Karasz Attila vagyok, 1986-ban születtem Békéscsabán egy háromgyerekes család legkisebb gyerekeként. Azt mondják, a legkisebb gyerekek szeretik a leginkább hangoztatni az egyéniségüket. Ez rám biztos, hogy igaz: Egyedi látásmódom volt és mindenre tudtam valamit mondani. Voltak, akik ezt jó néven vették, de inkább felidegesítettem a környezetemben lévőket. De már gyerekkoromban is megmutatkozott, hogy valamilyen módon szeretném kifejezésre juttatni magam.
Kezdve azzal, hogy énekes akartam lenni. Van is egy körülbelül 2 és fél oktávnyi tartomány, amiben tudok énekelni, de nagy hangképzettségem nincs. Akkor lennék igazán motivált az éneklésben, ha az általam elénekelt daloknak ténylegesen lenne hozzáadott értéke.
Ellenben a blogírásban remekül megtaláltam a számításomat. 2006 óta írok az internet népének. Eleinte inkább "kezdetlegesek" voltak az írásaim, inkább csak az adott pillanatot írtam ki magamból. Később, 2008-ban, a The Legend of Zelda játéksorozat iránti rajongásom késztetett öntudatlanul szintlépésre, és hogy komolyabb gondolatokat fogalmazzak meg. Ezek az évek során folyamatosan formálódtak, fejlődtek, de abban soha nem változtam, hogy kifejezésre akarom juttatni a véleményemet a nagyvilág előtt.
A "supermario4ever" nicknevet 2006 májusában találtam ki, amikor eBay-en üzleteltem egy "Castlevania4ever" nevű eladóval. Előtte a "Super Mario" nevet használtam a szép emlékű 576 Konzol fórumon, ezt alakítottam át. Azóta kisebb megszakításokkal ezt használom.
A Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem Néderlandisztika szakon. Szeretek nyelveket tanulni, az egyetem alatt szerettem meg az irodalmat, szerettem meg igazán az olvasást. Egy félévet töltöttem kint Hollandiában Erasmuson, a Christelijke Hogeschool Ede-be jártam. Jelenleg ismét Magyarországon próbálom megvetni a lábam. Több mindent próbáltam már az életemben, leginkább az informatikával akartam boldogulni, ezért tettem egy próbát a Budapesti Gazdasági Egyetem Gazdaságinformatikus szakával, de egy idő után rájöttem arra, hogy van különbség aközött, hogy magam szeretem felfedezni a számítástechnika rejtelmeit, és ahogy az egyetemen kell tanulni. Magas szinten tehát nem nekem való a számítástechnika.
De a nyelvekkel úgy érzem, végre megtaláltam a helyem. Az angol és a német mellé jól jön a holland, hiszen egyszerűsítve hidat képez a két nyelv között, így sokat fejlődött az asszociációs készségem. Ebben a BGE-n az OBIC-os japán nyelvfolyam is sokat segített. Ez volt az egyik dolog (a röplabda edzések mellett), amit tiszta szívből szerettem csinálni a BGE-n. Jelenleg is a holland és a japán nyelvek érdekelnek a legjobban. Emellett nagyon szeretem a két ország kultúráját. A nyelvüket ismerve szeretném megismerni, megérteni a történelmüket, gondolkodásukat, kultúrájukat. Szeretem az irodalmukat is, általa is betekintést nyerek a gondolkodásukba.
Ha adódik lehetőség, szívesen visszatérnék Hollandiába, de most úgy érzem, hogy Magyarországon van dolgom. A holland tanulmányok mellett a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél tanultam online újságírást.
1991 óta játszok videojátékokkal, 2006 óta nézek animéket. Azóta is szeretem a videojátékokat és anime-manga rajongó vagyok. Ezek mellett hobbim a nyelvtanulás, zenehallgatás, sétálás, biciklizés, fotózás. Még Commodore Plus/4-en kezdtem el játszani, de az igazi nagy hatás a Nintendo Entertainment System volt a Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3 játékokkal. Engem is - ahogy a generációmat általában - az Elektor Kalandor vitt be a Nintendo világába és tett rajongóvá. Az első igazi konzol, amivel rajongói szinten játszottam, az a Super Nintendo, azóta vagyok töretlen videojátékos. Nem mondanám magam hardcore gamernek, mert nem az a célom, hogy a világ legjobbja legyek. A "profi" jelző inkább jellemez, ugyanis engem az motivál, hogy a tudásomhoz mérten a lehető legjobb legyek. Az animék világába a Kaleido Star vitt be 2006 augusztusában, ahogy a japán zenébe is ez az anime vitt be. AnimeConon pedig 2006 őszén voltam először, még a Petőfi Csarnokban.
