A szokásos év végi zenei statisztika

Nos, ahogy írtam december elején, a valódi zenei statisztikám a Last.fm profilomban érhető el. És azt december 31-én, azaz ma teszem közzé. Az idei évemről az előző posztomban írtam, így aki annak részletére kíváncsi, az ott megtalálja. Amit hozzátennék még, hogy a mélypont egyértelműen az volt, amikor áprilisban hazajöttem Hollandiából. Ebben benne van az is, hogy nincs megküzdési stratégiám az olyan helyzetekre, amikből ott és akkor nincs kiút, de más tényezők miatt is visszajöttem. Most már nem gondolkodok azon, hogy visszamennék, és hogyan. Úgy vagyok vele, hogy ha adódik valami lehetőség, akkor azt megragadom. Ezzel együtt is elégedett vagyok az egész évvel, mert tudtam annyit fejlődni, hogy úgy éreztem, hogy már jobban menne. Persze ez csak a gyakorlatban fog kiderülni. Remélhetőleg a 2024-es év erre lehetőséget biztosít.

Mielőtt rátérnénk a statisztikára, lássuk az év dalát. Amelyik 2023-ban a legjobb, legmenőbb, leginkább inspiráló volt számomra. Voltak kihívók, de gyakorlatilag már januárban eldőlt a kérdés, ahogy Endoh Masaaki megjelentette az (e)7 mini-albumát, mert ennek a záróakkordja lett számomra a legjobbja.

Endoh Masaaki: Honey Honey

Mind előadás tekintetében kiváló dal, a videoklip is nagyon adja magát. Sokat hallgattam ezt a dalt idén, és mindig jókedvre derített, önbizalmat adott. Ez egyike azon daloknak, melyek kihozzák Endoh Masaaki egyedi stílusát, amitől szeretik a rajongói. Kicsit abszurd, kicsit bolond, görbe tükröt helyez a szerelem és a házasság elé, miközben Endoh Masaaki lubickol a dalban. Hálás vagyok neki ezért a fantasztikus és emlékezetes dalért.

Most pedig következzék a szokásos éves zenei statisztika. Ebben az évben 26.559 alkalommal hallgattam dalt, ami újabb rekordnak számít a 2009-es regisztrációm óta. Akármennyire is nem a teljes statisztikát mutatja a Spotify és a YouTube Music (ezt a kettőt használom), de sokat hozzátesznek a Last.fm profilomhoz. De a statisztikám csak az offline zenehallgatásokkal teljes.

Ahogy az lenni szokott, lássuk először a legtöbb 10 hallgatott előadó listáját, mellettük zárójelben, hogy hány alkalommal hallgattam a dalaikat.

Top 10 előadó

1. JAM Project (2.537)
2. Zorán (2.298)
3. Okui Masami (2.164)
4. Hayashi Yuuki (1.371)
5. Hayashibara Megumi (1.340)
6. FLOW (1.186)
7. Ganxsta Zolee és a Kartel (1.119)
8. ALI PROJECT (854)
9. Suara (705)
10. LGT (614)

Két olyan előadó van van, aki hatalmasat ugrott előre. Korábban Zoránt egy évben 1.007 alkalommal hallgattam, amivel 2013-ban rekorder volt. Ehhez képest idén több több kétszer annyiszor hallgattam a dalait. Hasonlóképp a FLOW is nagyot lépett előre, az ő eddigi rekordjuk 346 volt 2018-ban. Ehhez képest ők háromszor többet hallgattam őket idén. És amilyen jó zenéjük van, "félő" hogy marad ez a trend.

Most pedig következzen a 10 legtöbbet hallgatott album listája. Zárójelben olvasható, hogy a rajta szereplő dalokat hányszor hallgattam összesen.

Top 10 album

1. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (903)
2. Zorán: Aranyalbum 1974-1993 (610)
3. Zorán: Aranyalbum 1994-2020 (608)
4. Hayashi Yuuki: TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (606)
5. Bryan Tyler: Super Mario Bros. Movie Original Motion Picture Soundtrack (604)
6. Paradox Live 1st album "TRAP" (401)
7. BURNOUT SYNDROMES: The WORLD is Mine (320)
8. FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ (319)
9. FLOW: Voy☆☆☆ (309)
10. Nox: Főnix (308)

Most nem írok külön soundtrack listát, mert sokkal kevesebbet hallgattam azokat, mint szoktam. Az a kettő, mely feljutott a tízes listára, bőven elférnek itt. De az tetszik, hogy a Bakuten!! pont a Super Mario Bros. Movie OST elé tudott kerülni, mert igazából nem szerettem, csak azt akartam, hogy a "Super Mario" mivolta miatt kapjon egy tisztességges hallgatást. De egyébként olyan gagyi a zene, mint a film maga. Lényegében csak egy főtémája van az egész zenének (azokat leszámítva, amik a Nintendótól származnak), de a többi zene egyáltalán nem maradt meg bennem.

Innen látható, hogy tudott Zorán és FLOW ennyit előrejönni. Okui Masami meg örök legenda nálam, nincs mit ragozni.

Már az albumok között is látható, hogy mi volt az év felfedezettje nálam, de ez leginkább a kislemezeknél lesz igazán látható.

Top 10 kislemez

1. Paradox Live Opening Show (178)
2. Paradox Live - Road to Legend - Consolation Match "SHOWDOWN" (176)
3. Paradox Live THE ANIMATION Opening Track "RISE UP" (163)
4. Paradox Live THE ANIMATION Ending Track "Every Day Every Night" (144)
5. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (138)
6. Shiyui: Happiness of the Dead (132)
7. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (123)
8. Ikimonogakari: BAKU (122)
9. KANA-BOON: Song of the Dead (88)
10. JAM Project: Over the Top! (83)

Négy Paradox Live kislemez az első négy helyen, kell ragozzam? A 10 kislemez közül 7 idei évben jelent meg. Az Ikimonogakari kislemezt idén ismertem meg, mivel idén néztem a Borutót, és nagyon meg. A JAM Project kislemez meg meglepetés, de az Over the Top! örök klasszikus nálam.

Végül következzen a hosszú lista a 100 legtöbbet hallgatott dalról.

Top 100 dalok

1. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~ (155)
2. Endoh Masaaki: Honey Honey (125)
3. AMPRULE: Nobody But Me (118)
4. Hayashi Yuuki: Ninkyou Eiga no BGM (102)
5. Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (102)
6. BAE: BaNG!! (100)
7. cozmez: Where They At (93)
8. GokuLuck: STRONGER (87)
9. cozmez: Get it (72)
10. AMPRULE: True Pride (68)
11. Ikimonogatari: BAKU (67)
12. Shiyui: Happiness of the Dead (67)
13. Elderbrook: Body - BluePrint Remix (67)
14. Felix: Don't you want me (Hooj remix) (62)
15. 48 & cozmez: Rats & Nobles (61)
16. Rosu: Follow (57)
17. Perfecto Allstarz: Reach Up (57)
18. BAE: BErmud△ Tri△nglE (53)
19. JAM Project: Over the Top! (53)
20. wacci: Anata ga Iru (51)
21. SUPER BEAVER: Toppakou
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashibara Megumi: Give a reason
24. Nox: Galambom
25. Nox: Ne beszélj, ne remélj!
26. GokuLuck: S.W.A.G.
27. ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
28. Okui Masami: WILD SPICE
29. BAE: FLY HIGH!!!
30. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
31. UVERworld: CORE STREAM
32. Zorán: Nincsen kedvem
33. Okui Masami: ONENESS (Self Cover)
34. SPYAIR: Imagination
35. Zorán: Egészen egyszerű dal
36. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari
37. Paradox Live: RISE UP
38. David Guetta: I'm Good (Blue)
39. Zorán: Adj valamit
40. Zorán: Apám hitte
41. FLOW: Hero's Come Back!!
42. Froukje: Naar Het Light
43. JAM Project: 3 seconds of midnight
44. SPYAIR: Imagination - New Version -
45. Suara: Toki no Taika
46. Okui Masami: Get along (Self Cover)
47. Buraikan: Every Day Every Night
48. Zorán: Kell ott fenn egy ország
49. Zorán: Penitencia
50. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing
51. Okui Masami: Jama wa Sasenai
52. Paradox Live: RISE UP inst.
53. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
54. The Cat's Whiskers: Mercy On Me
55. Zorán: A szerelemnek múlnia kell
56. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
57. ALI PROJECT: Strawberry Pie wo Tabe ~Unmei-hen
58. BAE: FLY HIGH inst.
59. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
60. SPYAIR: RE-BIRTH
61. Suara: Nami
62. Zorán: Üzenet
63. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra
64. Okui Masami: Kibou no Tsubasa
65. Rooftop Friends: Fadeaway
66. FLOW: Haruka Kanata
67. JAM Project: One Chance!
68. SPYAIR: Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
69. Zorán: Üres bölcsőt ringat a hold fénye
70. Centimillimental: nag
71. Buraikan: Every Day Every Night inst.
72. BURNOUT SYNDROMES: I Don't Wanna Die in the Paradise
73. KANA-BOON: Song of the Dead
74. SPYAIR: My World - New Version -
75. Suara: Kono Chikyuu ni Aru Seimei
76. Suara: Eigou no Sadame
77. SUPER BEAVER: Hitamuki
78. Zorán: Az ünnep
79. Zorán: Mi kéne még?
80. Zorán: Ne várd a májust
81. Zorán: Nekem nem elég
82. Ikimonogatari: BAKU -instrumental-
83. Kitadani Hiroshi: IGNITION
84. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (Off Vocal)
85. Kitadani Hiroshi: IGNITION (Off Vocal)
86. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing (Instrumental)
87. Akanyatsura: BAD BOYZ -Akanyatsura Underground-
88. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
89. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (off vocal version)
90. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
91. Rooftop Friends: Fadeaway inst.
92. Zorán: Csak a szerelem
93. Zorán: Szép holnap
94. Zorán: Valahol mélyen a szívemben
95. The Cat's Whiskers: Faith
96. Zorán: Könyörgés
97. Zorán: Volt egy tánc
98. Zorán: 34. dal
99. Zorán: Boldog idő
100. Zorán: Hadd legyen

Hipnotikus vagy paradox élményt?

Azt hittem, a Paradox Live az első rapper projekt anime, de az Anilist az anime oldalán listázta a Hypnotic Mic-et, amely mű szintén a rapet mutatja be. Mivel valamivel régebbi, ezért több formációja, és több dala van. Mivel annyira ráfüggtem a Paradox Live THE ANIMATION-re, ezért úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát a Hypnotic Mic-kel is, hátha még több jó rap dalt megismerek.

Mivel még csak az első részét láttam a Hypnosis Mic: Division Rap Battle - Rhyme Arena animének, ezért ezek első benyomások, de azért érzem megalapozottnak, hogy ezt is kiírjam, mert a Paradox Live THE ANIMATION már az első résznél azt éreztette velem, hogy ezt a projektet érdemes komolyabban szemügyre venni, mert itt valami nagyon jó dolog van készülőben. Kíváncsi voltam arra, hogy a Hypnosis Mic is megadja-e ezt az érzést?

