Új Hayashibara Megumi és Okui Masami közös kép

Nagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.

Új TV

Van akcióban Samsung TV a Media Markt-ban, 39.990 forintért. Számolgatás után arra jutottunk, hogy ezt megengedhetjük magunknak, így birtokomba került egy Samsung B1930HD TV. HD ready, tehát 1366×768, de nekem ez is tökéletesen megfelel, annak ellenére, ahogy a sorozatszámában van, 19 colos, tehát kb. 48 cm. Nincs is szükségem nagyobbra ebbe a kis szobába, így is nagyon hirtelen kellett venni. Alapból fogja a digitális adásokat, van komponens és USB bemenete. Az USB bemenet ellenére kételkedtem abban, hogy felismeri-e a külső winchestert, de látja, és le is játsza a rajta levő videókat! Úgyhogy jöhetnek a HD animék! Zene lejátszásával nem tudom, hányadán áll, de mivel a külső winchesteren döntő többségében FLAC-ban vannak a zenéim, ezért kételkedek abban, hogy ezeket le tudja játszani. Egyébként most épp az @Tunes. 92. adását nézem, amikor Chihara Minori volt a vendég. Okui Masami és Kuribayashi Minami épp poénkodnak az énekesnő egyik bakiján.

A Wii pedig nagyon szépen mutat. Nagyon meglepődtem a Wii Fitnél, amikor megmért, 22,40 a BMI-m, és 65 kg vagyok. Komolyan mondom, legalább 8 éve nem volt ennyire alacsony a testsúlyom, és nagyon boldoggá tesz, hogy sikerült elérnem. És tényleg azt tudom mondani, hogy nem kellett komolyan megküzdenem azért, hogy lefogyjak, szinte jött minden magától. Kipróbáltam, hogy néz ki egy Virtual Console játék egy ilyen TV-n. Még egy Nintendo 64 játék is pixeles, de nem zavaró. Mario Golfoztam. Felmerült bennem a válaszidő, ami van az LCD TV-knél, valószínűleg ide vezethető vissza, hogy a Mario Golf új TV-n még jobban késik, így szokni kell az irányítást. Egyébként 5 ms a válaszidő, de ahogy elnéztem, szinte minden TV-nél ennyi.

Úgyhogy most nagyon örülök, azt gondolom, hogy sikerült megtalálni a legjobbat ár-érték arányában. Legalább 5 évig szeretném ezt használni, utána, ha sikerül anyagilag is fellendülnöm, jöhet egy sokkal jobb is.

Confused Wii

Ma olyat műveltünk itt nálam bagszival, hogy én szó szerint kimondtam azt, hogy ezt világra szóló történet kell, hogy legyen, mert meg merem kockáztatni, hogy ilyen senkivel nem fordult elő. :D De szépen sorjában, több említésre méltó is történt.

Két hete jelent meg Kuribayashi Minami válogatásalbuma, mely a "stories" névre hallgat. Nem vagyok nagy rajongója az énekesnőnek, egy pár kislemezét hallgattam meg, de azon dalok nem vettek rá engem arra, hogy további dalokat ismerjek meg tőle. De egy ilyen best of album mindig remek lehetőség egy újabb esélyre. Ezen az albumon szerepel a Tsubasa wa Pleasure Line dala, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Valahonnan nagyon ismerős volt, de az istennek sem akart eszembe jutni, hogy hol hallottam. Nem rémlett, hogy Okui Masami TV műsorában, az @Tunes.-ben hallottam volna, ahol vendég volt Kuribayashi-san, sem az, hogy elénekelte volna az Animelo Summer Live-on. Kíváncsiságból megnéztem a kislemezt, (mivel megjelent kislemezen is) és akkor látom, hogy ez a Chrno Crusade anime opening dala. Hatalmasat koppant, amikor leesett... Basszus, ez ment az Animaxen is, néztem is, és nem jutott eszembe. Ez a felismerés-érzés már-már borzalmas volt. :D Ugyanakkor jó volt betudni azt, hogy ment Magyarországon olyan anime, melynek openingjét Minami énekelte, és a Chrno Crusade viszonylag népszerű nálunk. Különben így a 28 dalt hallgatva azt tudom mondani, hogy vannak kellemes dalai, azokat mindenképp jobban megismerem. pl: boyfriend, Kimi ga Nozomu Eien, Love Jump, Crystal Energy, mind touch és a Tsubasa wa Pleasure Line se maradjon ki. :D

Ma délben meghozta a postás a vaterás rendelésemet, a Game Boy-os Mario's Picross. Élvezetes logikai játék. Mivel soha nem hallottam a Nintendón kívül a Picross-ról, ezért azt hittem, hogy ez Nintendo találmány, de mint kiderült, nem. Bár helyileg nem járunk messze, mert egy japán ember nevéhez kötődik a Picross, és ahogy utánanéztem, magyarul is kapott nevet: Grafilogika. A linkre rákattintva képekben megtekinthető, mi a játék lényege. Nagy ötlet, ha nem is vetekszik az orosz Tetris-szel, de közel jár hozzá. Mario-köntösbe bújtatva pedig még nagyobb a játékélmény, csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon ötletes.

