Ma reggel megkaptam az első adag COVID-19 elleni oltást. És akkor végül a Pfizert kaptam, mert ennek a második adaját tudják még itt beadni. De nagyon az utolsó pillanatban fog jönni, mert a tervek szerint másnap fogok utazni Hollandiába. Egyébként érdekes volt látni, hogy szerdán az AstraZenecánál jobbára idősek vártak az oltásra, mára meg hogy megzuhant az átlagéletkor a Pfizernél. Olvastam egyébként, hogy ezt a fiataloknak szánják, úgyhogy már csak emiatt is ez járna nekem, bár egyébként az AstraZenecára is várt néhány fiatal.
Határozottan pozitív érzésem volt az oltás után, hogy védem magam, másrészt meg megteszem a magam részét a járvány megfékezéséért. Mondom ezt úgy, hogy egyébként rettegek az injekciós tűnek még a látványától is. Amikor ott voltam és szabaddá tettem a bal karomat, úgy nem mutattam ki, de igenis volt bennem egy rossz érzés, hogy hogy fogom túlélni ezt a pár hosszú másodpercet? Ehhez képest az egész annyi volt, mintha tompa ceruzával lágyan megböktek volna. Semmi nem volt. Most vagyok egy kicsit rosszul. Fáj egy kicsit a bal felkarom, egy kis lázam is van, meg most délután nehéz volt felkelni az ágyból, de ez ilyenkor természetes.
Egyébként sajnos én magam is látok a Facebookon néhány oltásellenes posztot, tekintve, hogy néhány ismerősöm hiszi még a tündérmesét, vagyis az összeesküvés-elméleteket. És azért rettenetesen bosszantó ezeket olvasni, mert kritika nélkül elhiszik, amit odaírtak. Pedig annyira egyszerű leszerelni őket némi utánaolvasással, csak hiteles szakemberek és független újságírók cikkeit érdemes olvasni és nem önjelölt virológusok "én megmondom a tutit!" típusú posztjait megosztani. Páran nem megáltalkodottak "én nem oltatom be magam!" jelzéssel ellátni a profilképüket. Végülis, csak a szabad véleményformálás jogával élnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése