémon anime sorozat, melyben Megumi szintén jelentős szerepet kapott, hiszen Musashi (nálunk Jessie) hangját adta, valamint több Pokémon is általa szólal meg. A 8. stúdióalbuma az Iravati ugyan "csak" az 5. helyet érte el, de a 277.060-as összeladásának köszönhetően az énekesnő legsikeresebb albuma született meg.

Házasság, és ritkuló szerepek

Megumi karrierje 1998-ban fordulóponthoz érkezett. Azt már a '90-es évek elején leszögezte, hogy nagyon örül, hogy azt csinálhatja, amit szeret, de számára nagyon fontos a magánélet, úgyhogy csak addig lesz aktív, amíg meg nem házasodik, és családot nem alapít. A házasság ebben az évben esett meg, méghozzá a 31. születésnapján. Férje kilétét nem akarja felfedni, csak annyit árult el róla, hogy szakmabeli, ám a wikipedia tanúsága szerint Amiya Masaharu az, akivel összekötötte az életét. Ebben az évben annyira még nem érződött, hogy bármi változás is lenne, öt új kislemez, új animeként jegyezhetjük például a Lost Universe-t, Cowboy Bebop-ot, és a Cyberteam in Akihabara-t (Akihabara Dennou Gumi), a Saber Marionette második szériája a J to X valamint a negyedik Slayers mozifilm, a GORGEOUS.

1999 volt az első olyan év, amikor Megumi ritkábban szerepelt, viszont érdekesség, hogy ebben az évben egy Tokusatsu (Super Sentai) sorozatnak énekelt opening dalt: Sennen Oukokusan Jyubanii Nights széria question at me kislemezéből 72.570 példányt adtak el, mely az előző évek kiadványaitól ugyan elmarad, de mint Tokusatsu kislemez, hatalmas siker. Azok eladásai a mai napig csupán pár ezerre korlátozódik, mert ezeket a Super Sentai sorozatokat elsősorban gyerekeknek csinálják, és CD-ket ők ritkán vásárolnak. Csak két én után, idén jelent meg új albuma az énekesnőnek, Fuwari címmel, melyen már komolyabban lehet érzékelni változásokat. A dalok nyugodtabbak, nem annyira dominánsak, mint néhány évvel azelőtt.

Az ezredforduló éve a Love Hina miatt emlékezetes Meguminak. 2000-ben két válogatásalbum jelent meg, a VINTAGE S, és VINTAGE A. Az első a kislemezein szereplő legsikeresebb dalokat gyűjti egybe, a második pedig az albumok legkedveltebb nótáit, sőt egy új, eddig sehol nem hallott dalt is tartalmaz, a hesitation, mely a Saber Marionette J Again OVA ending dala. A fentebb említett Love Hina animében emlékezeteset alkotott, ahogy az opening dalával, a Sakura Saku-val is.

A következő év volt az utolsó nagy robbanása Megumi-nak a Shaman King animével, ahol Anna Kyoyama személyében egy olyan lánynak adta a hangját, aki hallgatag, de szigorú parancsnok, aki csak csendben dicsér, és ez igencsak eltér a többségében harsány szerepeitől, valamint az Over Soul, és a Northern lights kislemezek is közkedveltek lettek. Ha már egy album is dobogós lett, akkor ne legyünk adósok kislemez terén, az utóbbi single is bronzérmes lett, és csak kicsivel maradt el a 100 ezres összeladástól. 2002-ben két és fél év után jelentkezett új albummal, mely a "feel well" címet kapta. Az előző évben ugyanezzel a címmel jelent meg kislemez, mely a Slayers PREMIUM OVA dal lett. Lina Inverse visszatérése váratlan volt, hiszen három éve mindenki azt hitte, hogy a GORGEOUS mozifilmmel lezárult a Slayers-korszak.

Visszavonulás és visszatérés

2004-ben Megumi úgy döntött, hogy kicsit háttérbe vonul. Az utolsó nagyobb animés szerepe az Asagiri no Miko. Még ebben az évben megjelent egy stúdióalbuma, a center color, ez volt a visszavonulása előtti utolsó kiadványa. Ekkor született meg a kislánya, és teljes mértékig rá akart fókuszálni. De gyereke mellett időt szakított a két rádiós műsorára, és az egyik, a Heartful Station ezekben az időkben kapott új zenét, melynek címe Makenaide, Makenaide..., ez kislemezen is megjelent. Ezzel egy napon dobták piacra a CARNIVAL BABEL REVIVAL single-t is, mely valószínűsíthetőleg a Blue Seed anime közelgő 10. évfordulója (1994) alkalmából jelent meg, ugyanis az énekesnő az ekkori zeneszerzőjével, Takahashi Go-val feldolgozták az anime opening dalát a CARNIVAL BABEL-t. A több éves pihenőidő alatt a rádióadások mellett azon animékben is szinkronizált, melyeket még annak idején elvállalt, és még akkor is (sőt, még MA is) tartottak. Az egyik ilyen a Detective Conan, ahol Ai Habarának kölcsönözte a hangját. A lány mindenképp felüdülés Conannek, vele könnyebb elviselnie többi gyerek barátját. A másik anime, a Pokémon, ahol töretlen lendülettel szinkronizálta az ördögi Musashit (Jessie).