Ahogy feljebb utaltam rá, régen is igyekeztem, amennyire lehet, valós véleményeket írjak meg, de nagyjából 2015-ben álltam arra rá, hogy tényleg megalapozott, jól átgondolt vélemény megírására. Az évek során kialakult bennem egy olyan értékrend, mely által tartalmasnak, hitelesnek, értékesnek tartok egy animét, filmet, zenét vagy játékot. De nem egy nagyon szigorú elv szerint ítélek meg egy művet, alapvetően liberálisabbnak vallom magam. Néha megengedem magamnak, és kifejezetten jó érzés csak úgy kikapcsolódásként hallgatni egy zenét, amiben amúgy nincs sok értékes tartalom. De persze az a telitalálat, ha nemcsak ellazít, kikapcsol, de még értéket is hordoz magában. Fontosnak tartom megérteni, hogy az adott kulturális termék miért lett olyan, amilyen, ugyanakkor ez nem menti meg feltétlen attól a ténytől, hogy az silány minőségű.
Egyébként nincs kifejezetten kedvenc műfajom anime, film, zene terén. Ez nem azt jelenti, hogy szeretem a "jó zenét", egyszerűen a műfajok döntő többségében megtalálom azt, amivel tudok azonosulni. Ezért is van az, hogy az írásaim szerteágazóak. Mindenről írok, ami én vagyok, de az is jól reprezentálja a liberálisabb látásmódomat, hogy azért még most is születnek csak úgy spontán blogpostok, amikor csak a pillanatnyi hangulatomat, érzéseimet akarom kiírni. Azért igyekszem amennyire lehet, az írásaim döntő többségét tartalommal is megtölteni. Leginkább azokat a műveket szeretem, mely a tömegkultúrának készült magas színvonalon, mert az sok emberhez akar eljutni és komolyan veszi a közönségét. Nem vagyok a sznobizmus híve.
Alapvetően idealista gondolkodású vagyok, ami nálam azt jelenti, hogy tisztába vagyok az élet sötét oldalával, ugyanakkor mivel csak ez az egy világ van, amelyben élhetünk, ezért ebben kell megtalálni a helyünket. Azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy valami csak rossz vagy valami csak jó. Nekünk kell kiválasztani azokat a pozitív értékeket (akár barátokban családban, de lehet filmben, zenében, de ugyanígy a környezetünkben, ahol élünk), amik motiválnak minket, amik által többek lehetünk, ezzel motiválni másokat. Számomra az egyik legfontosabb ismeretanyag számítástechnikából, hogy elég, ha 4 ember tud valamiről, hogy az láncreakciószerűen egész világban elterjedjen.
Ezért egyik fő célom, hogy saját magamat, és a mikrokörnyezetemet amennyire tudom, jobbá tegyem, ezáltal megmutassam másoknak, hogy lehet másképp is csinálni. Ezzel is motiválni embereket, hogy ők is tegyék jobbá az életüket, környezetüket. Ha magukénak érzik, adják tovább. Ezt tartom az élet egyik értelmének. Alapvetően nincsenek világmegváltó céljaim. Arra fókuszálok, amit meg tudok változtatni, ezzel javítani a lehetőségeimen. És ha majd úgy adja az élet, hogy néhány éven belül lesz gyerekem, akkor neki is ezeket az értékeket fogom átadni. Úgy érzem, hogy 2 gyereket tudok felnevelni. Ha nekik át tudom adni azokat az értékeket, mely által majd ők maguk is azon fognak dolgozni, hogy a maguk erejével egy kicsivel jobbá tegyék a világot, akkor úgy érzem, hogy teljesítettem életem másik nagy küldetésemet, onnantól már nem lesz fájdalmas a halál.
Személyiségtípus: INFJ-T - 6w5 692 - sx / sp - True Neutral
Beszélt nyelvek: Angol: B2, Német: B1, Holland: B2, Japán: A2 (N5/N4)
Ezekből a nyelvekből szeretnék a magam ritmusában elérni egy B2-es szintet. Japánból minimum N3-as szintet szeretnék, de a távlati céljaimhoz a haladó, N2-es szint lesz szükséges)
Az alábbi helyekre írok még cikkeket:
AniMagazin
Végezetül pedig álljon itt néhány kedvenc:
- Konzol: Super Nintendo
- Játék: Super Mario All-Stars
- Magyar énekesek/együttesek: LGT, Zorán, Metro, Skorpió
- Nyugati énekesek/együttesek: Anastacia, Shania Twain
- Japán énekesek/együttesek: Hayashibara Megumi, Okui Masami, JAM Project, FLOW
- Anime: Given, Haikyuu!!, Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru
- Manga: Haikyuu!!, Hidamari ga Kikoeru
- Projekt: Paradox Live
Néhány magyar személyiség, akinek munkásságára, értékrendjére felnézek:
Almási Kitti, Gundel Takács Gábor, Lukács Liza, Orvos-Tóth Noémi, Presser Gábor, Puzsér Róbert, Vona Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése