2019. tavaszi MondoCon

Amit esős, és angol idő csúfított. Ez is furcsa con volt. Előzménye kifejezetten nem volt, jelentkeztem ugyan az énekversenyre, de végül nem sikerült feltölteni a hangfelvételt. Az volt, hogy hazamentem Békéscsabára arra a hétvégére, amikor a feltöltési határidő volt. Próbálkoztam a felvétellel, de nem akart összejönni. Ahogy írtam korábban, a Haikyuu!! Imagination-t akartam felénekelni, de sehogy nem akart összejönni. Azt érzékeltem, hogy magasan van, de úgy voltam vele, hogy ha eleget gyakorlom, akkor menni fog. Lett is volna lehetőség, csak az volt a baj, hogy nem vittem magammal a mikrofonos fejlhallgatómat, és mivel anyám laptopján nincs mikrofon, és a telefonos hangfelvétel nagyon idétlen volt, ezért annyiban maradt a dolog. Érdekes, hogy amennyire meg akartam mutatni ezzel a dallal, hogy mit jelent számomra a Haikyuu!!, úgy nem bántam meg, hogy végül nem sikerült a felvétel. De lássuk a hétvégét.

Szombat

Éjjel sokáig voltam fent, aztán valamikor hajnali 2 óra fele lefeküdtem elaludni. 8 óra után ébredtem fel, furcsa volt arra ébredni, hogy a PC bekapcsolva maradt, ahogy a villany is. Így nem szokásom elaludni. Gyorsan összeszedtem magam, 9 órakor tudtam elindulni. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, az ottani SPAR-ban bevásároltam magamnak aznapra, és ezután indultam el. A Korponai utcán keresztül a villamos síneken át megyek újabban a Hungexpo felé, egy jó nagy adag rémülettel a fejemben, ha vonat zakatolását hallom. Na mondom magamban, elzakatolták az életemet is. Mert egyből a villamosra gondolok. De ilyen nem volt, megvagyok, élek.

Be is jutottam a Hungexpóba... úgy-ahogy. Most egy kicsit korán értem be, mint szoktam, néztem is, hogy egész jól értem be ahhoz képest, hogy úgy éreztem, hogy késve indulok el. Viszont a bejutás most rettenetesen nehéz volt. Egyrészt önmagában az meglepő volt, hogy csak egy "átjáró" volt, amin keresztül be lehet jutni a Hungexpo épületébe. Fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van külön elővételes sor és helyben vásárlós sor, ha végül mindenki ugyanott tódul be? Lassan is ment, volt táskaellenőrzés. Konkrétan helyezkedni kellett a sorok között, mert hol az egyik indult meg, hol a másik. Először az egyikhez mentem, de az megállt. Röviddel utána megindult egy másik is, így össze-vissza járkáltam a sorok között, mire bejutottam. Aztán ahogy felrohantam a karaoke terembe, meglepetten láttam, hogy alig vannak. Mondjuk mivel így is elsők között jutottam be (előre megvettem a jegyemet a Geek Corner-ben), és eléggé csúnya idő volt, így nem csoda. Még készülődtek a karaokésok. Most újdonság, hogy a feliratkozás a terem hátsó részén volt. Ez jó, mert nem ott elől a hangfal körül kell üvöltözni, hogy mit akarunk énekelni, hanem hátul, halkabban. Mivel kezdésre nem igazán jöttek az emberek, ezért elsők között iratkoztam fel, de kértem Leeát, hogy hadd ötödiknek énekeljek, amikor már többen vannak. Mert ha bár nem sikerült a felvétel, de meg akartam mutatni a többieknek, hogy éneklem el az imaginationt. Nem utolsósorban hírnevet akartam adni a Haikyuu!! daloknak, hogy most már elérhetők. De egyből lejött, hogy jó volt, hogy nem énekeltem fel, mert nem sikerült jól. Nagyon ki akartam énekelni a magas hangokat, ezért erőből énekeltem ki, melynek következménye lett, hogy elfáradt a hangom. A végére már kifejezetten rosszul sikerült. Bebizonyosodott számomra, hogy a nagyon akarásnak is nyögés a vége. Mindenesetre megkértem 8-at, hogy vegye fel nekem az énekemet, mert megígértem az egyik Discordos Haikyuu!! szerver közösségének, hogy ha felveszem a dalt, megmutatom nekik. De ezt talán inkább nem...

Viszont a második dalom is elég hamar sorra került, ha jól emlékszem, a 15. volt. Ez egy valamivel könnyebb dal, méghozzá a Gundam széria 08th MS Team-től az Arashi no Naka de Kagayaite című dala. Ez egy Yonekura Chihiro dal, ami kifejezetten jól jött, mert kettővel előtte a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he című dala volt, ami szintén Yonekura Chihiro dala. Ez már sokkal jobban ment, ezzel kellett volna bemelegítenem. Egyébként tökre menő, hogy milyen rég hallottam a dalt, és úgy énekeltem fel, mintha tegnap hallottam volna utoljára. Nagyon sokat hallgattam, és mivel könnyű is a dal ritmikája, ezért megmaradt bennem. Ez jó volt, ezt kellett volna először.

Nem sokkal ezután kezdődött az énekverseny, amit most inkább nem hallgattam meg, mert akkor már éreztem, hogy túl sokat ültem a karaoke teremben, inkább továbbmentem nézelődni. A konzolokhoz és az árusokhoz mentem el. Az árusoknál mindig ugyanazok vannak, bár szétnéztem, hogy találok-e Haikyuu!!-s cuccot, de hivatalosat alig. Azt tudom, hogy a SakuraZakának van tolltartója 3.500 forintért, de az nemcsak azért nem éri meg, mert egy eredetiség-vizsgálaton a SakuraZaka csúnyán elhasalna, hanem mert fanart van rajta. Még csak nem is eredeti artwork. Ez kint is volt. Később láttam is, hogy valaki elvitte. Amúgy ide nem jutottak el eredeti cuccok. A Nintendósok kint voltak most. Kicsit szétnéztem ott is, de arról részletesen majd a videojátékos blogban írok. Meg megbeszéltem egy találkozót, mert valaki Mondo magazinokat adott el, és neki megvolt a 2015. júniusi száma, amiben a Haikyuu!! cikk van. Akkor majdnem megvettem online, amikor utánanéztem, hogy melyik számban van benne az anime, de úgy döntöttem, hogy előtte inkább letöltöm torrentről, hogy megnézzem, hogy milyen. És sajnos jól tettem, mert olyan szörnyű volt a cikk. Azt nem szeretem a Mondóban, hogy ilyen nagyon megmondósnak tűnnek a cikkek, mintha megmondanák a tutit, de mintha csak a nagy semmit kapnánk meg. Ugyanez a Haikyuu!! esetében is. Ráadásul mivel csak 2 oldal volt, ezért részletességről, mint olyan, ne is beszéljünk. Pedig már akkor lehetett volna mit írni az animéről, még ha akkor is, ha csak egy évad jelent meg addig.

Visszatérve a karaoke terembe, az énekversenyes dalok nagyja lement már. Volt egy-kettő tényleg menő, úgyhogy gondolom, hogy erős volt a mezőny, mint mindig. Az volt még vicces, amikor megmutattam 8-nak, azt a Haikyuu!! kislemezt, amit nyertem eBay-en. Nem mondtam neki semmit, csak a lemezborítót látta, és azon nevettünk, hogy azt hitte, hogy borszeszégőt vettem eBay-ről. Én a nagy kémikus... Aztán mutattam neki a CD-t képen, ott már tudta, hogy miről van szó. De ezen a borszeszégőn nagyon jót nevettünk. Amúgy következőleg a 37. voltam, akkor is megpróbálkoztam egy Haikyuu!!-s dallal, méghozzá a Tenchi Gaeshi-vel, de annyira kicsináltam a hangomat az Imagination-nel, hogy ez már végképp nagyon rosszul ment. Végigvittem, de nem volt valami jó.

Aztán odamentem az AoiAnimésekhez, akik rendszerint a karaoke terem előtt tartják a találkozót. Illetve ott gyülekeznek, de ki szoktak menni, viszont az eső miatt most itt maradtak. Jó volt személyesen látni őket, de nem folytam bele a beszélgetésbe, mert ők nagyon magas szinten beszélik ki az animéket, emiatt nem olyan könnyű bekapcsolódni annak, aki nem akkora szakértő az animék terén. Mindenesetre Catrinnal jó volt találkozni. Vele és Hirotakával sokat beszélgetek az utóbbi időkben azon apropóból, hogy jó eséllyel rendszeres író leszek az Animagazinban, amit ők szerkesztenek. A következő május végén fog megjelenni, már ott jelen leszek.

Ezután még egyet énekeltem, méghozzá a Slayersből a Shakunetsu no Koi-t. Ahhoz képest, hogy régen hallottam ezt a dalt utoljára nagyon jól ment. Ha már nincs hangom, de énekelni akarok, akkor női előadót éneklek mély hangon. Hayashibara Megumi-t meg mindig élmény énekelni. Ez amúgy a 66. volt a listában.

Még egyszer nézelődtem az árusoknál. Meglepett, hogy találkoztam a Japán Alapítványosokkal. Lesz vetítésük a MondoCon-on, ezt promotálták. Meg volt egy árus, akinek saját készítésű matricái voltak. Ott találtam egy Kageyama Tobiósat. Ez nagyon aranyos volt, úgy döntöttem, hogy veszek egyet. Láttam van Oikawa Tooru is, őt dobtam. Nagyon messzire. Az volt az érdekes, volt mellette egy másik árus lány, aki mondta, hogy ő viszont nagyon szereti Oikawát. De nem maradt meg bennem, hogy hitelt érdemlően meg tudta volna indokolni, hogy miért szereti őt. Mindesetre nagyon jól elbeszélgettünk az animéről. Szerencsére Magyarországon nem nehéz Haikyuu!! rajongót találni, de aki még értelmesen lehet beszélgetni az animéről, no az az igazi. Mondta, hogy mennyire tetszett neki az animáció, meg hogy mennyire valósághűen mutatja be a röplabdát. Ami nagyon meglepett, hogy mutatta a felkarját, rá van tetoválva a "Tobe" felirat teljesen valósághűen. Annyira megtetszett, hogy konkrétan megfordult a fejemben, hogy legyőzzem a tűkkel kapcsolatos félelmeimet, és bevállaljak ilyet én is. Nagyon szép volt. De ez komoly lesz, mert vérvételkor is úgy remegek a félelemtől, mintha tűzzel közelítenének hozzám. Nagyon jó volt beszélgetni a lánnyal, remélem, találkozok vele a nyáron is.

Aztán elkezdődött a Late Night Karaoke, itt egy kicsit maradtam, de aztán mentem is. Még egy kicsit voltam kint, amikor Titkos, 8, John és Mazsibazsi beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, aztán elindultam hazafelé. Hazaúton is a villamossíneken át mentem a 151-es buszhoz Kőbánya alsóhoz.

Itthon este morfondíroztam magamban, hogy megmutassam-e annak a német és holland srácnak, akikkel komolyabban összebarátkoztam a Haikyuu!! közösségből a videót, amit felvettem, az éneket. Végülis megmutattam. Nekik tetszett. Mondjuk ők másképp is látják, mert annyira nem foglalkoznak az énekléssel, de én meg tudom, hogy nem volt jó, mert erőből énekeltem ki a magas hangokat. De a dicséret ettől függetlenül jól esett.

Vasárnap

Furcsán indult ez a nap. Érdekes, hogy annyira nem érzem, hogy mostanában keveset alszok. Most is menetrendszerűen indultam el, a 151-es busszal Kőbánya alsóig. Ott a SPAR-ban vásároltam, majd elindultam a Hungexpo felé. Ma már biztonságosabb volt menni a villamossíneken, mert pont előttem ment el a 37-es villamos, így nem számíthattam ütközésre. Attól félek a legjobban, hogy pont a híd alatt találkozik a két villamos, ahol szűk az átjáró, és akkor nekem annyi. De ma sem történt semmi ilyesmi. Ráadásul most könnyebb is volt bejutni, mert kevesebben vannak, a jegyárusítás nem okozott tumultust. Gyorsan bejutottam, és most is készülődés közben kaptam el a karaokésokat.

Most kifejezetten elsőnek akartam énekelni, méghozzá a Fuyu no Rondo visual kei-ből a Melted Snow-t. Nem először éneklem már ezt a dalt, és úgy érzem, hogy most nagyon jól sikerült. Mondjuk volt előzménye ennek a dalválasztásnak, ugyanis szombat este volt egy komoly beszélgetésem egy bizonyos valakivel, ami nagyon mélyen megérintett érzelmileg. Mondták is többen, hogy nagyon szép volt, és én is azt éreztem, hogy a dal által sikerült átadni azokat az érzelmeket, amiket belül érzek. Egy helyen majdnem el is sírtam magam. Okui Masami nem először ríkatott meg, és jó eséllyel lesz még rá alkalom. Ezen előadás után ToumeiNi-vel beszélgettem sokat, utána próbáltam helyrehozni a szombat este elkövetett hibát, úgy néz ki, hogy sikerült is.

A zenei tippmix szokás szerint nagyon nehéz volt, és tippelgetős. Mondjuk nagyon nem is lehet másmilyen, mert magában a listában kb. 500 anime van felsorolva, és hogy azok legyenek benne, amiket pont láttam, ahhoz több ezret kellene lássak. Én meg alig vagyok túl a 300 megnézett animén. Innestől kezdve eléggé rossz handicappel indulok. De nem ez az a verseny, ahol szégyen utolsónak lenni. Ez nálam inkább a zenehallgatásról szól. Illetve azon szoktam izgulni, hogy egy-egy anime, amit ismerek, na onnan legyen zene. A Haikyuu!! sajnos kimaradt (pedig a listán rajta volt), viszont volt Zankyou no Terror és a Kuroko no Basket-ből is a kedvenc endingem volt. Azt nagyon jó volt hallani. A Zankyou no Terror-ról fogok később írni, mert nagyon arról sokat tudnék, de megvárom, amíg befejezem. Ami a legizgalmasabb volt számomra, az az Original Instrumental kategóriában az első dal a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu. De izgultam, hogy pont az legyen. Az az Usurahi Shinjuu Hayashibara Megumi-tól. ÉS AZ LETT!!! Alig bírtam magammal, valósággal felordítottam amikor megszólalt. Hányszor hallgattam nemcsak az eredeti verziót, de a karaokét is. Sokáig konkrétan csengőhangom volt a telefonon. Jó volt a zenei tippmix annak ellenére, hogy végig tippelgettem az egészet.

A tippmix után találkoztam Catrinnal és Hirotakával, ők is játszottak. Kicsit beszélgettünk, aztán mentem énekelni, méghozzá a Hikari Are-t, mely a Haikyuu!! harmadik évadának openingje. Ez annyira nem ment, hogy kértem a felénél a srácot, aki rakja be a kfn-eket, hogy állítsa le. Ez így nagyon nincs jól. Azt hittem, menni fog, mert a hang az ugyan megvan hozzá, de olyan furcsa a dal ritmikája, hogy azt nagyon tanulni kell. Mondjuk a fejhangon éneklést nem vállaltam be, helyette rögtönöztem ott valamit harmonikusnak gondoltam a többi hang mellett. Gyűlölök fejhangon énekelni, és azt a férfit is felakasztanám, aki így énekel. Na de ez már így alakult. Be akartam mutatni a Haikyuu!!-t de ez nagyon rosszul sikerült.

Maradtam 16 óráig, amíg el nem kezdődött a Jpop, Kpop video vetítés, aztán szépen elindultam hazafelé. ToumeiNi-vel együtt mentünk haza. Mondjuk is egymásnak, hogy ez a MondoCon is megvolt. Szerintem ezen a megítélésén már nem is fog javítani.

Sikertelen kísérlet

Végül nem sikerült felénekelni a dalt, amit nagyon szerettem volna mára, ezért a mai feltöltés elmarad. Pedig szerettem volna nagyon, de sajnos fel kell ismerni a határaimat énekhang terén, mert nem egy olyan történetet hallottam, hogy valaki kiénekelt olyan magas hangot, amivel rég kijött a saját hangtartományából, és az lett az eredménye, hogy majdnem a beszédhangja is elment. Nagyon szerettem volna elénekelni JAM Project-től a NEW BLUE-t, amiről többször írtam, hogy mennyire imádom, de nincs meg hozzá jelenleg a tudásom, hogy jól menjen. És nem akartam leváltani olyan dalra, ami menő, meg minden, de nincs hozzá igazán hangulatom. Már csak azért sem, mert a próbák annyira elvették a hangomat, hogy kapar a torkom. Tudtam, hogy ha nem hagyom abba a próbát, ha nem is végleg, de egy darabig kicsinálom a hangomat.

Az egyik komoly nehézség az volt, hogy a refrénben a "mukou made" és az "irodorou" résznél olyan hangmagasságokat kell kiénekelni, amit jelen tudásom szerint nem tudok kiénekelni. Próbálgattam, de hamis is volt (nem jutott fel addig), ráadásul annyira kicsinálta a torkomat, hogy ahogy mentem előrébb, még azok a magas hangok sem jöttek ki, amik egyébként mennének normál esetben. Itt már biztosan tudtam, hogy ennek itt véget kell vetni, mert bajok lesznek. A másik, ami miatt alkalmatlan vagyok a dal eléneklésére, hogy azt vettem észre magamon, hogy bár azért elég szép hangmagasságig tudok énekelni, de nincs mögötte érzelem. Márpedig a NEW BLUE egy olyan dal, amire - ahogy tegnap írtam - akár meditálni is lehet. Na most el lehet képzelni, milyen érzelmek vannak benne. Bizony komolyak, és ahogy hallgattam vissza magamat, azt éreztem, hogy nem tudom visszaadni azokat az érzelmeket a hangommal, amit a dal közvetít, ehhez túl kevés vagyok. Tehát külön gyakorolni kell azt is, hogyan énekeljek szépen magas hangon. Hogy az ne csak ordítozásnak tűnjön, hanem vannak mögötte érzelmek. Márpedig ez egy olyan dal, ahol úgy énekelnek ki magas hangot, hogy nem törnek ki belőle érzelmek, hanem valójában teljes nyugalom van. És szépen kiénekelni magas hangot "nyugodt ordítással"... Azért érzékelhető, hogy mennyire furcsa párosítás. Márpedig a JAM Project erre képes. Úgyhogy ez egy nagyon nehéz dal, ami nemcsak hangmagasság terén állít kemény próbák elé, hanem érzelmek terén is. Azt érzékelem, hogy nem vagyok eléggé fejlett érzelmileg, hogy szépen hangozzon tőlem ez a dal. És még egy dolog, ami komolyan meglepett: A lassú részt is rettenetesen nehéz egyenletesen énekelni. Amikor a "Blue sky, Blue sea, Blue gaia, All life" részt éneklik, azt nagyon lassan, szinte már-már mámorosan éneklik, és azt megtapasztalni, hogy nyugodt, békés hangon, halkan énekelve mennyire nehéz végig megtartani azt az egy hangot, ami egyébként simán kijön. Persze, simán kijön, csak közben arra is figyelni kell, hogy érzelmileg is egyenletes maradjon az ének. És hihetetlenül kell összpontosítani azokban a másodpercekben, hogy ne csússzon el a hang, és érzelmileg is "egyenletes" maradjon. Azok a bizonyos másodpercek nagyon hosszúak.

