TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.

Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
5. Haisha* (敗者) 2:42
6. Akogare* (憧れ) 2:23
7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
8. Toppakou* (突破口) 2:50
9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
13. Trauma* (トラウマ) 1:49
14. Kodoku* (孤独) 2:06
15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
17. Ikari** (怒り) 2:30
18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
19. Makohyou* (目標) 3:28
20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma	H	K	Sz	Cs	P	Sz	V	Helyezés	Eladás
1. hét	-	40	31	-	46	39	-	50	1.559
2. hét	-	-	-	-	-	-	-	244	386
Összes eladás									1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A "Kageyama Tobio" című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a "Hinata to Kageyama", melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

• Court Jou no Ou-sama
• Umaku Ikanai
• Hinata to Kageyama

Három Haikyuu!! karakter mélyebb elemzése

Nem tudtam, hogy foglaljam össze a címben, amit írni szeretnék. De nem találomra választottam ki gondolatban három Haikyuu!! karaktert, akit jellemeznék. Hanem a három legsötétebb legzsémbesebb karaktert hasonlítanám össze: Kageyama, Tsukishima és Oikawa. Egyrészt, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül, másrészt meg láttatni a különbséget közöttük, és felhívni a figyelmet problémákra. Nos, akkor:

• 
  Kageyama Tobio: Hármójuk közül talán ő a legszerethetőbb. Már az elejétől komolyabb változáson megy keresztül. Tudatosodik benne, hogy rossz úton jár, de a változás felé vezető út számára is rögös. Ugyanakkor hamar viccesnek mutatja az anime a kirohanásait, ami érzékelteti, hogy nem kell őt komolyan venni. Ugyanakkor a Haikyuu!! első néhány részét komolyan nézve, amikor Kageyama a Kitagawa Daichi-ben volt, látva az örökös ordítozását a többiekkel, meg hogy szinte mindenkit ki akart zsigerelni fizikálisan, elgondolkodtatott, hogy én hogyan cselekednék. Oda jutottam magam, hogy szerintem én is ugyanúgy, mint a többiek: elfordulnék én is tőle. Hiszen csak a néző számára teszik nyilvánvalóvá, hogy komoly belső harcot vív magában, ez amúgy nem jön le annyira. Az egyetlen jel, ami erre utal, az az ökölbe szorított kéz üvöltözés közben. Az jelzi, hogy valójában szenved belül. Aztán az első évad során átmegy egy jellemfejlődésen, aminek köszönhetően egyre pozitívabb jelleme lesz. Ezért nem örültem az az első évad végének, amikor volt az Aoba Jousai-jal a meccs, és szerencsétlen Kageyamából teljesen hülyét csináltak az idétlen mosolyával, és beszólásaival. Az oda azért nem volt jó, én legalábbis azért nem örültem neki, mert Kageyama már korábban bizonyította, hogy kész egyenrangú csapattársként kezelni a többieket, beismerni ha téved, megkérdezni, hogy mit csináljon másképp. Úgyhogy arra a kis afférra az 1. évad végén nem volt szükség. Az egyedüli magyarázat, amit el tudok képzelni, hogy akkor játszott élesben Oikawa Tooru-vel, és a múltjában hozzá kötődő emlékek miatt volt ideges, hogy megmérkőzik vele, hiszen mint a legfőbb vetélytársa gondol rá. A szerethető mivoltára a "Hinata boke!" beszólása a másik fő bizonyíték.
• 
