Dualscreen fórum

A Nintendo Magyarország tavaly, amikor elindult a honlapja, indított egy blogversenyt, akié a legjobb Nintendós blog, azzal partneri kapcsolatot létesítettek, az írója tesztelhet hivatalosan Nintendo játékokat. Akár én is indulhattam volna, de két nagy hátrány volt: Ez a blog nemcsak Nintendóval foglalkozik, a másik meg az, hogy a blog csak web4-es lehet. Kíváncsiságból beregisztráltam, hogy milyen az admin felülete, hát nagyon egyszerű, és kevés lehetőség van benne. Úgyhogy részemről puccs, a nyertes pedig a Dualscreen blog lett. Szerintem nem olyan rossz, ha csak blog, akkor a célnak megfelel. És nemrégiben indult a blog fóruma. Külsőre nagyon egyszerű, fogjuk rá, hogy csak most indult, de később majd Nintendós lesz. A fórum meg ugye olyan, amilyen a társaság maga, egyelőre jónak tűnik, de ha a Nintendo Magyarország által ezt akarják hivatalos Nintendo fórumként üzemeletetni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy édes kevés, ami eddig van, nagyon remélem, hogy mind külsőre, mind témakörre fejlődni fog. És akkor nagyon jó lehet, mint igazi magyar Nintendo fórum. Ajánlom olvasásra a fórum bemutatkozó szövegét, olyan marketing szöveget kanyarítottak, hogy csak lestem! :D

De a szándék mindenképp dicséretes, és szép, hogy építsünk egy nagy Nintendós közösséget, csakhogy nekem ebben már vannak negatív tapasztalataim. V-ADi 2006-ban hasonló szellemben csinált egy Nintendós oldalt, mely a BigN nevet kapta. Az oldal ma már nem létezik, ellenben a fórum, még ha élőhalott mivoltában is, de él. Ez is 2006-ban indult, és az idők során itt egy nagyon jó társaság kovácsolódott össze, de 2008-ban súlyos nézeteltérések miatt két részre szakadt a csapat. Lényegében a mai napig is így van, az eredmény meg látható... Bár az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy van már MSN-es csoport, és ott beszéljük ki a Nintendós témákat, valamint újabban mániájuk, hogy Steam-en Team Fortress 2-vel, meg a jóisten a megmondhatója, hogy mivel játszanak még. A fórum V-ADié, hogy mit kezd vele, az rajta áll.

Tehát van már tapasztalatom az egységes csapat cél megvalósulásának mikéntjéről. Igazából minálunk is csak annyi volt a probléma, hogy dolgokat másképp gondoltunk, és ezt nem toleráltuk. De ha túl tudnánk jutni azon, hogy mások másképp gondolkodnak az adott játékról, dologról, akkor még nincs veszve minden, csak ehhez érett gondolkodás kell. Én is megmásztam ezt a szamárlétrát, tanultam a saját hülyeségeimből, és habár a csúcsra még nem jutottam el, de azt ki merem jelenteni magamról, hogy elértem egy jóval magasabb szintet. Úgyhogy részemről nincs akadálya, különben nem élesztettem volna újra a Mariós oldalt.

Apropó, Mariós oldal: Most fejeztem be a Super Mario Bros.: The Lost Levels részletes leírását, ajánlom olvasásra.

Welcome to the Warp Zone!

Mariós pulóver Magyarországon? Hát megértük! A WestEnd-ben levő C&A-ban lehet kapni Mariós pulóvert. Nem olcsó, 5.990 forint, de megéri, mert nagyon kényelmes. És eredeti Nintendo licenszes! Előtte elmentem több C&A-ba, de egyikbe sem volt. Még Békéscsabán mondták, hogy nem ugyanaz a beszállítójuk, így lehet, hogy azt a pulóvert csak a WestEndben lehet kapni. De amikor visszajöttem Pestre, úgy döntöttem, hogy megnézem az Aréna Plázában, és az Árkádban.

De a Pestre visszautazásom sem volt sima. Némi bonyadalmak miatt az új diákigazolvány matricám a Szent István Egyetemről van, ott is van hallgatói jogviszonyom, viszont maga a diák a BGF-ből származik. Azt láttam, hogy igen szigorú a kalauz, de belémkötött, hogy nem érvényes a diákom. O_O Azt hittem, hogy a szívbaj jött rám. Mondja, hogy elfogadja, mert az előző félévi 31-éig érvényes még. De látszott rajta, hogy annyira meg akart büntetni, épp, hogy nem vette elő a csekket, és kérte el a személyit. De ezzel én most találkoztam először... És tényleg rajta van a matricán az iskola rövidítése, ez eddig fel se tűnt. De azt mondta a kalauz, hogy elhiszi, hogy eredeti, hogy miből gondolja, hogy nem-e vettem? ... Én még azt se tudom, hol lehet illegálisan diák matricákhoz jutni, de én tudatlanul azt gondolom, hogy azon egy iskolának a rövidítése sincs rajta. Vagy ha mégis, akkor elő kell venni azt az iskolát is, akitől kikerült a matrica, és olyan óvatosan kell szállítani, ahogy az érettségiket is. Na mindegy, az az igazság, hogy nem azok közé tartozok, akik az ilyen szituációkat jól tudják kezelni, de arra tényleg kíváncsi lennék, hogy ha a diákomon BGF van, de a matrica a SZIE-től származik, akkor attól nem érvényes? Ha nem lenne, azt hülyeségnek tartanám, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki több fősulira jár, és ha az embernek van egy diákja, akkor nem feltétlen lenne kötelező újat igényelni.