Egy fontos tanulság: Tudni kell feladni. Mikor érdemes feladni? Amikor a 10 egységnyi képességemből beletettem mind a 10-et, és akkor sem ment, akkor le lehet zárni az esetet úgy, hogy én mindent megtettem, de emberből vagyok, vannak határaim, erre (jelenleg) nem vagyok képes. De ezt csak akkor leszek képes nyugodt szívvel kimondani, ha nem marad utána hiányérzet, és nem fog utána a fejemben járni, hogy mi lett volna, ha így és így próbálom meg. Akkor mindent megtettem, nem megy, elfogadom, hogy nem megy, és lezárom magamban a dolgot. Azért rossz mondás, a "soha ne add fel!", mert egy idő után átalakul görcsös ragaszkodássá a dolog, és adott esetben cikivé válhat az, hogy már annyira akarjuk, hogy nem tűrjük meg, hogy nem sikerül. Az is külön érzelmi intelligenciaszint, hogy tudjuk, mikor adjuk fel, mikor tettünk meg mindent az ügyért, de nem ment, és el tudjuk fogadni, hogy nem sikerült. Ez is az élet része. És örültem a gyakorlásnak, mert ebből is sokat tanultam. Arról nem beszélve, hogy nem végleg adtam fel, de egy jó ideig, amíg nem leszek eléggé fejlett, hogy el tudjam énekelni a dalt, addig nem próbálkozok vele.

A második dal karácsonyra

Ahogy ígértem, mára feléneklek egy újabb dalt, és ez meg is történt. A mai dal nem más, mint Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari.

Azért meg kell hagyni, megvicceltem magam ezzel a dallal, mert első hallásra (és sokadikra is) egy könnyen énekelhető dalnak hangzik, holott nagyon nem erről van szó. Ez egy olyan jellegű dal, amit csak úgy lehet szépen elénekelni, hogy ha érzelmeket viszünk bele az énekbe. Erre egyébként régen rájöttem, és konkrétan azt akartam ezzel a dallal megmutatni (ez volt a célom a múlt héten, amire utaltam), hogy lehet úgy érzelmeket kiénekelni, hogy megmarad a magam férfi mivolta. Tehát férfias érzelmeket, amik megmutatják, hogy az erősebb nemnek is vannak érzelmei, de ettől még semmit nem veszít a nemi identitásából.

Eleinte erősebben énekeltem, csak többedik próbálkozás után be kellett lássam, hogy nem fog menni, mert rettenetesen nyers az énekem. Nem is kellett, hogy visszahallgassam magam, már ének közben hallottam, hogy ez így nincs jól. Meg sok helyen pontatlan, hamis volt. Akkortól kezdtem el tiszta lenni, amikortól elkezdtem több érzelmet belevinni az énekembe. Egyre jobb lett, bemelegedett a hangom, végre alkalmassá váltam váltam arra, hogy felvegyem az énekemet. Nagyon figyeltem arra, hogy a versék alatt, a mély hangokat is tisztán énekeljem. Nekem ez a nagyobb kihívás, a magasabb hangok jobban kijönnek. Meg a hangerőre is figyeltem. A felvétel végére pedig elmosolyodtam, és azt éreztem, hogy ez egy nagyon jó kaland volt.

Tehát bejött, amire gondoltam, hogy bár egyszerűnek hangzik a dal, de ebben is lesz kihívás. Kiderült, hogy ebben is volt mit gyakorolni, és örültem ennek a választásnak, ebből is tanultam, amit későbbre tudok hasznosítani.

Legközelebb 2 hét múlva tervezek énekelni. Az nagyon kemény lesz, de ha sikerülni fog, az nagyot fog durranni.

Az első karácsonyi hangfelvétel

Íme az újabb dal, amit felénekeltem, ez pedig Okui Masami: Melted Snow dala.

Ezt a dalt egyszer régen már felénekeltem, soha nem felejtem el, hogy akkor mennyit gyakoroltam. Ezek azóta is megvannak, szerencsére nem kellett most sokat gyakorolni. De azért éreztem, hogy szükség volt rá, mert a mostani tudásszintemmel azért már más énekelni. Több dologra figyelek oda, és a tiszta énekhang mellett nagyon odafigyelek arra, hogy az érzelmek, amiket kihallok a dalban, azt jelen tudásom szerint a leghitelesebben tudjam átadni. Aztán, hogy ez sikerült-e vagy sem, ezt mindenki egyéni értékrendje szerint döntse el maga.

Az ének tisztasága jó eséllyel hallható, hogy nem tökéletes, azt tapasztalom, hogy akárhányszor gyakorlok be egy dalt, mindig máshol tévesztek. Amiken tudtam, azokon mind javítottam, mindig mondtam magamban, hogy ezt és ezt a hibát hogy tudom javítani, és az úgy sikerült is. De vannak olyan hibák, ami teljesen spontán jönnek, amiket nem tudok kontrollálni, ezekből fordul elő egy-kettő. Ezt különben úgy is ki lehet hallani, ha nem ismerjük az adott dalt. Ha nem hallunk harmóniát az egymást követő dal hangok között, az ott jó eséllyel rosszul van énekelve. Ami a tévesztést illeti, azt gondolom, hogy sok esetben is ha stúdióban felvesznek egy dalt, akkor is az utómunkálatokkal helyesbítik a hibákat. Én ilyet nem tudok csinálni, de így talán kicsit személyesebb. De persze igyekszek a tudásom legjavát beleadni az énekbe, és ha nagyobb hiba van, vagy kisebből több, akkor mindig újrakezdem a felvételt. Nem is tudnám tiszta lelkiismerettel kiadni a "kezemből" a felvételt, ha tudnám magamról, hogy ennél még jobbat tudok.

A szövegen egy apró helyen változtattam. A vége felé a hosszú zenei rész után van egy szöveg, amely magyarul nagyjából így szól: "Ha újjászülethetnék, nőként akarok újjászületni". Onna helyett Otoko-t énekeltem, mert jól érzem magam a férfi mivoltomban, és én férfiként születnék újjá.

A dalról már írtam korábban többször is, hogy mit jelent számomra, így ettől eltekintenék. Inkább azt írnám, hogy elképzelhető, hogy jövő héten térek vissza új felvétellel, akkor ismét egy olyan dallal fogok próbálkozni, amit komolyan még soha nem énekeltem. Nem egy nagy durranásra kell gondolni, de azon is van mit tesztelni, úgy érzem, és ha bejönnek a gondolataim a próbák alatt, akkor a jövő héten jövök új felvétellel.

Viharos felvétel

Elkeseredés volt, feladás nincs. Hogy összefoglaljam, hogy érzek most az énekléssel kapcsolatosan. Mára terveztem felveni az újabb dalt, ami meg is történt, ez pedig Yonekura Chihiro: Arashi no Naka de Kagayaite dalából van.

Ez az énekesnő egyik legismertebb dala, mindig ezzel zárja a koncertjeit, és akkor aztán mindenki tombol, és kiordítja a torkát is. Ami teljesen jogos, hiszen Yonekura Chihiro egyik leghangulatosabb dala ez.

A felvétel viszont nem ment simán, mert eleinte nem akart csinálni az Audacity semmit. Megnéztem részletesen a hibaüzenetet, átnéztem minden beállítást a vezérlőpultban, de mindent rendben találtam, azt leszámítva, hogy a mikrofon kis sávjai közül egyik sem színeződött ki, vagyis nem vesz fel semmit. Pedig mindent rendben találtam a beállításoknál, és a hangkártya drivere is elvileg megfelelően működik. Pár percnyi gondolkodás után eszembe jutott, hogy megnézzem, hogy melyik verziója van feltéve nekem az Audacity-nek,  a 2.2.2-es. Megnéztem, melyik a legújabb, és láttam, hogy van 2.3.0-ás is. Leszedtem azt, feltelepítettem, és azzal is tettem egy próbát. Csodák csodájára elindult, és rendesen felvette az éneket. Néha meglep, hogy sokszor a legegyszerűbb megoldásra kell gondolni, pedig nem úgy tűnt, hogy csak ennyi a baja. A mikrofon meg egyébként is halkabban vesz fel alapesetben valami miatt, csak akkor vesz fel normálisan, ha feltolom a hangerejét a +40%-kal. Majd utánanézek, hogy ezzel mit tehetek. Mindenesetre a felvétel most sikerült.

Ezt a dalt inkább csak a hangulata miatt vettem fel, mert nagyon szeretem, amúgy konkrétan énektudást ezzel a dallal nem igazán lehet felmutatni. Legfeljebb, hogy ki tudod tisztán énekelni a hangokat, de mást nem igazán. A tiszta éneklés meg szinte kimerül abban, hogy ki tudjuk-e énekelni az íveket szépen, de igazán nincsenek benne nagy hangterjedelmek. Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a számot, mert nagyon erős, dinamikus, és dallama is van.

Folytatás három hét múlva egy karácsonyi dallal.

Az ötödik hangfelvétel

Október 3-ára terveztem a következő hangfelvételt, de az istennek se tudtam, hogy mit énekeljek. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, de aztán ahogy néztem a Senkaiden Hoshin Engi-t, eszembe jutott, hogy hát ezt az animét az openingje miatt nézem (mert amúgy maga az anime sok jó szót nem érdemel, de talán egy másik postban elemzem), amit már régóta ismerek, és szeretek. Ez pedig Yonekura Chihiro: WILL dala, ami az énekesnő egyik legnépszerűbb szerzeménye, ez minden koncertjének kötelező dala. És felvettem ma:

A dallamvezetése tetszik, hogy a refrén milyen ívet ír le. Jól meg van komponálva a dal, jól visszaadja azt az ártatlan felfedezést, amiről a szöveg szól. Egy emberre figyel fel, csodálja őt. Hinni akar benne. Felteszi a kérdést, elképzelhető, hogy magának, ami alapvetően nem rossz, mert érettebb gondolkodásra vallhat. Ugyanis elképzelhető, hogy csalódott már emberekben, és az újabb csalódástól kímélné meg magát? Mondjuk inkább az ártatlan pozitív hangulat jelenik meg az énekben, erre utalnak a kisebb hajlítások az egyik szótagokban.

Jó volt énekelni ezt a dalt, ez is olyan, hogy ha nagyon rám jön, éneklem az utcán is. Jó volt felvenni ezt a dalt, nemcsak hogy Yonekura Chihiro egyik legnépszerűbb, de legjobb dala is.

Lassú szélvész várost söpör el

Így tudnám jellemezni azt a dalt, amit felvettem ma, ugyanis elkészült a negyedik hangfelvételem is, ez pedig a JAM Project-től a TORNADO.

Remegtem az első refrén után, nem tudom szavakkal kifejezni, hogy micsoda élmény ezt a dalt elénekelni. Bár az hallatszik, hogy a végére elfáradtam, ugyanis nem elsőre énekeltem fel a dalt, hanem volt több próba is előtte. És a helyzet az, hogy annyira kikészítette a hangomat a néhány próba, hogy muszáj voltam szünetet tartani. Addig is forró tea, ami helyreteszi a torkomat, valamint edzettem Wii Fit U-val. (Ez csak hogy lefoglaljam magam, a fizikai edzés nem segít a hangomon) Végig kíméltem a hangomat, csak halkan beszéltem, és körülbelül másfél órára rá éreztem azt, hogy na, nekiveselkedhetünk még egyszer. És az eleje sikerült, nagyon jól ment! De a második refrén után éreztem, hogy ez nem fog így kitartani a harmadik refrénre, ami meg is történt, és hallatszik is, de így is nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a dalt így el tudtam énekelni. Szerintem még a legvégén az "úristen" is belehallatszott a mikrofonba, még ha halkan is mondtam, de egyszerűen annyira remegtem a megkönnyebbültségtől, hogy muszáj voltam kiadni magamból. Hihetetlenül jó érzés volt felénekelni ezt a dalt, és ez lesz az egyik választott dalom az őszi MondoCon-ra az énekversenyre is. Ugyanis ismét énekverseny lesz, amire két dallal kell készülni. Nekem meg is van a két dal, amivel ki fogok állni, ez lesz az első fordulós dalom, a második meg egy Okui Masami dal, amit már említettem korábban, a Melted Snow, amit szintén dicsértek, és mondták, hogy ha azt meg tudom tanulni, akkor indulhatok vele. Több se kell nekem. Gyönyörűszép ballada, nagyon szeretem hallgatni, kicsit el is érzékenyülök rá, és nagyon remélem, hogy ha az első fordulóból továbbjutok, akkor át tudom adni a dalból fakadó érzelmeket.

Ezt terveztem elénekelni, 95%-ban sikerült, remélem, tetszeni fog mindenkinek, aki meghallgatja. Jelenleg ez a maximum énekhang, amit ki tudok énekelni.

A harmadik feltöltött hangfelvétel

Jó ez, hogy így sorrendezem? Legyen így, aztán, ha úgy érzem, változtatok. No, nem ígértem biztosra a harmadik hangfelvételt, de mégis megcsináltam. Elkezdtem énekelgetni magamban, gyakorolni, és oda jutottam, hogy nem érdekel, hogy mit szólnak az utcán, hogy éneklek, ezt baromira élvezem. Ez a dal pedig Okui Masami: Aoi Namida című dala.

Azért voltam bizonytalan a dalban, mert túlságosan könnyednek éreztem, de ki akartam próbálni magam egy pörgősebb dalban is. Mert hát nemcsak azért választottam ezt, mert ma van a Sora no Uta kislemez megjelenésének évfordulója, hanem a megjelenésének időpontja miatt számomra ez nyári dal. Napsütés, tengerpart, alsó hangon 35°C, lenge ruhák, és hasonló kellemes élmények kötnek ehhez a dalhoz. Pedig sem a címe, sem a szöveg nem indokolja a vidám hangulatot, hiszen az érzések felismeréséről szól. Kitől származik a fájdalom, az emberek miért keresik ennyire a szeretetet, hasonló költői kérdések teszik érzelgőssé a dalt, mindezt egy amúgy teljesen vidám zene mellett. Kfn-t is csináltam a dalból, még a kislemez megjelenése után nem sokkal, abban is nyári képek vannak, meg van még 2 kép Okui Masami-ról is.

Felvétel előtt gyakoroltam a KaraFun segítségével. Arra jöttem rá, hogy a lassú részeknél itt nem arra kell figyelni, hogy mikor jön a következő szótag, hanem el kell merülni a zenében, és jön magától a ritmusa. Tehát áramlani a dallal, ha még nem számít magyartalannak ez a kifejezés. Ezért ment könnyen ennek a dalnak a megtanulása, mert teljesen logikus a ritmikája, a dinamikája. Nem tévesztettem éneklés közben, nagyon jól fel van építve a dal. Csak a disszonáns mivolta miatt furcsa, hogy egy elmélkedő, melankólikus szöveget énekel fel Okui-san egy vidám dalra.

Van terv, három hét múlva. Méghozzá az első férfidal lesz, ahol aztán nagyon meg fogom mutatni, hogy mit tudok, ha igazán ki kell énekelni a hangomat.

A második feltöltött hangfelvétel

Konkrétan mára időzítettem a második dalt, amit feltöltök, és ez meg is történt. Ismét egy lassú dal, amit már elénekeltem karaokén, és jól éreztem magam benne, tetszett az embereknek, ma van a kislemez megjelenésének évfordulója, hogy az Okui Masami: RING -BALLAD VERSION-t töltöttem fel.

Most is nagyon jól éreztem magam a dal felvétele közben, és igyekeztem javítani azokon a hibákon, amikre Tukeinon hívta fel a figyelmemet, amikor az első felvételt hallgatta meg. Levegővétel, jobban kinyitni a számat, úgy énekelni. Gondolom, nehezen volt érthető az énekem, ezen érződött. Igyekeztem ezeken javítani, remélem, hogy érződik is.

Könnyebb volt ezt felénekelni, mert "logikusabb" a ritmikája. Mit értek alatta? Amikor karaokét (kfn-t) csinálok, akkor feltétlen ismeret alapján időzítem a szótagokat azoknál a daloknál, melyeket annyira nem ismerek, hanem "logika" alapján is. Tehát, hogy ha én írnám meg az adott dalt, én hogyan ritmizálnám. Nem feltétlen rossz ötlet, mert néha kifejezetten bejön, de valamikor csak lesek, hogy ezt mégis hogy képzelték el? O_O Aztán amikor eltalálom, és utólag visszahallgatom, akkor összáll a kép, hogy ezt így gondolta. Így már más.

Énekelni meg továbbra is nagyon szeretek. A következő, ami tervben van 2 hét múlva tervezem elénekelni, csak az egy kicsivel nehezebb, de szívesen felénekelném, ha sikerülne. Ezt a dalt is évforduló kapcsán énekeltem fel (Okui Masami: RING kislemez megjelenése 2007. július 25.), a következő felénekelt dal kislemeze is aznap lesz évfordulós.

Az első feltöltött hangfelvétel

Nagyon régóta érlelődik bennem, hogy énekeljem fel a kedvenc dalaimat, és töltsem fel. Úgy érzem, hogy ezzel tudom kompenzálni a gyerekkori álmomat, ami nem valósulhatott meg, hogy énekes legyek, hogy ily módon mutassan meg az énekemet a nagyvilágnak.

Első alkalommal Okui Masami dalt énekeltem fel, melynek címe, Kagen no Tsuki. Ez egy lassú ballada. Két okból választottam ezt a dalt. Egyrészt azt mondják, hogy jobban áll nekem a lassú, ballada, mert jobban bele tudom élni magam érzelmileg, másrészt meg ezt a dalt már betéve tudom, így ezt nem kellett gyakorolni, hogy el tudjam énekelni. Illetve hazudok, mert próbálni kellett, mert többször elcsúsztam a kezdéssel, vagy amikor lépegetni kell felfelé a hanggal, azon kapom magam, hogy még mindig a mély hangot éneklem, holott magasabban kéne lennem, és akkor egyszer egy ugrás a csúcsra. Ezt nem így kéne. Ezeken csiszolva végül ezt sikerült összehozni:

Az az igazság, hogy nagyon jó érzés ezt így összehozni, ugyanakkor áttörtem azt a falat is (nevezzük így a félelmet), hogy visszahallgattam a saját énekhangomat. Rettenetesen zavarba ejtő volt. Azt hallom magamon, hogy jól kijöttek a hangok, de ami zavar, hogy naivitást hallok az énekemben, meg hallom, hogy nincs karizmám. Az, amire azt mondják, hogy elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki énekes legyen és maradjon.

Azt elismerem, hogy volt idő, amikor nehezemre esett tudomásul venni, hogy nem valósulhat meg az, hogy énekes legyek, de ezt mára elfogadtam magamban. Egyrészt rettenetesen ijesztő látni, hogy mi lesz azokkal az énekesekkel, akik nem tudják feldolgozni a sikert. Mert a siker feldolgozása legalább akkora feladat, mint a kudarcé, hogy ne szállj el magadtól, hogy ember maradj. Az, hogy sok előadó a drogokhoz nyúl, az is azt gondolom, hogy azért van, mert a hangfelvételek, a próbák, koncertek annyi idejét elveszik egy-egy előadónak, hogy nem jut ideje magára, arra, hogy kikapcsolódjon, ezért drogokkal kompenzál, mert akkor legalább el tudja engedni magát. Másik, hogy pont emiatt veszíti el sok ismert ember a barátait is, mert nincs idő rájuk. A koncerten a rajongók szeretete véleményem szerint nem kompenzálja ezt. Az, hogy sok ezer ember szeret téged, az nem olyan, mint egy kisebb baráti társaság, ahol tényleg odafigyelnek rád. És a magyar zenei világ mennyi árnyoldaláról lehet olvasni a kedvenc magyar együttesem az LGT: És ilyen a Boksz? című könyvében. Egyrészt, amikor próbálkoztak Amerikában, az nem sikeróült, másrészt meg amikor befutottak, akkor is a hanglemezkiadó cég olyan feltételeket szabtak ki nekik, amiből az jött le, hogy nincs meg annak a tisztelete, hogy ők népszerűek, többszázezer lemezt eladtak, és akkor ne is beszéljünk arról, hogy mennyire progresszív az, amit énekeltek az évtizedek során. És ez még az előző rendszerben volt. Mik vannak manapság...

Ezért nem sajnálom, hogy végül nem lettem énekes. Meg azt gondolom magamról, hogy nem vagyok annyira erős személyiség, ezért ha tényleg megcsinálom azt, hogy gyerekkorom óta folyamatosan járok énektanárhoz, képzem a hangom, megtörténik az, hogy befutok, ismert leszek, mostanra biztosan teljesen más ember lennék, mint aki végül lettem. Rosszabb lenne minden. Úgyhogy így van jól, alkalmanként meg töltök fel majd dalokat.

Hangfelvétel 2. rész

Ma délelőtt a maradék félelmemet, és ijedtségemet is legyőzve komolyabban visszahallgattam magam, hogy véleményezni tudjam az énekemet. Az a személyes gondolatom, hogy jó az, amit csinálok, de több önbizalmat kell sugároznom a hangommal. Így hallgatva olyan érzésem volt, mintha alárendelném magamat a dalnak. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy "mit képzelek én, hogy ezt a dalt csak úgy feléneklem?" kérdés járhatott bennem, miközben éneklek, úgyhogy úgy döntöttem a Melted Snow dalt egy kicsit jegelem, és egy olyan másik dalt próbálok, ami pörgősebb, és jobban ki tudom adni vele a hangomat. Meg is van: Chihiro Yonekura: WILL. Kétszeri próba után ezt jobb kezdetnek tartom, mert ez nem annyira technikás, mint a Melted Snow, viszont nagyszerűen ki lehet engedni az énekhangot, bár az első próba alkalmával igencsak felsültem, mert bezavart a háttérvokál, hangosnak éreztem. Viszont a második próba után el tudtam agyban vonatkoztatni tőle, és sokkal jobban ment, már csak ritmikát kell elsajátítani, a versékben itt-ott kiszámíthatatlan, hiába hallgattam már több, mint százszor a dalt, tényleg nem megy attól jobban a dal, hogy csak hallgatom.

Hatalmas köszönet LL-nek, hogy chaten keresztül segített beállítani a dolgokat. Egy kicsit még zajos a felvétel, azon még csiszolni kell, meg magának a felvétel minőségét sem érzem tökéletesnek.

Tegnap három dalból csináltam kfn-t, melyeket szintén tervezek felénekelni:

• Saint Beast: Kouin Jojishi Tenshi Tan: Divine love
• Okui Masami: Divine love
• Okui Masami: I wish

A két Divine love ugyanaz, csak Okui Masami átvitte a saját hangszínére, az ő verziója nekem jobban tetszik. Viszont a dalról úgy tűnik, hogy le kell mondjak, mert a refrén egyes részei már túlságosan magasak nekem. A bridge-ben (vagyis a verse és a refrén közötti rész) már a határon mozgok, a refrén komoly gyakorlást igényel. Az I wish egy nagyon szép ballada. A fülhallgató hangzása mellett időzítettem, effekteztem, és majdnem elérzékenyültem, annyira átjött a dal hangulata ezzel a jobb hangzással. Szeretném én is ezt az érzést átadni.

