Ahogy telnek, múlnak az évek, úgy jönnek az újabb seiyuu-k, akik régiek helyére kerülnek. Vannak néhányan közülük, akik nagyon tehetségesek, sokféle anime karakter hangját tudják hitelesen kölcsönözni, tudásukkal könnyen felérnek elődjeik helyére, de abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem lesz olyan nagy hatással az anime-iparra, mint Megumi Hayashibara. Ott jegyzik japán leghíresebb seiyuu-i között, akit világszerte is egyre többen ismernek, hangja szinte mindenkiben kellemes érzést kelt. De ki ő, és mitől ennyire ismert, és közkedvelt? Erre próbálok most választ adni.
Ahogy kezdődött
Megumi Hayashibara (林原めぐみ; Hayashibara Megumi) 1967. március 30-án született Tokióban. Már egészen kicsi korában megszerette az animéket, akkoriban azt hitte, hogy bármikor találkozhat velük. 12 éves korában kellett szembesülnie azzal, hogy az anime karakterek nem léteznek a valóságban. Ez rosszul érintette Megumit, de ekkor határozta el, hogy ha fizikai mivoltukban nem is találkozhat velük, akkor a hangját fogja adni nekik, ezzel is kvázi "találkozik" velük. 18 évesen érettségi után szeretett volna seiyuu-iskolába kerülni, ám a szülei nem támogatták ebben, ugyanis szerintük nem kifizetődő szakma, így Megumi-san nővér-képző tanfolyamot végzett el, amit szintén szívesen csinált, hiszen szeretett emberekkel foglalkozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy beadta a jelenktezését az egyik nővérképző iskolába, ám az ottani portás nagyon bunkó módon beszélt vele, és ettől Megumi nagyon dühös lett. Indulatát azzal csillapította, hogy vett egy mangát, melyben az Arts Vision felvételt hirdetett a seiyuu-iskolájába, és jelentkezett rá. Ehhez egy hangfelvételt kellett elküldenie. Hayashibara-san dühe nem csillapodott, és a magnóba, csak ezt kiabálta bele: "TE HÜLYE PORTÁS!". Elküldte a jelentkezést, kis idő múlva döbbenten olvasta a válaszlevelet, hogy felvették.
Rögös úton
Megumi elvégezte mind a seiyuu-iskolát, mind a növérképző tanfolyamot is. Már ezekben az időkben is rengeteget dolgozott, hiszen az iskola mellett már 19 évesen (1986) megkapta első szinkronszerepét. Ezek még kisebb mellékszerepek voltak. A legenda szerint szinkronképző iskolát igencsak problémásan végezte el, ugyanis elfelejtette a záróvizsgát, és semmit nem tanult. Egy szabadon választott szerepet kell elrögtönoznie, amikor Megumi került sorra, akkor csak lefeküdt a földre, és nem szólt semmit. Kis idő után már kezdte magát kínosan érezni magát a vizsgabizottság, amikor Hayashibara-san megszólal, hogy halott vagyok. Ezzel meg is kapta az oklevelet. Ez a történet egy róla szóló mangában jelent meg, és amikor egy 1996-os interjúban rákérdeztek, Megumi csak nevetett az egészen.
A kezdetek
Az első főszerepét 1989-ben kapta meg a Ranma 1/2-ban, ő volt a női Ranma. A munka megfeszített tempóban folyt, mindennap 3-4 órát dolgoztak, és az összes rész (161) leszinkronizálásával 3 hét alatt készen kellett lenni. Bár az eredeti szakmáját soha nem gyakorolta, több esetben is kifejezetten jól jött a nővéri végzettsége. Az egyik Ranma közönségtalálkozón az egyik rajongó rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a helyszín egy isten háta mögötti épület volt, a mentők nehezen értek ki, addig Megumi látta el. Seiyuu-nk készségesen dolgozott, így egyre több szerepet kapott, mely által egyre ismertebb lett.
Megumi Hayashibara, mint énekesnő
Megumi már az első időktől bizonyította szinkronszínésznői rátermettségét, ám azzal nem számolt, hogy ez azzal is jár, hogy énekelnie kell. Soha nem járt énekórára, és nem is tervezett énekesnői karriert. Ennek ellenére felkérték, hogy a Gundam aktuális szériájának énekeljen fel egy dalt, melynek címe: Yoake no Shooting Star. 1988-at írunk, és a felvételek nagyon nehezen mentek, ugyanis bár az alapok tényleg megvoltak, de nulla hangképséggel, és a kottaolvasás képességének hiányával nagyon nehéz munka volt, pláne, hogy a dalban nagy hangterjedelek vannak. Rengeteg sok gyakorlás után végül sikerült felénekelni a dalt, és Hayashibara-san is ráérzett az éneklés ízére. A legelső kislemeze az Alfréd a kacsa rajzfilmsorozat japán openingje, és endingje. Kislemezen 1989-ben jelent meg Yakusoku Dayo címmel. Az első komolyabbnak mondható bemutatkozása az 1990-es PULSE mini-album, melyre négy dalt vettek fel. A kiadvány a Futureland kiadó jóvoltából jelent meg a FUTURELAND SPARKLING SERIES keretén belül. Ám a komolyabb ismertség még várat magára, ugyanis Megumi énekesnőként szabadúszó volt, az ekkor megjelent néhány kislemez nem ugyanannál kiadónál jelent meg, így nem foglalkoztak vele komolyabban. De az első komolyabb szerződés nem váratott sokáig, ugyanis az egyik Ranma koncerten jelen volt a King Records igazgatója, aki szerződést ajánlott Meguminak. Nem habozott elfogadni, a munka gőzerővel folyt, és az első albuma a Half and, Half igen hamar, 1991-ben jelent meg. Az album mai szemmel felemásnak mondható, ugyanis bár Megumi elsajátította az alap hangképzettséget, de érezhető, hogy nem mertek ekkor még komolyabb dalokat rábízni. Ezért a szerzemények olyanok, mintha gyerekeknek írták volna. Az összhatás mégis kellemes, bármikor jó visszahallgatni a dalokat, egy-kettő közülük igencsak jóra sikeredett (személyes kedvenceim az "Ame no Hi no Shakespeare -TO FLY AWAY-" és az "EL WAKT"). Nem várt siker övezte az albumot, ugyanis 20 ezer példányt adtak el belőle (ahhoz képest, hogy kevesebb példányszámban tervezték értékesíteni), így a folytatás nem volt kérdés.
A felfelé ívelő út
Ezekben az időkben kevesebb önálló kislemeze jelent meg, inkább a többi seiyuu-val közös kislemezeken volt a hangsúly, valamint a dorama CD-ken. Ezek a kiadványok legtöbbször nem szoktak felkerülni az Oricon chart-ra, de ezek mind feltűntek a japán lemezeladási listán, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Megumi minél ismertebb legyen, és rajongótábora folyamatosan bővült. Ezek bizonyos animékből készült hangjátékok, melyekben Megumi is részt vett, valamint néhány dal általa hangzik fel. Bár kislemezei szerényesen jelentek meg az énekesnőnek, önálló albumokból nem volt hiány. Az első korong megjelenésére bár elvileg elegendő dal lett volna, mégis 12 vadonatúj szerzemény került fel rá, valószínűsíthetőleg azért, mert egy dal sem a King Records jóvoltából jelent meg. Viszont a második stúdióalbumona, a WHATEVER már egy válogatásalbum, melyre 14 korábban már felénekelt önálló anime dalok kerültek fel, valamint az első albumon is szereplő Niji Iro no Sneaker dal. Ez azért került fel még egyszer, mert az album 14. dala a Tokyo Boogie Night az azonos című rádióműsorának a dala, mely 1992-ben indult útjára. A másik dal pedig a Heartful Station című rádióműsor dala, mely egy évvel a másik előtt indult el. Érdekesség, hogy a mind a két műsor a mai napig él. Ennek köszönhető, hogy az aktuális stúdióalbumai mind nagyobb és nagyobb példányszámban keltek el, az önálló kislemezei ekkoriban olyan 10 ezres eladások körül stagnáltak. A harmadik albuma, a Perfume ismét saját dalokat tartalmaz (kivéve a Watashi ni Happy Birthday). Ez az album megint érdekesre sikeredett, jóllehet több komolyabb dal hallható rajta, viszont a dalok nagyrésze miatt valószínűleg a lemezboltok gyerekrészlegein lehetne megtalálni. A '90-es évek első felében olyan animéket tett népszerűvé a szinkronhangjával, mint például az All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku (Bannou Bunka Nekomusume), 3×3 Eyes, Sailor Moon, Blue Seed, Bakuretsu Hunters.
Csúcson
Ahogy egyre ismertebb lett, úgy dolgozott egyre több ma is ismert előadókkal, mint például Yoko Takahashi, akit a Neon Genesis Evangelion által ismerhetünk, ő több régi Megumi dal alatt vokálozott. Több zenét is írt neki Ritsuko Okazaki, többek között Mahou no Princess Minky Momo anime dalokat köszönhetjük neki. Ők ketten méltán öregbítették Hayashibara-san hírnevét, de kétségtelen, hogy a legnagyobb hatással Masami Okui volt rá. Az ötödik albumon, a SpHERE-en kellemes hangú háttérvokálja emeli az adott dal minőségét, és közös munkásságuk alatt olyan jó barátság alakult ki kettejük között, hogy 1995-ben közösen énekelték el a Slayers anime opening, és ending dalát. Valószínűleg az anime nagy hírneve is hozzájárult, de ez a dal mindkettejük számára hatalmas kitörés volt, ugyanis A Get along kislemez óriási siker volt a maga 76.800-as összeladásával, ez hatalmas sikernek számít, annak idején ritka volt, hogy egy anime kislemezből ennyit adjanak el. Ugyanakkor korszakalkotó is volt eladások terén, ugyanis vélhetőleg ennek a kislemeznek hatására nagyon megnőtt az animés zenei kiadványok iránti kereslet. A sikerre jó előjel volt a kislemez előtt 2 hónappal megjelent Megumi: Enfleurage albuma, mely már 6. helyet érte el az Oricon charton, és majdnem elérte a 100 ezres összeladást. A még ebben az évben megjelent másik két Slayers kislemez, a MIDNIGHT BLUE (Mozifilm dala), és a Going History (CD dorama: Slayers EXTRA opening) kislemezek is szépen teljesítettek, de külön kiemelendő még a Bakuretsu Hunters anime WHAT'S UP GUYS? dalból készült kislemez, mely több, mint 80 ezres összeladást tudhat magáénak, és ott jegyzik a legismertebb anime dalok között. Ebben az animében Megumi Tira Misu hangját adja. Hogy grafikailag hasonlít a Slayers-re nem csoda, hiszen ugyanaz a stúdió készítette, és humorban itt sem adnak alább.
Az 1996-os év még ennél is nagyobb sikert hozott a japán seiyuu-énekesnő életében. Ismét együtt dolgozott Masami Okui-val a Give a reason (Slayers NEXT OP) kislemezen, melyből 232.850 példányt adtak el, és a 9. helyet érte el a kislemez eladási listán. A kislemezek eladásának Top 10-es listáját a japán TV is közvetíti, és Megumi saját bevallása szerint nagyon meglepődött, amikor viszontlátta magát a TV-ben. Nem számított ekkora sikerre. Ezután egyáltalán nem lesz ritka tőle a 100 ezer feletti összeladás. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a sorozat folytatása hatalmas siker, a mai napig sokak számára a legkedveltebb Slayers sorozat. Egy új ismert anime köthető ebben az évben a nevéhez, a Saber Marionette, melyben Lime-nak kölcsönözte a hangját. Ez az anime a nőket marionette bábuknak mutatja, akiknek nincsenek érzéseik, ám van három kivétel, az egyik Lime, aki őszintén szereti azt a fiút, akihez került. Mindazonáltal, hogy az animének komoly mondanivalója van a nők egyenjogúságáról, tele van humorral, hasonlóan vicces tálalásban a homoszexualitás is teret kap. Az anime openingjéből és endingjéből készült kislemezből, a Successful Mission-ből 139.120 példányt adtak el, és a 7. helyet érte el az eladási listán, ezek után az is gyakori lesz, hogy a Top 10-be kerül a kislemez. Sőt, olyannyira, hogy az év végén megjelent 7. stúdióalbum, a bertemu egészen a 3. helyig jutott el, ezzel Megumi Hayashibara az első olyan seiyuu, aki az albumával képes volt a képzeletbeli dobogóra felállni. Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy merre tovább? Van-e ennél feljebb? Nem sokkal, de van.
1997-ben a Slayers 3. sorozatából, a TRY-ból készült kislemez, a don't be discouraged a 4. helyet csípte el, és a maga 211.340-es összeladásával az énekesnő legsikeresebb szóló kislemeze lett. Ebben az évben indult a Pokémon anime sorozat, melyben Megumi szintén jelentős szerepet kapott, hiszen Musashi (nálunk Jessie) hangját adta, valamint több Pokémon is általa szólal meg. A 8. stúdióalbuma az Iravati ugyan "csak" az 5. helyet érte el, de a 277.060-as összeladásának köszönhetően az énekesnő legsikeresebb albuma született meg.
Házasság, és ritkuló szerepek
Megumi karrierje 1998-ban fordulóponthoz érkezett. Azt már a '90-es évek elején leszögezte, hogy nagyon örül, hogy azt csinálhatja, amit szeret, de számára nagyon fontos a magánélet, úgyhogy csak addig lesz aktív, amíg meg nem házasodik, és családot nem alapít. A házasság ebben az évben esett meg, méghozzá a 31. születésnapján. Férje kilétét nem akarja felfedni, csak annyit árult el róla, hogy szakmabeli, ám a wikipedia tanúsága szerint Amiya Masaharu az, akivel összekötötte az életét. Ebben az évben annyira még nem érződött, hogy bármi változás is lenne, öt új kislemez, új animeként jegyezhetjük például a Lost Universe-t, Cowboy Bebop-ot, és a Cyberteam in Akihabara-t (Akihabara Dennou Gumi), a Saber Marionette második szériája a J to X valamint a negyedik Slayers mozifilm, a GORGEOUS.
1999 volt az első olyan év, amikor Megumi ritkábban szerepelt, viszont érdekesség, hogy ebben az évben egy Tokusatsu (Super Sentai) sorozatnak énekelt opening dalt: Sennen Oukokusan Jyubanii Nights széria question at me kislemezéből 72.570 példányt adtak el, mely az előző évek kiadványaitól ugyan elmarad, de mint Tokusatsu kislemez, hatalmas siker. Azok eladásai a mai napig csupán pár ezerre korlátozódik, mert ezeket a Super Sentai sorozatokat elsősorban gyerekeknek csinálják, és CD-ket ők ritkán vásárolnak. Csak két én után, idén jelent meg új albuma az énekesnőnek, Fuwari címmel, melyen már komolyabban lehet érzékelni változásokat. A dalok nyugodtabbak, nem annyira dominánsak, mint néhány évvel azelőtt.
Az ezredforduló éve a Love Hina miatt emlékezetes Meguminak. 2000-ben két válogatásalbum jelent meg, a VINTAGE S, és VINTAGE A. Az első a kislemezein szereplő legsikeresebb dalokat gyűjti egybe, a második pedig az albumok legkedveltebb nótáit, sőt egy új, eddig sehol nem hallott dalt is tartalmaz, a hesitation, mely a Saber Marionette J Again OVA ending dala. A fentebb említett Love Hina animében emlékezeteset alkotott, ahogy az opening dalával, a Sakura Saku-val is.
A következő év volt az utolsó nagy robbanása Megumi-nak a Shaman King animével, ahol Anna Kyoyama személyében egy olyan lánynak adta a hangját, aki hallgatag, de szigorú parancsnok, aki csak csendben dicsér, és ez igencsak eltér a többségében harsány szerepeitől, valamint az Over Soul, és a Northern lights kislemezek is közkedveltek lettek. Ha már egy album is dobogós lett, akkor ne legyünk adósok kislemez terén, az utóbbi single is bronzérmes lett, és csak kicsivel maradt el a 100 ezres összeladástól. 2002-ben két és fél év után jelentkezett új albummal, mely a "feel well" címet kapta. Az előző évben ugyanezzel a címmel jelent meg kislemez, mely a Slayers PREMIUM OVA dal lett. Lina Inverse visszatérése váratlan volt, hiszen három éve mindenki azt hitte, hogy a GORGEOUS mozifilmmel lezárult a Slayers-korszak.
Visszavonulás és visszatérés
2004-ben Megumi úgy döntött, hogy kicsit háttérbe vonul. Az utolsó nagyobb animés szerepe az Asagiri no Miko. Még ebben az évben megjelent egy stúdióalbuma, a center color, ez volt a visszavonulása előtti utolsó kiadványa. Ekkor született meg a kislánya, és teljes mértékig rá akart fókuszálni. De gyereke mellett időt szakított a két rádiós műsorára, és az egyik, a Heartful Station ezekben az időkben kapott új zenét, melynek címe Makenaide, Makenaide..., ez kislemezen is megjelent. Ezzel egy napon dobták piacra a CARNIVAL BABEL REVIVAL single-t is, mely valószínűsíthetőleg a Blue Seed anime közelgő 10. évfordulója (1994) alkalmából jelent meg, ugyanis az énekesnő az ekkori zeneszerzőjével, Takahashi Go-val feldolgozták az anime opening dalát a CARNIVAL BABEL-t. A több éves pihenőidő alatt a rádióadások mellett azon animékben is szinkronizált, melyeket még annak idején elvállalt, és még akkor is (sőt, még MA is) tartottak. Az egyik ilyen a Detective Conan, ahol Ai Habarának kölcsönözte a hangját. A lány mindenképp felüdülés Conannek, vele könnyebb elviselnie többi gyerek barátját. A másik anime, a Pokémon, ahol töretlen lendülettel szinkronizálta az ördögi Musashit (Jessie).
2006-ban hallhattunk újra Megumiról, amikor megjelentette a Meet again kislemezét. Bár eredetileg a Slayers-nek van címezve, az animéhez csupán annyi köze van, hogy a NEXT-nek ekkor volt a 10. évfordulója, és vele egy napon jelent meg a nagy Slayers DVD box. A single-ön új hangszerelést kapott a Get along és a Give a reason is, de csak a címadó dalnak került fel a karaoke verziója. A következő év elején zenész társára, Ritsuko Okazaki-ra emlékezett meg, "A Happy Life" kislemezzel, az az zeneszerző egyik korábbi dala. Ritsuko 2004-ben hunyt el. Valamint ugyanebben az évben jelentkezett Megumi a 12. stúdióalbumával, a "Plain"-nel, mely duplalemezes lett, a második lemezre felkerült a Tokyo Boogie Night 800. adása.
Ugyanis minden századik adás nem rádióműsor, hanem koncert, ennek felvétele került fel a CD-re. Erre korábban több módon is volt példa, 1994-ben a SpHERE album mellé az akkori 100. adás alkalmából egy fotókönyv jelent meg a koncertről, vagy 2002-ben a feel well album DVD-vel is megjelent, melyre az 500. adás került. Annak érdekessége, hogy elfelejtette a Tokyo Boogie Night dal szövegének refrénjét, aztán a végére elbohóckodta az egészet, aztán úgy tett, mint aki elszégyelli magát, lerohant a színpadról. Persze, mivel volt még folytatás, ezért visszatért. Valószínűleg azért cselekedett így, mert bár a rajongók vették a lapot (nem lehetett nem venni), ők mégis jó poénnak tartották, és már csak azért is megtapsolták, hogyan vágta ki magát a kényes helyzet, de Megumi nem érezte, hogy megérdemli a tapsot, hiszen hibázott.
Az album megjelenése után ismét egy kisebb csend, majd 2008-ban nagy meglepetésre új sorozattal tért vissza a Slayers. A REVOLUTION nagy siker volt, nemcsak azért, mert nosztalgia, és HD felbontás, hanem mert hozta a régi idők színvonalát. Nem utolsó sorban szívet melengető volt, ahogy a Lináék újra találkoznak, és végre befejezték annak rendje-módja szerint a történetet. Az opening, ending dalából készült kislemez, a Plenty of grit is siker volt a mai viszonyokhoz képest. Nyilván, mivel ekkor már nagyon visszaestek a CD eladások (Japánban is, bár nem akkora értékben, mint a világban), ezért nem számítottak százezres eladásokra, de a 25 ezres szám is szépnek mondható. A sorozat újraindulását beharangozta a Slayers MEGUMIX válogatásalbum, melyre az összes anime, OVA, mozifilm, egyéb dorama zenék felkerültek. Vannak olyan dalok, melyek sok év után csak most kerültek fel nagylemezre. Az anime egyébként a mai trendeknek megfelelően csak 13 részes volt, ezért jött a folytatás, az EVOLUTION-R 2009 elején, ez zárja le végleg a történetet. A Front breaking (opening dal kislemeze) már nem szerepelt olyan jól az eladási listákon, viszont a Neon Genesis Evangelion is visszatért. A Shuuketsu no Sono he az akkoriban megjelent Pachinko játék dala lett, és az új idők legsikeresebb kislemeze, ugyanis 43.588-as összeladásra nem volt példa az utóbbi időkben. A single-re felkerült a dal AYANAMI verziója, mely az utóbbi évek legnagyobb hatású dala, ennyi év után még ma is képes ugyanolyan élethűen átadni Rei Ayanami hallgatag, ártatlan érzésvilágát, mint akkoriban.
Megumi manapság
Még 2010-ben új stúdióalbummal jelentkezett, mely a CHOICE címet kapta, valamint vele egy napon jött ki az új Neon Genesis kislemez, a Shuuketsu no Sadame, melyben Megumi ismét új hangszínét mutatta, 20 év után még most is képes megújulni. Az album bár sikeres, és közkedvelt lett, de a régi idők eladásait már ez sem tudta visszahozni, sőt már az első albumoktól is kezd elmaradozni. De ettől függetlenül Megumi fáradhatatlan, és ha dolgozni kell, akkor nagyon ott van, így a mai dalokban is érezni a régi lendületet. 2011-ben váratlanul új válogatás-albummal jelentkezett a VINTAGE White-tal, melyre érdekes kontextusban kerültek fel régebbi és mai dalok. Több kizárólag albumon hallható dal is felkerült, így bár néhány nagysikerű sláger is helyet kapott de több népszerű dal lemaradt az albumról. Tavaly, 2012-ben egy kislemez a mérleg, de az különleges lett, ugyanis a Tsubasa dallal a Happy Life-hoz hasonlóan emléket állít egy kedves zenésztársának, Minako Hondának, aki 2005-ben hunyt el. Vele is több anime kapcsán volt közös munkája. Megumi karrierje ebből a szempontból fájdalmas, ugyanis több pályatársa halt meg korán valamilyen gyógyíthatatlan betegségben. Az énekesnő egy korábbi mini-albumának címadó dala lett az egyik 2010-ben készült animének, a Madrock Scramble-nak a címadó dala, ebben szinkronizált Megumi is, és a Tsubasa is Minako Honda egyik korábbi dala. A kislemez második dalában az Amazing Grace-ben hallható az eredeti énekesnő hangja is, hátborzongató az élmény! De nemcsak emiatt, hanem hallani a fájdalmat Megumi hangjában.
Konklúzió
Megumi tartja magát az ígéretéhez, miszerint, ha már családja van, akkor visszavesz a tempóból. Neki így a legjobb, hiszen így, amikor elvállal egy-egy szerepet, azt teljes erőből tudja csinálni, hiszen ha tud foglalkozni a magánéletével is, akkor feltöltődik azáltal. De az biztos, hogy rengeteget dolgozott a '90-es években, jobban megfigyelve az akkori képeit, már akkoriban megjelentek szemráncok az arcán, ami 30 éves kor körül egyáltalán nem normális. Most 46 éves, tévedés azt hinni, hogy az újabb albumain a photoshop-nak köszönheti fiatalos külsejét. Az ázsiai genetikának, és valószínűsíthetőleg az egészséges életmódnak is hálát adhat. Bár most nem tudunk új kiadványról, de az biztos, hogy legalább annyira várjuk, mint az eddigieket. Mindenképpen öröm hallani, hogy ennyire tudja hozni a régi formáját, és azt gondolom, hogy ezért nem nagy ár, hogy csak ritkán hallhatunk róla, hiszen amikor dolgozik, akkor nagyon!
Bár igaz, ami igaz, ennek az is ára, hogy ma már nem rá fókuszál a seiyuu-társadalom. Hiszen itt vannak az újak, akik teljesen új színt hoznak az iparba. Itt van például Nana Mizuki, Aya Hirano, Minori Chihara, Minami Kuribayashi, Mamoru Miyano, és még hosszasan lehetne sorolni az új tehetségeket. De az biztos, hogy amit Megumi Hayashibara letett az asztalra, az egy életmű, és beírta magát a halhatatlanok közé!