Előbb gyorsan nézzük át, miről szól a Hypnotic Mic projekt. Egy háború után nők vették át az irányítást az ország felett, és az összes létező fegyvert megsemmisítették. Így a férfiaknak csak egy módjuk van arra, hogy rendezzék a vitás kérdéseiket: Rap háború. Erre biztosítanak egy újnevezett Hypnosis Mic nevű mikrofont, amivel kapcsolatba lépnek a hallgatók szimpatikus idegrendszerével, ezáltal befolyásolhatják a gondolkodásukat. A Dirty Dawg egy legendás rap csapat volt, de feloszlott, és az abból képződött kisebb csapatok a rap dalaikkal vívják meg a területi háborúikat.

Végülis van némi kapcsolata a valósággal, hiszen a '90-es években, az amerikai fekete rapperek hasonlóképp területi csatákat, de ők ezt nemcsak rap formájában tették. Amiről tudok az New York keleti és nyugati parti konfliktusa. Ezt "magyarosan" a Ganxsta Zolee és a Kartel is próbálta "meghonosítani", amikor budapesti kerületeket próbáltak meg hasonlóképp territóriumokra osztani. Főleg a 8. és a 13. kerület között párbajoztak rap formájában, de ennek természetesen távolról nem volt akkora tétje, mint az amerikai konfliktusnak. Mi ezt rajzfilmesített formában kaptuk meg.

A lényeg most az, hogy mondhatjuk, hogy a való életből vették a territóriumi csatákat az animéhez. Viszont a szinopszis azon része nem tetszik, hogy háború után nők veszik át a hatalmat, mert azt érzékelteti, hogy a férfiak csak aggresszívek és csak háborút képesek szítani. Sőt, a Hypnosis Mic 1. részét látva határozottan az volt az érzésem, hogy egy igen furcsa világ köszöntene ránk, ha tényleg nők vennék át a hatalmat. Meglehetősen bizarr ugyanis a Hypnosis Mic megvalósítása. Koncertet még nem tartottak a rapperek, konkrétan utcai párharcokat rendeztek le rap csatával. Az egyik csapat rappelt a mikrofonba, aminek következtében különös effektek láttak napvilágot a másik csapat ellen. Tényleg olyan volt, mintha meg lettek volna hipnotizálva, mert annak hatására egyből feladták a harcot, vagy a tevékenységüket.

Talán ki lehet venni az írásomból, hogy inkább nem tetszik a koncepció. Ehhez hozzájön az, hogy a rap dalok sem fogtak meg. Az animáció is sokkal gyengébb, egyszerűen nem hittem el, hogy rappereket látok. A legfurcsább arc egyértelműen Amemura Ramuda, akinek szinte csilingelő férfi magas hangja van. Belőle rappert faragni...

Igazából nem annyira rossz a Hypnosis Mic, de ha van anime, amire szinte az első perctől fogva ráfüggtem, ahhoz képest a "nem annyira rossz" bizony édeskevés. Ami csalódás, ha azt vesszük, hogy abban reménykedtem, hogy a Paradox Live és a Hypnosis Mic egy igazi páros lesz nálam, és "kéz a kézben" fogom hallgatni a dalaikat. Ehhez képest a Paradox Live két vállra fektette a Hypnosis Mic-et nálam. Az alapján, amit eddig láttam, az az érzésem, hogy a Paradox Live-ot azért hívták életre, hogy megmutassák, hogy kell valódi rapper projektet csinálni.

Van Hypnosis Mic lejátszási lista, fogom hallgatni, hogy jobban megismerjem a projektet, valamint hátha hallok jó dalokat, de az első benyomások nem vetítenek előre sok jót.

Paradox rajongás

Korábban már írtam arról, hogy mennyire várom a 2023. őszi anime szezont, hiszen 9 animét is nézek ebben a szezonban, de amit kaptam, arra egyáltalán nem számítottam. Van egy Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai, aminek már az első részén sírtam, van egy Overtake!, mely az első olyan autóversenyes anime, ahol tényleg érzem a száguldást (ezt még az Initial D sem tudta nekem megadni, pedig azt is végignéztem), van egy Migi to Dali mely nagyon rejtélyes animének ígérkezik. És itt van a Paradox Live THE ANIMATION, amely komplett zenei műfajt szerettetett meg velem percek alatt.

Hiszen elhozta nekem a rapet. Már az 1. rész is nagyon megfogott. A koncertek animációja csodálatos, a dalokat meg már az első másodpercektől éreztem. Maga a koncepció is érdekes: A jövőben játszódik, és röviden arról van szó, hogy a rapperek egy "fantom metál" használatával kémiai reakcióba lépnek a DNS-ükkel. Ennek köszönhetően olyan illúziókat, fantomokat hoznak létre az érzelmeikhez kapcsolódva, amivel a koncertjeiken teljesen új hatást keltenek. De utána viszont szenvednek a "Phantom of Trauma" hatásától. Volt már erre utalás az 1. részben. Határozottan látok potenciált az ötletben. Úgyhogy már csak ezért is nézni fogom a további részeket.

De már megelőlegeztem a MAL-on a 10 pontot az animének, ugyanis annyira tetszenek a dalok, hogy teljesen ráfüggtem. Maga a projekt ugyanis már néhány éve létezik. Egészen pontosan 2020. február 2-án indult útjára. Hasonló koncepción alapul, mint a különböző idol animék, ugyanúgy seiyuu-k énekelnek anime karakterek "személyében". Csak a Paradox Live abban különbözik azoktól, amiket ismerek (pl.: IDOLISH7, MARGINAL#4), hogy a Paradox Live-ból nem készült játék. Ahogy a Fandom oldalon olvasom, a csapatok rapháborúja vitte a dalok hírnevét. A nézők szavaztak, és értelemszerűen, a több szavazatot kapott csapat nyert. Ezek a dalok megjelentek CD-n is, és eléggé keresettek. Több album a Top 10-ben nyitott az eladási listákon, úgyhogy nem egy néhány százas eladású, lesajnált projektről van szó. A párbajokat Blu-rayen is kiadták, később pedig manga is készült a projektből, mire eljutottunk a 2023. őszi szezonban debütált animéhez.

És nagyon komolyan veszik a rapet! Mondjuk talán nem én vagyok a hiteles személy, aki ezt megítélheti, hiszen soha nem rajongtam igazán a műfajért, ezért nem foglalkoztam vele komolyabban. Konkrétan nem tudom, hogy milyen "kritériumoknak" kell egy rap dalnak megfelelnie ahhoz, hogy az tényleg jó legyen. De kevés olyan rap dal van, ami első hallásra ennyire megérintett. Ha általánosságban elmondható, hogy ezek minőségi rap dalok, akkor örülök, hogy találtam egy olyat, amivel azonosulni tudok, ha pedig gagyinak minősülnek, akkor megmarad, mint bűnös élvezet. De ezt fogom a legbüszkébben vállalni.

Azért nem érintett meg soha a rap, mert gyerekkoromban, a '90-es években sokat néztem videoklipeket a TV-ben. A látott rap dalok többsége arról szólt, hogy valamelyik színesbőrű amerikai rapper kivakarta magát a gettóból, a videoklipben meg kacsalábon forgó villa látható, hatalmas medencével, extra hosszú limuzin, ultra szexi bombázó csajok. Ez már annak idején is komoly ellenérzést váltott ki belőlem. Biztos, hogy vannak már azokból is időkből más témájú rap dalok, de amiket annak idején láttam, meghatározták a raphez való viszonyulásomat.

Voltak azóta persze olyan rap dalok, amiket szívesen hallgattam, őrzök néhány Ganxsta Zolee és a Kartel CD-t és kazettát, nagyon tehetségesnek tartom Zolee-t. De a Paradox Live az első olyan projekt, amiért nagyon komolyan lelkesedek. És ha az anime végig be fog jönni, akkor könnyen elképzelhető, hogy a Haikyuu!! után ez lesz a másik olyan japán franchise, amiért őrült módon fogok rajongani. De ilyet még korai kijelenteni, hiszen az anime most megy, illetve néhány Stage Battle-t is meg fogok nézni, ami kijött Blu-rayen, és majd azokkal együtt hozom meg a verdiktet. De a kezdeti bizalom megvan, sokat hallgatom a projektből készült Spotify lejátszási listát, ajánlom figyelmekbe.

Első gondolatok az új Nox albumról

Meglepődtem, amikor láttam, hogy 13 év után új albummal jelentkezett a Nox. Szerettem őket annak idején, most is őrzöm a CD-iket, kazettáikat. Úgy olvastam, hogy az együttes véglegesen feloszlott, és mivel Péter-Szabó Szilvia időközben önállóan jelentetett meg stúdióalbumokat, lezártnak gondoltam a Nox történetét a magyar popzenei életben. Ehhez képest visszatértek és új albummal jelentkeztek.

Stilszerű a "Főnix" cím, kíváncsi voltam, hogy mivel születtek újjá. Első végighallgatásra nem rossz, vannak dalok, amik emlékeztetnek arra, hogy miért is szerettem annak idején az együttest. De az album összességében erősen félkész érzetet ad. 11 dal összesen 40 perc… Nem rajongok a rövid albumokért és ez az album bizonyítja, hogy miért. Több olyan dal is van az albumon (például a “Hazaút” és a “Boldog” című dalok), melyeknél azt érzékeltem, hogy nem ért véget a dal, csak abbahagyták. Lazán továbbgondoltam magamban, azok a dalok lehettek volna akár 5-6 perc hosszúak is.

Mert az világos, hogy egy dal akkor lesz rádióbarát, ha nem (sokkal) hosszabb 3 percnél, adott esetben könnyed, vidám hangulatú. Tehát beleillik a kereskedelmi rádió miliőjébe. De egy album más abból a szempontból, hogy azt jellemzően azok hallgatják, akiket jobban érdekel az adott előadó munkássága. És persze, vannak olyan gondolatok, amiket ki lehet fejezni 2-3 percben is, azokat nem érdemes túlspilázni. De vannak olyan témák, amiket szövegileg és zeneileg is komolyan ki kell dolgozni ahhoz, hogy dal formájában teljes értékű legyen. Nagyon tudom becsülni azokat az előadókat, akik az elejétől a végéig ki tudnak tölteni tartalommal akár 7-8 perc hosszú dalokat is.

Ezen a Nox albumon is bőven megfért volna egy-egy hosszú dal, és akkor sokkal jobb lett volna az összkép. Azzal nincs bajom, ha egy-két rövidebb rádióbarátabb dal egy lemezen. A rádiókban felhangzott dalok lényegében olyanok, mintha egy társaságban csak a jópoziós énemet mutatom meg. Külön leleményes az, ha valaki az egyéniségét is megmutatja ezekben a dalokban. De albumot jellemzően azok vesznek, akiket komolyabban érdekel az adott előadó munkássága. Mondhatjuk erre azt is, hogy barátságot kötünk velük, akivel megosztjuk a személyes gondolatainkat úgy, ahogy azt gondoljuk. Ezek lehetnek azok a komolyabb, komplexebb témát feldolgozó, hosszú dalok. De egy 40 perces album inkább emlékeztet a rohanó világunkra, ahol nincs idő egymásra. Vagy akár mondhatnám a közösségi oldalak hatásait is, hogy túl sok információ vár még rám, nincs időm fél percesnél hosszab videót megnézni, pár sornál hosszabb írást olvasni. És egy ilyen félkész albumért elkérnek 6.499 forintot… Az új Ganxsta Zolee album volt 2.399 forint és az sokkal tartalmasabb volt. Azt minden további nélkül megvettem, de ha a Nox CD marad ezen az áron, akkor marad a boltok polcain is. Kár érte, pedig most is szívesen veszek CD-ket. Akár magyart is, ha annak megfelelő minőségű.

A 2022-es év értékelése

Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:1993 – Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.

• 1997 – Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
• 2006 – Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
• 2009 – Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
• 2019 – A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.

De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.

Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül “szétment” kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen “kinn is vagyok benn is vagyok” helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.

Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.

De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:

Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert
A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.

Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.

És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.

És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:

1. Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
2. Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
3. Nemrég jöttem rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön “Zeer hoog”-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni:
   Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű.
   A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene.
   Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel.
   Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.

Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.

Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.

Az év dala 2022

Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.

Suara: Hyakunichisou

Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.

Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.

De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.

Top 10 előadók 2022

1. JAM Project (4.136)
2. Hayashi Yuuki (2.926)
3. Hayashibara Megumi (1.178)
4. Suara (1.067)
5. Okui Masami (950)
6. Tachibana Asami (824)
7. Zorán (581)
8. Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
9. SPYAIR (366)
10. wacci (325)

Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!… És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.

Top 10 filmzene albumok 2022

1. TV anime: “Bakuten!!” Original Soundtrack (736)
2. TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
3. Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
4. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
5. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
6. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
7. TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
8. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
9. TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
10. Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)

Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.

Top 10 albumok 2022

1. JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
2. Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
3. Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
4. Suara: Hikari (157)
5. Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
6. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
7. JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
8. JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
9. JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
10. JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)

Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.

Top 10 kislemezek 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Suara: Hito Nanda (174)
3. Guz: Kush (173)
4. Elderbrook: Body (Remixes) (155)
5. Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
6. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
7. Hugel: Eyes On You (124)
8. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
9. wacci: Anata ga Iru (120)
10. JAM Project: “Muv-Luv Alternative” Insertion Song Collection (107)

Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.

Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.

Top 100 dalok 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Guz: Kush (173)
3. Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
4. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
5. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
6. Suara: Hyakunichisou (121)
7. Oden & Fatzo: Lauren (I Can’t Stay Forever) (116)
8. Hayashi Yuuki: Jun’i Happyou (111)
9. Tom Gregory: Footprints (92)
10. Hugel: Eyes On You (81)
11. SPYAIR: Imagination (77)
12. Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
13. Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
14. Suara: Eigou no Sadame (71)
15. Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
16. The Soundlovers: Run-Away (69)
17. Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
18. Capella: Move on Baby (65)
19. SPYAIR: I’m a Believer (65)
20. Sarazanmai: Kawausoiya (65)
21. wacci: Anata ga Iru
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashi Yuuki: Kako
24. Hayashi Yuuki: Genjitsu
25. Roce: Follow
26. Michael Schulte: Here Goes Nothing
27. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
28. Tachibana Asami: Aseri
29. JAM Project: SKILL
30. Suara: Ruten no Inori
31. Centimillimental: Seishun no Enbu
32. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
33. JAM Project: VICTORY
34. SUPER BEAVER: Toppakou
35. Centimillimental: nag
36. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
37. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
38. Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
39. Tachibana Asami: Iya na Otoko
40. SPYAIR: Trust your anthem
41. 2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
42. Go_A: Shum
43. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
44. Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
45. James Hype: Ferrari
46. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
47. Galileo Galilei: Climber
48. Mosaic: Rays of the Rising Sun
49. SPYAIR: ULTRA
50. Tachibana Asami: Junbi
51. U96: Das Boot
52. Kondo Koji: Das Boot
53. JAM Project: Tread on the Tiger’s Tail
54. Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
55. E-Rotic: Max Don’t Have Sex with Your Ex
56. KALUSH: Stefania
57. Suara: Kanashimi no Yoake Mae
58. tacica: LEO
59. JAM Project: GONG
60. JAM Project: HERO
61. Purple Disco Machine: In The Dark
62. SUPER BEAVER: Hitamuki
63. Sukima Switch: Ah Yeah!!
64. Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
65. JAM Project: NOTE
66. JAM Project: VOYAGER
67. JAM Project: Mirai he no Houkou
68. wacci: Koi Daro
69. Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
70. ALI PROJECT: Hi no Tsuki
71. FLOW: RISING DRAGON
72. JAM Project: GO!!
73. La Bouche: Bolingo
74. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
75. JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
76. JAM Project: RESET
77. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
78. tacica: Hatsunetsu
79. Hayashi Yuuki: Juunintachi
80. ACRAZE: To It Do It
81. COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
82. Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
83. E-Type: This is the Way
84. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
85. JAM Project: Rocks
86. JAM Project: Zanzou no Revenger
87. JAM Project: Tsubasa
88. Thalía: La Loca
89. JAM Project: Fight on!
90. JAM Project: Meikyuu no Prisoner
91. Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
92. Froukje: 17
93. JAM Project: Battle Communication!!
94. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
95. JAM Project: Hagane no Messiah
96. Captain Hollywood Project: More and More
97. Haddaway: What is Love
98. JAM Project: Concerto of SRW
99. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
100. JAM Project: with love

Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc

Néhány év szünet után 2017-ben Ganxsta Zolee a K.O. albumával egy olyan visszatérést produkált, ami bárkinek a dicsőségére válna. Nem akarta lemásolni a tényleg dicsőséges Jégre teszlek és Helldorado ’90-es évek végi korszakát, hanem arról tett tanúbizonyságot, hogy 50-en túl is vannak olyan új ötletei és képes most is emlékezetes dalokat írni. És pont az a jó, hogy nem akarja lemásolni a régi időket. És hogy mennyire van még benne tartalék, azt az “új korszakának” harmadik albuma, a bohóc ékesen bizonyítja.

Immár 23 éve hallgatom Ganxsta Zolee dalait kisebb-nagyobb szünetekkel és már annak idején is éreztem, hogy nem kell komolyan venni az alvilági, bérgyilkosos, kurvázós szövegeit. Ez jól kivehető a stílusból, ahogy rappel. Árulkodik arról, hogy nem gondolja azokat egy az egyben komolyan. De elég csak arra gondolni, hogy voltak-e egyáltalán bírósági ügyei? Ült valaha is börtönben? Itt nálam le is van zárva a kérdés. Ami pedig a stílust illeti, arra is egyszerű a magyarázat. Ganxsta Zolee és apjától örökölte a közönséges, tróger stílust, de beszélgessünk csak az anyjáról. Arról a Kassai Ilonáról, aki számomra Magyarország egyik legszerethetőbb személyisége és az egyik legkellemesebb szinkronhang az övé. Ha egybegyúrjuk a trógerságot a kedves szerethetőséggel, abból jön ki az a Ganxsta Zolee, aki immár 27 éve rappeli nekünk a gondolatait. Ezért igaz az, amit mondanak róla, hogy ő egy rajzfilmfigura, ő olyan, mint egy kedves rajzfilm gonosz szereplője, akit a néző nemhogy nem vesz komolyan, de még inkább megkedveli. Egy kicsit akarja, hogy neki is jó legyen. Ez az a Ganxsta Zolee, aki már lassan 3 évtizede egyedi színfoltja a magyar populáris kultúrának. Ehhez a személyiséghez hozzátársul az, hogy elképesztően tehetséges rapper, nagyon jól képes közvetíteni a gondolatait. Ezért van az, hogy azon kevés magyar előadók közé tartozik, akiknek veszem a lemezeit, pedig az én személyiségem teljesen más.

Az albumon 20 dal található és többszöri meghallgatás után azt lehet mondani, hogy az album címe lényegében azt emeli ki, amiről még szól az album a szokásos Ganxsta témák mellett. Ahogy kivettem, a bohóc lényegében a mai magyar celebvilágról szól, hogy hova süllyedt, és Ganxsta Zolee az, aki a cirkusz bohócaként az egész celebvilág elé görbe türköt állít, beszól nekik. Mondjuk nem teljesen új az, hogy Ganxsta Zolee beszól azoknak, akik rontják a magyar kulturális élet levegőjét, hiszen már 2001-ben is rappelt azokról, akik a ’90-es években beleártották magukat a magyar könnyűzenei életbe, de később is a szájára vette azokat, akiket arra érdemesnek tartott. De ez az album abban is különbözik az előzőektől, hogy itt a pöcegödör legaljára merészkedik. Amitől még egyedi, hogy Gamza Laciként kifigurázza a “Magyarország tízmillió szakértő országa” attitűdöt, és azokat az embereket parodizálja ki, akik azt gondolják magukról, hogy ők tudnak mindent jól és mindenkinek úgy kellene élnie, ahogy ők gondolják és mondják. De vajon ők maguk úgy is élnek? Hallgassuk meg az utolsó dalt a válaszért.

Az album ezen része rendkívül innovatív. Amiben új az album, abban érdekes, szöveg terén Ganxsta Zolee nagyon jól kihasználja a benne rejlő lehetőségeket. De a tőle megszokott témákban, mint például az alvilág (Egy élet se számít, Balhé lesz), kurvázás (Ganxsta Twist) újat már nem tud mutatni. Egyáltalán nem érzem, hogy azokra a szövegekre érdemes figyelni. Mondjuk nagyon nem is kell figyelni, mert az album technikai hibája a keverés, ugyanis a szöveg sok helyen kifejezetten nehezen hallható. És nem feltétlen azért, mert annyira gyorsan rappelnének, hanem mert halkabb. Néhány helyen a zene konkrétan hangosabb, mint a rap. Pedig Ganxsta Zolee most is nagyon jól bánik a magyar nyelvvel, fantasztikus szójátékokkal színesíti a mondandóját. Szövegileg az album csúcspontja egyértelműen a “Betemet a föld”, akkor nemcsak a halálról és az élet értelméről elmélkedik, hamem csodálatos gondolatokkal búcsúzik az apjától.

Zeneileg is nagyon jó az album. Vannak kifejezetten emlékezetes dallamok az albumon, ebben is kifejezetten újító az album. A borító viszont eléggé komoly lett, abban eléggé komolyan vette magát az együttes. A bohócmaszkok nagyon élethűre sikeredtek a lemezen a 20000 Forintos bankjegyekkel, fegyverekkel szintén nagyon erős. Megítélésem szerint túl is megy az album mondanivalóján. Legalábbis amilyennek én érzékelem. Aztán lehet, hogy a celebvilág legmélyéről nagyon is indokolt ez a kép…

Tehát összességében jó lett az album. Főleg az a jó benne, hogy meg se próbálták visszahozni a régi idők zenei és szövegvilágát, hanem valami újat próbált mutatni. Ez nem mindenhol sikerült, hiszen a régi témákban nem sikerült megújulni, de ahol olyan témát dolgoznak fel, amit korábban nem nagyon, az viszont nagyon jó lett. A szójátékok is üdítően hatnak, jobban átjön tőlük a szöveg mondanivalója. Ezért is lett volna jó, ha a szöveg jobban érthető lett volna. De az album innovatív mivolta azért is örömteli, mert így az album önmagában jó, a jelenben jó hallgatni és nem révedünk a múltba, hogy bezzeg a Helldorado… az aranykorszak… Ez az album attól lett annyira jó, hogy hallhatóan nem akarták, hogy annyira jó legyen, mint a régiek. Függetlenítették magukat a régi időktől, így tudtak jó dalokat írni. Kíváncsian várom a következő albumokat.

Rap: 9/10

Szöveg: 8/10

Zene: 9/10

Hangszerelés: 6/10

Borító: 7/10

Hangulat: 8/10

+ Nagyon jól sikerült album, kifejezetten innovatív

– A keverés nem az igazi, a megszokott témákat nem sikerült jól feldolgozni

85%

Egy kínai lány legendája

Április 1-jén, amikor voltam bagszinál, megnéztünk a Mulant, nagyon tetszett. Akkoriban számomra kicsit szerencsétlen időszakban került a mozikba, mert 1998-ban annyira már nem érdekeltek a Disney filmek. Pedig nagyon jó volt, kár, hogy kihagytam akkoriban. A történet egy legendán alapul, amiről nem tudni, hogy megtörtént-e vagy sem. Amikor megtámadták Kínát a hunok, akkor az összes férfit behívták a seregbe, hogy védje meg a hazáját, így Mulan apját is. Sajnos a férfi nagyon megrokkant az előző csata során, ennek ellenére be kell vonulnia, mert a haza védelme - ezek szerint - fontosabb az egészségi állapotnál. És persze akkoriban a nőknek szinte semmi joguk nem volt az ázsiai országban, különféle rituálékon kellett megfelelniük, hogy jó feleség váljék belőlük, egyetlen feladatuk, a férjüket kiszolgálni mindenben. Mulan ezen a "vizsgán" csúfosan elbukott, aminek bár következménye nem volt, de amikor titkon meglátta, hogy az apja szinte egy lépést nem tud magától tenni, akkor elhatározta, hogy megmenti, és ő maga áll be katonának. Ezzel halálos bűnt követett el, ugyanis Kínában akkoriban halálbüntetés járt annak a nőnek, aki férfinak mutatta magát. Persze egy férfi szabadon öltözhetett nőnek, de kinek van kedve olyan bőrébe bújni, akinek igencsak csorbultak a jogai? Ellenben Mulan csak azért, hogy megmentse az apját, bevonul helyette katonának a csatába. Itt döbben rá, hogy a férfiközpontúnak mondott országában milyenek a férfiak. Talán még ő maga a legalkalmasabb a csatára. És ezt be is bizonyítja. Mindenki őt ünneplni, ám amikor megsérül, és orvoshoz kerül, akkor derül ki, hogy ő lány. A sereg kapitánya kénytelen-kelletlen végre kell hajtsa a halálos ítéletet, ám ekkor valami hirtelen közbejön. A végén, amikor mindenki azt hiszi, hogy Kína megmenekült, és a császár ünneplésre hozza össze a népet, csak Mulan tudja az igazságot, de mivel nő, ezért nem hisznek neki. Bánhatják is, mert támadnak a hunok. Ám hősnőnk egy nagy csellel legyőzi az ellenséges csapatot, és a császár a haza megmentéséért szemet huny hősnőnk női mivolta felett, és kitüntetett szerepet kap az országban, igazi hősként tisztelik ezen túl.

Tényleg nagyon legendás, annyira jól el lehet mesélni. ^^' De miért írtam ezt le? Mert a vaterán megtaláltam a Mulan videokazettát mindössze 200 forintért. Ennyiért bőven megérte. Fényképpel nem tudok  szolgálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába. A XVI. kerületbe mentem érte, úgyhogy a 85-ös busszal mentem el az Örs Vezér terére, majd onnan a 45-ös busszal. Érdekes volt az út, mert az egyik megállónál fel akart szállni egy idősebb hölgy, aki rosszul lett, és elesett, mielőtt felszállt volna a buszra. Szegény, annyira gyenge volt, hogy segítség nélkül nem tudott felállni, úgy segítettek neki többen. Kérdésre nem kért mentőt, semmi szükség nem volt rá. Ezzel a buszvezető dolgát nehezítette meg, mert így addig nem mehetett el, amíg nem jött valami segítség. Aztán végül nem tudom, miben állapodtak meg, többen ottmaradtak mellette, és kb. 10 perc után továbbment. Amikor le akartam szállni, a sofőr megállított, és megkért, hogy tanúskodjak, hogy a hölgy nem kért mentőt, de azt mondta, hogy ez semmilyen következménnyel nem jár, csak ha történne valami... Hát jó, ezen ne múljon semmi. Elmentem a videokazettáért. Nagyon kedves volt a nő, ilyennel mindig élmény üzletet kötni. Visszamentem, még egy kis időt eltöltöttem az Árkádban, és utána mentem haza.