2006-ban hallhattunk újra Megumiról, amikor megjelentette a Meet again kislemezét. Bár eredetileg a Slayers-nek van címezve, az animéhez csupán annyi köze van, hogy a NEXT-nek ekkor volt a 10. évfordulója, és vele egy napon jelent meg a nagy Slayers DVD box. A single-ön új hangszerelést kapott a Get along és a Give a reason is, de csak a címadó dalnak került fel a karaoke verziója. A következő év elején zenész társára, Ritsuko Okazaki-ra emlékezett meg, "A Happy Life" kislemezzel, az az zeneszerző egyik korábbi dala. Ritsuko 2004-ben hunyt el. Valamint ugyanebben az évben jelentkezett Megumi a 12. stúdióalbumával, a "Plain"-nel, mely duplalemezes lett, a második lemezre felkerült a Tokyo Boogie Night 800. adása.

Ugyanis minden századik adás nem rádióműsor, hanem koncert, ennek felvétele került fel a CD-re. Erre korábban több módon is volt példa, 1994-ben a SpHERE album mellé az akkori 100. adás alkalmából egy fotókönyv jelent meg a koncertről, vagy 2002-ben a feel well album DVD-vel is megjelent, melyre az 500. adás került. Annak érdekessége, hogy elfelejtette a Tokyo Boogie Night dal szövegének refrénjét, aztán a végére elbohóckodta az egészet, aztán úgy tett, mint aki elszégyelli magát, lerohant a színpadról. Persze, mivel volt még folytatás, ezért visszatért. Valószínűleg azért cselekedett így, mert bár a rajongók vették a lapot (nem lehetett nem venni), ők mégis jó poénnak tartották, és már csak azért is megtapsolták, hogyan vágta ki magát a kényes helyzet, de Megumi nem érezte, hogy megérdemli a tapsot, hiszen hibázott.

Az album megjelenése után ismét egy kisebb csend, majd 2008-ban nagy meglepetésre új sorozattal tért vissza a Slayers. A REVOLUTION nagy siker volt, nemcsak azért, mert nosztalgia, és HD felbontás, hanem mert hozta a régi idők színvonalát. Nem utolsó sorban szívet melengető volt, ahogy a Lináék újra találkoznak, és végre befejezték annak rendje-módja szerint a történetet. Az opening, ending dalából készült kislemez, a Plenty of grit is siker volt a mai viszonyokhoz képest. Nyilván, mivel ekkor már nagyon visszaestek a CD eladások (Japánban is, bár nem akkora értékben, mint a világban), ezért nem számítottak százezres eladásokra, de a 25 ezres szám is szépnek mondható. A sorozat újraindulását beharangozta a Slayers MEGUMIX válogatásalbum, melyre az összes anime, OVA, mozifilm, egyéb dorama zenék felkerültek. Vannak olyan dalok, melyek sok év után csak most kerültek fel nagylemezre. Az anime egyébként a mai trendeknek megfelelően csak 13 részes volt, ezért jött a folytatás, az EVOLUTION-R 2009 elején, ez zárja le végleg a történetet. A Front breaking (opening dal kislemeze) már nem szerepelt olyan jól az eladási listákon, viszont a Neon Genesis Evangelion is visszatért. A Shuuketsu no Sono he az akkoriban megjelent Pachinko játék dala lett, és az új idők legsikeresebb kislemeze, ugyanis 43.588-as összeladásra nem volt példa az utóbbi időkben. A single-re felkerült a dal AYANAMI verziója, mely az utóbbi évek legnagyobb hatású dala, ennyi év után még ma is képes ugyanolyan élethűen átadni Rei Ayanami hallgatag, ártatlan érzésvilágát, mint akkoriban.

