Karácsonyi játék

Rég írtam ide, így úgy döntöttem, hogy adok életjelet itt is. Kellemes ünnepeket mindenkinek! :) Ezzel a képpel kívántam az internet széles e világának boldog karácsonyt:

Ez egyébként egy régi kép, 2006-ban is ezzel a képpel kívántam mindenkinek boldog karácsonyt a Super Mariós oldalon. Én nagyon szeretem.

És hogy mi van velem? Manapság inkább játszani szoktam. Az őszi N-Conon és utána szerzett Nintendo Switch játékok hatására még most is sokat játszok az új konzollal. De most inkább a Nintendo Switch Online-on elérhető retro játékokat játszom ki, amennyit csak tudok belőle. Még listát is készítettem a Gremlinen azokból a játékokból, amiket végigjátszottam. Ezt azért is csinálom, mert az egyedüli hivatalos információ a Nintendo Switch utódkonzoljáról, hogy tovább megy oda is a Nintendo Switch Online, így vélhetően a retro játékok is. Így a végigjátszásaim hosszútávra szólnak.
A magam részéről csak a hivatalos információkkal foglalkozok, semmilyen szivároztatás, spekuláció nem érdekel. Ezek persze nagyon jól tudnak látogatottságot generálni, az olvasó joggal érezheti, hogy titkok tudója lett egy-egy kiszivárogtatott hírrel. Egyik barátom azt is mondta, hogy a Nintendo azért tartja vissza ennyire a híreket, hogy pont a szivárogtatások miatt az emberek annál jobban várják a megjelenő konzolt. Van ennek is logikája, de én csak annak adok hitelt, ami hivatalos. Mint ahogy az új konzolt is majd csak a végleges nevén fogom nevezni. Soha nem számozta a Nintendo a konzoljait (vagyis de: Nintendo 64 és Nintendo 3DS), ezért a "Switch 2" elnevezést sem tartom helyénvalónak. Nem hinném, hogy ezen változtatna a cég, és másolná ebben a Sonyt.
Megértem, hogy a Switch lassan 8 éve van piacon, és igencsak elavultnak számít, de annyi játék vár végigjátszásra, hogy minek is nézzek a jövőbe, amikor a jelenben is ott sorakoznak a digitálisan meglévő játékok. Arról nem beszélve, hogy nemrég készítettem egy Nintendo kívánságlistát, több mint 80 Switch játék vár arra, hogy a gyűjteményem része legyen. Így azon túl, hogy megérett a Nintendo is a technikai újításokra, személy szerint semmi okom nincs várni az új konzolt.

Tehát egész jól megvagyok az eddigi játékokkal. Nem mindegyiket játszom feltétlen végig 100%-ra. Vannak játékok, amik túl nehezek nekem. Olyan is van, amit végigjátszottam ugyan, de félreteszem, hátha később közelebb jutok a teljes végigjátszáshoz. De amit tudok, azt végigviszem. Az F-Zero volt például nagyon izgalmas, ott Experten úgy kell összpontosítani, mint kevés másik játékban. Sokszor elég csak egy hiba és az egész versenynek annyi. Nincs kegyelem, de mivel megfigyeltem, hogy mi kell a sikeres játékhoz, ezért ha szünetekkel is, de újra nekimentem. És végül sikerült, de sokat kivett belőlem. Mindegyik bajnokságon meg van nyitva a Master nehézségi szint, de azt nem merem kipróbálni (talán egyszer), mert az már tényleg haláltábor.
Én nem úgy játszok, hogy addig próbálkozok egyhuzamban, amíg nem sikerül. Már csak azért sem, mert teljesen kimerítene szellemileg, másrészt a szünetekben, egy nyugodt közegben gondolom át, hogyan lehetne jobban cvenni az akadályt. Magyarán én a szünetekben is játszok, csak fejben. Ez jól jött a Super Mario Bros.: The Lost Levels-nél is, mert az is a mai napig nagyon nehéz számomra. És ha már nehéz játékok, a Super Mario 3D All-Stars-ban is csak a Super Mario 64 van végigjátszva. Nagyon érdekes egyébként, Miyamoto nemrég nyilatkozta (bár ezt mintha korábban is megtette volna...), hogy megbánta, hogy annyira nehézzé tette a Super Mario Sunshine-t. Ez volt az a játék, amit 2005-ben próbáltam végigjátszani, de annyira utáltam a nehézségét, hogy ez volt az első olyan játék, ami komolyan idegesített. Emlékszem, most is tisztán látom magam előtt az akkori énemet, hogy konkrétan annyira ideges voltam egyszer-egyszer, hogy azt hittem, az öklömmel betöröm az ablaküveget. A Super Mario Sunshine-nak nemcsak a nehézsége problémás, hanem az irányítása is. Mariónak annyi mozgása van a játékban, hogy ha véletlen félrenyomok, valami teljesen mást csinál. Nem egyszer volt arra példa, hogy sokszor emiatt estem vissza egy-egy pályán, és mehettem rajta újra végig. Ebből lett elegem egy idő után. És hogy 19 év elteltével még mindig végigjátszásra vár, sejthető, hogy mennyire volt elegem belőle. Ám, ha nemcsak a játékgyűjteményemet akarom teljessé tenni Nintendo Switch-en, hanem végig is akarom őket játszani, akkor ugyancsak neki kell menni ismét a játéknak. Meglesz.