  Tsukishima Kei: Na ő egy érdekes figura. Ő testesíti meg a gyermeki álomból csalódottan felébredt, frusztrált fiatalembert, akinek már nem lehet bemesélni, hogy bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. Ezért is fontos szereplője a Haikyuu!!-nak, ő Hinata ellenpontja. Igazából tetszik, ahogy néha rákontrázik Hinata túl optimista attitűdjére. Néha ugyanis kifejezetten idegesítő Hinata túlzottan egyszerű látásmódja, amikor azt hiszi, hogy szimplán kemény munkával bármit elérhet. Csak hát Tsukki olykor erős cinizmussal juttatja Hinata értésére, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy amiért kinyújtod a kezed, azt meg is kapod. A viselkedése főleg az első évadban olykor visszataszító. Nem egyszer gondolatban felrúgtam a csillagos égig, főleg amikor Kageyama hiába szólt rá, hogy ne hívja királynak, mégis. Nem tiszteli a másikat, de igazából ezzel Tsukki nagyon jót tett Kageyamának, mert így szembenézett a múltjával, és alighanem elfogadta, hogy a múltjában zsarnok királyként viselkedett. Tehát, ha úgy vesszük, Tsukishimának köszönhető, hogy Kageyama természete javult. Ami pedig a múltját illeti... Habár valóban lesújtó lehetett Tsukkinak, hogy a bátyja végig hazudott neki, én mást találtam volna ki neki. Valóban játszott volna, de Tsukishima egy nagyon rossz meccset nézett volna meg, ahol a bátyjának csapata nagyon csúnyán elhasalt. Ez jobban reflektált volna a jelen attitűdjére, és arra, amiért kiosztja Hinatát az 1. évad 4. részében. Egyébként meg érdekes volt látni, amikor megjelent, szívatta Hinatát és Kageyamát, szemmel láthatóan élvezte, de amikor elment, mennyire frusztrált volt Hinata miatt. Találkozott azzal a gyerekkori énjével, aki aztán csalódott lett. Ha úgy vesszük, maradt a borús személyisége, de sokat javult a természete, aminek köszönhetően végül szerethető karakter lett, aki nagyon is a csapatának hasznára van.
• 
  Oikawa Tooru: A Haikyuu!! szereplők pöcegödre, a legalja... Nagyon kevés anime karakter van, aki annyira gyűlöletesnek tartok, mint őt. Oikawával ugyanis nemcsak az a gond, hogy rossz természete van, hanem hogy a végsőkig meg van győződve arról, hogy teljesen jól gondolkodik, jól csinálja a dolgokat. Mondjuk érdekes volt a közös múltja Kageyamával. Ahogy felnéztek egymásra, féltékenyek voltak egymásra (bár Kageyama az elején annyira nem), riválisai voltak egymásnak, azt hitték egymásról, hogy jobb a másik, és hiába gyakoroltak sokat, csak még frusztráltabbak lettek, mert elgondolásuk szerint nem fejlődtek. Lényegében kijelenthető, hogy egymás idegrendszerét csinálták ki. Csak a különbség ott van, hogy amíg Kageyama láthatóan tudta magáról legbelül, hogy rossz úton jár, Oikawa úgy viselkedik, mint aki meg van győződve arról, hogy vele nincs semmi baj, ő maga az isten. Ez aztán odáig fajul, hogy nem tiszteli az ellenfeleit, bizonyos esetekben a társait sem. Néha kifejezetten gonosznak láttam őt. És hogy mekkora egója van, azt a harmadik évad utolsó részében lehet igazán meglátni. Amikor a Karasuno megnyerte a meccset, és mondta, hogy nem marad ott megnézni az általa cirkusznak nevezett díjkiosztót. Az az igazság, hogy már önmagában attól nagyon tetszik a 4. évad, hogy Oikawa egyáltalán nem fog szerepelni benne. Ezek után még inkább abban reménykedek, hogy 25 részes lesz (de legalább is minél hosszabb), mert ez azt jelentené, hogy Oikawa hiátusa annál hosszabb lesz. Különben a mangaka igazságot tesz az 53. fejezet címével: "Oikawa Tooru wa tensai de wa nai". Nem is lehet zseni, mert akinek ennyire gyerekes, beképzelt, pökhendi személyisége van, az egyáltalán csapatkapitánynak alkalmatlan. Ő ilyen elrettentő példaként van az Aoba Johsai élén, de az biztos, hogy semmi szerethetőt nem tudok vele kapcsolatosan mondani. Ja de egyet igen: Ahogy Iwaizumi Hajime helyreteszi őt. Azt szeretem benne.