Hangfelvétel

Elkezdtem komolyan foglalkozni a hangfelvétellel, Okui Masami: Melted Snow dalát akarom felvenni. Tényleg komolyan akarok foglalkozni a dallal, és el is próbáltam egy jónéhányszor, mielőtt felvételre alkalmasnak tartottam az énekemet. Hogy jobb minőségű felvételt csinálhassak, vettem egy kicsit komolyabb fejhallgatót, melybe mikrofon van építve (Logitech h150). 6.990 forint volt, úgy gondoltam, hogy ezzel már hallgatható minőséget lehet csinálni. Azért is esett a  Logitech-re a választásom, mert régen sok jót olvastam róla a 576 Konzolban. Aztán, hogy az fizetett hirdetés volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de ha igen, hatásos volt, mert azóta is megmaradt bennem a márkanév. A fejhallgató tényleg jó minőségű. Ami nekem egyelőre kell, arra nagyon jó. :) Aztán majd később, jöhet egy komolyabb is.

A próbák alatt érzett felszabadultan boldog érzést azt mindenkinek kívánom. Teljesen feltöltött energiával. Egyrészt, hogy egyáltalán éneklek, másrészt hogy egy általam nagyon szeretett dalt éneklek. Teljesen át tudom élni a dal hangulatát, és valószínűleg az énekemmel is vissza tudom adni, ha Mystra azt mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki szerint meg ha sokat gyakorlok, akkor akár versenyre is vihetem. A felvétellel nagyon sok problémám volt. Felhasználói szinten elég jól ismerem a Windows-t, de hangbeállításokkal még nem volt komolyabban dolgom. Tukitól kértem segítséget, aki többek között ezzel a linkkel válaszolt. Már ott bukta volt az elején, hogy nem volt "Stereo Mix"-em (sztereó keverő magyarul). Kis utánajárással arra gondoltam, hogy valószínűleg a hangkártya drivere nem támogatja a dolgot. Microsoft-os volt, így felmentem a Toshiba weboldalára (a laptop-om Toshiba), hogy audio driver után nézzek. Kidobta a Realtek HD audiót, leszedtem, feltettem. Ez lát sztereó keverőt, de csak a gépbe épített mikrofont mutatja. Na mondom, szépen vagyunk. Kis utánajárás után az volt a tippem, hogy a driver nem a legfrissebb, update-eljük. Megtörtént, nincs változás. Nagyon behatóan néztem szét, tényleg, mint tűt szénakazalban, amikor sokadik szétnézés után láttam a Realtek programjában egy gombot, melynek van olyan opciója, az bemeneti csatlakozókat egyedileg szétválasztja. Na bumm, itt volt a kutya elesve. Aztán komolyabban olvastam a fenti linket... az egy dolog, hogy most dolgozok azon, hogy perfekt legyen az angol nyelvtudásomon, de ez a szövegkörnyezet nekem nagyon nehéz. Remélvén, hogy csak én vagyok béna, megmutattam Meguminak, ő sem boldogult vele. Ő az Audacity-t javasolta, meg is mutatta, milyen hangfelvételt csinál, kifogástalant. Nekem ez a megoldás is tetszene, de jobban preferálnám Tukeinon tanácsát, hogy a zenét hangkártyáról vegye, míg az éneket mikrofonról, mindezt Sony Sound Forge-dzsal. Erre kerestem rá magyarul neten, de SEMMI!!! Egész délelőtt nézegettem, de ilyen jellegű problémája úgy tűnik, hogy egyedül nekem van. Valószínűleg a Sound Forge beállításaiban kell nézni, de nem nagyon találtam erre utaló jelet.

Úgyhogy egyelőre Audacity. Ennek a megoldása sem tökéletes, mert a zene beszivárog a mikrofonba, és valahogy a saját agyammal nem is látok logikát arra, hogyan lehetne azt megoldani, hogy csak a saját hangomat vegye fel, de a mikrofonba beszivárgó hangot ne. Abban reménykedtem, hogy lesz olyan csendes, hogy ne hallatszódjon az Instrumental alatt. Csináltam egy próbafelvételt. Így mikrofonos fejhallgatóval a fejemen énekelni, konkrétan olyan érzésem volt, mintha stúdióban lennék. :D A hang, amit a fejhallgató produkál nagyon jó, olyan 8,5 pontra értékelném a 10-ből. Az egész hangulatvilággal teljesen azonosultam, a tetőpont akkor volt, amikor az énekem mögött hallottam Okui Masami háttérvokálját. Ekkor valami hihetetlen kellemes érzés fogott el, mert olyan jó minőségűnek hallottam az énekét, mintha tényleg stúdióban lenne, és olyan érzésem volt, mintha vele együtt dolgoznék, vele egy légtérben lennék, és teljesen eggyé váltam a dallal. Hihetetlen boldog voltam abban az 5 percben, miközben énekeltem.

Ugyanakkor egy nehézséggel is szembe kellett nézzek, ugyanis mindig nagyon féltem a saját énekhangom visszahallgatásával, de úgy voltam vele, hogy ha fejlődni akarok, akkor ezt mindenképp le kell győznöm ezt a félelmet. Na meg, "hogy várhatod el, hogy mások szeressenek, ha magadat nem szereted elv" is munkálkodott bennem. Egy kicsit belehallgattam az elejébe, de szinte azonnal leállítottam, mert szabályosan megijedtem a mély hangomtól. A verse ugyanis mély. Még dolgozni kell a félelem leküzdésén, de úton vagyok. De a legelején behallgatszik a zenébe a mikrofonba beszivárgó zene, gondolom, mondanom sem kell, hogy rontja a hangminőséget. Ezen még változtatni kell. De... jó úton haladok az álmom megvalósulása felé. :) És kész vagyok mélyebb ismereteket elsajátítani a hangfelvétellel kapcsolatos dolgok kapcsán.