És egy olyan férfi ült az én fülkémbe, akinek 2 kislánya volt, így nem tudtam olvasni Harry Potter és a Bölcsek Köve könyvet... Nem szeretem a gyerekzsivalyt körülöttem, ez az igazság. De túléltem. :D De a férfi nagyon jó apa volt, ezt megállapítottam, nagyon jól kezelte a lányok veszekedését. Leszálltam a vonatról, elsétáltam az Aréna Plázába. De még az Árkádban sem volt Mariós pulóver. Fáradt voltam, de aztán mégiscsak rászántam magam, hogy elmegyek a WestEndbe, de még milyen göröngyösen... Hármas villamossal Kőbánya-alsóig, majd 9-es busszal a Harminckettesek teréig, pontosabban túlmentem, mert eredetileg a Kálvin térig akartam volna menni, de eszembe jutott, hogy a Harminckettesek terénél megy a négyes-hatos villamos a Nyugati felé, de már jelzett a busz, és csukta az ajtót, úgyhogy egy megállóval túlmentem, és onnan gyalogoltam vissza. Nagyon fáradt voltam. Nem is volt könnyű megtalálni a pulóvert, de próba után jól állt rajtam az M-es (csökkent eggyel a ruhaméretem, fogyás előtt L-es ruháim voltak, azok most nagyok rám), mentem a pénztárba kifizettem.

És még innen sem mentem haza, mert bagszival találkoztam, megbeszéltünk, hogy közösen vacsorázunk, de már annyira éhes voltam, hogy megettem egy pizzaszeletet. Utána míg vártam bagszira, addig a Super Mario Bros. Deluxe-en Lost Levels-eztem. Ez a játék egyébként is nagyon nehéz, de itt kegyetlen. Nagy könnyűség volt az All Stars verzióban, hogy ha ráugrunk egy ellenfélre, akkor Mario utána magasra ugrott, de itt szinte semmit. És van egy pár olyan pálya, ahol létfontosságú lenne, például a 8-2 pályán, ahol csak úgy lehet továbbjutni, ha Koopa Paratroopára ráugorva megütjük a magasban a téglát, melyben a paszulynövény nő ki, és fel kell mászni. Itt ha 40× nem haltam meg, akkor egyszer sem. A 8-3 is nagyon nehéz volt, de a 8-4 már olyan szintű, hogy én már ne is izgatom magam, hogy sikerül-e vagy sem. Mindenesetre elvoltam vele. Átmentünk a Nyugatiból Kőbánya-Kispestre, ott vacsoráztunk, mert ő ott elintézett egy vaterás adás-vételt. A KÖKI terminálban levő kínai éttermet próbáltuk ki, mert amikor először néztem, láttam, hogy a többi plázában levő kínaihoz képest milyen olcsó, de amikor most szétnéztem, a húsok ára nagyon drága volt. De végülis ott ettünk. Az ízük... Soha nem mondtam ilyet, de SENKINEK NEM AJÁNLOM azt az éttermet. Példátlan, hogy kiszáradt legyen az étel, mintha több hétig állt volna, hideg is volt, ráadásul rettenetesen drága. Kishíján dupla annyi, mint egy átlag kínaiban. Megnéztem a blokkot, és rájöttem, hogy a bevásárlóközpontokban azért drágák a kínai éttermek, mert nem menüként adják, hanem külön árazzák a tésztát, és külön a húst. Így majdnem duplaannyiba került, mert a hús effektíve drágább egy ilyen étteremben. Aztán bagszi szóvá tette, hogy milyen volt a kaja, csak annyit mondtak, hogy hát nem tudnak segíteni rajta... A legrosszabb hozzáállás. De csak nyugodtan, mi ezt úgy "háláljuk" meg, hogy többet nem megyünk oda.

Nagyon örültem a Mariós pulóvernek, de összességében ez nem volt az én napom. ^^' A pulóver egyébként kapucnis. Én nem szeretem a kapucnis pulóvereket, egy olyan pulcsim nincs. Én nem szeretem az ilyeneket valamiért, de ezzel az eggyel kivételt teszek. ^^'

Az új év

Hát itt van 2011! Remélem, mindenkinek jól telt a szilveszter, és kevesebb alkohollal jobban érezte magát mindenki.

Itt kicsit szerényen, de mi is ünnepeltünk. Itt volt bagszi és LL. Egész jól elvoltunk. 31-én már reggel felébredtünk, bagsziék el akartak menni a Mint a TV-ben játékboltba, mert elviek szerint van ott Pokémon TCG pakli 1000 forintért, booster 300 forintért, és egyéb hasonló irreálisan alacsony árú pokés cuccok, és ki akarták fosztani a boltot. Én nem akartam menni, ezért én inkább hazamentem (bagszinál aludtam), és itthon készülődtem... csigalépésben. Az Örs Vezér Téren találkozunk Attilával (LL), felszállunk a kettes metróra. Ők elmentek a játékboltba, én meg haza. Itthon előkészítettem a terepet, mosogatás, vásárlás ürügyén. Ekkor ír rám Duong Skype-on keresztül, hogy nem jön... Na szép. Laci már a pokétalin mondta (telefonon keresztül, nem volt ott), hogy nem jön. Kár, pedig örültem volna, hogy ha itt lettek volna. Bár amikor megtudtam, hogy Laci nem jön, és bagszi annyira kért, had jöjjön az LL, akkor egy kicsit aggódtam Duong miatt, mert eléggé zárkózottnak ismerem, legalábbis nemigen tudom róla elképzelni azt, hogy egy zárt közegben ismerkedne. De ha úgy vesszük, saját maga egy huszárvágással megoldotta a problémát, bár bagszi ígérte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól érezze magát ő is. De így alakult. Bagsziék olyan 12 után érkeztek meg, de most csak annyira jöttek, hogy letegyék a cuccukat, ugyanis mentek tovább, átvenni a nyereményüket. Ugyanis a Gamer365-ön volt egy World of Warcraft Cataclysm játék, melyet bagszi nyert meg. Nyereménye pedig a játék Collector's Edition változata. Meg is kapta. Hát gyönyörűséges. Csinálja utána mindenki! Az alábbiak voltak benne a játék mellett:

• Behind of Scenes DVD
• Artbook
• OST CD
• WoW kártyapakli
• WoW egérpad

Szóval szépséges. Én még csináltam a dolgaimat, miközben ők elkezdtek Mario Kart Wiizni. Miután befejeztem a neten böngészést, megkértem bagszit, hogy ha akar most jöjjön megnézni, amit akar, mert szeretném lekapcsolni a gépet. Sajnos kisebb vita keredett ebből, mert van egy Pokémonos nevelgetős oldal, melynek állandóan be kell legyen kapcsolva, és frissítenie kell magát, hogy fejlődések, meg nem is tudom már mik történjenek, én meg azt akartam, hogy ez egy offline szilveszter legyen, net nélkül. Amit nem sikerült elérni, mert New Super Mario Bros. Wii buli után nekiálltak fórumozni. Abba már nem kötöttem bele, de nagyon bosszankodtam miatta, ezt VC-s Super Mario Bros. The Lost Levels-szel vezettem le. Végre sikerült túljutni a 6. világon! :D Nem volt semmi. A 7. világ már lényegesen könnyebb, de mindig becsúszott valami hiba, ami miatt újra kellett kezdenem a világot. Nemcsak az a nehézség az All Stars verzióhoz képest, hogy újra kell kezdeni az adott világot, ha meghalunk valahol, hanem hogy csak 3 életünk van, nem 5. Miután leszálltak a gépről, nekiálltunk közösen Mario Kart Wiizni. Fokozatosan bagszi és köztem váltakozott az 1. hely, de végül én nyertem. Ezután Mario Party 2-ztünk. Ez nagyon jó volt, talán ezt élveztük a legjobban. A végére már megéheztünk, ezért ahogy terveztük, sütöttünk pizzát. Már majdnem éjfél volt, mire megettünk, bagszival gyorsan nekiálltunk egy Super Mario Kart menetet játszani, ekkor köszöntött az újév. Kint hatalmas durrogtatás, kiabálás, trombitálás vette kezdetét, a Himnuszt is lehetett hallani. Mi erre különösebben nem vetettünk ügyet. Újévi koccintás után még Super Smash Bros-oztunk egészen fél 2-ig, utána már fáradtak voltunk. Én maradtam a helyemen, bagszi és LL Mystra szobájában aludt. Ma reggel már nem álltunk neki játszani, mert ők már menni akartak.

A régi időkben (nem tudom, hogy most van-e) a Cartoon Networkön minden év január 1-jén Tom & Jerry marathon volt, így nekem mindig megvolt a programom. :D Tavaly (szép lassan megszokjuk, hogy a 2010-es év immáron a tavalyi év, míg a tavalyelőtti a 2009-es) a Nintendo ünnepelte Mario 25. évfordulóját, idén nekem van személyes évfordulóm, ugyanis a gamer-korszakom 20. évfordulójába lépett. Gondolkoztam azon, hogy tudnék jól megemlékezni az elmúlt 20 évről, de Top 50-es listát készíteni nem olyan jó ötlet, mert szerintem az elmúlt hónapok után bárki meg tudná mondani, hogy a Super Mario All-Stars lenne az első. És milyen igaza van. De majd valamit kitalálok. Ezen év mellett csak úgy nem mehetek el Nintendo terén!

Az anime-nyomozás eredménye

Tegnap itt volt bagszi, megmutattam neki az All-Starst. Ő annyira nem játszott, inkább csak netezett, majd később kapcsolódott be a játékba. Addig én végigvittem a Super Mario Bros. 2-t és a Lost Levelsben eljutottam a D-1 pályáig. A Mario 2 jó, jó játszani vele, de igazából semmi nincs, ami kiemelné egy átlag játékból. A Lost Levels már teljesen más tészta. Ott már tényleg nagyon ügyesnek kell lenni. Megmutattam bagszinak a C-4 pálya kritikus részét, hát ő is látta, hogy mennyire lehetetlen. De tényleg, kíváncsian várom, hogy ki az, aki Super Mario-ként képes megcsinálni azt a pályát.

Miközben játszottunk, bagszival tegnap kinyomoztuk, hogy megyik animét néztük vasárnap Duonggal, és meglett: To Aru Majutsu no Index 2. évad 2. rész. Bagszi mondta is, hogy hallott róla, mert olvasta valahol, hogy összevetették ezt az animét a Love Hinával, hogy ugyanúgy egy szerencsétlen srác a főszereplő, aki tele van jó csajokkal, ecchi jelenetektől nem kímélve. Ez annak fényében érdekes, hogy amikor Duong mondta, hogy már unja a sok ecchi-jelenetet, megkérdeztem tőle, hogy látta a Love Hinát? Mondjuk nekem tetszett a Love Hina, csak volt egy pár rész, ahol már tényleg túl sok volt a pofozkodás, hogy az enyhe erotikus tartalommal megtöltött jelenetekről már ne is lelkesedjünk. Emellett találtunk egy nagyon jó Super Mario Bros. 3 sprite képet, amikor Mario épp repül, ezt bagszi kirakta nekem vasalható gyöngyökből. Nagyon jól néz ki, már csak vasalásra vár.