Mirai - Lány a jövőből DVD

Meglepett, amikor Rudymester kiposztolta a Twitter oldalára, hogy megjelenik a Mirai – Lány a jövőből DVD-n. Utána is néztem, hogy ki adja ki, hogyan érhető el. A Media Markt weboldalán nem találtam, az Xpress-en elérhető, illetve a Filmkatalógus írt ki a DVD-ről adatot. 1.990 forint az ára, és elvileg október 22-én fog megjelenni.

Azért írtam, hogy elvileg, mert a Media Markt-ban már kapható (ezért is meglepő, hogy a Media Markt már nem listázza), és nekem van is belőle. Lehet, hogy hivatalos megjelenés előtt került ki eladásra? Mindenesetre kapható a boltokban. Kíváncsi voltam arra, hogy ki adja ki a DVD-t, de a nem találtam érdemleges információt a cégről a neten. A DVD-n a B-weB kft. van írva. Weboldalt nem találtam, ahol elérhetők lennének. Ha valami új cég, nagyra értékelem, hogy animét adtak ki DVD-n, remélem, be fog jönni a számításuk.

Bár magával a kiadvánnyal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a borító rendben van, bár az átlátszó tokot jobban szoktam szeretni, mert szeretem, ha van valami belső kép. A tok abból a szempontból sem tetszik, hogy meglehetősen csúnya. Ha kinyitom, valami kellemetlen szagot áraszt magából. Kifejezetten az olcsó DVD-ket szokták ilyen tokokba szokták csomagolni. A belbecset is közepesnek ítélem meg. Maga az anime kifogástalan minőségben van a lemezen, elérhető rajta mind a japán, mind a magyar szinkron, valamint a magyar felirat. Az extrákat viszont hiányolom a lemezről. Semmi extra nem lelhető fel a lemezen. Így ha betesszük a DVD-t a lejátszóba, az interaktív menüben csak a nyelvet és a feliratot állíthatjuk be. Az anime mindenesetre rendben van.

Az animéről már írtam, amikor láttam a moziban, ezért a cselekményre nem térnék ki ismét. De azt elmondhatom, hogy most is nagyon kellemes élmény volt megnézni. Igazából nagyon jó lenne azt írni, hogy vegye meg mindenki, aki szereti az igényes animéket, hogy jelezzük a kiadó felé, hogy itthon is van igény az animékre. De miután maga a kiadás hagy kívánnivalót maga után, ezért nem tudom tiszta szívvel ajánlani. Pedig nagyon jó lenne, mert érdemes lenne újra fellendíteni az animepiacot. A Viasat6-on néha jönnek ki animék magyarul. Nemrég kijött az egyik újabb Yu-Gi-Oh! széria szinkronosan, azt leadja a Viasat6. Ami meglepett a Boku no Hero Academia magyarul. Erre felcsillant a szemem, és titkok elkezdtem nagyon reménykedni abban, hogy kijön a Haikyuu!! is magyar szinkronnal. Ha ez megtörténik, én leszek a magyar animés piac fellendítőjének legfőbb szónoka, és minden anime rajongót arra ösztökélnék, hogy támogassa a hazai animés piacot. Ami meg a Mirai DVD-t illeti… Vegyétek! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de elindíthatja a hó olvadását.

Haikyuu!! második évad újra

Na, hosszú idők után ismét az első animés blogpostom ide. Merthogy újra nézem a Haikyuu!! második évadát. Ennek több oka is van.

1. A túl sok fanart, fanfiction és hasonló rajongói kreálmány sok esetben elinflálja az anime valódi értékét. Persze lehet shippingelni, teóriákat kitalálni, ezeket kép vagy novella formájában közzé tenni, de ezek minősége sokszor olyan szörnyű, hogy magam is megrémülök attól, hogy milyen rajongótábora van a Haikyuu!!-nak? O_O Nem mondom, van néhány fanart, illetve shipping öltet, ami nekem is tetszik, de amikor olyan képeket mutogatnak Redditen, mint életük munkája, aminél talán még én is szebbet rajzolok (ami a nulla képességű rajztudásomhoz képest nagynak számít), akkor azért elgondolkodok, hogy biztos, hogy ilyen rajongótábort érdemel ez az anime? És amilyen képek keringenek Pinteresten, Tumblr-ön. Persze, ez tudható, hogy van ilyen, és valószínűleg furcsán is hangzik, hogy valaki erre 13 éves anime rajongás után jön rá, meg nyilván valamit tudtam, hogy ez létezik, de ezzel komolyan soha nem foglalkoztam. A Haikyuu!! az az anime, ami olyan szintű rajongást váltott ki belőlem, hogy ilyenekkel is foglalkozzak. Vannak egyébként remekművek, meg olyanok is, amik nekem tetszenek, de egy részük inkább rontja az anime értékét. És hogy az anime újra a régi legyen, ezért nézem ismét.
2. Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen, vagy ez mással is előfordul, de nálam van olyan, hogy csak akkor áll össze egy történet, ha többedjére megnéztem az adott művet. Azért, mert vannak jelenetek, részletek, amiket később veszek észre. Tehát adott esetben nemcsak azért nézek meg többedjére egy filmet, sorozatot, animét, mert kiváló alkotás, hanem mert előfordul, hogy később fedezek fel eddig nem látott jelenetet, és ez ad egyfajta újdonságérzetet. Például jó érzés volt felfedezni, hogy a második évad első része az abszolút kedvenc Haikyuu!! zenémmel, a Zasshoku-val indul. Mintha az anime készítői is tudták volna, hogy ez a legjobb zene, amit az animének írtak.
3. A Haikyuu!! az Haikyuu!! Nem lehet elégszer megnézni. Valahányszor megnézem, ugyanazzal a lelkesedéssel teszem ezt, mint amikor először láttam.
4. Az utóbbi időkben több minden iránt is elvesztettem a lelkesedésemet. Bár olvastam olyat, hogy előfordul, hogy bár valaki nagyon szeret valamit csinálni, a lelkesedése iránta nem konstans, 100%-os. Normális, hogy előfordul, hogy valamit nem szeretünk annyira, éppen már foglalkoztat aztán később ugyanazzal a lelkesedéssel csináljuk. Érdemes ezt elfogadni, de talán addig is érdemes tenni azért, hogy mégis legyen kedvem japánozni, meg röplabda edzésekre járni. Most ezek vannak háttérben nálam.
5. Jön a 4. évad! Kell ennél nagyobb érv arra, hogy a Haikyuu!!-ról szóljon megint minden?

Az animét már csak azért is érdemes újra megnézni, mert újra az eredeti művet látom benne, és nem a sok esetben idétlen fanartokart. Bár azt azért hozzáteszem, hogy nekem is megvan a magam teóriája a Haikyuu!!-val kapcsolatosan, lehet, hogy majd egyszer közzé teszem. De inkább azt gondolom most, hogy az másoknak is csökkentené a sorozat színvonalát, úgyhogy most nem. Az még formálódhat, ahogy új információkat gyűjtök. Addig is élvezem az animét.

Given karaokék

Régen írtam ide, pedig folyamatosan nézek animéket, csak nem éreztem késztetést arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Ez többek között amiatt van, mert nem éreztem, hogy olyan gondolatoom van egy-egy animéről, hogy kiírjam. Na meg rengeteg más dolog történt az elmúlt egy hónapban. Egyrészt az egyetem is sok időmet elveszi, komolyan készülök rá. Ráadásul bekerültem egy párkapcsolatba, és az egész annyira hihetetlen számomra, hogy velem is megtörtént.