Animét manapság kevesebbet nézek. Ez részint azért is van, mert játszani van inkább kedvem, és hogy máshonnan ne vegye el az időt. De azért is, mert két olyan animét nézek most, amiket borzalmasan gyűlöltem. Az egyik közülük érdekes eset, mert nem emlékszem arra, hogy a Full Metal Panic! ennyire nem tetszett volna. Ez azért van, mert annak idején (2006-2007 körül) azért tetszett annyira, mert imádtam mindent, ami japán és anime, hogy a Full Metal Panic!-ot is kritika nélkül két kanállal faltam, amikor ment az A+-on. De változnak az idők, és most, kritikus szemmel nagyon nem tetszik. Tudom, hogy az ezredforduló környékén általános jelenség volt az ecchi, de a FMP!-ben annyi volt, hogy konkrétan elinflálta a főtörténetet. Semennyire nem tudtam azt komolyan venni. Sőt, a Fumoffu most is jobban tetszett, és leginkább azért, mert úgy éreztem, hogy ez a sorozat mutatja a főtörténetet pontosan úgy, amennyire azt komolyan kell venni. És most nézem először tovább a sorozatot, nemcsak azokat a részeket, amiknek van magyar szinkronja. A The Second Raid-et tartom a sorozat mélypontjának, mert az már annyira elmebeteg, hogy nem hiszem el, hogy létezik ilyen a valóságban. Ugyanakkor az Invisible Victory meglepő módon nagyon tetszik! Meggyőződésem, hogy az utolsó évadra (jelen állapot szerint) lett olyan komoly a sorozat, amilyennek eredetileg szánták. És így sokkal élvezetesebb! De olyan tézisem is van, mivel az Invisible Victory jóval későbbi évad (13 év után, 2018-ban folytatták a FMP!-t), hogy figyelembe vették azt is, hogy megváltoztak a trendek, így ebbe már nem tettek ecchi jeleneteket. Manapság ugye a BL-re utaló jelenetek hódítanak, de szép lenne egy Full Metal Panic! egy férfipárossal...
A másik anime a Tokyo Mew Mew New! Ezt is most látom először. Ha már újráztam az eredeti sorozatot, akkor megnézem az újat is. Tudtam róla, amikor kijött, és igencsak szkeptikus voltam a hír hallatán, mert a Tokyo Mew Mew-nek nem volt semmilyen olyan üzenete, semmilyen olyan eleme nem volt, ami indokolná a remake-et. a TMM az akkori csajos trendeket jól felkarolta, csináltak belőle egy tűrhető animét. Megvannak a maga erényei, bája, ez ott és akkor, 2002-ben jól mutatott, de nem örökbecsű darab. Borzalmasan kínos az új sorozat. Egyrészt a szereplők elvesztették karakteres személyiségüket, a karakterdizájn rettenetes, az animáció borzalmasan bárgyú és egyszerű. Erre rájönnek még az idegesítően csajos openingek és endingek. Semmi szükség nem volt a megújításra, mert semmilyen olyan üzenetet nem hordoz magában, ami plusz adhat korunk animés közösségének. Így olyan a TMMN!, mintha egy negyvenes nő tiniruhákban akar trendinek tűnni. Egyedüli pozitívum, hogy az epizodikus történések érdekesek. Állítólag az új sorozat követi hűen a mangát. Ez azért probléma, mert túl hamar tudjuk meg az igazi nagy titkokat, így rossz a történetvezetés.

Ezek inkább elvették a kedvemet az animéktől, plusz azok a szezonos animék, amik csalódást okoztak. Ilyen például a Maou2099, most már végignézem, de a Touhai-t például azért dobtam, mert ijesztően valóságos. És olyan dolgok jelennek meg benne, ami triggerel, ezért vagy egy jobb állapotomban folytatom majd, vagy marad a dobott animék listájában. Pedig egyébként jó lenne.
Ugyanakkor vannak terveim, hogy miket néznék meg, úgyhogy mégis maradok az animéknél. Újrázni akarom az Aoashi-t, annak lehet, hogy a mangáját is beiktatom. Emlékszem, hogy szerettem azt, az is egyedi volt a sportanimék között. Illetve a Kono Oto Tomare!-t pont téli időszakra terveztem nézni, most, újév után fogok rá időt szakítani.
Illetve azon gondolkodok még, hogy terrorizálni fogom magam, és folytatok néhány olyan animét, ami borzalmasan idegesített és dobtam. Talán most jobb lesz? Meglátjuk... Amit így tervezek befejezni, az a Fuuka, Chainsaw Man és a Buddy Daddies. 1 és 2 ponttal dobtam ezeket. Nem tudom, mi vesz arra rá, hogy folytassam ezeket. Általában januárban és februárban nézem a sötét hangulatú, depressziós animéket. Ha jobban meggondolom, az önmagában épp eléggé sötét hangulatú és depressziós, hogy 1 és 2 pontos animéket nézek télvíz idején. Túlélem! Meg tudom csinálni!

Szóval, így állok most. Év végén biztos jövök még egy összegzéssel, statisztikákkal.

Animék magyar hanggal

Most szántam rá magam, hogy megnézzem a Fullmetal Alchemist: Brotherhood animét. Nézegettem annak idején az Animax-en, de eléggé össze-vissza, amikor "érkezésem" volt, akkor odakapcsoltam. Sokat néztem, így azért eléggé sok részt láttam belőle, de az FMA világa soha nem fogott meg igazán. Két okból döntöttem úgy, hogy most nekivetem magam a második szériának. Egyrészt mert azt gondoltam, hogy mostani fejemmel másképp fogom látni az animét, másrészt meg van benne némi nosztalgia. Hiszen ez a sorozat is kb. 8 éve ment már az Animax-en, és úgy vagyok vele, hogy ha magyar hanggal nézem meg, akkor visszahozok valamit magamnak a régi időkből.

Egyelőre a 4. résznél tartok, így az elemzéstől még bőven eltekintenék, viszont a magyar szinkronról írnék. Mert magyar szinkronnal nézni animéket tényleg éveket repítenek vissza az időben, a magyar szinkron minden bájával és átkával. Ez meglátszik a Fullmetal Alchemist-ben is. Az egyik ok, ami miatt kerültem az animét (magyarul), az Szabó Máté hangja, mint Edward Elric. Alapvetően jó hangja van Szabó Máténak, de amikor ideges, akkor felviszi egész magasra a hangját, és az rettenetesen idegesítő volt már akkor is hallani, de még most is. De a magyar hangok döntő többségénél lehet azt érezni, hogy jóformán színészeket fogadtak fel, akiknek nincs sok közük a hangszínészethez. Nem véletlen van erre külön tanfolyam Japánban. De nemcsak arról van szó, hogy animét sajátságosan kell szinkronizálni, néhány magyar hang esetében már a szinkronszínész hangján elbukik a dolog. Nemcsak Szabó Mátéval van bajom, de akkor is a falra mászok, amikor Szalay Csongor vagy Molnár Ilona hangját hallom. Szalay Csongor valami eszméletlen idiótán szinkronizált gyerekeket, aztán, ahogy tinédzser lett és felnőtt, úgy fiatal felnőttek szerepében játssza a nagymenőt. Ha jól tudom, mostanság valami rockzenekar frontembere. De borzasztók a hörgései, amiket például Kurosaki Ichigóként művel a Bleach-ben. Molnár Ilona hangja meg mindenhogy borzasztó. Miatta van az, hogy például a Full Metal Panic! és az Inuyasha szinte csak japánul nézhető, mert olyan szinten hordoz beképzeltséget a hanglejtése, és ő is akkor a legrosszabb, amikor üvöltözik. Ja, és ha már Inuyasha, akkor ne hagyjam ki Steiner Kristófot sem, aki szintén arra "inspirál", hogy csak japánul nézzem az animét, ha előveszem. Tehát nemcsak arról van szó, hogy örömöt, bánatot, dühöt bizonyos szituációkhoz mérten másképp kell hanggal kifejezni, hanem már önmagában a hangnál megreked a dolog, és innestől nemigen van értelme tovább fejtegetni a dolgot.  Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy érdemes-e magyarra fordítani az animéket, vagy maradjunk meg az eredetinél, mert az a hiteles.

Habár negatív példákat soroltam fel, nem vagyok teljesen a magyar szinkron ellen, sőt! Azt gondolom, hogy az, hogy magyarul jelennek meg animék, mangák, az egy erős közösségre utal, hiszen van elég rajongó ahhoz, hogy megérje megjelentetni japán kiadványokat magyarul is. És ez nagyon szépen ment így sokáig a kezdetektől egészen 2012 környékéig. Azt gondolom, hogy a magyar animézés csúcsa 2004-2009 között volt. Ekkor szinkronizálták a legtöbb animét, és DVD-k is szép számban jelentek meg ezekben az időkben.

De aztán gyökeres változás következett be. Ez egyrészt a 2008-as gazdasági világválság következménye, másrészt meg mivel az animének távolról sincs akkora kultúrája, mint mondjuk a zenének, filmnek, ezért gyorsan leálltak az anime DVD-k, mangák vásárlásával a rajongók, elsősorban erről mondtak le, mint más kulturális dologról, amihez jó eséllyel sokkal régebbi rajongás fűz, ezáltal a kötődés is erősebb lehet hozzá. Azok, akik meg ezután lettek animések, azok már csak a hanyatló anime DVD kínálatot, és a folyamatosan ismételt sorozatokat látták az Animaxen, kevés új animével. És persze a letöltés már az anime szférát is régesrég elérte, így már nem is volt igény arra, hogy magyarul jelenjenek meg animék. Ennek meg is lett az a következménye, hogy az Animax megszűnt, és a DVD-gyártás is teljesen mélypontra került. Mangákkal alig-alig lehet találkozni könyvesboltokban. Tegnapelőtt bementem az Árkádba a nagy Libribe, gondoltam, hogy az ő mangakínálatuk kellően reprezentatív. Csak egy kötet Nana mangát láttam, meg a Yojimbóból, de egy kis polcon volt az a néhány darab, azt is úgy kellett keresni.

Na de mit csodálkozunk azon, hogy alig érhetők el magyar kiadványok, amikor mi, magyarok nem igazán vásároljuk az eredetit, inkább letöltjük. Nagyon durvának tartom azt, amit néhány hónapja hallottam még Békéscsabán az egyik SPAR-ban. Amikor volt a 200 forintos DVD akció, és a hozzá fűződő nyereményjáték, akkor az egyik nap, hallom, hogy két srác beszélget a DVD-k között. Mondja az egyik, hogy ezt igazán megvehetnénk 200 forintért. Mire a másik: Hülye vagy, inkább letöltöm, minthogy pénzt adjak ki érte. Értitek, 200 forint... Ezek után mit csodálkozunk azon, hogy nincsenek anime DVD-k? Magyarországon egy darabig kifejezetten jól ment a zene és filmipar, elég sok CD-t, (régen kazettát és lemezt) vettek az emberek, ahogy sok videokazettát és DVD-t is. De ahogy elterjedt a letöltés, azzal exponenciálisan csökkentek az eladások. Megfigyelhető, hogy nálunk jobban, mint az "átlag" országokban, ahol jobban tartotta magát az CD, DVD. Ennek egyik oka a jobb kereseti lehetőség, a másik meg, hogy nagyobb kultúrája van az eredetinek. De a Magyarországon történt eladások radikális csökkenése hozta magával a CD-k, DVD-k jóárasított, de "fapados" kiadásait. De ezek sem hozták meg azt, hogy megálljanak a csökkenések, ezért szépen lassan kiszorultak a piacról az olyan műfajok, mint az anime.

Az nyilvánvaló, hogy ha szeretnénk ismét magyarul nézni animéket, ahhoz először szemléletet kell váltani. De érdemes-e most elkezdeni? Lehet-e ezzel a generációval kezdeni valamit? Valószínűleg ez is olyan dolog, hogy érdemes, de ez nagyon lassú, és kemény munka lenne, melynek gyümölcse jó eséllyel csak hosszú évek után aratható le. És amikor láttam a Mondo magazinokban, hogy egy idő után már ők is a japán aktualitásokkal foglalkoznak, és nem licenszelnek már animéket, mangákat, onnantól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a Mangafan feladta, hogy a magyar aktualitásokról írjon, ezáltal szemléletet formáljon. Nem álltak bele ebbe, mert szerintem ők nem a hosszú munkát látták a dologban, hanem hogy ez nem fog menni. Mondjuk nekik könnyebb az utóbbit látni, mivel megszűnt az Animax, valamint az Anime DVD-ik, mangáik eladásai is vélhetően durván visszaestek az idők múlásával. Hogy mennyire nyereséges a MondoCon, azt nem tudom, erről biztos információm nincs.

Úgyhogy aki arra vetemedne, hogy saját erejéből fel akarja ismét lendíteni az animés közösséget magyar megjelenések által, az elképesztően nagy fába vágja a fejszéjét. Először kicsiben kell megjelenni, aztán folyamatosan terjeszkedni, gyűjteni magunk köré az embereket, de a magyar nép nem a bátorságáról híres. Főleg egy ilyen szituációban, amelynek eredménye csak évek múlva lesz látható, és az sem biztos, hogy egyáltalán bekövetkezik. Az Animax abból a szempontból jó irány volt, hogy több környező országban ment egyszerre: Csehországban, Romániában, meg jó eséllyel Szlovákiában is. Azt inkább elképzelhetőnek tartom, hogy hasonlóképp ahogy a Nintendo forgalmazója sem magyar, hanem cseh, mely Lengyelországba, Szlovákiába és Magyarországra is forgalmaz Nintendo konzolokat, játékokat, ugyanúgy nagyobb esély van arra, hogy több kisebb ország fogjon össze, és ki-ki a saját nyelvén népszerűsítse az animéket. Állítólag Pesten nem, de Békéscsabán sokáig cseh nyelven mentek az Animaxen anime ajánlók, illetve a képernyőn látható szöveg volt cseh, amúgy a beszéd magyar volt végig. Magyarországon erősnek mondható az animés közösség, hiszen sokan járnak MondoCon-ra, de korántsem biztos, hogy leülnének a TV elé nézni magyarul animét, amikor a legújabbak azonnal elérhetők japán hanggal, angol felirattal.

Japánul meg nagyon jó animét nézni, hiszen mégiscsak Seiyuu-k szinkronizálnak, akik külön ilyen tanfolyamot végeztek el. Mert nemcsak "szimplán" örömöt, bánatot, haragot közvetítenek a hangjukkal, hanem annak minden fokozatával és színével teszik élvezetessé és még élőbbé az animét. A magyarok erre nem igazán képesek. Viszont a magyar szinkron magasan az angol és a német fölött áll. Mert az azért tetten érhető a magyar hangokban is, hogy a mi nyelvünk érzelemdús, és véleményem szerint a magyar nyelv hangzása nagyon szép, míg az angol szinkronosan animét nézni az a műfaj megerőszakolása. Az angol beszédstílus, hanglejtés, szóhasználat nagyon távol áll a japánétól, ebből kifolyólag angolul hallani a japán szavakat, neveket borzasztó. A német valamivel jobb (amit ugye az RTL 2-n láthattunk régebben, azóta átköltöztek a német animék a ProSieben MAXX-ra), de hozzájuk képest a magyar színvonalas.

Ezért sem vagyok a magyar szinkronok ellen. Mert bár vannak gyermekbetegségei a japánhoz képest, de azért tetten érhető benne az az általánosan magas színvonal, amivel a magyar szinkront jellemezni szokták. De ahhoz, hogy újra legyen magyar szinkron, ahhoz extrém nagy elhivatottság kell, mert annyira mélyponton van a dolog, hogy óriási nagy kitartás kell ahhoz, hogy valaki átlendüljön a nehézségein. Nekem ehhez egyedül nincs is elhivatottságom, de ha lenne egy olyan csapat egy olyan csapat, amelyik nem azzal az attitűddel népszerűsíti a magyar szinkront, ahogy az Animeövezet (legalábbis ez volt a régi nevük, nem tudom, ma már milyen néven dolgoznak, nem követem már a munkásságukat) teszi, tehát nem ostorozza állandóan a magyar média színvonalát, és nem hasonlítja össze, hogy bezzeg a németek... oda szívesen becsatlakoznék, és segíteném a munkájukat, ahogy tudom. De ez szerintem csak úgy hatékony, ha elfogadjuk, hogy a magyar animepiac helyzete szörnyű (tehát nem siránkozunk rajta állandóan), és lépésről lépésre haladunk előre, és elfogadjuk, hogy a cél csak nagyon lassú léptekben érhető el. De ha sikerül, akkor jó eséllyel nemcsak a MondoCon által lesz Magyarország az animés térképen.

Anime DVD és manga gyűjteményképek

Hamár hosszú idő után vettem mangát magamnak, és ki is tettem a képet arról, hogy milyenek vannak, úgy döntöttem, hogy szánok egy postot arra, hogy megmutassam, mik vannak, és hogy mik hiányoznak. A manga kép ismétlés.

A képből is látszik, hogy régen vettem mangákat, hiszen tele vagyok régi sorozatokkal, a Mangafanosok meg félbe vannak hagyva. Nem beszélve a Fumax kiadó mangáiról, amelyekből igencsak hiányt szenvedek. Annak örülök, hogy a Mangattack mangái mind megvannak, úgy tudom, hogy a kiadó már meg is szűnt, és nem nagyon lehet kapni a mangáikat. Ellenben a Hetalia 1 manga nagyon hiányzik. Régóta megvan a második és a harmadik, de azokba még nem kezdtem bele, mert gondolom, folytatásosak, és az elsőtől akartam elkezdeni az oldasást. Úgyhogy azóta is olvasatlanul állnak a polcon, ezen pedig gyorsan változtatnék, mert a Hetaliát animében nagyon bírtam, tehát:

!!! HETALIA 1 MANGA KERESTETIK !!!

Lehetőleg barátságos áron. Tehát olyantól vennék, aki nem használja ki, hogy ennyire ritka lett, és csillagászati áron adná el, mert különben csillagászati jelenségeket láttatok vele.

És vannak képek anime DVD gyűjteményről is:

Igen, ezeket sokkal aktívabban vettem, mivel sokkal aktívabban néztem animéket, mint olvastam mangákat. És szívesen néztem őket eredetiben. Így van ez manapság is. Ezekből szinte az összes megvan, szinte csak a Mirax kiadó által kiadott anime DVD-k, valamint a díszdobozos kiadások közül hiányzik sok. A Klub Publishing által kiadott díszdobozos anime DVD-k kb. annyira beszerezhetetlenek, mint a Hetalia 1 manga. A MangaFanosokat is már nagyon nehéz beszerezni, de még épp fellelhető.

Jobb oldalt látható képen, hogy mik vannak meg, a hiányzókat listázom:

• Full Metal Panic? Fumoffu
• Cowboy Bebop (Csillagközi fejvadászok)
• Bleach 1
• Bleach 2
• Death Note 1
• Death Note 2

És így hirtelen nem is jut eszembe több. Miyazaki Hayao filmjein is gondolkodom, azokat még lehet kapni boltokban, lehet, hogy azokat is be fogom szerezni. Az igazat megvallva annyira nem az én világom az a kifejezésmód, ahogy Miyazaki-san kifejezi magát a műveiben, ezért nem foglalkoztam velük komolyan. De el tudom fogadni, hogy népszerű, mert látom és érzékelem, hogy vannak gondolatai a világról, és azokat progresszíven tudja átadni, csak a kifejezésmóddal nem tudok azonosulni. De ha elkezdem újra venni őket, és nézni fogom, akkor lehet, hogy másképp fogom látni, hiszen azóta teltek el évek, és esélyt mindenképp megérdemel.

És ha már anime DVD-k, mangák, akkor összegeztem magamban az AnimeStars és Mondo magazinokat, ezeket is folyamatosan vettem. Arra emlékeztem, hogy az AnimeStars esetében naprakész voltam, volt is olyan gondolatom, hogy megvettem az összeset, de a biztonság kedvéért átnéztem, és tényleg megvan az összes, a különszámokkal együtt.

Az viszont meglepett, hogy a Mondo magazin mennyire hiányos, ahogy átnéztem őket. Listázom ezek közül is a hiányzó számokat:

2007: 10, 11, 12
2008: 3, 4, 8, 9
2009: 1, 2, 4, 5, 7
2010: 9
2011: 1, 2, 11
2012: 2, 3, 4, 6, 8, 9, 10, 11, 12
2013: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2014: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2015: 1, 2, 3, 4, 5, 6
2016: 5
2017: 4, 5

Hát ennyi lenne. Hiányzó számok, kötetek, DVD-k beszerzésében segítséget örömmel veszek.

Egy kicsit otthon

Több, mint egy hónap után hazamentem Békéscsabára. Nekem már az a furcsa, hogy ott vagyok. ^^' Kicsit megnéztem a rokonaimat, meg elhoztam, hogy jópár cuccot. Jópár cuccot? Alig bírtam idevonszolni... Többek között itt van az összes Anime DVD, manga, AnimeStars és Mondo magazin. Nagyon örülök neki, hogy itt van végre mind. ^^ Összeírtam, hogy mely anime DVD-ket és mangákat birtoklom, ide is közzéteszem:

Anime DVD-k:

• Inuyasha 1-14
• Inuyasha movie-k 1-4
• Full Metal Panic! 1-5
• Full Metal Panic? Fumoffu 1-2
• Cowboy Bebop 1-5
• Bújj Bújj Szellem 1-4
• Yu Yu Hakusho 3, 5
• Yu-Gi-Oh! 1-3
• Megaman NT Warrior 1
• Trigun 1-5
• Bleach 1-5
• Death Note 1-6
• Fullmetal Alchemist 1-4
• Sámán Király 1-3
• Sonic X 1-3
• Beyblade: Hasítsatok bele! 1-2
• Chihiro szellemországban
• Vándorló Palota
• Pokémon: Az első film
• Pokémon 2000
• Pokémon: Mewtwo visszatér

Mangák:

• DramaCon 1-3
• Nyári Srácok 1-3
• Éjféli Opera 1
• Bizenghast 1-2
• Földfény 1-2
• Házi Ninja 1-2
• Jpop bálvány 1-2
• Pirontan
• Gravitation 1-3
• Rémmetró 1
• A Biblia Manga
• Naruto 1-6
• Nana 1-3
• Love.com 1-2
• Death Note 1
• Árnybíró 1

Nem is ezek voltak a nehezek, hanem a rengeteg sok AnimeStars és Mondo magazin, mert azokból összesen kb. 40 darab volt. Hogy fogom majd elcipelni a több, mint 200 darabból álló 576 KByte / 576 Konzol gyűjteményemet? És akkor még otthon maradtak az angol Nintendo magazinok, meg az egyéb konzolos újságok. Már nem is az lesz a baj, hogy hozom el, hova teszem? Majd valahol csinálok nekik helyet, de szerintem ezen elég lesz 1-2 év múlva gondolkodni... Akkor már remélhetőleg az új helyen. ^^

Azért jó volt egy kicsit otthon lenni, csak ne jöttek volna több helyről rossz hírek...

• Szerettem volna Tukeinonnal találkozni személyesen, de egész augusztusban nagyon elfoglalt, ezért nehezen tudunk időpontot egyeztetni.
• Néhány napja megrendeltem Suara: Yumeji SACD-jét (végül csak ez lett. ^^) Ma kaptam E-mailt a CDJapantől, hogy a King Records nyári szabadság miatt zárva van, ezért várhatóan csak 23-ai héten tudják postázni...
• Holnap találkozok bagszival, de Szegeden felejtette a játékokat, amiket kölcsönadtam neki.
• Néhány ember nem tud eljönni a szombatra tervezett találkozóra (Duong és Lucy), ezért várhatóan el lesz halasztva azutánra való hétre.

