A mai nappal újabb könyv került a holland irodalmi magánkönyvtáramba, méghozzá Stephan Enter: Perem (Grip) című könyve. Ezt nem holland / flamand irodalmon vettük, hanem van külön szövegolvasás óra, ahol további könyveket olvasunk, jellemzően hollandul. Ennek van magyar fordítása is (amit speciel az a tanárunk fordított, aki az órát is tartja), meg is találtam a Moly.hu oldalon, és meglepetésembe a Könyvudvarban 87% kedvezménnyel meg is vásárolható. 3000 forint helyett 400 forint. Na mondom magamban, ezt nevezem Black Friday-nek vagy végkiárusításnak! Még épp csak beleolvastam, egyébként ahogy olvastam a molyon az értékeléseket, nem arat egyértelműen sikert, Hollandiában viszont díjazták is a regényt. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni. Az biztos, hogy a borító nagyon tetszik. Egyrészt, hogy matt borítású, másrészt maga a kép is elárulja, hogy milyek körülmények között játszódik a történet, harmadrészt meg a lila színű háttér egyszerűen csodálatos! Kíváncsi vagyok, milyen maga a történet.
Egyébként nem ez az első ilyen könyv, amit szövegolvasáson hallottam és megvettem. A másik Nescio: Az élősködő / Titánok / Költőcske. Ez előző félévben volt olvasmány, egészen pontosan a Költőcskét (Dichtertje) olvastuk hollandul. Azóta olvastam a másik kettőt is, így erről már tudok nyilatkozni, hogy ez nem az én stílusom. Annyira költői a megfogalmazás, annyira túl van díszítve, hogy szinte nem érzékelem a történetet. Olyan, mint a torta, amit olyan szinten telenyomtak habbal, hogy már érezni a torta ízét tőle. Émelyítően giccses, ráadásul öreges is a szóhasználat. Szinte azért volt kellemetlen olvasni, mert teljesen ilyen öreg bácsinak képzeltem magam, aki a karosszékében ülve, a pipáját szívva olvassa ezt a könyvet. Úgyhogy ez a könyv inkább a polcon marad. Egyébként a Gondolat kiadó "akcentusok" címmel jelentetett meg egy 8 könyvből álló sorozatot, holland / flamand irodalom nagyjaiból válogatva. Megvenném a többit is.
Egyébként az előző félévben kellett egy holland regényből holland nyelvű esszét írni és én a Költőcskét választottam. Írni sem volt kellemes. Nemcsak azért, mert még csak most vagyok kanyarba a B1-es szint felé, és még nehéz komplex fogalmazást írni hollandból, hanem tényleg nehéz volt még magyarul is összeszedni a gondolataimat, mert annyira nem éreztem, hogy miről szól a történet. A díszítés teljesen elfedte a tartalmat. Végül egy holland weboldal segítségével oldottam meg. Ezen az oldalon összefoglalásokat lehet olvasni irodalmi művekből. Nyilván nem másoltam le egy az egyben, mert az tényleg csúnya lett volna, hanem azt csináltam, hogy a holland esszé segítségével írtam meg először magyarul a gondolataimat és a magyar változatomat fordítottam le hollandra. Tehát, duplán írtam meg az esszét. Ez volt az egyik vizsgaidőszakos projektem, amivel januárban foglalkoztam.
Erre a félévre viszont nem vettem fel a szövegolvasást. Egyik szaktársamat kérdeztem meg, hogy mit olvasnak. De egyrészt azért nem vettem fel, mert szabadon választható tárgy, másrészt ütközött a nyelvi lektorátusos nyelvórával, amit fontosabbnak tartottam. Elkezdtem ugyanis spanyolul tanulni.
Írtam már arról, hogy ez az a latin nyelv, amit meg akarok tanulni középfokon, és ehhez továbbra is tartom magam. Igazából fel akartam venni a szövegolvasást is, de nem volt megfelelő időpont, a spanyol nyelvnél meg kötelező az órai jelenlét, és mivel mindenképp akartam tanulni a nyelvet, ezért inkább ezt választottam. Azért is akartam egyébként mind a kettőt tanulni, hogy a krediteket is gyűjtsem. Alapvetően nagyon jól állok kreditekből, ha ebben a félévben is sikerül mindegyik tárgyat teljesíteni, akkor 127 kreditem lesz az elvárt 120 helyett, ami azért fontos, mert ha Erasmusszal tényleg kijutok Hollandiába, akkor ott annál kevesebb kreditet kell teljesíteni, hogy meglegyen az alapszak 180 kreditje. Erre lett volna jó a szövegolvasás is, hogy 129 kreditem legyen, de egyik tanár sem tartotta jó ötletnek, hogy egyénileg teljesítsem a tárgyát, így szelektálnom kellett, és inkább a szívemre hallgattam.
És nem bántam meg. Már az első óra alapján is úgy néz ki, hogy az eddigi legjobb nyelvtanárok egyikével lesz dolgom. Ugyanis pont azon van, hogy rendszerszerűen tanuljuk a nyelvet. Tehát van egy szabályszerűség, amit aztán mindenhol alkalmazhatunk. Ilyen például a jelen idejű igeragozás. Az egyes szám harmadik személyű ragozás nevezhető alapnak (például: canta), egyes szám második személyben csak egy s betűt kell hozzátenni (cantas), többes szám harmadik személyben pedig egy n betűt (cantan). És elmondása szerint ez a rendhagyó igékre is igaz, tehát ezzel meg lehet könnyíteni a nyelvtanulást magunknak. Illetve az ékezet megfelelő használatára hívta fel a figyelmet. Maguk a spanyolok sem használják megfelelően, de tőlünk nyelvvizsgán elvárják a pontos használatot. Például igeragozásnál csak többes szám második személybe teszik ki az ékezetet. Egyébként nagyon jó. Élmény tanulni a nyelvet, és egész jónak ígérkezik a könyv. És nem felejtettem el spanyolul olvasni. De rettenetesen vicces volt, ugyanis az olvasmányban a számok arab számmal volt írva, és olyan lazán olvastam spanyolul, hogy észre sem vettem, hogy a számot viszont hollandul mondtam. Teljesen kimentek a számok a fejemből spanyolul. És valahányszor megláttam egy számot, azt mindig hollandul akartam mondani. Úgyhogy ez ilyen mix holland-spanyol nyelv lesz nálam.
Úgyhogy visszatér a spanyol az életembe. Ez lesz a negyedik nyelv a német, holland és japán mellett, amit középfokon akarok tudni beszélni.