Határidő közeledtével vagyunk az őszi MondoConra a karaokék esetében. Erre sincs nagyon hangulatom. Lefoglaltam az Initial D és a Slam Dunk karaokéit. A Slam Dunk-hoz nagyobb kedvem van, mert sokkal hangulatosabb anime. Erről az animéről is nagyon szeretnék írni. Ott is van a vázlatok között, de nem tudom, hogyan fejezzem ki a gondolataimat, hogy egyéni is legyen, meg vállalható is legyen. Az biztos, hogy látom, hogy miért volt annyira kedvelt anime a '90-es években. Összehasonlítva a korabeli shounen animékkel innovatív volt, és nem utolsósorban valóságos. Bővebben majd ott.

Meg is van az első opening karaokéja, de a Given opening és ending karaokéit is megcsináltam. Ezt is ígértem, másrészt meg sokan örültek neki. Nem hiába, népszerű anime lett, és ami a nagyobb szó, hogy nem hiába. A Given nemcsak a 2019-es nyári szezon, hanem az egész BL-műfaj egyik legkellemesebb meglepetése. Bár már az első résztől kezdve éreztem, hogy az opening problémás lesz. Mint ahogy az is lett. Borzasztóan logikátlan a ritmusa, nagyon nehéz volt időzíteni. A másik komolyabb probléma, hogy maga a dal sem olyan, hogy inspiráljon arra, hogy hallgassam. A szöveg valóban reflektál az anime érzelmi mondanivalójára, de a zene és a ritmus egyáltalán nem harmonizál vele. Elképzeltem magamban, ahogy tökre vidáman éneklem, hogy "minden, amit adtál, az életem része lett" (nem emlékszem így pontosan a szövegre). Pedig az animéből nyilvánvalóan kiderül, ami a másiktól kapott, az sokkal inkább fájdalmat okoz neki, hiszen eszébe juttatja a hiányát. És nem ez az egyetlen BL-betétdal, ami rosszul van megírva. Többször volt olyan érzésem hallgatva BL-dalokat, mintha az írójának valami megfoghatatlan, misztikus dolog lenne a homoszexualitás, amit csak mi, melegek érthetünk meg. Pedig szerintem nem vállalok nagy kockázatot azzal a kijelentésemmel, hogy a pasik közötti szerelem is ugyanolyan, mint a férfi-nő szerelem. Az anime ezt milyen csodálatosan megmutatja, de ezt a dalok esetében nem sikerült.

És mivel nem voltam inspirált abban, hogy sokat hallgassam a dalt, ezért nagyon nehezen ment a karaoke elkészítése. És ilyenkor az 50%-os lassítás sem segít sokat, hiszen nem hallottam sokat ahhoz, hogy megmaradjon bennem a dal ritmusa, dinamikája. A karaoke készítése közben többször eszembe jutott a Haikyuu!! - Ah Yeah!! karaokéja, amit hasonlóképpen gyűlöltem csinálni. Annak is logikátlan nem odaillő az ének ritmusa, nem illik a dal dinamikájához. A Given esetében jobb az ending, de ott meg az éneket nem díjaztam. Legalábbis számomra túl érzelgős, és a srác énekhangját nem érzékeltem kellőképpen képzettnek, hogy hitelesen el tudja énekelni a dalt. Vagy nem élt meg olyan krízist, amiről a dalszöveg szól. A hangterjedelme amúgy megvan, én nem tudnám kiénekelni a legmagasabb hangokat a dalban. De mégis... Nem az én világom. És igazából azért nem vagyok elragadtatva a 9. részben elhangzott Fuyu no Hanashi daltól sem, mert nem jött át az érzésvilág. A jelenetek viszont nagyon hatásosak. Ahogy Uenoyama megtört Mafuyu által kiénekelt érzelmektől, és megcsókolta... Az bármelyik romantikus anime dicsőségére válna. És itt nyilvánul meg az, hogy maga az anime végig hiteles, de zeneileg nagy bukás. Nagy kár érte, de még így is magasan a legjobb BL-anime, amit eddig láttam.