Na de sebaj, több is veszett már, ami késik az meg csak nem múlik. ^^'

Születésnap

Nem nekem, hanem az egyik barátomnak Young Linknek. Mondjuk képlékeny volt, hogy tudok-e menni, de örültem, hogy délelőtt dolgoztam, így elmentem. Tegnap az Arénában voltam, így a 78-as trolival mentem a Nyugati felé. Megyek a megálló felé, de megállít egy kínai étterem. Négy Évszak Kínai Gyorsétterem a neve, és bár maga az étterem nem valami megnyerő, de finomat ettem. ^_^ Szezámmagos csirkét, és pirított tésztát kértem. Ettem volna evőpálcikával is, de azt nem találtam, így maradt a villa. Nagyon ízlett, és ezt szeretem az ázsiai konyhában, hogy bár keverednek az ízek, mégis harmonizálnak egymással. Nézegettem az étlapot, láttam, hogy ott van kínai írással is az étterem neve, feltűnt a 春夏秋冬 jel, mely mind kínaiul, mind japánul évszakokat jelent. Már csak Suara miatt, mert, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dala. Japánul "Shunkashuutou"-nak kell ejteni, vajon kínaiul is így hangzik? Különben nem hiába ez a négy karakter adja az évszakok gyűjtőszavát, mivel a 春 (Haru japánul) a tavasz, 夏 (Natsu japánul) a nyár, 秋 (Aki japánul) az ősz, és 冬 (fuyu japánul) a tél. Ezek szerint Kínából vették át a jeleket, persze korántsem biztos, hogy így kell kiejteni. Lehet, hogy megmondta volna a felszolgáló, aki kínai volt, csak most jutott eszembe, hogy egyáltalán megkérdezzem. De lehet, hogy csak ma délutánig kell várni, mert találkozok az egyik karaokés lánnyal Lucyvel, és lehet, hogy elviszem őt oda, majd meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Mindenesetre a kínai éttermet kitérő miatt kicsit késve érkeztem meg, de ahogy elnéztem a társaságot, nem sok mindenről maradtam le. Ott volt Ricsi, Csibi, Krisi és Norbi. Játszani úgy isten igazából senkinek nem volt kedve. A Brawl is csak azért került reflektorfénybe, mert annyira akartuk... Mondjuk érdekes meneteket nyomtunk, mert úgy volt, hogy egyszerre volt rajtunk a vaspáncél, ami lassít minket, és kisebbet ugrunk, valamint a nyúlfül, amivel meg elviekben gyorsabbak vagyunk, és magasabbat ugrunk. Érdekes elegye volt a játéknak, bár más módját is el tudnám képzelni a játék élvezetének. Később Young Link és Norbi felment a galériába PS2-n Shin Megami Tensei-jel játszani, nekem meg mondta Csabi (ez Young Link polgári neve), hogy ha akarok gépezhetek. Ki is használtam a lehetőséget, és elolvastam Tukeinon blogjában, hogy milyen volt a Nyári con. Ahogy olvastam, eddig ez lehetett a legjobb vidéki con. Nézegettem Csabi "ereklyéit", látom nem sok játéka van, de ő legalább eredetiben megveszi azokat, amiket nagyon szeret. Van egy pár jó anime DVD-je (A digipakkos Full Metal Panic? Fumoffu-t irigylem tőle T_T), meg egy pár rock CD-je. Csabiék fent játszottak PS2-t, Ricsiék meg Wiin Brawloztak. Kicsit később visszatértem hozzájuk, de Csibinek gyorsan mennie kellett, 17.30-kor értejöttek a szülei. Aztán nemsokára elmentek a többiek is. Elvittem Csabinak a Mondo magazint, mert kíváncsi volt a Zelda cikkre. Igen, van The Legend of Zelda cikk a Mondóban, nem is akármilyen apropóból kifolyólag. Jött Csabinak az egyi haverja, úgy tűnik, estére enyhén alkoholos bulival fogják megünnepelni a 19. születésnapját. Engem is meg akart kínálni egy doboz sörrel, de elutasítottam. Annyira antialkoholista vagyok, hogy még sört sem... És igen, én tudok nemet mondani, és nem nehéz.

Nemsokára mentem én is. Közel lakik a Nyugatihoz, így nem volt nehéz hazajutni, de előbb gyorsan benéztem a WestEndbe. Líra könyvesboltot kerestem sikertelenül. Úgy tűnik, hogy el kell mennem ma az Europarkba, meg akarom nézni, hogy milyen akciós mangák vannak még 299 forintért. Dramacon 3-at akarok. T_T De nekem, mint gyűjtő révén mármilyen mangával szívesen megismerkedek. Egyetlen egy nem tetszett annyira, az az éjféli opera. Nagyon nem az én stílusom, nekem túlzottan lassú sodrású a története, bár nyilván nem véletlen ilyen.