Szól egy legenda arról, hogy a ’90-es évek elején Németországból és Hollandiából a disco zene egy új irányzata indult el. Ezt valaki Eurodance-nek nevezte el. A név pedig teljesen helyén való, hiszen nemcsak hogy Európából származik, de úgy söpört végig az egész kontinensen, mint egy pusztító járvány. Sokak számára tényleg pusztító volt ez a zene. Uralták a rádiókat az Eurodance slágerek, a korszak fiataljai ezekre táncoltak a diszkókban. Talán a 2 Unlimited nevű együttestől indult el ez az őrület, azóta egyre-másra képződtek az Eurodance formációk elsősorban Németországban és Hollandiában. De mi magyarok se maradtunk ki a jóból. Megkaptuk mi is a magunkét, és szólt is, jó magyaros stílusban. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy ezek a dalok a mai napig élnek. “Régen minden jobb volt” elve mentén úgy táncolnak most is retro bulikon ezekre a dalokra, mintha a ’90-es évek elején a könnyűzenei életnek egy új, mindennél magasabb nívóját értük volna el.
Persze, a retro mindig is hódított, és az is általános, hogy ha új dalt írnak, valami régihez nyúlnak vissza forrásként. És igazából nem tartom helyesnek egy-egy zenei stílust teljes egészében ledegradálni, azt gondolom, hogy minden egyes zenei műfajt lehet magas színvonalon művelni, ahogy lehet pusztító módon is. Erre a Magyarországon népszerűvé vált Dance Action válogatásalbum-sorozat az ékes példa, melynek albumaira 18-20 dal került fel az aktuális dance trendekből. A sorozat 1995 elején indult el, majd 1998-ban felvásárolta az akkor magyar zenecsatorna a Z+, így Z+ Dance Action néven ment tovább a sorozat. Talán még a VIVA idején is ment sorozat, de az biztos, hogy nem sokkal a VIVA indulása után abbamaradt. A 4. album 1996 második felében jelent meg.
Egyébként jó válogatás, érdemes hallgatni, mert tényleg a Dance műfaj széles tárházával nosztalgiázhatunk. És vannak rajta kifejezetten kellemes dalok is. Például már gyerekként is nagyon szerettem a Los del Rio: Macarena című dalát, ami igazi meglepetés volt abból a szempontból, hogy két kiöltözött középkorú férfi énekelt a Latin pop stílusban egy mai füllel is kifejezetten szerethető dalt. Nekik csak ez az egy daluk volt ismert, de azzal generációk emlékezetébe égették magukat. Hasonló nívót képviselt a maga stílusában Robert Miles is, akiről szintén elmondható, hogy kár, hogy egy albuma, a Dreamland vált világszerte ismertté. Aztán tiszteletét teszi még a Mr. President is, amely együttes a Coco Jambóval söpört végig a világon. Erre az albumra egy későbbi daluk kapott helyet. De itt van a Captain Jack nevű formáció, mely leginkább az énekes matrózruhában való jelenléte okán vált emlékezetessé. A lányok nagy kedvence a Backstreet Boys is jelen van, a Fun Factory gyárában készült dalok ma is ugyanúgy igénytelennek hatnak, mint annak idején. Talán még Madonnánál is jobban kiárusította a szexet az “E-Rotic” nevű együttes, mely azon túl, hogy mindenféle férfinevek szerepeltek a dalaik címében, valami rá rímelő szöveggel, csak igénytelen dance slágerekre futotta tőlük, a csaj erőtlen nyögéseivel fűszerezve. De az tény, hogy a “Fred, come to bed”, “Fritz loves my tits” vagy a “Max don’t have sex with your ex” címek ötletesek voltak, de ennél többet nem lehetett várni tőlük. Külön érdekesség a Milli Vanilli által “felénekelt” dal, ide feldolgozás formájában került fel. Tudomásom szerint, ekkor már tudott volt, hogy a tagok csak tátogtak, és mások énekelték fel valójában a dalokat. Lehet, hogy pont annak az embernek az előadásában hallhatjuk itt a “Girl, You Know It’s True” című dalt, aki valójában felénekelte, hiszen alig hallható különbség a két változat között. Az biztos, hogy a Milli Vanilli-re nagyon csúnyán ráégett, hogy csak imposztorok, a két srác közül egyik sem volt képes elhelyezkedni a szórakoztatóiparban, hiába tanult meg mind a kettő énekelni. Csak az egyik él már, de ő sem találja a helyét a énekesként, a másiknak is halálig voltak problémái.
Ahogy utaltam rá korábban, nem vagyok ellene ennek a zenei stílusnak. Gyerekkoromban megvolt kazettán, akkor meghallgattam egy jó néhányszor, a CD-t a napokban sikertül megszerezni. Én is főleg nosztalgiától átitatva hallgatom ezeket a dalokat. Így egybe hallgatva őket azt gondolom, hogy egy tisztességes válogatásalbum. Számomra a jó dalok, felhúzzák a rosszakat, és inkább egy jó válogatásalbumnak gondolom. Természetesen senki ne az Eurodance-től várja a szórakoztatóipar megújulását, megváltását, hiszen ennek a stílusnak az a célja, hogy egyszerű zenével, szöveggel, esetleg énekesni tudó tagokkal szórakoztasson. A szövegek is mind az élet szépségeiről könnyedségéről szólnak, hogy minden ember egyenlő, és hogy milyen csodálatos ez a világ. Ha pszichológiai vagy antropológiai szakon lennék, kutatnám, hogy miért voltak ezek a dalok annyira népszerűek a ’90-es években. Mit szolgáltak az X generáció fiataljainak, hogy szerették ezeket a dalokat. Mi volt a készítők célja? Illetve nem is kell messzire mennem, hiszen holland szakosként kutathatnám, hogy miért volt ez a németalföldről származó zenei stílus messzeföldön híres. Meghallgatom egy párszor ezt az albumot, amíg kigondolom a választ.
