Gamer gyűjtemény

Régen csináltam a játékos gyűjteményemről képet, azóta beszereztem egy jópár játékot. Így megérett az idő arra, hogy ismét bemutassam a játékaimat.

Íme a NES játékok. A nagyon régi időkben csak a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 3 volt meg, és mivel nem is nagyon ismertem helyeket, ahol be tudnék szerezni játékokat, ezért sokáig csak ez a kettő volt meg. Békéscsabán mondjuk nem is nagyon volt lehetőség. Az Univerzál áruház 2. emeletén lehetett játékokat venni, majd később nyílt meg az 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt. Úgyhogy a játékaim nagyrészét nemrég vettem. A Kirby's Adventure-t Krisi segítségével szereztem be 2006. július 14-én vadonatújan 1000 (!!!) forintért. Igen, a Game Park-ból! A legkedvesebb emlék a jófej-korszakukból.

A kedvenc konzolom a mai napig. Tessék megnézni a játékokat, nem csoda! A régi időkból a Super Mario All-Stars, The Magical Quest: Starring Mickey Mouse, és a Hurricanes maradt meg. A Super Mario Worlddel és a Super Mario Karttal csak jóval később 1995-1996 magasságában tudtam játszani, az egyik gyerekkori barátomnak volt SNES-e, és neki SMW volt mellé. A Kart meg a békéscsabai PSX shop által ismertem meg. Mivel fokozatosan voltam ismereteim (és anyagi lehetőségem), hogy honnan szerezhetek be játékokat, így fokozatosan tudtam bővíteni a gyűjteményemet, bár azóta van egy néhány játék, amitől megváltam. Például a Street Fighter II-t nagyon sajnálom, a Kirby's Fun Pak-nek meg gondolatban külön sírja van. R.I.P. T_T Azok a játékok nagyon kellenek. Az Aladdin csak kölcsönbe volt meg Szelinek köszönhetően, azóta visszakerült hozzá, de a Disney játékokat nagyon be akarom még szerezni. Meg a Hupikék Törpikék, és a Tom & Jerry SNES játék is a Wishlistemen van.

Na, a Nintendo 64-nek is van egy szép története. Ahogy írtam korábban, csak jóval később, 2000-ben tudtam szert tenni a saját példányomra, mert anyám 12-13 éves koromban mindig azzal jött, hogy már nem vagyok kisgyerek, ne játszak már. Azt gondolom, hogy ezt sokan átéltük. De 2000. április 18-án (pár nappal a 14. születésnapom után) megvehettem a saját példányomat! Se éjjelem, se nappalom nem volt enyhe túlzással élve abban a 2 hónapban, míg végigjátszottam 120 csillagra a Super Mario 64-et. A Mario Party-t 2005-ben vettem csak a kazettát mindössze 3 fontért, nagyon örültem neki, mert csak egyszer játszottam 2000 karácsonyán, és nagyon szerettem. A dobozt és a leírást később a Game Park-ban kaptam meg 2500 forintért. A Mario Party 2-t először emulátoron próbáltam ki, és annyira tetszett, hogy képes voltam 2007. februárjában kiadni érte 10.000 forintot, a Game Parkban volt teljesen újszerű állapotban. Most sem sokat romlott az állapota. No, nem azért, mert nem játszok vele, hanem mert kímélem. A Yoshi's Story, és a Donkey Kong 64 nincsenek meg, csak a dobozuk, de jó lesz majd, ha majd meglesz játék.

GameCube-ot se tudtam azonnal venni, csak 2005 májusában. Egyben hozott egy kisebb szünetet a konzolos életemben, mivel a Super Mario Sunshine és a Mario Kart: Double Dash!! kiabrándítottak a Nintendóból. Most tudom, hogy sokan imádják a SMS-t, de sajnos én így jártam. A 2005-2006 közötti időszak egyfajta mélypont volt a gamer-korszakomban, és csak 2006 nyarán rázódtam vissza, amikor Krisi bemutatott egy pár nagyszerű játékot, amivel előtte még nem játszottam. Még 2005 júniusában megvettem a Mario Party 5-öt Angliában, ezzel elég jól elvoltam akkor nyáron. Igazán megszeretni a GC-t csak 2008-ban tudtam, amikor nagyon Zeldáztam, és a Zelda Wind Waker teljesen megváltoztatta a véleményemet a konzolról. Azért kedves kis konzolként gondolok a GameCube-ra, de számomra mindig utolsó helyen lesz a Nintendo-konzolok között.

Sokakkal ellentétben bennem pozitív benyomást tett anno a Wii, amkor először megláttam a Wii Sports-ot rajta. Nekem bejött a mozgásérzékelés. Szerintem sokan az újdonság miatt fogadták be nehezen, emellett a a sok casual játék, és az olcsó előállítási költség miatt is szidták a konzolt. Nem is az olcsó mivolta volt a gond, hanem, hogy ennek ellenére drága volt. De én nagyon szerettem, és jól is jártam, mert 2008. március 5-én vettem meg a saját példányomat, amikor akciós volt a Media Markt-ban, 49.990 Ft. Akkor csak a Wii Sports volt, de azzal is sokáig játszottam, és szépen lassan jött a többi játék. Bár a végén jár ez a konzolgeneráció, de a Virtual Console-nak köszönhetően sokat játszok ezzel a konzollal.

A handheld korszak nagyon sokáig kimaradt az életemből. Tudtam róla, hogy létezik, láttam német reklámokban, a Mariós kalandkönyvben is láttam, mint nyeremény, és gondoltam, hogy jó dolog, de csak 2002 karácsonyán tudtam venni Game Boy-t. Az eredetit, a vastagot, a hatalmasat. Nagyon jó kis gép, akkor azért volt bennem egy rossz érzés, hogy kimaradt. Akkor a Mario & Yoshi, Tetris és Pokémon Gold Version volt. Már akkor gyerekesnek tartottam a Pokémont, ezért nem játszottam vele komolyan, persze ez a vélemény idővel változott. Aztán szépen lassan jöttek a játékok, sok jó jelent meg erre a kis kézikonzolra.

Game Boy Advance-et egy évvel a Game Boy után szereztem be, 2003 karácsonyára. A nagy karácsonyi hajrában vettük meg a Tescóban, mert volt sárga címkésen 15.000 forintért. Nem volt semmi baja, vadonatúj volt. Fehéret akartam venni, de már csak rózsaszín maradt. Nagyon nekem való szín... Aztán idővel lecseréltem fehérre. Erre a gépre főleg akkor vettem játékot, amikor 1-2000 forintos végkiárusítási áron voltak a Media Markt-ban, és a Tescóban. Akkoriban nagyon szerettem, mert nagyon hangulatosak voltak a játékok grafikái, és a zene is kellemes volt, és milyen nagy számnak tartottam akkor a sima GBA-t. Most meg... Nincs saját fénye, és ez ma már hatalmas hiányosság. GBA SP-t csak 2008-ban tudtam venni, de akkor nagyon jól jártam, mert a Tribal Editiont vettem meg, aminek sokkal erősebb a fénye, mint az első kiadású GBA SP-knek, mert azoknak még a kijelző alján volt egy kis lámpa, az világította meg a játékot. A Micrót 2007-ben vettem sárga címkésen a Tescóban. Pokémon Emeralddal volt 5.500 forint vadonatújan!! Ki lehet fogni a jó ajánlatokat. És nagyon jó gép volt, utólag is nagyon jó a hangulata, úgyhogy ajánlom beszerzését.

Ahogy a sima Game Boy Advance, úgy a Nintendo DS-re is csodakonzolként tekintettem, és mi maradt mára a tekintélyéből? Mindenki csúfolja, hogy úgy néz ki, mint egy ősrégi Game & Watch, pedig hatalmas sikerszériát indított el 2004 végén. És nagyon sok hatalmas játék van erre a kis gépezetre. A 2006-os DS Lite segített valamit a konzol megítélésén, én is szerettem. 2006 karácsonyán tettem szert a saját Nintendo DS-emre, majd egy évre rá a DS Lite-ra. Majd a DSi kimaradt, és 2010 márciusában jött a DSi XL. Azért ha úgy alakul az anyagi helyzetem, egy DSi-re még befizetek.

És a jelen, mely elindította a 8. konzolgenerációt! Múlt hónapban tettem szert egy Mario pakkos 3DS-re, utána nem sokkal jött a Mario Kart 7, és Angliában a Zelda OoT 3D, amit 20 fontért vettem meg. Nagyon jól jártam vele, mert pár nap múlva visszavitték az árát 35 fontra. De már most tudni, hogy legendás konzol lesz, akárcsak az elődei!

És végül grátiszkép. Kitettem a szobám falára az angol újságok posztereit. Szerintem nagyon jól mutatnak.

