Lilo és Stitch élőszereplős mozifilm

Amióta elkezdte komolyabban gyártani a Disney az élőszereplős adaptációikat, a nézők és a kritikusok véleményében nem volt sok köszönet. Pedig egyáltalán nem új dolog tőlük az élőszereplős adaptáció. Emlékezzünk az 1996-os 101 Kiskutya élőszereplős változatára. Annak ráadásul különlegessége, hogy egyébként egy teljesen felejthető alkotás lett volna (hozzáteszem, az eredeti klasszikus is), de Glenn Close akkorát alakított, hogy önmagában megmentette az egész filmet.

És most itt vannak a klasszikusok filmadaptációi. Megítélésem szerint volt egy pár ezek közül, amik jobbak voltak, bár az tény, hogy egyikük sem gyakorolt akkora hatást, mint az eredeti klasszikus. Bár ebben egyéb tényezők is szerepet játszanak. 30 év alatt annyi minden változott, hogy még ha kiemelkedően jó is lett volna az Aladdin és az Oroszlánkirály valós közegben, akkor sem maradt volna meg annyira a tudatban, mint az eredeti, amit hónapokig emlegettünk annak idején. Ma már annyi inger és hatás ér bennünket, hogy alig, hogy kijövünk a moziból, már teljesen máshol van a figyelmünk. Az olyanok, mint a Dumbó és a Hófehérke és a hét törpe nem is érdemelnek sok jó szót. Viszont a Lilo és Stitch-csel mintha a Disney jóvá akarná tenni az elmúlt évek hibáit.

Persze, ez egy filmmel nehezen menne, de az irány mindenképp jó. Az alaptörténetet meghagyták: A távoli galaxisban szeretett őrült tudósunk megalkotja szeretetre alig méltó kísérletét, a 626-osat, aki mindennél erősebb. Ám ez nem hatja meg a főtanácsosnőt, a tudósnak börtönbe kell vonulnia, a kísérletét meg száműzik. Ő viszont megmenekül, és a Föld nevű bolygóra kerül, egészen pontosan Hawaiira Innen meg már ismert Lilo története, aki nem épp a jó kislány mintaképe. A kísérlet személyében meg akit kutyának néz, méltó társára lelt. Együtt aztán végképp nagy káoszt okoznak.

A film egyik nagy erénye nemcsak az, hogy nem sokat változtatnak az eredeti történetben, hanem egy teljesen szerethető köntösbe helyezik. Talán ez az első olyan élőszereplős adaptáció, ahol teljes mértékig éreztem azt a Disney hangulatvilágot, amit annyira szeretek. A közeg természetesnek hatott, a színészek remekül alakították a szerepüket, látszik, hogy jól érezték magukat forgatás közben.

A történetet inkább bővítették, de amit hozzátettek, azok mind kivétel nélkül jót tettek a filmnek. Gondolok például arra, hogy lett egy külön gyámügyese a filmnek. Az animációs adta fikciós lehetőségek közé belefér még, hogy egy megtermett ember legyen egyszerre a gyámügyes, mellette "másodállásban" CIA ügynök, aki az idegeneket figyeli. A film kapott egy külön gyámügyest, így Pleakley ügynök is valósabbnak tűnt. Minden változtatás arra szolgált, hogy a történet működjön élőszereplős formában, így senki nem játszik kellemetlen szerepet. A CGI is nagyon jól működik, Stitch nagyon szépen meg lett animálva, ahogy az idegenek is nagyon jól viselkednek. Megadja azt az érzetet, hogy akár a valóságban is megjelenhetnének, az egész közeg természetesnek hat.

A Disney a Lilo & Stitchcsel megcsinálta azt, hogy annyit változtattak a történeten, hogy a kivitelezés élőszereplős film formájában is működjön, mégis végig magában hordozza azt a szerethető Disney vibe-ot, ami miatt annyi rajongója van a cég animációinak. A magyar szinkron is elég jól sikerült. Egyedül annyi, hogy Gesztesi Károly ugyan hiányzott, mint Dr. Jumba Jookiba magyar hangja, de ő ugye sajnos már nem szinkronizálhat. Mindent egybevetve, bátran ajánlom a Lilo & Stitchet, ez egy kivételesen jól sikerült adaptáció lett.

Látványvilág: 9/10
Színészek: 9/10
Tartalom: 9/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Végre egy igazán jól sikerült adaptáció!
- A vége túlzottan "mai" lett.

91%

Disney.hu profil | Disney+ profil | IMDb profil | Port.hu profil | Snitt profil

Újabb Disney videokazetták

Most már nemcsak hétvégén, hanem pénteken is van bolhapiac a Tesco parkolójában, és kíváncsiságból szétnéztem, hátha találok valami jót, és kifogtam az egyik eladónál VHS-ek között Disney-k is voltak nála 100 ft volt darabja. Ötöt választottam ki magamnak:

Ezek közül kettőt még egyszer sem láttam, a Pinokkiót, és a Herkulest. A Kis Hableányt csak félig láttam, az annyira nem is lett jó. A Hamupipőkéről, és a Lilo és Stitch-ről meg már írtam korábban, mind a kettő mestermű. A Hamupipőkével 1950-ben olyan magasra tették a mércét, hogy azóta sem értem, hogy nem tudták (vagy nem akarták) felülmúlni, de előtte nem volt még történet ennyire fordulatos, és utána is sokáig váratott magára az igazán jó Disney történet. A szereplők is szerethetőek. A Lilo és Stitch-ről is talán esett szó korábban, a filmnek sokkal szomorúbb a története, a sorozat meg kész poénáradat. Érdekes, hogy mindig pont akkor jöttek a gyámhatóságtól, amikor épp a legnagyobb felfordulás volt, hogy szegész Lilo nővérének a lehető legrosszabbak legyenek a kilátásai, talán ilyen téren kissé mesterkéltnek tűnhet, de ezt jól ellensúlyozták a spontán jelenetekkel. A Kis Hableányt meg a sorozatból ismertem inkább, az nézhető volt, mitöbb egész jó. De nekem akkor is az egyik kedvenc Disney sorozatom (melyből előbb film készült) az az Aladdin. A még nem látottakra kíváncsi leszek.

Amiben reménykedtem, hogy találok a bolhapiacon, az majdnem meg is lett. Számomra a zenehallgatás csúcsa a Music Center (vagy Hi-Fi torony, ki hogy ismeri). És találtunk egyet anyámmal, AIWA, 3 CD-s 4.500 forint volt. A hangfala nem gyári, de az eladó elmondása szerint nagyon szépen szólt. Hát adtunk neki egy esélyt, megvettük. Kicsit nehézkes volt hazavinni, de megoldottuk. Hazavittük, összeszereltem, és tényleg fantasztikusan szól! Először kazettát tettünk be, hát komolyan mondom, kazettát így még nem hallottam szólni. Nagyon szép volt. De jött a feketeleves, a CD, azzal volt a gond. A kezdeti lejátszással nincs baj, nagyon szépen szólt, de arra lettem figyelmes, hogy ugrál a zene, többször is. És az az érdekes, hogy visszafele megy... Tehát, ha van 0:39-nél (most csak példát írok), akkor visszamegy 0:30-ra, és folytatja tovább, majd később 1:13-nál megy vissza 1:06-ra. De mivel három CD-s, ezért reméltem, hogy a másikon jobban bejátssza, de inkább lézerproblémára gyanakodtam. Többféle lemezt (pl. írottat) megpróbáltam, és ugyanez volt. Úgyhogy sajnos vissza kellett vinnem. :( Pedig örültem neki, mert nagyon régóta szerettem volna egy ilyen berendezést, remélem, hogy lesz még alkalom egy ilyenre. Az volt még az érdekes, hogy amikor visszavittem, akkor természetesen visszaadta a pénzt, készséges volt, semmi gond nem volt, de felírta a címet, és a telefonszámot, mert hogy ő úgy tudja, hogy működik, és hogy megnézné nálam, mert már nem sokáig maradt, de nem jött. Hát ez van, pedig lehet, hogy neki, mint Papp Attila barátunknak, szerviz-aurája lett volna, és a jelenlétében jó lett volna. ^^'  De tényleg remélem, hogy lesz ilyen még, mert 4.000 forintért (lealkudtuk) potom ár lett volna egy ilyen nagyszerű gépezetért, tényleg a hangfalaknak valami eszméletlen jó hangzása volt. Erről is csináltam képet, azért nézzétek meg:

A Zorán kazetta kivehető, a CD pedig a NOX: Örömvölgy volt. Nagyon rég nem hallgattam az együttest, annak idején nagyon szerettem őket. :) De azok is hogy eltűntek...

A Notre Dame-i Toronyőr 2

Tegnap kíváncsiságból bementem a Media Markt-ba megnézni, hogy mi a kínálat a végkiárusítás után, de még ki vannak téve olcsón azok, amiket nem tudtak eladni. Múlt hét pénteken akartam megvenni a Bambi DVD-t, amiről írtam, hogy szintén 500 forint, de már egy sem volt ott, viszont találtam Notre Dame-i toronyőr 2 DVD-t, szintén ezen az áron. Eleinte nem akartam megvenni, mert az első film sem kedvenc, és mivel a második részek általában nem a minőségükről híresek, így nem adtam neki nagy bizalmat, de aztán mégis, nem hiszem, hogy a közeljövőben megtalálom 500 forintért, és ha másért nem, a gyűjtemény bővítésére jó lesz.

Mielőtt megnéztem, olvastam véleményeket róla, ilyen 3-4 pontos értékelések vannak róla 10-es skálán. Hát, én sem adnék rá többet 4 pontnál, de összességében érdekes volt. Már a rajzon látszik, hogy anyagilag egyáltalán nem erőltették meg magukat, eléggé egyszerű lett. A történet meg rendkívül klisés, egy lány, aki megtetszik Quasimodónak, de ő úgysem szeretne belé, de hátha létezik csoda, és biza létezik. Érdekessége az, hogy mégis nézhető. A megjelenítéssel nincsenek akkora gondok, csak a végét siették el nagyon, semmi izgalom nem volt. Egyáltalán nem váltott ki semmilyen hatást, a cirkuszigazgató, mint főgonosz, az egyik legbénább főgonosz. És akkor végre Quasimodo is párra lel.

Az első résznek azért volt valamilyen hatása, de érdekes, hogy ahogy a 101 Kiskutya 2 esetében, itt is sok japán nevet láttam a végefőcímben. Csak nem a Walt Disney japán stúdiójában készült? Lényegében most is csak egy OVA-t csináltak az eredeti filmből. :D

De tényleg nagyon érdekes, hogy bár tele van negatívumokkal, mégis inkább jó érzéssel konstatáltam a film végét, nem volt rossz nézni. És akkor álljon egy kép arról, hogy miket szereztem be az elmúlt napokban.

Ja, és egyébként nem ébredtem volna ilyen korán, ha nem lett volna vihar. -_-