A Tescóban 30% kedvezménnyel vannak könyvek, és pont volt két olyan, ami érdekelt. Sokat gondolkodtam rajtuk, hogy ha megveszem, hogy tudom kispórolni az árát, vagy valahogy kompenzálni, és úgy gondoltam, hogy meg tudom oldani. Részben úgy, hogy nem megyek januárban a MondoCon-ra. Így már lehetséges.
Az egyik a könyv Észak-Koreáról, a Vádirat, a másik meg Hesna könyve, a Félj bátran. Úgy tűnik, nagyon jó lesz mind a két könyv. Most a Vádiratot olvasom. Ez nem egy teljes történet Észak-Koreáról, hanem fejezetenként vannak kisebb sztorik az ország történéseiről. De ezek a fejezetek is eléggé súlyosak, és rávilágít arra, hogyan zajlanak ott a mindennapok. Meglepőnek tartom, hogy vannak, akik annak ellenére, hogy egy hermetikusan elzárt országban élnek, tudják, hogy mi folyik valójában náluk. Mert amit eddig olvastam az országról, olyan szintű agymosás folyik náluk nap, mint nap, hogy csoda, hogy van ember, aki ráébred az igazságra. Még csak az első fejezeten vagyok túl, de már az is megdöbbentő volt. Illetve, nem is feltétlen megdöbbentő, mert ha nem is tudható nyíltan, hogy mik történnek egy ilyen országban, azért el lehet képzelni, hogy tartja fenn magát egy olyan rendszer, melyre a diktatúra sem kifejezés. Olvastam egyszer, hogy az észak-koreai rendszer a Csoszon-dinasztia öröksége, azt remete-királyságnak is szokás hívni.
A második fejezetet olvasom most, az első arról szól, hogy bárki lehet magas rangú, aki azt "megszolgálja" (persze negatív értelenben), de nem is elspoilerezni akarom a történetet, inkább annak hátteréről beszélni. Mert feljebb írtam, hogy meglepőnek tartom, hogy valaki ráébred ott, hogy rendszerben él valójában. mert az eddig olvasott 2 könyvben azt olvastam, hogy már az iskolákban azt nevelik a gyerekekbe, hogy a Nagy Vezér jóformán egy isten, aki egyszerre több helyen is képes lenni, meg hogy Észak-Korea gazdasága a legfejlettebb a világon, mindegyik más ország gonosz, és sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ők. És hogy bármi rossz is történik, az mind külső hatások miatt van, ők semmiben sem hibásak, de majd a Bölcs Vezér (mert így hívják a jelenlegi vezetőjüket) mindent helyretesz, és megad a dolgozó népnek. És hogy mégis van valaki, aki átlátja, hogy miről szólnak ott a dolgok valójában.
Ahogy olvastam ezt a könyvet, elképzeltem magamat észak-koreainak. Milyen lehet ott gyereknek lenni, felnőni, élni a nagybetűs életet. Oda jutottam magamban, hogy ha nem ismernék külső tényezőket, történéseket, és nem lenne viszonyítási alapom, akkor én is a jelenlegi Vezér hűséges szolgája lennék, és számomra teljesen normális lenne, ha a rangban előrejutásért némi "ellenszolgáltatást" kell nyújtani, azért, mert fogalmam sem lenne arról, hogy ezt lehet másképp is csinálni. De így, hogy kívülről látom az országot, azt mondom, hogy látogatóba se mennék oda soha. Azt olvastam, hogy még a turistákat is megfigyelik, nehogy kémkedésen kapják. És amikor erről az országról olvasok, mindig egy lepusztult, sivár, élettelen városképet látok magam előtt, mely valahol a XX. század elején leragadt, és képtelen kitörni onnan. Nem hiszem, hogy lenne bármi, vagy bárki, aki rá tudna venni arra, hogy valaha oda elmenjek. De könyveket szívesen olvasok róla, mint ázsiai országról. Érdemes volt megvenni a könyvet.
Hesna könyvébe még csak beleolvastam. Az előszót olvastam el, de annak alapján az is jónak tűnik. Mesél arról, hogy milyen háborús övezetben tudósítani, egyáltalán élni ott. Ír arról, hogy milyen megélni a félelmet, mivel írta az előszóban, hogy több könyvet is elolvasott a félelem hátteréről, ezért számítok arra, hogy írni fog a pszichológiájáról, és írni fog arról, hogy tanulta meg kezelni. De jónak ígérkezik, remélem, az olvasása közben is azt fogom érezni, hogy érdemes volt megvenni.