SakuraCon 2010

Hát nagyon későn jött meg a hangulatom a SakuraConra. Valahogy nem is csoda. Mert maga a helyszín, és a programok nagyon éreztették, hogy ez nem az a fajta con lesz, amit eddig megszokhattunk. És igen... Ez a SakuraCon most sok mindent alulmúlt. De lássuk, hogy alakult a hétvége.

Pénteken a 13.18-as vonattal mentem. Az egyik osztálytársam vitt ki az állomásra, mert most sem kevés csomaggal mentem, az alábbiakat vittem:

• Nintendo GameCube konzol
• Nintendo GameCube játékok
• GameBoy konzol
• GameBoy Color konzol
• GameBoy és GomeBoy Color játékok.

Hálásan köszönöm az osztálytársamnak Andinak, hogy elvitt az állomásra, mert már csak az az idő, amíg kivittem a vonathoz a cuccaimat, egyértelműen azt igazolta, hogy ha 3 hete nagyon fájt mind a két kezem, akkor most megszakadtam volna. De a nagy hülyeségemet már itt elkövettem. Otthon felejtettem a 90%-os szelvényemet. T_T Így diákjegyet kellett vennem... Úgyhogy elhatároztam magamban, hogy májusban megajándékozom magam egy utazással, amikor még viszek ki cuccokat, még elválik, hogy miket. De szerencsére Pesten ott volt bagszi, és segített vinni a cuccokat hozzájuk. Ott este vacsoráztunk, mert elbeszélgettünk, elneteztünk, meg kényeztettem bagszi macskáját, aztán hamar aludtunk.

Szombat reggel meg elég hamar keltünk, egyikőnk sem tudott aludni. Úgyhogy reggel 7 után már elindultunk. Bagszi egy darabig velem állt sorba, majd fél 9-kor el kellett indulnia a MAT pultot rendezni. Aztán egyedül álltam sorba. Akartam hallgatni Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-jét, de bagszinál maradt a fülhallgatóm, úgyhogy ez a program ejtve. -_-' Így a körülöttem lévőket hallgattam, közben kerestem ismerősöket. Megláttam Young Linket, és Ákost, de már ment a sor, és nem akartam kijönni belőle. A jegyosztás most sem ment valami gyorsan, de most legalább 2 ember intézte. De az volt az érdekes, hogy az egyik lány az egy napos jegyeket intézte, a másik pedig a két naposat. Az a lényeg, hogy bejutottam. Az épületbe elvileg 10-től engedték be az embereket, de ez természetesen miért lenne így... -_- 10.20 körül indult meg a sor.

Mivel nem érdekelt a Video Game Awards, ezért felmentem a 2. emeletre megnézni a karaokét. Látom, most minden gördülékenyen ment. De nem maradtam ott sokáig mentem megnézni a 25-ös pavilonba az árusokat. Egy helyen volt Zelda manga, csak épp Ocarina of Time nem volt, úgyhogy azt nem vettem. Viszont volt egy árus, Animeland, mely több mindent forgalmaznak, többek között japán CD-ket is. Azt mondták, hogy nehezen beszerezhető CD-k beszerzését is vállalják, csak írjam meg E-mailben, hogy mi kell. Kérésük parancs, már meg is írtam, hogy egy Masami Okui: Do-can és egy limited edition Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-kre vevő lennék. Nos, azt gondolom, hogy a lecke fel van adva. ^^'

Amikor visszamentem, egy régi-új ismerőst, Duongot láttam meg a XBOX360-oknál. Nem is értem miért nem lep meg, hogy a konzoloknál van. ^^' Közben láttam, hogy a karaokénál lehet jelentkezni, gyorsan fel is irattam magam. Ekkor a RAY the Animation: Yuunagi dalát énekeltem. Egész jól ment. Visszamentem a helyemre, kicsit később megjelent Duong is, egy sorral előttem ült. Beszélgettünk egy kicsit, aztán el akartam menni, rábíztam a táskámat, meg a Nintendo DSi XL-emet. Megnézte, kipróbálta a Mario vs. Donkey Kong: Minis March Again játékot, tetszett neki, elszórakozott vele. Eközben még egyszer kimentem énekelni, ekkor Okui Masami: OVER THE END dalát énekeltem el. Mondtam Duongnak, hogy tanuljon egy kis művészetet. ^^' Na most nem magamra gondoltam, hanem a dalra, amit elénekelni fantasztikus érzés volt. Ahogy bejött a zene, egyből libabőrös lettem, annyira szeretem ezt a dalt, és énekelni fantasztikus volt. Csak a refrénnél vannak nagyon erős hajlítások. Azokat kicsit félénken tettem meg, nem is sikerült tökéletesen. Azért nem mertem bátran énekelni, mert féltem, hogy akkor meg túlugrom a magas hangot. Közben megjelent Andi (Leea) is. Nagyon extrém cosplay ruhában. Nagyon jól nézett ki. Sokat beszélgettünk. Szegényt sajnáltam abban a cipőben, teljesen bedagadt benne a lába. Nem sokkal ezután jött a verseny, amit izgatottan vártam. Ugyanis Tukeinon egy nappal a con előtt írta a fórumon, hogy készüljenek azok is, akik nem kerültek be a döntőbe, mert várólistások lesznek. Na ez felcsigázott, mivel a várólistások közül első vagyok. És már az elején biztosra volt mondható, hogy énekelni fogok én is, mert már az első versenyző nem jelent meg. És elég sokan nem jelentek meg. Egyvalaki mondjuk igazoltan volt távol, mert lebetegedett. Úgyhogy mind a négyen sorra kerültünk. A hallott versenydalokat Duonggal elemezgettük. Látom, eléggé ért a szakmai énekhez, egész jól kritizálta a versenyzőket. És nagyjából egyet is értettünk. Volt olyan, akiről elkönyveltük, hogy na, utolsónak is kell lenni valakinek. De én pl. Narumit egyből kikiáltottam gondolatban elsőnek. Lement minden versenyző, és mivel senki nem jelent meg a hiányzottak közül, így sorra kerültem, tehát He is my Master: TRUST. Saját magamtól voltam ledöbbenve... Ilyen jól még soha nem ment a dal. Egy-két volt apró hiba, de szinte tökéletesen úgy ment a dal, ahogy elképzeltem. Úgyhogy nagyon elégedett voltam. A hangfelvétel kapcsán az volt a legfőbb kritika, hogy nem volt meg eléggé a beleélés, és többször is úgy hangzott az énekem, mintha erősen koncentrálnék. Aláírom, ez igaz. Ugyanis úgy énekeltem fel a dalt, hogy már elég jól ment, de nem 100%-osan. És ott koncentráltam nagyon, ahol tudtam, hogy nehezen ment. És kicsit ideges is voltam, hogy egy nappal előtte tudtam meg, hogy a várólistások sorra kerülhetnek. És már az eddig megszerzett gyakorlatból is kiestem... Ennek ellenére nagyon jól ment. Vártam is az eredményhirdetést, hogy remélem, hogy jobb helyet kaparintok meg, erre 16. lettem a 19-ből... És ez engem komolyan bosszant, úgy érzem, hogy egyre jobban megy a verseny éneklés, mégis egyre rosszabb helyezést kapok. Hogy is van ez? De ez mind semmi. Eredményhirdetés. Harmadik helyezett, jó, második helyezett, jó, első helyezett... Hát fogtam a fejem. És gondolatban bokán rúgtam a zsűrit. EZ ELSŐ??? Pont ez volt az egyik olyan ének, melyről azt beszéltük Duonggal, hogy valakinek utolsónak is kell lenni. DE NEM HÁTULRÓL! Ez talán még jobban kiakasztott. Az első Nodame Cantabile endinget énekelte. Aki nem ismerné, ez az:

Azért nagyon jó ez a dal, mert hihetetlen élethűen énekli az előadó, hogy alakul ki benne a szerelem, az az érzés, hogy mennyire jól érzi magát, ugyanakkor nem tudja szavakba önteni az érzéseit, a refrénben szinte kapkodja a levegőt, annyira magával ragadta az érzés. Ellenben a mostani előadás nekem nagyon monoton volt, egyáltalán nem éreztem ezt az érzést, hangilag se ment hozzá a dal, úgyhogy...

Na mindegy, ez van... Mindenesetre, hogy melyik lesz a következő versenydalom, azt már kigondoltam: Okui Masami: Souda, Zettai. Tessék megcsodálni a videoklipjét:

Több szempontból is alkalmasnak tartanám ezt a dalt. Egyrészt hangilag megfelel nekem, másrészt erre talán nem mondják azt, hogy nem nekem való... harmadrészt, meg ha 100%-ra megtanulom ezt a dalt, akkor nagyon jó bulit lehet ezzel csinálni. De visszatérve a mai napra, lett volna még egy interjú az összes karaoke versenyzővel, amit szándékosan kihagytam. Ja, és még az sem tetszett, hogy velem holtversenyben 16. egy olyan srác lett, akinek marha jó a hangja, és az egész énekstílusa nagyon tetszetős volt. És őt is hátrasorolták.

Meg bagszi is előkerült, hogy összecsomagoltak, menjünk haza. Miközben mentünk, bagszi olyan szörnyű dolgokat mondott az egész SakuraConról, hogy alig tudtam elhinni. Nagyon akarta, hogy írjak ki mindent a blogomba, mert a MAT úgyis kiír mindent a honlapjára, de én ezt még nem merem. Nem kételkedek abban, hogy nem igaz, de ő is csak azt mondta, amit a MAT-osoktól visszahallott. De ha tényleg igaz, akkor már olyan dolog, amit jogi úton kell érvényesíteni. Na de hazaértünk. Este már nem voltunk sokáig fent, mert mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Én még este játszottam egy kicsit DSi-n a Mario vs. Donkey Konggal.

De kipihenten ébredtünk vasárnap. De bagszinak ma 7.30-ra kellett ott lennie, mert hazavitte a kasszát, és vissza kellett idő előtt vinnie. Én meg most nagyon nem akartam sorban állni, ezért elhatároztam, hogy teszek egy kört a Hungexpó körül. Közben Okui Masami: Ma-KING CD-jét hallgattam. Nagyon szeretem a CD borítóját, mert kedves, barátságos, és pont az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.

Ez a haj nekem nem tetszik. 1997-es az album, 29 éves volt ekkor, de öregíti ez a haj.

Nagyon jó volt sétálni. Úgy mentem körbe, hogy a főbejáratnál jobbra, Pillangó utcai megálló, Örs Vezér Tere, majd vissza. Az Örsnél kicsit tanácstalan voltam, hogy merre is menjek, de hamar meglett az út. És nagyon jól eltelt az idő. Olyan 5-6 km-t sétáltam, és egyáltalán nem fáradtam el. Már rég eltelt 9 óra simán bejutottam. Ott még nem akartam sorban állni, volt még fél óra, úgyhogy leültem egy erre alkalmazos padféleségre. Most azonnal megindult a sor 10 órakor. Gyorsan be is jutottunk. Most is felmentem a karaoke terembe, láttam, hogy most is minden rendben ment, úgy tűnt, hogy most az a kivételes alkalom adatott meg a karaokésoknak, hogy minden rendben ment. Most előadtam RAY the Animation: Mitsu dalt, amit még tegnap este irattam fel, de már túl késő volt. Nem ment jól, hallatszott, hogy nem énekeltem be, szinte végig hamis volt. Utána még egy dalt énekeltem: Slayers: naked mind. Ez már sokkal jobban ment. Szerintem át tudtam adni azt az érzést, hogy mennyire szeretem ezt a dalt. Utána kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek egy kicsit Tukeinonnal. Egyszerűen tudni akarom, hogy mi alapján pontoznak, és hogy miért bukok el mindig, holott véleményem szerint egyre jobb vagyok. De nem tudtam elérni, mert láttam, hogy nagyon elfoglalt volt, hamarosan elkezdődött a csoportos karaoke verseny, és nagyon készülődött, úgyhogy hagytam. Leültem a helyemre, és hallgattam a csoportos karaoke részt vevőit. Most nem tudtuk Duonggal elemezni a csoportos karaokét, mert PSP-zett. Valamelyik Tekkennel játszott. Hát azért kíváncsi lennék az eredményre, mert szerintem egyik sem volt annyira jó, hogy első lehessen. Vagy hamis volt valamelyik, vagy mint duó nem voltak jók, mert nem csengtek össze a hangjuk, vagy egyszerűen rossz volt az előadásmód. Az eredményt már nem vártam meg. Időközben találkoztam Csibivel a vásártéren. Eljött velem a konzolokhoz. A Wiik foglaltak voltak, így az egyik lány felajánlotta, hogy PSP-zzünk az általa nyújtott gépen. Ugyanaz a rendszer volt, mint Animekarácsonyon, hogy hozzájuk volt láncolva a PSP. Én ezt most is megalázónak tartom. De a LittleBig Planet játékkal játszottam, nagyon aranyos volt. Egy helyre nem tudtam eljutni, ott Csibi segített. Eljátszogattunk vele. Ő ment le a barátnőihez, én meg vissza a karaoke terembe. Amikor megint lementem, az ajtónál összefutottam Duonggal, épp büfébe akart menni. Elkísértem, közben beszélgettünk. A kijárat után egyből megjelent valaki... egy elvileg férfinek tűnő egyén, aki a Tokyo Mew Mew-ből Ichigo Momomiyát cosplayelte. Micsoda szerencse, hogy épp étkezni megyünk. ^^' Na mindegy, adjunk teret a nemi identitászavarnak is. Először egy termen keresztül akartunk hátramenni, de a kijáratnál nem engedtek át minket, így visszafordultunk. Hátul volt egy ilyen grilles büfé csillagászati árakkal, és a kiszolgálás... Inkább ne is firtassuk. Ott vett magának pitában gyrost. Utána megnéztük a 25-ös pavilont, feljutottunk az emeletre, ahol rajzok voltak kiállítva. Némelyek nagyon jók voltak. Ott volt az Ákos (Necrokid) rajza is. Visszamentünk a karaoke terembe, közben kipróbáltuk Wiin a Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III játékot. Egyikönknek se ment, de én nyertem. A karaoke teremben már lassan pakoltak össze, mert csak 16 óráig volt lehettek ott. Még két dalt szerettem volna elénekelni, de már nem volt lehetőség. Úgyhogy kimentünk a PS3-akhoz. Ott volt Csibi és Levi is. Egyszer Duonggal játszottam Naruto Ultimate Ninja Storm-ot. Hát sokkal bonyolultabb, mint a Wiis verzió, meg azért érezhetően komolyabb. Úgy-ahogy ment, de nyilván nem én nyertem. Aztán még egy menetet lenyomtam Levivel, kicsit beszélgettünk, orvul lefényképeztem a Csibit (szegény, utálja a fényképezik ^^') aztán lassan mentünk. Én és Csibi még elmentünk bagszit megnézni, beszélgettünk, én meg haza akartam menni a 17.24-es vonattal, úgyhogy lassan indultam. Csibi még elkísért a kijáratig, aztán mentem a Kőbánya-felső állomáshoz. Csak 2-3 perc volt a vonat indulásáig. Elkezdtem vadul keresni a vonatjegyet. Nincs meg, most mi legyen? Megjött a vonat, még mindig keresem. Úgy döntöttem, hogy akár van jegy, akár nincs, én felszállok. Hát mikor menjek haza? Az előtérben még kerestem a jegyet, már nagy nehezen beletörődtem, hogy megbüntet a kalauz, mire előkerül a jegy... -_-' És nem ez az első eset, amikor a szívbaj kerülget, mert nem találom a jegyet, egyszer tényleg nem lesz meg. De megúsztam. Hazaúton Nana 3 mangát olvastam, amit a conon vettem. Ezzel mentem Szolnokig (mive nem ment tovább), majd gyorsvonattal haza.

Hát, összességében nem volt annyira jó, bár tény, hogy a vasárnap jobb volt, mint a szombat. Jó volt találkozni ismerősökkal, sok régi hangulat, érzés tért vissza bennem is. És ha tényleg igaz minden, amit bagszi mondott, akkor nagyon érdekes 2010-es év elé nézünk animeconok szempontjából.

Végezetül egy Okui Masami dallal zárnám eme postot:

Nintendo gyűjteményképek

Egy Németországban élő vietami lány megkért, hogy fényképezzem le neki a Nintendo gyűjteményemet. Ő is Megumi Hayashibara rajongó, mint én, sőt Okui Masamit is megszerettettem vele, de a Nintendo sem áll messze tőle. Van neki egy Pikachu Edition Nintendo 64-e, azon szinte minden játék, ami vitte a gépet, Super Mario 64, Zelda Ocarina of Time, Pokémonok, Banjo Kazooie, Banjo Tooie, Yoshi’s Story, Donkey Kong 64, Super Smash Bros., tehát tényleg minden, ami számított 64-re. És küldött képet róluk. És úgy döntöttem, hogy viszonzom az én képeimmel. Nagyon tetszett neki. Úgy döntöttem, hogy itt is közzé teszem.

NES:

SNES:

N64:

GC:

Wii:

GB/GBC:

GBA:

DS:

Hát ennyi van. Egyébként mondta, hogy a nővére nagyon szeretne egy Wiit, úgyhogy hamarosan be fogak ruházni egyre, és akkor majd játszhatunk közösen Brawlt.