Na de miután bagszi szabadult a gépemtől, jött egy kicsit duettben Mario 3-azni. Jobban neki kéne ülnie, mert nem egy reménytelen eset, még ha most nagyon nem is megy. De nem maradt sokáig, mert a holnapi munkája miatt hamar el kellett mennie. Előtte megnéztük az Animekarácsony honlapján kint van a karaoke kiírás, emellett tegnap rakták ki az odajutást. Csak így elkezdem felolvasni, de hogy mit olvasok, azt nem hittem volna... "ha ezt a képet, vagy ezt a tájat látod, akkor fordulj balra, vagy jobbra, stb. stb." Azt elhiszem, hogy a conra járók döntő többsége nem rendelkezik saját keresettel, de nem hiszem, hogy 5-6 éveseket várnak, akiknek így a szájába kelljen rágni, hogy merre kell menni. Aki ennyire nem tudja feltalálni magát, az tényleg ne is jöjjön, már bocsánat, de a kint levő odajutós szöveg nagyon szánalmas lett.

Egyedi ajándékot születésnapra

Ma reggel végigjátszottam a 9. világig a The Lost Levelst. Határozottan az az érzésem, hogy Miyamoto ezzel a játékkal számomra megalkotta azt a játékot, mely x évnyi tapasztalat után is nehézséget fog okozni. De igazából egyáltalán nem bánom. ^^' Mert a mai napig van olyan pálya (pl. a 4-4) melyen képes vagyok 25× is meghalni akár. Igazából sokkal több trükközést igényel a Super Mario Bros-hoz képest, és saját tapasztalat, hogy ha valaki kiismeri mindet, akkor profivá lehet válni, de azt biztosan állítom, hogy ha valaki "Super Mario"-ként megy neki a C-4 pályának az nem ússza meg sebzés nélkül, arra tényleg azt lehet mondani, hogy fizikai képtelenség. Most így hirtelen nem ugrik be a 9. világ története, de ha jól emlékszem, véletlenül került be a játékba, vagy valami ilyesmi. De tökre meglepődtem, amikor egy pár éve már ismertem a japán szótagírást, láttam a 9-4 pályán, hogy kövekkel ki van rakva katakana írással, hogy arigatou! Úgyhogy jó ez a játék, én szeretem. ^^ Szerintem még ma elkezdem a A-1 pályát.

Ma van Duong születésnapja, és játék után felhívtam őt, hogy felköszöntsem. Megköszöni, és mondja nekem, hogy ha nem hívom fel, eszébe se jut. Az egy dolog, hogy mondják rám, hogy élő naptár vagyok, ugyanis valamilyen titokzatos okból kifolyólag nagyszerűen tudok születési dátumokat megjegyezni, de szerintem azért az ember csak tudja már, hogy melyik nap a mai. ^^' De mondta is, hogy ők nem verik nagy dobra a születésnapot. De azért megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzájuk ma. Különben amióta a 99-es busszal járok hozzájuk, azóta mindig nehezebben találok el hozzájuk, soha nem tudom, hogy merre kell menni. Ma is eltévedtem, és tettem egy felesleges kerülőt. ^^' Meg is kérdeztem egy arra járót, hogy merre van az arra. Végül sikerült. Eljutottam hozzájuk, csak Duong volt otthon. Nagyon meg volt lepve, hogy ajándékot kapott.

És akkor most egy kitérő keretén belül megírom az ajándék történetét. Ugyanis egyedileg készített ajándékokat (is) kapott tőlem, a következőket:

• Vasalható gyöngyből készült Monkey D. Luffy figura
• Egy egyedileg összeállított CD 1995 legjobb anime dalaival
• Képeslap
• Milka csoki

Már október végén elkezdtem tervezni, mert valamiért volt akkor egy gondolatom, hogy kell erre időt szánni. A vasalható gyöngyök esetében Csibitől kértem tanácsot, meg tippeket, ugyanis ő nagyon sokat csinál, így neki nagy rutinja van már a dologban. Ő mutatta meg nekem ezt a képet, amit jobb oldalon lehet látni, ennek alapján készült el Monkey D. Luffy (aki esetleg nem ismerné, a bal alsó sarokban a szalmakalapos srác). Mondta is, hogy nem nehéz, csak figyelni kell, meg ajánlott üzleteket, ahol olcsón lehet venni vasalható gyöngyöket. Először egy játékboltban néztem szét, ilyen fél literes palack-szerűségben árulnak egyben mindenféle színűt, csak a benne levő összeállítás nekem nem jött be, ugyanis nem volt olyan összeállítás, melybe mindegyik benne lett volna. Később betértünk bagszival az Árkádban levő KES kreatív hobby üzletbe, itt már sokkal nagyobb volt a választék. Próbáltuk úgy összerakni, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Egy palackban sem volt meg mindegyik szín, mellyel Luffyt ki tudtuk volna rakni, de az jó volt, hogy voltak egyszínű gyöngyök is, így úgy döntöttünk, hogy veszünk egy palackot, egy egyszínű csomagot, és egy 29×29 sablont. Abba a sablonba kell beletenni a gyöngyöket, és azon kell vasalni addig, amíg a gyöngyök egybe nem olvadnak. Persze nem akárhogy, egy sütőpapírt kell rátenni a gyöngyökre. Nem tudtuk tökéletesre megcsinálni, ugyanis 2 részletben kellett, mert nem fért ki magasságra, ugyanis Luffy valami 36-37 "pixelnyi" magas volt. Összerakni nem volt különösebben gond, bagszinál 21 órakor nekiálltunk közösen puzzle-özni, a vasalást bagszi csinálta. Közben Csibi adta MSN-en az instrukciókat. :D Mivel sütőpapír nem volt bagszinak, ezért sima fénymásoló lapot tettünk közé. Vasalás közben is akadtak gondok, ugyanis az egyszínű csomag gyöngyei sokkal könnyebben olvadtak, mint a palack gyöngyei, gyakorlatilag elkezdtek szétfolyni az egyszínű gyöngyök, mire teljesen összeállt az egész. És amikor Luffy szalmakalapját csináltuk külön, meg kellett várni, míg az első részlet teljesen megszárad, aztán bagszi úgy próbálta összevasani a kettőt. Egy picivel nagyobb rés van ott, ahol összevasalta, de jó lett azért. 23 óra is elmúlt, mire végeztünk. A CD. Ez az ötlet akkor jutott az eszembe, amikor még nyáron a Tescóban dolgoztam, és az egyik vevő hozott hozzám egy képeslapot, melyben egy CD volt. Megnézte az árát, és inkább nem kérte. Megértettem... Ahhoz képest, hogy csak maga a lemez volt benne, azért drága az a 2.990 forint. És azon a lemezen volt rajta egy bizonyos év dalai, mellé valami olyasmi volt írva, hogy a születési éved legjobb dalai! Egyből megfogott az ötlet. Mi lenne, hogy anime dalokkal csinálnánk meg ezt? Aztán egyből elkezdtem születési években gondolkodni, és arra jutottam magamban, hogy mindenki túlzottan "régen" (bocsánat a kifejezésért. ^^') született ahhoz, hogy az adott év általam ismert anime dalaiból egy összeállítást csináljak, de talán Duong 1995-ös évével lehet próbát tenni. Azért próbára tett rendesen. Öt dal azonnal jött, a többit úgy kellett keresni. Végül a következő 12 dal került fel a lemezre:

1. Neon Genesis Evangelion: Zankoku na Tenshi no Teeze
2. Fushigi Yuugi: Itoshii Hito no Tame ni
3. Kaitou Saint Tail: Toki wo Koete
4. Slayers: Get along
5. Mobile Suit Gundam Wing: JUST COMMUNICATION
6. Slayers: Going History
7. Sailor Moon Super S: Watashi Tachi ni Naritakute
8. Marmalade Boy: Yoake no Etude
9. Saber Marionette R: Dakishimete Lovin' You
10. 3×3 Eyes Seima Densetsu: Owari Naki Tabiji
11. Bakuretsu Hunters: MASK
12. Dragon Ball Z: Ore ga Yaranakya Dare ga Yaru

Tervben volt még a Lupin III: Yume Nara ii no Ni és a Kodomo no Omocha: Kodomo no Kimochi, de ezt se Amina, se Tukeinon nem találta meg, és ha már a két legnagyobb Jpop gyűjtő az országban nem találja a dalokat, akkor már tudtam, hogy ezek nem lesznek meg. De a többi dal is nagyon nehezen került elő. És el is gondolkodtam, miközben bagszival kerestük a dalokat, hogy most az utóbbi években nőtt meg rohamosan az animék, és azok dalainak a száma, vagy régen is sok anime volt, csak nem jutnak el hozzánk? Mert elgondolkodtam azon, hogy ha 1995-nél régebbi anime CD-t kéne összeállítani, akkor bizony igen nagy bajban lennék, de az utóbbi évekből akár 2CD-s válogatásalbum is gond nélkül összejönne. De nagy nehezen összejött a 12 dal. És persze nem Verbatim borítóval adtam át neki, Necrokid nagyon ért a Photoshophoz, és összedobott nekem egy nagyon jó borítót. Mondtam az ötleteimet, de ő végül egy sokkal jobbat állított össze. Nagyon tetszett, amit csinált. A Hakonéban gondoltam kinyomtatni, és láttam a weblapjukon, hogy magára a lemezre is vállalnak nyomtatást. Ez szerencse, mert pont olyan CD-t vettem, melynek nem írható oldalára lehet nyomtatni. Így összedobtam egy kör alakú kis borítót, ahhoz képest, hogy én tökéletesen amatőr vagyok a Photoshophoz, nem is volt annyira rossz. Elvittem a Hakone gyorsnyomdába memória kártyán a CD borítót, hogy nyomtassák ki egy viszonylag jobb minőségű papírra. Az istenért se akart jönni a srác, legalább 20 percet vártam rá, már komolyan kezdtem türelmetlen lenni, mire hozza a KÉSZ CD borítót. Gyakorlatilag ilyen szemekkel néztem: O_O Arra számítottm, hogy papírra fogja nyomtatni, és hozza A4-es papírral együtt, és még nekem kell szenvedni a kivágással. Ehelyett hozza nekem kivágva, a képek tökéletesen fedik egymást, és a hátsó borítón, az oldalra hajló résznél meg csinálta a szaggatást, ami eredeti CD-knél szokott lenni. Ennyire még soha nem lepődtem meg szerintem, de nagyon kellemes meglepetés volt. A CD lemezre is tökéletesen kinyomtatta, és ahhoz képest, hogy tényleg úgy néz ki, mint egy gyári CD, nem is volt drága a nyomtatás. Szóval nagyon elégedett voltam velük. Képeslap, csoki, ajándéktasak megvásárlása már semmiség volt. Hatalmas köszönet jár azoknak, akik segítettek az ajándék elkészítésében:

• Amina: Minden követ megmozgatott, hogy megkeresse a két hiányzó dalt, sajnos eredménytelenül.
• bagszi: A közös puzzle-ozás, vasalás, és az azalatti poénkodás. :D Meg a zeneszámok keresése a neten.
• Csibi: A Vasalható gyöngyökhöz tippek és tanácsok.
• Necrokid: A fantasztikus CD borítóért.
• Tukeinon: Ő is segített a két dal megkeresése, és ajánlott más animéket is.

Fűű, hol is hagytam abba? Tehát Duong örült az ajándékoknak, bár nagyon meglepődött, mert nem veri nagy dobra a születésnapját, és ritkán kap ajándékot, természetesen nem is várja senkitől. Nem sokkal ezután ebédeltünk, közben animét néztünk. Nem emlékszem a címére, csak arra, hogy a második évad második részét láttuk. Nagyon vegyes érzéseket keltett bennem. Voltak jó dolgok benne, de egy lány úgy beszélt az emberekhez, hogy állandóan forgott a forgószéken, vagy micsodán, és így nemigen lehetett komolyan venni őt. Az epizód vége felé megszaporodó ecchi-jelenetek pedig egyikünknek sem hiányoztak. Amikor a srác úgy esik a lányra, hogy belát a bugyijába, a végén meg a fürdőszobából hall sikítást (a fiú) egy meztelen csiga miatt, és betér a meztelen lányokhoz, eléggé erőltetett volt. Úgyhogy láttunk jobbat is. Megmutattam neki a Lovely Complexet is. Ismeri ő, nem arról van szó, csak ugye most péntektől kezdte el az Animax vetíteni, és utólag értesülök róla, hogy az opening és az ending teljesen más. Egyből az Animaxet kezdtem el magamban szidni, hogy nehogy már kövesse a 4Kids hülyeségét, de mint utána jártam, kiderült, hogy Japánon kívül sehova nem jutott el az anime az eredeti openinggel és endinggel, mert nem sikerült a japán kiadóval megegyezni. Azt olvastam, hogy a TOEI eléggé problémás társaság... És akkor ezzel még olyan nagy baj nem is lenne, de a zene... A Love.com OST-ből választottak ki két dalt, de hogy mennyire nem illik az opening és ending videóhoz, arra nincs szó. Nagyon gány munka. De örülök, hogy kiderült, hogy nem az Animax a hibás. ^^ De kár, pedig jó az a két dal.

Láttam az asztalon, hogy van Rubik kocka. Hát az nekem a halálom! De valahol megpróbáltam kipróbálni, hogy kell kirakni. Duong előveszi a saját bűvös kockáját, melynek minden egyes darabja szmájlival van illusztrálva. Azt mondta, hogy segít neki, hogy egy oldalon mind a kilenc darabja egy vonalban legyen. Jobban megnéztem, max. lelkileg segíthet a sok :) szmájli, hogy ne add fel, mert nekem mindegyik egyformának tűnt. Próbálgat, gyakorolgat, de csak egy színt tud kirakni egy oldalon, a többi parlagon marad. Különben, amikor volt a Retro85 kiállítás, nemcsak videojátékok, de különböző rubik kockák is ki voltak állítva. Az egyik BigN-es barátom, Fantos keni-vágja a kockát, nagyon hamar kirakja. Megkérdeztem tőle, hogy csinálja, el is magyarázta a logikáját, de nem jutott el az agyamig... Duong nem tudta elmagyarázni, de elég gyorsan kirak egy oldalt. Én akárhogy csűrtem-csavartam, nekem nem ment. Egy oldalra max. 7-8 egyforma színűt tudok kirakni, de onnan megáll a tudományom. Tudom, hogy én gondolkodom rosszul, de azért mégis azt érzem, hogy ez nekem magas... ^^' Egyszer lemértem, 2:05 alatt rak ki egy oldalt, de eléggé rutinosan használja már a kockát.

Persze most is játszott egy kicsit PC-n. Én addig Facebookon olvastam fel neki "Az élet nagy kérdései" alatt levő kérdéseket, jót nevettünk rajta. Ilyen kérdések jöttek elő:

• Hogy nézne ki egy szék, ha a térdünk a másik irányba hajlana?
• Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
• Olyan nincs, hogy verekedés közben futball meccs tör ki?
• Ha a 3. napon lett teremtve a nap, a hold, a csillagok, akkor hogyan mérték az első két napot?
• Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd aludt-e?
• Ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek meg kell?
• Ha két betörő beugrik a medencébe, az bűnözési hullámot indít el?

Ekkor jelent meg Laci, eddig matekozott. Ő is leült a gép elé, szinkronban játszottak. Aztán én nem is maradtam sokáig, jöttem haza.

Jó nap volt ez is, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva Wiivel térek vissza. De a sok már-már agresszív kutya miatt utálok a 19. kerületben sétálni. Komolyan mondom, egyik-másik félelmetes, épp, hogy nem ugrik ki a kerítésen. Na de most megyek egy kicsit Lost Levels-szel játszani.

Csonka AnimeCon, valamint japán SMB2

Most hallom a híreket hogy a 2010 tavaszi AnimeCon igencsak érdekesen fog festeni. Ugyanis nem MAT rendezvény lesz. De ami a legjobban leglep, hogy a Hungexpo K épületében lesz tervek szerint ahol a MondoCon és az AnimeKarácsony volt. Most egy conon van kb. 4-5000 ember, tegyük be őket egy 1200-1500 férőhelyes épületbe. Az már most borítékolható, hogy közelharc lesz a jegyekért. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből, egyedülálló SakuraCon lesz a 2010-es, az biztos.