Ha már Ázsia: Nemrég fedeztem fel a Duna TV-n egy dokumentum filmet: Korea, Kína és Japán kultúrájában a története. Ez egy 20 részes sorozat, mindegyik rész egy-egy szeletét mutatja meg a fent felsorolt ázsiai országnak. Csak az egyik részét láttam, a 19. részt, mely az óvodákról szól. És olyanokat mondtak Japánról, hogy lestem. Én azt hittem, hogy a gyerekeket szigorral nevelik, hogy megfeleljenek a családi elvárásoknak, ehelyett azt mondták, hogy az anya nagyon sokat van a gyerekkel, és hogy mennyire fontos, hogy a család nevelje a gyereket, Japánban sokszor még az édesanya is részt vesz az óvodai elfoglaltágokban, ezért sokszor még a munkáját is otthagyja, vagy csak félmunkát vállal. A munkamániás Japánról ezt nekem nehéz elképzelni. De legalább ennyire meglep, hogy a gyereket nagy szeretetben neveli a család, és rendkívül fontos a család jelenléte, mert elméletük szerint (mely igaz is), a gyerek a nevelés 90%-át a családtól kapja, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lát. És ami a legjobban meglepett az az, hogy nagyon törekednek a gyerek egyénisége felszínre törjön, és nagyon hamar megtanítják gondolkodni azáltal, hogy nem mondják meg a választ a kérdésre, hanem rávezetik a válaszra. Ez pontosan az az idealista kép, amit akkor képzeltem el Japánról, amikor még nem ismertem annyira mélyen a kultúrájukat. Utána én úgy tudtam, hogy az egyéniségüket igencsak korlátozottan élhetik meg, és rettegjen, aki különbözni mer. De én őszintén remélem, hogy igaza van a filmnek.

Visszatérve Disney-re: Még két régi videokazettám van: Aladdin és Macskarisztokraták.

Nem, ezeket még nem annak idején vettem meg, nemrég szereztem be a vateráról néhány száz forintért. De nagyon szívesen megvettem volna még akkoriban is, de csak most volt lehetőségem rá. Emlékszem, hogy akkoriban (1993-1994 körül) 1.800 forintba kerültek. Megnéztem most, hogy milyen a belső borítójuk, mert emlékeztem rá videotékákból, hogy különféle Disney videokazetta ajánlók voltak benne. Kicsit meglepett az, amit olvastam belül, nem idézem pontosan, de valami olyasmi, hogy "Biztos, hogy megvan mindegyik a gyűjteményedben?" meg ilyen hasonlók, és elgondolkodtam azon, hogy gyakran hallom, hogy a mai reklámok mennyire nyomulósak, mennyire azon vannak, hogy hassanak az emberekre, azért a régi reklámok sem voltak semmik. Tudták már akkoriban is, hogy a gyerekeket lehet a legjobban megfogni, mert ők még nem látják át, hogy miről szól az egész. Most már meglehet mindegyik az én gyűjteményembe, ugyanis elterveztem, hogy maximum 500 forintért beszerzem a Disney videokazettákat a vateráról. Ennyi pénzért lazán, de elképzeltétek, hogy kb. 20 éve mennyit ért 1.800 forint? Eszméletlen sok, és az Oroszlánkirály már 2.100 forint, míg a Notre Dame-i toronyőr 2.400 forint volt. Persze múltak az évek. Valamikor 2003 táján álltak le a videokazetták gyártásával, akkoriban 3.200 forintért is láttam egy-egy eredeti példányt, hát én mai fejjel maximum (de akkor már nagyon olyan filmet vettem, ami életem álma) 1000 forintot adnék ki egy VHS-ért.

És még nincs vége a videokazetta-történetnek, ugyanis néhány hete a CBA Remízben megtaláltam Ganxsta Zolee és a Kartel: Az első, az utolsó és az egyetlen videokazettát 199 forintért. Ezt egyébként is megvettem volna többért, de így gondolkodás nélkül. Itt nem tudtam megnézni, úgyhogy haza kellett vinnem Békéscsabára, anyámnál megnéztem. Nagyon érdekes volt, legalább 10 éve nem láttam ezeket a videoklipeket, amik felkerültek erre a kazettára, de ahogy néztem, minden jelenet beugrott, és az a régi életérzés a '90-es évek végéről. Eszméletlen volt újra átélni. A Szerb határ felé az első klip, és Döglégy for Prezident az utolsó. De nemcsak emiatt éltem át, hanem még volt a VHS-en több interjú a néhai Z+-ból (számomra a magyar zenetévé már nem létezik), és akkoriban nagyon sokat néztem, zenecsatornát, és annyira feelinges volt újralátni a régi díszletet, és ahogy Ganxsta Zolee beszélt a régi dalairól, mintha most lenne aktuális, totálisan olyan érzésem volt, mintha újraéltem volna a '90-es éveket, amikor igazán jó volt gyereknek lenni. Akkor én még csak hírből ismertem az internetet, és igaz, hogy mára már az életem részévé vált a számítógép, de ahogy elgondolkodok néha, én még a mai napig meg tudnék élni internet nélkül, de ez már a jelenkor velejárója, és jó, hogy van, mert sok jót kaptam az online világtól. Egyébként mostanság nagyon rákaptam megint Ganxsta Zolee zenéjére, most is jó hallgatni a régi dalokat, és bár a 2009-es "Amikor már azt hitted, hogy vége" albuma nem lett annyira jó, de a vadonatúj dala a "mitiszó?!" hatalmas alkotás lett, hozza a régi dalok hangulatát, ami miatt annak idején megszerettem a zenéjét.

Három akciós magyar CD

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.