Megumi manapság

Még 2010-ben új stúdióalbummal jelentkezett, mely a CHOICE címet kapta, valamint vele egy napon jött ki az új Neon Genesis kislemez, a Shuuketsu no Sadame, melyben Megumi ismét új hangszínét mutatta, 20 év után még most is képes megújulni. Az album bár sikeres, és közkedvelt lett, de a régi idők eladásait már ez sem tudta visszahozni, sőt már az első albumoktól is kezd elmaradozni. De ettől függetlenül Megumi fáradhatatlan, és ha dolgozni kell, akkor nagyon ott van, így a mai dalokban is érezni a régi lendületet. 2011-ben váratlanul új válogatás-albummal jelentkezett a VINTAGE White-tal, melyre érdekes kontextusban kerültek fel régebbi és mai dalok. Több kizárólag albumon hallható dal is felkerült, így bár néhány nagysikerű sláger is helyet kapott de több népszerű dal lemaradt az albumról. Tavaly, 2012-ben egy kislemez a mérleg, de az különleges lett, ugyanis a Tsubasa dallal a Happy Life-hoz hasonlóan emléket állít egy kedves zenésztársának, Minako Hondának, aki 2005-ben hunyt el. Vele is több anime kapcsán volt közös munkája. Megumi karrierje ebből a szempontból fájdalmas, ugyanis több pályatársa halt meg korán valamilyen gyógyíthatatlan betegségben. Az énekesnő egy korábbi mini-albumának címadó dala lett az egyik 2010-ben készült animének, a Madrock Scramble-nak a címadó dala, ebben szinkronizált Megumi is, és a Tsubasa is Minako Honda egyik korábbi dala. A kislemez második dalában az Amazing Grace-ben hallható az eredeti énekesnő hangja is, hátborzongató az élmény! De nemcsak emiatt, hanem hallani a fájdalmat Megumi hangjában.

Konklúzió

Megumi tartja magát az ígéretéhez, miszerint, ha már családja van, akkor visszavesz a tempóból. Neki így a legjobb, hiszen így, amikor elvállal egy-egy szerepet, azt teljes erőből tudja csinálni, hiszen ha tud foglalkozni a magánéletével is, akkor feltöltődik azáltal. De az biztos, hogy rengeteget dolgozott a '90-es években, jobban megfigyelve az akkori képeit, már akkoriban megjelentek szemráncok az arcán, ami 30 éves kor körül egyáltalán nem normális. Most 46 éves, tévedés azt hinni, hogy az újabb albumain a photoshop-nak köszönheti fiatalos külsejét. Az ázsiai genetikának, és valószínűsíthetőleg az egészséges életmódnak is hálát adhat. Bár most nem tudunk új kiadványról, de az biztos, hogy legalább annyira várjuk, mint az eddigieket. Mindenképpen öröm hallani, hogy ennyire tudja hozni a régi formáját, és azt gondolom, hogy ezért nem nagy ár, hogy csak ritkán hallhatunk róla, hiszen amikor dolgozik, akkor nagyon!

Bár igaz, ami igaz, ennek az is ára, hogy ma már nem rá fókuszál a seiyuu-társadalom. Hiszen itt vannak az újak, akik teljesen új színt hoznak az iparba. Itt van például Nana Mizuki, Aya Hirano, Minori Chihara, Minami Kuribayashi, Mamoru Miyano, és még hosszasan lehetne sorolni az új tehetségeket. De az biztos, hogy amit Megumi Hayashibara letett az asztalra, az egy életmű, és beírta magát a halhatatlanok közé!

In England 12th Day – New Year's Day GAIA2012

Azt hiszem erre az évre azt a legjobb kívánni, hogy világvége-mentes Boldog új évet! Felfogtátok, hogy 2012 van, az az év, melyre a nagy világvégét jósolták? Pedig csak arról van szó, hogy kiakadt a maják naptára 2012. december 21-nél, és ebből máris tragédiát kell csinálni. De hallottam olyan verziót is, hogy nem lesz világvége (mily meglepő), hanem december 21-22-23-án három napos sötétség lepi el a Földet, melynek hatására megváltozik az emberek gondolkodása, és sokkal kevésbébb lesz anyagias ez a világ. Ha csak ennyin múlna, én várom azt a bizonyos három napos sötétséget. De a legnagyobb esély arra van, hogy december 21-én ugyanúgy felkel a Nap, és ugyanúgy történnek a világban a dolgok, mint bármikor máskor, és 2013-ban meg nevetve fogjuk nézni a 2012-ről készült világvége-filmeket.

De Okui Masamit is megihlette ez az év, a 2007-es Masami Life albumára felkerült egy GAIA2012 című dal:

http://www.youtube.com/watch?v=9QVp8vFOh1E

Nem, nem a világvégéről énekel, hanem arról, hogy csak közös erővel fordíthatjuk jobbra a sorsunkat, de tény, hogy őt is megihlette az idei év, és írt egy nagyszerű dalt erről az évről. Érdekes úgy hallgatni, hogy aktuális. De 2015-ről meg úgy fogunk majd megemlékezni, hogy a Neon Genesis Evangelion éve.

Egyébként ma nem történt mifelénk semmi különös, csak délután mentünk a közeli parkba egy kicsit sétálni, hogy ne csak otthon legyünk egész nap. Múlt hét óta nagyon megemelkedett a vízszint, félelmetesen sok eső esik Angliában!

Új karaoke fájlok (2011. július 16.)