De hogy Nintendo tárgyú is legyek, újra elkezdtem a japán Super Mario Bros 2-t, ami ugye nálunk Super Mario Bros. The Lost Levels néven terjedt el. Marióval vittem el egy jódarabig, de a 8-1 pályán annyira elakadtam, hogy nem bírtam továbbvinni. Ezért újrakezdtem az egészet, most Luigival. Köztudott, hogy Luigi előnye, hogy nagyot ugrik, viszont jobban csúszik a lába, de ez könnyen orvosolható azzal, hogy egy kicsit ugrunk, és máris nem csúszik. És ugye vannak olyan pályák, ahol majdhogynem elengedhetetlen a nagy ugrás, pl. 4-3 és a 8-1. Bár ezeknél is trükk, de ha itt a nagy ugrás, akkor miért is ne alkalmazhatnánk ezt? Luigival lényegesen könnyebb, most a 4-4 pályánál tartok.

Azon még elgondolkodtam, hogy milyen lenne, ha tényleg megjelenne nálunk akkoriban a játék, mert ez tényleg nagyon nehéz. Valószínűsíthetőleg nagyon kevesen vitték volna végig teljesen. Hiszen ugye ez a játék nem ment. Ha elvész az összes életünk, a világ elején kezdjük újra. Azért a Super Mario All-Starsban nagyon megkönnyítették a dolgunkat, hogy pályánkénti mentés van. Itt Virtual Console-on meg ugye otthagyjuk abba, ahol akarjuk. De szívesen látnék egy eredeti japán Super Mario Bros. 2-t.

A Nintendo őse Magyarországon – Elektor Kalandor

Nem tudom, ki mennyire ismeri a Nintendo őstörténetét, hogy hogy indult nálunk. Ennek egy részét leírtam a Zelda tesztben, de hogy a '90-es évek elején Dévényi Tibi bácsinak köszönhetően mekkora médianyilvánosságot kapott a Nintendo, arra muszáj külön postot szánnom, hiszen koromból kifolyólag (22 éves vagyok) volt szerencsém látni kisgyerekként ezeket a TV adásokat, és hihetetlen élmény kisgyerekként látni, hogy valaki irányítja a TV-ben látható emberkét, ugrál vele, akadályokat kerül ki, frenetikus élmény volt számomra. Igen, igen ő volt Mario, és a Super Mario Bros. című játékról beszélek. 1990-et írunk. Dévényi Tibor egy olyan műsort szeretett volna csinálni, amiben telefonon keresztül játszhatnak a gyerekek, és akár nyerhetnek is. De nem is akármi a főnyeremény! Miamibe utazás és nyaralás 1994. nyarán! Az egésznek a lényege a következő: 1990-1993 között volt a TV 2-es (régi) csatornán 17.50 körül minden nap. Ebben az időben még nem volt elterjedt a nyomógombos telefonok használata, ezért maga az Elektor Kalandor szállította a telefont, bekötötték a TV-be, és úgy játszott, hogy Mariót a telefon nyomógombjaival irányították. A 4-es gombbal ment balra, a 6-os gombbal ment jobbra. Azt hiszem, hogy a 3-as gombbal ugrott, és az 1-essel gyorsított. Két Mario játék volt terítéken: Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3. Mert ez is volt. Istenem, amikor a Mario 3 volt. Emlékszem, odaültem a TV elé, és nem létezett más számomra. Veszettül imádtam a játékot. De játszottam is vele. Pontosan nem emlékszem, de ha jól tudom 1991. vége felé kaptam meg a Mario 3-at NES-re, Azóta is megvan, és működik. De most már inkább Wiin, Virtual Console-on veszem elő a játékot. Na de visszatérve a műsorra: Még 2002-ben megjelent Dévényi Tibor: Három kívánság c. könyve, és abban nem akármit írt le az Elektor Kalandorról. A jogokat nem akárhonnan szerezték meg, mint egyenesen Japánból! Tibi bácsi részletesen írt a Japán Nintendós üzletemberekről, hogy milyenek. De megegyeztek. De a jogokat legvégül az Európai Stadlbauer cégtől vették meg, mert ők szolgáltatták Európának a játékokat. Minden rendben ment, elindult a műsor. A játék a főnyereményen kívül sem ment tét nélkül, mert minden (a játékban) elért 10000 pont után ajándékot kapott a játékos, a legmagasabb szint 50000 forint. 3 perc alatt kellett teljesíteni. Éa aki az egész játék alatt a legmagasabb pontot elérte, az nyerte meg a főnyereményt. A főnyereményes műsor nem volt akármi! 1993. december 19-én volt vasárnap kora délelőtt. 15 éve volt, 7 éves voltam akkor, de mégis tisztán emlékszem arra a műsorra. Akkor mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All-Stars bundle-ös Super Nintendót (tehát azt az SNES-t, amihez adták a játékot) és 2 gyerek holtversenyben lett 1. helyezett. Az egyik srác 10 éves volt akkor, a másik meg 8, ha jól emlékszem. És ők utaztak ki Miamibe. És ők mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All Stars játékot is. Soha nem felejtem el, hogy azonnal belezúgtam a játékba! És nem is sok idővel rá, (hisz közel volt 1993. karácsonya) kaptam meg a Super Nintendót pont ugynazt, mint amit a TV-ben láttam. Hát majdnem elsírtam magam örömömben. ^^' A műsorban a két gyerek a The Lost Levels játékkal játszottak, elég jól. A 10 éves gyerk végigment az első pályán, aztán átadta a Controllert a 8 évesnek, ő elvérzett a 2. pályán. ^^' És még valami: Felhívták telefonon a 3. helyezettet, mert őt megjutalmazták a Super Nintendóval! Már akkor mondtam anyukámnak, hogy a Super Nintendónak jobban örültem volna, mint az utazásnak! XD Noha az Elektor Kalandor megszűnt, a Három Kívánság c. műsor még nem. És ott népszerűsítették a Super Nintendo gépet. Emlékszem a nyertes srác (a 10 éves) többször visszatért Super Mario Worldözni. nagyon kíváncsi lennék erre a gyerekre, hogy mi van vele most.

