Go_A: Shum

Egy Eurovíziós Dalfesztivál nemcsak arra lehet jó alkalom, hogy egy ország, vagy annak együttese bemutatkozzon, hanem akár arra is, hogy bemutassák a maguk kultúráját. Ki oly módon, hogy, hogy a saját nyelvén énekel, ki úgy, hogy saját stílust, akár saját országának népzenei elemeit mutatja be. Ukrajna élen jár ebben, és tavaly is egy kiváló dallal jelentkeztek, ezt szeretném kicsit részletesebben bemutatni.

Már tavaly felfigyeltem a dalra, és akkor azt gondoltam, hogy ha Ukrajna nyer, akkor egy olyan dal fog nyerni, mely emeli az egész Eurovízió színvonalát. Mert hát persze, terjednek mindenféle összeesküvés-elméletek a versenyről, hogy mik zajlanak a háttérben. És mivel láttam is valóságalapját, ezért sokáig nem is foglalkoztam a versennyel. De tavaly felfedeztem magamnak, hogy ha elengedjük a dalfesztivál cukormázas cirkuszát és dobjuk gondolatban az összeesküvés-elméleteket, akkor azért nagyon is megéri figyelemmel követni, hogy nagyszerű dalokkal találkozzunk. Hiszen ha nincs az Eurovízió, akkor soha nem találkozok Go_A: Shum című dalával és egy igazi mesterművel lettem volna szegényebb.

Lényegében ugyanazt a modern zenei elemekkel fűszerezett népzenét művelik, mint amit nálunk a Nox művelt, csak egy fokkal magasabb nívón. Az megáll, hogy a mi Péter-Szabó Szilviánk is ugyanúgy kiválóan énekel, mint a Go_A énekesnője, viszont a Go_A zenéje, stílusa sokkal inkább érződik sajátnak. És valahogy az egész sokkal jobban él. Persze van is miért élnie, egy fordítást olvasva (ukránul mégsem tudok) ez egy tavaszváró dal, mintegy megidézi a tavaszt, hogy ébredjen a természet, vele az emberek is. Mivel semennyire nem ismerem az ukrán kultúrát és hagyományokat, ezért nem tudom megmondani, hogy mennyi a népzenei, népdalokhoz kötődő elem a szövegben, de gyanítom, hogy van köze hozzá, mert konkrétan a “Shum” címet sem lehet lefordítani, tehát sejthetően egy ukrán hagyományhoz köthető, akár egy mítoszhoz is.

Az biztos, hogy az énekesnő csodálatosan énekel. Van ereje, energiája, tele van érzelemmel, hallatszik, hogy nagyon is átérzi azt, amiről énekel. A zene pedig fantasztikus. Nagyon jól megtalálták a harmóniát a szintetizátor és a népzenei elemek között. És nekem különösen bejön, aki nem elkötelezettje egyik zenei stílusnak sem, így ha több műfajt kevernek, abból jó eséllyel számomra valami jó születik, főleg, ha ízlésesen van vegyítve. Itt ebből a szempontból kiváló munkát végeztek. Olyan szinten él az egész együtt, hogy az valami hihetetlen. A gyorsuló zenét is a természet, a nép ébredésének tudom be.

Nagyon jó iránynak tartom a könnyűzene ily módon történő megújítását, mert így nemcsak valami új dolgot kapunk, amit eddig kevesen műveltek komolyan, ezáltal, innovatívnak hat, hanem mert betekintést nyerünk az adott ország hagyományaiba is. Erre a Go_A kiváló példa. Meg hát persze, most a háború is felértékeli a dalt, ugyanis valahányszor hallgatom ezt a dalt, mindig oda jutok magamban, hogy egy olyan ország, melynek népétől egy ilyen zene kitelik, az egyszerűen nem akarhat rosszat.

Ének: 10/10
Zene: 9/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 10/10

+ Mert napjainkban is születnek mesterművek
– Talán a hangszerelés lehetne egy kicsivel gazdagabb

95%

Froukje: Uitzinnig

A múlt héten jelentette meg második EP-jét Froukje, melyre rákerült az első EP óta kiadott új dalok, illetve néhány új is helyet kapott melléjük. Kíváncsian vártam, mert a két új dal határozott fejlődésről adott tanúbizonyságot, és hogy vajon a többi dal is követi-e a fejlődés vonalát?

Örömmel közölhetem, hogy igen, Froukje: Uitzinnig EP-je lényegesen jobb lett, mint a Licht en Donker. Egyre jobb zenéket ír, több szerepet kap a dalokban a zene, gazdagabb is a dalok hangszerelése. A szövegek is gazdagabb érzelemvilágról árulkodnak, Froukje is szebben énekel. Ahogy az előző EP-re, úgy erre is 6 dal került fel.

1. Uitzinnig
2. Zonder Gezicht (feat. S10)
3. Een Man Die Nooit Meer Huilt
4. Niets Tussen
5. Een Teken
6. Liever Met Jou

Nem is kertel, már az Uitzinnig is egy eszelősen erős dal, már az első másodpercekben éreztem, hogy ez a kiadvány az eddigieknél csak jobb lehet. Áradt az energia, Froukje nagyon elemében van. Külön érdekesség a Zonder Gezicht, melyet duettben, a zenét hozzá hasonlóan magas színvonalon művelő énekesnővel, S10-nel közösen énekelt fel. Amikor Froukje a Twitter oldalán közzé tette a dallistát és láttam, hogy lesz egy közös dala S10-nel, egyből tudtam, hogy nem fogják alább adni, és valami nagy durranás lesz abból a dalból, és tényleg! Nagyon erős, energikus, mind a ketten nagyon jól énekelnek. A dalból videoklip is készült.

Arc nélküli táborozás, amit elmosott az eső, de a többi dal is új színt hoz Froukje repertoárjába. Viszont nem tökéletes az EP, mert több dalra is áll, amit az “Een Teken” kapcsán korábban megjegyeztem, hogy nem fejezi be a dalt. Az kétségtelenül előny, hogy jobb dalokat ír, gazdagabban hangszereli, de nem ír teljes dalt. Több dalnál is azt éreztem, hogy megáll félúton, nincs befejezve a dal. Szerencsére Froukje tartalommal tölti meg a dalait, ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az a 2-3 perces időkeret, melyben megírja a dalokat, nem elég. A dalainak nagyrésze legalább 4 perces lehetne, mert akkor mondaná el a mondanivalóját a maga teljességében. És ez még nem is feltétlen számít negatív kritikának, hiszen az, hogy tartalommal tölti meg a dalait, az kétségtelenül a zeneszerzői kvalitásait dicséri. Hallani, érezni, hogy nemcsak kitanulta a zeneszerzés fortélyait, hanem beleteszi a saját egyéniségét a dalaiba, aminek köszönhetően, ha csak megszólalnak az első dallamok, már tudni, hogy az csakis és kizárólag Froukje lehet és senki más, és ez a dicséretére válik. Ugyanakkor lehetne abban is egyedi, hogy hosszabb dalokat ír, hogy azok teljesek legyenek.

De az biztos, hogy Froukje tud énekelni és zenét szerezni. És csak bíztatni tudom, hogy írjon, írjon minél több dalt. Froukje a helyén van azzal, hogy énekel, dalaival csak gazdagabbá teszi a holland könnyűzenét. Erre ez az EP is bizonyíték, hiszen erősek, energikusak a dalok, és az, hogy jobb dalokat ír, bizonyíték arra, hogy ha javít a hiányosságain, akkor egy nagyszerű énekesnő lesz a jövőben. A képességei megvannak rá, az már csak rajta múlik, hogy mennyire aknázza ki azokat. Az irány nagyon jó.

Ének: 8/10
Zene: 8/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 8/10
Hangulat: 8/10

+ Nagy fejlődés az előző EP-hez képest
– A dalok nagyja befejezetlen

83%

Dance Action 4

Szól egy legenda arról, hogy a ’90-es évek elején Németországból és Hollandiából a disco zene egy új irányzata indult el. Ezt valaki Eurodance-nek nevezte el. A név pedig teljesen helyén való, hiszen nemcsak hogy Európából származik, de úgy söpört végig az egész kontinensen, mint egy pusztító járvány. Sokak számára tényleg pusztító volt ez a zene. Uralták a rádiókat az Eurodance slágerek, a korszak fiataljai ezekre táncoltak a diszkókban. Talán a 2 Unlimited nevű együttestől indult el ez az őrület, azóta egyre-másra képződtek az Eurodance formációk elsősorban Németországban és Hollandiában. De mi magyarok se maradtunk ki a jóból. Megkaptuk mi is a magunkét, és szólt is, jó magyaros stílusban. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy ezek a dalok a mai napig élnek. “Régen minden jobb volt” elve mentén úgy táncolnak most is retro bulikon ezekre a dalokra, mintha a ’90-es évek elején a könnyűzenei életnek egy új, mindennél magasabb nívóját értük volna el.

Persze, a retro mindig is hódított, és az is általános, hogy ha új dalt írnak, valami régihez nyúlnak vissza forrásként. És igazából nem tartom helyesnek egy-egy zenei stílust teljes egészében ledegradálni, azt gondolom, hogy minden egyes zenei műfajt lehet magas színvonalon művelni, ahogy lehet pusztító módon is. Erre a Magyarországon népszerűvé vált Dance Action válogatásalbum-sorozat az ékes példa, melynek albumaira 18-20 dal került fel az aktuális dance trendekből. A sorozat 1995 elején indult el, majd 1998-ban felvásárolta az akkor magyar zenecsatorna a Z+, így Z+ Dance Action néven ment tovább a sorozat. Talán még a VIVA idején is ment sorozat, de az biztos, hogy nem sokkal a VIVA indulása után abbamaradt. A 4. album 1996 második felében jelent meg.

Egyébként jó válogatás, érdemes hallgatni, mert tényleg a Dance műfaj széles tárházával nosztalgiázhatunk. És vannak rajta kifejezetten kellemes dalok is. Például már gyerekként is nagyon szerettem a Los del Rio: Macarena című dalát, ami igazi meglepetés volt abból a szempontból, hogy két kiöltözött középkorú férfi énekelt a Latin pop stílusban egy mai füllel is kifejezetten szerethető dalt. Nekik csak ez az egy daluk volt ismert, de azzal generációk emlékezetébe égették magukat. Hasonló nívót képviselt a maga stílusában Robert Miles is, akiről szintén elmondható, hogy kár, hogy egy albuma, a Dreamland vált világszerte ismertté. Aztán tiszteletét teszi még a Mr. President is, amely együttes a Coco Jambóval söpört végig a világon. Erre az albumra egy későbbi daluk kapott helyet. De itt van a Captain Jack nevű formáció, mely leginkább az énekes matrózruhában való jelenléte okán vált emlékezetessé. A lányok nagy kedvence a Backstreet Boys is jelen van, a Fun Factory gyárában készült dalok ma is ugyanúgy igénytelennek hatnak, mint annak idején. Talán még Madonnánál is jobban kiárusította a szexet az “E-Rotic” nevű együttes, mely azon túl, hogy mindenféle férfinevek szerepeltek a dalaik címében, valami rá rímelő szöveggel, csak igénytelen dance slágerekre futotta tőlük, a csaj erőtlen nyögéseivel fűszerezve. De az tény, hogy a “Fred, come to bed”, “Fritz loves my tits” vagy a “Max don’t have sex with your ex” címek ötletesek voltak, de ennél többet nem lehetett várni tőlük. Külön érdekesség a Milli Vanilli által “felénekelt” dal, ide feldolgozás formájában került fel. Tudomásom szerint, ekkor már tudott volt, hogy a tagok csak tátogtak, és mások énekelték fel valójában a dalokat. Lehet, hogy pont annak az embernek az előadásában hallhatjuk itt a “Girl, You Know It’s True” című dalt, aki valójában felénekelte, hiszen alig hallható különbség a két változat között. Az biztos, hogy a Milli Vanilli-re nagyon csúnyán ráégett, hogy csak imposztorok, a két srác közül egyik sem volt képes elhelyezkedni a szórakoztatóiparban, hiába tanult meg mind a kettő énekelni. Csak az egyik él már, de ő sem találja a helyét a énekesként, a másiknak is halálig voltak problémái.

Ahogy utaltam rá korábban, nem vagyok ellene ennek a zenei stílusnak. Gyerekkoromban megvolt kazettán, akkor meghallgattam egy jó néhányszor, a CD-t a napokban sikertül megszerezni. Én is főleg nosztalgiától átitatva hallgatom ezeket a dalokat. Így egybe hallgatva őket azt gondolom, hogy egy tisztességes válogatásalbum. Számomra a jó dalok, felhúzzák a rosszakat, és inkább egy jó válogatásalbumnak gondolom. Természetesen senki ne az Eurodance-től várja a szórakoztatóipar megújulását, megváltását, hiszen ennek a stílusnak az a célja, hogy egyszerű zenével, szöveggel, esetleg énekesni tudó tagokkal szórakoztasson. A szövegek is mind az élet szépségeiről könnyedségéről szólnak, hogy minden ember egyenlő, és hogy milyen csodálatos ez a világ. Ha pszichológiai vagy antropológiai szakon lennék, kutatnám, hogy miért voltak ezek a dalok annyira népszerűek a ’90-es években. Mit szolgáltak az X generáció fiataljainak, hogy szerették ezeket a dalokat. Mi volt a készítők célja? Illetve nem is kell messzire mennem, hiszen holland szakosként kutathatnám, hogy miért volt ez a németalföldről származó zenei stílus messzeföldön híres. Meghallgatom egy párszor ezt az albumot, amíg kigondolom a választ.

Ének: 5/10

Zene: 6/10

Szöveg: 4/10

Hangszerelés: 8/10

Borító: 8/10

Hangulat: 7/10

+ Tisztességes válogatásalbum a ’90-es évek trendjeiből

– Ami akkor rossz volt, azt a retro-élmény se szépíti meg

68%