Múlt hét végén újabb ellenőrzések voltak karaoke terén, így felkerültek ide is az addig elkészült karaoke fájlok, az alábbiak:

• Fushigi Yuugi: Towa no Hana
• Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite
• Gundam 08th MS Team: 10 YEARS AFTER
• Hoshi no Kirby: Kirby March
• Hoshin Engi: WILL
• JAM Project: SEVENTH EXPLOSION
• Neon Genesis Evangelion: Shuuketsu no Sadame
• Ragnarok Online: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
• Super Robot Wars Z: Cosmic Dance
• Super Robot Wars Alpha: Hagane no Messiah
• 2nd Super Robot Wars Z: Destruction Chapter: Negai
• Transformers Animated: TRANSFORMERS EVO.

Only Vocal karaoke file:

• Kitadani Hiroshi: Giri Giri Emotion

Köszönet Tukeinonnak az ellenőrzésekért, és a jótanácsokért.  A letöltéseket a "Karaoke Fájlok" oldalon találjátok meg.

Japán karakterek kiállítása 1. rész

Ma volt a Japán karakterek kiállítása a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, melyet a MAT szervezett. Hát igen, nemrég volt a MAT közgyűlése, ahol kiderült, hogy semmi pénzük nincs megszervezni a tavaszi SakuraCont a Pecsában, így az elmarad. No az nem azt jelenti, hogy a MAT, mint olyan, megszűnik létezni, elmennek másik irányba. Idén sok ingyenes animés rendezvényt szerveznek. Ezzel 2 céljuk van: 1. Megmutatni, hogy vásárlás nélkül is lehet jó animés rendezvényt csinálni, 2. Teljesen új közösséget megfogni, és új értelmet adni az animéknek.

Hát annyit már elöljáróban elmondhatok, hogy nagyon jó úton járnak! Nem voltunk sokan (20-30 fő kb.), de annyira jól éreztük magunkat, hogy tényleg... mint egy rendes conon! Olyan volt, és ez nagyon jó lépés a MAT-tól, hogy megváltozott helyzetükből is képesek nagyon jót kihozni. A kiállítás február 14-éig lesz látható ingyenesen, szombatonként tárlatvezetéssel. Ma volt az első, két fiatal lány tartotta, és hát le a kalappal előttük! Nagyon jók voltak! Nagyon sok mindent elmondtak, szinte minden részletre kiterjedt, még kevés is volt az az egy óra, és tényleg, annyira jók voltak, hogy észre se vettük, hogy elrepült az idő. Úgy volt, hogy évtizedekre voltak felosztva a kiállítás egyes részei, az '50-es, '60-as évek egybe voltak. És egészen a '00-s évekig. Voltak apró hiányosságok az előadás tartalmából, például a '90-es évekből kimaradt a Sailor Moon, meg azért a Ranma 1/2-ról, és a Slayersről is lehetett volna beszélni, de nem a MAT állította össze, hanem a Japán Alapítvány. De a lányok beszéltek róluk is. De nagyon ügyesek voltak. A végén, amikor kifutottak a '00-s évek is, képek voltak vásznakra kiállítva, ahol még az idős ember is pokémonos bögréből iszik, a japán tinédzser csajnak mennyi minden lóg a telefonján, meg mindenféle karakterek. De a legdurvább egyértelműen a berendezett Hello Kittys szoba volt! :D Itt kitértek a japánok karaktereihez kötődésének lélektani mivoltára is, hogy a nagyon rohanó világban (különösen Japánra igaz ez), ahol nagyon nincs úgymond lehetőség az érzelmek hiteles kimutatására, kialakult bizonyos karakterek iránti ragaszkodás a '70-es évektől (1976-ban debütált a Hello Kitty), mert ha mások nem, legalább ők meghallgatnak. És tényleg elgondolkodtatott, hogy minek Japánban az a hatalmas gazdasági nagyhatalom, ha közben világelső az öngyilkosságok számában. De erről tervezek külön cikket írni, mert nagyon sokat lehet írni a témáról. Tehát ebből is látszik, hogy igyekeztek minden szemszögből megvilágítani a japán életet. Ha lement a tárlatvezetés, akkor jött az előadás. Itt már csak az egyik lány volt "porondon". Nagyon jól megszeresztett Powerpoint diákon keresztül mutatta be a különbségeket a keleti és a nyugati rajzfilmek között. Mesélt arról, hogy mennyire hasonlítanak egymásra a Disney rajzfilmek és az animék, hiszen a mangák atyjának tartott Tezuka Osamu-ra olyan nagy hatással voltak az első Mickey egér rajzfilmek, és hogy onnan származnak a nagy szemek a mangákban, mert a régi Disney rajzfilmekben is nagy szemek voltak. De pont a Disney rajzfilm kapcsán vetette össze az Aladdint, mert annak ugye készült japán adaptációja is. Már a karakterek külleme és, a díszletek nagyban eltértek. Beszéltek arról is, hogy a Disney-nél ugye vannak a jó- és rossz karakterek, szerintük nincs átmenet, míg a japán animékben jellemfejlődés van. Egy dián voltak olyan anime karakterek, akikről egyáltalán nem lehetett kideríteni, hogy most jó, vagy rossz emberek. Például a Slayersből Xellos, a Death Note-ból Light, és még az egyik Princess Tutu-s lányra emlékszem, hogy volt róla kép, de az azért maradt meg bennem, mert nem tudtam, hogy melyik animéből van, és megmondták. És lényegében ennyi volt. De annyira jól előadták a lányok, hogy tényleg, hatalmas dicséret jár nekik, és a MAT-nak is, hogy a hátrányos helyzetükből képesek voltak ilyet kihozni! Nagyon jó nap volt! És lám, ingyenes animés napból is lehet sokat kihozni? Még szép!

Egyetlen egy zavaró elem volt, de arról nem a MAT tehet. Időközben jött egy pár idősebb érdeklődő is. Tényleg nagyon örülök, hogy tényleg minden korosztályt érdekel, de hogy az előadás alatt hangoskodtak, az baromira idegesítő volt. És az volt a rossz, hogy látták, hogy előadás van, nem csendesedtek el. Már annyira idegesített, hogy az utolsó megmaradt jóindulatommal odamentem hozzájuk, és udvariasan csendre intettem őket, de nem volt sok hatása... Érdekes, hogy voltak egészen kicsi, 5-7 éves gyerekek, ők csendben végig tudták hallgatni az előadást, az idősek meg nem... Szóval furcsa volt.

Ja, és a kiállított anime figurákról, Ayanami Rei, Pikachu, Gundam, stb.-ről meg ne feledkezzünk! Nagyon jó volt. Bagszi csinált képeket, melyeket a frissen elkészített galériában megtekinthetők. A '90-es évekből volt Fushigi Yuugi, a '00-s évekből meg Suzumiya Haruhi. Úgyhogy nagyon jó volt, tényleg, csak ajánlani tudom, akit érdekel a japán kultúra, és akinek van ideje, az jöjjön el jövő szombaton! Ugyanúgy tárlatvezetés lesz, utána a mangák stílusjegyeiről lesz előadás.

Egyedi ajándékot születésnapra

Ma reggel végigjátszottam a 9. világig a The Lost Levelst. Határozottan az az érzésem, hogy Miyamoto ezzel a játékkal számomra megalkotta azt a játékot, mely x évnyi tapasztalat után is nehézséget fog okozni. De igazából egyáltalán nem bánom. ^^' Mert a mai napig van olyan pálya (pl. a 4-4) melyen képes vagyok 25× is meghalni akár. Igazából sokkal több trükközést igényel a Super Mario Bros-hoz képest, és saját tapasztalat, hogy ha valaki kiismeri mindet, akkor profivá lehet válni, de azt biztosan állítom, hogy ha valaki "Super Mario"-ként megy neki a C-4 pályának az nem ússza meg sebzés nélkül, arra tényleg azt lehet mondani, hogy fizikai képtelenség. Most így hirtelen nem ugrik be a 9. világ története, de ha jól emlékszem, véletlenül került be a játékba, vagy valami ilyesmi. De tökre meglepődtem, amikor egy pár éve már ismertem a japán szótagírást, láttam a 9-4 pályán, hogy kövekkel ki van rakva katakana írással, hogy arigatou! Úgyhogy jó ez a játék, én szeretem. ^^ Szerintem még ma elkezdem a A-1 pályát.

Ma van Duong születésnapja, és játék után felhívtam őt, hogy felköszöntsem. Megköszöni, és mondja nekem, hogy ha nem hívom fel, eszébe se jut. Az egy dolog, hogy mondják rám, hogy élő naptár vagyok, ugyanis valamilyen titokzatos okból kifolyólag nagyszerűen tudok születési dátumokat megjegyezni, de szerintem azért az ember csak tudja már, hogy melyik nap a mai. ^^' De mondta is, hogy ők nem verik nagy dobra a születésnapot. De azért megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzájuk ma. Különben amióta a 99-es busszal járok hozzájuk, azóta mindig nehezebben találok el hozzájuk, soha nem tudom, hogy merre kell menni. Ma is eltévedtem, és tettem egy felesleges kerülőt. ^^' Meg is kérdeztem egy arra járót, hogy merre van az arra. Végül sikerült. Eljutottam hozzájuk, csak Duong volt otthon. Nagyon meg volt lepve, hogy ajándékot kapott.

És akkor most egy kitérő keretén belül megírom az ajándék történetét. Ugyanis egyedileg készített ajándékokat (is) kapott tőlem, a következőket:

• Vasalható gyöngyből készült Monkey D. Luffy figura
• Egy egyedileg összeállított CD 1995 legjobb anime dalaival
• Képeslap
• Milka csoki

Már október végén elkezdtem tervezni, mert valamiért volt akkor egy gondolatom, hogy kell erre időt szánni. A vasalható gyöngyök esetében Csibitől kértem tanácsot, meg tippeket, ugyanis ő nagyon sokat csinál, így neki nagy rutinja van már a dologban. Ő mutatta meg nekem ezt a képet, amit jobb oldalon lehet látni, ennek alapján készült el Monkey D. Luffy (aki esetleg nem ismerné, a bal alsó sarokban a szalmakalapos srác). Mondta is, hogy nem nehéz, csak figyelni kell, meg ajánlott üzleteket, ahol olcsón lehet venni vasalható gyöngyöket. Először egy játékboltban néztem szét, ilyen fél literes palack-szerűségben árulnak egyben mindenféle színűt, csak a benne levő összeállítás nekem nem jött be, ugyanis nem volt olyan összeállítás, melybe mindegyik benne lett volna. Később betértünk bagszival az Árkádban levő KES kreatív hobby üzletbe, itt már sokkal nagyobb volt a választék. Próbáltuk úgy összerakni, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Egy palackban sem volt meg mindegyik szín, mellyel Luffyt ki tudtuk volna rakni, de az jó volt, hogy voltak egyszínű gyöngyök is, így úgy döntöttünk, hogy veszünk egy palackot, egy egyszínű csomagot, és egy 29×29 sablont. Abba a sablonba kell beletenni a gyöngyöket, és azon kell vasalni addig, amíg a gyöngyök egybe nem olvadnak. Persze nem akárhogy, egy sütőpapírt kell rátenni a gyöngyökre. Nem tudtuk tökéletesre megcsinálni, ugyanis 2 részletben kellett, mert nem fért ki magasságra, ugyanis Luffy valami 36-37 "pixelnyi" magas volt. Összerakni nem volt különösebben gond, bagszinál 21 órakor nekiálltunk közösen puzzle-özni, a vasalást bagszi csinálta. Közben Csibi adta MSN-en az instrukciókat. :D Mivel sütőpapír nem volt bagszinak, ezért sima fénymásoló lapot tettünk közé. Vasalás közben is akadtak gondok, ugyanis az egyszínű csomag gyöngyei sokkal könnyebben olvadtak, mint a palack gyöngyei, gyakorlatilag elkezdtek szétfolyni az egyszínű gyöngyök, mire teljesen összeállt az egész. És amikor Luffy szalmakalapját csináltuk külön, meg kellett várni, míg az első részlet teljesen megszárad, aztán bagszi úgy próbálta összevasani a kettőt. Egy picivel nagyobb rés van ott, ahol összevasalta, de jó lett azért. 23 óra is elmúlt, mire végeztünk. A CD. Ez az ötlet akkor jutott az eszembe, amikor még nyáron a Tescóban dolgoztam, és az egyik vevő hozott hozzám egy képeslapot, melyben egy CD volt. Megnézte az árát, és inkább nem kérte. Megértettem... Ahhoz képest, hogy csak maga a lemez volt benne, azért drága az a 2.990 forint. És azon a lemezen volt rajta egy bizonyos év dalai, mellé valami olyasmi volt írva, hogy a születési éved legjobb dalai! Egyből megfogott az ötlet. Mi lenne, hogy anime dalokkal csinálnánk meg ezt? Aztán egyből elkezdtem születési években gondolkodni, és arra jutottam magamban, hogy mindenki túlzottan "régen" (bocsánat a kifejezésért. ^^') született ahhoz, hogy az adott év általam ismert anime dalaiból egy összeállítást csináljak, de talán Duong 1995-ös évével lehet próbát tenni. Azért próbára tett rendesen. Öt dal azonnal jött, a többit úgy kellett keresni. Végül a következő 12 dal került fel a lemezre:

1. Neon Genesis Evangelion: Zankoku na Tenshi no Teeze
2. Fushigi Yuugi: Itoshii Hito no Tame ni
3. Kaitou Saint Tail: Toki wo Koete
4. Slayers: Get along
5. Mobile Suit Gundam Wing: JUST COMMUNICATION
6. Slayers: Going History
7. Sailor Moon Super S: Watashi Tachi ni Naritakute
8. Marmalade Boy: Yoake no Etude
9. Saber Marionette R: Dakishimete Lovin' You
10. 3×3 Eyes Seima Densetsu: Owari Naki Tabiji
11. Bakuretsu Hunters: MASK
12. Dragon Ball Z: Ore ga Yaranakya Dare ga Yaru