És hogy miért írtam le mindezt? Régóta vadászom a YouTube-on, hogy hátha találok egy adást, és most találtam!!! Ezt az egész országnak látnia kell!

És azóta is nagyon tisztelem Tibi bácsit, hogy megszerettette velem a Nintendót, és ilyen gyönyörű emléket hagyott maga után! A egyébként már 1993-as.

Aki esetleg nem látja itt, az az alábbi linken is megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=1wF-XbmnVGc

The Legend of Zelda – harmadszor

Nos, ahogy ígértem, amikor hazajövök, előveszem a NES-t, és azon is végigviszem az első Zeldát. Nem felejtettem el, hogy hol tartottam, a 2. Dungeont kellett csinálni. És csináltam is. Aztán amikor azzal végeztem, láttam, hogy már több, mint 150 rúpiám van, ezért úgy döntöttem, hogy mészárlással összeszedem a 250 rúpiát. Már többször játszottam bérgyilkososdit a játékban. Még, hogy nem brutálisak a Zelda játékok! XD Megölsz valakit, még pénzt is kapsz érte. Az elrejtett rúpiákat nem akartam még fellelni, azok maradjanak a végére, mert nagyon fog kelleni a medicin. Végülis összejött a 250 rúpia, és megvettem a kék gyűrűt, amivel világoskék ruhám lett, és így meg van duplázva a védekezési erőm. És ez már a 3. Dungeonra is kell, mert eddig mindig meghaltam egyszer-kétszer, most sikerült elhalálozás nélkül végigvinni. Bár ebbe a gyakorlat is benne lehet. Ismét sikerült egyszeri bombázással megölni a főellenséget, úgyhogy a 3. Dungeonnal is végeztem. Igazság szerint csak arra vártam, hogy meghaljak, és tudjak menteni, de ment tovább a játék. De nagyon jó volt. Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy egy ilyen idejétmúlt játékot harmadszorra is legalább annyira élvezem, mint amikor elsőzör vittem végig. És képtelen vagyok megunni! De még csináltam a 4. Dungeont, megszereztem a létrát, és az iránytűt, de már meghaltam, sebaj, elmentettem! De nagyon jó!

Más: Akinek van Wiije, és tudja használni a Virtual Console-t, az most figyelje, mert kaptunk 2 olyan nagy játékot, mely nem jelent meg Európában. Az egyik a japán kiadású Super Mario Bros. 2, a másik a Super Mario RPG. Mindkét játéknak külön története van:

A Super Mario Bros. 2 japánban más, mint Amerikában, és Európában. A Japán korábban jelent meg, 1986-ban. Ezt a játékot mi is megkaptuk Super Nintendón a Super Mario All-Stars játékban, mert ez a Super Mario Bros.: The Lost Levels. Ez a játék a japánoknak nagyon nehéz volt, ezért úgy döntöttek, hogy nem adják ki a szigetországon kívülre. Mondjuk ezen nem csodálkozom. Azon gondolkodtam el, hogy lehetett-e menteni a játékban? Mert ha nem, akkor úgy tényleg kegyetlenség. Volt egy másik játék Japánban, mely csúfosan megbukott. Ez a Doki Doki Panic. Ki akarták adni Amerikában és Európában is, de szinte biztosak voltak abban, hogy itt is bukás lesz, ezért azt csinálták, hogy ismert karakterekkel helyettesítették az eredetieket. És mivel óriási siker volt a Super Mario Bros., ezért úgy döntöttek, hogy Mario karakterekkel helyettesítik az eredetieket, és így kaptuk meg mi a magunk Super Mario Bros. 2-jét. Szerintem jó játék az is. Aki a japán Super Mario Bros. 2-t akarja kipróbálni, az készüljön fel tényleg, hogy a Zelda II nehézségű játékkal fog játszani! Végülis játszhattuk a játékot SNES-en, de eredeti köntösében itt láthatjuk először a játékot.

A Super Mario RPG meg egy 1996-os megjelenés, az SNES késői korszakában látott napvilágot a játék. Nagyon jól ment minden, a játék rendben elkészült. A Nintendo viszont nem egyedül készítette a játékot, hanem a Final Fantasy sorozatért felelős SquareSofttal. És ismert a vita a Nintendo és a SquareSoft között, hogy a Final Fantasyt akarta kiadni a Nintendo japánon kívülre. Ezt elsősorban annak tudom be, hogy a Nintendo úgy volt vele, hogy Japánnak teljesen más kultúrája van, és lehet, hogy ott nagy siker volt a Final Fantasy, de a Nintendo félt attól, hogy az Amerikában és Európában nem lesz nagy siker, és nem vállalták az anyagi kockázatot. Csak akkor koppantak nagyot, amikor a SquareSoftnak elege lett, és otthagyta őket, és az eredetileg Nintendo 64-re tervezett Final Fantasy VII-et már PSX-re jelentették meg. És amikor látta, hogy a PSX-es FF-ek mekkora sikerek még Európában is, akkor döbbent rá, hogy nagy hibát követtek el. De a Final Fantasyt elvesztette a Nintendo. És sajnos a Super Mario RPG-t is elvesztettük, mert megjelent Japánban és Amerikában, de Európában nem. Mert a SquareSoft ekkor távozott el, és már nem járult hozzá, hogy Európában megjelenjen. És most megkaptuk Virtual Console-ra. Én ma le fogom tölteni mindkettőt. Ha érdekel, írok róluk véleményt.