Késő délután, bagszi munkaideje után találkoztam vele a Nyugatinál, majd együtt mentünk a Console Corner-be, ő is felkapta a fejét az akciókra. Wii Partyt, és Wii Fit Plus-t vett. Csökken a Wii-játék kínálatuk, úgy tűnik, hogy terjed a híre az akciójuknak. Viszont az eladó srácra nem bíznék lemezt. Már akkor megfigyeltem, amikor a Wii Fit Plus-t vettem magamnak, hogy szabályosan odakarcolja a műanyag tokhoz a lemezt, mire beleteszi a tokba, nagyon erőszakosan bánik a lemezekkel. Nem szóltam neki érte, mert úgy voltam vele, hogy úgyis utoljára látta a példányomat, csak azért egy konzol üzlet eladójának így bánni egy lemezzel... A vásár után bementünk a Blahánál levő Burger Kingbe, megkajáltunk, utána jöttünk haza.

Azért jött ide, mert tavaly szeptemberben írtam arról, hogy ugye volt gond két Virtual Console játék letöltésével, és mint már akkor kiderült, az volt a hiba forrása, hogy az illegálisan leszedett VC játékokat a Wii memóriájából töröltem, holott azt a WAD manager-ből kellett volna. Gyors talpaló: Van a házilag készített program, a Homebrew channel, ez netről ingyenesen letölthető. Ez megjelenik a Wiiden, erre le lehet tölteni a WAD managert, mely a .wad kiterjesztésű Virtual Console játékokat a netről leszedve ingyenesen felkerülhet a Wii konzolra. Tehát, az egész egy hack. A lényeg az, hogy akkor azért nem tudtunk semmit sem csinálni, mert akkoriban (mintha olyan rég lett volna 2010. szeptembere) kellett volna az LEGO Indiana Jones játék Wiire, hogy meg lehessen hackelni a konzolt, az meg nem egy olyan jó játék, hogy bárkinek is rendelkezésére álljon. Bagszi tegnapelőtt (szombaton) mutatott egy YouTube videót, ahol könnyedén meghackelik a 4.3-as Wiit, percek alatt, mindössze csak a Letterbomb nevű programra van szükség hozzá. És mivel jó véleményt olvasott róla bagszi, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Ki is próbáltuk. A WAD manager installálása okozott némi problémát, de több verzió keresése után megtaláltuk az ideálisat. Feltettük azt a két játékot, melyet tavaly nem tudtam leszedni, a Super Mario 64-et, és a Mario Golfot, majd ezeket gyökerestül letöröltük innen, így szőröstül-bőröstül eltűntek ezek a játékok, a Wii nem látja őket. És most jön a történet hatalmas csattanója: Felmegyünk a Wii Shop Channel-be, hogy leszedhessem ezt a két játékot, ugyanis, amikor tavaly megpróbáltam letölteni, akkor error code mellett, arra is felhívta a figyelmemet, hogy később bármikor letölthetem a játékot. Meg is tenném, ha nem érne hidegzuhanyként, hogy nem találjuk az ingyen letölthető játékok között a Super Mario 64-et és a Mario Golfot. Mint, kiderült, a WAD manager túl jól dolgozott. Viszont annyira beleéltem magam, hogy végre meglesz ez a két fantasztikus játék VC-n, hogy végül úgy döntöttünk, hogy befizetünk 2000 pontra bankkártyával. Mivel volt 400 pontom, így 2400 pontom lett. A másik hatalmas hidegzuhany ekkor ért minket. Rámegyek a Super Mario 64-re, leszedem, és látjuk, hogy nem vont le egy pontot sem!!! A Mario Golfot is így szedtük le. Megmaradt a 2400 pont, ezen percekig röhögtünk, ugyanis a hack, és a WAD manager annyira összezavarta a Wiit, hogy azt hitte, hogy gyökerestül töröltük a játékot, de amikor meg akartam venni még egyszer a játékot, akkor esett le a konzolnak, hogy hoppá, ezért már fizettem egyszer, nem kéne még egyszer kifizettetni vele. Szabályosan úgy jellemeztük, hogy csoda történt. XD

Hát, mi legyen azzal a 2400 ponttal. Megvan! :o Donkey Kong Country széria! Mind a három rész, SNES játékok révén 800 pont, így pont kijön. Le is tudtam szedni, az első és harmadik részt, és nagyon jól tippel az, aki arra gondolt, hogy hack miatt nem tudtam leszedni a második részt. Ugyanis ez is illegálisan volt fent a gépemen, ám ezt is töröltem. Ezt már viszont akárhogy csűrtük-csavartuk, telepítettük-töröltük, nem akart letöltődni. Aztán jutott eszembe, a Wii csak akkor érzékeli, hogy fizettem már érte, ha még egyszer meg akarom venni. Úgyhogy annak "megvásárlása" várat magára. A pénztárca sajnos nem feneketlen. Úgy tervezem, hogy majd összespórolok egy kis pénzt, veszek egy 1000 pontos Nintendo kártyát (már 1000 pontosat is lehet venni), és azzal leszedem a Donkey Kont Country 2-t, valamint a Paper Mariót is, azt már remélem, le tudom szedni. Bagszi ment is haza, mert 22 óra volt, és másnap ment dolgozni.

Játszunk most egy kis Donkey Kong Country-t!

Éjszakai ténykedések

Így jár az, aki rossz alvó, és csak teljes csendre tud elaludni. -_- Valahol itt a közelben ciripelt egy tücsök, és annyira hangos volt, hogy csukott ablakon is behallatszott, és nem tudtam aludni tőle. És mivel reggel 6-ra kell ma mennem, ezért nem is nagyon erőltettem. Sokkal rosszabb 1-2 órát aludni, mint semmit, mert akkor még fáradtabb vagyok.

Persze az időt sem töltöttem tétlenül, megpróbáltam felvenni az énekemet az őszi MondoConra. Úgy tűnik fáradtan nemigen lehet jól énekelni, nagyon nehezen jöttek ki a hangok. Aztán egy idő után jobb lett, de már nem éreztem akkora erőt magamban, hogy folytassam, úgyhogy majd később, jövő vasárnapig úgyis van még idő. Különben végleg eldöntöttem, hogy az Utawarerumono: adamant faith dal lesz majd.

Most ismerkedek angela: Land Ho! albumával. Kellemes darab, ha többször meghallgatom, biztos jobban meg fog tetszeni, mondjuk már így is van egy pár dal, amire azt mondom, hogy ez igen! Egyébként van egy történetem angela kapcsán. Mint annyi anison előadó, angela is megfordult Okui Masami: @Tunes. TV műsorában, annak van egy olyan blokkja, mely a Roots Tunes nevet kapta. Röviden az a lényege, hogy a meghívott vendég egy CD-vel mutatja meg, hogy mi volt az a zene, ami arra inspirálta őt, hogy énekes legyen. Tehát, a címet megmagyarázva honnan gyökerezik az énekesi karrierjük? És hát Okui Masami nehezen tudta leplezni meglepettségét (negatív értelemben) és értetlen arcát, amikor az angela énekesnője atsuko felmutatta Madonna: True Blue albumát, és beszélt a Papa Don't Preach dalról. Persze Masami tiszteletben tartja, hogy valaki ezt szereti, csak szerintem atsukótól nem ezt várta. Okui Masami különben köztudottan nem szereti azokat az énekeseket, együtteseket, akik elsősorban a botrányoknak köszönhetik a hírnevüket, és nem a tehetségüknek, így azt hiszem érthető, hogy mi lehet a véleménye Madonnáról.

Karaokéval az emlékek tengerén

Akkor elvileg ma lett volna az a nap, amikor Lam'O-ékkal mentem volna egy vietnami barátjukhoz konzolpartira. Én ott voltam 11-re, Daki is megérkezett nem sokkal előttem, viszont a srác telefonba kijelentette, hogy nem mehetünk, mert idegent nem enged be a házába. Végülis nem találkozunk négyszer anime- és mondoconokon... -_- Amikor Lam'O mondta neki, hogy ki vagyok, akkor meg azt mondta kifogásnak, hogy túl sokan lennénk... Ezen már nem lehet segíteni. Ő baja, ő marad egyedül. Mi nagyon jól elvoltunk négyen. Most a fenti szobába kötöttük be a Wiit, mert lent a többiek nézték a TV-t. Tehát fent. Mivel most csak 1 Wiimote és 2 GC controller volt, ezért csak 3-an tudtunk játszani. Illetve tudtak, mert én az első Mario Kart Wii meccsből kimaradtam, csak néztem őket. De nem sokat tudtak menni, mert Lam'O és Duong mentek le ebédelni, mi meg Dakival maradtunk fent. Wii Sports, Bowling. Jó volt. Elég sokáig voltak lent enni, de nem untuk a játékot. Amikor visszajöttek négyen játszottunk. Ezt soha nem fogom elfelejteni... Így dobjon valaki strike-ot, mint Duong! Olyan volt, hogy gurítja a labdát, és a bábuk közül három állva marad, de az egyik hátulról pont úgy esik el, hogy szépen lassan ledönti a maradék hármat... Ehhez azért szerencse kell. :D Aztán még amit tudtunk négyen játszani egy Wiimote-tal, az a golf. Az is jó volt. Majd be akartam hozni Virtual Console-ról a Mario Golfot N64-ről, de nem tudta betölteni, "Failed to Launch" hibaüzenettel. Hát így töltsetek le illegálisan, Homebrew Channel segítségével Virtual Console játékokat. Ki is töröltem, MAJD ha egyszer lesz pénzem Wii pont kártyára, vagy valami, akkor majd leszedem legális úton. Úgyhogy maradt a Mario Kart Wii. Most Lam'O nem játszott, inkább lement World of Warcraftozni. Lenyomtunk egy 10-es team race-t, majd Daki is lement egy kicsit pihenni, mi ketten Duonggal meg felmentünk WFC-re, és online játszottunk ketten. Kicsit jobban megy neki, de még nem az igazi. Bele van zúgva a kormányba, mondanám neki, hogy inkább GC controllerrel, vagy Classic Controllerrel játszon, azzal fel is tud mutatni valami eredményt, és nem táncolna 4600-4800 pont között. Elég sokat mentünk együtt, majd Dakiék visszajöttek, ekkor Duong ment le, előtte Lam'O elmesélte, hogy járt WoW-ban. Bagszi sok hasonló esetet mesélt már. Kicsit mentem velük MKW-t, majd lementem Duonghoz én is pihenni. Ő neten olvasott valami mangát, én meg leültem Lam'O gépéhez megnézni az E-mailjeimet. Az egyik lánynak (aki szinte vietnami, csak ő Németországban született) Vychannak válaszoltam. Be akartam neki linkelni Okui Masami @Tunes. műsorának az első adását, melynek vendége Mizuki Nana volt. Ő is szereti Mizuki Nanát, és meg akartam neki mutatni, hogy mennyire tetszik nekem az, ahogy ebben az adásban viselkedik, meg a kisugárzása, jelleme.

https://www.youtube.com/watch?v=U_WUxAw1V3U

Elkezdem nézni, de látom, hogy Duong felém fordul, na mondom, akkor nézzük együtt. Örömmel, nem bírom elégszer nézni. ^^ Aztán elkezdtem felolvasni, ami ki volt írva, és amit Okui Masami mondott. Duong meglepődött, ugyanis egyáltalán nem ismeri a japán írást. Aztán kibetűztem (vagyis kiszótagoztam) neki, hogy mit olvasok, és magyaráztam neki egy kicsit. Tanítottam egy kicsit japánul, amennyit én tudok, de a tudásommal nem állnék be tanárnak. ^^' De érdeklődéssel hallgatott, és nézte velem Okui Masamit. Komolyan mondom, akárkinek mutatom őt komolyabban, megragad a tekintete rajta, és elkezd gondolkodni. Ki lehet Makkun (ez Okui Masami beceneve), hogy némely emberekben gondolatokat indít meg? Meg azért is jó nekem többször nézni, mert sokszor csak többedjére hallok ki szavakat. Például ekkor tudtam meg, hogy Mizuki Nana, az Onana becenevet Toshiro Yabukitól kapta, mert olyan sokszor okozott neki fejtörést az igényeivel. ^^' Miután megnéztük őt, váltottam a 17. adásra, melynek vendége Chihara Minori volt. Nagyon tetszett Duongnak (mint szinte minden embernek, akinek megmutatom az anison sztárokat), hogy egyéniségek, bár ő külön kiemelte, hogy milyen aranyosak. Különben igen, annyira természetes a viselkedésük, hogy pont ettől válnak nagyszerűvé. Na de belinkeltem az E-mailbe Mizuki Nana műsorát, közben Duong olvasta a mangát (nem tudom melyiket) meg beindított valami furcsa zenét YouTube-on. Egyetértettünk abban, hogy hallottunk ennél jobbat is. Aztán ott látom jobb oldalt, hogy van ALI PROJECT zene. Megkérem, hogy indítsa be, mert szeretem a zenéjüket. Ankoku Psychedelic, tényleg jó dal volt. ^^ Utána megmutattam neki a Slayers opening és ending (Get along és KUJIKENAIKARA) dalokból készült videoklipeket. Igen, azokat, melyeket Hayashibara Megumi és Okui Masami énekeltek közösen, utána meg Suara: Musouka videoklipet, mely ugye az Utawarerumono anime openingje. Ezt a dalt szereti, úgyhogy kiemeltem, hogy érdemes jobban odafigyelni Suarára. Aztán megmutattam neki, hogy a Jpopsuki weboldalról szoktam japán zenéket letölteni (azért merek ilyen oldalról beszélni, mert itt nincs jogképviselete a japán zenéknek, így szabadabban lehet ilyenekről itt írni), itt is mutattam neki egy pár kislemezt, amit szeretek, pl. Ui Miyazaki: KURENAI. Valamint megmutattam neki a JpopStop oldalt is. Ez az az oldal, ahol mindenféle információ van egybegyűjtve japán előadókról, valamint albumaikról, és kislemezeikről. Teljesen meg volt lepődve, hogy például a supercell: Kimi no Shiranai Monogatari kislemezből több, mint 98.000 példány kelt el. Na akkor nem kíméltem, megmutattam neki a Slayers NEXT opening / ending kislemezét, a Give a reasont, abból 232.850 ment el. Hát igen, jártak szép idők az anison zene felett. De aztán minden szomszéd hanyatt-homlok menekült, ugyanis elkezdtünk karaokézni. ^^' Először megmutattam egy párat, amiket én csináltam: Hayashibara Megumi: Nakeba ii No és Okui Masami: Red dalokat. Közben én próbáltam letölteni az adarnáról only vocal kfn-eket, de nem találtam őket sehol. Meg akartam mutatni Duongnak az Okui Masami: Niji Iro Shooter kfn-t. Na mindegy. Most én jöttem, mert elénekeltem az Ayakashi animéből a Kagaribi dalt. Ez az dal, melyet a FictionJunction együttes egyik tagja, KAORI énekelt, csak azért nem lehet ráismerni az egyedi stílusára, mert a dalt Okui Masami írta. De nagyon kellemes, lassú dal. Aztán közösen elénekeltük Suara örök klasszikusát Utawarerumono: Musouka dalt. Végül a RAY the Animation animéből a Mitsu dalt énekeltem el. De aztán nem sok idő maradt (gyorsan elmegy a nap, be kell ismerni), mutatott nagyon sok régi képet az ő kiskoráról, meg láthattam képekben Vietnamot. Mesélt közben sok mindent. Meg felidéztük a 2009-es nyári animecont, amikor először találkoztunk, valamint még ekkor beszéltünk arról, hogy már egyáltalán nem nézünk TV-t, és nem hallgatunk rádiót, mert amilyen igénytelen műsorok mennek... Meg én már nem is tudom, hogy mi az aktuáls sláger, ennyire nem hallgatok rádiót. Pont azért, mert annyira egy kalap alatt van a zenéje, ehhez képest a japán zenében nagyon sok az egyéniség. Leeával beszélünk néha a Jpop zenéről, és 2009-2010-es dalokat elemzünk, hogy ez meg az milyen jó, ebben a dalban milyen jó a zene, abban milyen találó a szöveg... Na de este lett, és a végén felmentünk Duonggal, megnézni, hogy Dakiék mit játszanak, Narutót. A 3-asban kezdték el a Story Mode-ot. A Wiit most otthagytam, mert úgysincs TV-m, cipelni meg nem akarom, amúgyis megbízok bennük annyira, hogy biztos nem tesznek kárt benne. Meg majd úgyis találkozunk valamikor. Tehát Dakival mentünk együtt. Kicsit beszélgettem vele, felvetettem neki az ötletet, hogy kéne a karaokésokkal egy Wii partyt tartani, tehát, hogy nemcsak mi négyen, hanem például Tukeinon, Ronja, Amina, meg aki még akar, mert Tukinak is van Wiije, és akkor 8-an tudnánk játszani. De ez még csak terv szintjén van. ^^'

Utazás Távol-Keletre

Tegnap ismét voltam Duongnál. Reggel igen korán ébredtem, ezért miután elkészülődtem, már negyed 8-kor elindultam. Különben is amióta nincs netem (most épp tudok fogni egy gyengét, itthon vagyok, remélem a blogpostot is meg tudom írni) azóta szinte vadászom a Metropol újságot. Szinte minden infót onnan szerzek. Nem is akarok semmilyen napilapot venni, szerintem a Metropol a legjobb sajtóorgánum. Nemcsak azért, mert ingyenes, hanem mert teljesen pártatlan politikailag. Még a 6. oldalon levő cikket szoktam olvasni, amit újságírók, (vagy az a villamosmérnök nő) szoktak írni, nagyon tetszenek az írásaik. Meg az olvasói leveleket szoktam olvasni, ott szoktak nagyon jó dolgok lenni, meg a rejtvény, illetve a Sudokut fejtem meg. Kb. 8.30 volt, mire megérkeztem a Határ útra, és mivel még korainak tartottam, hogy elmenjek hozzá, ezért az Europarkban töltöttem el egy kis időt.  Az InterSparban vettem egy kis reggelit, az egyik padon megettem, közben rejtvényt fejtettem, egy olyan 9.15-kor hívom fel, mondja, hogy mehetek hozzá. Úgyhogy felszálltam a 42-es villamosra, majd egy hosszú utcán végiggyalogolva jutottam el hozzájuk. Azt mondja, kiabáljak, ha megjövök, persze semmit nem hatott. -_- Kijött a kutyája, na mondom neki, szóljon a gazdájának, hogy vendége jött. ^^' Végül csak a telefon segített. Nyitotta a kaput, bejutottam hozzá. Vittem a Wiit is, úgyhogy a szórakozásunk megvolt. Először a két Narutóval játszottunk. A harmadik rész eléggé bejövős volt, jól összedolgoztunk. Az első résszel annyira sokat nem játszottunk. Aztán jött egy kis Brawl, itt egy 10 perces Time Brawlt játszottunk. Mind a ketten Kirbyvel voltunk, két 9-es szintű gép ellen. Azért döntöttünk a Time a Brawl mellett, hogy ne lehessen tudni, hogy ki áll nyerésre. Volt is meglepetés, mert a végén kettőnk között volt Sudden Death. ^^' Duong nem figyelt egy pillanatra, azt egy ártatlan pofonnal kiütöttem. Ezután ő és egy ott lakó (aki ott albérlő) ebédeltek. Én nem kértem, mert nemsokára mentem el. Különben nem tudom, hogy hívják azt a húst, de nagyon ismerős volt. A nővéremnek kínai a férje (ők élnek Angliában) és ő csinált ilyet többször. Meg az a gépezet is ismerős volt, amiben a rizst csinálták, ázsiai módra (vagy hogy, a nővérem "kínai módra" hívja ezt a sótlan ragacsos rizst). Különben tök felesleges megsózni a rizst, mert a húsban úgyis van annyi sómennyiség, hogy kikompenzálja a rizs sótlanságát. Amíg ők ettek, addig behoztam a Wiire a netet, és játszottunk egy pár meccset Mario Kart Wii online. ^^ Hála Istennek hackerrel nem találkoztunk, viszont találkoztam minden idők (számomra) legalacsonyabb pontszámú játékosával, valami 1500 pontja volt. De jókat mentünk. Csak most mivel volt mellettem valaki, ezért nemigen figyeltem, és sikeresen levittem a pontjaimat 7000 alá. Na sebaj. Tehát mennem kellett a Ferihegyi repülőtérre, mert bátyámnak a nevelt lánya ment ki a nővéremékhez Angliába, és anyám is ment vele, én is segítettem vinni a csomagot. Bent a repülőtren még megvártam amíg szétnéznek, sétálnak (őriztem a csomagot), aztán mentem is vissza. Mielőtt elmentem volna, csináltam MKW-n Duongnak egy accountot, és amíg én ott voltam, addig behozott magának egy pár kocsit, meg talán embert is. Mire visszajöttem, szépen megcsinálta az 50cc-t mindenhol aranyra. Mesélte, hogy valahol sikerült elérnie a maximális 60 pontot. Megvártam, míg végigmegy a Grand Prix meccsén, aztán mentünk megint online. Közben a kutyával is játszottam. Hát komolyan mondom, soha nem játszottam, simogattam ennyit egy kutyát, mint ezt. Most kezdem érteni, hogy miért mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. ^^ De megijesztett ma egy párszor. Azt már láttam, hogy Duong előszeretettel bosszantja (természetesen nem komolyan) a kutyát, de tegnap mindennél agresszívebben reagált. A hangja ijesztett meg, meg talán egy kicsit meg is harapta a kezét. Engem szerencsére nem bántott. A Mario Kart még nem megy annyira Duongnak, olyan 4500 pontja van. Nehéz még neki kezelni a kormányt. Meg is lepődtem, úgy forgatja, hogy csoda, hogy nem fordul ki a keze, aztán csodálkozik, hogy a kocsi már ellenkező irányba megy. De a nap végére hellyel-közzel megtanulta a Wii Wheel helyes használatát. A nap végén (kb. 18 órakor) meghívott egy tál ramenre *Naruto*, megpróbáltam evőpálcikával enni. Nekem úgy-ahogy ment, de csak lestem, hogy ő hogy tud vele enni. Aztán megmutatta nekem is, hogy kell rendesen fogni, úgy jobban ment, de most nem tudnám visszamondani. ^^' Aztán kikísért. Megbeszéltük, hogy jövő hét hétfőn ők a bátyjával elmennek az ikrekhez (akik szintén vietnamiak) játszani, és oda jön még egy vietnami, akinek van XBOX360-a, az ikreknél van PS3, és hogy én meg vihetném a Wiit egy igazi konzolparti reményében. Okvetlen benne vagyok. Mégsem tudtam azonnal kimenni, mert a kutya kiszökött, és meg kellett várnom, míg visszajön, mert ha elindulok, azt hiszi, hogy sétáltatni akarom. ^^' De addig is elbeszélgettünk. Különben tetszik, hogy a házban sok minden van vietnamiul írva, sőt, amikor mindenki otthon volt, akkor vietnami adót néztek, de a beszéd nagyon furcsa nekem. ^^' Tiszta kínai, látszik (hallatszik), hogy honnan származik a nyelvük, de talán van egy kis franciás hangzása is, köztudottan Vietnam francia gyarmat (is) volt. Ezért használnak módosított latin írást. Mondjuk az igencsak módosított, és ezt nem értem sem a kínai, sem a vietnami nyelvben, hogy miért van az, hogy teljesen másképp kell betűket kiejteni, mint ahogy le van írva? A kínai esetében most ugye az latin betűs átírásról beszélek. Ehhez képest a japán hepburn átírása tök logikus. Mondjuk most a japán nyelvről Okui Masami @Tunes. TV műsora jut eszembe, nagyon szeretem azt nézni, nemcsak maga az énekesnő miatt, hanem maga a TV műsor struktúrája is nagyon jól fel van építve. Különben Okui Masami nagyon jó műsorvezető lenne. Nem is kell érteni, hogy mit mond, ahogy az arcával gesztikulál, már tudni, hogy vicceset mond, és már az megnevettet.

Ma délelőtt is tudtam valami netet fogni, és megnéztem, épp van aktuális diákmunka a Rébusznál, pénztáros. Azonnal elmentem jelentkezni. Azt mondták, hogy majd jövő héten lesz beszélgetés, gondolom akkor mondják meg, hogy kell használni a pénztárgépet, meg hasonlók. Pontos időpontot még nem tudott mondani, de nagyon remélem, hogy visszahívnak.

Tomoe Ohmi – HAPPY DAYS

Sajnos még nincs meg az album eredetiben, de nagyon szeretnék egyet. És már annyiszor hallgattam meg az albumon szereplő dalokat, hogy nem tudom megállni, hogy ne írjak róla. Elsősorban azért, mert maga Tomoe Ohmi is méltatlanul ismeretlen japán énekesnő. Méltatlanul? Hát nem is tudom... Az az igazság, hogy én őt a mai napig nem tudom hová tenni, hogy kicsoda ő valójában. Szeretem őt, szeretem a dalait, hallani is mögöttük érzelmeket, de mégis valami hiányzik belőle, valami megmagyarázhatatlan, ami Okui Masamit olyan naggyá tette a szememben, és megannyi jpop rajongó szemében. Ugyanis Masami kiasasszony vette szárnyai alá Ohmi-chant.

Tomoe Ohmival az evolution kiadó honlapján találkoztam először. Az tűnt fel nekem, hogy a Fuyu no Himawari kislemeze kísértetiesen hasonlít Okui Masami: Melted Snow kislemezére borító terén. Meghallgattam a dalt, és nagyon tetszett. Nagyon szép. Aztán elkezdtem jobban utánajárni, hogy ki ő valójában, akkor láttam, hogy már az Oricon is "elővette" őket, ugyanis külön cikk készül a RAY the Animation OP és ED kislemezéről. Az opening: Okui Masami: zero-G-, ending: Tomoe Ohmi: Yuunagi. A két kislemez borítója is nagyon hasonlít egymásra. Így érthető, hogy jobban elkezdtem nyomozni utána, hogy ki is ő. Egyre több dalára találtam rá, és egyre jobban tetszik, még akkor is, ha sok kérdést hagynak maguk után a dalai, és a személye.

De térjünk rá a HAPPY DAYS albumára. Az énekesnő lassan 5 éve debütált, és csak 4 évvel ezután, 2009. augusztus 5-én adatott meg neki az a lehetőség, hogy albummal örvendeztessen meg minket. A korongra 12 dal került fel, melyek az alábbiak:

1. Happy Sensation
2. Utakata
3. Hi no Hana
4. Float ~Sora no Kanata de~
5. Return to Love
6. Yuunagi
7. Still Love
8. Kirari
9. Rock River he
10. Jun'ai Hakusho
11. Fuyu no Himawari
12. Happy Days

Ha megnézzük a tracklistet, szembesülünk azzal, hogy nincs új a nap alatt. Tizenkét eddig korábban is hallható dal van a lemezen, ebből 11 rajta van az első öt kislemezen, a tizenkettedik (speciel az album nyitódala) az egyik koncertturnéjának a betétdala. Így sajnos nem ér minket az a fajta izgalom, hogy új, exkluzív dalokat ismerhetünk meg, melyeket csak ezen az albumon hallhatunk. Ha túljutunk ezen, és betesszük a lemezt akkor hallhatjuk, hogy milyen jól össze lettek válogatva a dalok. Nagyon jól követik egymást, nincs éles váltás a dalok között. Mondjuk nagyon nem is lehetne, mert az albumon döntően a balladák, lágy dalok hallható, csupán három dal van, mely egy kicsit erősebb. A debütáló kislemez 2005. július 27-én jelent meg és az Utakata címet kapta. Ez az egyik legvakmerőbb debütálás, amit életemben hallottam, ugyanis Tomoe Ohmi olyat vállalt be, amit még a nagyobb énekesek is csak több év után mernének megkockáztatni. Az Utakata egy nagyon szép ballada, de iszonyatosan erős váltások vannak benne. A versék nyugodtak, csendesek, de a refrén, mint egy vulkán, kitör. És hihetetlen erőssé válik a dal. Tomoe Ohmi hallhatóan átérzi a dal hangulatát, de neki ez még túlságosan technikás. Nincs meg neki az a hangi kvalitása (és itt most nem a hangterjedelemre gondolok) hogy ezt a dalt úgy kiénekelje, ahogy az valóban szép lenne, mindazonáltal hallatszik, hogy sokat dolgoztak a dalon, mire odáig eljutottak, ameddig. De úgy tűnik, hogy ők is ráeszméltek, hogy ez a dal kissé erős volt, ugyanis a ballada megmaradt, de sokkal könnyebbek, és sokkal lágyabbak lettek a dalok. És ez jellemzi lényegében az egész albumot. Csak az a személyes problémám a dalokkal, legalábbis, ahogy előadja, hogy nemigen tudok hozzá érzelmeket társítani, és mégis újra és újra hallgattatja magát az album, nagyon egyedi, bár valószínű az énekesnő is ilyen. De két dalt még érdemes kiemelni az albumról. Az egyik a Hi no Hana, mely a személyes kedvencem. Tipikusan az a fajta dal, amivel nem tudok betelni, a nap 24 órájában tudnám hallgatni, mert kellemes, lágy, nagyon sok pozitív érzést hoz ki belőlem. A másik a Yuunagi, mely az album csúcspontja, messze a legjobban megkomponált dal az albumon. A kétféle fúvós hangzás (ez a legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem mondhatom hangszernek T_T) kommunikációja annyira fantasztikus, ahogy kibeszélik egymásból a fájdalmat, de egymást bíztatva mennek tovább, és a többi szintetizátoros hangzás biztosítja a hangulatot. Tipikusan az a dal, mely szomorú, de nem sírunk tőle. És a 12 dal közül talán ez áll a legjobban Tomoe Ohminak. Van váltás a verse és a refrén között, de korántsem olyan erős, mint az Utakatában, fantasztikusan el lett találva az az egyensúly, mi az, ami hatásos a hallgatónak, és mi az, ami jól is áll az énekesnőnek. Hatalmas telitalálat ez a dal! Szóval mindenképp be fogom szerezni az albumot.

De érdemes megnézni a @Tunes. azon adását, ahol Tomoe Ohmi volt a vendég. A megjelenése, a mimikája, az arckifejezése is nagyon furcsa. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, akinek fogalma nincs arról, hogy milyen a világ valójában, éli a maga kis életét. És az érdekes az, hogy Okui Masami így is kezeli, ez érezhető. Mint egy kis bárányka, akit terelni kell az útján, mert egyedül nem tud magával sokat kezdeni. Kíváncsi leszek, hogy 5-10 év múlva mennyit fog változni.

r.o.r/s

Furcsán hangzik együttes névnek? Pedig van ilyen. Illetve már csak volt. Az r.o.r/s (Reflection of Renaissance/Sounds rövidítése) egy duó volt, melyet Chihiro Yonekura és Masami Okui alkotott. Hogy kinek a fejéből pattant ki ez a formáció, és miért, azt nem tudom, úgy rémlik, mintha olyat olvastam volna, hogy a két énekesnő külsőre és hangilag hasonlít egymásra. Elég érdekes füle lehetett, annak aki ezt kitalálta, mert én jól meg tudom különböztetni őket. Egyébként én sokáig magyarosan "eróerperes"-nek mondtam ki az együttes nevét, de Okui Masami az @Tunes. TV műsorában rántotta le a leplet, miszerint "rorüszü"-nek kell ejteni. A CRY-MAX dallal futottak be, mely egy TV műsor betétdala volt, de igazán ismertté a Kaleido Star 3. openingje és endingje tette őket. Tattoo Kiss. Így már beugrik? Igen, ők azok. Hát igen, aki igényes zenét keres, az ne ennél a formációnál kutasson. De nem is értem, hogy miért ezt a dance-disco stílust erőltették rájuk, amikor egyikükre sem jellemző ez a stílus. Végülis 2 kislemez, és 1 album után feloszlott a duó. Megvan az egy album (nem eredetiben), és valami elképesztő, hogy mit műveltek velük. Én már abban is kételkedem, hogy valóban ők énekelnek az albumon, mert annyira egyformára varázsolták a hangjukat, hogy képtelen vagyok kihallani, hogy éppen melyik énekel. Nem tudom, mi a háttere annak, hogy létrehozták ebben a formában a duettet, de sajnos sikert nem értek el, ugyanis az albumuk, a dazzle csak a 106. helyet érte el az Oricon heti album listán. Mindazonáltal tetszik a borítója:

Most is épp ezt az albumot hallgatom. Így tetszik, de ha igényes zenét keresek, akkor nyilván mát hallgatok. Egyébként készült a Kaleido Star 3. openingjéből PV, itt sem nagyon tudnám megmondani, hogy melyik melyik.

Szerintem többet nem nagyon fogunk hallani erről a formációról, és nem hiszem, hogy azért oszlottak fel, mert az albumuk nem lett sikeres, hanem mert nem ez a disco stílus távol áll mindkettejüktől. Sajnos már megszűnt az a rajongói oldal, ahol mind 12 dal szövege fent volt angol fordítással, szerintem ők is érezték, hogy ez nem nekik való, valami hihetetlen bugyuták. ^^' Mindazonáltal nagyon jó barátai egymásnak, hiszen mind a ketten ugyanonnan indultak el, és a zenéjük is hasonló (volt).

De érdemes megnézni az @Tunes. 23. adását, ahol Chihiro Yonekura volt a vendég, és beszélgetnek erről az r.o.r/s-ről is.