Tervben volt még a Lupin III: Yume Nara ii no Ni és a Kodomo no Omocha: Kodomo no Kimochi, de ezt se Amina, se Tukeinon nem találta meg, és ha már a két legnagyobb Jpop gyűjtő az országban nem találja a dalokat, akkor már tudtam, hogy ezek nem lesznek meg. De a többi dal is nagyon nehezen került elő. És el is gondolkodtam, miközben bagszival kerestük a dalokat, hogy most az utóbbi években nőtt meg rohamosan az animék, és azok dalainak a száma, vagy régen is sok anime volt, csak nem jutnak el hozzánk? Mert elgondolkodtam azon, hogy ha 1995-nél régebbi anime CD-t kéne összeállítani, akkor bizony igen nagy bajban lennék, de az utóbbi évekből akár 2CD-s válogatásalbum is gond nélkül összejönne. De nagy nehezen összejött a 12 dal. És persze nem Verbatim borítóval adtam át neki, Necrokid nagyon ért a Photoshophoz, és összedobott nekem egy nagyon jó borítót. Mondtam az ötleteimet, de ő végül egy sokkal jobbat állított össze. Nagyon tetszett, amit csinált. A Hakonéban gondoltam kinyomtatni, és láttam a weblapjukon, hogy magára a lemezre is vállalnak nyomtatást. Ez szerencse, mert pont olyan CD-t vettem, melynek nem írható oldalára lehet nyomtatni. Így összedobtam egy kör alakú kis borítót, ahhoz képest, hogy én tökéletesen amatőr vagyok a Photoshophoz, nem is volt annyira rossz. Elvittem a Hakone gyorsnyomdába memória kártyán a CD borítót, hogy nyomtassák ki egy viszonylag jobb minőségű papírra. Az istenért se akart jönni a srác, legalább 20 percet vártam rá, már komolyan kezdtem türelmetlen lenni, mire hozza a KÉSZ CD borítót. Gyakorlatilag ilyen szemekkel néztem: O_O Arra számítottm, hogy papírra fogja nyomtatni, és hozza A4-es papírral együtt, és még nekem kell szenvedni a kivágással. Ehelyett hozza nekem kivágva, a képek tökéletesen fedik egymást, és a hátsó borítón, az oldalra hajló résznél meg csinálta a szaggatást, ami eredeti CD-knél szokott lenni. Ennyire még soha nem lepődtem meg szerintem, de nagyon kellemes meglepetés volt. A CD lemezre is tökéletesen kinyomtatta, és ahhoz képest, hogy tényleg úgy néz ki, mint egy gyári CD, nem is volt drága a nyomtatás. Szóval nagyon elégedett voltam velük. Képeslap, csoki, ajándéktasak megvásárlása már semmiség volt. Hatalmas köszönet jár azoknak, akik segítettek az ajándék elkészítésében:

• Amina: Minden követ megmozgatott, hogy megkeresse a két hiányzó dalt, sajnos eredménytelenül.
• bagszi: A közös puzzle-ozás, vasalás, és az azalatti poénkodás. :D Meg a zeneszámok keresése a neten.
• Csibi: A Vasalható gyöngyökhöz tippek és tanácsok.
• Necrokid: A fantasztikus CD borítóért.
• Tukeinon: Ő is segített a két dal megkeresése, és ajánlott más animéket is.

Fűű, hol is hagytam abba? Tehát Duong örült az ajándékoknak, bár nagyon meglepődött, mert nem veri nagy dobra a születésnapját, és ritkán kap ajándékot, természetesen nem is várja senkitől. Nem sokkal ezután ebédeltünk, közben animét néztünk. Nem emlékszem a címére, csak arra, hogy a második évad második részét láttuk. Nagyon vegyes érzéseket keltett bennem. Voltak jó dolgok benne, de egy lány úgy beszélt az emberekhez, hogy állandóan forgott a forgószéken, vagy micsodán, és így nemigen lehetett komolyan venni őt. Az epizód vége felé megszaporodó ecchi-jelenetek pedig egyikünknek sem hiányoztak. Amikor a srác úgy esik a lányra, hogy belát a bugyijába, a végén meg a fürdőszobából hall sikítást (a fiú) egy meztelen csiga miatt, és betér a meztelen lányokhoz, eléggé erőltetett volt. Úgyhogy láttunk jobbat is. Megmutattam neki a Lovely Complexet is. Ismeri ő, nem arról van szó, csak ugye most péntektől kezdte el az Animax vetíteni, és utólag értesülök róla, hogy az opening és az ending teljesen más. Egyből az Animaxet kezdtem el magamban szidni, hogy nehogy már kövesse a 4Kids hülyeségét, de mint utána jártam, kiderült, hogy Japánon kívül sehova nem jutott el az anime az eredeti openinggel és endinggel, mert nem sikerült a japán kiadóval megegyezni. Azt olvastam, hogy a TOEI eléggé problémás társaság... És akkor ezzel még olyan nagy baj nem is lenne, de a zene... A Love.com OST-ből választottak ki két dalt, de hogy mennyire nem illik az opening és ending videóhoz, arra nincs szó. Nagyon gány munka. De örülök, hogy kiderült, hogy nem az Animax a hibás. ^^ De kár, pedig jó az a két dal.

Láttam az asztalon, hogy van Rubik kocka. Hát az nekem a halálom! De valahol megpróbáltam kipróbálni, hogy kell kirakni. Duong előveszi a saját bűvös kockáját, melynek minden egyes darabja szmájlival van illusztrálva. Azt mondta, hogy segít neki, hogy egy oldalon mind a kilenc darabja egy vonalban legyen. Jobban megnéztem, max. lelkileg segíthet a sok :) szmájli, hogy ne add fel, mert nekem mindegyik egyformának tűnt. Próbálgat, gyakorolgat, de csak egy színt tud kirakni egy oldalon, a többi parlagon marad. Különben, amikor volt a Retro85 kiállítás, nemcsak videojátékok, de különböző rubik kockák is ki voltak állítva. Az egyik BigN-es barátom, Fantos keni-vágja a kockát, nagyon hamar kirakja. Megkérdeztem tőle, hogy csinálja, el is magyarázta a logikáját, de nem jutott el az agyamig... Duong nem tudta elmagyarázni, de elég gyorsan kirak egy oldalt. Én akárhogy csűrtem-csavartam, nekem nem ment. Egy oldalra max. 7-8 egyforma színűt tudok kirakni, de onnan megáll a tudományom. Tudom, hogy én gondolkodom rosszul, de azért mégis azt érzem, hogy ez nekem magas... ^^' Egyszer lemértem, 2:05 alatt rak ki egy oldalt, de eléggé rutinosan használja már a kockát.

Persze most is játszott egy kicsit PC-n. Én addig Facebookon olvastam fel neki "Az élet nagy kérdései" alatt levő kérdéseket, jót nevettünk rajta. Ilyen kérdések jöttek elő:

• Hogy nézne ki egy szék, ha a térdünk a másik irányba hajlana?
• Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
• Olyan nincs, hogy verekedés közben futball meccs tör ki?
• Ha a 3. napon lett teremtve a nap, a hold, a csillagok, akkor hogyan mérték az első két napot?
• Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd aludt-e?
• Ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek meg kell?
• Ha két betörő beugrik a medencébe, az bűnözési hullámot indít el?

Ekkor jelent meg Laci, eddig matekozott. Ő is leült a gép elé, szinkronban játszottak. Aztán én nem is maradtam sokáig, jöttem haza.

Jó nap volt ez is, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva Wiivel térek vissza. De a sok már-már agresszív kutya miatt utálok a 19. kerületben sétálni. Komolyan mondom, egyik-másik félelmetes, épp, hogy nem ugrik ki a kerítésen. Na de most megyek egy kicsit Lost Levels-szel játszani.

Top 50 Masami Okui #23

Tamashii no Rufuran

Kevéssé ismert, hogy Okui Masaminak szerves része volt a Neon Genesis Evangelion dalokban, van egy önálló szerzeménye is az animéhez kötve (Bay side love story ~from Tokyo~). Így jogosult, hogy a 10. évfordulóra készített feldolgozásalbumra két NGE dalt felénekeljen. Ki lehet találni, hogy melyik a másik. :) Ez a dal... Nem is tudom kifejezni az érzéseimet ennek kapcsán. Azt érdemes tudni, hogy az ebből készült eredeti kislemez minden idők 3. legnagyobb eladású anison kislemez a maga 631.320-as eladásával. Mai napig az egyik legjelentősebb anison dal, ehhez foghatót a mai napig nem írt senki. Nagyon furcsa dal, bennem ilyen kettős érzelmet vált ki. Valami tragikus fájdalomról énekel, de a gyors, ütemes zene nagyon rákontráz erre az érzésre. Olyan, mintha gyermeki érzéssel énekelne a fájdalomról, vagy nem akarja elhinni, hogy megtörtént, ami megtörtént. Nagyon nehéz megfejteni a zene lényegét, de az biztos, hogy a háttérkórus hatalmas telitalálat!

http://www.youtube.com/watch?v=zKHVNzs1Zg0

Új Megumi Hayashibara dal

Már most hozzá lehetett jutni az új Megumi Hayashibara dalhoz, holott a kislemez ugye csak júliusban fog megjelenni. Többször meghallgattam, és mit is mondhatnék? Igazi Neon Genesis Evangelion dal. Minőségi, igazi NGE élményt ad. Nagyon várom az új kislemezt!

És itt a két új vadonatúj kép az énekesnőről. Tessék úgy nézni őt, hogy 43 éves! Azt gondolom, hogy még sminkekkel sem lehet elérni azt, hogy 43 évesen így nézzen ki valaki. Ezzel már genetika kell! Megumi ritka egy szerencsés alkat!